Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
WH. JÖfhig ft: wn S. dtaal . Bővülő kínálat, korszerűbb termékek Beszélgetés dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettessel Jólétünk emelkedésével, életkörülményeink — mondhatjuk így: közérzetünk — javulásában fontos szerepet játszik a könnyűipari termékek kínálata, s így természetesen előállítójuk: a köny- nyűipar. A népgazdaság fejlesztésének negyedik ötéves terve egyben a könnyűipar újjászületésének szakasza is. Megindult a nyomda- és papíripar, végéhez közeledik a bútoripar rekonstrukciója. A ruházati ipar (ezen belül a textil-, a textilruházati, a bőr-, szőrme- és cipőipar) megújulása két ötéves terv feladata. Az eddig eltelt évek máris látható, lemérhető eredményeket hoztak. Ezekről az eredményekről, és természetesen a munka közben adódó gondokról kértünk tájékoztatást, dr. Bakos Zsigmond miniszterhelyettestől. — Milyen tapasztalatokkal, eredményekkel járt a ruházati ipar eddigi rekonstrukciója, mindenekelőtt a vidék iparosításának szemszögéből? — A negxgdik ötéves időzára meghatározott fejlesztési, termelési és gazdálkodási célok eddig lényegében megfelelő ütemben megvalósultak. Egyes részcélokat az időközben megváltozott körülményekhez kellett igazítanunk. Az a körülmény, hogy a > izati ipar negyedik öté- .3 tervre előirányzott fejlesztése nagymértékű gépcserékkel járó rekonstrukció- nt valósult meg, gyakorlai.i g- meghatározta a vidék iparfejlesztésével összefüggően kitűzhető célokat. — A még hátralévő időszakban a kormány döntése alapján elkezdődik, de csak az ötödik ötéves tervben fejeződik be a kiskunhalasi és a Debrecenben, illetve Mátészalkán létesülő két új kötöttárugyár. A tervben szerepel — egyelőre még hely- kijelölés nélkül — valamelyik megyében, illetve megyei városban — egy új harisnyagyár létesítése is. Mindezek a fejlesztések — és több kisebb új létesítmény hozzájárultak a foglalkoztatottság növeléséhez az ország többé-kevésbé iparosított területein. — Néhány éve a magyar gazdaságban általánossá vált a munkaerőhiány. Hogyan érintette ez a ruházati ipart? — A ruházati ipari fejlesztés negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott program céljai a munkáslétszám növelését illetően valósulnak meg a legkevésbé. Az előzetes becslésektől és a tervektől eltérően az ötéves terv első két évében erőteljesen, a harmadik évében mérsékelten csökkent a foglalkoztatott létszám a ruházati ipar legfontosabb területein, mindenekelőtt a nagyvárosokban. A múlt évi minimális növekedést azzal sikerült elérni, hogy vidéken új konfekció- és kötöttáru-üzemek jöttek létre. — A vállalatok, az iparvezetés, — a kormányzati szervek hatékony közreműködésével — folyamatosan intézkedéseket tettek. Sikerült elérni; hogy ne legyen nagyobb a távolság a könnyűipari, pontosabban a textil- és a ruházati ipári bérek és az ipari átlagbérek között, mint amekkora 1970-ben volt. — Ugyancsak a munkaerő megtartásának irányában hat, hogy a IV. ötéves terv során a rekonstrukcióval összekapcsolva a vállalatok sokszázmillió forintot fordítanak a munkafeltételek, a szociális körülmények erőteljes javítására. E célra az elmúlt három év alatt megközelítően 1 milliárd Ft-ot használtak fel a ruházati ipari vállalatok. — Az újjászülető ruházati ipar mennyire képes az eltérő fogyasztói igényeket kielégíteni? — Újabb haladást tesz lehetővé a méretválaszték bővítése. Széles körű társadalmi akciók indultak a különféle rétegek igényeinek pontosabb megfogalmazására, majd fokozatos kielégítésére. Bíztató, bár még kezdeti eredményt értünk el a csecsemő- és gyermekruházati ellátásban, továbbá a kismamák öltöztetésében. Rendszeresen — szükség esetén utasítással is — gondoskodunk arról, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriák igényeinek megfelelő áruk folyamatosan kaphatók legyenek. Az iparvezetés a bélés a külkereskedelmi szervekkel együtt fokozatosan arra ösztönzi a termelő vállalatokat, hogy a választékot bővítsék, a minőséget javítsák, gondoskodjanak arról, hogy a legújabb divatnak és minden jövedelmi szintnek megfelelően alakítsák termelési profiljaikat. Mindezeket úgy kell végrehajtani, hogy közben a tervezett, a párt életszínvonal-oolítiká jónak megfelelő árszínvonalat tartani lehessen. (S.) Ä FIB támogatásával óbb figyelmet a gyógyvizekre íegyénk idegenforgalmá- szinte mindig egy újabb letét jelzi a Felső-Tisza- íki Intéző Bizottság, az kség egy-egy ülése. >gutóbb a termálvizek hosítása, tervek, pontosul a gyógyvízprogram pelt napirenden. A szak- nények összegezése is jelzi: nemcsak egyszerű patrióta szenvedélyek- igyekeznek bizonyítani, .* megyénkben milyen nelyen lehet a különbö- minőségű ásvány- és /vizeket célszerűen fel- íálni, esetleg az idegenlom szolgálatába állíta.tógyógyfürdőn kívül yda, Mátészalka, Nyír- „ Fehérgyarmat, Nagy- >. és több, más település pályázhatna sikerrel a megye gyógyvízprogramjában. Sajnos, az utóbbi években nem sok minden történt e területen, ezért is tűzte napirendre a FIB elnöksége megyénk vizeinek hasznosítását, a lehetőségek felmérését. Az elnökségi ülésen is kitűnt: csak részben pénzkérdés az ügy előbrevitele. Ha az idegenforgalom szempontjából értékeljük a történteket, két részre kell osztanunk a tennivalókat. Az egyik a vízforrások megfelelő kiaknázása, medencék, kiegészítő létesítmények készítése. Mindehhez sok pénz kell. De legalább ilyen fontos a háttér is: a vizek minősíttetése, elismertetése. Szinte sehol sem végezték el megyénkben azokat a vizsgálatokat, amelyek igazolnák, hogy milyen vízkészlettel rendelkeznek, lehet-e arra üdülőhelyként, gyógyhelyként tartósan alapozni, ami rendkívül fontos dolog. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy megyénk ilyen természeti kincseit az arra illetékes hivatalos szervekkel is elismertessék, azaz elismert ásványi víz, vagy gyógyvízminősítést megkapják. Csak ennek birtokában célszerű továbblépni, hiszen az országos propaganda, a fejlesztés . kedvező támogatása és jónéhány juttatás függ ezektől. Áldozatos közreműködést kellene igényelni az érintett tanácsoknak megyénk egészségügyi szerveitől is. Ha a járóbetegeknek orvosaik ajánlják ezeket a vizeket, s ha bizonyíthatóan jó eredményeket érnek el, a szakvélemények összegezése alapján már kedvező lépéseket tehetnek az elismert ásványi vízzé minősítésben, amely az első a gyógyvízzé minősítés előtt. A szakemberek szerint megyénk eddig ismert és számontartott több vízkincse alkalmas lehetne a minősítésre. Sajnos, eddig csak egyetlen helyen, Kisvárdán tettek konkrét és hatásos lépéseket, egy sereg orvosi szakvéleménnyel igazolással rendelkeznek, s jelentős fejlesztést kezdtek a várfürdő szomszédságában. (Éppen emiatt támogatja a FIB elnöksége például az ottani szálláshelyfejlesztést negyedmillió forinttal, pályázat formájában. Ennek odaítélése a közelmúltban meg is történt.) A többi helyen — beleértve Nyíregyháza—Sóstófürdőt is — egyhelyben topognak, alig haladnak előre, s ez elsősorban a tanácsok ténnivalóit jelzL Elismerésre méltó fejlesztést valósítanak meg Nyírbátorban, kellemes, szép környezetben lévő fürdőhely alapjait rakták le. Lehetőségük volna azonban a gyógyvízprogramban is. A nagy- kállói víz hatását jónéhá- nyan dicsérik, megfelelő alapok is vannak a fürdő további népszerűsítéséhez, bővítéséhez. A víz hivatalos elismertetésében itt is érdemes volna gyorsabban és többet tenni. Fehérgyarmaton pénzhiány nehezíti a továbblépést. Érdemes volna azonban összefogással, a társadalmi erőkre támaszkodással elmozdítani a holtpontról a hasznosítatlanul elfolyó melegvíz ügyét. A legismertebb Sóstófürdő igencsak nehéz helyzetben van, csak új kedvezményezések nyomán lehet előbbre jutni. A kutak hozamát, a vízkészletet kellene felmérni, s hosszú évek után végre elérni a gyógyvízzé minősítést. Tagadhatatlan a sóstói fejlődés, ugyanakkor azonban azt is szóvá kell tennünk:' a sóstóinál újabb, mindössze néhány éves fürdőhelyek alakultak ki jónéhány helyen az országban, Sóstó vize nem rosszabb ezeknél, a környezet is elsőrangú, mellettük mégis évről évre lemaradunk, mert sem a víz minősítésének hivatalos munkája, sem a fejlesztés, sem a propaganda nem tart lépést. M. S. A viszály vége Cservenák Jenő, a mátészalkai Egyesült erő Termelőszövetkezet elnöke két héttel ezelőtt a tsz vezetőségéhez benyújtotta lemondását. A vezetőség, majd a pártvezetőség és a pártszervezet tagsága megvitatta azt és csütörtökön közgyűlés elé terjesztette. Hangos, az átlagosnál jóval viharosabb volt a közgyűlés. Ügy tűnt: nem mindenki érti, miért van szükség a gazdálkodási év kellős közepén új elnökre. Néhány szó elhangzott ugyan egy Vizsgálatról, de napirendre tértek a dolog felett azzal, hogy1 mindez a tagság' érdekében történt. Nézeteltéréssel kezdődött Cservenák Jenőt 1971-ben ugyancsak egy viharos közgyűlésen választották meg az Egyesült Erő Tsz elnökévé. Egyesek szerint a választást aláírásgyűjtések előzték meg. Nem volt új ember a termelőszövetkezetben Cservenák Jenő. Öt 1936-ban vitte oda Varadi Gáspár, az akkori elnök. Főagronómusként dolgozott és akkor is főagronó- mus maradt, amikor 1967-ben Jámbor István került a szövetkezet élére. A gazdálkodásban lényeges változás Cservenák Jenő irányítása alatt sem történt, hiszen mint főagro- nómus ő volt addig is a szakmai irányító. Történt azonban változás másban: az emberi kapcsolatban. Az első összetűzések — talán természetes is — az elnök és a párttitkárnő, Szuhi Jánosáé között voltak. Az elnök szerint Szuhiné beleszólt a gazdálkodásba, holott ez nem a pártszervezet dolga. A párttitkárnő szerint pedig az elnök akarta irányítani a párt- szervezet tevékenységét is1. A kezdeti nézeteltérések komoly vitákká, veszekedésekké fajultak és olyan súlyosakká váltak, hogy ez már túlnőtt a termelőszövetkezet „magánügyein.” 1971. február 2-án még Jámbor István volt a termelőszövetkezet elnöke, Cservenák a főagronómus. A városi párt vb ülésén az egyik felszólaló azt mondta: a termelőszövetkezet elnökének kell önbirá- latot gyakorolni és ha nem képes a vezetésre, személycseréket kell végrehajtani. A szétzilált vezetést, az összhang teljes hiányát támasztották alá az alacsony hozamok, a magas költségszint, a bizonylati fegyelem hiánya, és legnagyobb részt szubjektív okok. Az is elhangzott, hogy nem kérik a pártszervezet segítségét és olyan hangulatot teremtettek, hogy a párttagok sem merik elmondani véleményüket. Irányt is mutattak: a pártszervezetnek kell elsősorban fellépni a vezetőknél lévő súlyos hibák, káros nézetek és a munkafegyelmet lazítók ellen. Aztán megszületett a határozat': decemberben ismét napirendre tűzik a termelő- szövetkezet ügyét. Akkor már Cservenák Jenő volt a tsz-elnök. Hosszú lenne a végrehajtó bizottság ülésén elhangzott vitát leírni, legyen elég annyi, hogy Lévai György, a pártbizottság akkori osztályvezetője — most titkára — az elnök és a párttitkár közötti komoly vitákra utalva azt mondta: ilyen körülmények között nem lehet jó munkát végezni. Új határozatra nem volt szükség, feladatul marad a korábbi határozat végrehajtása. A városi párt vb 1973. szeptemberében tűzte napirendre a termelőszövetkezet pártszervezetének irányító és ellenőrző munkáját. Ezen a vb-ülé- sen minden korábbinál hangosabb és erősebb volt a vita, hiszen a helyzet erősen romlott. Szuhiné, a párttitkár más elfoglaltsága miatt hiányzott egy vezetőségi ülésről, erre a tsz-elnök egy levelet írt neki: felelősségre vonta, mert akadályozza a közösség munkáját és rontja a fegyelmet. Aztán egy közgyűlést hivott össze a párttitkár tudta nélkül, amelynek a témája a párttitkár leváltása lett volna. Hogyan gondolta ezt az elnök, azt nem tudni, mert a párttitkár személyének megválasztása, illetve leváltása nem a közgyűlés, hanem a pártszervezet hatáskörébe tartozik. Aztán a pártvezetőségi ülést is összehívott a tsz-elnök, ahol szintén Szuhiné leváltása lett volna a napirend. Ez elmaradt, mert a párttitkár véletlenül tudomást szerzett a nélküle összehívott vezetőségi (ülésről és jelenlétében az el- ‘nök már nem adta elő kívánságát. Miért mond le? az asztalok mellett álló asz- szonvok. Érzékeny ujjúkkal simítják az agyagot, metszik le a fölösleget, fordítják ki a formából a kész csempét. Párhuzamosan készül a cserépkályha nyolcféle alkotóeleme — az alaozati csempétől a falba torkolló füstcsőig. Gyorsan szaporodik mellettük a sor — a friss darabok aztán vasállványokon motorkerékpárjára a szükségesnél több benzinjegyet vett igénybe. Hatezerhétszáz forintot fizetett ki az elnök helyett a tsz azért, mert az a közösség személygépkocsijával karambolozott. A városi párt vb ezek után javasolta a városi tanács végrehajtó bizottságának: 1974 végéig — az elnöki megbízatás lejártáig — dolgozzon ki javaslatot a tsz megfelelőbb irányításának és vezetésének megoldására, mert így nem biztósított a termelőszövetkezet vezetése. Kifelé Is vonakodva, csigalassúsággal jönnek a fÁ; nyes barnára égett csempék. Mintha tudnák a sorsukat: lassan kihűlnek, kis kocsira rakják őket, és a raktárban várnak gazdáikra. Aztán egy szobába fognak kerülni, hogy egybeállva pompás meleget árasszanak az embereknek. Tarnavfflgyi György A vb tagjai egyszerűen nem tudtak napirendre térni a levélírás, a titkár háta mögött szervezett, leváltásra irányuló akció fölött, és afölött sem, hogy Szuhiné ezen a végrehajtó bizottsági ülésen bejelentette lemondását. Miért mond le a párttitkár,- amikor a kialakult kelyzetért elsősorban a tsz elnöke a felelős? Üjabb határozat született. Utolsó lehetőséget kaptak mindketten: próbáljanak meg együtt dolgozni úgy, hogy ennek a közösség lássa hasznát. ' Ez a végrehajtó bizottsági ülés ez év március 14-én volt. A vita itt is hosszú volt, amelynek eredménye: Szuhi- nét figyelmeztették, Cservenák pedig megrovást kapott. Ehhez hozzájárult egy — ez év februárjában végzett — NEB- vizsgálat is, amely furcsa dolgokat derített ki az elnök és a vezetőség túlzott reprezen- tálásairól, az ajándékozásokról. Kiderült például, hogy 1973-ban 4000 forinttal túllépték a 30 ezer forintra engedélyezett reprezentációs keretet és azt utólag hagyatták jóvá a közgyűléssel. „Ajándékok“ Kiderült, -hogy a.,.reprez«n-*> tációs költség felhasználása és elszámolása1 nem szabályos;,az ajándékiteáshol «^dp^nrhiíféle' nyilvántartást nem vezettek. Mik voltak ezek az ajándékok? 1973^ban 25 mázsa alma (ára 10 ezer forint), 4 mázsa szamóca (9 ezer forint), A tervezett 25 hold paprika helyett húszat csak úgy tudtak elültetni, hogy a géberjónk tsz-töl vásároltak 36 ezer palántát. Amit a tsz megtermelt, azt elajándékozták. Saját boltjaik részére meghagyott málnából 1400 forint értékűt elajándékoztak, ugyanígy 160 ezer forint értékű virágot is. Igaz, ebből parkosításra is Jutott, de még: így is közel 10 ezer forinttal nem tudtak elszámolni. Kétezerötszáz forinttal károsította meg a tsz-elnöke a közös gazdaságot azzal, hogy szolgálati Ezen a végrehajtó bizottsági ülésen Szuhi Jánosné másodszor is lemondott. A vb elfogadta a lemondását és ismertették ezt a termelőszövetkezet párttagsága előtt is. A taggyűlésen tezenketten kértek szót, majd egyöntetű volt az állásfoglalás: a kialakult helyzetért nem a párttitkár a felelős, mondjon le az elnök. Szuhiné tehát párttitkár maradt. A városi párt- és tanácsi vezetői már látták, hogy végképp helyrehozhatatlan a tsz-vezetés egysége. Ezt megbeszélték a termelőszövetkezet elnökével és így született meg Cservenák Jenő lemondása, amit a közgyűlés 1974. július 11-én elfogadott. Felelősségteljes poszt Csaknem négy évig tartó viszály ért véget ezzel a lemondással. Olyan viszály, amelyben — he nem is kizárólag — a termelőszövetkezet volt elnöke marasztalható eL Négy évig topogott egy helyben a termelőszövetkezet, mert a vezetők nem a gazdálkodással, hanem személyes ügyeikkel, túlzott és tisztességtelen ajándékozásokkal Voltak elfoglalva. ,, .Nehéz és felelősségteljes munka egy termelőszövetkezet irányítása. A gazdasági tevékenységen túl az elnöknek politikai vezetőnek, köztiszteletben álló embernek is kell lennie. Cservenák Jenő ezeknek a követelményeknek nem felelt meg. Most adott a lehetőség a tagok előtt, hogy olyan elnököt válasszanak, aki minden tekintetben alkalmas erre a posztra és aki valóban a közösségért dolgozik majd. Ehhez azonban arra is szükség lesz, hogy a többi vezető — a párttitkár is — az egység, a jó összhang kialakításán fáradozzék. Balogh József Az „eltemetett“ CSEMPÉK Sokan eltemették a cserépkályhát — nincs jövője, mindenütt kiszorítja a távfűtés, a gáz, a villany, az olaj. 1970—72-ben érte el a mélypontot a cserépkályhák iránti kereslet. Tavaly óta azonban fellendülőben van a kereslet — és ez fényesen igazolta a nyíregyházi csempeüzemet. A kis üzem ugyanis nem adta fel, továbbra is készítette a kályharészeket. A volt városi gőzfürdő épületét — a Széchenyi és a Petőfi utca sarkán — 1958ban alakították át csempegyártás céljára. Az alapító, a ■ megyei kéményseprő vállalat kezében van az üzem — ám időközben három gazdája is volt. 1974. január elsején ismét a kéményseprő vállalat vette át — ami igaz, igaz, mégiscsak nekik van hozzá a legtöbb közük... Huszonöt csempét formálnak fejenként egy óra alatt sorakoznak.’ Sebesen fordul a szikkadt agyag a tisztítók kezében. Eligazítják az egyenetlen széleket, lepöckölik a rátapadt agyagforgácsot, oda sem pillantva rakják a többire. Mesebeli ötfejű sárkány okádja a tüzet a kemencében. Nem valami búboskemence ez — óriási hosszúkás doboz, amelynek közepén ül a sárkány, öt égőfejjel rendelkezik, és naponta kétezer liter gáz-olaj keveréket fogyaszt el. Négy sín — futószalag — nyúlik át a kemencén. Az egyik végükön felrakják a nyers csempét, s a sor szemmel alig követhető lassúsággal araszol befelé. Mintha vonakodnának bevonulni a lángoló pokolba. Tizenkét óra alatt teszik meg a huszonkét méteres utat amelynek közepén a levegő is izzik: kilencszáz fokos a hőség.
