Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

ím. Július 98. Wrr V‘T-M*GV'ÁWCfT&7r<9 3. oMa! Nagy sikert aratott Zalatnay Sarolta táncdalénekesnő. Hz elstt NYÍR—SZÚR „ KiSZURtak” az újság­írókkal. A színészek váloga­tottja egy góllal jobbnak bi­zonyult. Szoros küzdelem, nagy hajtás, a végeredmény: 7:6. De kellett is a sok gól, hiszen annyian szorongtak a nyíregyházi stadionban va­sárnap délután a NYIR- SZUR-on, mint amennyien máskor a Spartacus-Petőfi egy teljes szezonján jönnek össze. S láttak annyi gólt is, mindenki nagy örömére. Petárdák robbantak, a mű­sorközlő „történelmi” ese­ményt jelentett be: először van színész—újságíró rangadó Nyíregyházán. Aztán jöttek a csillagok, a világot jelentő deszkák és a tánczene egének csillagai. A közönség szóra­kozni vágyott, s Erzsébet ki­rálynőtől Maigret fel Ügyelőig — illetve az őket megszemé­lyesítő színészekig — min­denki azon volt, hogy ez mind jobban sikerüljön. Puk­kantak a vicc-poénok, kide­rült, hogy egy stadion köze­pén elhelyezett beat-zenekar hangja egészen elviselhető — ! a pálya túlsó szélén. Majd húszezren — kitűnő rendezés mellett — szórakoz- : tak ezen a vasárnap délután, • a nyíregyháziak, amelyen ki. NYIRták, SZURták az élet fonákjait, egyértelmű kétér­telműséggel jól „megaszond- ták” mindenkinek. S utána bebizonyították: a labda göm­bölyű, itt is úgy gurul, mint . másutt, de nem mindenkinek j engedelmeskedik. Szöveg: Foto: Lányi Botom* Elek Emil Albert Ferenc rendező és Alfonzé tréfa mester „utazása”. Hacselc és Sajó: Kibédy Ervin és Hlatky László jelenete. A humoristák klubjának képviselői: György. Somogyi Púi és Mikes Hümorfesztlvái Júniusban 170 milliméter csapadék Volt ennél hidegebb július is! Hétfőn reggel Nyíregyhá­zán a meteorologiai állomá­son 14’ Celsiust mértek. Ál­talában mindenki fázott és szidta a hideg, esős időt. Ér­deklődtünk : vajon tényleg ilyen rendkívüli-e az időjárás napjainkban. A válaszból ki­derül, hogy Voit már hasonló, sőt rosszabb is. Igaz, ez nem vigasz, különösen most, ami­kor a rendkívül csapadékos június után a mezőgazdaság számára létkérdés lenne a meleg. Az elmúlt hónapban 170 milliméter eső hullott, is sajnos s mostanival tetézve súlyos belvízhelyzet állott elő. De egy pillantás az el­múlt evekre. & látható: a hőmérséklet alakulása bár kellemetlen, de nem egyedi. Az idén július 1 és 22 kö­zött eddig csupán három Ölyan nap volt amikor a hő­mérséklet elérte a 30 fokot (a maximum 32,5 volt), hét napon át volt húszfokos a napi átlaghőmérséklet, és a minimum egy alkalommal 10,7 fokos volt. Az elmúlt esz­tendő hasonló időszaka szinte teljesen megegyeztett a mos­tanival. Biztatóbb volt az 1972-es év. amikor is 22 nap­ból 8 olyan volt. amikór 30 foknál melegebbet mutattak a hőmérők, a maximum a egy tizeddel több volt. Igaz, a húszfokbs napi középhő- mérsékletet akkor 13 napon át észlelték. Igencsak furcsa volt viszont az 1971-es év. Ekkor július első 22 nápjá- ban csupán egy (1) 30 fokon felüli nap akadt, általában hűvös volt az idő. és a mini­mum 8.2 fok volt. Egy kis ugrás még vissza, 1968-ra. amikor aztán igazi július volt. Ä 22 napból 8 olyan akadt, amikor a meleg 30 fok fölé emelkedett- a maximum (még rágondolni is furcsa!) 36(3 fok és a mihifhufn 11,8 Celsius volt. Tegyük hozzá: a mete­orológiai megfigyelések sze­rint a júliusi időszákban min­dig be-beugrik egy-egy hi­degebb hullám ezek időtar­tama gyakorta eléri az egy hetet is. A vigasztaló azon­ban az Szökött lenni, hogy nincs olyan sok eső, és a fel- melegedés is magasabb, mint mostanában. Az idei július tehát ha mu­tat is szélsőségeket, nétn mondható egyedülállónak, ve­szélyessége azonban nagy, hi­szen a szűnni ném akaró eső hátráltatta az aratást, nehe­zíti a gyümölcsök érését, és végül ez is szempont: rontja a pihenők nyári vakációját (bürget) A következő hetekben bi­zonyára nem panaszkodnak a szórakoztató műsorok ked­velői: augusztus 5-től jelent­kezik a rádió által meghir­detett humorfesztivál. Az el­múlt hónapokban megirde- tett „humorvetélkedő” — mint Marton Frigyes, a rá­diókabaré ismert rendezője elmondta az MTI tudósítójá­nak — 2117 pályaművet küldtek be. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen a beérkezett anyagok között egyaránt volt háromfelvoná- sos vígjáték és pármondatos villámtréfa. A szakemberek megállaoítása szerint a dön­tőbe jutott anyagok valóban kellemes percekét ígérnek, a hallgatók bizonyára számos új humorista nevével ismer­kedhetnek meg. A felvétele­ket a legjobb színészek köz­reműködésével rögzítettéi A közönség szavazata dönti majd el, hogy a bemutatott jelenetek, tréfák, dalok kö­zül melyek jutnak tovább a finisbe, ugyanis a hivatáso­sok mellett a rádióhallgatók is véleményt nyilváníthat­nak. Éppen ezért minden egyes adást megismételnek. Eképermyő ELŐTT Rendkívül érdekes, izgal­mas és fölöttéob tanulságos dokumentumfilmes láttunk a múlt héten a „Capuai fiúk üzenete...” címmel, mely döb­benetesen tárta tel a disszi- dens fiatalok hamis illúziói­nak szertefosziasát a kapita­lizmus valóságos körülmé­nyei között — az utazási idény kallós közepén bizo­nyára nem minden haszon nélkül való figyelmeztetés­ként. De ez a bravúrosan megszerkesztett dokumentum­film produkcióként is meg­állta helyét, s a teljes 70 percre lekötötte figyelmün­ket. A Capüában lévő első vi­lágháborús hadifogolytábor­ban gyűjtötték össze az olasz hatóságok az Olaszországba disszidált magyarokat. Ebben a menekülttáborban várhat­tak sorsukra (letelepedési en­gedélyre, bevándorlási ví­zumra) hosszú hónapokig, sőt évekig a megtévesztett és megtévedt fiatalok, a meggon­dolatlanul kalandkeresők, a szerencse és a gydrs meggaz­dagodás hiszékeny kergetői. Túlnyomó többségüknek ha­mar kinyílik a szeme, s vi­szonylag rövid idő után haza­tér. Más részük között tenyé­szik a munkátlanság és kilá- tástalanság szülte bűn, a por- nocsempészéstől a prostitú­cióig/ a botrányokozástól a lopásig, s szörnyű mementó- ként a 21 évesen megölt De­meter Józséf sírkeresztje a hasonló tragédiákra is utal.. Mindannyian „az élet és a társadalom peremén” vege­tálnak — mint ahogyan egyi­kük fogalmazta. És az a nagyon kevés, aki­nek látszólag sikerült célját elérnie? Gerő Erzsébet úgy nyilatkozott, hogy felvették ugyan a stockholmi konzer­vatóriumba, mégis hazajött, mert „pénzért nem lehet mili- dent megszerezni”. A fizikus egyetemi hallgató nem jött haza, de. a kamera és a mik­rofon előtt őszinte: „Azemig­ráns ihindenhonnan elvágyik, nem lesz se svéd, se angol, se francia...” A dókumentumfilmben elő­ször a hazatértekkel itthon készített interjúkat láthattuk- hallhattuk, Bán Ernő tapin­tatosan, megértőén lényegre törő kérdései nyomán. Fel­tűnt a nyilatkozók természe­tes, közvetlen őszintesége, ami a riporter bizalomkeltő és jó légkörtererrítő készségét di­cséri. Kendőzetlenül tárta fel az igazságot a disszideiis- sorsról az emigráns magyar nyelvű sajtó jól összeváloga­tott szemléje, hirt adva a tá­bor botrányairól és á dissíi- densek kétségbeesett segély­kiáltásairól is. A haladó olasz sajtó a valóságnak természe­tesen megfelelő híradásairól, a disszidensek éhségsztrájk­járól, betegség, munkanélkü­liség miatti segítség kéréséről jólesően értesültünk a műsor­ból, csakúgy, mint arról, hogy haíadó olaszok (pl. az ügyvéd) megértő emberséggel nyilatkoznak megtévedt fia­taljainkról. Persze csak azok­ról így, akik ezt a jelzőt ér­demlik...) A táborbeliekről, napjaik múlásáról rejtett kamerával készített felvételek voltak természetesen a legizgalma­sabb dokumeritumok a film­ben, kényszerű szaggatottsá­guk ellenére is. Nem kevésbé sikerültek a műsor utolsó har­madában az Olaszországban, Dániában, Svédországban ké­szített interjúk. A megkérdé- zett disszldens fiatalok sok­szor nyers őszinteséggel be­széltek az embertelen világ farkaserkölcseiről. A valóság- hitel egy dokumentumfilm­nél magától értetődő követel­mény. Mégis megemlítjük, hogy ez a helyszínek, a „kö­zeg” hatásos érzékeltetésével mo3t a szokásosnál is meg­győzőbb volt, amiben Hildé~ brand István kiváló operatőri munkája nagyban részes. Merkovszky Pil A EBTO MELLETT A Tudomány és művészet rovatban a múlt héten az esztétikai nevelés témaköré­ben a kreativitásról, az al­kotókészségről hangzott el igen érdekes kerekasztal-be- szélgetés a Kossuth-adón. Bármennyire eivoritnak is tűnt ez a téma. a rádióújság­ban az adást hallgatva kide­rült, Hogy nagyon is gyakor­lati kérdést ismerhetünk meg, kiváló szakemberek szavaiból. Nemcsak a művészi adott­ságú emberekben szükséges már gyermekkorban kifej­leszteni az alkotókészséget, hanem minden értelmes gyermek esetében erre kell törekedni. Arra ugyanis, hogy a maga szintjén, meglevő is­mereteinek felhasználásá­val, illetve kiegészítésével, problémát tudjon megoldani. Azért szükséges ennek a készségnek a kifejlesztése már gyermekkorban, mert az ekkor elmulasztott lehetőség később már ném jelentkezik újra. A gyermeknek tehát ne csupán válaszokat adjunk kérdéseire, hanem lehetőleg olyan válaszokat adjunk, ame­lyekből — kis segítséggel — ő maga találja meg kérdésere a feleletet. Azért IS fontos, nogy ezt a készséget kifej­lesszük gyermekeinkben — vonhattuk le magunk Is a következtetést ebből a ke- rekasztal-beszélgetésből — mert minden termelő tevé­kenységben, minden hasznos munkában van kreatív alko­tó elem. A termelés haté­konysága és elsősorban a? tmber érdekében úgy hasz­nos megtervezni és végeztet­ni a termelést, az üzemi munkafolyamatokat, hogy a dolgozók a maguk munkáját mindig alkotó örömmel vé­gezhessék. Ha nem így vé­gezhetik, akkor testileg, szel- 1 mileg előbb-utóbb megrok­kannak áz örőmtelen, mono­ton munkától- A termelő munkát is lehet alkotó, sőt — nem túlzás — művészi módon végezni. Elsősorban laikusoknak, > hallgatóság szélesebb réte­geinek szólt ez a műsor. En­nek tudatában is voltak á beszélgetés résztvevői, fogal­mazásukon érezhető volt ab­beli igyekezetük, hogy köz­érthetően fejezzék ki magu­kat. Azonban nem teljesei! sikerült ez az adás egészét tekintve. Jó lett volna, ha még kevesebb szaknyelvi ki­fejezést használnak. így több helyen inkább zártkörű ke­rékasztalnak hatott ez a be­szélgetés, mintsem annak, aminek szánták: ismeretter­jesztésnek. Ez nyilván a be­szélgetést irányító szérkesz- tőriporteren is múlott. Még egy tanulságos éé hasznos művészeti jellegű előadás ragadta meg a fi­gyelmem ezen a héten. Dr. Székely György szinháztör- ténész beszélt a képzőművé­szet és a színpad kapcsolatá­ról: a díszletek és a szín­padképek koronkénti válto­zásáról. Nagyon kellenek az ilyen előadások, mert nagyon szükségesek az ilyen ismere­tek a színházlátogató közön­ségnek. Nagy tömegek jár­nak rendszeresen színházba. A díszleteknek, a színpad­képnek a mű mondanivaló­ját, az előadást segítő funk­ciója, feladata van. A mű­vet és az előadást jobban ér­ti és élvezi a néző, ha ismeri a díszletek szerepét, a szín­padkép jelentését. A televí­zióban nem régen ért véget egy drámatörténeti sorozat, ebben sajnos nem esett szót emlékezetem szerint, a dísz­letek szerepéről. Jó lenne á televízióban is — mert itt 4 szót a látvány segíti — egy színpadművészeti sorozatot látni. Seregi istváa

Next

/
Thumbnails
Contents