Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

1 oMal KELET-M AGY ARORS2ÁÖ OT4. JtJBus Az új portugál kormány E. Kovaljov, a TASZSZ tudósítója jelenti a portugál fővárosból: Spinola államfő szerdán bejelentette az új ideiglenes portugál kormány megala­kítását. Jóváhagyta a mi­niszterek névsorát, amelyet Vác Goncalves miniszterel­nök terjesztett elé. Spinola nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy az új kormányban fennmarad a korábbi koalí­ció, a kabinet az előzőhöz hasonló kollegialitás szelle­mében fog működni, azon­ban nagyobb hatásköre lesz. Az új kormányba beke­rültek a „fegyveres erők mozgalmának” képviselői, akik közvetlenül részt vet­tek az április 25-i győztes antifasiszta felkelésben, va­lamint a fő politikai pártok képviselői, — a kommunis­ta, a szocialista és a de­mokratikus néppárt, — ame­lyek a lakosság hatalmas többségének bizalmát élve­zik. A kabinetben helyet kaptak gazdasági, pénzügyi és szociális kérdések szak­értői is. Az új ideiglenes kormány miniszterei között olyan te­kintélyes politikusok talál­hatók, mint Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára (tárcanélküli miniszter), Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára (külügymir-'szter), Magalhaes Mota, a demok­ratikus Néppárt Politikai Bizottságának tagja, a párt balszárnyának egyik vezető­je Ctárcanélküli miniszter). A „fegyveres erők moz­galmát” . a kormányban Vas­co Goncalves miniszterelnök, Meló Antunes őrnagy és Victor Alves őrnagy (tárca­nélküli miniszterek) képvi­selik, akik a „fegyveres erők mozgalma” legfelsőbb -konzultatív szervének tag­jai. A haladó nézeteikről is­mert katonatisztek részvéte­le a kormányban meg kell hogy könnyítse a „fegyve­res erők mozgalmának” programjában kijelölt de­mokratikus célok gyakorlati megvalósítását. A második ideiglenes kormány megala­kítása újabb lépést jelent Portugália társadalmi, po­litikai életének demokratizá­lásában. A kommunisták, a szocialisták, minden portu­gál demokrata teljes támo­gatást nyújt Vasco Goncal­ves kormányának. A portugál demokraták remélik, hogy az új kormány képes lesz dinamikusabban folytatni az afrikai területek. „gyarmattalanításának” fo­lyamatát és hogy az ország gazdasági fejlesztésének po­litikáját a „fegyveres erők mozgalma” programjának megfelelően valósítja meg. A portugál demokraták re­mélik továbbá, hogy az új kormány biztosítja az ápri­lis 25-én kivívott demok­ratikus szabadságjogokat rögzítő törvények gyors el­fogadását, ami lehetővé tenné, hogy a fegyveres erők mozgalmának prog­ramjában kitűzött időpon­tig, 1975. március 31-ig Por­tugáliában megtartják az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat. At új portugál kormány a politikai megfigyelők ér­tékelése szerint egyértelmű­en baloldalibb orientációjú Palma Carlos kabinetjénél — írja az AFP, illetve a Reuter is. Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy Spino­la az új kormány jellemzé­sekor nem használta az „ideiglenes” szót, hanem „a másódik köztársaság máso­dik kormányáról” beszélt. Varsó várja Leonyid Brezsnyevet A népi Lengyelország meg­alakulása 30. évfordulójának július 21-én kezdődő köz­ponti ünnepségeire Varsóba érkezik Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A lengyel távirati iroda ezzel kapcsolatos kommentárjá­ban rámutat, hogy a lengyel nép őszinte barátsággal vár­ja az SZKP főtitkárának látogatását. „Brezsnyev elv­társ személyében hazánk régi barátját köszöntjük — állapítja meg a kommentár. Először 1944-ben, a hitlerista megszállók elleni felszabadí­tó harc idején járt lengyel földön, mint a 4. ukrán front politikai csoportfőnö­ke. Amikor az SZKP élére került, első külföldi útjának egyike Varsóba vezetett. Azóta sokszor járt Lengyel- országban. Harminc éves ju­bileumunk alkalmából test­véri üdvözletünket tolmá­csoljuk a szovjet népnek, az SZKP-nek, amelynek veze­tőjét bensőséges érzésekkel köszöntjük hazánkban — hangsúlyozza befejezésül a kommentár. Makaríosz New Yorkba érkezett Csütörtökön — közép­európai idő szerint kora este —— megérkezett New Yorkba Makariosz érsek, ciprusi el­nök. A tervek szerint ta­nácskozik Kurt Waldheim- mel, a világszervezet főtit­kárával és részt vesz a Biz­tonsági Tanács következő ülésén, amelynek időpont­ját még nem tűzték ki. New Yorkban csütörtökön a Biztonsági Tanács tagjai­nak képviselői nem hiva­talos megbeszélést folytat­tak a Cipruson kialakult helyzetről. Délelőtt Wald­heim a Biztonsági Tanács elnökével és a tanács több tagállamának képviselőjével tanácskozott. — A ciprusiak sohasem fognak belenyugodni a kato­nái juhta hatalmába — je­lentette ki Makariosz cipru­si élnök többezer ciprusi gö­rög előtt Londonban, akik még New Yorkba történt el­utazása előtt köszöntötték el­nöküket. A támogatás ebben a ne­héz időszakban — mondot­ta — Ciprus népét segíti a harcban. Makariosz elnök hangsúlyozta, hogy a ciprusi’ puccsot a görög katonai uralkodó körök szervezték meg. A görög katonai jun­ta áll a Ciprus elleni lázadás hátterében, amelynek az a célja, hogy megfossza a ciprusi népet a szabad aka­ratnyilvánítás jogától — hangsúlyozta Makariosz. LÁSZLÓ LAJOS: ilrénbártyászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBÖL 14. — Mondták is, na maga a vaságyat ölelgeti a felesége helyet, meg a fúrószálat. Nem törődtem velük. Akkor egy Cél volt előttem: megmu­tatni. hogy a kőben, a szik­lában is lehet gyorsan fúrni. Szerencsére jött egy új üzemvezető, aki felkarolta a törekvésemet, mert a régi se tette, se vette a dolgokat. El is maradt a vállalat az exporttal. Hanem az új ve­zető azt mondta: „Maga ment meg minket a gyalá­zattól” és akkor én olyan so­kat dolgoztam, és olyan so­kat kerestem, hogy magam sem hiszem el. Tizenkét órát a bányában, utána a nap­szinten. Alig pihentem. Egy havi bérem 14 ezer forint volt. És akkor hagyott el az első feleségem. A két lányt is magávál vitte, a szüleihez. — Nem volt közöttünk kü­lönösebb ellentét. Csak azt nem szerette, hogy alig járok haza. Lehet, hogy nőügyeket is sejtett mögötte, de ezt só­ba se említette. Nem tar­tóztattam, bár meglepett a dolog. Egyrészt azért, mert sohase értett meg engem. Nem érdekelték a vágyaim, a munkám, csak azt nézte, mennyi pénzt viszek haza, és már számítgatta, ebből azt veszek, amabból azt. Meg az igazság az, hogy ak­kor már ismertem a mosta­ni feleségemet. Az üzem ét­termében dolgozott. Néha, ebéd közben, mikor az asz­talra tette nekem az ételt, el­beszélgettünk. Az első fele­ségem nem járt rosszul anyagilag, amíg a lányok kis­korúak voltak, több pénzt adtam nekik, mint amit a törvény előírt. A második asszony nem akadályozott ebben. Becsült engem a munkámért. Tetszett neki, hogv ismernek, becsülnek, tisztelnek az emberek, hogv képviselő vagyok, és hogv dolgozok a köznevekért... Kopogás nélkül nyitják az ajtót. A kislánya jön, s mindjárt szalad is az apjá­hoz. — itt van egy katona... — Katona...?! — Igen, kint vár az elő­szobában, veled akar be­szélni... A nyugdíjas felém bic­cent, és kimegy. Az