Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

fm TBflnS'TÍ:'- VASÁRNAPI MRTXfilffiPf V nVm Kenyerünk 7 Nemcsak az újságok első oldalának fon­tos témája ezekben a napokban az aratás. Aligha volt olyan ember, aki Péter-Pál nap­ján ne gondolt volna arra, hogy ősi szokás szerint ilyenkor szokták megkezdeni az ara­tást. A héten a mi lapunk ezzel a címmel kezd­te az aratási felkészülésről szóló tudósítását: Nehéz aratásra számíthatunk. A talajt vizs­gálja most a termelőszövetkezeti kombájnos és mezőőr, a tsz-elnök és a kapálni akaró „asszony is az eget kémleli, lesz-e jó idő? Va­lóban nehéz aratás előtt állunk. Az ember — amikor kiszabadul a négy fal közül és vizs­gálódik a. határban — még ha laikus is, köny- nyen- észreveszi, hogyan várják a pillanatot ez emberek és a gépek, hogy megkezdjék az Idei és a jövő esztendei kenyérnek valót. A Bereg egyik nagy tsz-ében is az időjá- tásrój esett az első mondat. Arról beszélget­tünk az elnökkel, hogy mi lesz, ha ez így fnégy tovább? Az elnök azt mondta, valóban liem könnyű a helyzet, hiszen az esőzés le­hangoló látványt teremt. Mondja, hogy a gépkocsivezetője megkérdezte tőle a minap: vajon az elnök bízik-e az esztendőben? Bízik — felelte — hogyne bízna! Bízni kell. Mert ha az emberek nem látják az elnök arcán a derűt, szavaiban nem fedezik fel a bizakodást, ekkor maguk is elveszítik a reményt abban, hogy érdemes dolgozni. Még akkor is, ha nehéz a helyzet. Ellenkező esetben vajon mit várhat a vezetés a tagságtól? Az időjárás nem csak a mezőgazdaságban e leggyakoribb téma manapság. Ha két em­ber összetalálkozik, erről beszél: lesz-e jó idő a szabadsága alatt? Erről keseregj a diák, aki nem tud strandolni, erről az üdülőjeggyel be­utalt. De erről beszél az is, akinek már lejárt a szabadsága. És mégis. El lehet tölteni két, vagy há­rom hetet is a felhős égboltú Balaton partján és a strandolás hiánya sem pótolhatatlan. Ne­kem az időjárásról minduntalan az jut eszem­be. amit Szatmárban láttam egy kis falu ter­melőszövetkezetében. Kombájnok és kombáj- nosok álltak a búzatábla szélén. Félóránként próbáltak rámenni a földre, amely vizes, nem bírja a gépet a hátán tartani. Az emberek várnak, aggódó szemek figyelik az eget. Szin­te minden felhőnek külön szurkolnak, hogy ne takarja el fölöttük a Napot. Mert ott az most a legfontosabb, hogy ■meementsék a kenyérnek valót. Azt mondta erről egy ötven év körüli traktoros: valami­kor unos-untalan ismételték aratás előtt, hogy kezdődik a kenyércsata. El is koptatta ez egy kicsit ezt a rendkívül tartalmas jelszót. Kár érte, mert ha valamikor ráilleti ez az össze­tett szó arra. ami volt. akkor most istenigazá­ból kifejezi a lénveget. A szó szoros értelmé­ben kemény csata az, amit most kezdenek vívpi a földeken. Hozzászoktunk a hosszú évek során: ú®v megy az aratás, hogy szinte észre sem ve­szik mások. Csak az a tíz-tizenkét ember, aki három kombájnnal duruzsol, dönti a rendet és önti' a szemet a pótkocsikba. Ügy igaz. a hajdani aratásoknak már csak az emléke él. Az idők folyamán (a tech­nika és az értelmesebb emberi élet következ­ményei megváltozott a kapcsolatuk a kenyér­rel is. Azelőtt a falusi asszonyok szedték a markot, a gyerekek gyűjtögették az elhagyott kaláizokat. És azután ott voltak az asszonyok a cséplőgépnél, majd mentek a malmokba. Közvetlen közük volt mindahhoz, ami az élettel, a kenyérrel történt. És a nagy ün- neo akkor következett igazán, amikor befű- töttek a kemencébe és megsütötték a nagy. pirnshéiú. illatos új kenveret. Micsoda hosszú, nehéz út. mehnvi verejték vezetett el idáig! Az élet. a kenyér jelene ma más. Az asz- szony, aki távolról látja a gépek méltóságtel­jes vonulását, a szeleskor legfeljebb csak ar- rp gondol, hogy talán az ő faluja termelte bú­za is benne van a bolti kenyérben. És mégis! Egész falvak lakói nézik a fel­hőket, várják a jó időt. Hiszen ha kombájn vágja is a rendet, a kenyeret akkor is elő kell teremteni. A kenyér ma is az élet. Nem is olyan régen írtunk ezen a hasá­bon elismeréssel azokról, akik az ár ellen vé­dekeztek. hogy mentsék a falvak, a közösség javait. Az ár eltanult. A megszokott hétköz­napok vonulásában most azokról kell szól­nunk, akik a kenyerünkért csatáznak a meg­dőlt és nedves talajú gabonatáblákon. Jfcffka János | VÁLTOZÓ VILÁGUNK f^jjl : A népfront a közművelődésért |j||J A Hazafias Népfrontmozgalom alapvető hivatása: közreműködni a párt szövetségi po­litikájának megvalósításában, az állampolgá­rok széles rétegeinek a közügyekbe történő bevonásában. Közös ügyünk, a szocialista társadalom építése érdekében ösztönözni la­kosságunkat a távlati céljaink leié vivő és időszerű politikai feladatok elfogadására és gyakorlati megvalósítására — az, ismeretter­jesztés, a szemléletformálás, a különböző né­zetek tisztázása, a cselekvő hazafiság műve­lése, a hely- és táj szeretet ápolása, a maga­sabb műveltségi szint elérésével is. Mozgalmunk célja hozzájárulni a kultúra tömegessé válásához, az önművelés igényé­nek felkeltéséhez, hogy a nagyobb tudás a fiatalok és a felnőtt állampolgárok- szocialis­ta meggyőződését erősítse, segítse szocializ­must építő társadalmunkban a szebb, tartal­masabb élet kialakítását. „A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetíté­sére; fontos feladatja a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segí­tése, a közösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti aktivitás fejlesztése”, mondja ki az MSZMP Központi Bizottságának 1974. márci­us 19—20-i határozata. A legjobb határozatok és a jógi szabá­lyozások is csak a szükséges elvi útmutatást, orientációt (az utóbbiak természetesen a szolgáltatási és működési normákat is) adhat­ják meg. Azonban csak jogszabályokkal és határozatokkal szocialista együttélési normá­kat, szokásokat és szabályokat kialakítani nem lehetséges. Ehhez szocialista jellegű emberi közösségek kellenek, amelyek min­dennapi gyakorlatában a társadalompolitikai kívánalmak valóra válnak. Szükséges ez, hi­szen korunkban a régi etikai és morális ma­gatartási normák és szokások eltűnőben van­nak, az újak pedig még nem kristályosodtak ki eléggé. Ezért tartjuk nagy jelentőségűnek a Ha­zafias Népfront V. kongresszusán kezdemé­nyezett művelődési munkaközösségek tevé­kenységét. Mint ismeretes, a Hazafias Nép­front V. kongresszusa művelődési munkakö­zösségek szervezését kezdeményezte abból a célból, hogy gyűjtse, szervezze és fogja ösz- sze a kultúra igénylőit. Azokat,,akik igénylik a több kultúrát, a több ismeretetr-az-értelme­sebb életet. A cél: tárják fel, fogalmazzák meg és képviseljék területükön a tágabb és szükebb kollektívák művelődési igényeit, együttműködve az üzemekben, a munkáslak­ta területeken a szakszervezetekkel, a KISZ- szel és más szervekkel. Fontos elv, hogy a munkaközösségek munkájában vegyenek részt a kultúrát szol­gáltatók. Az állami szervek, az iskolák, a könyvtárak, a művelődési házak képviselői, akik megismerve — éppen a munkaközössé­gek tevékenysége által — a lakosság igényeit, törekednek azok mind színvonalasabb kielé­gítésére. A művelődési munkaközösségekben dolgozó társadalmi munkások segíthetnek kitapogatni a lakosság igényeit, érdeklődésü­ket — és megtalálni az ezekért szívesen te­vékenykedő embereket. A művelődési mun­kaközösségek aktív, cselekvő munkára fogják össze azokat, akiknek a társadalmi munka- megosztásban hivatali, vagy munkaköri kö­telességük a kultúra terjesztése, közvetítése. Azokat i's, akik mindenfajta kötelezettség nélkül szívügyüknek érzik a maguk és má­sok művelődésének az ügyét, ilyen közösségi élményre vágynak, vagy ha úgy tetszik: ez a hobbyjuk. (Gondoljunk csak a helyi hagyo­mányok lelkes gyűjtőire és ápolóira, az önte­vékeny művészeti mozgalomban résztvevők­re és másokra.) Lehetőség kínálkozik, hogy legyen a munkaközösségben minél több művelt, tár­sadalmi érdeklődésű, lehetőleg olyan ember, aki még nincs egyéb feladatokkal túlságosan megterhelve. És legyenek e munkaközössé­gekben olyanok is, akiknek nincs ugyan funkciójuk, de készek munkát végezni, áldo­zatot hozni maguk és közösségük felemelke­déséért, művelődéséért. A munkaközösségek fontos feladata me­gyénkben is, hogy tevékenykedjenek a szo­cialista kultúráért. Nemcsak a nagyobb ta-i dásért, a szakmai és általános ismeretekért, hanem életünk megjavításáért, a jobb emberi kapcsolatokért, az etikai, morális szabályo­kat teremtő és hordozó szocialista közössé­gekért, igényességért, ízlésért, életünk mód­jának, Íratlan erkölcsi törvényeinknek, szo­kásainknak nemesbítéséért. Az általuk szervezett ankétokon, vitaes­teken, munkaközösségi megbeszéléseken és egyéb népfront fórumokon egyszerre fogal­mazódhat meg a helyi közösségek igénye egyfelől a művelődési szolgáltatások és lehe­tőségek iránt, másfelől az ezzel foglalkozó szervek és intézmények részéről a kívánal­mak és elvárások a közösségtől. S ezek az igények mindjárt össze is vethetők az adott helyi lehetőségekkel, így hasznosan segíthe­tik a helyi politikai tervek megvalósítását. Megyénkben huszonöt művelődési mun­kaközösség dolgozik a Hazafias Népfront­testületek mellett. Ismerve népfront-bizottsá­gaink programját, céljait, további újabb kö­zösségek létrehozása várható. A megalakult munkaközösségek eddig is hasznosan tevé­kenykedtek, jól segítették a párt művelődési céljainak megvalósítását. Szükség van azon­ban munkájuk rendszeresebbé tételére, tevé­kenységük hatókörének bővítésére. A művelődési munkaközösségek tevé­kenysége, feladatköre megyénkben is sokré­tű lehet. Létrehozhatják a legkülönfélébb önműve­lési formákat, kis társadalmi közösségeket, tagjaik érdeklődése és a felismert szükségle­tek szerint a lakóhelyeken, üzemekben, in­tézményekben és más helyen. A KISZ, a szakszervezeti bizottságok, az állami és tár­sadalmi szervek támogatásával szervezhetik, szélesíthetik a könyvbarát-mozgalmat, a könyvklubok, ifjúsági művelődési körök, az Olvasó Népért mozgalom, a szülői munka- közösségek szervezését. Támogatást nyújthat­nak az üzemi és szövetkezeti szocialista bri­gádok kulturális igényeinek kielégítéséhez. Terjeszthetik a helytörténeti és honismereti mozgalmat, áoolhatják a nemzet kulturális örökségét, haladó hagyományaink, népi kul­túránk, a népművészet terjesztését. Figyelembe véve a Központi Bizottság és megyei pártbizottságunk közművelődésünk továbbfejlesztésére vonatkozó határozatait, az egész népfröntmozgalomnak, benne a mű­velődési munkaközösségeknek is, a követke­ző időben hatékonyabban kell közreműköd­nünk megyénk lakosságának politikai neve­lésében. A politikai ismeretterjesztés jól be­vált hagyományait és az új formákat — mint például a népfront politikai vitafórumok te­vékenységét — felhasználva a munkaközös­ségeket működjenek közre és minél szélesebb körben ismertessék politikánkat, szocialista céljainkat. A politikai nevelőmunka akkor eredményes, ha szorosan kapcsolódik a helyi tennivalókhoz, feladatokhoz. Csak a konkrét emberi közösség, kollektíva, konkrét viszo­nyai és szükségletei szabhatják meg a poli­tikai nevelőmunka célszerű módjait. A szocialista fejlődés útját járó társada­lom állampolgárának ismernie kell jogait és kötelességeit. Politikai, társadalmi, közgaz­dasági stb. ismeretekre kell szert tennie. Is­mernie kell a szocialista állam, társadalom, jogszolgáltatás, közintézmények szerkezetét; a szocialista demokrácia gyakorlásának lehe­tőségeit. A köz gondjai Iránt fogékony, közös dol­gainkért fáradó, áldozatokat is vállaló, poli­tikailag művelt, szocialista emberek, öntuda­tos, állampolgárok nevelődésének, művelődé­sének legmegfelelőbb társadalmi közegét kell kialakítanunk. Olyan társadalmi közeget se­gítsünk alakítani falun és városon egyaránt, amelyben az állampolgárok szívesen vállal­nak munkaidejükön felül társadalmi munkát továbbfejlődésünk érdekében, és amelyben az igazi emberi értéket a közösség ügyéért végzett áldozatos munka adja. Nagyobb részt kell vállalnunk megyénk lakosságának általános és szakmai műveltsé­gének gyarapításából. Ez továbbfejlődéseink egyik kulcskérdése. Ismert, hogy ebben a múlt társadalmi rendszer bűne miatt is sok pótolni valónk van. Támogatnunk keff az ál­lami szerveket, az oktatási és közművelődési intézményeket, az oktató, nevelő munka szintjének és hatékonyságának növeléséért. Az analfabétizmus és félanalfabétizmus tel­jes megszüntetéséért, a továbbtanulási kedv felkeltéséért. A szakszervezeti bizottságokkal együttműködve támogatni kell a munkahelyi képzést és továbbképzést az alapfoktól a fel­sőfokig. Társadalmi munka szervezésével se­gíthetjük az oktatási és közművelődési intéz« ményhálózat korszerűsítését, bővítését. Eb­ben a munkában vannak már eredményeink; mint például a balkányi diákotthon akció, da ezek csak nagyon kezdetiek. Nemes célokért küzdhetnék a munkakör zösségek az olvasóvá nevelés mozgalmának kiterjesztésével. Az Olvasó Népért mozgalom is eredményeket vallhat magáénak a szocia­lista kultúra terjesztésében. Az évenként megrendezett Ünnepi Könyvhét sok lehető­séget kínál a falusi dolgozóknak is, hogy meg­ismerkedjenek szocialista irodalmunk alko­tásainak legjavával. A népfront és más szer­vek által rendezett író-olvasó találkozók pe­dig alkalmat kínálnak irodalmi életünk kép­viselőivel való közvetlen találkozásra. A múlt hónapban megrendezett megyei ünnepi könyvhét alkalmával Simon István Kossutí*- díjas költővel és Czine Mihály József Attila- díjas irodalomtörténésszel és irodalmi éle­tünk más jeleseivel találkozhatott megyénk lakossága. Közre kell működnünk, hogy a munkások, parasztok, falusi, városi és tanyai dolgozók egyaránt többet olvassanak, műve­lődjenek, segítsük továbbá a könyvtárak fej­lesztését, korszerűsítését is. Szerepük van a munkaközösségeknek az öntevékeny művészeti csoportok szervezésé­ben, támogatásában, olyan értékes mozgal­mak, mint a Röpülj Páva-körök, ifjúsági d» los találkozók és mások terjesztésében. Any» nyelvünk, beszédkulturánk ápolásáért is so­kat tehetnek. A művelődési munkaközösségeknek részi kell vállalniuk nemzeti és nemzetközi ünne­peink szervezésében, az ünnepségek tartalmi színvonalának emelésében, az ünnepi műso­rok igényesebb összeállításában. A szülői munkaközösségek munkájának segítése hálás és megtisztelő feladata lehet egész népfrontmozgalmunknak. A korábbi eredményekre építve folytatnunk kell a szülői munkaközösségek vezetőinek, vagy szülők összességének oktatáspolitikai és pedagógiai tájékoztatását, a pedagógiai propaganda befo­lyásolását és szervezését. Segítenünk kell a szülők és nevelők együttműködésének javítá­sát, a családi nevelés szocialista vonásainak erősítését, több tájékoztatást kell adnunk együttműködve a pedagógusokkal, a fiatalok korszerű neveléséhez. Fokoznunk kell a fele­lősségtudatot az új nemzedék sorsáért és se­gítenünk kell kialakítani azt a tudatot, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom fel­adata és felelőssége. Szólnunk kell e helyen a fizikai dolgozók gyermekeinek sorsáról, hiszen ez egész tár­sadalmunk lényeges problémája. Tanulásuk és továbbtanulásuk érdekében sok koz do mi - nyezés született megyénkben, kezdeti ered­ményeket vallhat magáénak a népfrontmor- galom is, de további tennivalóink vannak, különösen a tanyasi gyermekek oktatásának,' nevelésének javításáért. Segítenünk kell ab­ban, hogy a gyermek — ha külvárosban, ta­psán született is, s bármilyenek az anyagi körülményei — egyenlő esélyekkel élhessen a tanulás és továbbtanulás lehetőségeivel. A legfontosabb e tekintetben az óvoda- és' Isko­lahálózat továbbfejlesztése és az iskolák köz­ti színvonalkülönbség csökkentése. A szocialista tudat formálásában non te kis szerepe van a közízlés alakulásának. Mű­velődési munkaközösségeink szép feladata le­het az esztétikai nevelés: előadások, viták, kiállítások szervezése a megyénkben és más területen dolgozó képzőművészek, műtörténé­szek közreműködésével. Többet kellene fog­lalkoznunk a lakáskultúrával, a díszítő mű­vészettel falun és városon egyaránt. Külön megemlítem a honismereti pto» gaimat, a szülőföld szeretetére való nevelést. Lakóhelyünk, szülőföldünk, munkahelyünk, ismertetése múltúnk, jelenünk szocialista jö­vőnk feltárása és propagálása ugyancsak szép nepfrontfeladat. A szülőföld, a lakóhely fejlődéséért, szépítéséért, értékeinek megvé­déséért, környezetének védelméért folytatott közös tevékenység végzésében minden állam- * polgár érdekelt és megyénk lakosai szívesen dolgoznak azért. A napokban tárgyalta me­gyei bizottságunk a környezetvédelem felada­tait. Szivet melengető volt hallgatni a sok lelkes lokálpatrióta javaslatait, kezdeménye- zesuket, tenmakarásukat, megyénk fejlődésé­ért érzett felelősségtudatukat Az elmúlt év­ben végzett 113 millió forint értékű társadal­mi munka is bizonyítja, hogy megyénk la­kossága érzi: a tervszerűen fejlődő, szépül,? községek varosok összessége: szocialista haza; Erről szólni és tenni igen időszerű most, fe’- szabadulásunk 30. éves jubileumára'készülve Népfrontbizottságainknak és a művelő- dési munkaközösségeknek meggyőző agitáe< óval kell segíteniük, hogy valamennyi lakó- ■ sunk értse: napjaink forradalmisága, a min- , dtennapok fegyelmezett munkája. Ezzel já­rulhatunk hozzá a szocializmus magasabb- szintű építéséhez, szeretett megyénk további fejlődéséhez, lakosságunk életének kulturált tabbá, boldogabbá tételéhez. f. I Koffiflhim tanyasi gyarefcefcnefc RjfregjMitoi Gálját EmOnö dtk.

Next

/
Thumbnails
Contents