Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-06 / 130. szám
1974. június 8. 8. oldal Négy dimenzió — kelti helyett Jön Mikrobi, a robotember A tévénézők hamarosan láthatják: űrhajó jelenik meg az égen ... közelít... már itt lebeg a szemünk előtt... hirtelen megfordul... kioldja leszálló szerkezetét... lassan leereszkedik ... nyílik az ajtaja ... Es megjelenik Mikrobi, a robotember — a Pannónia Filmstúdiónak a tévé megbízásából készítendő rajzfilmsorozata első jelenetében. A 13 részből álló sorozat valamennyi epizódja előtt, a stáblistán ott áll majd egy villamos mérnök neve is: Kassai Árpádé. Nem sokan értik majd, miért. Az a tény, hogy Kassai Árpád már gyermekkora óta szívesen rajzol, csak annyiban kapcsolódik a témához, hogy néhány évvel ezelőtt munka közben a NIM számítóközpontjában talált egy, rajzgépet, amelyet közvetve egy számítógép vezérel — és bár ő azért tartózkodott a számítóközpontban, hogy szokott feladatát, bizonyos aktuális matematikai problémák modellezését az Elektromos Művek számára megoldja —, nem tudott ellenállni, leült a rajzgép elé, s lemásolta Jucikát egy kéznél levő Ludas Matyiből. .Még javított is rajta: behaj- litott jobb lábát kissé karcsúbbra vette. Így fedezte fel a rajzgépet, amelyet addig csak grafikonok, műszaki rajzok készítésére használtak. Baráti tanácsra felkereste a filmgyárat s elmondta, mekkora lehetőségek rejlenek a számítógépes rajzolásban. Próbafeladatot kapott — ez 1969- ben történt —, a Mézga-so- rozat egy rajzrészletét kellett elkészítenie. Talán még emlékeznek rá: a robotok le- szállnak egy köralakú tetőteraszra, amely állandóan mozog, változik, tehát hol köralakú, hol különböző méretű ellipszissé alakul. Ezt a jelenetet körülbelül 50—60 úgynevezett fázisrajzzal lehetett volna ábrázolni, s ráadásul komoly szerkesztői munkával, hiszen mértani idomoknak saját törvényeik szerint való változásairól volt sző — itt nem lehetett hasalni. A gépen egyetlen rajz elkészítése bem egészen fél percet vett igénybe. Ebben semmi forradalmi nem volt, mondja Kassai Árpád, egyszerűen Magyar- országon nem foglalkoztak a számítógép figurális rajzkészítő tevékenységének kihasználásával. De miért ne próbálná meg ő az eddigi két dimenziót (hosszúság és szélesség) néggyé bővíteni? Tehát a mélységet és a figura mozgását is ábrázolni?... És ez az új, arríelynek bizonyítása a bevezetőben leírt jelenet. Kapott egy fából készült rakétamodellt, subler- ral lemérte és készített róla egy pontos méretrajzot; az adatokat a számítógép nyelvére, azaz a megfelelő kód szerint lefordította, s betáplálta a gépbe; a gép a memóriájában felépítette a kívánt méretű rakétát; a következő adat máris közölte vele a kameraállást,i azaz, hogy milyen irányból látható a rakéta és így tovább, egészen a földreszállásig. Milyen a rajzgép? Roppant szerény külsejű: leginkább egy orvosi EKG-ra hasonlít. Itt azonban nem képernyőn jelenik meg az ábra, hanem egy nagymétetű tustoll rajzol közönséges pauszpapírra. Ha kész az ábra, egyszerűen továbbhajtja a papírt, s így kéri az újabb adatot a következő fázisrajzhoz. Kassai Árpád nem kíván megállni a rajzfilmek „kom- puteresítésénél” — szinte végtelennek látja a gép négydimenzióban való rajzkészségének alkalmazását. Az oktatásban például a tananyaghoz kapcsolódó modell vizuális képe a megértést könnyíti, bonyolult berendezések ismertetése esetében, azok iiymódon alkotó elemeikre bonthatók. A „kamera” bármely modellrészre ráirányítható és az kinagyítható, de olyan modellek is létrehozhatók, amelyek a valóságban nehezen vagy egyáltalán nem építhetők meg. Például az atomfizikában az atommodell működése, a kémiában a különböző polimerizációs láncok ábrája, az elektronikában az erővonalak ábrázolása ... Külön terület a matematika: a többváltozós függvények láthatóvá tételével közvetlen mód nyílik vizsgálatukra. De ugyanígy megfelelő alkalmaztatási terület a fizika és az ábrázoló geometria is. Egy építész kollektíva, amely nemrégiben hallott Kassai módszeréről, megjegyezte, hogy ha előbb tudnak róla, megkérik, hogy készítse el a Budapesti SZOT Szálló „makettjét”, mert ha előre ismerik a hatást, amit az étterem-presszó kiugró hatalmas kockáin kivált, majd, biztosan másképp tervezték volna az épületet a Rózsadomb oldalába ... Egyébként már elkészült a doktori disszertáció. A címe: Négydimenziós animációs optikai számítógép-dis- play program. Védője Kassai Árpád okleveles villamos- mérnök. Valódi finom..? Dohány kontra egészség! Abból az „egyi kis cigaretta valódi, finom”-ból tavaly 22,4 milliárd darab hazai gyártmányút és közel 1 milliárd darab külföldit füstölt el az ország lakossága. Pontosan 7 százalékkal kevesebbet, mint 1972-ben, ám nem szabad elfelejteni, hogy időközben felemelték a cigaretta árát, s ez a tény egyes embereket mérsékletre intett. Hogy huzamosabb ide- ig-e, arra csak azt lehet mondani: nem valószínű, mert korábban is történt már áremelés és rá két évre ismét nőtt a dohányosok tábora, évente 3—4 százalékkal. Tulajdonképpen meghökkentő, hogy vésztjósló orvosi megállapítások és figyelmeztetések ellenére hosszú- .hosszú évek óta nem sikerül eredményesen meghúzni a vészféket. Pedig az orvosok szinte mindent megtettek, naponta jelennek meg olyan egészségügyi szakcikkek, amelyek alapján nagy ívben kellene elkerülni a cigarettákat árusító helyeket. Mi hát az oka, hogy a figyelmeztetések süket fülekre találnak? A szakemberek szerint több elfogadható magyarázat is van rá. Az egyik, s talán a leglényegesebb: a dohányosok táborát évről-év- re jelentősen növeli a legfiatalabb korosztály. A mai 16—17 éves fiúk és lányok közül nagyon sokan szívnak napi egy doboz cigarettát. Egy másik lényeges dolog: az emberek nagy többsége úgy van ezekkel a vésztjósló megállapításokkal, hogy miért pont én iszom meg a levét a dohányzásnak? És valószínűleg az sem mellékes, hogy a cigaretta választék már-már szemet kápráztató. Magyarországon 30 féle hazai és 50 külföldi cigaretta között válogathatunk. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évi fejadag közel 2,4 kilogramm volt, vagyis napi 17—18 darab cigaretta. Hogy valójában hányán is dohányoznak, nem tudni, csak becslésekre lehet szorítkozni, különböző felmérésekből az derül ki, hogy az ország lakosságának 40—45 százaléka. Tíz évvel ezelőtt még a kifejezetten „erős” dohányosok közé tartoztak a magyarok, körülbelül olyan erős dohánykeverékeket kedveltünk, mint a franciák, spanyolok, belgák, algíriak és marokkóiak. Ez számokban úgy fejeződött ki, TAURUS TRANZIT NYÍREGYHÁZI KIRENDELTSÉG FELVESZ közgazdasági technikumi érettségivel rendelkező 2 főt ANYAGKÖNYVELŐI MUNKAKÖRBE, gyakorlattal rendelkezők előnybe. Bérezés: Kollektív szerződés szerint. JELENTKEZÉS: a kirendeltségvezetőnél. hogy 1967-ben még messze magasan a Kossuthot szívók tábora vezetett, évi 8,6 milliárd darabbal. Tavaly már a Fecske ugrott az élre, 6,3 milliárd darabbal és az első hat közé betört a Románc és a füstszűrös Sympónia, hetedikként pedig ott áll a Fiitól. Az arányok tehát megváltoztak, a gyártók a filtereset szorgalmazzák. Nem ok nélkül, hiszen a filteresítés valójában az egészségvédelem érdekében született. Annál az egyszerű oknál fogva, hogyha nem is tudnak lemondani az emberek erről az „átkos” szenvedélyről, legalább csökkenteni lehessen a cigaretta káros hatását. Persze a filter sem minden, csak annyit „tud”, hogy egy cigaretta kátrány és nikotin tartalmának kereken egyhar- madát nem engedi a szervezetbe jutni. Jó tanács, hogy nem szabad körömig, vagy filterig szívni a cigarettát, mert abban az egy-két centiben halmozódik fel a legtöbb káros anyag. Akinek pedig van elég erős akarata: végleg hagyjon fel a dohányzással — ez a „legjobb filter”! Pethes Sándor XV. századi várkastély A Somogy megyei Ötvös- kónyiban feltárják a XV. században reneszánsz stílusban épült várkastély romjait. Evria Cselebi török történetíró útleírásaiban — kissé túlozva — mint égbe nyúló építményt említi. Az egykori pompával megépített várkastélynak ma már csak a földdel eltemetett romjai vannak meg, amelyek feltárását megkezdték. Az ásatásokat dr. Magyar Kálmán, a Rippl Rónai Múzeum régésze végzi. (MTI Fotó Bajkor József felvétele) Az „Olvasó iskoláért éé fásárosnaményban Nem azért kezdtük, hogy majd mások csinálják. Amikor elkezdődött, nem írtunk róla, pedig többen is bíztattak bennünket, hogy ez a kezdeményezés megérné a nyilvánosságot, de a célunk még ebben az évben csak az lehetett, hogy lerakjuk az alapokat, hogy magunk találjunk arra az útra, melyen járni érdemes, s csak ezek után hívhatunk másokat' Kern sikerült minden, amit elképzeltünk, de az eredmények elfogadhatók. Miről is van szó? Falusi gyermekek igénye I Az „Olvasó népért” mozgalom I. nyíregyházi konferenciáján született meg az ötlet, majd Fábián Zoltán író segítségével, a vásárosnamé- nyi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tantestületének hozzájárulásával az iskola falain belül, a múlt évi tanévzáró ünnepélyen Fábián Zoltán és Molnár Zoltán írók jelenlétében, az iskola igazgatója bejelentette, hogy az ez évi tanévben iskolánkban az olvasóvá nevelés egyik fő kérdésünk lesz, ezt a feladatot az „Olvasó iskoláért” — kifejezetten „házi” és saját feladatának tekinti — a tantestület, íiz ifjúsági szervezet és a tanuló ifjúság. Az indokokról kár is lenne szólni, aki ismeri a beregi tájat, az itt élő népet kultúráját, az tudja, hogy a mintegy 400 iskolásból 399 falusi gyerek, csak egy tévedt Vásárosnaményba Nyíregyházáról. A falusi gyerekek kb. 80 százaléka fizikai vagy mezőgazdasági fizikai dolgozó szülők gyermeke. Sok melegséget és emberséget hoznak magukkal otthonról és kevés a magatartási probléma, de annál szembetűnőbb a „könyvtelenseg”, csak néhány könyv van otthon, s alig akad gyerek, akinek lenne otthoni kiskönyvtára. Ezen a helyzeten kívántunk segíteni, elsősorban úgy, hogy ne csak iskolai kényszer legyen az olvasás, hanem váljék az igénnyé, érdeklődéssé, olyan szükséglét, té, amely elkíséri a nálunk végzett középiskolásokat egy életen át. I\em vetélytárs — partner ! Mindezekhez szükséges volt a tárgyi alapfeltételeket biztosítani. Nem mindenki egyetértésével, de mégis merészen a központi épületben (737) Ut a Fudzsijámára (A Csokonai Színház előadása Nyíregyházán) Csingiz Ajtmatov és Kaltaj Muhamedzsanov közös darabja kegyetlen szembenézés a múlttal: az értelmetlen áldozatokért a hallgatásért, gyávaságért érzett gyötrő, megtisztító erejű felelősségtudat drámája ez, mely látszólagos egyszerűsége ellenére is bonyolult emberi tartalmakat, konfliktusokat bont ki, mellőzve minden egzotikumot, elvontságot — a lélektani érzék ritka példájaként. A Tien-San égbenyúló sziklái közt a „lelkiismeret” hegyén négy hajdani iskolatárs találkozik, hogy együtt töltött tanulóéveikre, „ közösen megjárt front poklára emlékezzenek. A cím szimbolikus: ősi japán szokás szerint életében minden hívő buddhistának egyszer el kell zarándokolni a szent hegyre, a Fudzsijámára, hogy találkozzon „istenével”, számadást készítsen önmagával. Hárman a feleségüket is hozzák és meghívják a rajongásig szeretett tanítónénit, Ajsa mamát. Látszólag minden együtt van: jókedv, vidámság, barátság, elért célok, bevált remények, sikerek — és még valami: a hajdani, a legtehetségesebb ötödik barát, Szabur széthulló sorsának, kallódásának fenyegető árnya. A múlt felidézése keserű, izzó vitává változtatja a jól induló találkozót. Az önhitt, karrierista tudós, az apró kompromisszumokban élő újságíró, a megkeseredett, vidéki tanár, s a házigazda, az evésnek-ivás- nak élő, önmagával elégedett falusi főagronómus közt fel- szikráznak az ellentétek, hiszen mindnyájan jól tudják, hogy a nagy költőnek induló Szaburt (aki a háborúban nemcsak őket, hanem a fiatalok százezreit lelkesítette verseivel) a háború végén egy sötétebb, kétkedőbb hangú poémájáért letartóztatták és hiába rehabilitálták később, nem találta helyét: elzüllött, iszákos lett és már csak vegetál. Azt ír tudják, hogy a feljelentő közülük került ki és bűnüket csak tetézi, hogy egyikőjük sem állott ki Szabur mellett, nem mondták el az igazat, hallgattak, gyáván meghunyászkodva beletörődtek sorsába, jóllehet az emberi hit igazi tragikumát csak ő értette meg. A rendezői tétovaság, a színészi játék hiányosságai gátolják a drámában rejlő lehetőségek megvalósítását. A rendező Félix Lászlónak nem sikerült maradéktalanul felizzítania n múlt hiábáiból s a szereplők jelleméből adódó katarzist, talán, mert néhány lírai-idilli rész terjerigőssége gátolta ebben (az itt-ott már patetikus fogalmazás is zavaróan hatott) — talán azért, mert nem törekedett eléggé arra, hogy a mondanivalóban rejlő intellektuális szenvedély domináljon, akár a líraiság rovására is. A befejezés lapos mondatai ig feleslegesek. A mű lényegét az előadás így is tükrözte, Félix mozgalmassá, egyben hihetővé is tette a játékot, mert nem engedte még jobban lelassulni, oratórikus- sá válni a cselekményt — ez legfőbb rendezői erénye. A szereplők nem érzékeltették a jellemek összetettségét, a figurákban rejlő ellentmondásokat. A rutinos, egysíkú alakítások közül Csak az Abajev tanárt játszó Sáf- közy Zoltán és Doszbergen agronómus szerepében Kóti Árpád tudott izgalmas, feszült pillanatokat teremteni. Lontay Margit egyszerű, kedves Ajsa mamája természetes mozgásával, az összeütközések középpontjában álló, azt felfogó „fiait”, tanítványait szenvedve szerető asz- szony. Alakításának értékét csökkenti a helyenkénti negédes hanghordozás. Langmár András díszlete felemás: „ háttér topográfiai vonalai s a gomolygó felhők jól visszaadják a romantikus, vád csúcsok hangulatát, de az előtér zebracsíkos dob- f Si indokolatlanok: mintha egy városi utca átkelőhelyét látnánk. A debreceni színtársulat úttörő vállalkozása (hazai ősbemutató!) mindenféleképpen dicséretre méltó, mert egy nagy író üzenetét, gondolatait juttatja el hozzánk. Horváth Tamás egy tanterem olvasóvá alakult át, ízléses berendezéssel, szabadpolcos rendszerrel. A közművelődési könyvtár és dolgozói nem az új vetélytár- sat látta olvasótermünkben, hanem a segítségre szoruló partnert; s segítettek sokféleképpen: tanáccsal, beszerzéssel, felszereléssel, rendezvényekkel. A gimnázium is és az általános iskola is függetlenített tanárkönyvtárost alkalmazott. Segítették őket a KISZ-alapszervezetek, akik diákokat bíztak meg azzal, hogy a délelőtti és a délutáni órákban ügyeletesi rendben kora reggeltől késő estig biztosítsák a nyitvatartást. Az iskolában ebben az évben tevékenykedik a tantestület és az ifjúsági szervezet tagjaiból alakított „Olvasó iskoláért” munkaközösség: hét tanár és néhány diák, KISZ-vezető. Elsősorpan személyes példamutatással, de agitációval, vitával és an- kétok rendezésével is segítik megérttetni, akikkel még megérttetni kell, de segítik egyre szélesebb körűvé válni ezt a mozgalmat. Tanítási órákra: magyar, történelem, osztályfőnöki, világnézetűnk alapjai, biológia került sor a könyvtárban. Ezeknek az óráknak a fő célja az volt, hogy a könyvtárhasználatot alakítsa ki a speciális szakágazat témakörén belül, adjon a tanulók kezébe kézikönyveket, könyveket, tanítsa meg azok felhasználására őket, de nem utolsó sorban ötleteket és tanácsokat adjon a „jó könyv minden diák kezébe” jelszóval. írók a katedián I írók jártak nálunk, s néhány órára átvették a katedrát, hogy a „fórum órákon” választ adjanak a diákok, de a tanárok kérdéseire is, így Fábián Zoltán, Varga Domokos, Bozóky Éva, Végh Antal, de a helyi irodalomtörténész Margócsy József is sokoldalúan segítették a könyv iránti érdeklődés felkeltését, bizonyságot téve arról, hogy életük útjain milyen nagy szerepet játszott mindig a könyv. A könyvtárunk összegyűjti a Rákóczi-korról megjelent írásokat, kiadványokat, mintegy 15 éves távlati beszerzési programot dolgoztunk ki, s bizonyosak vagyunk abban, hogy több segítőre is találunk majd, akik ezt a kezdeményezésünket tanáccsal,' személyes ajándékkal, alkotással is gazdagítani fogják. Két KISZ-alapszervezet a könyvesbolt bizományosa, ként az őszi könyvhetek, majd a téli mezőgazdasági könyvhónap alkalmával széleskörű terjesztő munkát végzett, csaknem 15 ezer forint értékben került könyv a diákok saját könyvtárába. Több diák is tudatosabban olvasott ebben az évbe-’ több tanár is tudatosabban i asz- nálta a könyvtárt, mint „műhelyt” és a könyvet, mint egy életre szóló „szerszámot” a tudás érdekében. Dr. Gyarmati Zsigmond tanár