ajtó nyitva marad. Katonatiszt kezel a bányásszal. A kis­lány apjába csimpaszkodik, és figyel. Néhány szófosz­lány hozzám is eljut. — Hova is kellene men­nem? — A lakáselosztó társadal­mi bizottság tartaná ülését, meghívjuk... A bányász szabadkozik. — Nem telik az erőmből... Egy-két nap, amíg itthon le­szek, aztán, elvtársam, csak ősszel lát engem... Egyéb­ként sem ismerem az itte­nieket... A tiszt még próbálkozik. Most jött a városba, ezért kellene olyan ember, aki is­merős és jártas a közügyek­ben is. De hiába, — Közügyekben... Hol vannak már azok az ügyek? Én mindenről megfeled­keztem... Ne haragudjék, elvtársam... Ezzel búcsúzik a tiszttől, és jön vissza a szobába. De már a szekrényben kutat. Korsót vesz elő, és indul kifelé. — Magát megszerettem... Hozok a vörösből is, addig nézegesse az okleveleimet, az újságcikkeket. Sokat írtak rólam. Sokat. Az újságcikkekből egv kisebb könyvet össze- gyűjthetne. Kongresszusi versenyek, Rákosi, Sztálin Három évtizede szabad Lengyelország 4. Hogyan él a lengyel paraszt és a munkás? A repülőgépről sokszínű parkettának tűnik a lengyel föld: a mezőgazdaság 89 százaléka egyéni gazdasá­gokból áll, tíz- meg tíz­ezer keskeny parcella ma még az ország éléstára. A későbbiekben természetesen a nadrágszíjj földek gazdái­nak életéről írok, hiszen ők vannak döntő többségben, a lengyel paraszt életkörülmé­nyeiről csali az • ő életük be­mutatásával lehet valóságos képet kapni. Kis kitérővel — térben is — mégis elő­ször a Szczecin melletti Kol- bacz faluról szólok néhány szót — a 800 esztendős köz­ségben ugyanis az állami gazdaságnak köszönhetően olyan életforma alakult ki, amely semmiben sem külön­bözik a városi élettől. A faluban újonnan épült négyszintes házak bármely városképbe beillenének. Is­kola, egészségház, filmszín­ház, klub, olvasóterem, óvo­da kínálja szolgáltatásait a 18 ezer sertés egyidejű hiz­lalására alkalmas kombinát dolgozóinak. Az ilyen falu kialakítása tulajdonképpen az egyik elsődleges célja az új közigazgatási rendelet­nek, amelyről előző írásom­ban szóltam. — ön szerint ki él job­ban : az egyéni gazda, vagy a szövetkezetben, állami gaz­daságban dolgozó paraszt? — teszem fel a kérdést Sta­nislaw Cheltowskinak, a Zycie Gospodarcze (Gazda­sági Élet) című lap főszer­kesztőjének. — Egyszerű a felelet. Amelyiknek nyolc órás a munkaideje. Nálunk még nagyon kevés a mezőgazda- sági szövetkezet, de ez a kevés különösen Poznan, Bydgoszcz megyékben na­gyon jól - működik, sok jö­vedelmet biztosít, a közsé­gekben igyekszik a városi követelményeknek megfelelő életformát biztosítani. — A LEMP (Lengyel Egyesült Munkáspárt) a 30 éves évfordulójára kiadott téziseiben olvastam, hogy az egyéni gazdaságok kitűnően kapcsolódnak a tervgazdál­kodás rendszerébe... — Igen. Három esztende­je megszüntettük a kötelező beszolgáltatást, amely a fej­lődés gátja volt. Minden gazdaságban mindennel kel­lett foglalkozni, hogy köte­lezettségeinek a paraszt ele­get tudjon tenni. Most a szerződéses felvásárlás az születésnapjára indított ter­melési mozgalmak győzte­se. A parlamentben. Felszólal a bányászok egészségének védelméért. Interpellál a könnyűipari miniszterhez, mert az „ezer apró cikk” boltban százféle holmi sincs. A pécsi levegőszennyeződés miatt emel szót. Az uránvá­rosi építkezés meggyorsí­tásához kér segítséget a mi­nisztertől. Felajánlások a mecseki Vi­dámpark építéséhez. Bri­gádja 260 munkaórát telje­sített, ő külön kétszázat. Aranykoszorús jelvény, ne­vét megörökítik a városi ta­nács könyvében. És egy másik, hét évvel ezelőtti cikk, a címe: „Ha újra kezde­ném...” Lényege, ha újra kezdené az életét, akkor is­mét bányász lenne. Valóban finom a vörös­bor. Enyhe pörköltcukor íze van, mint a szekszárdi vö­rösnek, és nemesen fanyar, mint a villányi hegyek leve. — Pedig ez is Deindolbari termett — nevet. Elégedett, mint a szőlősgazda, aki tud­ja, borával meghódította a vendégét. Már megszoktam a hangos beszédét. Én is kiabálok. Rágyújtunk. Neki nem kell füstszűrös cigaretta. A Kossuth kaparó füstje meg- köhögtet. öt nem, ő zihál (Folytattuk) állam éléstárát biztosítja, a parasztoknak pedig hihetet­len mértékben megnőtt a melési kedve. Erre a tervidőszakra 18—20 száza­lékos növekedést szabtunk meg — már most több mint 30 százalék... Vagy mást ne mondjak: 80 ezer gazda vár­ja, hogy traktorigényeit ki­elégítsük. A mezőgazdasági minisz­tériumban Rozenski Teodor’ főosztályvezető és Musialik Stanislaw Osztályvezető el­mondják, hogy az árrend­szerrel tökéletesen képesek szabályozni, hogy mindenki azt termeljen, amire az ál­lamnak szüksége van. A lengyel paraszt Igaz, hogy a saját földjét műveli, mégis ezer szállal kötődik társaihoz, az állami gazda­ságokhoz, a szövetkezetek­hez. A csaknem minden fa­luban működő gépszövetke­zetek kölcsönzik a traktoro­kat, kombájnokat. A műtrá­gyát legtöbbször a falu kö­zösen veszi. Az állami gaz­daság borjut ad, a paraszt felhizlalja és visszaadja. Ezért fizetést kap, használ­hatja a gazdaság kultúrhá- zát, éttermét, üdülőjét... — A föld a tiéd, de a társadalomé is, ez a jelsza­vunk — mondja Rozenski Teodor. A végső cél természete­sen Lengyelországban is a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Előbbi írásom­ban szóltam az idős parasz­toknak fizetett járadékról, amennyiben a földjét az ál­lamnak adja. Kettős haszna is van ennek: a parasztok erejük fogytán nyugodt öregkor elé nézhetnek, az állam birtokába pedig egy­re több föld kerül, ahol vé­gül is majd kialakítja a nagyüzemeket. Hogyan él hát a lengyel paraszt? Ml a jövője? Ta­lán legjobb szószerint idézni a LEMP megfogalmazását. A lengyel mezőgazdaságnak 20 év alatt meg kell dupláz­nia a termelését, hogy a századvégi 40 milliós Len­gyelországot el lehessen, lát­ni. Ezt várják, Közben olyan falusi társadalmat kí­vánnak létrehozni, amely­nek tagjai a mezőgazdasági termelés magas képzettségű, művelt, jómódú, a modern civilizáció vívmányait fel­használó emberek. Nemrégiben egy NSZK- beli filmes csoport doku­mentumfilmet készített egy- egy olasz, nyugatnémet és lengyel munkáscsalád életé­ről. Nos; az olasz és a nyu­gatnémet munkáscsaládok életszínvonala, a filmből úgy tűnt, magasabb mint az ursusi családé — színes tv- készülékek, autók; a fo­gyasztói társadalom minden kelléke szerepelt a filmben. S mégis: a szerzők a film­ből nyilvánvalóan kitűnő következtetést szavakban is megfogalmaztak. A lengyel család élete a leggazdagabb. Richard Bryk, a LEMP Varsó megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára azt mondja, hogy a párt tézisei szerint a munkahelynek egé­szen különleges szerepet kell betöltenie a lengyel munkás életében. — A gyár nemcsak mun­kahely, ahol termékeket ál­lítanak elő. A társadalmi problémák legalább olyan fontosak, mint az áru. A gyár vezetőinek műszaki, gazdasági munkája feladatá­nak csak felét teszi ki. Tö­rődniük kell azzal is, hogyan élnek, pihennek és szórakoz­nak a munkások. — Most márciusban a LEMP KB Varsó megyében felmérést végzett. A kérdé­sek: javulnak-e a munkások életkörülményei, biztosítot- tak-e a demokrácia fóru­mai? A vizsgálat eredménye alapján intézkedtünk azok­ban a kérdésekben, ahol gyors orvoslást vártak, s most három hónap elteltével ismét felkerestük azt a 2500 munkást, akiknél a tavasz­szal jártunk. Tudja, hogy milyen politikai, erkölcsi ha­tása van ennek? A munká­sokban megerősödött, hogy szót lehet érteni, figyelünk a szavukra, s panaszaikra orvoslást keresünk. Katowicében a bányászok, Szczecinben kikötői munká­sok, Biaiskó Bialában autó­gyári munkások között egy­formán - azt hangoztatták leggyakrabban: fontos a fi­zetés, az autó, a lakás. a biztonságos öregkor, de ugyanilyen fontos, hogy fi­gyeljenek a szavunkra, hogy beleszólhassunk a dolgaink­ba. Az utóbbi években egyre jobban megvalósul ez. Úgy tűnik a lengyelek ér­demesnek találják, hogy többet adjanak önmagukból: 1971 és 1973 között az ipari termelés a tervezett 26 szá­zalék helyett 36-tal emelke­dett, a munkatermelékeny­ség pedig a várt 15 helyett 22 százalékkal volt maga­sabb. Az építőiparban ennél is gyorsabb ütemben: a ter­vezett 17 helyett 29 százalék­kal nőtt. Hogy miért tartják érde­mesnek? Bányászok és au­tógyári munkások, a kikö­tőkben és hajógyárban egy­aránt nagyon elégedettén beszélnek az utóbbi eszten­dőkben végrehajtott béreme­lésekről. A jelenlegi ötéves terv első három esztendejé­ben 6,4 millió dolgozó — a munkaviszonyban levők két- ; harmada — kapott béremé- • lést. 1974 elején, a LEMP KB 13. plénumán elfogadott el­veknek megfelelően elhatá­rozták, hogy 1976 végéig újabb 4,9 millió munkás kap béremelést. Ez annyit jelent, hogy öt esztendő alatt vala­mennyi lengyel munkás bé­rét emelik. Az idén ebből 4,2 millió dolgozó fizetése , növekszik. 1974-ben az áfltf-1'1 gos havi keresetek az 1970. évi 2232 zlotyval szemben 3053 zloty lesznek — azaz- 37 százalékkal növekszenek.. Hangsúlyozni kell, hogy a lakosság jövedelme és a re­álbérek ilyen mértékű nővé- . lése közben az alapvető élelmezési cikkek árait 1971- ben befagyasztották, már­pedig Lengyelországban az élelmiszer vásárlásra fordí­tott kiadások átlagosan el­érik a családi költségvetések 40 százalékát. Az idei esztendőtől Len­gyelországban mind a fizi­kai, mind a szellemi mun­kások betegségük első nap­jától 100 százalékos táppénz­juttatásban részesülnek. 1970 és 1973 között felemel­ték az alacsony nyugdíja­kat — 1975-től fokozatosan ismét emelik a nyugdíj és öregségi járulék összegét, 1980-ra a nyugdíjak átlagos összege a teljes fizetés 70 százalékát teszi majd ki a jelenlegi 55 százalékkal szemben. Ma minden tízezer lakosra 55 kórházi ágy és 17 orvos jut. Hetvenezer gyermek ve­szi igénybe a bölcsődéket — 600 ezer az óvodások szá­ma. Az általános iskola be­fejezése után a fiatalok 95 százaléka középiskolában folytatja a tanulmányait, a felsőfokú tanintézetekben pedig mintegy 370 ezer diák tanul. Lengyelországban az oktatás valamennyi szinten teljesen ingyenes. A lengyel dolgozó életszínvonalának il­lusztrálására még feljegyez­tem néhány statisztikai ada­tot : ezer háztartásra 600 rá­dió és 590 televízió jut. Az elmúlt esztendőben 3,2 mil­lióan vettek részt a mun­kásüdültetésben. .. Nos a dokumentumfilm­ben a számok az olasz és a nyugatnémet munkás jobb életkörülményeit kellett vól- na, hogy igazolják. A film mégis mást sugallt, illetve mondott ki: a lengyel mun­kás minőségi társadalmi­kulturális előmenetele a lengyel társadalom legdifta- mikusrbb tendenciája... Ljmbosi Jeotf

Next

/
Thumbnails
Contents