Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-19 / 141. szám
Í974. június 19. \ kelet-magyarörs'zäö O Óidat’ Közművelődési notesz Felnőttoktatás 2000-ben t ' Körkörös iskola — „E/tünt“ fiatalság Nemrég érdekes tervrajz került a kezembe. Egy iskolát ábrázolt. Köralakú iskolát. A tervező nem eredetis, kedni akart. Nagyonis racionális elgondolásból indult ki. A holnap iskolájának középpontjába ugyanis a könyvtárt állította. A tervrajzon körülö.te helyezkednek ei a tantermek, laboratóriumok, szertárak és más helyiségek. A körkörös elrendezés jól érzékelteti: nem is túlságosan soká úgyszólván az iskolai élet minden pillanatában nélkülözhetetlenné válik a könyv. Akár egy tanul, mányi feladat megoldásáról, akár egy laboratóriumi művelet előkészítéséről, akár egy kiselőadás anyagának összeállításáról lesz szó. „Magolás" nélkül Mindebből nem nehéz kiolvasni, hogy ebben az iskolában másképpen tanulnak majd a diákok, mint manapság. Sokkal kisebb szerepe lesz a magolásnak, nem is szólva a „puskázásról”, hiszen a könyvtárban szinte minden adat hozzáférhető. Legalábbis annak a számára, aki megtanul eligazodni a könyvek között, s elsajátítja á problémák megoldásához vezető könyvtári nyomozás- szakirodalmazás útjait. Azaz megtanulja mindennapos munkaeszközként használni a könyvet, amely nélkül később — az iskola elvégzése után — sem tud majd boldogulni. Azt hiszem, fölösleges bizonygatni, hogy minderre épp manapság, az oktatási reform megvalósítása során érdemes figyelmet fordítani. A tananyag csökkentés ugyanis csak akkor nem jár együtt a tudás csökkenésével, ha a diákok a jövőben nemcsak a szükségképpen megvékonyodó tankönyvek, hanem mind jobban a könyvtárak segítségével is készülnek óráikra. A „második pályafutás" Napjainkban a közművelődés munkásai körében sok szó esik a felnőttoktatásról, s az úgynevezett permanens tanulásról. A Technological Forecasting című angol kiadvány is erről a témáról közöl érdekes futurológiái eszmefuttatást. A szerző Linstone H. Véleménye szerint 2000-ben az emberek 22—24 éves korukban fejezik be iskolai tanulmányaikat, s utána mindössze 4—5 esztendeig dolgoznak. Ezután újra visszatérnek az iskolapadba, hogy valamilyen speciális képesítést szerezzenek. Körülbelül 35 éves korukig veszik hasznát mindannak, amit addig tanultak, majd újabb továbbképző tanfolyamon kell továbbfejleszteni tudásukat. Körülbelül 45 éves korukban kezdődik az emberek „második pályafutása”. Ezután már másféle — életkoruk meghatározta adottságaikhoz jobban igazodó — munkaterületekre helyezik át őket, természetesen ugyancsak kellő tanulmányi fölkészítés után. A 60. életévének betöltése előtt ismét mindenki továbbképzőén vesz részt. Ebben a korban ugyanis már némileg nehezebb lépést tartani a gyorsan változó tudnivalókkal, azaz rövidebb időközönként kell fölirissíteni az ismereteket. Aki 65 éves elmúlt, ismét életformát vált. Szó sincs arról, hogy a korunkban megszokott módon menjen nyugdíjba. Olyan foglalatosságot kell a maga számára kialakítania, amely mind a társadalom igényeivel, mind egyéni, képességeivel összhangban van. Nem kell ugyan a mai módon dolgoznia. de elhagynia sem szabad magát. Azaz el kell sajátítania a helyes aktív pihenő életmód tudnivalóit; Ez — legalábbis a tanulmányíró elképzelése szerint — szintén valamilyen tanfolyam keretében történik. A Technological Forecasting tanulmánya is bizonyság rá: van mire felkészülniük a holnap művelődési munkásainak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy oroszlánrészt kell vállalniuk mindazoknak a feladatoknak az elvégzéséből, amelyekről Linstone H. írt. Nem utolsó sorbán tudniillik rajtuk múlik: képesek lesznek-e állni a versenyt a mind rohamosabban változó világgal gyermekeink és unokáink? Könyvek és évek Magyarországon a művelődési házak látogatóinak több mint 60 százaléka fiatal. Ha az amatőr műkedvelő művészeti mozgalmak adatait vizsgáljuk, akkor azt is megtudhatjuk, hogy a résztvevők aránya talán még a 60 százalékot is meghaladja. Hasonlóról tanúskodnak a könyvtári statisztikák: a beiratkozottak közül csaknem minden második a felnövekvő nemzedék tagja. Ezekre a számokra természetesen joggal lehetünk büszkék. ígéretes dolog, hogy a fiatalok már a kezdet kezdetén megteszik az első lépéseket a kulturális értékek birtokbavétele felé vezető úton. Kár. hogy később sokan közülük megtorpannak. Aki ugyanis összehasonlítja az említett számokat mondjuk az ötLhat évvel ezelőttiekkel, az észre kell. hogy vegye: a tegnapi fiatalok egy része „eltűnt” a művelődési könyvtárak, műkedvelő együttesek számára. Az olvasási adatok például arra vallanak, hogy már a huszonévesek között kezd fokozatosan csökkenni a rendszeresen olvasók száma, a harminc körüliek pedig szinte mélypontra jutnak. „Kismamaklubok" Mi lehet ennek az oka? Vajon miért „vesznek el” a felnövekvők közül oly sokan a közművelődés számára? Némi magyarázatot ad a kérdésre a szabad idő alakulásának életkorra] arányos statisztikája. A férfiaknál 24—27 éves korban, a lányoknál és fiatalasszonyoknál még korábban csaknem a felére csökken a napi átlagos szabad idő. Azaz nagyjából abban az életkorban, amikor — szintén a számok tantteá-' ga szerint — viszonylag a legtöbben kötnek .. közülük házasságöt. Alighanem mindez összhangban van a művelődési házak, amatőr együttesek vezetőinek tapasztalataival: a családalapítás gondjai gyakran vonják el tőlük a fiatalokat, közülük is elsősorban a lányokat. Alapos a gyanúm, hogy ez csak részben törvényszerű. S ami még fontosabb: semmiképp sem szabacf ebbe beletörődni. Sokkal inkább azon volna érdemes a népművelőknek gondolkozniuk, miként nyújthatnának a jelenleginél többet a fiatal házasoknak; hogyan vállalhatnának nagyobb részt — a többi között „kismama klubok”, a lakás körüli munkák' elvégzéséhez segítséget nyújtó szakkörök, stb. megszervezése révén. — problémáik megoldáséból... (V.) A NYÍRTÉTI PÉLDA Egy técsz — egy falu 4 társadalmi munka harmadik díjasai között Az útvonal, melyen Apagy felől beérünk Nyírtét község központjába, egy sor helyi nevezetesség mellett visz el. Jobbra az új óvoda. A lakosság társadalmi munkájával és a termelőszövetkezet anyagi segítségével épült fel — szeptemberben már benne lesznek a gyerekek. Emitt egy ligetes nagy telek, melyet a termelőszövetkezet ajándékozott a falunak, hogy új ABC-áruhá- zat építhessenek rajta. Van még egy sportpálya, melyet ugyancsak a Rákóczi Termelőszövetkezet hozott rendbe és csinosított ki. A járda, melyen át belépünk a szövetkezet központi irodaházába. éppen a gyümölcstermesztő brigád munkája. És a főtér, amit itt Piac térnek neveznek. Néhány tócsa áll még rajta a nedves tavaszi délelőttön. De egy évvel ezelőtt még nemigen tudott tengelytörés nélkül megfordulni rajta a csuklós busz. Többszáz tonna követ hoztak Tokajból a szövetkezet traktorosai és kikövezték — néhány más közterülettel együtt. Mindig a termelöszövetke- zet és a falu. Dé hiszen Nyírtéten az ajándékozó és megajándékozott szinte azonos. önmaguknak építették, amit felépítettek. Csak hogy meg is kell ezt érteni. Hogy történt ez itt? — ezzel a kérdéssel nyitottunk be Bíró Mihályhoz, az Apagy—Nyírtéti Közös. Ta.pác^ elnökéhez. — Tavaly, egy.ápriüsivasárnap gyűlést . rendezett a Hazafias Népfront. Körülbelül hatvanan jelentek meg, köztük jónéhány olyan tanácstag, aki a termelőszövet, kezeiben is vezető. Legtöbb hozzászólás egy új. ríagyobb óvoda szükségességéről hangzott él. Elmondták a tanácstagok, hogy már harminc nyírtéti gyerek nem fér be a régi kicsibe. Márpedig a község asszonyai is dolgozni szeretnének. Hova tegyék addig a kisgyereket? Ifj. Papp Miklós tanácstag. egyben a Rákóczi Termelőszövetkezet brigádveze. tője is: — A mi elnökünk már előzetesen tájékoztatott arról, hogy az óvoda hiánya mi . lyen nagy lemaradást jelent a falunak. Mj is beszéltünk brigádtagjainkkal, választóinkkal. így történhetett, hogy a gyűlés a következő felajánlással fejeződött be: minden termelőszövetkezeti tag felajánl két nap társadalmi munkát, ezenkívül a iáját munkadíjából még jeetEletet és értéket mentettek a munkásőrök Nem követtem el világrengető hőstettet, csak emberi. illetve mUnkásőri kötelességemet teljesíte tem. Úgy gondolom, más is ezt tette volna a helyemben. — Május 7-én reggel' 8 óra előtt történt, amikor kisfiámat, Lacikát vittem az iskolába... Éppen a vásárosna- ményi tiszai híd mellett men ünk el. amikor segély- kiáltásra léttem figyelmes. A gyereket gyorsan leültettem az út szélére és átrohantam a gáton, le a Tisza partjára. Legnagyobb meglepetésemre egy fuldokló, embert vettem észre, akinek már csak a feje látszott ki a vízből. Még egy utolsó segélykérésre volt ereje, mielőtt teljesen elmerült volna... Zakómat ledobva a Tiszába vetettem ma. gam. Nem számoltam azonban azzal a veszéllyel, ami ezután következett... Kőncz János egy pillanatra félbe szakítja beszélgetésünket. Előveszi zsebkendőjét,. letörli verejtékező, homlokát, ahogy átéli ismét a történteket. — Amikor megragadtam a fuldokló bal kezét és kezdtem kimenteni a vízből,- az iszap velem is süllyedni kéz. dett, hisz az előző napok nagy áradása után hirtelen leapadt a Tisza és ez mindig nagy iszapképződményt, hagy maga u;án. Ahogy próbáltam a part felé vonszolni Szűcs Istvánt, a nyolc gyermekes családapát. még jobban nyelt engem is az iszap. A legborzasztóbb az volt. hogy nem tudtam mibe kapaszkodni. Ekkor a szerencse szegődött, mellénk — Tóth József rendőr törzsőrmester személyében —. aki előzőleg szintén meghallotta Szűcs bácsi segélykiáltását. Ezu'án ő megragadta az én kezemet, én tovább szorítottam Szűcs István csuklóját és végül sikerült mindkettőnknek megmenekülni. — Hány gyermeke van? — teszem fel a kérdést a 40 éves Koncz Jánosnak, a Vá. sárosnaményi Esze Tamás egység munkásőrének, a termelőszövetkezetek önálló vál- lalkozású üzeme autószerelőjének. — Három gyermekem van — mondja —. de tudom mit akar kérdezni. Nem gondoltam-e rájuk, a veszélyben?! Ilyen esetben az ember csak egyre gondol, arra. hogy megmentse a bajbajutott életét. Később sok mindenre gondoltam, az igaz. De is. mételten csak azt tudom mondani, hogy a kötelességemet teljesítettem. Romanovics Mihály, a Nyírmadai Állami Gazdaság motorosfűrész kezelője, ha nem is életét, de otthonának megmentését a tűz martalékától a helyi munkásőröknek köszönheti. Egy szombat délelőtt, volt — emlékszik vissza Czigler Elek, a munkásőrök helyi parancsnoka. Perzselt a nap, amikor a vásártéren gyakorlatoztunk. Egyszer arra lőttem figyelmes, hogy Roma. novics Mihály pajtájából hatalmas füstfelhő gomolyog, majd pillanatok alatt lángba csap a pajta teteje, miközben két gyerek — mármint a tettesek — riadtan futnak tova. — Parancs nélkül minden munkásőr a helyszínre rohant. Első dolgunk az volt hogy az állatokat a már lángoló istállóból kitereljük és csak ez után kezdtünk az oltáshoz, mindent elkövetve, hogy a nemrég felújított, szép családi otthon ne kapjon lángra. Mintegy másfél óráig tartott a harc a lángokkal. de végre sikerült megmentenünk egy család otthonát. Kecskovszkl József tőnek a díját. De ha a férj és feleség is tagok, akkor külön-külön. V Kun Ferencné, a tanács gazdálkodási főelőadója előveszi a nyilvántartást és onnan számolja ki: az első felajánlás értéke 83 ezer forint volt. Ehhez a termelőszövetkezet a pénztárából hozzátett 67 ezret. így egészült ki százötvenezer forintra. A helyi tanács ehhez hozzátett négyszázezret. A megyei tanács is adott másik négyszázezret. De ez még mindig csak ahg egymillió. Az óvoda pedig 1,2 millióba került. Honnan került elő a többi ? Ismét társadalmi munkából! Az épület már áll, ősszel „kétcsoportosán” megindulhat. Külön érdekessége még. hogy az óvoda fenntartásához a termelőszövetkezet évi tízezer forintot, ajánlott fel. ezenkívül külön évi 74Ó0 