Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
1974. jdlíus 17. KELET-MAGYARORSZAG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 7. oldal Káderpolitika Az emberről van szó A SZAÉV személyzetlse munkásfiatalokat Javasol a műszaki főiskolára. * KÖZELMtLTBAN VÁROSSZERTE párttaggyüléseken vitatták meg a Központi Bizottság káderpolitikai határozatát, illetve a sajátos helyi tennivalókat tartalmazó intézkedési tervet. Kevés olyan párthatározatunk van, amelyet olyan érdeklődés, figyelem, segítő kritikai szellem kísér a megvalósulás útján, mint ez. Ebben nincs semmi rendkívüli, hisz az emberről, a vezetőkkel szemben támasztott nagyobb követelményekről van szó. Ez összefügg a kisebb közösségek közérzetével éppúgy, mint a „nagypolitika” megvalósításának minőségével. A városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság megkülönböztetett gonddal törődik a káderpolitikai elvek érvényesítésével, amely egyúttal a párt és a munkásosztály vezető szerepének erősítését szolgálja. Helyzetelemzésükből általában azok derülnek ki, amelyek másutt is meghatározó elemei a káder- és személyzeti munka alakulásának. A város dinamikus fejlődése, a vezetéssel szemben megnövekedett igények tették szükségessé, hogy a városi pártbizottság körültekintően foglalkozzon a káderek politikai, szakmai és általános műveltségének elősegítésével. Olyan vezetői állomány nevelésére törekedett, amely összetételében és felkészültségében alkalmas a magasabb követelmények ellátására. Alapvető megállapítás, hogy a párthatározat által előírt hármas követelménynek, a városi párt-, állami, gazdasági, társadalmi és tömegszervezetekben dolgozó káderek döntő többsége megfelel. Elsőként a saját portán — a pártszervekben és a pártszervezetekben — került sor a vezető tisztséget betöltők képzettsége, alkalmassága, etikai és emberi értékeik felülvizsgálatára. Ennek alapján megállapították, hogy a párttitkárok többsége megfelelő politikai és állami iskolai végzettséggel rendelkezik. Többségük politikai képzettsége, tapasztalatai alapján megfelelően segíti, irányítja és ellenőrzi az állami vezetés munkáját. Egy kisebb részük erre nem törekszik. Ellenvéleményük nincs, mindenben igyekeznek az állami vezetés álláspontját erősíteni, akkor is, amikor egyes kérdésekben a párt politikájának maradéktalan érvényesülése megkövetelné a pártszervezetek pozitív fellépését. C OKSZOR EZT NEM JELLEMBELI, alkati problémák nehezítik, hanem a nem elégséges hozzáértés, áttekintőképes- ség Ezért is kapott hangsúlyt a pártvezetőség tagjainak tervszerűbb, átgondoltabb képzése, továbbképzése. A probléma másik pólusa is idekapcsolható, nevezetesen a gazdasági vezetők képzettségének növelése. A városban dolgozó gazdasági vezetők 5,8 százalékának felső, 34,1 százalékának közép- és 4,7 százalékának alsószintű politikai iskolai végzettsége van, ami ugyan nem fejezi ki teljes mértékben a vezetők politikai felkészültségét, mégis jelzi: a politikai látókör bővítése, állandó gyarapítása nélkül elképzelhetetlen bármilyen szintű gazdasági vezető eredményes munkássága. Mindez azzal együtt érvényes, amit a pártszervek is leszögeztek, hogy a vezetők többsége alkalmas feladatkörének ellátására, egy részük képes a magasabb követelményeknek is megfelelően vezetni a rábízott gazdasági egységet. Gyakran kerül szóba a kádermunka „hármas parancsolata” a politikai, a szakmai képesség és a vezetői készség. Egyik követelmény sem választható el a másiktól, nem lehet egyiket a másik javára, vagy rovására előrevenni, egyikkel pótolni a másikat. Csak együttesen teszik alkalmassá az embert arra, hogy felelős vezető posztokat betöltsön, a párt politikájának megvalósításában vezetői minőségben közreműködjön. Pozitív, hogy a vezetők többsége politikailag alkalmas munkakörének betöltésére, az Irányításuk alá tartozó területeken biztosítják annak végrehajtását. Emberi, erkölcsi magatartásuk megfelel a szocialista erkölcsiség- nek, érvényre juttatják és szélesítik a szocialista demokratizmust: helyesen élnek a rájuk bízott hatalommal, őrködnek a közélet tisztasága felett. A gondok és nehézségek azzal függenek össze, hogy vannak vezetők, akiknek a politikai képzettsége elmarad a követelményektől. Politikailag nem képezik magukat, részben szemléletbeli okokból — azt hiszik már mindent tudnak — másrészt kényelemszeretetből. A gazdasági vezetők egy része — nem tartja kötelességének a rendszeres pártéletben való részvételt, többször figyelmen kívül hagyják a saját pártszerveik határozatait. Előfordul az üzemi demokrácia lebecsülése, a dolgozók lekezelése, véleményük figyelmen kívül hagyása. A csoportérdekek előtérbe helyezése is néhol problémát okoz, ami politikai károkkal jár, ellene a gazdasági vezetőnek, nem kevésbé a pártszervek vezetőinek, a párttagságnak kell nagyobb eréllyel fellépni. A különböző vezetői fogyatékosságok, hibák miatt az elmúlt öt év alatt 15 első számú vezetőt kellett beosztásából leváltani. U INDEZEK A VISSZÁSSÁGOK a veze- tők szűk körére jellemzőek, a legtöbben — állami, gazdasági, intézményi vezetők — pártszerűen élnek, kommunistához méltóan segítik az alapszervezet munkáját, s abban személyesen is részt vesznek. Mégsem felesleges a káderpolitikái határozat megvalósítása során szemügyre venni az iménti problémákat, mert a vezető stílusa, viselkedése, a döntések meghozatala, az emberi hangnem stb. nem magánügy. Politikai kérdés, amely árt vagy használ a közös ügynek. Ezért követelmény, hogy a pártszervezetek bátrabban éljenek jogkörükkel, időben lépjenek fel az olyan vezetői stílussal szemben, amely eltér az írott és íratlan erkölcsi, politikai normáktól. Megállapította a városi pártbizottság azt is, hogy a gazdasági és állami vezetők szakmai felkészültsége, képzettsége jobb, mint a politikai. Egyes esetekben még előfordult, hogy a vezetők kiválasztásánál, előléptetésüknél a szakmai végzettség, a diploma élvezi az elsőbbséget, figyelmen kívül hagyják a sokéves tapasztalatot, a gyakorlat útján szerzett szakmai ismereteket, hozzáértést. A szakmai felkészültséget is figyelembe véve a vezetők többsége alkalmas feladatkörének ellátására. Egy kisebb részük viszont nem képes együtthaladni a fejlődéssel —, s főként hosszabb tá- von — nem tud megfelelni a nagyobb követelményeknek. A harmadik követelmény, a vezetői készség, amely a szocialista demokratizmus, a he lyi szervek önállóságának növekedésével párhuzamosan jelentősebbé vált. A probléma az — jegyzi meg a városi pártbizottság elemzése — hogy nem minden vezető tartja állandó, folyamatos feladatának a dolgozókkal való foglalkozást, gondjaik, problémáik megoldását, véleményük, javaslatuk, kezdeményezésük felkarolását, az üzemi demokrácia, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítását. Néhányan a politikai munka fontosságát sem értik, úgy gondolják, egyetlen feladatuk a gazdasági munka irányítása, szervezése. Ök azért felelősek. A párthatározat világosan kimondja, a gazdasági, intézményi vezető — bármilyen területen dolgozik is — elsősorban politikai vezető. Bármit tesz, — vagy nem tesz — annak politikai hatása van. A dolgozók sokszor azon keresztül bírálják el a rendszer humanizmusát, gondoskodását, magasabbrendűségét. Nem csak akkor kell emberközelbe kerülni a vezetőnek, amikor az éves minősítéseket felterjesztik, vagy a kiváló dolgozó kitüntetésekről döntenek stb., hanem a nap minden órájában, percében. * KÁDERPOLITIKÁI ELVEK gyakor** lati végrehajtásában óriási felelősség hárul a pártszervezetekre. Évenként rendszeresen taggyűlések napirendjére kell tűzni a káder- és személyzeti munka helyzetét, a saját intézkedési tervük megvalósítását, be kell számoltatni az állami, gazdasági, intézményi vezetőket a személyzeti munka helyzetéről. Mégpedig nem formálisan, hanem érdemben, lényegretörően, a pártközvélemény kritikai Hangját is hallatva. Így válik demokratiku- sabbá. nyíltabbá az emberekkel való törődés, foglalkozás, az utánpótlás tervszerű kiválasztása és nevelése, az egészséges vezetői magatartás erősítése, a negatív vonások gyomlálása. _ összességében így válik élővé a párt káderpolitikái határozata. Páll Géza Munkáscsalád Szerényen álmodnak — Cigarettát? — Köszönöm, nem élek vele. — Mi a szenvedélye? — Olyan nekem nincs. Legfeljebb a kis kert. — A hétvégi programjaik? — Otthon vagyunk, vagy elsétálunk szüléimhez. — Volt már üdülni? — Nem. — Szeretne autót magának? — Nem. Orosz András cipész, 33 éves, nős, két fiúgyermek apja, jelenleg a Szabolcs Cipőgyár 2-es műszakjában gépi rámázó, kétszer a vállalat, egy ízben pedig a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosa, szocialista brigádtag. „Tettük a dolgunkat” ö mondja magáról: elégedett ember. Válaszai után önként adódik a további kérdés: ennyi, csak ennyi lenne a munkásember boldogsága? — Tudja kérem, aki munkás- meg parasztcsaládból indul el, mint én meg a feleségem, azután nem hajigálják a tízezer forintos takarékkönyveket: boldogulj fiam, vegyél magadnak te is egy taxit. A magamfajta, több- gyermekes családból való embernek meg kell küzdenie saját jobb sorsáért. Hát én, pontosabban a feleségem meg én ezt tettük az utóbbi nyolc évben. Küzdöttünk, tettük a dolgunkat, csak szerény álmokat álmodtunk, csak olyanokat, amelyeket valóra is lehet váltani. Hát ezek sorra-rendre meg is valósultak, s talán ezért is vagyok én most elégedett ember. Maszeknál kezdte, majd ktsz-ben szabadult, 61. májusától van itt a repülőtér melletti gyárban. Csendes beszédű, majdhogynem szégyenlősnek vélné az ember. Csak amikor az üzemről, meg a munkáról beszél, akkor jön meg a bátorsága, akkor magabiztos. — Amikor felszabadultam a szakmából, itt még faszeges cipők készültek, gépet nem is láttam. Most meg fordítva van, s nem dicsekvés miatt mondom, de három gép kivételével valamennyi kezelését értem. Nem hivatalosan amolyan „beugrós” is vagyok, oda tesznek sokszor, ahol szorít a „cipő”. Tipikus munkássors az övé? A házassága mindenesetre az. — Itt dolgozott 6 is, Velődi Marika, amikor jöttem a gyárba. Aztán tudja hogy van az: az embernek előbb a munkahelyen közös az öröme, a bánata, aztán már egyre közelebb érzi magához a másikat. Hatvannégyben nősültem, azóta két szép fiam született, a Zsolt már másodikos, a kicsi, a Gabika ötödik éves, ovis. Műszakváltás — duplán Abban viszont aligha általános Oroszék története, hogy a gyár szövetkezeti lakáshoz segítette. (Akkor még nem volt munkáslakás- akció.) ök kaptak, be is költöztek,, nagyon boldogok is voltak — fenn a negyediken. A felesége, aki hosszú időn át anyagmozgató volt a gyárban, aztán meg jöttek a gyerekei — egyre nehezebben jutott fel a negyedikre. Ez is közrejátszott abban, hogy Orosz András elérhette egy másik almát. — Én mindig a szabad levegőn éltem, sehogy sem tudtam istenigazában megszokni az emeletet. Sikerült lecserélni a lakásunkat egy kertes kis házra, igaz, nagyon sok pénzzel kellett megtoldani. Most ott élünk, háromszáz ölön, az erdő mellett, ahol szabad óráimban focizhatok a fiaimmal az udvaron, dolgozgatok a kertben. Ha tovább keressük az általánosítható jegyeket az Orosz család életében, mindjárt a műszakbeosztást kell említeni. Csakis ellentétes műszakba járhatnak, mert — például most — egy hónapra bezárt az óvoda, nincs hova vinni a kicsit. Ma a felesége ötkor kelt, busz helyett biciklire ült, úgy ment munkába, hogy ne kelljen várakozni hazafelé. így is egy órára magára maradt a két kislegény, mert apukának már indulnia kellett a délutáni műszakba, hogy majd úgy este tizenegy felé ismét hazaérjen. — Szeretek hazamenni. Ez talán nem téma az újságírónak, de ennyi az igazság. Itt a gyárban már nincs nagy fizikai megfeszülés, de a szellemi és idegi igénybevétel bizony el- fárasztja azt, aki nyugodt lelkiismerettel akar kilépni műszak végén a gyárkapun. Én így szeretem, aztán otthon, a csendben, a kiskertben kipihenem magamat, szinte újraszületek. Ezért is a legnagyobb vágyam, hogy minél szebbé tegyem az otthonomat, amire nyolc éven át szigorúan spóroltunk. Miből tudtak haladni? Miből élnek mostanság? Amíg a felesége „gyes”-en volt (ez a két gyermekkel hat évig tartott) bizony nem nagyon sokáig tartott a kereset megszámlálása. Most — családi pótlékkal együtt — ketten úgy ötezer forint körül keresnek. Látszólag szép summa ez, de a kiadás sem kevés. ,.Még a kertre is csak kiadás, költség van, még nem állt be .. Addig nyújtózkodni... — Ha azt kérdezné, hová járunk szórakozni, könnyen válaszolhatnék: sehova. Mi még nem láttuk az új „Szabolcs” belsejét, legfeljebb a vállalati rendezvényre szoktam el«' menni, mert azt illik. Nem valamiféle önmegtartóztatás ez, csak az ember mindig addig nyújtózkodik, ameddig a takaró ér. Nekünk eddig ért, s nem kenyerünk a rugdalózás. Persze, szeretnék én is elmenni szép kirándulásokra, múzeumokat, kiállításokat nézni, de egyelőre kicsik a gyermekek. Na, őket nagyon szeretném elvinni a Vidám Parkba, meg az állatkertet megnézni. Mi pedig? Majd ha a srácok nagyobbak lesznek. Szóba hozom a kitüntetéseit: miért kapta? — A munkáért — hangzik a válasz, amiből nyomban érezni: ne kutassak tovább holmi szenzációs helytállás után, ő, Orosz András nem hőstípus. Aztán megtudom, hogy volt idő, amikor elég nehéz helyzetben volt ez a gyár, amikor sokan hátat fordítottak az üzemnek, mert nem találták meg itt a számításukat Orosz András maradt. — Persze, hogy kevés volt nekem is a pénz. De tudja az ég, én nem szeretek sétálgatni egyik helyről a másikra. Itt már megszoktam minden szögletet, minden embert, jó volt az ismerős arcok között. Aztán én mindig bíztam: ha jól dolgozunk, előbb-utóbb meglesz az eredménye. Nem csalódtam. Tudja mit? Én még soha nem kopogtam az irodán, hogy tessék nekem felemelni az órabéremet, mert ennyiért meg annyiért nem csinálom. Az az igazság, hogy aki jól dolgozik, aki nemcsak a szálát iártatja örökké, azt mindenütt észráveszik. Előbb vagy utóbb. Hosszabb távon Egy esetet említ. Egyszer, nem is olyaa régen áttették a hármas műszakba, „fárahúz- ni”. Járt a keze, akár a motóla, kiszámolta maga is. hogy ha teljesítményre fizetnék, 5 most sokat kapna. De csak az átlagkeresetet számfeitették — és ezt ő természetesnek tartotta.” Hosszabb távon, néhány hónap alatt nem károsodik a munkás ilyen esetben sem. Ez az én tapasztalatom.” Nem mondja, fogalmazza meg ezeknél a szavaknál, de gondolatában talán az a pillanat játszódik le előtte újra, amikor átvette a miniszter kitüntetését. — Naponta én most nvolcszáz pár cipőt rámázok végig. Még a milliméterekre is vigyázni kell, úgy vezetni a gépet. Mégiscsak szovjet exportról van szó, az egyik legnagyobb partnerünkről, az ember nem csaphatja csak úgy össze a munkát. Meg már mond. tam ugye. hogy én szeretek nyugodt lelkiismerettel kilépni műszak után a kapun. Tudorn, hogy nem mutogatnak majd utánam, na ez is megéri a pénzét... — És mikor ideges, nyugtalan? — Csak akkor, ha a gyerek beteg. A kicsi könnyen megfázik, épp most jött az ^értesítés, hogy elsejére vigyük be mind a kettőt a kórházba, kiveszik a mandulájukat. Na látja, ea egy kicsit izgat, pedig tudom, hogy utána kevesebb baj lesz velük. Hogy ez újabb kiadással jár? Istenem, a gyermeknevelés már ilyen, az ember a családjáért semmit sem sajnál. Az fáj Orosz Andrásnak, hogy bár elkezdte, de nem tudta folytatni a cipőipari technikumot: jöttek a gyerekek, meg a lakásgond is éppen akkor szólt közbe. Számol: most 33 éves, ha a fiúk nagyobbak lesznek, akkor még 5 mindig innen lesz a negyvenen. Nem tudja, talán ... nekivág. Ariival Sándor Szabad idejében rózsát olt, virágot nerel a cipőgyár! munkás. t
