Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
f.oMNf »«»ft. TüWus KELET-MAGYARORSZAG - VASÁRNAPI MELLfiKT,Bf Segítség Még a töltéseket vigyázták, éjt-nappallá téve őrködtek a Tisza, a Szamos és a Krasz- na menti termelőszövetkezetek tagjai, amikor a szomszédos termelőszövetkezetek vezetői megjelentek náluk. Mivel segíthetünk —kérdezték. így kerültek gyorsan a legelőre járó jószágok a harmadik-negyedik határba, ahol nem a víz uralta a gyepet. így jutott legelőhöz Rakamaz, Mezőladány és egy sor más szövetkezet gulyája. Minden felsőbb kérés, javaslat nélkül ajánlottak szénát, alomszal- mát és egyéb terményt azoknak a gazdaságoknak, ahol a vetést, a takarmánytermő területet elvitte a víz. Látva a spontán kezdeményezést, a megyei mezőgazdasági operatív bizottság az elmúlt napokban felhívást adott ki — amit lapunkban is közöltünk — az ár- és belvíz- károsult termelőszövetkezetek támogatására. Az operatív bizottság felkérte azokat a megyei mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, egyéb mezőgazdasági üzemeket, amelyeket nem sújtott az árvíz, segítsenek a bajbajutottakon. A felhívás a már bontakozó kezdeményezést kívánja tovább szélesíteni, rendszerbe fogni, és a felajánlott javak arányos elosztását segíteni. Az ajánlásokat a termelő- ezövetkezetek területi szövetségei veszik nyilvántartásba, és majd a megyei operatív bizottság segítségével a rászorultság mértékében osztják el azokat. E hét szerdáján jelent meg a felhívás, és máris több termelőszövetkezet jelentkezett az illetékes szövetségnél. A nyíregyházi Ságvári, a sóstóhegyi Vörös Csillag és a tiszavasvári Zöldmező jelentősebb búzaszalmát ajánlott fel a károsultak javára. önkéntelenül is az 1970-es nagy árvíz után kialakult országos segítőmozgalom jut az ember eszébe. Szinte a szemünk előtt látjuk a dunántúli, az alföldi megyékből érkező terménnyel, takarmánnyal megrakott termelőszövetkezeti teherautó-kon volyokot. Felejthetetlen az a patronáló munka, amit egy- egy távoli megye, vagy területi szövetség vállalt a Szamos menti tsz-ek segítésére. Most ffincs szükség ilyen országos akcióra, nem volt akkora pusztítás. Nem dőltek össze lakóházak, gazdasági épületek, a tagság nincs elfoglalva az újjáépítés ezernyi gondjával. A legtöbb károsult szövetkezetben a magasabban fekvő területekről még jó, vagy közepes termést takaríthatnak be. Ennek ellenére jó néhány szövetkezet segítségre szorul. Saját erőből nem tudják jószágaikat átteleltetni, és egyéb gazdasági terveiket megközelítően is teljesíteni. A megyei felhívás előtti helyi kezdeményezések és az 1970-es társadalmi összefogás példája, a szocialista közösség ereje arra enged következtetni, hogy egyetlen károsult szövetkezet sem marad segítség nélkül. Nagy erőt. biztonságot ad minden bajbajutott közösségnek az a tudat, hogy nincsenek egyedül. Lesz kenyerük, ha el is vitte a búzát a víz. Ha iszap és posvány borítja a legelőt, akkor sem kell eladni az állatokat, mert segít a szocialista társadalom. Nálunk is van verseny a temetésben: ki tud többet, jobbat ter- melni, de ez a vetélkedés nem a gyengébb kiszorítását jelenti. Sőt a termelési tapasztalatok átadásával még a versenytársat is segítik. A szocialista tudat, az egész közösségért érzett felelősség pedig a kölcsönös támogatást, az önzetlen segítségadást is biztosítja a természeti csapást szenvedett, az önhibájukon kívül bajbajutottaknak. Csüggedés, kilátástalanság a legnagyobb kárt szenvedetteknél sincs. A sopánkodás, a tétlenség helyett azt kutatják, hol lehet egy- egv talpalatnyi termőterületet visszahódítani a víztől. Ahol a kapa segít, ott irtják a gyomokat. ahol már csak az eke az orvosság, ott szántják a talajt és iparkodnak másodterménnyel hasznosítani a visszahódított földet. A vetőmagellátó vállalat több száz mázsa rövid tenvészide.iű vetőmaggal segíti a károsult szövetkezeteket. A víznyomásos területeken sikerre] termelhetnek még kölest, csalsmádét. ültethetnek késői káposztát, uborkát és zöldbabot. A víz által nem károsított területeken és az állattenyésztésben a pontrrabban. jobban végzett ■ munka, az észszerű takarékosság valamennyi szövetkezetben '■sökkentheti a károkat. Azok a termelőszövetkezetek, ahol az aratni való feiére-harmadára csökkent — elvitte a víz a termést — a felszabaduló kombájnjaikkal segítséget nyújthatnak a megye más szövetkezeteiben. Terményszállító járműveket ugyancsak átadhatják, felajánlhatják kombáinszérüiket, a szárítóberendezéseket. esetleg raktáraikat azoknak, akik bő termést takarítanak be. A károsult termelőszövetkezetek nemcsak várják a segítséget, ha- fcsn azt viszonozni is tudják. Cukós Balázs V ALT ÓZÓ VILÁGUNK Á termelőszövetkezetekért Szocialista társadalmunk építésében a szövetkezetek jelentős szerepet töltenek be. A különböző szövetkezetek közül is talán legjelentősebb súllyal a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek bírnak, annak ellenére, hogy későbbi időben alakult ki a népgazdaságot is döntően meghatározó rendszerük. Fejlődésük — pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikájának és a tagság szorgalmas munkájának eredményeként — gyors ütemű és töretlen. A gyors ütemű fejlődés különösen gazdasági téren volt szembetűnő. A termelőszövetkezetek bebizonyították életképességüket, s azt, hogy alkalmas keretei a magas színvonalú szocialista élelmiszergazdasági termelésnek. Az egységes szövetkezeti törvény kimondja a szövetkezetek gazdasági egyenrangúságát az állami vállalatokéval. Annak érdekében, hogy a szövetkezetek jogszabályban meghatározott gazdasági egyenjogúsága a gyakorlatban is minél előbb realizálódjon a termelőszövetkezetek — pártunk és kormányunk javaslatára — létrehozták saját érdek- védelmi, érdekképviseleti és mozgalmi szerveiket, a termelőszövetkezetek területi szövetségeit. Ezek 1967-ben országszerte megalakultak. A Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét 100 termelőszövetkezet hozta létre, az ország legkeletibb csücskében. Szövetségünk testületi szervei és függetlenített apparátusa komoly munkát végzett a létrehozása óta eltelt hét évben. A kezdeti nehézségeket rövid idő alatt sikerült leküzdeni, s tartalmas munkavégzés alakult ki a létrehozó tsz-ek mind nagyobb megelégedésére. Kapcsolataink a párt- és állami szervekkel, a vállalatokkal állandóak és rendszeresek. A szövetségre különösen nagy feladatok hárultak a szövetkezetek gazdasági kapcsolatokban egyenrangú partnerként történő elismertetésében. A jelentős előrelépés ellenéré még nem vagyunk teljesen elégedettek az egyenlő partneri kapcsolatok érvényrejutá- sában. Néhány vállalat még mindig kihasználja monópolhelyzetét a gazdasági életben a tsz- ekkel szemben, noha a változás a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest megnyugtató. A mezőgazdasági munka közeledik az iparihoz, annak válfajává válik. Ez tájegységünk termelőszövetkezeteire is érvényes és leginkább az iparszerű termelési rendszerek térhódításában, valamint a szakosított Sertés- és szarvasmarha-telepek termelésében való megjelenésében fejeződik ki. Tájegységünk termelőszövetkezetei közül hét közös gazdaság tagja a KITE-nek, hat gépsorral, 3 tsz pedig a CPS-nek 4 gépsorral. A zárt rendszerekben kukoricát, napraforgót, és cukorrépát termesztenek. A termelőszövetkezetekben 14 szakosított .szarvasmarhatelep és 5 szakosított sertéstelep üzemel. Benépesítésük foka és minősége még különböző. A gazdálkodás hatékonysága, a korszerű, drága berendezések termelési használatbavételével általában javuló, de ezzel párhuzamosan a kockázat is nőtt. A döntések kockázatát elsősorban a számvitel pontosságának, naprakészségének biztosításával, i jogszabályok betartásával lehet minimálisra csökkenteni. Nagy jelentősége van annak a kormány- határozatnak, mely lehetővé tette a szövetségek mellett működő revizori irodák létrehozását. A Szatmár-beregi TESZÖV mellett is létrehoztuk a revizori irodát 4 fő revizorral. Az iroda kiváló szakmai kollektívája biztosítja a termelőszövetkezetek 2 évenkénti átfogó számviteli és gazdasági ellenőrzését. Háróméves revizori tevékenység eredményeként megái lapíthatjuk, hogy ezzel a szolgáltatással a termelőszövetkezetek teljes mértékben meg vannak elégedve. Az Iroda nagy segítséget ad számukra a hibák megelőzésében, feltárásában és kijavításában egyaránt. A szövetség azzal is hathatós segítséget nyújt a tagszövetkezeteknek, hogy értekezleteket, konzultációkat, szakmai bemutatókat tart a szakemberek részére, a legaktuálisabb kérdésekről, valamint szervezi a továbbképzést is. Ajánlásainkat, kiadványainkat (tájékoztató) tagszövetkezeteink jól hasznosítják. A szövetség jó felkészültségű szakemberei igény szerint egyedi kéréseket is teljesítenek. Nagy szükség van minden segítségre, hiszen tagszövetkezeteink több mint 72 százaléka kedvezőtlen természeti és közgazda- r gi viszonyok között gazdálkodik. Ilyen körülmények között, az önálló vállalati gazdálkodás megvalósítása fokozott munkát kíván a tagságtól és a vezetőtől, annak ellenére, hogy az állam megkülönböztetett támogatásban részesíti ezeket a közös gazdaságokat. Az erőfeszítések gyümölcsözőek is. A fejlődés gyors, lendületes. A szatmár-beregi termelőszövetkezetek megvalósították azt a célkitűzést — melyet a megyei párt- és tanácsi szervek terveztek szövetségünk bevonásával — hogy a fejlődés üteme gyorsabb legyen, mint az országos átlag. Erre azért volt szükség és van még ma is, hogy történelmileg kialakult lemaradásunkat minél előbb behozzuk. A kedvezőtlen adottságokhoz viszonyított — gyors fejlődésről a következő főbb gazdasági mutatók is tanúskodnak. Szövetségünk létrehozásának évében (1967) a tagszövetkezetek halmozott termelési értéke 924 millió forint volt, mely 1973-ra 2,3 milliárdra nőtt. A termelési érték növekedésével párhuzamosan emelkedett a bruttó jövedelem (445 millióról 769 millióra) és a személyes jövedelem is (313 millióról 567 millióra). Az eredmények értékét csak növeli, hogy mindezt tagszövetkezeteink csökkenő létszámmal érték el. A foglalkoztatottak száma ugyanis 34 400 főről 33 000 főre csökkent. A munka termelékenysége tehát növekedett. Szarvasmarhalétszámunk 1967-ben csak 23 995 db, ezzel szemben tavaly már 30 695 db volt. Ugyanakkor a tehénlétszám is dinamikusan növekedett (7529 db-ról 9790 db-ra). Mindez azt mutatja, hogy a tájegység termelőszövetkezeteiben eredményesen halad a húsprogram megvalósítása. Az elért eredményekkel azonban nem vagyunk elégedettek. A gazdasági téren elért gyors fejlődést ugyanis nem követte kellő mértékben a társadalmi oldal, a társadalom- politikai tevékenység. Mire gondolok elsősorban? A szemlélet erősen termelési és gazdasági, ami önmagában véve nagyon jó, de tapasztalatunk szerint több tsz-ben a mozgalmi, társadalmi tevékenység rovására megy. Az összhang nem harmonikus. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak önálló vállalati gazdálkodást valósítanak meg, hanem demokratikusan működnek, s önkormányzatuk keretei között a tagok egyéni érdekeit maximálisan összhangba kell hozni a szövetkezeti és társadalmi, népgazdasági érdekkeL A szövetségi munka sajátosságai közé tartozik, hogy felhívjuk a termelőszövetkezetek figyelmét arra is, hogy hogyan ne csináljanak valamit. A mindennapos feszített munka közben a vezetőknek ugyanis nem terjedhet ki mindenre a figyelme, de egyébként is sok olyan kérdés van, amit a szövetségi dolgozók jobb informáltságuk miatt másképpen látnak. A tagszövetkezetek és a szövetség kapcsolata közvetlen, s a munkavégzés nem alá- és fölérendeltségi alapon történik. A munkakapcsolat közvetlensége abban fejeződik kt, hogy a tsz-vezetök is rendszeresen bejárnak i a szövetséghez, de a munkatársak is gyakran keresik fel a tagszövetkezeteket. Ez lehetővé teszi az ,,első kézbőr* való informálást és informálódást. Munkánk szerves részét képezi az érdekképviselet, s az érdekvédelem is. A tájegység termelőszövetkezeteinek közös problémáival, felterjesztésekkel, írásos javaslatokkal gyakran keresik meg a szövetség bizottságai és szakembereik, az illetékes minisztériumokat és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát is. Esetenként vitás kérdésekben állásfoglalást kérnek. A szövetség koordinációs és szervező tevékenysége is nagyon hasznos, • kivívta tagszövetkezeteink elismerését. Legnagyobb koordinációs tevékenységet fennállásunk óta az 1970-es ár- és belvíz idején, valamint az 1972. évi dunántúli nehéz aratáskor végeztük. Az említett események idején szinte éjjel-nappal megfeszített munkával teltek napjaink. Az eredmények ismertek. Szövetkezeteink kilábaltak a bajból. Szervező tevékenységünk sokoldalú. En«i nek egyik legújabb eredménye a Kölcsönös Támogatási Alap létrehozása. A KTA-val kapcsolatos aktív szervező tevékenységet a múlt évben kezdtük, s ez év május 14-én, huszonegy szövetkezet részvételével létre is jött az a pénzügyi alap, mely a jövőben jelentős szerepet tölthet be a tagszövetkezetek pénzügyi nehézségeinek áthidalásában. Aktív munkát végeztünk az egyesülések előkészítésében, megalapozásában is. A tagszövetkezetekben kibontakozó verseny- és szocialista brigádmozgalom segítése, szervezése ugyancsak szövetségi feladat, melyet javuló hatékonysággal sikerül ellátni. Az elmúlt gazdasági évben az éves gazdálkodási versenyben negyvenhat tagszövetkezetünk vett részt, közülük négy el is nyerte a „Kiváló szövetkezet” megtisztelő címet. Évente külön meghirdetjük a gabqnabetak^- rítási versenyt is. A szocialista brigádmozga- lom is sokat fejlődött tagszövetkezeteinkben. Ma már 137 brigád versenyez a szocialista címért, tagjaik száma pedig több mint 2100 fő. Sikeresen zajlottak le az ifjúsági parlamentek is, s tapasztalataink szerint az aktivitás megfelelő és a problémák felvetése nyílt, őszinte volt. A termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűléseire járva, arról győződhettünk meg. hogy a szövetkezetek nőbizottságai, elnökei is egyre tartalmasabb munkavégzésről adtak számot a közgyűlésnek. A tagszövetkezetek anyagi-pénzügyi helyzetének viszonylagos megszilárdulása lehetővé teszi a tagság élet- és munkakörülményeinek további javítását. A szövetkezeti tagok jövedelmi oldalról — a nagy differenciák ellenére is — általában közeledtek az egyéb területeken dolgozók színvonalához, illetve elérték azt. A szociális—kulturális ellátottság terén azonban ma is jelentős hátrányban vannak. Ezen kiküszöbölése úgy hiszem, társadalmi feladat, melyet a termelőszövetkezetek egyedül képtelenek lennének megoldanL A tagság élet- és munkakörülményeinek javítása, szociális helyzetének és művelődési lehetőségeinek emelése viszont a közös gazdaságoktól is nagy erőfeszítéseket követel. Mindennek az eléréséhez szerteágazS munkára van szükség. A sikeres megoldásnak azonban tájegységünkön olyan előfeltételei is vannak, mint az erők koncentrálása. Ennek legkézenfekvőbb módja pedig a szükséges egyesülések megvalósítása. Ez a folyamat már elindult, de még korántsem fejeződött be. A tagszövetkezetek száma hetvenre csökkent. A kevesebb gazdasági egység a szövetségi munkát is hatékonyabbá teszi. A szocialista demokrácia érvényesülésével eddig sem volt különösebb probléma tagszövetkezeteinkben, de ezen is van javítani való. Tovább kell fokozni a tagság tájékoztatását a szövetkezetekben. Jól bevált gyakorlati példákat kívánunk elterjeszteni ezen a téren (üzemi híradók, újságok, stb.). Az üzem- és munkaszervezés javítására ajánlásokat eddig is adott már ki a szövetség, ezt a jövőben is folytatni kívánjuk. Fokozott segítséget kívánunk nyújtani a nő- és ifjúságpolitikai határozatok következetes végrehajtásához, a szocialista brigád- és versenymozgalom tartalmasabbá tételéhez, kibontakoztatásához. Méltóképpen készülünk fel a XI. párt- kongresszusra és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Ebből az alkalomból mun- kaverseny-íelhívás hangzott el több termelőszövetkezet részéről, s fokozott lendülettel bontakozott ki a szocialistabrigád-mozgalom is. Befejezésképpen úgy tudnám munkánk lényegét összefoglalni, s további feladatainkat megjelölni, hogy a gazdasági érdekvédelem és képviselet további fejlesztése mellett fokozott figyelmet fordítunk a mozgalmi, társadalmi tevékenység kibontakoztatására, Hiszen ez szövetkezeteink jól felfogott érdekpj de a népgazdasági szükségszerűség is az# igényli tőlünk. Fdggyos Jeni Korszerű szakosított tehenészet Torpan. (Hamroei József felwétetej
