Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

'S oTifäf VftlFf-MAGYAROR^ÄB HÉTFŐ: Podgornij látogatása Szomáliában — Román— jugoszláv megbeszélések kezdődtek Buka­restben — Újabb francia atomrobbantások KEDD: Kissinger villámlátogatása Madridban — Befe. jezőtíött a bonni Schmidt— Giscard találkozó — A kanadai választásokon abszolút többséget szerzett Trudeau SZERDA: A Bundestag végleg jóváhagyta a csehszlo­vák-nyugatnémet szerződést - Az arab or­szágok feloldották a Hollandiába irányuló olajszállítás tilalmát CSÜTÖRTÖK: Giscard d’Estaing fogadta Kirillin szov­jet miniszterelnök-helyettest — Bécsben ülést tartott a haderőcsökkentésről tárgyaló 19 kül­döttség PÉNTEK: Podgornij befejezte Szomáliái látogatását — — Brezsnyev fogadta a francia külügyminisz­tert — Közös piaci jelentés 9 ország infláció­járól SZOMBAT: Befejeződött Sauvagnargues francia kül­ügyminiszter moszkvai látogatása - Véget ér­tek az új portugál kormány megalakítását cél. zó tárgyalások. Arról, hogy miként is lehet a tőkés világ körülményei kö­zött bizonyos érdekeknek megfelelően formálni a pár­tok erőviszonyait, hogyan le­het kormányt létrehozni a kí­vánt politika végrehajtására, nos, minderről Kanada szol­gáltatott szemléltető példát a hét elején lezajlott választás eredményeivel. Alkalmam volt Ottawában, Montrealban, Quebeckben közelebbről is megfigyelni a választási küz­delmet s annak vezéreit, a li­berális párti Trudeau-t, az addigi miniszterelnököt, akit azonban a tavasszal leszavaz­tak az ottawai parlamentben, továbbá a haladó konzervatív — ez csak a hivatalos elneve­zés, a haladáshoz vajmi ke­vés köze van a reakciós kon­zervatív pártnak! — Stanfiel- det, a hellyel-közel baloldali gondolatokat is felvető új de­mokrata Lewist, vagy az úgy­nevezett szociális hitelpárti Caouette-et. Trudeau' származására néz­ve — neve is mutatja! — francia, valójában azonban angol anyanyelvű, a kanadai egységet jelképező és igénylő politikus. „Kanada Kennedy- jének” mondják, aki modernül mozgékony, mentes a merev­ségtől, szellemes szónok és naponta ezer kézfogásnál nem adja alább... Jól érvelt: még- hogy a konzervatívok vetik az ő szemére az inflációt! Azok talán meg tudnák fékezni? Bármit tennének, csak az egy­szerű emberek rovására csi­nálnák... S közben csinos, 25 éves felesége, Margaret, a nemrég született kisbabájuk­kal a karján korteskedett mellette és a liberálisok mel­let. Számomra nem volt megle­petés, hogy a népszerűséget ügyesen kereső politikus győ­zött. Az eddigi 109 mandátum helyett most már 141-gyel rendelkezik a 264 tagú parla­mentben, vagyis övé az ab­szolút többség! A konzervatí­vok, akik 1972 óta a 107 man­dátumokkal Trudeau sarká­ban voltak, most visszaestek 95-re... Ki tudja, talán éppen ezt kívánták a tőkés érdekek Ka­nadában... Trudeau folytat­hatja az eddigi politikáját, amely kétségtelenül odaveze­tett, hogy egy év alatt 13 szá­zalékkal csökkent a kanadai dollár vásárlóértéke. A kon­zervatívok hatalomra kerülé­se esetén kilátszott volna a lóláb, hogy az USA-nak telje­sen alávetetten, az amerikai infláció begyűrűzését szó nél­kül eltűrik. Trudeau szavai és egyes intézkedései az ame­rikai monopoltőke térhódítás:' ellen a kanadai helyi bur­zsoázia érdekének védelmében tula-Honképp a kapitalista rend hatékonyabb fenntartá­sát szolgálj á^c. Infláció, pénzhígulás, ár­drágulás nemcsak Kanadá­ban van. A hét végén hozták nyilvánosságra Brüsszelben a Közös Piac hivatalos jelenté­sét, amely szerint 1974 első nég^ hónapjában általánosan 13 százalékos volt az infláció a kilenc országban. Nagy-Bri- tánniában e miatt a nemzeti jövedelem az idén másfél szá­zalékkal esik majd vissza — jósolja a jelentés. A Közös Piac másik „betege” Olaszor­szág, ahol 18 százalékkal1 drá­gult az élet. Még az NSZK van a legkedvezőbb helyzet­ben, hiszen egy év alatt „csak” 8 százalékkal romlott a pénze, illetve emelkedtek az árai. A Közös Piac szakértőinek jelentése bizonyos nosztalgiá­val említi, hogy az európai gazdasági közösség megalaku­lását követő első évtizedben, vagyis 1968-ig, az infláció nem haladta meg az évi 2—4 százalékot. Most aztán az energiaválság és a nyersanya­gok árának emelkedése meg­rázkódtatta és továbbra is válságos helyzetben tartja a nyugat-európai tőkésországok gazdaságát. Távol áll tőlünk, hogy kárörvendezve figyelnék ezt a nyugati problémát. (Már- csak azért sem, mert annak hatása alól teljesen mi sem vonhatjuk ki magunkat.) De azért sem, mert a szocialista politika éppen a kereskedel­mi kapcsolatok bővítését, a gazdasági együttműködés fokozását kívánja. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy a békés egymás mellett élés szükségessé teszi a harmo­nikus fejlődést a világgaz­daságban, s emlékezetünkben élhet az is, hogy a 30-as évek világválsága milyen súlyos politikai következményekkel járt. A szovjet—francia nagy­bizottság a héten Párizsban ülésezett: így hívják a két kormány magas színtű bi­zottságát, amely gazdasági, műszaki-tudományos együtt­működési kérdésekről tár­gyal. A mostani ülés napi­rendjén szó volt például az atomenergia békés felhasz­nálásában lehetséges együtt­működésről. Franciaország e héten légköri kísérleti rob­bantásokat hajtott végre a Csendes-óceánon, amelyek katonai célúak ugyan, de nyilvánvaló, hogy a francia níomipar is igyekszik tudo­mányos. gvnkorlati hasznot hűzni belőlük. A Giscard •V Estaing elnök kormányzá­sa alatt az atnminar látha '■óan igen aktívvá válik megmutatkozott ez a közel­múltban a francia—iránJ megállapodásokban is. A francia elnök a hét elején Bonnban Schmidt nyugatné­met kancellárral találkozott. Akkor sem maradt ki a meg­tárgyalt ügyek sorából az atomipar fejlesztésének kér­dése. A francia diplomácia len­dületét mutatja, hogy a hét végén Sauvagnargues kül­ügyminiszter már Moszkvá­ban tárgyalt, utána pedig a Krím-félszigetre utazott. Itt Leonyid Brezsnyev fugadta a párizsi diplomácia új ve­zetőjét, aki hivatalos mi­nőségben most járt először a Szovjetunióban. A héten már bizonyos je­lek arra vallottak, hogy a nyugati diplomácia két fontos nemzetközi tárgyalás- sorozaton már a nyári va­kációra gondol. Genfben, az összeurópai értekezlet bi­zottságaiban, Bécsben, a haderőcsökkentési tárgyalá­sokon a nyugatiak egyfor­mán sürgetik a munka egy­két hónapos felfüggesztését. Amíg a vakációzás nem je­lent egyben időhúzást, a tárgyalások eredményének elodázását, addig természe­tesnek lehetne tartani a nyári szünet közbeiktatását. A jelek szerint azonban egyes nyugati hatalmak ré­gi taktikázásukat újítják fel. Lisszabonra is figyelt a vi­lág ezen a héten, a május közepén megalakult ideigle­nes kormány válságba ke­rült, Palma Carlos minisz­terelnök lemondott, majd Spinola államfő felmentet­te tisztükből a minisztere­ket. A hét második felé­ben egymást érték a por­tugál fővárosban a kor­mányalakítási tárgyalások. A nyugati hírügynökségek is megállapították, hogy e tár­gyalások középpontjában a szocialista és kommunista párt vezetőivel folytatott eszmecserék állottak. Ismét bebizonyosodott, hogy e két párt nélkül nincs demok­ratikus fejlődésre lehetőség Portugáliában. — Tudtam én ezt, meg­léptem tőlük. Megyek mű­szak után az ebédlőbe, gyor­san eszem, és az egyik ba­rátommal a motorján haza­megyünk. De a barátom az­nap nem volt műszakon. Akkor elindultam gyalog, két óra alatt hazaérek, gon­doltam. Am a vájár meghiú­sította a tervemet. Szerzett 1 egy kerékpárt. Utánam jött és felültetett. Bejött velem az irodába, fölvettem a pénzt. Nem ment el mellő­lem egészen addig, amíg a munkásszállóhoz be nem kísért. Ott már javában ment a parti. Huszonegyeztek. Az én „főnököm” kezdetben nyert. Háromezer forintot. Na, erre iszunk. Mindenki­nek fizetett. Újból a kártya. Hajnali négyig. De akkor már ezer forinttal tarto­zott. Hátrafordult: „No, gyerek, kenj meg egy kis pirossal!” — Mit tehettem, adtam száz forintot. Elment. Me­gint egv oiros. És ital. Az­tán fölálltak. Ketten meg­fogták a kabátom: „Te úgyis józan ember vagy. Családod meg nincs. Ki a fene kérdi tőled, mit hoz­tál? De a szegény családos ember mit küldjön haza? Nem. ne félj, nem Vesszük el a pénzed. Csak kölcsön­kérjük...” I Uj spanyol Hétről hétre erősödnek azok a politikai hullámok, amelye­ket a portugál változások Franco Spanyolországában ki­váltanak. Ez nemcsak politi­kailag, hanem történelmileg is teljesen érthető. Amikor a lázadók élén Franco — Mus­solini ^§s Hitler fegyveres tá­mogatásával — megdöntötte a törvényes köztársasági kor­mányt, már 1939-ben egyez­ményt kötött Salazor Portugá­liájával. A két parancsuralmi rezsim közötti „ibériai paktu­mot” így mindkét fél úgy te­kintette, mint saját belső sta­bilitásának egyik biztosítékát. Világos tehát, hogy a por­tugál diktatúra összeomlása egyértelmű politikai csapás volt Spanyolországban mind­azok számára, akik kialakí­tották a több mint 80 eszten­dős Franco távozását, követő „utódlási rendszer” sémáját. Ezt az utódlási elképzelést 1973 decemberében már sú­lyos csapás érte Carrero Blan­co miniszterelnök meggyilko­lásával. Az utódlási rendszer a következő tényezők­ből tevődött össze: L Juan Carlos, az utolsó spa­nyol király, XIII. Alfonz Franco védőszárnyai alatt ne­velt unokája kerül a trónra. 2. Az utóbbi években előtérbe került a spanyol és nemzet­közi tőke bizalmát élvező, kü­lönböző árnyalatú konzerva­tív „menedzser-politikusok­ból” alakult kormány. E kor­mány élére Carrero Blanco áll, aki egyaránt elfogadható az egymással rivalizáló politi­kai áramlatok (falangisták, monorchisták, ; menedzserek, stb.) számára. 3. Áz egész utódlási rendszert fegyvere­sen garantálja a hadsereg. Carrero Blanco halála után a korábbinál is fontosabbá vált, mennyire szilárd >Juan Carlos helyzete és miképpen viselkedik a jövőben a had­sereg. Az utóbbi hetek esemé­nyei éppen e két vonatkozás­ban hoztak változásokat. Ami a hadsereget illeti, Franco mindig arra töreke­dett, hogy a tábornoki karon belül egyensúlyba tartsa a ki­fejezetten fasiszta típusú úgynevezett „kék tábornokok” és a nyugat-európai-angol ori­entációjú „modernista tá­bornokok” pozícióit. Ez utób­biak élén Diez Alegria vezér­kari főnök állott, akit jó, sze­mélyes kapcsolatok fűztek Spinola tábornokhoz. Rövid­del ezelőtt, Franco utasításá­ra, Diez Alegria távozni kény­szerült a vezérkari főnöki po­— Azzal levetették a ka­bátomat, kiszedték a fizeté­semet. Illetve százat meg­hagytak. Egész délelőtt bo­lyongtam a városban. Anyám már a rendőrséggel kerestetett. Mikor haza­mentem, megpofozott. Nem mertem megmondani, mi történt, és azt hitte, elvertem a pénzt. Elzavart aludni, 6 meg személyesen ment az üzemvezetőhöz, tegyenek más helyre. A pénzemet so­hasem kaptam vissza, de ekkor kerültem az operá­torokhoz. Volt némi érzé­kem a műszerekhez, hamar megtanultam a kezelésüket. Tetszett nekem ez a munka. — A barátom, aki jónevű vájár volt, kieszközölte, hogy ennél is jobb beosztást kapjak, bányamérő lettem. A bányamérők határozzák meg a művelés irányát. Na­gyon szén és felelősségteljes munka. És még ma is ott lennék, ha a barátom élne. — Mindenki szerette. Erős, vállas gyerek volt, csak az egvik karja, paralízis miatt, csökevényesen nőtt. Vele jártunk szórakozni, ő ismer­tetett össze a feleségemmel is, aki most a dűsítónál dol­gozik. Laboráns. Jobb is, hogy nincs itthon, mert akárhol említik a barátun­kat, elfogja a zokogás. — Úgy történt a halála, hogy egy befejezett fejtésből akarták visszaszedni a tá­kérdőjelek ziclőbŰl. Diez Alegria leváltá­sa a rezsim bizonytalanságá­nak mutatója. (így értékelte egyébként a helyzetet a Spa­nyol KP néhány nappal ez­előtt tartott genfi nagygyűlé­sén Santiago Carillo főtitkár is, aki úgy beszélt a hadsereg­ről, mint amely szerepet játszhat a diktatúra utáni bé­kés, demokratikus átmenet előkészítésében és végrehaj­tásában.) Az utóbbi napok megkérdő­jelezték az utódlási terv kulcsfigurájának, Juan Car- losnak a helyzetét is. Juan Carlos apja, Don Juan, Bar­celona grófja, XIII. Alfonz fia a polgárháború befejezése után, sőt a második világhá­ború befejezése után is az el­sőszámú sponyol trónkövetelő volt.Don Juan azonban Ang­liában nevelkedett, az angol haditengerészetnél szolgált, így kapcsolatai egyértelműen Londonhoz kötötték. Felfo­gása a spanyol kormányzati rendszerről közelebb állt az alkotmányos monarchiához, mint a Franco által elképzelt, a parancsuralmat fedező ki­rálysághoz. Ugyanakkor Don Juan kritikus időszakokban mindig kiegyezett Francoval. Végül is Franco és Don Juan megegyezése alapján került az akkor még gyermek Juan Carlos Spanyolországba, hogy Franco felügyelete alatt, a re­zsim szellemében neveljék és készítsék elő az utódlásra! A spanyol monarchisták között mindig volt egy ellen­zéki frakció, amely Don Jüant tekintette a törvényes örökös­nek. A portugál események óta ez a frakció először lépett fel nyiltan, s követelte Don Jüantól: tegyen határozott nyilatkozatot Franco és utód­lási rendszere ellen. Don Juan, mint már annyiszor, most sem volt hajlandó határozott kiállásra. Ez azonban nem változtat azon, hogy a mo- narchista ellenzék most elő­ször nyiltan megkérdőjelezte Juan Carlos személyét. A portugál fordulat óta te­hát két igen lényeges ponton megingott a Franco által ki­dolgozott utódlási terv. En­nek igazi jelentőségét a Spa­nyol KP már említett genfi találkozója mérte fel, amikor hangsúlyozta: Portugália pél­dája megmutatta a spanyol burzsoázia és középosztály számára is, hogy lehetséges a polgárháború nélküli átmenet a diktatúrából a nyugat-euró­pai típusú polgári demokrácia irányába. masztékot, a biztosítást Mondják úgy is nálunk, hogy „visszarabolják” a TH-gyű- rűket vagy a gerendákat, at­tól függően, mikor és hol, milyen biztosítást alkalmaz­tak. Arra nincs ukáz, hogy életveszélyes omlásnál is vissza kell szedni a gyűrű­ket. Ennek eldöntését az aknászra meg a vájárra bíz­zák. Meg a lelkiismeretre. A A főnökök mondták, hogy ne hozza ki az omlásból a gerendát. Látszólag bele is ment: mégis, amikor a töb­biek átmentek egy feltö­résbe. megkísérelte. És rá­esett egy szikla. Nagy, két­mázsás, semmit érő kődarab — Én is szolgálatban vol­tam akkor. Engem küldtek le a bányaműszaki felügye­lőség helyettes vezetőjével, hogy mérjem be a baleset pontos helyét, amiről majd a vázlatot elkészítik. Mikor megtudtam, ki fekszik a szikla alatt, nem akartam , vállalni. De a bánva törvé­nye kemény. Nem volt más választásom, mennem kellett. Elmondani most se tudom, mit érezten, amíg ott dolgoztunk. Ha maga leírná, azt mondanák, ízléstelen. Az agyveleje... — Hánytam, rosszabbul voltam, mint a görbe éj­szaka után. Még most is ér­zem azt a szagot .. A bará­tomét. a jótevőmét. — Ezután elkértem ma­gam a bányamérőktől. Mű­szerész vagyok, mindig tö­röm a felem valami új. ész­szerű dolgon. Egyszer kap­tam újítási díiat is. Sokat dolgozom a KISZ-ben. most már inkább én. mert a fele­ségem szülés előtt áll. És megint dühösre vált a hangia. — Ne tartson engem min­m. m* nr* _______________—* A Száljai—3 munka­programja Pénteken a Szaljut—S szovjet tudományos űrállo­más munkanapja az átlagos­nál valamivel kevesebb kí­sérleti programot tartalma­zott. A nap első felében Pa­vel Popo vies és Jurij Artyu- hin űrhajósok kísérleteket végeztek a kézi vezérlési rendszer további tökéletesí­tése végett, s tanulmányoz­ták a légkörben végbemenő fénypolarizációt. Ebéd után az űrállomás személyzete pihenőt tar­tott. Az űrhajósok „kitakarították” az űr­állomás helyiségeit. kőny- nyű tornagyakorlatokat vé­geztek, sakkoztak és zenét hallgattak. Szombaton ma­gyar idő szerint 7,30-kor kéz- dődött az űrállomás személy­zetének munkanapja. Mind­két űrhajós jól érzi magát, s az űrállomás fedélzeti mű­szerei kifogástalanul mű­ködnek. Ofafob Watergate­nyilatkozat Az amerikai szenátusnak* Watergate-ügyet vizsgáló bi­zottsága szombaton nyilvános­ságra hozta végső jelentését A háromkötetes, 2216 oldalas összeállítás főként a bizott­ság által nyáron lefolytatott nyilvános, a televízió által egyenesben közvetített kihall­gatások anyagán alapszik. A Reuter angol hírügynök­ség washingtoni tudósítója szerint a jelentés szerzői nem vontak le következtetéseket az elnök bűnösségével, vagy ártatlanságával kapcsolatban. A tudósító ugyanakkor hoz­záfűzte, hogy a mostani doku- mentpmkötet stílusa jelen­tős mértékben különbözik at­tól a kevésbé mértéktartó je­lentéstől, amelyet a képvise­lőház jogügyi bizottsága szer-j dán ugyancsak a Watergate- ügyben nyilvánosságra hozott. dénáron ellenzékinek. Vagy tartson, aminek akar, akkor is kimondom. Nincs élet a mi fiataljainkban. Vagy annyira intellektuálisak, hogy professzornak me­hetnének, mármint az elmé- letieskedésük miatt. Vagy csak a szórakozás érdekli őket, az ital meg a nők, de a nemesebb időtöltés nem. Végletesek. Vagy olyannyira csak a realitás felé fordul­nak, hogy semmi romanti­kát nem látnak az életben, vagy annyira elrugaszkod­nak a valóságtól, hogy csak az ábrándokat kergetik. — Nem gondolja, hogy a fiatal mindig ilyen volt? — Én azt nem tudom. Csak azt látom, hogy a moz­galomnak kellene jobban, okosabban, értelmesebben megragadni őket. Az urán­városiak egynegyede érett­ségizett. A fiatalabb kor­osztályoknál még magasabb ez az arány. De van egv ré­teg, még általános iskolai végzettségük sincs. És nem­csak az idősek között van­nak ilyenek. A fiatalabbak is gyötrődnek emiatt. Mert állítom, aki ma nem rendel­kezik alapműveltséggel, kín­lódik. Útvesztőkbe kerül. — Azok segíthetnének, akik ezt látják, és elég ta­nultak a tanításhoz. — Most tapintott az ele­venére. Sajnos, mi nem so­kat teszünk ezért. Pedig mel­lettünk élnek, dolgoznak, kallódnak el azok, akik a ré­szeges, a kártyás vájárok, se­gédvájárok, csillések és a ribancok kezében vergőd­nek. (Folytatják) Pálíy József LÁSZLÓ LAJOS: RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 10. a ‘ LJp** i&pbb?| =- I j \ jjjii J I _nn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents