Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-29 / 150. szám
^ i ma KMSfr-fflXéfXÍÍ5ÍSSI» Wl. WnftS Si: flFaüyfetás sas L «UbtM| i A negyedik ötéves terv a dollár elszámolású kivitel 31 százalékos emelkedésével számolt. A három év eredményei arra engednek következtetni, hogy az előirányzatot lényegesen túlteljesítjük; öt év alatt az export 98 millió dollárról mintegy 180—190 millió dollára emelkedik (a tervezett 132 millió dollárral szemben). A mennyiségeket tekintve korántsem ekkora a növekedés: eladási áraink magasabbak a korábbinál, a javuló árustruktura, a tőkés infláció és a nyersanyag-áremelkedések hatására. Az a tény, hogy a dollár elszámolású export kétharmada ma már a fejlett ruházati iparral rendelkező országokban, például Angliába, Franciaországba, Kanadába, Japánba és a skandináv államokba irányul, azt igazolja, hogy vállalataink, szövetkezeteink versenyképessége fokozatosan javul. Az ellátás javítását fontosnak tartjuk A lakosság ellátásában és az exportban elért fejlődést összegezve nem túlzás azt mondani, hogy iparunk egyre inkább képes nemcsak a mennyiségi, hanem a minőséggel, a választékkal szemben támasztott követelmények teljesítésére is. Az ellátás további javítása érdekében különösen fontosnak tartjuk, hogy többen tudjanak divatos, megfelelő méretű konfekcióruhát viselni, s hogy célszerűbbé tegyük, főként a csecsemők és a gyermekek öltözködését. Jobb árukínálattal fokozzuk a gyermek érkezésével és felnevelésével, az új lakásba költözéssel együttjáró örömöket, segítjük a szabad idő kulturált felhasználását. A fogyasztók jelezései azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a vállalatok, szövetkezetek a kínálat kialakításakor ne feledkezzenek meg azokról, akik nem a legutolsó divat szerint öltözködnek, vagy vásárolnak bútort, akár azért, mert a jövedelmük nem teszi ezt lehetővé, akár azért, mert esetleg más célra szívesebben költenek, vagy pedig a kapható cikkek tulajdonságai nem felelnek meg életkörülményeiknek, szokásaiknak. Emellett vannak olyan standard jellegű köny- nyűipari termékek is, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki, mással nem helyettesíthetők. Ezekből minden körülmények között biztosítani kell a folyamatos ellátást. Nem lehet a társadalmi érdek ellen részérdekeket érvényesíteni, még akkor sem, ha átmenetileg ellentmondások keletkeznek közöttük. Ilyen esetben sem lehet a termelést leállítani vagy növelését elhanyagolni. Ha lehetséges, importtal, vagy a hazai termelők érdekeltségének megteremtésével, de feltétlenül meg kell oldanunk az ellátást. Az elmúlt években is tettünk már számos ilyen jellegű intézkedést, pL a pelenka, a gyermekcipő, egyes gyermekruházati cikkek ellátásának javítása érdekében. Lakosságunk egyötöde «0 éven felüli, és a vásárlóknak csaknem fele falun, egy részük ma is tanyán él. A jövőben jobban kell figyelnünk e rétegek igényeire, vagyis kínálatunkat differenciáltabbá sokrétűbbé kell tenni. Ügy ítéljük meg, hogy a magyar könnyűipar szerkezete, a nagy-, a közép-, és a kisvállalatok egyidejű jelenléte alkalmas a nagy-, és a kissorozatban előállítható termékek iránti igények vagy egyéni megrendelések kielégítésére. A rekonstrukciók végrehajtásával iparunk méginkább képessé vállik erre. Van javítani valónk más téren is. Amellett, hogy ma jobban eleget teszünk belföldi és a külföldi vásárlók igényeinek, nem kevés a fogyasztói reklamáció, és előfordulnak késedelmes szállítások. Szükség ran a jól átgondolt központi termésre és irányításra A IX. és a X. kongresszuson elhatározott, a vállalati önállóságot és az anyagi érdekeltséget erősítő irányítási rendszer egyértelműen jobb feltételeket teremtett ágazatunk fejlődéséhez és lemérhető eredményeket hozott a termelő és a kereskedelmi vállalatok közötti együttműködésben is. Megbízhatóbb a hazai igények közös feltárására, szélesebb