Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

fm. június is: SELET-MAGYARORSZAS S <sftM Nemzedéki felelősség TAPASZTALT, A SZAKMÁBAN IS­MERT ÉS TISZTELT, immár huszonöt esz­tendeje dolgozó, de magát még mindig fiatal­nak valló munkáshő mondta a következőket egyik tanácskozáson: „Nem tudnék nyugodt szívvel nyugdíjba menni úgy, hogy több évti­zed után mellettem, az én utódom ne tanulja meg a szakmát.” Ez egyfajta elkötelezettséget is jelent, meg felelősséget is az új munkás­nemzedék iránt. Vajon így cselekszik-e min­denki? Ugyancsak ez az asszony idézte az egyik fiatalt, aki ezt mondta neki. „Tessék ide figyelni, nekünk nem sóder kell, mert az van a kavicsbányában, hanem az, mutassák meg, mit, hogyan kell csinálni. Tanítsanak, neveljenek bennünket.” Ha talán van némi gúny, cinizmus is a1 megjegyzésben, található benne igazságelem is. Es ezt értékeljük, ezt vegyük elsősorban figyelembe. Nem könnyű az utódok nevelése egy családban sem, hát még akkor, amikor nemzedékről van szó, munkásnemzedékről, munkásutódokról. Ez kollektív felelősség. Kö­zös ügy, legalábbis azzá kell tenni. Ez a gondolat jutott eszembe, amikor ennek az asszonynak a felszólalását hallgattam, és visz- sza gondoltam arra a — nem csekély! — 9000 fiatalra, szakmunkástanulóra, akiknek az ok- tatása-nevelése most igencsak kettős: foglal­koznak velük az intézetekben is, és az üze­mekben is. Legalábbis ez lenne a helyes, így lenne jó. Csakhogy nem így van teljesen. SOK SZŐ ESIK MANAPSÁG a munkás­sá nevelésről Szabolcsban. Üzemeink, válla­lataink, párt, társadalmi és tömegszervezete­ink mind többet tesznek is az ügy érdekében. Felismerték, hogy ez társadalmi érdek, s egy- ,ben a munkáshatalom szolgálata, a haladás segítése-támogatása is. Nem mindegy^ milyen munkásnemzedék nevelődik fel. Vajon ez a mostani 9000 ifjú szakmunkás politikailag- eszmeileg elég szilárd-e, ismeri-e a szakma fortélyait, felkészült-e a fejlett technikával való bánásmódra? Izgalmas kérdések ezek. S ha azt is tudjuk, hogy ez a 9 ezer szakmun­kástanuló a Nyírségben a szervezett dolgo­zóknak 7,5 százalékát alkotja, akkor még csak növeli a felelősségét az intézeteknek, üzemek­nek, párt és szakszervezeti szerveinknek és a KlSZ-nek is! Ezeknek a fiataloknak egy része érettsé­gizett szakmunkás lesz, vagy már az, más­részt emelt színtű képzésben vett és vesz részt, így kerültek vagy kerülnek át az üzemekbe. De vajon a munkástudatuk is „korszerű”-e? Valójában mikor kerülnek az üzembe? Ami­kor végeznek vagy már korábban? Itt van kettősség. Egy ideig az iskolai szb.-khez tar­toznak, aztán az üzemihez. Ebből aztán olyan dolgok, gondok erednek, amelyek hátránnyal vannak a fiatalokra. Vagy az üzem, vagy az Iskola részéről a be nem avatkozás politikáját követik. így aztán vagy egyik, vagy egyik sem foglalkozik igazából az ifjúmunkás-nem­zedékkel. Valójában az oktató-nevelő munka válik ketté. Kölcsönösen egymásra hárítják a felelősséget. ÉS ENNEK A JÖVÖ MUNKÄSNEMZE- DÉKE vallja kárát. Ha elvétve is, azért né­hány üzemünkben megrendezik már a szak­munkások ünnepélyes avatását, megmutatják a pályakezdőknek az üzemet, ismertetik ve­lük a gyár életét, munkáját, gyártmányait, próbálják felébreszteni bennük a munkásfe­lelősséget. Megismertetik a mozgalmi hagyo­mányokkal hogy .becsülni-tisztelni is tudják azt beosztják őket a legkiválóbb brigádokba, a legjobb esztergályos, marós, lakatos, kőmű­ves stb. mellé, hogy tanítsák-neveljék őket. Ez mind-mind fontos, hogy megismerje a fe­gyelmezett munkáséletet, az üzemi rendet, s megszokja-megszeresse azt. Ki ezért a fele. lős? Lehet-e, sfcabad-e erre egyértelmű vá­laszt adni? Nem szabad és nem is lehet. Két­ségtelen, elsődleges szerepe van ebben az üzemnek, a munkahelynek, _ ahol végül is el­dől, milyen ember nevelődik a szakmunkás- tanulóból. Ennek ellenére mégsem lenne he­lyes • a jelenlegi kettősség mellett csak az üzemre hárítani minden feladatot. Mint ahogy nem lehet csak a párt. csak a KISZ, vagy csak a szakszervezet és csak az iskola ügyévé tenni ezt. Ennek ellenére bizonyos döntő kérdések­ben egységes álláspont kialakítása szükséges. Mint árról Földvári elvtárs a SZOT elnöke tájékoztatott, most van kidolgozás alatt egy olyan javaslat, hogy a szakmunkástanuló az első évben az iskolai szakszervezethez tartoz­zon, de a II. évtől már az üzemihez, ahol dol­gozik. Ez megszünteti — remélhető — azt a szakadékot, amely még jelenleg is van. Ha a szervezett fiatal szakmunkásjelölt az üzem életében-munkájában „egyenjogú” tagként vesz részt, valójában bekapcsolódik a gyár életébe, munkájába, közelebb érzi magát az üzemhez is, kollketívájához is, s ugyanígy gondolkodnak majd a gyár, a vállalat gazda­sági, társadalmi vezetői, de elsősorban a bri­gádok, kollektívák is, azok az idősebbek akik­nek a keze alatt alakul, formálódik, fejlődik a szakmunkástanuló. ÍGY ZÖKKENŐMENTESEKBEN MEG­TANULHATJA a munkáséletet, életmódot, beilleszkedése könnyebb lesz. És ami egyálta­lán nem mellékes: az idősebb szakik saját nevelésüknek tartják majd ezt a munkásnem- .zedéket s büszkék lesznek arra, hogy a szak­mát tőlük tanulták. Ez pedig mind az egyén, mind a vállalat, s a szocializmus ügye szem­pontjából fontos. Lényegében éttől a felnö­vekvő munkásnemzedéktol függ, hogy a mos­tani és a holnapi modern technika: gépek, berendezések, felszerelések hogyan szolgálják ügyünket, mennyire tudjuk az emberi jólét szekerébe fogni, céljaink megvalósítása érde­kében. Ez is nemzedékünk felelőssége. ív Farkas Kálmán B orbély Balázs műveze­tő sem látott, még olyan épü­letet, amin valami simítani- való ne akadt volna a műsza­ki átadás után. Számolnak vele, hogy itt-ott igazítani kell, s ha a műszaki átadást nem is tudják napra ponto­san igérni, egy biztos, még júniusban meglesz, hogy a nagy ünnepre, amire három fglu készülődik; az utolsó szeg se hiányozzon. Augusz­tus 20-án itt ünnepel Pe- nyige. Mánd és Kömörő. Az új művelődési házban, amely a pincétől az emeleti erké­lyig minden sarkából valami jelképet áraszt, múlt és jövő találkozásából, Penyige és népe változó életéből, vágyai, bői. Aki a pincétől a föld­szinten át az emeletre is fel. kapaszkodik, száradó beton­lépcsőkön. kihúzott drótköte- gek között bo orkálva, a kü­lönböző érdeklődési körök szerint elosztott termekbe be. kukkantva; mint egy térképen, egyszerre látja, hogyan való­sulnak meg itt, ebben az egy épületben három falu műve­lődési igényei. Itt van például a pince. Ha akárhol másutt a szükség, a kényszer parancsolta föld alá a klubókat alakító fiatalokat, később már a divat kénysze­re is úgy diktálta; moder­nebb a pinceklub mint a töb­bi. Itt, Penyigén a divat is, meg a hely kihasználása is összejött. Ha megszárad a beton, parkettáznak, olaj- kályhát hoznak, legyen olyan kényelmes és meleg, amilyen csak lehet. Mellette egy kis zug, egy pici kis szobácska pontosan arra alkalmas, hogy büfét nyissanak. Sokan fél­tek ettől a büfétől már elő­re. azért is, mert ebből a klubból nem akarnak kocs­mát csinálni. A községi fia­talok meg is vitatták ezt a legutóbbi KISZ csúcsvezető­ségi ülésen, ahol a község ve­zetőit js vendégül látták, s megszületett a döntés. Lesz büfé, de csak szeszmentes italokat árusítanak. Amióta az árvíz elmosta a művelődési házat, s vele együtt a falu kulturális éle­tét. a penyigei fiataloknak nem sok vál asztam valójuk maradt, ha egy kicsit, szóra­kozni akartak. Az egyetlen út — Fehérgyarmat, odafelé lehet is menni a busszal, vissza azonban nincs jármű. A szerencse azonban ezúttal is hozzájuk pártolt egy fehér- gyarmati üzemi buszjárat ké­pében. s kettőt üthetnek egy csapásra. Akik odajárnak dolgozni, időben hazajöhet­nek, s akik az augusztus 20- tól működő művelődési ház valamelyik esti programja után tartanak hazafelé, még felkapaszkodhatnak az utolsó buszjáratra. Kevés művelődési házunk dicsekedhet akkora könyvtár­teremmel. mint amilyet ide terveztek a földszintre. Aki nem ezt a rendhagyó útvona­lat választja az épület kör­bejárására, hanem rendesen a főbejáraton érkezik,, leg­először is a könyvekkel talál­kozik. Nem véletlen ez a megoldás, gondosan felmért igények után döntöttek így, s bátran állítják, nem lesz­nek kihasználatlanok sem a termek, sem a könyvek. A könyvtár szomszédságában a nagyterem kettős funkciót lát majd el. A moziüzemi vállalattól mozgatható azé. keket kaptak, így szinte pil­lanatok alatt átalakítható a mozi, vagy színház táncte­reimmé. Egyelőre itt. is dró­tok, vezetékek gombolyagjai, köztük a szatmárcsekei ve­gyes szövetkezet szerelői csi- p>eszekkel és egyéb műsze­rekkel bűvészkednek, hogy a vendégek tiszteletére bemutat­hassák a színpad megvilágí­tására szolgáló reflektorok színskáláját. A' színpad mé­retei, a különböző fényhatá­sokra alkalmas világítóberen­dezés es a szomszédos öltö­zők szolgáltatták mindazt a technikai alapot, amellyel már színtársulatot is tudnak fogadni. A tárgyalások már meg is.kezdődtek, készül a szerződés a Déryné színház­zal. hogy évente meghatáro­zott számú színházi előadást tarthassanak a három falu közönségnek. Színház azonban nincs min­den este, érdeklődők viszont annál többen, akik közös szenvedélyüknek, kedvtelé­süknek keresnek megfelelő szakköri helyiséget. Ezek az emeletre kerülnek, az egyik­ben a barkácsolók, a másik­ban a kézimunkázó asszonyok kapnak helyet. Sétánkat Harkai Frigyessel, a községi tanács elnökével az emeleti olvasóteremben fe­jezzük be. itt ülhetnek majd le böngészkedni a földszinti könyvtár látogatói, s közben ha kedvük tartja kiléphetnek az erkélyre, elszívni egy ci­garettát. vagy körbenézni a községet. Belátni innen az egész falut, a hosszú főutcá­jával, s csak ha innen néz végig az ember, akkor jut NYÍREGYHÁZA. A Kórház utcán épül a 110. sz. Szakmunkásképző Iskola új épülete. (Elek Emil felvétele) A SIKEREK TITKA RAKAMAZON A hírmév kötelez Jászovics Margitnak szépen csillog a szeme. De miért ne csillogna? Nincs, ami meg­törje pillantása ragyogását. Fiatal, 19 éves, tele energiá­val. Szereti munkahelyét, elé­gedett a keresetével, a KISZ- ben szervező titkár. az iro­dalmi színpad lelkes tagja, ráadásul a szövetkezet női foci csapatában is játszik. — Csak a fiúkra nincs idő — jegyezzük meg évődve. — Dehogynem, arra is — ellenkezik. Két műszakban dolgozik, két éve szakmunkás. Napon­ta Tiszanagyfaluból jár be Rakamazra. a RAClTÁnba, a cipész szövetkezetbe. E%y műszakban Ám a csarnokban, a sza 1- Iag mellett akad olyan mun­kásnő is, akinek kevesebb az ideje. eszébe, hogy annak is ilyen hosszú az útja, amíg ennyire jutottak. Mert kellett a mű­velődési ház, de nem előzhe­tett meg semmi fontosabbat. A közművesítést, hogy a mel­lékutcákat is bekapcsolják a központi vízhálózatba. Az egészségház és a posta építé­sét, amelyet sünén augusztus 30-án avatnak. A csatolt köz­ség, Mánd iskolabővítését és a klubkönyvtár építését. Az itteni iskolabővítést, a három új tantermet, amely szep­temberben nyit, hogy fiúk­nak és lányoknak külön vá­lasztva, jól felszerelt proli­technikai termekben oktat­hassák a gyakorlati foglalko­zást. Az óvoda bővítését, ahol szeptembertől körzetesítenek. Mándról és Nemesbor- zovárói várnak újabb gyere­keket. a jelenlegi huszonöt személyes ellátást negyven, személyesre fejlesztve. A jár­dák felújítását, amelyet mind­három községben sürgetnek. A villanyvilágítás korszerűsí­tését, amelyet a lehető leg­modernebb módon, higany­gőzlámpákkal oldottak meg. Míg a pincéből az emeleti erkélyig feljutottunk, egy egész község, de nem is egy, hanem« három hétköznapjai­ról és ünnepeiről számolt be a tanácselnök. A pinceklub­ban majdan gondtalanul szó­rakozó fiataloktól a községek jövője érdekében születő töprengésekig és döntésekig sok mindenről szó esett. Kor­osztályokról, különböző ér- deklődésűekről. akikért vál­tozik a falu, az idősebb ké­zimunkázó asszonyokról s azokról a csöppségekről, akik mindezekről egyelőre semmit sem tudnak, akik az óvónő felügyeletével a besötétített szobában békésen alusszák ebéd utáni álmukat. Baraksó Erzsébet — A szalagvezető viszont annyira megértő. Ha valaki­nek problémája van a gye­rekkel, igyekszik úgy megol­dani, hogy hazamenjen, el­lássa — beszél Lakatos Zol- tárrné. Ezen a szalagon csak egy műszakban dolgoznak. A kis­gyermekes anyáknak tették lehetővé, hogy az óvoda, böl­csőde mellett nyugodtan jár­hassanak dolgozni, a gyer­meknevelés miatt ne kelljen otthagyni a megszokott, meg­szeretett munkahelyet. Bár Rakamazon szint« mindig minden változik. Pontosabban fogalmazva: fej­lődik. Hiszen a változtatások célja mindig az, hogy többet tudjanak termelni, jobb kö­rülményeket teremtsenek a munkásoknak, fejlődjön a szövetkezet. — Mi már megszoktuk az átszervezéseket — mondja az elnök, Stomp László, — hi­szen ezek az átszervezések adták meg tavaly a lehetősé­get, hogy százezer párral nö­veljük a termelést. Kis tízemből nagy szövetkezet Nemrég a RACITA immár a sokadik ünnepséget tartot­ta. Szinte megszokott, hogy évről évre elnyerik a Kiváló szövetkezet címet, hogy Sza- bolcs-Szatmár ipari szövetke­zetei között a legjobbak kö­zött vannak. S ez vezetett ahhoz is, hogy a kis üzemből a megye egyik legnagyobb ipari szövetkezetévé válja­nak, ahol egy évben 171 mil­lió forintos árbevételt érnek el, több mint 700 ezer par cipőt készítve, s a bedolgo­zókkal együtt ezernél több helyi és környékbeli ember­nek adnak kenyeret. — Az órabéres rendszer­ben talán jobban lehetett ér­tékelni, hogy ki mennyit dol­gozott — vélekedik Grüstein Frigyesné. — Akkor viszont, aki sokat túlórázott, annak ugrott ki a forintja. A tüződében ugyanis a ta­valyi átszervezés óta — ami­kor a zajos alja-üzemtől kü­lönválasztották és egy helyre telepítették a javarészt nő­ket foglalkoztató fűződét — a bérezés is megváltozott. Nem egyéni normára dolgoz­nak, a munka lapokkal járó rengeteg adminisztrációval, hanem egy-egy szalagnak van meg a csoportos teljesít­ménye. Ha valaki nem „húrf’ az egyik helyen, akkor a töb­biek is megérzik a gyengébb teljesítményt. — És ha azt mondja, hogy neki elég a kisebb kereset? — Rászólnak akkor is — vitatkozik Jászovics Margit — Én látom, ha a másik ke­vesebbet csinál. Százalékra megyünk, egy műszakban az ezer párnak le kell menni Hét ezért... A szalag mellett vegyese« dolgoznak szakmunkások ea betanított munkások. Gépje váltja, hogy melyik mellé ki ülhet lei — Egy szakmunkás meg tudja csinálni, egy betanított­nak meg kell mutatni — magyarázza Grüs:ein Fri- gyesné. — Ezen a cikk-cakk gépen nem régen vagyok, d« tudom, hogy kell csinálni. Persze tőle ezt el is várják, bár nem régen jött vissza a szülési szabadságról. Viszont 14 éve dolgozik már a szövet­kezetnél, az idén Kiváló dói» gozó kitüntetést kapx>tt Még többet! Megállni nem lehet sem * szalag mellett, sem a veze­tőknek. Az idei terv, a fejlő­dés azt kívánja, hogy még többet termeljenek. Darab- számra sem lesz kisebb a termelés. 710 ezer pár cipőt terveztek, viszont változik az összetétel. 72 ezer p>ár csiz­ma készül — természetesen exportra. Ugyanis a szövetke. zetnél — bár tavaly másfél-* szeresére nőtt a hazai eladás — éppen az export jelenti a legfőbb bevételt, a rakamazi cipők négyötödét más orsz»4 gokban élők veszik meg. A sikerek titkáról a műt»* kasoknak és vezetőknek egy­aránt megvan a véleményüka — A szervezésből ugyan­annyi lett a hasznuk, mint a munkások szorgalmából —• mondják „fent”. — A jó „hozzáállástól” függj hogy mindenki komolyan ven szí a munkáját — teszi hozu zá ehhez a szalagnál Lakatos Zoltánná. A munka könnyítésére pe* dig modernebb gépek beállí­tásával gondolnak. Az idén gé­pek vásárlására 6 millió fo­rintot költenek a RACITA- ban. Közben növelik a kere­seteket is, hogy jövőre újra elmondhassák: jó évet zár- tunk. Lányi Boton« PENYIGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents