Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
ml müs I; * t»!*i Piacszerzés A munkás vélemén H ' at éves múltra tekintenek vissza a kollektív szerződések. Végrehajtásukról első ízben 1971- ben kellett beszámolni. Tapasztalatok tanúsítják, hogy a kollektív szerződések megalkotásával és alkalmazásával kapcsolatos vállalati munka fejlődött. Akadnak azonban kedvezőtlen jelenségek is. Ezek elemzése fontos, hogy a vállalati alkotmányokat az élethez igazítsák, hogy azok a változásokat is, a fejlődést is tükrözzék. A felmérések, a szerzett tapasztalatok tanúsítják: sok helyen hiányzik a vállalati tervek és a kollektív szerződések közötti kapcsolat, a dolgozók bevonása pedig nem egy helyen formális. Mint az SZMT elnöksége megállapította, mulasztást követtek el ebben a szakszervezeti szervek is. A vállalati kollektív szerződések végrehajtásáról szóló beszámolók előkészítése általában nem megfelelő. Előkészítését egy-egy szűkebb kollektívára bízzák. Előfordult, hogy a beszámolót egy személy készítette el. Bár a beszámolók tartalma ez évben javult, még mindig nem felelnek meg a követelményeknek. 1974-ben már több beszámoló törekedett arra, hog3 a gazdálkodás és a kollektív szerződés szabályainak az összefüggéseit elemezze. Sajnos kevés beszámoló foglalkozott a munkaerőgazdálkodással, az üzem- és munkaszervezéssel, ennek eredményeivel, a bérrendszerek és bérformák alkalmazásával. A prémium és munkaverseny szabályzatot is csak 9 beszámoló értékelte. Igaz, hogy ezek elemzik az ösztönzők hatását, a gazdasági eredményeket. Érdemes felfigyelni arra, hogy több üzemben külön kitértek a fiatalok és a nők bérének, keresetének alakulására. Legnagyobb terjedelemben a nyereségrészesedés alakulásával foglalkoztak. Ezekből sok fontos tény tűnik ki. Többek között például az, hogy üzemeinknél tovább nőtt a pénzbení juttatások aránya, a lakásépítés támogatása, a tanulmányi ösztöndíjakra és az újításokra fordított összegek aránya. Emelkedett az étkeztetéshez nyújtott vállalati támogatás mértéke. A vállalati kollektív szerződések módosításainak többsége az évvégi részesedés felosztásának szabályait tartalmazta. Ezekből megtudható, hogy a felosztás arányainál általában növelték a lakás- támogatás összegét, a törzsgárda-tagok részére a többletjuttatást és sok helyen rendezték a KISZ-támogatás mértékét is. Vannak még mindig olyan kollektív szerződések, amelyek nem jól, vagy nem részletesen szabályozzák a túlórák felhasználását, mértékét, a munkaidő beosztást, a túlmunka megváltásának módját, az átlag keresetek számítását, az alkalmazandó bérrendszereket, bérformákat, a vállalati termelési célkitűzéseket elősegítő munkaügyi szabályozások összefüggéseit, a munkaruha juttatást stb. Több szakszervezeti alapszervezet nem ismeri a beszámolóval kapcsolatos jogokat és kötelességeket, a testületi üléseket nem készítik elő megfelelően, érdemben. Ezért nem születtek döntések, határozatok több helyen. Bár a szerződés végrehajtását, a módosításokat a dolgozók megvitatták, még mindig nem jellemző, hogy azokon az első számú vezetők is mindenütt ott lennének. Pedig ez nagyon fontos lenne. Közvetlenül hallanák, mi az ami fáj, mit kell orvosolni. Mert egyre kevesebben rejtik véka alá a munkások a véleményüket. Ezeken a tanácskozásokon a dolgozók 75 százaléka vett részt, s többen szóltak a gondokról. Hogy mi érdekelte a dolgozókat? A mezőgazdasági üzemekben foglalkoztak az illetményföld juttatásával, a természetbeni megváltással, a nyereségprémium arányával, a lakástámogatás mértékével, az egyedülálló nők támogatásával. Az építőknél, a különélési pótlékkal, a munkaidő beosztással, a munkásjáratok indításával, a szociális ellátással, a munkaruha juttatással, bérfejlesztéssel, normarendezéssel. Az ÉDOSZ-nál a többi között az éjszakai pótlékkal, a veszélyességi pótlék mértékével, a leszerelt katonák előlegével, a nyugdíj előtt álló dolgozók bérezésével. És ez még nem a teljes skála! Bár a dolgozók választ kaptak. Ez azonban néha nem lehet alapos. Igényli a felvilágosítást, tanácsadást, amely azt követeli, hogy rendszeres legyen a kapcsolat a vezetők és a dolgozók között. Summázva: a kollektív szerződések végrehajtása és a módosítások feletti vita még nem mindenütt vált az üzemi demokrácia fórumává. Azzá kell változtatni. Ez azonban Intenzívebb munkát igényel. Mindenek előtt a dolgozók bevonását a politikai döntések előkészítésébe és a végrehajtásba is. Farkas Kálmán EGY JÓ PÉLDA Aratás előtt Ibrányban A MEZŐGÉP tiszaszalka! gyáregységében iraki megrendelésre 18 millió forint értékű vegyészeti gyári berendezést készítenek. Felvételünk annäl a célgépsornál készült, amelyet a vállalat szakemberei készítettek a nagy munka elvégzéséhez. (Elek Emil felvétele) Tekepálya J\/| egint megáradt a Szamos. Meg az erek és a csatornák is a határban. Keletkezett vagy ötmillió forint kár. Ráadásul meg a szórakozási lehetőséget, a tekepályát is elöntötte a víz. Igen, a tekepályát, amelyet Szamossszegen, a Mákhelynek nevezett részen, egyébként a falu szélén, a Kölcsey utcában építettek az emberek. De nem is az utcában, hanem a Szamos holt medrében, az árnyat adó fűzfák aJatt. A régi meder itt párhuzamos a Kölcsey utcával. Egyébként tele van vele a határ, a holt meder végigkanyarog a falu egyik oldalán ott az utca is csak egy házsor. A víz meg mindig a régi útját keresi. Most is teleszaladt a Holt-Számos, eltűnt benne a tekepálya. Két hétig nem lehetett tekézni... Pedig ez a tekepálya nem akármilyen „létesítmény”. Nem tartozik ez se kocsmához, se kultúrházhoz, se tanácshoz, csak a Holt-Szamos- hoz, és az emberekhez, akik megszerették. Úgy létesült, hogy korábban az egyik Kölcsey utcai lakos udvarán te- kéztek a szomszédok, ismerősök. De egyre többen gyülekeztek össze vasárnaponként, tele volt az udvar emberekkel és gyerekekkel. Mert a gyerekek, a tizenévesek nagyon szeretik nézni, hogyan tekéznek a felnőttek. A nagy sürgést-forgást, lármái kezdte unni a gazda, de még jobban a felesége. Azt mondja a tavaszon. A köznek adom én ezt az egész tekefelszerelést. Csináljunk pályát a Holt-Szamos- ban. Ott még jobb is lesz tekézni, mert jó árnyékot adnak a fák, nem éget bennünket a nap. Aki ma közeledik Nyíregyháza felől Ibrányba, annak több jel is mutatja, hogy ez a 7000 lakosú nagyközség — természetesen főleg a Rákóczi Termelőszövetkezet —, milyen komolyan készül az aratásra. A Petőfi majorságban ott állnak már sorban a kijavított vetőgépek, (mind egyforma és ez szerencse). A Csuri-tag szerelőműhelyében az utolsókat javítják nagyon gondosan. Már érkezésünk első perceiben hallottuk ismét a helybeli szállóigét: ezerkilencszázhetvenben, az árvíz évében nem fejezték be az aratást. Hanem: abbahagyták — októberben. Akkor ugyanis már nem volt érdemes tovább törődni vele. Sem azelőtt, sem azóta ilyesmi nem fordulhat elő, az ibrányi Rákócziban. Puskás Gusztáv főagronómus az aratási felkészülés megszervezéséről számolt be. És — a helyi viszonyok ismeretében —, és igen érdekes az új műszaki ellenőr, Tóth Gyula beszámolója az aratásban résztvevő gépek állapotáról. Megmaradt pénzeké. A főkönyvelő elmondotta, hogy a közös gazdaság anyagi helyzete szilárd. Négyezerötszáz hektáron gazdálkodik az 1500 tag, akik közül majd a fele (több mint hatszázan) nyugdíjas és járadékos. De közülük is sokan bejárnak még dolgozni. A termelőszövetkezet tavaly ötvenkét milliót „forgatott meg”. Idén kettővel többet tervez. A tagjövedelem közel tizennyolc millió, az egy tízórás munkanapra kifizetett munkadíj valamivel fölötte van a 90 forintnak. A szövetkezet idén Nosza, több se kellett az embereknek. A régi Számos-mederben döngölni kezdték a földet és kialakították a tekepályát. Csinálta mindenki, a serdülő fiúk éppen úgy, mint apáik, nagyapáik és idősebb testvéreik. Gyorsan készen lett. És elkezdődött a tekézés, a nagy tekecsaták. Hogy izgalmasabb legyen, egy forintot tettek le a győztesnek. Eleinte csak a közeli házakból gyülekeztek össze a mederben. a fák alatt. De hamar híre kelt, milyen jó tekepálya van a Mákhelyen, a Holt-Szamr sban. Vasárnap délutánonként már a falu másik végéről is oda gyülekeztek az emberek, legények, javakorbeli férfiak és a vének is. Igaz, a legfiatalabbja és a legöregebbje általában csak nézi a játékot. Illetve, ha az erősek abbahagyják próbálkoznak ők is. Fogadnak. De nem a leütött bábuk számára, hanem arra, hogy egyáltalán ki bírja 9,3 millió termelési hitelt vett igénybe, majdnem öttel kevesebbet, mint tavaly. Már tartalékolt 1,2 milliót. Hárommilliós gépvásárlási tervét majdnem teljesítette. Viszont a 7,4 milliós fejlesztési alapját nem tudja elkölteni, mert a MEZÖBER a 432 férőhelyes hízómarha istállónak nem teljesítette az április 15-i határidejét, s a nyíregyházi TÖVÁLL sem nagyon táltosodott körülötte. De ami leginkább érinti az aratást, ugyancsak az AG- ROBER csak június 30-ra Igazolta vissza az új magtár tervét, amikor valószínűleg már öt napja aratnak. tipizálás Messze lehetne menni Ib- ránytól, amíg még egy olyan termelőszövetkezetet találnánk, amelynek mind a 11 kombájnja ugyanolyan típusú: SZK—4-es. Ez azt jelenti a szerelőműhelynek, hogy sokkal kevesebb alkatrésszel kell gazdálkodniok, mint más helyen, ahol minden harmadik kombájn más típusú. Még akartak venni hozzá egy SZK—5-öst, ki is fizették, de ez már aligha érkezik meg határidőre. Jártunk a javítóműhelyben, ahol Tóth Lajos, a Dobi István szocialista brigád vezetője a tíz javító nevében úgy nyilatkozott, hogy nyolc gép már kifogástalan állapotban van, az utolsó hármat pedig az aratás megkéréséig szintén kifogástalan állapotba hozzák. Mivel egytípusú gépekkel fognak dolgozni és a tíz emberből hat fel is fog ülni a kombájnokra aratni, kettős az anyagi érdekeltség, hogy a legtöbbet törő, a végiggurítani a golyót a meglehetősen hosszú pályán. 'A 10—12 éves gyerekek és a legidősebbek tekéznek, szórakoznak így. Nagyokat nevetnek, mert nehéz az a golyó, a gyenge fiatal és a fáradt öreg kar nem birja messzire lendíteni. Most aztán visszament a Szamos a mederbe s a többi vizek is eliszkoltak. Megint kiszáradt a régi meder. Az emberek első dolga volt helyreállítani a tekepályát. S már kezdődött is a játék, a verseny. Olyannyira megszerették ezt a kikapcsoló, pihentető, de mégis aktív szórakozást, hogy hétköznap esténként is összegyülekeznek néhányan és gurgatják a golyót. Forintra. Egy-egy süldőlegény bábuállító, ö a nyerőtől mindig kap egy forintot. Volt már olyan ügyes legényUe, aki egy vasárnap — meri érdekelve volt a gyors állításban — száz forintot is összeszedett. No .persze, a kuglipalyák nedves növényben leggyakrabban meghibásodó alkatrészekből, görgős láncokból, sebességváltó tengelyekből megfelelő tartalékról gondoskodjanak. Még egy teljes sebességváltójuk is van (az AGROKER kifogástalan alkatrészellátással pótolja aki- fizetett, de még le nem szállított SZK—5-öst. A Dobi István brigád egyértelműen úgy nyilatkozik, hogy „ők már most aratnak”. Ellátás, érdekeltség A vezetőségi határozat szerint a legjobban arató kom- bájno6ok számára 15 ezer forint célprémiumot tűztek ki. Ezen kívül az aratás hónapja alatt bizonyosan m*g fogják keresni munkadíjban is az ötezer forintokat fejenként. Ehhez azért kell küzdeniük majd. hogy a gépek lehetőleg egy percig sem álljanak. A vezetőségi ülés részletesen foglalkozott a szállítással is, a 11 gépkocsi és pótkocsi nyolcvan tonna rakfelülete napi három-négy, vagy ha kell, öt fordulóban biztosítja a napi 200—300 tonna szemes terménynek a beszállítását, amire jó idő esetén számítanak. Érdekes, még az ellátás újszerű megszervezése. Minden kambájnfordulónál ott fog állni egy 25 literes szódavizes ballon egész nap, és a helyi ÁFÉSZ delenként meleg ebédet szállít ki az aratásban résztvevőknek. Egy ebéd 6 forintba kerül, amiből 1,50-el a termelőszövetkezet járul hozzá. Jó aratást kívánunk nekik! Gesztelyi Nagy Zoltán általában a kocsmaudvarokon vannak. Ott az emberek, ha felhevülnek, megizzadnak, vagy kifáradnak — ihatnak sori De a Holt-Sza- mosban? A kocsma legalább két kilométer. Ám az emberek találékonyak, hiszen a találékonyság, a szórakozásra, az együttnevetésre, az cgyüttjátszásra vágyás hozta létre ezt a tekepályát is. No, persze a szamosszegi emberek általában derűsek, jó- kedvűek, szeretnek nevetni, szórakozni és össze is tartanak. Öröm látni, amikor harminc-negyven, néha öt- ven-halvan ember örül, kacag együtt. Most, az árvíz elvonulása, a tekepálya „újjáépítése” és a másodszori „megnyitása” után megszületett az újítás. Vasárnap délután levisznek a mederbe, a nagylombú fűzfák alá néhány láda sört. Játszanak — és a nyertes fizet. Szívesen fizet mindegyik, mert azt mondja: nem az én pénzem, híswn „Az új piac megszerzésének ára van” — jelentette ki megyénk egyik, exportra is termelő középüzemének vezetője, amikor külföldön is sikert aratott gyártmányuk titkai felől érdeklődtek. A „kulcs”, vagyis a magyarázat hosszú, de érdekes volt. Valóságos tárháza annak, ahogy kell, ahogy érdemes dolgozni, s amelyet feltétlenül siker koronáz. Először is kell a kitartó, szorgalmas kutatás; hol, mire van szükség? S ha már megvan: érdemes-e? Nem utolsó sorban — mert éppen cipőkről volt szó — tudják-e majd követni a változó divat követelményeit? Tudnak-e hozzá megfelelő anyagot biztosítani ? Lesz-e partner > különböző kellékek — csatok, fűzők — gyártásához? S végül, de nem utolsó sorban az árképzés, az ajánlat „tálalása”,'’ a mintakollekciók gyors elkészítése. Elégedett lesz-e a megrendelő. lehet-e megszigorításokat alkalmazni, új technológiákat bevezetni anélkül, hogy keresetén érezze azt a dolgozó? Vagy éppen azt tudja; kapós árut gyárt, neki is megéri, ha töri magát, iparkodik a többre, jobbra. Egyszóval aki — vagy, hogy inkább a közös érdeknél maradjunk — amelyik vállalat, gyár, üzem élni, keresni, sőt fejlődni akar, annak, illetve ott, ismerni kell az összefüggéseket. Tudni kell szervezni, de bölcsen előre látni azok következményeit. Távlatokban isi Ismeni kell hozzá a körülményeket, adottságokat, de tudják elhárítani a menet közben jelentkező akadályokat.' Jó előrelátás jellemzi az öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjének ilyenfajta törekvéseit. Tudják, hogy a más alapanyagú, könnyebb és olcsóbb melegítőtestek: után fokozódik az érdeklődés, s az öntöttvas radiátorok iránti kereslet csökken. Fokozott mértékben kutatják hát a más profilú termékek gyártásának lehetőségeit. Addig sem hanyagolják el a gyártmányfejlesztést: szinte évról évre új, korszerűbb, köny- nyebb — tehát olcsóbb — radiátortípusokkal jelentkeznek a piacon. Az előrelátás következtében azonban létre jött már egy új üzlet lehetősége is. Az olaszokkal kötötték, előnyös feltételekkel. Igaz. a termék gyártásához felkészülés szükséges, de az áldozat hosszú távon meghozza a hasznot. Akadnak még — sajnos — olyan gazdasági vezetők, akiit az alkalomszerűt, a gyorsan megtérülőt sokszor érdemtelenül többre becsülik, mint a folyamatosan, hosszú távon is hasznot húzó, volumenében is tekintélyes munkákat. Az igaz, hogy nem ez a jellemző. A statikus jellegű döntéseket mindenütt fel kell váltani a távlati, a strukturális változásokat is figyelembe vevő, sőt előidéző, hosszútávú szervezett intézkedéseknek. Tóth Árpád nyertem s ráadásul játszottam, szórakoztam is. A vesztesek szintén nyugodtak, mert úgy fogják fel: nem ment pocsékba az a pár forint, hiszen amúgy is meginná az ember a sört. Még csak annyit, hogy látszatra ez az egész tekepálya- létesítés nem nagy dolog. Talán nem is fontos. Meglennének nélküle az emberek. De mégis megépítettek. Miért? Mert játékra, szórakozásra, közösségre vágynak. Talán túlzás, de megállapítható: ennek a jelentéktelen kis tekepályának társadalmi szerepe van. Leginkább azért, mert közösen csinálták és közösen használják. Közös — ez benne a legnagyobb érték. Közösséget toboroz és — ha átmenetileg is — közösséget tart össze. Ráadásul nevetve, játékosan, feloldva, igazán szórakoztatva. Csak d ne öntse megint a víz.gwdwl Jöasrf