körű az előnyösebb külföldi elhelyezési lehetőségek együttes kutatása. Gyorsabb, rugalmasabb a reagálás az ellátással, a választékkal, a szállítási feltételekkel kapcsolatosan felmerülő problémákra. A vásárlók körében joggal bírált „egymásramuto- gatás” helyett keressük a megoldást. Javul a szerződés- kötési fegyelem, vannak közös kockázatvállalások, közös fejlesztések. Sokrétű, a fejlődő gazdasági élet által követelt feladatok megoldására irányuló együttes tevékenység bontakozott ki. Ennek vitathatatlan eredményei tapasztalhatók az áruellátásban, az exportban, de tudjuk azt is, hogy a kooperáció, az együttes ipar-kereskedelmi munka javításának még van sok, kellően ki nem használt lehetősége. Az elmúlt évi tapasztalatok azonban azt is egyértelműen bizonyítják, hogy a termelésben, de elsősorban a fejlesztési irányok meghatározásában, az életkörülményeket meghatározó feltételek kialakításában és a megvalósításukat szolgáló gazdasági szabályozás összhangjának megteremtésében szükség van az ágazati és a társadalmi érdekeket harmonizáló, jól átgondolt központi tervező és irányító munkára. Ezt a követelményt igyekeztünk érvényesíteni a negyedik ötéves tervfeladatok, a rekonstrukciós programok megvalósításában, a legfontosabb társadalompolitikai határozatok végrehajtásában. A negyedik ötéves terv a könnyűipari beruházásokra, a rekonstrukciók megvalósítására 27,4 milliárd forintot irányozott elő. Időközben kormányunk a fejlesztési lehetőségeket újabb központi forrásokkal és hitelekkel egészítette ki. Ezekkel együtt 1975. végéig mintegy 29—30 milliárd forintos beruházást kell megvalósítanunk. Ez a fejlődési lehetőség több mint kétszerese az előző ötéves terv tényleges beruházásainak. Ma még korai lenne teljesen megbízható mérleget vonni módszerünk eredményességéről. Eddigi tapasztalataink, a termelésben, az árstruktúra változásában elért eredmények alapján azonban már levonható az a következtetés, hogy alapvetően jó úton járunk, és decentralizált, sok termelő egységből álló ágazatunkban a jövőben is célszerű a fejlesztésnek ez a módszere. A legnagyobb méretű rekontsrukciót megvalósító ruházati iparágakban ez év közepéig körülbelül 13 milliárd forint értékű fejlesztési célt hagytunk jóvá. Ebből 1973 végéig 8 milliárd forint értékű valósult meg. megközelítve a programban előirányzottat, a fonal 20 százalékát az új típusú, termelékenyebb, könnyebben kezelhető gépeken fonjuk. Az automata szövőgépek aránya 1975-re eléri a 60 százalékot. Több mint tízezer speciális, korszerű kö- tő-hurkoló, konfekció és cipőipari gépet állítunk munkába. A ruházati ipar egésze számára meghatározó az alapanyaggyártás korszerűsítése, alkalmassá válása a szintetikus szálak, műanyagok feldolgozására, az új technológiák bevezetésére. Ez a feltétele a jobb használati tulajdonságokkal rendelkező textil-méteráruk, kötött kelmék, készruhák, cipők, szőnyegek, függönyök gyártásának, a magas színvonalú feldolgozó ipari munkának. Éppen ezért a megkezdett beruházások mintegy 70 százaléka az alapanyag-gyártásban, a textil- és bőriparban, 14 százaléka a kötszövőiparban, 16 sz ízalé- ka a ruházati és cipőiparban valósult meg. Az ötödik ötéves tervben folytatandó rekonstr íkció- nak is ez az egyik sarkalla- tos pontja, s a leggondosabb előkészítést igényli. A problémákat a szocialista és a fejlődő országokkal való együttműködés bővítésével, ipari kooperációkkal, közös vállalatok létrehozásával igyekszünk csökkenteni. Ha a vertikális összhangot ily- módon nem sikerül megteremtenünk, akkor a további években a fejlesztéseket méginkább erre kell koncentrálnunk. Szeretnénk ezt elkerülni, mindenekelőtt azért, mert a legdrágább beruházásokról van szó, s így kevesebb eszköz maradna a késztermék-gyártás korszerűsítésére, a kikészítésre, a konfekcionálásra, vagyis azokra a fejlesztésekre, amelyek az áruk tetszetőségét, versenyképességét fokozzák. A bútoripar legtöbb beruházása már befejeződött. A termelés nagyarányú, 50 százalékos emelése részben a meglévő és a fejlesztésre alkalmas üzemek rekonstrukcióját, részben szakosított, nagy termelékenységű új bútorüzemek létesítését igényelte A végrehajtott fejlesztések eredményeként a termelés és a belföldi értékesítés a tervezettnél gyorsabban emelkedik, és lényegesen nőtt a korszerű bútorok meny- nyisége. A jelzések szerint jelenleg nincs mennyiségi hiány. A kínálat, a választék azonban még nem mindenben találkozik a vásárlók igényeivel. Időnként és helyenként még hiányoznak a kisbútorok, gyermekbútorok, székek, olcsóbb konyhabútorok és az új üzemekben, új gépeken gyártott lakberendezési tárgyak nem mindegyike nyeri el a fogyasztók tetszését. A papíripar új létesítményei a folyamatban lévő rekonstrukciókkal együtt jelentősen javítják az ország papírellátását. A papíripar fejlesztése lehetővé tette, hogy hazánkban az egy lakosra számított papírfelhasználás 10 év matt 29 kilóról 53 kilóra emelkedjék. Viszonylag legkevesebb a befejezett beruházás a nyomdaiparban. Rekonstrukciós programjának kidolgozása 1971. végén fejeződött be. 16 vidéki nyomda rekonstrukciójával biztosítjuk a helyi napilapok korszerűbb megjelenését. Az Athenaeum Nyomda színes folyóiratokat termelő kapacitásának lényeges növelésén túlmenően kiemelt feladatunk a könyvgyártás fejlesztése, elsősorban gépcserés rekonstrukciókkal. Fontosnak tartják a kis- és középüzemek fejlődéséi is Az eddigi fejlesztések Is hozzájárultak társadalmunk növekvő politikai, kulturális és szakmai információs igényének kielégítéséhez, az átfutási idők rövidítéséhez. A nyomdaipar termelésének értéke megfelel a tervezettnek. A könyvgyártás már 1974-ben eléri az 1975. évi előirányzatot. szolgáltatások ellátásában. A könnyűiparhoz közvetlenül tartozó textiltisztításnak, a ruházati és a személyi szolgáltatásoknak fontos szerepük van a nők helyzetének köny- nyítésében, a kulturált öltözködésben, a testápolásban, az idegenforgalomban és általában a korszerű életforma kialakításában Követendő módszernek tartjuk, bpgy a nyomdaipari fényszedő központ beruházását hét nyomda társulására alapozott állami támogatással hoztuk létre. E beruházás a legfejlettebb technikát honosítja meg, de jó példa arra is, hogyan lehet az iparág központ feladatait megoldani közös vállalkozással, a vállalatoknál képződő fejlesztési alapok koncentrálásával. A rekonstrukciós programok megvalósításában a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatokon kívül részt- vesznek a tanácsi vállalatok és szövetkezetek is. a konfekcióipari gépcserék 48, a cipőipari fejlesztések 36, a bútoripari beruházások 60 százaléka a tanácsi és szövetkezeti szektorban valósult meg. Feladataink megkövetelik, hogy az alapanyagot termelő és a tömeggyártásra alkalmas, többezer főt foglalkoztató országos nagyvállalatok mellett ezekben az években, de a következő ötéves időszakban is megfelelően biztosítsuk a speciálisabb igényeket kielégítő, közép- és kissorozatú vagy egyedi termékeket korszerűen előállító kis- és középüzemek fejlődését is. Ágazatunknak különleges felelőssége van a lakossági Központi intézkedések, döntések nyomán gyors - a textiltisztító kapacitás és hálózat fejlesztése, de nem kielégítő a hagyományos és a személyi szolgáltatásoké. Egyes területeken magyarázható azzal a visszaesés, hogy az ipari termékek minőségének javulása, a divat- irányzatok ,a termékstruktúra és az igények átalakulása megszüntet bizonyos igényeket. De ugyanakkor a jelzések arra is utalnak, hogy a tanácsokkal együttműködve többet kell tennünk a hagyományos és a személyi szolgáltatásokban ellátatlan területek felszámolásáért, a szolgáltató hálózat bővítéséért A rekonstrukcióra szükség van azért is, hogy javítsuk dolgozóink munkafeltételeit és szociális körülményeit Ezzel kapcsolatban is korábbam sok irreális elképzelést kellett eloszlatnunk. Sorolnunk kellett a célokat, számolnunk kellett azzal, hogy lesznek korszerű gyáraink, termelési folyamataink, amelyek műszakilag élenjáró, kedvező munkafeltételeket teremtenek, de egy- egy vállalaton, sőt egy-egy gyáregységen belül is egyidejűleg jelen lesz a legkorszerűbb és az elavult technika is. A termelésben nagy szerepe ran a gépeknek, berendezéseknek Programjainkat folytonos mozgás, változás közepette hajtjuk végre, azzal a tudattal, hogy munkánk eredményeként a könnyűipar csaknem 3800 telephelye közül egyre több rendelkezik korszerű gépekkel, munkakörülményekkel. A termelésben nagy szerepük van a gépeknek, de még nagyobb a gépeket működtető embereknek. A könnyűipari gyártási ágak többsége igen munkaigényes. Emellett jellemző a nődolgozók magas aránya. Ágazatunkban 350 ezer nő dolgozik. Arányuk eléri a 70 százalékot, s legmagasabb, 86 százalékos a textil- ruházati, és a kötő-hurkoló iparban. Sok szakmában a bárom műszakos és a rendszeres két műszakos munkarend, továbbá a magas munkaintenzitást igénylő, kötött fordu- latú gépek alkalmazása és a futószalagos munkaszervezés határozza meg a munkakörülményeket A munkások személyi jövedelme a 3 év előtti átlagos havi 1882 forint helyett most 2196 forint, vagyis 17 százalékkal növekedett. Ugyanebben az időszakban az ipar egészében valamivel magasabb, 18 százalék volt az emelkedés (2151-ről 2546-ra). A vállalati gazdálkodás eredményein kívül hozzájárult a jövedelem növekedéséhez az évenként rendszeresen juttatott központi bérpreferencia, valamint az 1973. évi központ! béremelés. Ezek együttesen biztosították, hogy a textil- és nyomdaiparban más iparágakhoz mérten is valamelyest javultak a kereseti viszonyok. Sok szó esett az elmúlt években a munkaerőmozgás okozta problémákról, a könnyűiparban jelentkező munkaerőhiányról. Az főként Budapestre és a többi könnyűipari centrumba, Szegedre, Győrbe és Sopronba koncentrálódott, és főleg a nagy vállalatokat érinti, de a munkaerő szempontjából, nem megoldott helytelen telepítések esetében még vidéki egységeknél is előfordul. A munkaerőgondok a korábban nem tapasztalt mértékben ösztönöztek a termelékenységet növelő műszaki és szervezési intézkedésekre, más oldalról viszont átmenetileg fokozták a ki nem használt kapacitásokat, holott az e kapacitásokkal előállítható termékekre szükség volna. A könnyűiparban a dolgod zók átlagos életkora 40 év alatt van, de sok vidéki telephelyen ez 22—23 év. Egy- egy új telephelyen az első években még jó előkészítés esetén is nagy a munkaerő- mozgás. Ebben közrejátszik az is, hogy a mezőgazdasági munkához szokott asszonyok nehezen alkalmazkodnak az ipari munka ritmusához, kötöttségeihez, de ugyanez elmondható a rendszeres munkával először találkozó fiatalokról is. Ezért is még többet kell tennünk a teljesítmények növeléséért, mert ez adhat alapot a keresetek gyorsabb emelésére, a szociális feltételek javítására. Termékeinknél a minőségi színvonal emelésének alapvető feltétele: a begyakorlott munkáskéz, a stabil munkaerő. Ezért kell jobban gyárainkhoz kötnünk munkásainkat, középvezetőinket A szakmunkásképzés anyagi feltételeit biztosítjuk Vállalataink, szövetkezeteink, telephelyeink vezetői érzik felelősségüket e nagy számú fiatal asszony és lány szakképzéséhez szükséges feltételek fokozatos megteremtéséért, kulturált, a vállalat és a társadalom ügyei iránt érdeklődő munkásokká formálásukért Az elmúlt hetekben rendezett ifjúsági parlamentek is bizonyították: az üzemi demokrácia erősítésével is nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a munkahelyek egyre inkább alkalmasak legyenek e feladat betöltésére; Az ötödik ötéves terv időszakában a szakmunkásképzés anyagi feltételeinek javítására az eddigieknél többet kell fordítanunk központilag is. Munkánk eredményeit tükrözik az üzletekben jelenlevő áruk, a külföldre Kivitt termékek, az új korszerű technika, a mind jobb munkakörülmények, a javuló kereseti viszonyok, a felkészültebh, nagyobb szakismerettel rendelkező munkások. A hatékonyság növelésének fontos forrása a munka- és üzemszervezés legjobb módszereinek alkalmazása. A párt és a kormány határozatainak megfelelően vállalataink megteremtették azokat a feltételeket, amelyek a gyakorlati szervező munka eddiginél szélesebb körű és tudatosabb alkalmazását biztosítják, jó példaként említhetem a zalaegerszegi ruhagyár teljes termelő tevékenységének átszervezését, a pamutnyomóipari vállalat szegedi gyáregységének eredményeit, a pamuttextilművekben pedig az új szövőgépek fogadásának és működésének megszervezését. Mindezek következtében az elmúlt időszakban hatékonyabb, jövedelmezőbb volt a vállalatok gazdálkodása, ennek eredményeként nőtt a vállalatok hozzájárulása a költségvetési bevételekhez. Az elért eredmények ellenére mégsem lehetünk elégedettek a könnyűipar egészének hatékonyságával, ha azt a költségvetésre háruló követelményekkel vetjük össze. Az elmúlt három év alatt lényegesen változtak a nyersanyag-beszerzési árak. A felhasznált pamut, nyersbőr, szintetikus szálak, festékek, vegyszerek nagy hányadát tőkés országokból szerezzük be és ezek ára 40—50 százalékkal, sőt egyeseké 80—100 százalékkal is emelkedett. Annak érdekében, hogy a vállalatok a nyersanyag árak emelkedéséből származó költségtöbbletet ne hárítsák át a fogyasztókra — a párt és a kormány határozatainak megfelelően — a költségvetés a vállalatoknak megtéríti az árnövekedés nagy részét. Ebben az évben csak a könnyűipari nyersanyagokat érintő ártámogatás meghaladja az 5 milliárd forintot» Az áremelkedés kiegyenlítése a költségvetésből átmenetileg járható út, de tartós alkalmazása esetén vállalataink elvesztenék érzékenységüket a termelésben, de méginkább a fejlesztéseknél, a gazdaságosabb lehetőségek kiválasztásában. Ezért hozott a kormány határozatot 1975c január 1-i termelői árrendezésre, amelyet a hatékonyság és az életszínvonalpolitikai céloknak megfelelően gondosan, szervezetten készítünk elő. A költségvetési támogató* említett mértékű emelkedését vállalataink nem képesek nyereségnöveléssel pótolni. Így a költségvetési be^ vételek és támogatások egyenlege szempontjából helyzet tünk kedvezőtlenebb a tervezettnél. Ez a körülmény méginkább megköveteli, hogy javítsuk munkánkat, jobban használjuk ki a régi és az új gépeket, javítsuk termelésünk gazdaságosságát, termékeink versenyképességéi! Jobban bánjunk ágazati szín- ten a vállalatoknál és a műhelyekben a ránk bízott termelő eszközökkel és jobba* hasznosítsuk a félmillió dolgozónk, műszaki, közgazda sági, gyártmánytervező, fo** matervező szakember gárdánk szakismeretét, ráte»* mettségét E tartalékoknak jobb hasznosításával munkálkodunk * negyedik ötéves terv hátralevő feladataink végrehajt tásán. Már készítjük a kővetkező ötéves programokat amelyek iparunknak további nagyarányú hazai és export igényeket jeleznek. A rekonstrukció eddigi tapasztalatait hasznosítva, a nyer»» anyagok új beszerzési árarányait figyelembe véve arra törekszünk, hogy a könnyűipar valamennyi ágát legjobb tudásunknak és a követelményeknek megfelelően fejlesz- szük a jövőben is. Tartozunk ezzel a magyar nyomdász, tímár, takács elődöknek és an-- nak a mai generációnak^ amelyik jobbra, szebbre, hatékonyabbra törekszik. * A vitában 16 felszólalás hangzott el, amelyre Keserű Jánosné miniszter válaszolt. Ezután határozathozatal kö-í vetkezett. Az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette a könnyűipari miniszte* beszámolóját és a vitában elhangzottakra adott válaszát. Napirend szerint interpellál ciók következtek. Ezzel az országgyűlés befejezte munkáját, az elnöklő Apró Antal az ülésszakot bezárta.
