Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
/ Wf4. JÄnlus S. fc-------------------A Manda-bokor Nyíregyháza árnyékában húzódik meg. Apró, múlt századbeli házai észrevétlenül bújnak a dombok mögött, ' mellettük azonban már a friss malter szagával nyargalászik a virgonc szél. A meleg, délelőtti napban szárítkoznak a házak, az utcák. Az almafák, a szőlő megmetszve, az udvarok frissen seperve várják az ebédidőt. r fÜ&*¥-KíX^KÜS§2AS - SffiUfflcSS? Emberek a bokortanyán Kötődés i .1* Andrásné is most készíti oda a vasárnapi ebédet. Éppen lábadozik tüdőgyulladásából, s zavartan kér elnézést, hogy csak így pongyolában van, de nem öltözik fel, mert akkor nem állja meg, hogy ki ne szaladjon az utcára, udvarra, amit pedig az orvos szigorúan megtiltott. — Máskor is betartja az orvos ' utasításait? — kérdezem, pedig tudom a választ. — Ilyenkor vasárnap, mikor itthon vannak a fiúk betartom én, de hétköznap, mikor egyedül vagyok itthon, ki tudja hallgatni az éhes állatok sírását? — Mit tartanak és hányat? — 3 tehenet, 2 borjut, 2 kocát 9 malaccal, 3 kisebb süldőt és 5 hízót. — Hogy győzik • etetni ezt a rengeteg állatot? — nézek rá csodálkozva. — Megterem a mi földünkön egy része, a többit pedig vesszük. — Maguk egyéni gazdálkodók? — Nem. Tszcs-tagok vagyunk, illetve én vagyok, a férjem vasutas, ma is szolgálatban van. — Hány hold földjük van? — Sajátunk 2 hold, de használunk még 4 holdat áz apósom földjéből. — Mit termelnek? — Tavaly másfél holdon búzát, 3 holdon tengerit, másfél holdon krumplit, paszulyt, répát. Ezután következik a nagy feladat. Megpróbáljuk kiszámítani, hány forintot hoz ez a házhoz. Sorra vesszük, mit és mennyit termeltek. Másfél holdon 15 mázsa búzát ez 4000 forint. Három holdon termett 40 mázsa kukorica ez 15 000 forint. A megmaradt másfél holdon termett paszuly, répa, mák értéke 5000 forint körüli. L-né a városi piacon rendszeresen árul diót, mákot, zöldségfélét, ami további ötezret jelent. L-ék évente 30 000 forint értékű árut termelnek a 6 hold földön. Természetesen ez nem a tiszta haszon. Hiszen a termelt áru jelentős részét megeszik az állatok, és a család is jobbára azt eszik, amit termel. Marad a gyarapodáshoz vezető másik út: az állattartás. A két borjú értéke tízezer, a két kocáé szintén, a három süldő ötezer, öt hizó tizenháromezer, a kilenc malac négyezer. Ennyit minden évben eladnak, és ha még ehhez hozzászámítjuk, hogy havonta 400 liter tejet visznek a tejcsarnokba, az éves jövedelmük hatvanhatezer forint. így már érthető, miből vették a Skodát, a íawát, a kerti traktort. Ehhez jön még az apa havi 1600 forintja. Előző munkahelyén többet keresett,. de nem tudott segíteni a 6 hold művelésében. Most 12 órát dolgozik, 24-et pihen. Huszonnégyet pihen? Nem ritka az olyan nap, amikor hajnali 3-kor kel, s este 10-kor fekszik. Megnéztem a könyvespolcukat is. Öt könyvről fújták le a port. Kataj évtől a Téli szél — hogy került ide? — egy Napóleon-életrajz — a kisebbik fiú nyerte egy vetélkedőn — s három KRESZ- könyv — az anya és apa ebből készült a KRESZ-vizsgára, amit sikeresen le is tették. ■ A kocsit ritkán használják. Az apa motorral, az ipari tanuló fiú biciklivel jár be Nyíregyházára. A kisebbiek fiú most 6. osztályos, bent lakik a városban a tanyai kollégiumban. Az idősebbik fiú — vízvezeték-szerelő lesz ■— megfontoltan válaszol kérdésemre. — Nem, én már nem itt akarok élni. B -jf t a városban építek lakást, ha megnősülök. — Miért akarsz bemenni a városba? — Miért? Mert sokkal kényelmesebb. Nem kell naponta 20 kilométert bicikliznem. Nem kell fagyoskodnom télen a buszra várva. Akkor megyek moziba, színházba, amikor akarok... Soroljam még? Ö már minden bizonnyal a városban fog élni, hiszen Mandához nem köti semmi. Vagy mégis... ? háziba, ott boncolták fel. Tápmérgezés — állapították meg. — Miért nem jelentette fel a keverőüzemet? — Álljak le pereskedni? Különben is belekerült volna a per annyiba, mint az egyik koca. — Mit tartanak még? — Jöjjön nézzük meg. Az istállóban négy tehén fordul felém kíváncsian, s néz végig rajtam az idegennek kijáró tisztelettel. Közvetlenül az ajtó mellett egy deszkákkal elkerített aklocskában két juh- anya tűnődik fájdalmas arccal. — Ezek a kis szerencsétlenek most születtek tegnapelőtt este — mutat rá három kis birkára, akik remegő lábakkal botorkálnak a két juhanya között. — Nem tudom mi lesz velük, nekünk kell szoptatni őket, mert mind a két anya olyar^. beteg, hogy fel sem tud állni. Betegek is, öregek is, ilyen mind a 15 juhunk. Már azon gondolkoztunk, eladjuk mindet. Akadt is volna rá egy vevő, de keveset ígért. Erre mondtam neki egy cifrát, ...., akkor inkább nálam dögöljenek meg. Elhányódnak még egy ideig, majd csak lesz velük valami. Elég nagy az udvar, megférnek rajta. — Nahát látta, ennyi van, ahányat magának mutattam. Négy tehén, tizenöt juh három báránnyal, meg nyolc disznó. Se több, se kevesebb. — A nyolc hold földön mit termelnék? — Mit? Tengerit, krumplit, búzát, tököt, dohányt — Melyik fizetett a legjobban? — A dohány. — Igen, a dohány — erősíti meg a felesége. — Mennyit? — Húszezret. Igaz csak 800 ölön termesztettünk, de így is szépen fizetett — veszi át a szót ismét gazdink. — Ha ennyire kifizetődő a dohánytermesztés, miért nem termesztettek nagyobb területen? — Mert nem bírtuk volna el ketten. Mit gondol, mennyi baj van azzal? Most is szinte az egész nyarat lefoglalta. Különösen a törése tart hosszú ideig. Míg az ember levélként letöri, ugyancsak megnézheti hányszor kel fel a nap. Az biztos, ezt a legérdemesebb termelni, de ha a ráfordított munkát nézzük, bizony gondolkozni 'kezd az ember. — Azt a 20 ezret mire költötték, amit á dohányért kaptak? — Nem sokat költöttünk mi abból. Nem is tudom mennyit tettünk takarékba. Építkezni akarunk. — Csak nem egy másik házat, hisz most építették ezt is? — mutatok a napfényben sütkérező házra. — De! Építünk egy másikat is oda — mutat a zöldségeskertre. — Nem férnek meg öten ebben a lakásban? — nézek rá csodálkozva. — Dehogynem. Csak nem akarjuk, hogy elvegye tőlünk a tanács ezt a kiskertet, k eladja házhelyként. — Jó napot! Van itthon valaki? — próbálom túlordítani az udvaron acsarkodó ku- tyát _ Néhány pillanat múlva meg is jelenik a konyhaajtóban egy köpcös, középkorú férfi. Gyanakodva pislog felém, majd rövid gondolkodás után öles léptekkel megindul. — Kit keresnek? — szól köszönésképpen. — A ház gazdáját — Az nincs itthon — néz keményen rám. — Nem maga a gazda? — lepődöm meg. — Nem. — Hát ki? — Apám. — Ö hol van...? ■— Mit akarnak maguk tőlünk — csapja be arcunk előtt a kisajtót Végül aztán csak elhiszi, nem vagyunk hivatalos emberek. A hangos győzködés közben tudjuk meg tőle, hogy a múlt században épített házban hárman élnek. Apja, anyja és ő 40 évesen, de még nem nősült meg. Hogy miért, nem ad egyenes választ — Van rossz nő elég — mondja nagy- hangon. — Félt. hogy olyat vesz el feleségül? — Nem féltem, én soha nem akartam megnősülni — néz rám kihívóan. — Szeret itt élni? — Szeretek. — Nem is szeretne máshol élni? — Nem. Itt legalább ha berúgok, kedvemre ki-danolászhatom magam. Máskülönben ne higgye, a bentiek sem élnek jobban — int fejével a város felé. — A minap is azt mondja az egyik barátom, segítsek neki bevinni két szalmazsákot a városba, a bátyjának viszi. Jól van — mondom — menjünk. Felpakolunk a szekérre, nekiindulunk, végül oszt megállunk egy 8, vagy 9 emeletes ház előtt. A barátom bemegy, kijön — Na vigyük! — mondja. Nagynehezen begyömöszöljük a két szalmazsákot a liftbe, s már ott is vagyunk, a bátyjánál a legfelső emeleten. Az meg azt mondja nagy hálálkodva. W At jó, hogy behoztátok, ezen lehet igazán aludni. Na — mondom — ha még itt a 9. eme- letej, is szalmazsákon aludnak, akkor már csak jobb az, ha az anyám házában alszom rajta. — Hány hold földjük van? — Tizenhárom. Itt ni egyenesen — mutat a kert felé. — Hárman meg tudják művelni? — Hárman? Anyámnak olyan a lába, mint egy kosár, 5 métert nem tud egyfolytában menni, nemhogy még dolgozzon. Apám 76 éves. Mit tud az már? Imádkozni, meg káromkodni. Most is bent van a városban, templomban. — Hánykor szokott kelni? — Nyáron négykor, télen 5-kor. — Emlékszik rá, mikor kelt fel legutóbb 7 óra után? — Mit gondol, a disznók is reggel 7-kor ébrednek? Akkor, én hogy kelhetnék 7 óra után? — Ha tszcs-tag lenne, hány órakor kellene munkába állnia? — Mit tudom, de biztos nem ötkor. — Kik dolgoznak többet, maguk vagy a tszcs-tagok? — Mi. A magunkfélék nem számíthatnak arra, hogy „majd csak lesz valahogy.* Itt az ember csak a saját két kezére számíthat. Másra nem. — Akkor miért nem lép be, s miért nem viszi be a földjüket — ha ott könnyebb? — Hát, hogy az istenbe hagyhatnám Itt a földünket? Akkor itt kellene hagynom apá_ mat, anyámat, a házunkat. Én nem léphetek be a földünkkel, mert az apám nevén van. 5 pedig nem lép be. Ha én belépek, parlagon marad a föld, apám már nem tudja egyedül megművelni. Még annyit sem tudna termelni, hogy éhen ne haljanak, Ha én belépek, apám elzavar a háztól Hova mennék akkor? Feleségem nincs, mert ebbe a házba nem hozhatok asszonyt, olyan kicsi, ók pedig éhen halnának a 13 hold mellett Még bérbe sem tudná adni, örül mindenki ha a sajátját meg tudja művelni. Ezért nekem maradni kell! Ez parancs, ez ellen nincs fellebbezés. Balogh Géza főiskolai hallgató ^ „II ■ „Parancs“ ■— Inkább építenek rá egy házat? — Inkább építünk. — Évente hány könyvet szokott venni? — Hát a kalendáriumot... néz rám rövid tűnődés után. Bár tavály nem is vettem, nem lehetett kapni az egész városban. — Mást nem vett? — Nem. — Nem is olvasott akkor semmit? — Dehogynem. A Kelet-Magyarországöt. Falusi ház udvarán. (Elek Emil fotografikája) Élettorma De mi lesz azokkal a húszon- és harmincévesekkel — mint M. János —, akik 8—10 holdon gazdálkodnak, családot alapítottak, házat építettek? M. János egyedüli „gyerek”. Nemrég épített szüleivel közösen egy 3 szobás lakást a régi helyén. Itt élnek most öten. Apja, anyja, felesége és 1 éves kislánya. 8 holdon gazdálkodnak — az apja 7 holdon. Természetesen a 7 hold is M. Jánosra fog szállni. Na. de éppen elég az a 8 hold kettejüknek. Felesége a városi almatárolóban dolgozott — most szülési szabadságon van —, így ketten — még meg is tudják művelni, de mi lesg akkor, ha lejár a szülési szabadság? — Hogy érdemes-e bajlódni? A fene megette — legyint mérgesen fiatal gazdánk. Nemrég döglött meg egy hét leforgása alatt két kocám. * — Mi volt a bajuk? — Ki tudja?! A kisebbiknél az orvos azt mondta, vízmérgezés. Dehát, ki hiszi el? Akkor a többi disznó miért nem döglött meg? Pont az az egy. Este még semmi baja, reggelre vége. Ugyanúgy a másik. — Az is vízmérgezésben döglött meg? — Nem. Azt már bevittem az állatkór* Részlet a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiumi pályázatán díjazott pályamunkából, Puskin születése 175- évfordulóján Alekszandr Szergejevics Puskint úgy tartja számon hazája irodalomtörténete, hogy ő az első azok között az irodalmi egyéniségek között, akik szintézist tudtak teremteni tart- talomban és formában egyaránt az orosz irodalom évszázados folyamatában. Gogol azt írta róla, hogy mindent, ami jó a műveiben, neki köszönheti, Lermontov azt vallotta, hogy az a pisztolylövés rázta fel, amely megölte költőtársát, de Turgenyev, Tolsztoj és Dosztojevszkij is nosztalgiával gondolt rá, Csehov pedig érezhetően a puskini eszköztárral mélyítette el társadalomkritikáját. A zeneszerző Glinka Ruszlán és Ludmila, Muszorgszkij Borisz Godunov, Rimszkij-Korszakov Mese a Szaltán cárról, Csajkovszkij Jevgenyij Anyegin című művének ihletése nyomán komponált zenei remekművet, és fejezte ki, milyen hangot erősített fel benne Puskin írásművészete. E mélységes hatásnak a Dosztojevszkij által is felfedezett egyetemesség a titka: Puskin spanyolnak mutatkozik a Don Jüanban, angolnak a Pestislakomában, németnek a Faust-részletekben és orosznak a Borisz Godunovban. E látszatot azonban olyan költői erővel gyúrja nemzeti tartalommá, hogy életműve újabb hullámzások kiinduló pontjává lesz a világirodalomban. Műveinek magyarországi elterjesztése korán megindult: 1862-ben megjelent az első átültetés, Bérczy Károly pedig az Anyegin kedvéért már oroszul is megtanult, s a teljes mű fordítását 1866-ban nyomtatásban is kiadta. Eötvös József naponként beszélgetett a fordítás nyújtotta újdonságokról Bérczyvel, Arany Lászlónak A délibábok hőse c. verses regénye viszont Puskin hatását tükrözi akár az életunt világfi alakjának megjelenítése, akár a magyar nemesi környezet bemutatásának megrajzolására gondolunk. Puskin költői indítását szüleinek moszkvai házában kapta, amely valóságos kis irodalmi szalon volt, a kiteljesedést viszont az iskolai évek alapozták meg, amelyek egyaránt nyújtottak barátságot és eszmei tájékozódást, de az igazi érlelő kohót a déli száműzetésben eltöltött időszak jelentette, amely a költői hírnév kiteljesedését is magával hozta. Szabadelvűségét a cári udvar saját körébe való meghívással igyekezett megváltoztatni, hogy aztán nem sokkal később párbajba hajszolva titokban temettesse el. Lírai költeményeinek egyik alaphangja a kritikai megfigyelésekkel kisért társadalom- ábrázolás. Előbb a rabságról és a zsarnokságról beszél, hogy általánosítását összefoglalva leírhassa: Ó, jaj! bármerre nézhetek: Csak ostorok, bilincsek ezre. (Óda a szabadsághoz) Később sorra veszi lázadó forradalmisá- gának inditó színhelyeit is. A falu című versében a béke és a munka csendes falusi környezetének egykori színhelyét szembeállítja a vádló jelen állapotával, s így ír: Csak szégyent lát, nyomort az emberek barátja, (Tudatlanságot és halálos-vak ködöt. A Levél a cenzorhoz a gondolatok szabad kifejezésének gúzsba kötőit teszi szánalomra méltóan nevetségessé. De te, mit csinálsz mivelünk, gyáva tökfej.) Ki csak pislogni tudsz, ahányszor tűnődnöd kell? Az Üzenet Szibériába a haladó erők kegyetlen megtorlásának és a költő tír. szántan biztos jövő-reményeinek az Összefoglalása. Benne van a múlt harcos forradalmi küzdelme, a jelen jogtipró packázása, az emberi együttérzés és reménykedés biztató összetartozás tudata, s legfőképpen az eljövendő szabadság bizonyossága. Már érik példátok gyümölcse. Elbeszélő költeményei tárják fel igazán alkotó módszerének és stílusjegyeinek a mélységeit. Egyaránt jelen van alkotásaiban a népi mesevilág és az egzotikus romantikus környezet, valamint korának realista bemutatása. Kiemelkedő jelentőségű az 1831-ben befejezett J.evgenyij Anyegin. Élete főműve ez a verses regény, s méltán állapíthatta meg róla Belinszkij, hogy „az orosz élet enciklopédiája”. Ügy tesz Puskin, mintha kiemelné hősét a társadalomból, de csak azért van így, hogy minden lehetséges helyzetben megjelentethesse, s méltó kritikát mondhasson Oroszország egész életstílusáról. Egymásnak szegezi a városi nemesek kicsapongó, léha életét és a vidéki parlagiasságot, a felemelő tiszta érzéseket és a céltalan tengődést. Puskin verseinek gazdag gyűjtemény« megtalálható az Ünnepi Könyvhétre megjelent művek között is. A könyvek ünnepén június 6-i születésének 175. évfordulója előtt is tiszteleg a magyar könyvkiadás. Két évtizednyi költői pályájának termése is bizonyítja, hogy a régi orosz és a népnyelv gazdagságából modern irodalmi nyelvet ötvözött, s stílusának megragadó vonása a tömörség, \a világosság és a zeneiség. (Csorba Sándoj t dm
