Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

RELEt-MAGYARORSZÁG S. oldat WT4. Július 3. HOZZÁSZÓLÁS Mi is leszünk nyugdíjasok ! ADATOK ES TANULSÁGOK » * Egy razzia margójára Lapunkban több cikk foglalkozott a nyugdíja­sokkal, problémáikkal. Néhány hozzászólást is közöltünk. Ezúttal ismét egy olvasónk vélemé­nyének adunk helyet. Ahriak elismerése és hang- súlyozása mellett, hogy ál­lamvezetésünk folyamato­san foglalkozik a nyugdíja­sok problémáival, és hogy a már eddig megalkotott nyug­díjtörvények, nagyon sok — alapvető — kérdést megol­dottak (pl. a nyugdíjjogosult­ságnak minden dolgozóra va­ló kiterjesztését), részben vitaindításként, részben se­gítő szándékkal, megírom a saját véleményemet. Úgy gondolom, hogy az a társadalom jár el helyesen, amelyikben az aktív dolgo­zók úgy gondolhatnak a nyugdíjas korra, mint egy egész éléteri át végzett mun- ká féjébén biztosított, pihe­nés lehetőségére. Valahogy úgy, mint a heti munka után járó szabadnapra. Ha áz aktív dolgozó „kiörege­dett”, elődeik súlyos anyagi gondokkal küzdő életét lát­ják, félnek a nyugdíjas kor­tól és két dolgot tehetnek; vagy minden erejükkel azon lesznek', hogy öreg napjaik­ra tartalékot gyűjtsenek és ennek érdekében aktív éle­tüket is küzdelmesebbé te­szik (harácsolás, túlzó taka­rékoskodás révén), vagy en­nek ellenkezőjét cselekszik és csak a mának élnek. Szükséges tehát, hogy le­hetőségeinkhez mérten, min­den józan életű, jó erkölcsű, becsületes dolgozóban' olyan tudatot alakítsunk ki, mely­nek birtokában, aktív korá­ban jó kedvvel dolgozik és nyugdíjas korában sem érzi magát „eltartottnak”. Nincs szomorúbb dolog az ember számára, mint annak felis­merése (szerintem, a legtöbb esetben alaptalanul), hogy ő már kiöregedett, a társada­lom számára haszontalan, sőt terhet jelentő ember lett. Mi pedig állandóan azt emlegetjük, hogy az aktív dolgozóknak kell eltartani a nyugdíjasokat is, és, hogy a2 emberi átlagéletkor növeke­désével, az ellartandók szá­ma egyre növekszik és te­kintetbe véve a jelenleg még ható népszaporodási hullám­völgyet is, ez a hely­zet egyre súlyosabbá vá­lik. Nekem nem ez a véleményem. Szögezzük le rögtön az elején, hogy a nyugdíjasok nyugdíját nem valamiféle segélynek, hanem aktív, dolgozó éveik elma­radt béreként kell számontar- tani. A nyugdíjas kort elért dolgozót tehát —vita nélkül — megilleti a nyugdíj. A mun_ kás évtizedek alatt ugyanis, az általa naponta megtermelt anyagi értéknek csak egy há­nyadát kapja meg munkabér­ként, mert annak nagyobb, része, mint többlettermék, egyéb termelési költségekre és a nemzeti jövedelem gyarapí­tására szolgál. Senkit nem kell tehát sen­kinek eltartani — természe­tesen társadalmi vonatko­zásban —, illetve talán he­lyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy mindenkinek minden­kit el kell tartania: gondos­kodnunk kell egymásról. Nem „fejtörésre” és „erő­feszítésekre” van szükség, ha­nem hatásos tettekre. Véle­Á Szabolcs étterein zsúfolá­sig tele. A vendégek a ze­nét hallgatják, néhányan az előbbi pattogó ritmusra el­járt tánc fáradalmait pihe­nik ki. Aztán elhallgat a ze­nekar és egy béjelentés kö­vetkezik. — Hölgyeim és uraim! Ál­talános ellenőrzést tartunk, kérjük készítsék elő igazol­ványaikat! Az ásztalsorokon civil és egyénrtihás rendőrök, önkén­tes rendőrök indulnak. A véndégek többsége külön fel­szólítás nélkül mutatja sze- rriélyazonosságiját, néhányan „nyűgösen” fogadják az iga­zoltatót. Egyik asztalnál két fiatalember ül három lány társaságában. Ök mutatják áz igázölvényt, a három lány közül kettő nem hozta ma­gával. A nevüket mondják: B. Aranka 16 éves és G. Mária 15 éves nyíregyháziak. — Kérem, jöjjenek velünk á kapitányságra. Áz asztaltársaság megle­pődve veszi tudomásul, hogy megcsappant a létszám. Egyhetes „előélet“ B. Aranka és G. Mária né­hány perc múlva á rendőr­kapitányságon várta a ki­hallgatást. Mindketten tud­ják, hogy nem azért kísér­ték át őket, mert nem volt igazolványuk, bár ez is ele- geriflő ok az előállításra, sőt akár arra is, hogy őrizetbe vegyék, míg személyazonos­ságuk nem tisztázódik. Ne­kik azonban — ha csak egy hétre visszamenőleg is — már „előéletük” van. Egyik este — éjfél is el­múlt már — a város köz­pontjában szolgálatot teljesí­tő körzeti megbízott a Kos­suth térről észrevette, hogy két lány ácsorog a Szabolcs szálloda előtt. Aztán arra lett figVfelmes, hogy egy fér­fi hajöl ki a szállodai szoba áblákából és integet nekik. Az igazoltatás megtörtént és ázt is elárulták, hogy va­lóban a szállodába akartak félrnenni. Másnapra a szü­lőkkel együtt idézték a két lánvt a rendőrségre, de nem csak á szülők, hanem a lá­nyok sem meritek el. A vé­letlen azonban még aznap „összehozta” őket az isme­rős rendőrrel, aki elegendő okot látdtt arra, hogy a két lányt megvizsgáltassa. Az esemény színhelye a Víz utcai Bőr- és Nemibe- teg-gondozó Intézet volt, az eredmény pedig: B. Aranka súlyosan fertőzött, G. Mária fertőzött gyanús. B. Aranka azonnal kapott egy injekciót és a gondozó főorvosa más­nap reggelre berendelte a kórházba. B. Aranka nem érkezett meg a kórházba, legalábbis akkor nem, ami­korra a főorvos berendelte. Másnap este — amikor a Szabolcs étteremben igazol­tatták — már tudta, hogy nem bújhat ki még egyszer a kezelés alól. B. Arankát a nyíregyházi kórházból Budapestre küld­ték, mert netn is csak egy­fajta betegséget szedett ösz- sze, és terjesztett tovább. Februárban múlt 16 éves. „Házibuli“ asztalnál Az ellenőrzés tovább tar­tott. Utcán és szórakozóhe­lyeken. a városba vezető főbb útvonalakon — sőt a Szabolcs étteremben sem fe­jeződött be a két lány elő­állításával. Az ellenőrzés be­fejezése után egy, másfél órával ismét megjelentek az ellenőrök, épp egy kedves „házibuli” kellős közepére. Egy asszony ütötte élettár­sát az asztalon lévő poharak­kal, meg ami a keze ügyé­be került mindennel, mert előző nap kapott fizetésével még nem tért haza. Ráadásul az étteremben sem egyedül volt. A Széchenyi utcán, a 8-as busz megállójánál imbölyog- va támasztotta a fát egv fér­fi. Igazolványa aránylag ha­mar előkerült, aztán rövid idő alatt kiderült, hogy ész­járása gyorsabb, mint aboav a nyelve forog. A SZAÉV- nél elfogyasztott László-naoi bor válthatta ki belőle nyil­ván a nyegleséget, amelyet végül is csak erélyes hang után hagyott abba. Míg 6 beszélt, az utca másik olda­ményem szerint például helytelen a MÁV álláspont­ja a nyugdíjasok 50 százalé­kos utazási kedvezményének megvonását illetően. A MÁV ráfizetése csak feltételezett, mivel valószínű, hogy az utazási kedvezmény birtoká­ban 3—4-szer annyi nyugdí­jas fog utazni mint így, ami­nek következtében több len­ne a MÁV bevételé. Á másik dolog, amivel nem értek egyet, a nyugdíja­sok kereseti lehétőségének korlátozása. Ha képes arra, hogy tovább dolgozzon és akar is dolgozni, akkor ab­ban semmiképpen nem sza­bad őt korlátozni, vagy megakadályozni. Á nyugdí­jasok éppen olyan teljes jo­gú állampolgárok, mint az aktív dolgozók. Ha pedig ez így van, akkor minden arra alkalmas nyugdíjasnak jo­ga van bármely munkakör­ben dolgozni, amelyiknek el­látására képes, mégpedig tel­jesítményének (az aktív dol­gozók mércéjével mérve) megfélélő díjazása ellenében, keresetének korlátozása nél­kül. Az állam és a társadalom is jól járna, mert a nyugdí­jas által létrehozott többlet­termék értékéből nemcsak a nyugdíjas munkabérét, ha­nem a nyugdíját is kifizet­hetné. Szeretném, ha az általam leírtakhoz szakértők is hoz­zászólnának. Megírnák véle­ményüket, egyetértésükéi éppen úgy, mint ellenérvéi- ket. Csupán egyet kérek a hozzászólóktól: ne felejtsék el, hogy mi is leszünk nyug­díjasok! Dr. Balázsy László Ián népdalokkal az ajkukon hangos kis csoport közele­dett. Az egyenruha láttári a nóta abbamarad, de az iga­zoltatás nehezen megy. Áz ok egyszerű: csak kéttőhék van igazolványa, de az „Ezerjóban1’ tartott László- nap után azt sérti olyan könnyű előkészíteni. Nem zaklatás Tucatszám lehetne sorol­ni az eseteket, amelyek a múlt hét végi általános köz­rend és közbiztonsági el­lenőrzés résztvevői tapasz­taltak Nyíregyháza utcáin, szórakozóhelyéin, a várost Sóstóval összekötő úton. Az eredmény: 1350 igazoltatott közül tizenkettőt kellett elő­állítani. olyanokat, akiknek nincs állandó munkahelyük, nem Nyíregyházán van az állandó lakásuk, vagy éppen rehdőri felügyelet alatt áll­nak, de megszegték az erre vonatkozó előírásokat. Le­tartóztatni csak egy férfit kellett, aki szintén rendőri felügyelet alatt áll Nagyha­lászban, de a tilalom ellené­re Nyíregyházára utazott. Tizennyolc embert kellett feljelenteni szabálysértésért — többségükben ittasan ve­zettek, kivilágítás nélkül, it­tasan kerékpároztak — ki- lencvenen fizettek helyszíni bírságot, 217 személyt pedig figyelmeztettek. Van még egy adat, amely tálán az egész közül a leg­szomorúbb, 82 gyermek- és fiatalkorút talált az ellenőr­zés szórakozóhelyeken, vagy céltalanul bolyongani a vá­ros utcáin a késő esti órák­ban, amikor már hekik ott­hon a helyük. Végezetül még egy meg­jegyzés: a közrend- és köz- biztonsági ellenőrzéseket nem a becsületes állampol­gárok zaklatásáért végzi a rendőrség, épp ezért, aki an­nak érzi magát, ne vegye rossznéven. Akik miatt ez van és lesz egyre gyakrab­ban a jövőben is, azok pe­dig nem baj, ha nem örül­nek neki. Balogh Józpef Kiss Sándor Hajdúnánásról jött a táborba. Elmélyült munka közben két megyei tanárnő. őri Magda nyfrcsaholyi tanárnő vázlatkészítés közben. Munkában az alkotótábor. Asztalos Júlianna kábái ta­nárnő linómetszetet készít. Négy éve hozták létre — hazánkban másodiknak — Nyírbátorban a képzőművé­szeti stúdiót. A rajztanárok ez alkalommal Nyírmihálydiban rendezték meg a tábort, ahol 15 Hajdú megyei és 15 sza­bolcsi tanár munkálkodhat. Az amatőr képzőművészek táborát nemsokára Hajdú megyében rendezik meg. Ed­dig ez a két csoport együtt működött. A pedagógusok alkotómunkát, szakmai to­vábbképzést, anyag- és él­ménygyűjtést szereztek a 14 nap alatt, de megismerked­nek megyénk nevezetessé­geivel, a közös kirándulások alkalmával. Az idei tábor si­kereihez a megyei tanács anyagi támogatása mellett többek között a Nyíregyházi Papírgyár 8 mázsa papírral, a Nyírségi Nyomda 6 ezer fo­rint értékű festékkel járult hozzá. Az alkotótábor mun­káiból szeptemberben kiállí­tást rendeznek Nyírbátor­ban, Debrecenben, Tokajban, valamint Nyíregyházán is. Elek Emil képriportja Nagy Lajos a szobrászattal is« merkedik. Rajztanárok stúdiója

Next

/
Thumbnails
Contents