Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
rm. ambt« ■ !tf?£Ef-WÄSf ARORSZÄÖ — VASÁRNAP! MELLÉKLEf 1.0m VÁLTOZÓ VILÁGUNK A könnyűipar me gyénkben A központi segítség, az ország rr.ís területén kifogyóban lévő munkaerőforrás a minisztériumok és a nagyvállalatok figyelmét 'megyénkre irányította. A kormány által jóváhagyott könnyűipari rekonstrukció a IV. ötéves terv időszakára már számolt Szabolcs- Szatmár megye fejlesztésével is, mert előirányozta: Mátészalkán kötöttárugyár, a bútorüzem rekonstrukcióját, Nyíregyházán a hullámpapír és a zsákgyár létesítését, a VOR konfekció üzemének bővítését, a nyomdaüzem rekonstrukcióját, a textiltisztító és mosóüzem rekonstrukcióját, és Nyírbátorban a cipőgyár letelepítését, valamint a meglévő tanácsi vállalatok és ipari szövetkezetek termelésének bővítését, korszerűsítését. A termelés növekedését jellemzi az évenként állandóan emelkedő áruforgalom és a növekvő export. Nagyobb kínálat van ruha, cipő, bútoripari termékekből egyaránt. Szélesedett a termelőüzemek, szövetkezetek részvétele a kereskedelmi tevékenységben. így a vásárlók igényeivel, ízlésével közelebbről Ismerkedhetnek meg. \ A megyei tanács a könnyűipar fejlesztéséi a középtávú terv időszakában a rendelkezésre álló pénzügyi forrásaiból mintegy 220 millió forinttal segítette. Ezen túlmenően kell megemlíteni a segítség közvetett formáját is, így az előközművesítést, a lakásjuttatást, valamint a telekigénybevételi díj elengedését és a vízműi ej lesztési hozzájárulás támogatását. A IV. ötéves tervben különböző nagyvállalatok iparfejlesztési támogatással létesítenek üzemeket a megyében, így többek között a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár Tisza- lökön és Fehérgyarmaton, a Magyar Posztógyár Nagykállóban, a Vörös Október Férfiruhagyár Vásárosnaményban, az újpesti Gyapjúszövőgyár Uj fehértón. A IV. ötéves tervben létesített, illetve a rekonstrukcióban résztvevő üzemekben, szövetkezetekben már korszerűbb technika, technológia kerül alkalmazásra, így a műszaki színvonal kedvezően változik. A termelés nagy többségben két műszakban történik. Az eszközök hatékonysága állandó fejlődést mutat és az árbevételre eső nyereség is évről évre növekszik. A nyereség tartalma egyre inkább származik a hatékonyságból, a munkaverseny eredményeiből. A szocialista brigádok élen járnak az anyagtakarékosságban, a minőségi szintek javításában, a korszerűbb termelési eljárások bevezetésében. A munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos határozatok végrehajtása egyes üzemeinkben már kedvező eredményt hoztak. A mátészalkai bútorgyárban például üzemszervezési intézetet vettek igénybe. Felülvizsgálták a vállalat szervezettségét, a termelést, az anyag- és munkaerő-gazdálkodást. Az intézet kidolgozta az új modellt és bevezetése után a termelés 40 százalékkal növekedett létszámemelkedés nélkül. A vállalat eredményei tartósak. A VOR vezetőinek intézkedését követendőnek kell minősíteni. mert a Vásárosnaményban létesített konfekcióüzemben a dolgozók betanítását már a legkorszerűbb módszerekkel indították. Hasonlóan kell minősíteni a rakamazi és a nagy- kállói cipőipari szövetkezetben végzett munkát is. Sokat léptünk előre a szakmunkásképzés-' nél. Nyíregyházán, Mátészalkán. Kisvárdán és Nyírbátorban új intézmények létesültek, amelyekben a képzés feltételei már korszerűek. A középvezetők képzése esti tagozatú szakközép- iskolában valósul meg. Az eddigi időben a ruha-, a fa- és a cipőipari ágazatban háromszázan szereztek olyan ismereteket, amelynek birtokában az üzemvezetési feladatokat korszerűbben végezhetik el. A korszerűbb technika és technológia igényli a jól képzett felsőfokú szakemberek jelenlétét is. Vannak üzemek, amelyekben már kielégítő számban tevékenykednek, például a Nyíregyházi Hullámpapír és Zsákgyár. a mátészalkai bútorgyárban már a szakmai igenyeltnek megfelelő mérnökök is dolgoznak. Terjed a tapasztalatcsere-mozgalom a különböző ágazatokban. A bútóripari üzemek és szövetkezetek szoros kapcsolatban dolgoznak együtt a felületkezelés korszerűsítésében. A cipőipar ifjú mérnökei, közgazdászai, technikusai a közelmúltban Nyíregyházán tartottak A Nyírségi Nyomda űi üzema. háromnapos értékes találkozót, amikor kicserélték termelési, technológiai és gazdasági tapasztalataikat. A tudományos egyesületek is kezdik betölteni Szerepüket a korszerűbb ismeretek elterjesztésében és mind több üzem- látogatást szerveznek és tartanak előadásokat az alágazatok üzemei és szövetkezetek dolgozóinak számára. A korszerűbb üzemekben javulás következett be a dolgozók szociális és munkakörülményeinek helyzetében is. A bérszínvonal az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozata alapján növekedett az ágazatban. A párt határozatai, a kormány intézkedései kedvező visszhangra találtak a dolgozók körében. aminek hatását a termelés eredményei igazolják. A könnyűipari ágazat üzemeinek többségében nők és fiatalok dolgoznak. A gazdasági vezetők a párt nőpolitikái határozatát és az if» júsági törvényből adódó feladatokat eredményesen hajtják végre. Említésre méltó, hogy egyre több nő és fiatal kerül vezető beosztásba, eltűnnek a bérkülönbségek és mind több üzemben teremtik meg a feltételeit az alapvető élelmiszerek, háztartási cikkek megvásárlásának. a terhes anyáknak, kismamáknak egy műszak foglalkoztatást szerveznek és mindezt az üzem kollektívája egyetértésével. Fejlődőben van az üzemi demokrácia i< Mind több üzemben, szövetkezetben érzékelhető, hogy a munkások és szövetkezeti tagol* érvényesítik tulajdonosi jogaikat. A vezetői* ezzel sok segítséget kapnak, de ahol ez nem érvényesül, ott sok segítségadást mulasztana]* el, ha nem vonják be az üzem, szövetkezet sorsának intézésébe a legilletékesebbeket. A dolgozók politikai, szakmai és általános műveltsége kellő szintre hozása és fejlesztése érde-i kében kezdeti eredmények vannak. Az ered-jf menyek ott jelentkeznek, ahol a vezetők érté— keMk, hogy a politikai, szakmai és általános* műveltség megfelelő szintjével rendelkező tötf mege a feltételek az eredményesebb üzemi sző* vetkezeti munkának. Az MSZMP X. konresszusa határozatait, a IV. ötéves terv céljait az ágazat dolgozói a megyei pártbizottság és a pártalapszervezetek vezetésével eredményesen hajtják végre és közben életszínvonalukban, élet- és munkakörülményeikben állandó javulás következik be. Az eddigi munka eredményei bizonyítják,' hogy üzemeink, szövetkezeteink dolgozói ’egyetértenek a pórt politikájával és azt aktívan támogatják. Az MSZMP a XI. kongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére üzemeink, szövetkezeteink dolgozói és tagjai, szó. cialista brigádjai, a munkaeredmények további fejlesztésére tettek lelkes felajánlásokat Egyénileg és kollektiven is hatékonyabb gazdaságig eredmények elérésére törekednek. A IV. ötéves terv céljai sorra megvalósulnak ar üzemtelepítéseknél a mátészalkai kötöttárugyár kivételével. Így a nyíregyház! papírgyár már üzemel a Vörös Október Férfiruhagyár fejlesztéséne] nagy része befejeződött. Nyírbátorban se- Auróra Cipőipari Vállalat üzemeiben folyik n termelés, Mátészalkán a bútorgyárban a pró- baüzemelés július elején kezdődik meg, Nagy . halászban a zsákgyár üzemel, Nyíregyházán jt> ütemben halad a Nyírségi Nyomda üzemének építésé, valamint 1975 végéig befejeződik Nyíregyházán és Kisvárdán a textiltisztító és mosóüzem, illetve szalon építése. A középtávú terv időszakának végére azzal számolunk, hogy a könnyűipari ágazatban foglalkoztatottak száma eléri a 15 ezer főt és a tennelés értéke meghaladja a 3 milliárd forintot. Korszerűbb gyártmányokat állítunk elő. Ezek az eredmények jelentősen hozzájárulnak a megye lakosságának jobb ellátásához, a könnyűipari rekonstrukció megvalósításához. A könnyűipari ágazat üzemeiben, szövetkezeteiben folyó munka értékelése úgy teljes, ha az eredmények méltatása mellett — ami további jó munkára ösztönöz — a gondokról, problémákról nagyobb felelősséggel szólunk. Üzemeinkben és szövetkezeteinkben nem kielégítő a termelő munka hatékonysága. A szervezettség színvonala is sok kívánnivalót hagy maga után, a szervezési tervek nem komplex intézkedést tükröznek. Lassú a korszerűtlen eszközök lecserélése; selejtezese. Sok az elavult munkanorma, nem kielégítő a normarend, jobban növekszik az alkalmazotti állományban foglalkoztatottak száma, mint azt a feladatok igénylik. Nagy létszámban van hiány felső- és középfokú szakemberekben, és a vezetők saját lehetőségeiket nem használják ki. Továbbra is fennáll a vál- lalati központi üzemek és a megyei gyáregysegek dolgozóinak bérszínvonal-különbsége. Gyáregységeink kevés információval rendelkeznek vállalatuk működésükről és saját üzemük perspektívájáról. Kevés az ágazaton beüli kooperációs kapcsolat és nehézkesen haled a társulások alakítása is. A gyáregységek kévés olyan fejlesztési forrásokat kapnak köz- pontjaiktól, amelyekből t'echnikai és technológiai korszerűsítést végzhetnek, illetve gyermekintézmények fejlesztését támogathatják. A felnőtt szakmunkások és középvezető’" képzésé nem indult meg kellő intenzitással és nagyobb gondot kell fordítani az egészségügy i P^elo munkára is. A könnyűipar további fej- lodésére kedvezően hat, hogy a megye tovább - ra is jelentős számú szabad munkaerővel ren - el el kéz ik és rnunkába állításuk további erőft- •zitéseket igényel. Ezek a gondok á legutóbbi országgyűlésen megyénk képviselőjének felszólalásában is nagyrészt megfogalmazódták. Emberség •■»"W—~ "w-t-w xr r Idős asszony kopogtatott a héten a szerkesztőség ajtaján és arra kért, hogy írjuk meg az ő nem mindennapi örömét. Négy évvel ezelőtt ment nyugdíjba az 5-ös Volántól, ahol hosszú évekig takarítónőként dolgozott, Amikor eljött a nyugdíjazás ideje, akkor azt gondolta, hogy egyedül marad, megszakad a kapcsolata régi vállalatával és a munkatársakkal, hiszen egy nyugdíjast már nem kell számon tartani a kollektívának. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor ezt követően felkeresték és megkérdezték hogyan él, mit csinál. A néni mondta, hogy egy közeli faluba szokott kijárni a lányához, de oda sem lehet menni mindig, mert a buszköltségre nem futja gyakran a kicsinyke nyugdíjból. Képzelhetjük az örömöt, amikor legközelebb megérkezett a vállalati szakszervezetis a lánya községébe szóló éves buszbérlettel. Azóta hetenként többször is meglátogathatja a falut, segít a lányának, egyszóval az egyhangú hétköznapok mindjárt gazdagabb tartalmat kaptak. A meglepetést azonban nem sokára követte az újabb, és ha lehet fokozni: a nagyobb. Június elején újra felkereste a vállalati szakszervezet embere és közölte, hogy az 5-ös Volán nyugdíjasait egyhetes üdülésre hívja meg a Sóstóra. A vállalat kocsival ment a néniért és — ahogy az idős asszony a szerkesztőségben elmondta — ott a sóstói üdülőben találkozott össze a nyugdíjban élő vállalati portással, az idős szerelővel és buszvezetővel. Szinte a kívánságukat lesték ez alatt a hét nap alatt. Csodálatos egy hét volt — áradozott a néni, aki egész életében szolgált. Előbb gazdag uraknál mosott és takarított, azután ment a vállalathoz, ahol sok éven át dolgozott. Ilyen kellemesen azonban még soha nem érezte magát, pedig 67 év mült el a feje fölött. Most őt szolgálták ki. Tőmondatokban sem lehet könnyen leírni az asszony meghatott szavait, hiszen úgy ömlöttek belőle a mondatok, hogy magnetofon kellett volna az érzelmek visszaadásához. Beszélt az öreg nyugdíjas portásról is, aki szintén elképzelhetetlennek tartotta ezt a bánásmódot, s a többiekről, akik a szó szoros értelmében meghatódtak e nagyfokú gondoskodás láttán. A néni a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül jelenjen meg legalább néhány sor arról, amit mondott, hiszen ilyesmire is lenni keil helynek az újságban. Az emberség ugyanis szerinte — általában ott végződik a vállalatoknál, amikor nyugdíjba vonul egy dolgozó, amikor már nincs szükség munkájára. Ilyenkor a legtöbbször és a legtöbb helyen elfeledkeznek arról, hogy aki ott dolgozott valamikor, részese annak, ami ma kialakult. Részese akkor is, ha csak takarít, ha csupán a portásfülkében ül. eligazít és útnak engedi a járműveket, köszön a ki- és bevonuló dolgozóknak. Soha nem gondolta volna se a takarítónő, se a portás, hogy ezt valamikor is és éppen a nyugdíjazás után észreveszi valaki. Eleget tettem a néni kívánságának, s megírtam a tényt. Tudom, hogy ez így önmagában — bármilyen nagy dolog is az említettek számára — még nem minden. Gondolom, hogy az 5-ös Volánnál sem „fenékig tejfel” a helyzet, hogy az ott dolgozók közül vsem jut mindenki üdülőjegyhez, s még csak egyhetes irigyenes sóstói pihenéshez sem. Nyilvánvalóan sok a probléma a hétköznapokon, amikor a vállalat illetékesei, de még a szakszervezet sem csupán azzal törődik, hogy jó kedvet árasszon. így van ez más munkahelyek esetében is. Az emberek bemennek dolgozni, letöltik a munkaidőt, szaladnak bevásárolni, ügyeket intézni és nem várják a vezetők, vagy az SZB-k fokozott gondoskodását. Még a nyúgdíjasok sem, hiszen tudják, hogy számos más olyan is van, ami leköti az időt, az energiát, ami nem teszi lehetővé, hogy velük is törődhessenek. így azután a legtöbb helyen csupán egy nap, vágy talán csak fél marad arra, hogy beszélgessenek az öregekkel, megigyanak velük egy-egy pohár sört vagy kólát. Hogy ez mennyire kevés, hogy mennyire hiányzik közben is a jó szó és esetenként a gondoskodás, azt az idős takarítónő és a portás, meg a többiek fent említett története is mutatja. Kétszeresen is haszonnal járhat az ajándékba adott buszbérlet és az egyhetes üdültetés. Az egyik haszon, hogy hálásak, akikkel ez megtörténik. A másik, — és legalább any- nvira gyümölcsöző — amikor az aktív dolgozók, a fiatalok látják, hogyan törődnek náluk az öregekkel. Ez számunkra is sokat mond. Mulatja a holnapot-------------*"' Kopka János A könnyűipari ágazat Szabolcs-Szatmá megyében a felszabadulás előtt nem rendel kezett még kisüzemi hagyományokkal serr az egyes alágazatokban kisiparosok tevékenykedtek. Az ipari fejlődés útját a felszabadulás nyitotta meg, amikor a szocialista iparosítás alapjai megteremtődtek. [ A kibontakozás az 1950-es években kéz dődött, amikor tanácsi vállalatok alakultai és ipari szövetkezetek jöttek létre és ezek t későbbi nagyobb mérvű fejlődésnek bázisa ivá váltak. Ezekben az üzemekben a termelési módszereket a manufaktúra jellemezte. A tér melési eszközök szinte csak,kéziszerszámokból tevődtek össze, gépek, vagy más berendezések nélkül állították elő a termékeket és főleg a javító- és szolgáltató tevékenység képezte az üzemek és szövetkezetek feladatát. Az üzemek és szövetkezetek dolgozói, vezetői ma már teljesíthetetlennek tűnő feladatokat oldottak meg, kellő forgóeszköz, anyag- és piaci kapcsolatok és nem kielégítő szociális és munkakörülmények között, valamint felkészült irányító szakemberek hiányában. Volt viszont lelkesedés, tenniakarás a munkásokban és vezetőkben egyaránt, így az akkori gazdálkodási igényeknek megfelelően dolgoztak. A II. ötéves terv kezdetén a megye köny- nyűiparában 3 minisztériumi, 8 tanácsi fel- ügyeletű üzem és 18 ipari szövetkezet működött. Ezek közül a kender-juta iparban 2 üzem, a konfekció iparban 9, a bútor és faiparban 11, a cipőiparban 6 és a nyomdaiparban egy üzem- és szövetkezet működött. A három szektorban foglalkoztatottak száma nem érte el a 7 ezret és a termelés értéke az egy milliárd forintot. A termékösszetételben kenderfonal, férfi- és női felsőkonfekció, festett bútor, ajtó, ablak, koporsó, gyümölcsláda, férfi-női cipő, napilap és egyszerű nyomtatványok előállítása szerepelt Az ipari fejlődés hatékonyan akkor következett be, amikor a párt és a kormány a területi elmaradottságot felszámoló határozatainak végrehajtására sor került. Ez a gazdaságpolitika megnyilvánult fejlesztési alapok juttatásában, kedvezményes hitelek nyújtásában, a főhatóságok, minisztériumok hatékonyabb intézkedéseiben. Az említett lehetőségek kihasználására kedvezően hatott az MSZMP megyei bizottsága és pártértekezleteinek határozataiként kialakított gazdaság- politika, amit a megye dolgozói magukévá tettek és lelkesedéssel, eredményesen hajtottak végre. A III. ötéves tervben már szerepelt je-* lentőSebb minisztériumi felügyeletű üzem lé- tésítése is, mint a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének bővítése. E középtávú tervidőszakban a könnyűipari ágazatiban a tanácsi vállalatok és szövetkezetek fejlődése volt a jellemzőbb. A termelés ütemének növekedésében továbbra is az extenzív jelleg dominált, de kezdetét vette a műszaki fejlődés, a technika és technológia korszerűsítése, ami kedvező hatással volt a termékek minőségi színvonalára, az üzemek, szövetkezetek dolgozóinak, vezetőinek szakmai ismeretének bővítésére. A termelés növelésének, az üzemek létesítésének alapjául a bő munkaerőforrás szolgált. A fejlesztésbe bevonhatók legnagyobb részét szakmai képzettség nélküli dolgozók, főként nők képezték, ami a bérszínvonalra nem hatott kedvezően. Az üzemek, szövetkezetek vezetői kevés erőfeszítést tettek a munkafolyamatok gépesítése, a nehéz fizikai munka csökkentése érdekében, mert rendelkezésre állt megfelelő számban munkaerő. Jellemző volt a III. ötéves terv időszakára, hogy az üzemek, szövetkezetek termelési profiljai kialakultak, megszilárdult a gazdálkodási fegyelem. 1970 végére jelentős fejlődés következett be, mert a foglalkoztatottak létszáma a könnyűipari ágazatokban megközelítette a 10 ezer főt és a termelés értéke meghaladta a másfél milliárd forintot. Az elért fejlődés nagy része a tanácsi vállalatok és ipari szövetkezetek eredményeiből származik, amelyek jó alapul szolgáltak ahhoz, hogy a IV. ötéves tervben komolexebb célkitűzések szerepeljenek az ágazat fejlesztésében.
