Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
1974. Julius 2. KELET-MAGYARORSZAQ % <mit Mernek kérdezni Hárman — egy év után Vállalati érdek unkásíórum keretében üzemi és várospolitikai A * kérdésekre kaptak választ a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozói. Munkásfórum volt — nem egyenlő egy termelési tanácskozással. Annál több és kevesebb. Kevesebb, mivel többnyire a gyár munkájának részterületei kerültek előtérbe. Több. mert a munkást nemcsak dolgozói, termelői minőségében, hanem emberi teljességében érintette. Tapasztalatok bizonyítják: az ember munkavégzése nem függetleníthető az őt foglalkoztató, kívülről hozott gondoktól. Teljesítménye nagymértékben függ személyes problémáitól, közérzetétől — nyugalmától vagv . éppen nyugtalanságától. Lehet-e csodálkozni, ha egy dolgozót munka közben is foglalkoztatnak gyermekének iskolai körülményei? Ha azon töpreng, hogy az óvodai szünet idején hová tegye a kislányát? Ha ingerült, Ideges munkakezdéskor, mert zsúfolt autóbuszon szorongott korán reggel? Lakásra vár hosszú ideje, sárba ragad a háza előtt, dühíti a széttaposott parkok látványa... és sorolhatnánk. A válasz egyértelmű: mindég nagy hatással van a végzett munkára. A fórumon a gyár igazgatója, főkönyvelője, pártós szakszervezeti titkára társaságában helyet foglalt a válaszadók között a városi tanács elnökhelyettese is. A neki címzett kérdések száma és sokfélesége azt mutatta, helyes a vállalatvezetés álláspontja: nem várhatják a dolgozóktól, hogy gondjaikat a bejáraton kívül hagyják... Kisebb-nagyobb, akut és új keletű problémák kerültek a városi vezető elé. A városrendezéssel, -fejlesztéssel. -ellátással foglalkozó kérdésekre tömör és egyenes válaszokat adott — komolyan vette a fórumot. Komolyan kellett vennie — kétezer-hatszáz embert foglalkoztat a konzervgyár, nagy erőt képvisel. Közvélemény- és tudatformáló ereje mérhető — hiba volna alábecsülni... A gyár vezetőd is hasonló hangnemben igyekeztek válaszolni, őszinte kérdések — őszinte válaszok. Ez volt az alaphang. Három csoportba sorolta a kérdéseket az igazgató: személyes problémákat felvető, kisebb csoportok érdekeivel összefüggő és vállalati színtű kérdések. Bár ez utóbbiból kevés volt. örvendetes az érdeklődés. mely a gyár munkája, tervei, gondjai iránt megnyilvánult. ,,Be tudjuk-e hozni az időjárás okozta veszteségeket a második fél évben?” — Ahol ilyen kérdés elhangzik, ott jó az információs csatornák hálózata. A munkások értesülnek a „fenti” gondokról, súlyuknak megfelelően értékelik azokat — s ezt nem tekinthetjük másnak, mint az üzemi demokrácia megnyilvánulásának. A tulajdonosi aggódás munkál a kérdezőben: „Ném jön a nyersáru, nem tudjuk teljesíteni a tervet ...” A munkások egy részében mát átalakult a régi szemlélet, mely azt sugallta: „Én végzem a dolgomat, fizessenek meg, és hagyjanak békén ... A többi nem rám tartozik.” Rá tartozik — ezt mutatják a kérdések. Az átalakulás folyamata viszont nehéz és hosszadalmas. A jó előre kihelyezett urnákba nagyon sok kérdést dobtak — néhány vállalati és jó pár üzemrészi színtű kérdést. Ezek közül csak néhány volt aláírva .,, Érthetetlen óvatosságból elhallgatták nevüket a kérdezők, vagy több dolgozó nevében írták alá. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy egy kérdés nem érdekelhet több embert. E módszer egy régi' beidegződés eredménye. Él még az, hogy a felvetett kérdés jelentősége a kérdező személyétől, s nem valódi súlyától függ. Ez ellen védekezik a kérdező ön- ■ képtelenül is: „Jobb, ha több ember kérdezi... A közösség érdekében vetem föl a problémát, de hátha nem hiszik el ezt egy embernek ...” Ha pedig nem közösségi gondról van szó, nyilvánvaló a dolgozó beidegzett óvatossága. Ügy tűnik, kihalóban van a konzervgyárban a „né szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet. Mernek kérdezni, szólni a munkások. De még maguk sem akarják elhinni, hogy nem fájdul bele a fejük ... Tarnavölgyi György „Kiválóan megfelelt46 Ez a két szó áll mindhármuk bizonyítványában. Mögötte egy kemény, szorgalmas. tanulással eltöltött esztendő áll. Vége a hivatalos ünnepségnek Debrecenben, az MSZMP Oktatási Igazgatóságán. Az egy éves pártiskola hallgatói egymás után veszik át a bizonyítványt. Három különösen boldog diákkal visszahúzódtunk a kollégium egyik szobájába beszélgetni. Büszkék amikor mutatják a bizonyítványukat. Gyüre Ilona Fényeslitkéről jött. Ott pénzügyi előadó a tanácsnál. Bakos Béla a fiatal kertész agronómus még távolabbról, Fehérgyarmatról a Győzhetetlen Brigád Tsz-ből képviselte a Szabolcs megyeieket. És a veteránnak számitó Hajdú Miklós Nyíregyházáról a VOR-ból érkezett. Itt a párt csúcsvezetőség titkára és művezető is egyben. Gyüre Ilona: — Ez volt az első politikai iskolám. Nagyon kellemesen csalódtam, nagyon jól éreztem magam. Sok tapasztalatot szereztem, amit igyekszek majd hasznosítani — mondja. Ilonka alig múlt huszonhárom esztendős. Két éve tagja a pártnak. — Nagy megtiszteltetés, hogy engem küldtek az egy éves pártiskolára. Eddig nem volt pártfunkcióm, a faluban az ifjúsági klub vezetője vagyok és a népfront bizottság titkára voltam. Szóba kerül a tanulás, a kedvenc tantárgy. — Legközelebb hozzám a politikai gazdaságtan állt. Ebből készülök szakosítóra Nyíregyházán. És persze a pártépítés is nagyon tetszett, olyan dolgokat ismertem és tanultam meg. amiben tudok majd segíteni otthon. Mert segíteni szeretnék a pártszervezetben, a népfront bizottságban. Különösen a fiatalok és a lányok-asszo- nyok között. Erre — úgy gondolom — nálunk szükség is van, mert Fénveslitkén a tsz pórt- és gazdasági vezetésében bizony nincs nó. Hajdú Miklós Osztálybizalmi volt a partiskolán. Húsz éve tagja a pártnak. Örömmel újságolja, hogy míg itt tanult külön a családtól, otthon lakást kaptak. Ezt köszöni: — Nekem nagyon sokat adott az iskola. Eddig a gyakoriban dolgoztam, s bizony rám fért egy kis fejtágítás. Ezzel a VOR nyíregyházi gyára is nyert. Év végére már az egységekkel együtt megközelítik az ezer dolgozót, s a párttagság létszáma is jelentős. '— A munka mellett végeztem el annak idején a középiskolát is. de ezt már a váltott műszak mellett aligha sikerült volna. Ezen segített a párt, amikor ide küldtek. / Pártiskola, család, gyár. E három téma körül jártak a gondolatai. Amikor hazajött, nem állhatta meg. hogy be ne látogasson az üzembe. — Jól esett, no. Nem akartam elszakadni. Ügy gondolom, tudom is hasznosítani a tanultakat. Most két hét pihenés-üdü- lés következik Sopronban a családdal. — És július végén újra az üzem. Már alig várom. Bakos Béla: — Huszonhat éves vagyok, nős, van egy kislányunk. párttitkára Fehérgyarmaton. A mezőgazdasági főiskolát Nyíregyházán végezte. — Ott sokat kaptam elméletben, elvekben, de az egy éves pártiskola sokat jelentett nekem. Megtanítottak összefüggésekre, politizálni, távolabb látni, s mindennek az okait keresni. Ügy érzem, hogy most alaposabban tudom megítélni a dolgokat. — Itt megtanultam, hogy minden gazdasági vezető egyben politikai vezető Is. Úgy érzem, erre minden gazdasági vezetőnek rá kell jönnie. 1968-ban államvizsgázott. Frissek a tanultak. Hajtott., mi tagadás. Egyszerűen érdekelték a dolgok. — Megyek politikai gazdaságtan szakosítóra, s valójában erre akartam alaposan felkészülni — mondja. — ízért hajtottam, tanultam. Eddig is meg ('olt az akara- tom, most még több kell, úgy érzem. Gondolom ezt várja tőlem a pártszervezet, a tsz- vezetőség. Egy a vágyam: Segíteni akarok, mindenben. Fogadják valamennyiüket 1970-ben lett párttag. A így. Győzhetetlen Brigád Tsz Farkas Kálmán *. TAURUS Gumigyár (váci TMK részlegének dolgozói sze- \ 'élik a nyírmadai Kossuth Tsz NIKECELL üzemében a gépe- i Vet. Képünkön: Sztára Sándor, Birszki Imre, Csepeli Ferenc munka közben. H. J. felv.) Szép Ernő: A cukrosbolt Kilencven éve született a finom hangulatú versek, novellák írója. Volt egyszer, vagyis egyszer megnyílt és azontúl mindig volt egy kis cukrosbolt a Hűhó utcán. Nem az utcáit, hanem egy házban, nem is a házban, csak a kapu alatt, ahol a nagyváros üzleti érdekei még -egy kis helyiséget el szoktak hódítani a jámbor levegőtől. Egy stelázsi, egy asztal, egy gáziánk, egy szék, ez volt az üzlet. A széken egy ember ült„s akkor egy asz- szony állott az üzletben és kiszolgált. Vagy az asszony ült akkor meg az ember állott. Mind a ketten egyszerre sohasem ültek, nem is lett volna hely az üzletben két széknek. Ami helyet a háziúr, meg a főváros az üzlet céljaira átengedett, azt mind cukorral töltötték meg. Dobozokban, skatulyákban, apró zsákokban hevert a cukor a stelázsi alatt meg a tetején, meg az asztal alatt, meg a sarokban mindenütt. A levegőbe, a fejük fölé tehettek volna még egy széket, akkor egyszerre pihenhettek volna mind a ketten, de a levegőben nem áll meg a szék, csupán az orfeum előadásán, az indiai okkultizmus nagymestereinek mutatványai alatt. Ez az ember, meg az az asszony házastársak voltak, az egyik férj, a másik feleség és mint ilyenek, családot alapítottak. Hat gyermekük lett. A hat közül a legidősebb katona, de már nyolc hónap óta nem adott életjelt magáról. Ezért is, meg a drágaságért is, meg az egész gondokon forgó élet miatt a házastársak rosszkedvű, mérges emberek voltak és egész nap veszekedtek. Házasságuk boldogtalan volt. Nem szerették egymást. Ok nem tudták, hogy boldogtalanok. Azt se tudták, hogy nem szeretik egymást és azt se tudták, hogy nem is szerették egymást sohasem. Ök nem is értek rá soha szeretni és boldognak, vagy boldogtalannak lenni, ök csak jól éltek egymással egy pár évig, azután rosszul éltek egymással. De azért egész nap együtt voltak a boltban. Az asszony az embert küldte volna mindig haza a lakásba, a gyermekekhez, a Szegénység utcába, az ember meg az asszonyt. De mind a ketten irtóztak a lakástól meg a Szegénység utcától és a , gyermekeik lármájától. Jobb szerettek itt szorulni a boltban, nézni az eldongó autókat és az elpattogó kocsikat és az elcsengő villamosokat és a lótó-futó lakosságot. És szerettek kiszolgálni, rázigatni a dobozokat, mérni, csomagolni és a pénzt fogdosni és megolvasni. Vevőik iskolás gyermekek, színinövendékek, messenger- boyok, szobalányok voltak, meg csonka katonák, akik mankóikon előredülve sokáig mustrálták az asztalkán kirakott cukrokat és nagv, tarka cukrokat vettek, akiből három darab két krajcár. •Este egy-egy szerelmes fiatalember is vásárolt nagyobb összegért, selyempapírban, és a zsebébe téve a cukrot, a sarokig sétált, ahol az irodista leányt várta. Meg színházba vanuló családok is tettek nagyobb bevásárlást, két korona összegűt is. Aztán ők becsuktak s hazavitték az újságot és hazavitték, ami a vacsorájukból megmaradt és hazavitték a pénzt. De a keserűség, amit ők egész nap magukból kiadtak, az ottmaradt a bezárt kis boltban. A durva és gonosz szavak, amelyeket kiabáltak, morogtak és sziszegtek egymásnak, ottmaradtak. És az a kín, ami abból eredt, hogy az ember sokszor bele- csipett az asszony gyenge hátába, és az a fájdalom, ami abból jött, hogy az asszony akarattal rá-rálépett az ember tyúkszemére, anélkül, hogy ezeket a bántalmakat a vevők észrevették volna. A hangoknak és érzéseknek a keserűsége ottmaradt a sötét boltban, a rossz levegőben. Egy reggel a szomszéd kré- taraiz-műteremből átjött a bohémnvakkendős segéd tíz krajcárért drazsét venni. Egy cukrot a szálába vett és visz- szaejtette a markába és: — Kérem, ez keserű — azt mondta. / Az asszony is, az ember is megkóstolták a drazsét, egyiket a másik után. Mind keserű, volt. — Tessék mást venni. Ezt a szalonkonfektet. A szalonkonfekt is keserű volt. A krétarajzoló és fényképnagyító művész visszavette a pénzét és köpködve sétált vissza a műterembe. Az ember meg az asszony a boltban elkezdték kóstolgatni a cukrokat. Mind egyformán keserű lett, mind, mind. A Nougat, a Figaro, • a Mexikaner, a Sherry-Malaga, a Cognac Créme, a Café Doub- lé, a Mandula-Grillage, a Dió- Grillage, a Vegyes Praliné, a Párizsi Kockák, a Mailander- szeletkék, a Mikadó, a Mignon, Suchard, a Gala Peter, a Stollerck és a névtelen csokoládék is és a Császár-Keverék, a Szultán-Kenyér, a Hindenburg-Kockák, a Selyem-Különféle, az egész arany- és ezüstpapírba öltöztetett és bársonyos barna és selymes rózsaszín és mindenféle virágszín apró és kecses és hűvös és boldog portéka olyan keserű lett, mint „ az élet*_ , L Ki lehet technikus? Kilencedik évében jár már az a rendelet, amely az akkor létrehozott új típusú szakközépiskolákban végzők számára kétéves termelőüzemi gyakorlathoz köti a technikusi' oklevél megszerzését. A mezőgazdasági' üzemek! gyors fejlődése azonban szükségessé tette egy korszerűbb technikusminósítés megvalósítását. A gyakorlatban a Mezőgazdasági- és Élelmezés- ügyi Minisztérium indította eí 1973-ban pz új rendszerű minősítést 33 szakon a mező- gazdasági. az élelmiszeripari, az erdészeti, a fagazdálkodási, a vadászati, a földmérési és a térképészeti szakterületeken dolgozók számára. Célja: a középiskolai képzéshez kapcsolódva, * gyakorlati munka mellett tegyék lehetővé a szakmai specializálódást és az általáno* műveltség emelését, valamint a technikusi munkaterület ellátásához szükséges közgazdasági, munkajogi, szervezé„j si és tervezési ismeretek elsajátítását. Nyíregyházán a Szamuely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskola foglalkozik a technikusaninősítéssel je-t lenleg egy, a következő évektől már három szakon. A^ múlt évben a mezőgazdaságii gépjavító szakra százan jelentkeztek, s többségükbe!* meg is szerezték a technikusi oklevelet. Mi szükséges a jelentkor zéshez és milyenek a felkészülési formák? Azok a dolgozók jelentkezhetnek. ak'W szakközépiskolában végeztek», vagy gimnáziumban érettségiztek, de ez utóbbiaknak két éves szakági gyakorlattal kall rendelkezniük. Akik a/, átképzés vizsgán megfeleltek^ arról is dönteniük kell. hogy egyénileg készülnek, vagy a konzultációs felkészítést veszik igénybe. A konzultációk ' jűliuátóT ^októberig tartanak négy alkalommal 4-4 napig* ahol száz órában az iskolai tematika szerint átveszik az anyagot. Ezen kívül üzemlátogatásokat szerveznek — tavaly például a HAFE-ban, a MEZÖGÉP-nél és a 13-as autójavítóban voltak. De* lehetőség van az írásbeli vizsga helyett szakdolgozat írására. olyan témakörökből, melyeket a dolgozót küldő üzem jelöl ki. 1973-ban a legtöbb problémát a beiskolázás okozta. Érthetetlen, hogy a kertészeti szakra — ahol gyümölcs- termesztéssel és feldolgozással foglalkoznak — miárt olyan kevés a jelentkező. Tapasztalataink bizonyítják, az üzemek nem élnek a rendelet adta lehetőségekkel és kevesen jönnek nagy szakmai gyakorlattal rendelkező fizikai munkások. Ezért az átlagéletkor 20—25 év között van, pedig a felvételt nem kötik korhatárhoz. Nem kell különösebben bebizonyítani, hogy az oklevelek megszerzése nemcsak egyéni, hanem vállalati érdek is, s ezért jobban kellene népszerűsíteni, megismertetni á dolgozókkal a minősítő vizsga előnyeit. Bizonyára növekedne a létszám, ha az üzemek kedvezményekben részesítenél? a jelentkezőket, melyekre a rendelet lehetőséget ad, annak ellenére, hogy a képzés önköltséges és önkéntes. A szakdolgozatot íróknak konzulens kijelölésével segíthet az üzem, hiszen egy mérnök végzettségével és gyakorlati tapasztalataival hatékonyan hozzájárulhat a dolgozatok eredményességéhez. Ez az új képzési rendszer tartalmát tekintve feltétlenül előrelépést jelent a korábbi középiskolai képesítéshez viszonyítva, bár hatékonysága később mérhető le. Balog* Julii»
