Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-27 / 148. szám

1974. június 27. KBLET-MAGYARORSZÄef Az egyszerű munkás DH A KONZERVGYÁRBAN Először a vezetőknek... » ' AZ ÉGYSZERÜ MUNKÁS nem képes érdemben bele­szólni a mind bonyolultabb termelés dolgaiba... Az egy­szerű munkás javaslata nél­külözhetetlen a döntéshoza­tal előtt... Az egyszerű mun­kás csak a maga szűkebb környezetével törődik... Az egyszerű munkásnak is van véleménye a gyár, a vállalat helyzetéről, terveiről... Kinek adjunk igazat? S egyáltalán: ki az az egysze­rű munkás? Több millió forintot érő programvezérlésű szerszám­gép kezelője. Vasbetonszere­lő. Kotrógép irányítója a fo­lyó hátán. Szarvasmárha gondozó az állami gazdaság­ban. Özönvíz előtti gépekkel kínlódó, néhány hónapja dolgozó bakfislány. Szak­munkás, harminc év tapasz­talataival. akihez a gyárt­mányszerkesztés mérnökei tanácsért járnak. Folytas­suk? A politikai, társadalmi tisztségekkel például, az or­szággyűlési képviselőséggel, pártbizottsági tagsággal, a tanácsi, szakszervezeti meg­bízatásokkal. A képzettség­gel, mely a felsőfokú techni­kumtól az írni, olvasni sem tudásig terjed... Tarka a kép? Az életet, a valóságot tükrö­zi! Az egyszerű munkás — tö­rődjünk bele e kifejezésbe — csak a gyakorláttól elvo­natkoztatott vitákban jele­nik meg tömegként, amelyre sémák és ellensémák egya­ránt ráilleszthetek. Általá­ban beszélni arról, hogy ké­pes-e, avagy képtelen bele­szólni a munkás az üzem ügyeibe, közhelyek ismétel­getéséhez vezet. A munkás ugyanis nem általában igény­li a beleszólás, a javaslatte­vés, a meghallgatás jogát, hanem nagyonis konkrétan, az adott munkahelyre és té­mákra értve! Itt húzódik a választóvonal azok között, akik már értik ezt, s akik még nem értik. Ez utóbbiak számára intelem az, amit Kádár János a nyíregyházi pártaktíván — március 28- án — így fogalmazott meg: „Arra törekszünk, hogy poli­tikánkba, a kormányzat kér­déseibe, az üzemek, a terme­lőszövetkezetek belső életébe, a tanácsok tevékenységébe minél több embernek legyen módja beleszólni.” Nem sok értelme lenne arról eszmecserét kezdemé­nyezni, hogy — például — mit termeljen a gyár. Ezt a műszaki feltételekről, érté­kesítési lehetőségekről teljes ismeretekkel rendelkező ve­zetőknek kell eldöntenie. Ám azt már nagyonis számon- kérheti a munkás, hogy mit termeltettek vele — elavult, vevőre alig találó árut, anya­got, energiát fölösen fogyasz­tó cikket. S mindezt hogyan? Túlórákkal, szervezetlenség­gel, elkerülhető nehéa fizikai munkával, rosszul karban­tartott, balesetveszélyes gé­peken s így tovább. Formális demokratizmus helyett tehát — amikor lát­szatra mindent elmondtak áttekinthetetlen adathal­mazzal a dolgozóknak — a tényleges demokratizmus forrásait kell feltárni. A munkások, akik végre­hajtói a termelési utasítások­nak, ha időben kérdezik őket, hasznos javaslatokkal szolgálhatnak a párhuzamos­ságok, az ellentmondások feltárására. Van. amit csak ők látnak, ők tudnak igazán meg. ítélni gép, berendezés méllő- li, műhelyen belüli néző­pontjukból. A MUNKAHELY EZER­NYI DOLGÁBAN az egysze­rű munkás okosabb, többet látó, mint az irányítók cso­portja. Helyzeténél fogva jo­ga van arra, hogy megköve­telje a figyelmet, észrevéte­lei méltánylását. Hiszen feje tetejére állított világ lenne az, amelyben a munkásnak joga volna brigádokat szer­vezni és azokban többlet vállalásokat tenni, újítások­kal, ésszerűsítésekkel tökéle­tesíteni a termelés technikai, technológiai, szervezési me­netét, de nem lenne joga a véleményét kifejteni, a bírá­latát elmondani. (M) — „Mától kezdve hibátlanul dolgozunk, belépünk a DH mozgalomba.” Sokan így képzelik el a neve alapján közismert „Dolgozz hibátla­nul” munkarendszert. Igen, munkarendszer, nem mozga­lom! A Nyíregyházi Konzerv­gyárban nagy munka folyik 1973. szeptemberétől,: útjára ihdult a DH, de távolról sem úgy, mint az említett példá­ban ... — Gyárunk termékeinek java része exportra kerül, s ott szigorú versenyfeltételek uralkodnak. Belföldön csak úgy teljesíthetjük gazdasági, társadalompolitikai feladata­inkat, ha elérjük: vállala­tunk hírneve, megbízhatósá­ga közismertté válik. Haté­konyságunk a konzervipari átlag alatt van, szervezettsé­gi szintünk közepes — sorol­ja Folkmayer Tibor igazgató, a vállalkozás elindítója. — És végül, de nem utolsó sor­ban: vállalatunk a megye egyik legnagyobb ipari üze­me, fontos szerepet játszik a tudatformálásban __ Erkölcsi és szellemi tartalékok — A felsoroltak csak egy részét adják az indítékoknak, melyek a vállalati magatar­tás minőségi változását sür­gették, a munkavégzés új szellemének kialakítását. Ez a DH, a hibamentes munkarendszer. A DH-t mi vezetési koncepciónak tekint­jük amely a műszaki, gaz­dasági, szervezési, nevelési politikai intézkedések össze­függő rendszerével igyekszik a hibákat, veszteségeket meg­előzni, illetve csökkenteni. A tapasztalatok szerint az el­követett hibák 70 százaléka eredendően a vezetés hibá­ja. Először tehát a vezetők­nek kell hibátlanul dolgozni­uk! Ügy döntöttek, hogy az üzem egészére kiterjedő vizs­gálatsorozatba kezdenek a hibák felmérésére. Ezt a nagy munkát teljes egészében a gyár dolgozói vállalták. — Úgy véltük, egy két és fél ezres vállalatban rendkí­vüli erkölcsi és szellemi tar­talékoknak kell lenni — csak meg kell találni kiak­názásuk módszereit... Ki­lenc munkacsoportot, úgyne­vezett „team”-et alakítottunk, négy öt ember dolgozik mind­egyikben. Kilenc területre osztottuk fel a vállalat munkáját: a külső kapcsola­tok; a nyersanyagellátás; a nyersáruk forgalmi és táro­lási kérdései; a minőségsza­bályozás; a műszaki feltéte­lek; a termelés irányítása és szervezése; a számbavétel és belső információs helyzetünk; a tervezés és elemzés; a dol­gozók szociális ellátása, az oktatás, az ösztönzők és a propaganda. Létrehozták a gyári DH- bizottságot, amely első lé- i pásként elhatárolta az emlí­tett területeket és az azok­hoz tartozó feladatokat. Pél­dául a nyersanyagellátásból: információgyűjtés a szállí­tókról, a tárolhatóság, a mi­nősítési módszerek vizsgála­ta stb. A csoportok saját programot készítettek a vég­rehajtásról — milyen mód­szerekkel és mélységig kí­vánják elvégezni a vizsgála­tokat, elemzéseket, felméré­seket. bunkció és érték — Itt volt az első nagy hullámvölgy. A csoportokba kinevezett dolgozók nekilát­tak a munkának... és elke­seredetten kijelentették: ezt nem lehet megcsinálni, olyan nagy munka. De az első ijedtség után lassan visszatért a kedv, sőt, egyre izgatottab- bak lettek a résztvevők — felismerték az összefüggése­ket, látókörük vállalati szín­tűvé szélesedett. Most már olyan lelkesedéssel dolgoz­nak, hogy az minden vára­kozást felülmúl... — Igyekeztünk a csoporto­kat úgy összeállítani, hogy a tagok különböző munkaterü­letük ellenére szerves egy­ségben dolgozzanak. A nyers­anyagellátást vizsgáló cso­portban például egy szerve­ző, a rendeltetési osztály ve­zetője, a MEO vezetőhelyet­tese, a főzeléküzem és a nyersanyagcsoport vezetője vesz részt. Mindannyiuk munkája összefügg a nyers­anyagellátással — beviszik a csoportba munkahelyi gond­jaikat, ellátják szakterületük érdekképviseletét, megis­merik egymás munkáját is. A negyven csoporttagot DH-munkájuk idejére akár minden vállalati munka alól fölmentjük — nem szeret­nénk ha tevékenységük má­sodrendű lenne. Az a cél, hogy minden energiájukat a feladatnak szentelhessék ... Elkészültek a csoportok programjai. Az alapelv: csak annak van értéke, amit a terméktől igénylünk, ami annak funkciójához tartozik. Ha valami fölösleges tevé­kenységet végzünk — azy a veszteség. A funkcióhoz tar­tozó követelményeknek vi­szont szigorúan, hibátlanul eleget kell tenni. Például: a vásárlónak biztosítékot kell kapnia az áru minőségéről. Erre szolgál a címkén fel­tüntetett szavatossági idő, a gyártó neve, a reklamáció lehetősége. A vizsgálódó cso­port megkeresi a gyártási folyamat azon pontjait, ahol hibalehetőség van: a címke bélyegzésénél, a felragasz­tásnál és a végellenőrzésnél csúszhat be hiba. Az elem­zéskor megállapítják, hogyan lehet megszüntetni a hiba- lehetőséget. Pályaműként kezelik A vizsgálati eredmények a „vállalati gazdasági tanács” elé kerülnek, a csoportok pedig föloszlanak, ki-ki visz­szatér munkájához. Ez az úgynevezett VGT két éve alakult a konzervgyárban. — Tagjai az osztályveze­tők, az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő. A tanács nem hivatalos, munkáját nem szabályozza semmiféle rendelet. Nem határozatokat hoz, hanem konzultál. Min­den tagja egyenrangú, és mindig az elnököl, aki a té­mát hozaa. A többiek el­mondják saját véleményü­ket, de ez a „házigazdát” nem kötelezi... A VGT értékeli a megszü­letett csoportmunkákat. Mindegyiket pályaműként kezelik, egymással verse­nyeztetik, a legjobbakat lőj 10 és 5 ezer forinttal jutal­mazzák. Az értékelés során meghatározzák a felfedett legsúlyosabb veszteségforrá- ; sokat. A gazdasági egységek! vezetőinek javaslatai alapján programot dolgoznak ki ezek megszüntetésére. Minden te­rületen megkezdődik a vég­rehajtás — ez év végéig fel­számolják a nagy hibaforrá— ^ sokat. Ezzel befejeződik a. ' DH előkészítő szakasza. 1075. január 2-től az egész válla­latnál megindul a DH-gya-» korlata. i Jelzés — intézkedés — A legnagyobb h ibaforrásófa alatt a vezetők által elkövet­hető hibákat értjük, hiszen. a dolgozók a rossz döntés alp­ján rosszul dolgoznak... Csak: körülbelül huszonöt százalék a munkások által elkövethe. tő hibák aránya, vagyis az S' hibáik lényegesen kisebb ha­tásúak. Az év végére tehát kialakul a vállalatnál egy alaprend, amely az eddigiek­nél szervezettebb, jobb nvutv kakörülményeket biztosít, A munka közben elkövetett hibák jelzésére is kidolgoznak egy rendszert. Híbajelző Lapok készülnek,minden, munkáló, lyamathoz. Ha egy dolgozó - hibát észlel, a jelzőlapon megjelöli. A lapot kettétépi—« egyik felét továbbítja a veze. tőjéhez a másikat egy. fali­táblára helyezi. Az mindaddig ott marad, míg intézkedés nem történik... — A vezető a jelzett hibát behatárolja, azaz, a hibakata­lógus alapján megkeresi a le. hetséges forrást. Há kijavítot­ták. az intézkedésről 8zóló la. pocska odakerül a táblára a hibajelző mellé. Ez az . úgy. nevezett intézkedési kény* szerpálya... , A konzervgyári DH rend. szer ismertetését oldalakon át lehetne folytatni, annyi min. denről nem esett még szó. A legapróbb részletekig kidol­gozott, programozott üzemeié, si modellről, a felkutatott hibaforrások által nyitott, újí­tási lenetőségekről, az infor­mációt hálózat reformjáról, a csoportokban dolgozók alkotó, kedvéről, a kollektív szellem rendkívüli megerősödéséről és még folytathatnánk... 1976 januárjában megbeszél1.’ jük a. tapasztalatokat. Ha esetleg finomításokra lesz szükség, azokat végrehajtjuk, és a DH munkarendszer vég­leges gyakorlatunkká válik. Ez természetesen nem azt je. lenti, hogy most elkészült egy szervezési rendszer, és azon többé nem változtatunk. Ál. láspontunk szerint az egész vállalati munka felülvizsgá. latra szorul négy—ötéven­ként... 1980 körül tehát újabb vizsgálatokat végzünk az egész gyárra kiterjedően— Igaz viszont, hogy akkor tá­volról sem lesz iiyen nehéz dolgunk, hiszen a most ké. szített felmérések módszerei rendelkezésre állnak majd. A hibamentes munkarend, szer még csak az előkészítés szakaszában, van a Nyíregy­házi Konzervgyárban. De, milyen komoly munka folyik, azt egy, a vezetők által telje, sen reálisnak tartott terv jel­zi: rövid távon, három—négy éven belül megkétszerezik a vállalati eredményt— Tamavölgyi György Exportra termelnek Avenesellői Cipész Szövetkezet modelljei messzi országban keresettek. Jelenleg nyugatnemet megrendelésen dolgoznak. Képünkön: Petrohai Jánosné szalagvezető az új modell felsőrészeit vizsgálja a tűző szalagnál. (Hammel József felvétele.) E gyik ismerősöm meg­kért, hogy intézzek el neki valami apróságot. — Mi az neked? — kérdez­te. — Csak egy telefon. Egy perc az egész. Egy perc telefon? Ha csak rágondolok, rögtön elfog a görcsös kacagás. Még hogy egy perc! Bruha-ha! Bruha- ha! Ja, fogjanak le he-he! öntsenek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre nevetem ma­gam. Ha valaki manapság csúcsidőben egy perc alatt lebonyolít egy telefonbeszél­getést. hát annak szobrot ál­líttatok a főtéren, glóriával a feje fölött. Hallgassák meg, mi történt. Hívom a megadott intéz­ményt. Természetesen más­sal beszél. Néhány perc múl­va újra tárcsázok. Még min­iig foglalt. De ezt mar meg­Egy perc szokhattam. A Böhönye Gizi­ké is állandóan foglalt és mással beszél. Mégse szólok egyetlen rossz szót se, pedig őt imádom. Nos, fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múl­tán újra a telefonkagyló után nyúlok. Elvégre az egy perc telefon, az egy perc tele­fon! Nem tarthat évekig, nem igaz? Kicsörög. Rekedten és na­gyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a torkom­ban dobog. Valaki csak föl­veszi. Kis kattanás. Érces férfihang: — Tessék, itt TÜ- ZÉP. Elnézést kérve mente­getőzöm. Úgy látszik, rosszul tárcsáztam. XJj vonalat ké­telefon rek. A számlapra meredek. Csak nyugodtan és pontosan, nehogy eltévesszem a szá­mot. Most a Gyöngyvirág eszpresszó jelentkezik. Ked­ves női hang. Magyarázkodás, mentegetőzés. Az intézmény egy másik telefonszámával is kísérletezem. Ezúttal a temet­kezési vállalat jön be a vo­nal másik végén, pedig még nincsen rá szükségem. Magyarázkodás helyett most- már csak nyögdécselés- re futja az erőmből. A foga­mat csikorgatom. Háromszor körbeszaladom a szobát. Köz­ben mániákusan föl-fölneve- tek. A munkatársak össze­csődülnek a folyosón a kísér­teties kacajra. De nem mer­nek bejönni hozzám. Nem, nem vagyok ideges. Újra tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Újabb telefon. Újra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindig Ibolyka. Nagyon kellemes hangja van. Már úgy beszélgetünk egymással, ahogyan régi is­merősök szoktak. — Ismét én vagyok, Ibolyka. Ugye, nem zavarom? Apuka otthon van? Teljesen egyedül? És mit csi­nál? Nem volna kedve meg­inni egy kávét? Hát mégis szép az élet! Üs­se kő a telefont, és az isme­rősöket! — Akkor egy perc múlva találkozunk — búgom Ibolykának. — Tartson a bal kezében, közvetlenül a szíve fölött egy hófehér telefonké­szüléket, nehogy eltévesszem. Én a -legújabb kiadású tele­fonkönyvet lobogtatom majd a kezemben. S kicsit ránga­tózni fog a jobb szemem. Talán a telefonközpontot is elvi­szem a találkozóra, de ezt még meggondolom... Valami azonban továbbra is nyugtalanít. Hova tűnhetett az az átkozott intézmény? Talán bizony ellopta valaki? Elhessegetem magamtól eze­ket a kínzó gondolatokat. Mi­ért éppen most izgatnám ma­gamat, amikor már csak a találka helyét kell megbeszél­ni? Ebben a pillanatban kattan a telefon. A vonal megsza­kad. Gyorsan hívom az előb­bi számot. Ibolyka még le sem tehette a kagylót. Igen, azt hiszem, még vo­nalban van. —r Ó, drágám, én vagyok — fuvolázom. — Mit szórakozik, maga telefonbetyár! — dörgi egy kemény férfihang. — Mégis csak egy komoly állami in­tézménnyel beszél, nem pedig a nénikéjével!... Eőssi Kiss Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents