Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-07 / 131. szám

rt «t&a iCELET-MACftARCrftSZAíf Wfi. ÍÖTÖtte * JV. Plenáris ülés Becsben Hetvenöt perces plenáris ülést tartottak csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zetek kölcsönös csökkentésé­ről tárgyaló delegációk. A Hofburg konferenciatermé­ben ismét zárt ajtók mögött tanácskozott a 19 delegáció. A sajtótájékoztatón a nyu­gati országok szóvivője a plenáris ülés élénkségére mutatott rá. minthogy négy küldöttség vezetője szólalt fel, amire eddig ritkán volt példa. Mint sajtókörökben ismertté vált, az ülést G. K. Grande nagykövet, a katonai delegáció vezetője nyitotta meg. sorrendben a követke­zők emelkedtek szólásra: Stanley R. Re sor nagykövet, az Egyesült Államok küldött­ségének vezetője, dr. Petrán János, a tárgyalásokon nácskozási joggal résztvevő magvar delegáció vezetője. Wolfgang Behrends nagykö­vet, az NSZK küldöttségé­nek vezetője, O. N. Hlesztov nagykövet, a Szovjetunió de­legációjának vezetője. A legközelebbi plenáris ülést június 14-én tartják meg. Waldheim körútja r A közel-keleti tárgyalókör- úton tartózkodó Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár csütörtö­kön Tel Avivból Ammanba utazott. Az izraeli fővárosban megbeszélést folytatott Allor külügyminiszterrel, Peresz hadügyminiszterrel és Rabin miniszterelnökkel. Ezt köve­tően reményét fejezte ki, hogy az ütköző zónába felvo­nuló ENSZ-erők néhány na­pon belül, tehát jóval a júni­us 25-i határidő lejárta előtt elfoglalják állomáshelyüket. Képünkön: Megérkeztek Ku- neitrába, a Golan-magaslatok legnagyobb városába a kana­dai ENSZ-csapatok, amelyek a szíriai izraeli csapatok között húzódó ütköző övezet­ben helyezkednek el. (Télefo- to — AP— MTI — KS) Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az L oldalról) lehetőség van a járulékos beruházások megvalósítására is. Szólt a meglévő iparkor. 6zerűsítéséről, a műszakszám növeléséről és egyéb tártaié- kok feltárásáról. Végül a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásra hívta fel a figyelmet. Dr, Szeifert Gyula hang­súlyozta a Szovjetunióból ér­kező nyersanyag feldolgozá­sának lehétőségét és felhív­ta a megyei tanács figyel­mét, hogy a távlati terv ide­jén végeztessenek vizsgála­tokat a még fel nem tárt nyersanyagok lelőhelyeinek — kavics, és lápi mészlelő- helyek — valamint szénhid­rogének feltárására. Szólt az iparosodó mezőgazdaság és az- ipar jobb kapcsolatának kidolgozásáról. Czimbalmos István a mű­anyagipar nagyobb arányú fejlesztésével kapcsolatban elmondta, hogy a szomszé­dos Borsod megyében gyárt, ják az alapanyagot, így en­nek beszerzése nem ütközik nehézségbe. Azokon a he­lyeken, ahol állami ipart nem hoznak létre és megfelelő munkaerővel rendelkeznek, az ipari szövetkezetek részt kívánnak venni műanyag feldolgozásban, aminek kész­termékeire nagy igény van. Javasolta, hogy az építőipar fejlesztésére is dolgozzanak ki hasonló távlati koncep­ciót Cs. Nagy István, a megyei pártbizottság osztályvezetője többek között elmondta, a napirenden lévő fejlesztési terv a megyei pártbizottság 1972-ben jóváhagyott fel­adatterve alapján készült. Az előterjesztést készítő bizott. Ságok politikailag és köz­gazdaságilag is jól megala­pozott javaslatot készítettek. Hangsúlyozta, a fejlődő technika és technológia, a magas szintű munkamegosz­tás mind nagyobb tudomá­nyos megalapozottságot kí­ván. Felhívta a figyelmet, hogy jobban ki kell használni az üzem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségeket, bátrab­ban kell visszaszorítani a gazdaságtalan termékek gyártását. A szövetkezeti ipar az eddiginél jobban tö­rekedjen a szolgáltatás, a lakossági ellátás kielégítésé­re. Végezetül elmondta: a távlati fejlesztési koncepció jól fogja szolgálni a megye politikai, gazdasági és kultu­rális fejlődését. A felszólalásokra dr. Czám- balmos Béla válaszolt, majd a tanácsülés elfogadta az előterjesztést, a szóbeli ki­egészítéssel és a vitában el­hangzott javaslatokkal együtt. A népesedéspolitikai hatá­rozatok végrehajtására készí. tett feladatterv előadója Gyúró Imre tamácselnökhe- helyettes volt. A vitában fel. szólaltak Horváth Géza, dr, Strémen Ferenc, Halász Sán­dor és Gál József. Az elő­terjesztést a tanácsülés el­fogad ta. A harmadik napirendi pontot Koncz Károly, a me­gyei választási elnökség ne­vében terjesztette elő. Be. számolt az április végén tar­tott időközi tanácstagi vá­lasztásokról. A beszámolót a tanácsülés elfogadta, majd interpellációra került sor és dr. Pénzes János zárszavá­val véget ért a tanácsülés. I Púja Frigyes hazaérkezett Közel-Keletről (Folytatás az 1. oldalról) gája. Petr Mladenov, Andon Trajkov, a külügyminiszter első helyettese, a miniszté­rium vezető beosztású mun­katársai, valamint Böjti János szófiai magyar nagy­követ és a nagykövetség dip­lomatái fogadták. Pujá Frigyes a hazaérke­zéskor adott nyilatkozatá­ban elmondotta: — Látogatásommal tulaj­donképpen viszonoztam a szíriai külügyminiszter és az iraki - külügyminiszter ko­rábbi látogatását: mindket­ten néhány esztendővel ez­előtt jártak Magyarországon. Szíriába olyan időpontban érkeztünk, amikor a csapat-, Bzétválasztási egyezmény tár­gyalása a végső fázisba ju­tott s mint ismeretes, alá Is írták az egyezményt. A mi feladatunk természete­sen más volt: az. hogy ki­cseréljük nézeteinket a nem­zetközi helyzet időszerű problémáiról, a kétoldalú kapcsolatokból és megálla­podjunk azokban a teendők­ben. amelyek előttünk áll­nak a következő időszakban — A nemzetközi eszme­cserék középpontjában Szí­riában is, Irakban Is termé­szetesen a közel-keleti hely­zet állt. Tárgyalásainkon azt tapasztaltam: a szíriai kor­mány őszintén törekszik ar ra. hogy rendeződjék a hely­zet a Közel-Keleten, s a csapat-szétválasztási meg­állapodás után tovább halad­janak, azaz végrehajtsák a Biztonsági Tanács erre vo­natkozó határozatait. A szí­riai kormány nagy erőfeszí­téseket tett és tesz ilyen irányban. Tárgyalásainkon a nemzetközi kérdések zömé­ben teljes egyetértés, vagy hasonló álláspont jutott ki­fejezésre. — Közösen megállapítot­tuk. hogy a kétoldalú kap­csolatok jók, fejlődőek, s különösen gazdasági téren szélesek a lehetőségek a kap­csolatok bővítésére mindkét országban, amit ki kell majd használnunk. A belső fejlő­dést illetően azt tapasztal­tam, hogy mindkét ország­ban igen nagy gondot fordí­tanak a gazdasági problé­(Folytatás az 1. oldalról) megfelelő ütemben folyik. Előrehaladás történt az ivó­vízellátás, a strandok fejlesz, tése, a partszabályozás és a terület-előkészítés, valamint a közúti közlekedés, a ke­reskedelmi és vendéglátóipa. ri ellátottság területén. Anya­gi eszközök átcsoportosításá val intézkedések történtek s szennyvízelvezetés és a köz- tisztasági tevékenység javí­tására. A kormány a jelen­tést. valamint a megtett és a tervezett intézkedéseket tu. domásul vette. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjesz­tését a népi műemlékek vé­mák megoldására, s ehhez kérik a szocialista országok segítségét. Ami Magyarorszá­got illeti, már most is részt veszünk ebben a munkában, de méginkább nagy lehető­ségek tárulnak elénk a jö­vőben. — A politikai kapcsolato­kat illetően arra a követ­keztetésre jutottunk: elérke­zett az ideje annak, hog' magasabb szintű látogatások­ra kerüljön sor. Ebben meg is állapodtunk. — Úgy érzem, a látoga­tás hasznos volt, hozzájá­rult ahhoz, hogy hazánk és e két ország kapcsolatai szo­rosabbá váljanak a jövőben — fejezte be nyilatkozatát Púja Frigyes. delméről. A Minisztertanács úgy határozott, hogy foko­zott gondot kell fordítani a népi műemlékek megőrzésé­re, közművelődési, múzeumi, idegenforgalmi és üdülési célú hasznosítására. Felha­talmazta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy segítse elő az egyéni tulajdonban lévő műemlékek tulajdonának az állam tár­sadalmi szervezetek, illetve szövetkezetek javára történő megszerzését. Felhívta az ér­dekelt állami, tanácsi, szö­vetkezeti és társadalmi szer­vek vezetőit, hogy a műem­lékek közcélú hasznosító I hoz nyújtsanak segítséget. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt.'' II tengerparttól egy ágyúlövésre A hajók a tengerészeti összetűzéseket jelzik az egyes országok felségvízhatárán belül. 2. Az elmúlt időszakban be­következett általános techni­kai haladás következtében jelentősen megnőtt az óceá­nokat járó hajók száma és teherbírása, egy sor koráb­ban csak szárazföldi érde­keltséggel bíró ország is a tengerek felé fordult. Nem utolsó sorban felfedezték a kontinentális talpazatban (a szárazföldhöz csatlakozó, ál­landóan tenger által borított terület) rejlő hatalmas nyersanyagkincseket, illetve megteremtették kitermeié, sük lehetőségeit. Már az elő­ször művelésbe vett kőolaj. és földgázlelőhelyek körül kialakult viták is bebizonyí­tották, hogy feltétlenül szük­ség van mind a vízfelület, mind pedig a tengerfenék felosztására. Az 1958-ban, majd az 1960-ban megtartott genfi konferenciákon aaon_ ban nem sikerült egységesen, valamennyi állam számára elfogadhatóan rendezni a parti tengerek , határának kérdését. . Addlig jutottak el csupán, hogy áz ott kidolgozott kon­venciók alapján a parti or­szágok jogot kaptak 200 xné. tér mélységiga kontinentális talpazat természeti kincséi­nek kiaknázására. . illetve esetenként az ennél nagyobb mélységben folytatandó munkáikra, amennyiben eh. hez a szükséges technikai eszközök rendelkezésre áll­nak. De ugyanakkor hang. súlyozták, hogy a parti ál­lam nem gyakorolhat, ellen­őrzést a tenger felett, amely a talpazatot borítja. Mint lát­ható, alapvető hibája ennek a megfogalmazásnak az, hogy nem állapítja meg egyértel­műen a tevékenység hatá­rát. így a technikai eszközök fejlődésével az egyes álla­mok igyekeznek egyre na­gyobb területeket birtokba vermi. A határok kitolására irányuló törekvés aztán számtalan konfliktus fórrá, sává válik. Ami a felségvizek határát illeti, ezeken a tanácskozá­sokon kizárólag a három, il­letve a tizenkét mérföides sáv körül folyt a vita. Az ennél nagyobb távolságok lehetősége a következmények miatt nyilvánvalóan szóba sem kerülhetett. Érdemes áttekinteni, hogy mi történne akkor, ha min. den ország kiterjesztené 200 mérföldre a parti vizek ha­tárát. Ez azt jelentené, hogy a világóceán teljes területé­nek 40 százaléka parti víz lenne, tehát jogilag és gya­korlatilag az egyes országok szpyeréii terijle..él>ez tartó», na. Ez természetesen belát. hatatlan, Jsövetkezményekkdl járna a nemzetközi hajózás és a nemzetközi kereskede. lem szempontjából. Annyit jelentene, hogy a szóbanfor- gó állam szuverén jogait gyakorolva, jogosan átvizs. gálhaíná a hajók okmányait és rakományait, ellenőrizhet­né az utasokat olyan útvona­lon is, amelyek eddig nem­zetközi vizeknek minősültek. Még súlyosabb problémát jelentenének a tengerszoro. sok. Egyes esetekben itt már a 12 mérföides határ is ne­hézségekhez vezetne. A Do- veri-szoros például, amelyen 400 ezer, vagy a Gihraltári­szoros, amelyen 150 ezer ha. jó halad át évente, már a . 12 mérföides felségvizek ál ­talánossá válása esetén ii , területi víznek minősülne,..' így a part menti állam jog- . hatósága alá tartozna. Hasonló bonyodalmakhoz ‘ vezetne a Malakka-szorossal kapcsolatban jelen.kező in- ■ donéziai, illetve malaysiai követelés teljesítése is. Köz­ismert, hogy Japán Perzsa- ‘ öböl térségéből származó kő- í olajszállításai (összes szűk-- ségletének négyötödét teszi ki) ezen a szoroson áramla-' nak keresztül és a Szovjet- ’ unió is fon.os összeköttetési útvonalainak tekinti távol-1 keleti és európai területei között. Nem nehéz megálla- = pítani, hogy milyen jelentő.-: ség re terme szert egy állam," ha kizárólagos jogot szerezne egy ilyen fontos útvonal el- " lenőrzésére. Mindezt felmér.- ve érdemes megemlíteni/ hogy a Kínai Népköztársa-1 ság támogatja Indonézia és Malaysia igényét a tenger­szorosra és bírálja a nemi,- zetközi státus fenntartásara; irányuló szovjet javaslatoka:-.-' A ' Szovjetunió ugyanis' lágosan leszögezte, hogy.- olyan tengerszorosokban;" amelyek a nyílt tenger két része között nemzetközi ha-' józás útvonalait alkotják, az,', áthaladó hajók ugyanolyan- jogokat kell élvezzenek. mint" a nyílt tengeren. A parti vi-' zek kiterjedésével kapcsolat­ban pedig az az álláspontja, , hogy azoknak 12 mérföldig’ való kiszélesítését a-z egyes", országok szabad elhatározá­sára kell bízni. Tolnay László FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvatore GiuHanónak 32. Fönt a hegyen Giuliano széles mozdulattal meglenget egy fehér zsebkendőt, és a banditák meg a legényeik keze nyomban elszakad a fegyverektől. Giuliano most a völgyszorost nézi: hallja a nyögéseket, a jajszavakat, a fáj dalomkiáltásokat. Passatempo megfordul, rá­néz, és hidegen, kétségbeeset­ten kérdi: — Mit tettünk? Giuliano átnéz a Cumeta­hegyre. Már nincs ott senki. Csak egy ember figyeli a csúcsról a Piana della Gi- nestrát: mozdulatlan. Pisciotta dühödten ordít: — Csak mi lőttünk! Éles dudálás visszhangzik hosszan, a monreale-paler- mói országúira vezető figu- rellai ösvényen türelmetlen­kedő dzsip dudál. A fiúk sietősen igyekez­nek le a hegyről, hármas­négyes kis csoportokban lo­pakodnak át a réten, a hegyi patakok árterébe, a kisebb- nagyobb mélyedésekbe rej­tőzködve futnak. Tizennégy ember, a banda tényleges tagjai, a hegyolda­lon gyűlnek össze, és lassan ereszkednek le egy másik lejtőn a figurellai ösvényig. Elhaladnak egy zöld moha és levélrengeteg közt rejtőz­ködő barlang előtt. Bent, a forrás mellett bújt meg a prostituált meg a három fia­talember. Ezek négyen a barlang mélyén egyre köze­lebbről hallják Giuliano ban­dájának lépteit, aztán látják is a fegyveres embereket, amint sorban elvonulnak a barlang előtt. A fáradt, izzadt Gaspare Pisciotta fülét megüti a bar­langban csörgedező forrás hangja. A három fiatalem­ber már tartja is föl a kezét, a lánynak már kiáltásra nyílik a szája, ám Pisciotta egy mozdulattal hallgatásra inti. Iszik pár korty vizet, majd kimegy a barlangból, siet a többi bandita után, csatlakozik Giulianóhoz — és nem szól semmit. Piana della Ginestrán las­san föltápászkodik valaki, körülnéz. Végre csönd bo­rult a vérfürdőre, és ebben a némaságban egyre erősebben hallatszik a sebesültek jaj­gatása. az asszonyok sírása, a gyerekek kiabálása. Las- san-lassan felállnak az ép­ségben maradtak, és elindul­nak szeretteik kétségbeesett keresésére; és már vannak asszonyok, akik csíkokra szaggatják ünneplőjüket,. a szép népviseleteket, és kötést- készítenek belőle. A tizennégy bandita odaér a dzsiphez. Tizenegy fölnyer­geit ló várakozik az . autó mellett. A nehéz fegyvereket fölrakják a kocsira, és Giuli­ano, Piscotta meg a maffiás is beszáll. A többi tizenegy lóra ül/ és vágtatva indul a Strasát- to-birtokra. A völgyben a nyolc halott köré már nyolc csoport gyűlt asszonyokból, rokonokból, barátokból. Az anyák, a feleségek si­ratóénekükben már a megé gyilkolt férj, gyerek dicsére­tét zengik. Közben a fiatalemberek, lányok segítséget visznek a legsúlyosabb sebesülteknek., Óvatosan kocsira rakjál^ őket, másokat a gyümölcs­ös zöldségárusok szekereire emelnek. Az emelvényt ro­hamtempóban szétbontják, és széles hordágyat csinálnak belőle. A megbokrosodott lovak ügetve térnek vissza a völgy­be, keresik gazdájukat. (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents