Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Hé dttM »TELET-MAGYARORSZÄG — VASÄRNAPT MELLÄKUPP im. yrrffm m Bölcsődei-óvodai gondok Nyíregyházán Kik számíthatnak elsőbbségre? Az a tény, hogy hazánkban egyre többen vállaljanak két-három-négy gyereket, mindnyájunk szemléletének gyökeres változását követeli. A gyerekre, a kisgyermekes édesanyákra, a terhes fiatalasszonyokra kell segítőén figyelnünk a munkahelyen, ahol találkozunk vele. Erőnket arra kell összpontosítani, hogy minél több jól felszerelt bölcsőde, óvoda, játszótér, játszókért segítse gyermekeink egészséges testi és szellemi fejlődését. Nyíregyházán a .gyermekintézmények, az óvodák és bölcsődék mind számbelileg, mind személyi feltételeken, mind anyagi, technikai ellátottságban jelentősét fejlődtek az utóbbi években. Ez a fejlődés azonban ma még kevés ahhoz, hogy ki' tudjuk elégíteni a jogos igényeket, hogy a gyerekkel való foglalkozás se hagyjon kívánni valót maga után. A bölcsődékben és óvodákban lassan befejeződnek az 1973—74-es év foglalkozásai. Az 1974-75-ös esztendőt most készítik elő. Az elmúlt év tapasztalatairól, a jövő esztendő gondjairól beszélgettünk dr. Vincze Károllyal, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjével, a bölcsődei ügyek gondozójával és Tervei Zol- tánnéval, a városi tanács művelődésügyi osztályának óvodai szakfelügyelőjével. Zsúfoltság A városban ebben az évben tíz bölcsőde várta naponta kis lakóit. A hivatalosan jegyzett helyek száma 577. Ezzel szemben Nyíregyháza különböző pontjain elhelyezkedő bölcsődékbe 350 csöppséget vettek fel. Ha a számokat nézzük, azonnal megállapíthatjuk, hogy elhelyezési szempontból igen kedvezőtlen helyzetben vagyunk. A zsúfoltság maga Is káros lehet a picinyek egészségére. Itt az a tényező rosszabbít- ja még a helyzetet, hogy a tulnépesített csoportokban levő apróságok gondozását a normál létszámra rendszeresített személyzetnek kell ellátni. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az apróbb betegségek, és a szabadszombaton bölcsődébe nem került gyermekek miatt a bölcsődék kihasználtsága rossz képet mutat. A bölcsődékben a 850 gyermek gondozását 262 egészségügyi dolgozó látta el. Az örvendetes, hogy a bölcsődei alkalmazottak között mindenki rendelkezik a szükséges szak- képesítéssel. Az is előnyös, hogy a bölcsődékben mind a gondozónői, mind pedig a kisegítő állásokat be tudták tölteni. És ez a jövőben is biztosítható. Bizonyítja ezt az is, hogy a bölcsődei dolgozók 65 százaléka törzs- gárdatag. Kiemelkedő munkát Toldi Zoltánná, az 5-ös bölcsőde vezetője végzett. Odaadó munkájáért megkapta az Egészségügy kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést. Előjelek , Az 1974-75-ös esztendő sem kecsegtet biztató előjelekkel. Egy 60 személyes bölcsőde épül meg a Jósa városban. A helyek száma így 637-re emelkedik. A városi tanács becslése szerint 1500 helyigénylővei számolnak. A felvételt lebonyolító társadalmi bizottságra hárul az a feladat, hogy a legjogosabb igénylők gyerekei kerüljenek a bölcsődékbe. Elsőbbséget a gyereküket egyedül nevelő szülők és a nagycsaládosok élveznek. A felvételekről augusztus 12—17 között döntenek. Segít a városi gondok megoldásában a kórház saját három műszakos, es a MÁV száz személyes bölcsődéje. Érdemes lenne gondolkozni rajta, hogy a papírgyár egyik óvodai csoportját nem lehetne-e bölcsődévé alakítani ... Öröm mindannyiunk számára, hogy a bölcsődében elhelyezett gyermekek testi és szellemi fejlődése minden vonatkozásban kielégítő. A gondozónők, a technikai személyzet és a gyermekorvospk féltő szeretettel vigyázzák a csöppségek életét. Óvodából 24 működik a városban. Ebből egyet a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat üzemeltet. Az óvodai csoportok száma 94 Az elmúlt tanévben 3300 gyermeket írtak be. Szeptembertől 250 új hellyel számolnak, igaz a Kálvin téri óvodát megszüntetik. Feltételek Az óvodákban a jó tárgyi feltételek mellett gyengébb a személyi ellátottság. 170 óvónő és 95 dajka gondoskodott a múlt évben a gyerekek ellátásáról. A szakmában nagy a mozgás. Különösen kisegítő alkalmazottakkal állnak rosszul. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola segített a helyzeten. Az elmúlt tanévben 50 óvónő végzett a főiskola speciálisan szervezett esti tagozatán. A következő évben harmincán végeznek, ezzel a városban valamennyi óvodában képesített óvónők foglalkoznak majd a gyerekekkel. A zsúfoltság az óvodákban is nagy. A 2200 helyre 3300 gyereket vettek fel. Az igényt a következő tanévben sem tudják kielégíteni. Különösen nehéz a Jósaváros helyzete. Többszörös igénnyel számolnak. A várost övező tanyabokrok fehér foltok. Itt az iskolaelőkészítők enyhítettek valamit. A városban viszont, szinte alig akad gyerek, aki óvodás korának utolsó évét ne óvodában töltené. A csoportokban 25 helyett általában 40 gyereket találunk. Egy csoprtra ..másfél” óvónő jut. Ez nagyon megnehezíti az óvónők munkáját. Tizenhét óvodában délután csoportösszevonást kell alkalmazni. A dajkák sem bírják a feszített tempót. A dajkák feladata a rend fenntartása, a térítők, függönyök, babaruhák, abroszok, törlők mosása, vasalása, a nehéz fektetők lerakása, felszedése és ezek mellett még a gyerekekkel is foglakoznak. Áz óvodák tárgyi feltételei jók. Játékokban is gazdagok. Tizenhét óvoda rendelkezik saját konyhával. A fűtés még a korszerűtlen óvodákban is megoldott. Gondolkodni kell a Sóstói út 25. alatt lévő óvoda épületének a megjavításáról. A jelenlegi' helyzet sem biztonsági, sem esztétikai, sem nevelési szempontból sokáig nem tartható. A város óvodái ezek ellenére eredményes évet zártak. A most iskolába lépő gyerekeket már az 1972-es júniusi oktatáspolitikai párt- határozat szellemében készítették fel az iskolára. Az óvónők kötelező óraszáma 39. Ehhez járul még a felkészülés és a családlátogatás. Ebben az évben mind a felkészítésben, mind a családlátogatásban jelentős volt a fejlődés. Példa Zavarja az óvodások életét, hogy a jobb idők beálltával az óvodák udvarát illetéktelenek, főleg suhancok az esti és éjszakai órákban nem egyszer hatalmukba kerítik. Nemcsak udvari játékokat törnek-zúznak össze, virágokat tépnek, hanem prszkítják is a gyerekek játéktereit. A gyerekek érdekében szükséges figyelmeztetni a szülőket, hogy a gyéreknek is szüksége van a nyári vakációra. Nem helyes az a nézet; „ha a gyerek velem van a szabadság alatt akkor nekem nem szabadság a szabadság”. A kikapcsolódás a gyereknek is kell. A szülők szabadsága idejére a másik óvodába való elhelyezés a gyerek szempontjából semmiképpen sem előnyös. A társadalmi gondoskodást jelenti az is, hogy a városban több mint hatvan vállalat kötött szocialista szerződést óvodai helyek létesítésére. Eddig öt óvoda épült a felajánlásból. Az akciónak nincs vége. Jó lenne, ha a szerződésben vállaltak mielőbb teljesülnének. Követni lehetne a Nyíregyházi Papírgyár példáját is, amely 100 személyes óvodát épített és azt átadta a városnak. Sokat segítenek az óvodák felszerelésének javításában, a játék park bővítésében, otthonosabbá tételében a vállalat szocialista brigádjai. Kezd kibontakozni az egy bölcsőde — egy üzem, egy óvod; — egy üzem mozgalom. Sigér Imre Nélkülük nem Mátészalkán összetalálkoznak a vasútvonalak. Reggel, délben és este vannak olyan negyedórák, amikor egymás után érkeznek ide, vagy indulnak innen a vonatok. Zajta, Csenger, Ágerdőmajor. Ezek a rövidebb vonalak. A hosszabbak: Záhony, Nyíregyháza, Debrecen, és az egészen hosz- szú — Budapest. A személyvonatok elmaradhatatlan, rengeteget utazó katonái: a jegyvizsgálók, közismertebben a kalauzok. Nélkülük nem indul el a vonat. Mátészalkán öt asszony is szolgál köztük. Érdeklődtem: hol vannak, merre járnak? A vezénylőtiszthez irányítottak. Majd az megmondja. Bíró Bálint mondta is azonnal. Kettő — Jablankainé és Árkosiné — gyermek- gondozási szabadságon. Hegedüsné szolgálatban, Hammelné éppen most indul Debrecenbe, Szabóné délután érkezik. Varga Ferencné viszont szabadnapos. Talán otthon van ... Az asszonyok közül Vargáné a legrégibb jegyvizsgáló, 23 éve — 1951 óta — dolgozik a mátészalkai csomóponton. Tagja a törzsgárdának, kiváló dolgozó, soron kívüli előléptetést is kapott már fegyelmezett, példás munkájáért. Amikor találkoztunk, leginkább az lepett meg, hogy Vargáné alacsony, törékeny termetű asszony. Kérdeztem is: nem nehéz-e a szolgálat? Nem fél azoktól az utasoktól, akik kötekedni szoktak a jegyvizsgálóval? — Van eset, amikor nehéz a szolgálat — mondta Vargáné, — de már megszoktam. Az utasoktól meg nem félek. Őket is megszok- j tam, megismertem már. Érteni kell az uta- j sokhoz. Pillanatok alatt tudni kell, kivel hogyan beszéljen az ember — Melyik a nehéz szolgálat? — A budapesti út általában, de különösen pénteken este Budapesttől Mátészalkáig. Olyankor sok a nehéz utas... — Mikor nehéz még a szolgálat? — Leginkább télen. Előfordul, hogy egykét kocsiban nincs fűtés. Olyankor az utasok a jegyvizsgálót szidják, pedig erről ő nem tehet. És arról sem, hogy ha a helyjegyes vonatokra egy helyre két, vagy több jegyet adnak ki. indul el a vonat Egy budapesti Öt oda-viasz* XI óra. gél 4-től éjfél utáni 1 óráig. Igaz, ebből csaB 15 óra a szolgálat, a többi pihenő Budapestére A rövidebb utakon jobb, mert kevesebb a szolgálati idő. De összesen még így is havi 280 órát tölt otthonától távol. Ebből 210 óra a szolgálat, majdnem mind vonaton. A havi négy, vagy öt vasárnapból a jegyvizsgáló csafc egyet tölt otthon. A többi szolgálat. Hétköz— ben kapnak pihenőnapot. Varga Ferencnének három gyermeke vsai A legidősebb, Katalin 20 éves. Érettségizett; Fehérgyarmaton dolgozik a HÓDIKÖT üzem- . ben, adminisztrátor. Laci 19 éves, vízvezetékszerelő Mátészalkán, Ildikó 10 éves, még általánosba jár. Amikor Vargáné a gyermekeit szülte, még csak három hónap volt a szülési szabadság. Hogyan tudta gondozni, nevelni őket? — A férjem segítségével. Hárorrthónapo« korban mentek a bölcsődébe. Ha nem voltam itthon, a férjem csinált mindent. Mosott, takarított, gondozta a gyermekeket. Mert egy vasutasasszony férjének mindezt tudnia keli. Ha nem lenne ilyen a férjem — alighanem el kellett volna hagynom ezt a munkát. A férj kereskedő, eladó a mátészalkai va»- és edényboltban. Mindezek ellenére a gyerekek jól tanultak, és jól tanul Ildikó is — a két nagy már a munkában is elismerést szerzett, pedig csak két éve dolgoznak. De még azt is el kell mondani a Varga családról, hogy mindössze hét éve kaptak rendes lakást — az első mátészalkai bérházban —, addig egyetlen albérleti szobában laktak öten. Vargáné most 41 éves. Édesapja kőműves volt — a magasépítőknél dolgozott. Fehérgyarmaton laktak. — Hogyan lett vasutas? — A mátészalkai állomás felvételt hirdet tett jegyvizsgáló tanfolyamra. 18 éves voltam akikor, jelentkeztem. Elvégeztem a tanfolyamot és azóta jegyvizsgáló vagyok. Elvégezte a személypénztárosi és a vo- natvezetői tanfolyamot is, de nem változtatta meg a munkakörét. Miért? — Első sorban azért, mert megszoktam ás 1 megszerettem. De anyagilag is jobban járóig itt. Eleinte 1500 forint körül kerestem havonta, s az akkor a vasútnál jó fizetés volt. Most havi háromezer fölött keresek. Kellett a pénz is. hiszen három gyermeknek sok kell. És ebből a munkakörből öt évvel hamarabb mehetek nyugdíjba. Megkérdeztem: a többi mátészalkai jeg^vizsgálónőnek van-e gyermeke? — Mindegyiknek — válaszolt Vargáné. —* Hegedüsnének négy kicsi gyermeke van. Anp- nyira kicsik, hogy talán még a legnagyobb sa jár iskolába. Mégis jól dolgozik, teljesíti feladatát. Hamimelnének két gyermeke vám, m ' többieknek egy-egy. E beszélgetés után másnap hajnafba» . fél négykor elindult egy vasutasegyet*-- ruhás, alacsony, fekete asszony az állomé» | felé. Vállán a jegyvizsgálók jellegzetes ki» táskája. A vonat nehéz útra, Budapestra indult. Szendrei Józsel Divatos gyermekruhák - VÁLASZTÉK NÉLKÜL? Nehéz és elég drága dolog praktikusan és divatosan öltöztetni a gyermekeket. Nehéz, mert ritkán és hosszú járkálás után tudnak a szülők elképzelésüknek megfelelőt vásárolni, s hogy olcsón is, az alig fordul elő. Ami köny- n.yen kezelhető és modern, az rendszerint drága, az olcsó cikkek viszont hiányoznak, vagy í boltok polcain maradnak, most változatlan fazonúak és kézelésükkel sok baj van. A vásárlásba belefáradt vevő szidja a kereskedelmet és értetlenül áll a magyarázgatások után is, hiszen látta a televízióban, olvasta az újságokban — itt és itt új, modem üzemekben, nagyteljesítményű gépeken gyártják a gyermekruházati cikkeket, jelentős állami támogatással. S ő mégsem tud jól vásárolni. Talán az igényei túl nagyok? De nem, nem kíván lehetetlent, mert kiállításokon nagyon szép és praktikus ruhákat látott, mégis ritkán találkozik a bemutatott termékekkel. Mi lehet ennek az oka? A fejlődés az ipar és a kereskedelem kapcsolatában nem a lehetőségeknek megfelelően alakul. Az ipar partnere a nagykereskedelmi vállalat. Régen kialakult szokás az, hogy a kiskereskedelem a nagykereskedelemtől rendel és nem az ipartól. Igaz, gazdaságirányítási rendszerünk nagyobb lehetőséget ad a kiskereskedelemnek, ez a gyakorlat mégsém alakult ki. Ugyanis ők kisebb tételeket rendelnek, s az ipar ezt gazdaságosan nem tudja gyártani. Ezért a nagykereskedelem bemutatóin rendszeresen ott vannak és így a választék 40—50 százalékát megismerik, ezek alapján rendelnek negyedévenként. Ez a választék nem teljes, s nem is lehet az, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a nagykereskedelem is régen bevált gyártókörrel áll kapcsolatban. A cipő-nagykereskedelmi vállalat például a Duna, a Tisza, a rakamazi szövetkezet, a szombathelyi cioőgyár stb. termékeiből válogat, ezek választékát viszi a vásárlók elé. Viszonylag szűk kör ez.; amit bővíteni úgy lehet, ha a maguk számára szélesítik a gyártók körét, az ország egyre több gyárainak. termékeiből válogatnak, figyelembe véve a megyei öltözködési szokásokat Bz az általánosabb gyakorlat, melytől ritkábban térne» el, s ezt a módszert tökéletesítik jobb szervezéssel, szorosabb kapcsolatokkal. A megyében» a szövetkezeti kereskedelem éppen a jobb beszerzések érdekében alapított külön vállalatot, melynek tevékenysége ugyan bővült, da ettől függetlenül elsőrendű feladata: azt a munkát fejlesszék a legcélravezetőbben, mely elvégzésére eredetileg létrehozták. Elsősorban a nagycsaládosokon segít a» állaim, amikor stabilizálta 29 féle gyermekruházati cikk árát, s rajtuk segítenek az olcsó áruk is. A megyében kilenc kijelölt boltban árulják a rögzített áras cikkeket, viszont ez a „kis hálózat” elég kevés, különösen akkor, ha tudjuk — az országosnak háromszorosa a szabolcsi népszaporulat. Több, kijelölt boltra lenne szükség az igények kielégítésére és megfelelő árukínálatra. Az utóbbi években nem javult megfelelő mértékben az olcsó cikkek forgalmazása sem. Bizonyára emelkedne a forgalom, ha az iparral szemben nagyobb igényekkel lépnének fel a kereskedelmi vállalatok és a kereskedelmi dolgozók jobban érdekeltek lennének az eladásnál. A gyermekruházati termékeket van hol eladni, a kulturáltabb vásárlás, eladás feltételeit egyre több helyen valósítják meg, azonban a hálózatfejlesztés területér, van még mit tenni. Átalakításra szorulnak a kis, zsúfolt boltok és szaküzletek létrehozásával próbálják megkönnyíteni a vásárlást, bővíteni a választékot. Az iparban és a kereskedelemben is sok helyi problémát kell megoldani, hogy az ellátás javuljon, szűnjenek a vásrlók panaszai. A kis- és nagykereskedelem kapcsolatának jobbátétele azonban elengedhetetlen feltétele a gyorsabb előrehaladásnak. Az ipar a kereskedelmi, azaz a lakossági igényeknek megfelelően dolgozik, s egyiküknek sem érdeke, hogy raktárra termeljen, hogy az áru eladatlan maradjon. Oj óvoda és bölcsödé épöl a Jósavárosbaw- (Hőmmel József felvétele) Balogh Júlia
