Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-03 / 153. szám
RELEt-MAGYARORSZÁG S. oldat WT4. Július 3. HOZZÁSZÓLÁS Mi is leszünk nyugdíjasok ! ADATOK ES TANULSÁGOK » * Egy razzia margójára Lapunkban több cikk foglalkozott a nyugdíjasokkal, problémáikkal. Néhány hozzászólást is közöltünk. Ezúttal ismét egy olvasónk véleményének adunk helyet. Ahriak elismerése és hang- súlyozása mellett, hogy államvezetésünk folyamatosan foglalkozik a nyugdíjasok problémáival, és hogy a már eddig megalkotott nyugdíjtörvények, nagyon sok — alapvető — kérdést megoldottak (pl. a nyugdíjjogosultságnak minden dolgozóra való kiterjesztését), részben vitaindításként, részben segítő szándékkal, megírom a saját véleményemet. Úgy gondolom, hogy az a társadalom jár el helyesen, amelyikben az aktív dolgozók úgy gondolhatnak a nyugdíjas korra, mint egy egész éléteri át végzett mun- ká féjébén biztosított, pihenés lehetőségére. Valahogy úgy, mint a heti munka után járó szabadnapra. Ha áz aktív dolgozó „kiöregedett”, elődeik súlyos anyagi gondokkal küzdő életét látják, félnek a nyugdíjas kortól és két dolgot tehetnek; vagy minden erejükkel azon lesznek', hogy öreg napjaikra tartalékot gyűjtsenek és ennek érdekében aktív életüket is küzdelmesebbé teszik (harácsolás, túlzó takarékoskodás révén), vagy ennek ellenkezőjét cselekszik és csak a mának élnek. Szükséges tehát, hogy lehetőségeinkhez mérten, minden józan életű, jó erkölcsű, becsületes dolgozóban' olyan tudatot alakítsunk ki, melynek birtokában, aktív korában jó kedvvel dolgozik és nyugdíjas korában sem érzi magát „eltartottnak”. Nincs szomorúbb dolog az ember számára, mint annak felismerése (szerintem, a legtöbb esetben alaptalanul), hogy ő már kiöregedett, a társadalom számára haszontalan, sőt terhet jelentő ember lett. Mi pedig állandóan azt emlegetjük, hogy az aktív dolgozóknak kell eltartani a nyugdíjasokat is, és, hogy a2 emberi átlagéletkor növekedésével, az ellartandók száma egyre növekszik és tekintetbe véve a jelenleg még ható népszaporodási hullámvölgyet is, ez a helyzet egyre súlyosabbá válik. Nekem nem ez a véleményem. Szögezzük le rögtön az elején, hogy a nyugdíjasok nyugdíját nem valamiféle segélynek, hanem aktív, dolgozó éveik elmaradt béreként kell számontar- tani. A nyugdíjas kort elért dolgozót tehát —vita nélkül — megilleti a nyugdíj. A mun_ kás évtizedek alatt ugyanis, az általa naponta megtermelt anyagi értéknek csak egy hányadát kapja meg munkabérként, mert annak nagyobb, része, mint többlettermék, egyéb termelési költségekre és a nemzeti jövedelem gyarapítására szolgál. Senkit nem kell tehát senkinek eltartani — természetesen társadalmi vonatkozásban —, illetve talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy mindenkinek mindenkit el kell tartania: gondoskodnunk kell egymásról. Nem „fejtörésre” és „erőfeszítésekre” van szükség, hanem hatásos tettekre. VéleÁ Szabolcs étterein zsúfolásig tele. A vendégek a zenét hallgatják, néhányan az előbbi pattogó ritmusra eljárt tánc fáradalmait pihenik ki. Aztán elhallgat a zenekar és egy béjelentés következik. — Hölgyeim és uraim! Általános ellenőrzést tartunk, kérjük készítsék elő igazolványaikat! Az ásztalsorokon civil és egyénrtihás rendőrök, önkéntes rendőrök indulnak. A véndégek többsége külön felszólítás nélkül mutatja sze- rriélyazonosságiját, néhányan „nyűgösen” fogadják az igazoltatót. Egyik asztalnál két fiatalember ül három lány társaságában. Ök mutatják áz igázölvényt, a három lány közül kettő nem hozta magával. A nevüket mondják: B. Aranka 16 éves és G. Mária 15 éves nyíregyháziak. — Kérem, jöjjenek velünk á kapitányságra. Áz asztaltársaság meglepődve veszi tudomásul, hogy megcsappant a létszám. Egyhetes „előélet“ B. Aranka és G. Mária néhány perc múlva á rendőrkapitányságon várta a kihallgatást. Mindketten tudják, hogy nem azért kísérték át őket, mert nem volt igazolványuk, bár ez is ele- geriflő ok az előállításra, sőt akár arra is, hogy őrizetbe vegyék, míg személyazonosságuk nem tisztázódik. Nekik azonban — ha csak egy hétre visszamenőleg is — már „előéletük” van. Egyik este — éjfél is elmúlt már — a város központjában szolgálatot teljesítő körzeti megbízott a Kossuth térről észrevette, hogy két lány ácsorog a Szabolcs szálloda előtt. Aztán arra lett figVfelmes, hogy egy férfi hajöl ki a szállodai szoba áblákából és integet nekik. Az igazoltatás megtörtént és ázt is elárulták, hogy valóban a szállodába akartak félrnenni. Másnapra a szülőkkel együtt idézték a két lánvt a rendőrségre, de nem csak á szülők, hanem a lányok sem meritek el. A véletlen azonban még aznap „összehozta” őket az ismerős rendőrrel, aki elegendő okot látdtt arra, hogy a két lányt megvizsgáltassa. Az esemény színhelye a Víz utcai Bőr- és Nemibe- teg-gondozó Intézet volt, az eredmény pedig: B. Aranka súlyosan fertőzött, G. Mária fertőzött gyanús. B. Aranka azonnal kapott egy injekciót és a gondozó főorvosa másnap reggelre berendelte a kórházba. B. Aranka nem érkezett meg a kórházba, legalábbis akkor nem, amikorra a főorvos berendelte. Másnap este — amikor a Szabolcs étteremben igazoltatták — már tudta, hogy nem bújhat ki még egyszer a kezelés alól. B. Arankát a nyíregyházi kórházból Budapestre küldték, mert netn is csak egyfajta betegséget szedett ösz- sze, és terjesztett tovább. Februárban múlt 16 éves. „Házibuli“ asztalnál Az ellenőrzés tovább tartott. Utcán és szórakozóhelyeken. a városba vezető főbb útvonalakon — sőt a Szabolcs étteremben sem fejeződött be a két lány előállításával. Az ellenőrzés befejezése után egy, másfél órával ismét megjelentek az ellenőrök, épp egy kedves „házibuli” kellős közepére. Egy asszony ütötte élettársát az asztalon lévő poharakkal, meg ami a keze ügyébe került mindennel, mert előző nap kapott fizetésével még nem tért haza. Ráadásul az étteremben sem egyedül volt. A Széchenyi utcán, a 8-as busz megállójánál imbölyog- va támasztotta a fát egv férfi. Igazolványa aránylag hamar előkerült, aztán rövid idő alatt kiderült, hogy észjárása gyorsabb, mint aboav a nyelve forog. A SZAÉV- nél elfogyasztott László-naoi bor válthatta ki belőle nyilván a nyegleséget, amelyet végül is csak erélyes hang után hagyott abba. Míg 6 beszélt, az utca másik oldaményem szerint például helytelen a MÁV álláspontja a nyugdíjasok 50 százalékos utazási kedvezményének megvonását illetően. A MÁV ráfizetése csak feltételezett, mivel valószínű, hogy az utazási kedvezmény birtokában 3—4-szer annyi nyugdíjas fog utazni mint így, aminek következtében több lenne a MÁV bevételé. Á másik dolog, amivel nem értek egyet, a nyugdíjasok kereseti lehétőségének korlátozása. Ha képes arra, hogy tovább dolgozzon és akar is dolgozni, akkor abban semmiképpen nem szabad őt korlátozni, vagy megakadályozni. Á nyugdíjasok éppen olyan teljes jogú állampolgárok, mint az aktív dolgozók. Ha pedig ez így van, akkor minden arra alkalmas nyugdíjasnak joga van bármely munkakörben dolgozni, amelyiknek ellátására képes, mégpedig teljesítményének (az aktív dolgozók mércéjével mérve) megfélélő díjazása ellenében, keresetének korlátozása nélkül. Az állam és a társadalom is jól járna, mert a nyugdíjas által létrehozott többlettermék értékéből nemcsak a nyugdíjas munkabérét, hanem a nyugdíját is kifizethetné. Szeretném, ha az általam leírtakhoz szakértők is hozzászólnának. Megírnák véleményüket, egyetértésükéi éppen úgy, mint ellenérvéi- ket. Csupán egyet kérek a hozzászólóktól: ne felejtsék el, hogy mi is leszünk nyugdíjasok! Dr. Balázsy László Ián népdalokkal az ajkukon hangos kis csoport közeledett. Az egyenruha láttári a nóta abbamarad, de az igazoltatás nehezen megy. Áz ok egyszerű: csak kéttőhék van igazolványa, de az „Ezerjóban1’ tartott László- nap után azt sérti olyan könnyű előkészíteni. Nem zaklatás Tucatszám lehetne sorolni az eseteket, amelyek a múlt hét végi általános közrend és közbiztonsági ellenőrzés résztvevői tapasztaltak Nyíregyháza utcáin, szórakozóhelyéin, a várost Sóstóval összekötő úton. Az eredmény: 1350 igazoltatott közül tizenkettőt kellett előállítani. olyanokat, akiknek nincs állandó munkahelyük, nem Nyíregyházán van az állandó lakásuk, vagy éppen rehdőri felügyelet alatt állnak, de megszegték az erre vonatkozó előírásokat. Letartóztatni csak egy férfit kellett, aki szintén rendőri felügyelet alatt áll Nagyhalászban, de a tilalom ellenére Nyíregyházára utazott. Tizennyolc embert kellett feljelenteni szabálysértésért — többségükben ittasan vezettek, kivilágítás nélkül, ittasan kerékpároztak — ki- lencvenen fizettek helyszíni bírságot, 217 személyt pedig figyelmeztettek. Van még egy adat, amely tálán az egész közül a legszomorúbb, 82 gyermek- és fiatalkorút talált az ellenőrzés szórakozóhelyeken, vagy céltalanul bolyongani a város utcáin a késő esti órákban, amikor már hekik otthon a helyük. Végezetül még egy megjegyzés: a közrend- és köz- biztonsági ellenőrzéseket nem a becsületes állampolgárok zaklatásáért végzi a rendőrség, épp ezért, aki annak érzi magát, ne vegye rossznéven. Akik miatt ez van és lesz egyre gyakrabban a jövőben is, azok pedig nem baj, ha nem örülnek neki. Balogh Józpef Kiss Sándor Hajdúnánásról jött a táborba. Elmélyült munka közben két megyei tanárnő. őri Magda nyfrcsaholyi tanárnő vázlatkészítés közben. Munkában az alkotótábor. Asztalos Júlianna kábái tanárnő linómetszetet készít. Négy éve hozták létre — hazánkban másodiknak — Nyírbátorban a képzőművészeti stúdiót. A rajztanárok ez alkalommal Nyírmihálydiban rendezték meg a tábort, ahol 15 Hajdú megyei és 15 szabolcsi tanár munkálkodhat. Az amatőr képzőművészek táborát nemsokára Hajdú megyében rendezik meg. Eddig ez a két csoport együtt működött. A pedagógusok alkotómunkát, szakmai továbbképzést, anyag- és élménygyűjtést szereztek a 14 nap alatt, de megismerkednek megyénk nevezetességeivel, a közös kirándulások alkalmával. Az idei tábor sikereihez a megyei tanács anyagi támogatása mellett többek között a Nyíregyházi Papírgyár 8 mázsa papírral, a Nyírségi Nyomda 6 ezer forint értékű festékkel járult hozzá. Az alkotótábor munkáiból szeptemberben kiállítást rendeznek Nyírbátorban, Debrecenben, Tokajban, valamint Nyíregyházán is. Elek Emil képriportja Nagy Lajos a szobrászattal is« merkedik. Rajztanárok stúdiója