forinttal egy konyhai dolgozó — ebben az esetben Kaplonyi Annuska —. egésznapos munkabéréhez. Jankovics Ferenc, a termelőszövetkezet párttitkára mindehhez hozzáfűzi, hogy nem is kevés gond volt ezt a nagyméretű társadalmi megmozdulást megszervezni a szövetkezet párt- és társadalmi vezetőinek. Mindenekelőtt: a gyűlésen csak hatvan körüli volt a létszám, holott a számbavehető felnőttek száma háromszázon felül van. A többivel beszélni kellett a felajánlásról. — köztük olyanokkal is. akiknek nincs már kisgyerekük,, tehát nem személyes érdekük az óvoda. El is érték, hogy Nyírtéten nincs olyan család, amely kimaradt volna a megmozdulásból. Aztán magát a munkát is meg kellett szervezni: ki, mikor, mit, hol csináljon. Végül is sikerült. Azóta is az a mondás járja Nyírtéten, hogy az itteni ember inkább felajánl négyszáz forintot magától, mint azt ' eltűrné, hogy mondjuk a községfejlesztési adóját ötven forint, tial emelnék. Az óvoda regénye Az utcák vezetői Csak el kell kezdeni A siker egyik legszebb t.ü* kát mégis két olyan tanács* tag mondta el, akik egyben brigádvezeiői a sző vetkezettnek is. Éva István például a Vöröshadsereg utcában lakik. Ez az utca a választókörzete. De itt laknak az általa vezetett növénytermesztési brigád tagjai is. Ifj. Papp Millióssal ugyanez van a Sza. badság utcában. Vagyis: a választókörzet felnőttjei egyben egy közös brigád tagjai is. Bármikor átalakíthatják brigádgyűlésüket tanácstagi beszámolóvá vagy fordítva. De nem is nagyon van szükségük sok gyűlésre, hiszen majd mindennap együtt vannak, együtt dolgoznak, ismerik egymást, megbeszélhetik kis közös ügyeiket — melyből a nagy közös ügyek lesznek. A falu összefogását azóta nem tehet megállítani. — Az átalakítandó húsbolt munkálatait a termelőszö. vetkezet a saját erejéből vé. geztette el — sorolja Szépe József. a tanács igazgatási főelőadója. Szükség van új árúházra. A hozzávaló telket a termelőszövetkezet ingyen adta. A háromszázhat« vkti öles ingatlan értéke kö. zel jár a húszezer forinthoz. Amikor a két termelőszövetkezet két faluja a társja. dalmi munkákra kiírt versenyben százezer forintot nyert, ezt közös nyereségnek tekintették. És, mivel össze- taranak, sok a rokon is, senki sem emelt kifogást az ellen, hogy ezt a százezret Apagy kapja, alighanejn itt újra kezdődik a történet és itt is óvodaépítéssel. (g) Á bizíonsáeosabb közlekedésért Űjabb egyirányú utcák a megyeszékhelyen A biztonságosabb közlekedés megteremtése érdekében — amit lapunkban már közöltünk — az elmúlt napokban forgalmi változásokat léptettek életbe Nyíregyházán. így többek között újabb jelzőtáblákat helyeztek el, • útvonalakat rendeltek egymás alá, több keskeny, de egyébként forgalmas útvonalat egyirányúsí- tottak. A bevezetett forgalmi változások első szakaszában került sor a Víz utca és Uj utca egyirányúsítására is. A járművekkel közlekedők örömére, az egyirányúsítás eredményeképpen — mivel megszűnt a szembejövő forgalom — az eddigi keskeny és szűk utcák „szélesebbé” válhattak. Az így kialakult két forgalmi sáv megteremtette a biztonságosabb közlekedés lehetőségeit. Sajnos egyes járművezetők nem figyelik, így nem is veszik észre az újonnan kihelyezett jelzéseket, büntetlenül hajtanak be és közlekednek a forgalommal szemben a „Behajtani tilos” tábla felől, szabálytalan oldalon parkíroznak, stb. Az új forgalmi változások csak akkor érhetik el céljukat, ha a közlekedők azokat meg is tartják, azok szerint közlekednek. Aki pedig a KRESZ ide vonatkozó rendelkezéseit nem tartja meg — legyen az kerékpáros is — a közlekedés többi résztvevője érdekében meg ken büntetni. Az 1/1971. BM—KPM rendelet immár három éve megváltoztatta az egyirányú utcában való megállási és várakozási szabályokat. így: egyirányú utcában megállni és várakozni, amennyiben az utca két forgalmi sáv szélességű, csak az úttest jobb szélén szabad. Három forgalmi sávszélesség esetén (egy forgalmi sáv 2,75—3 méter) - az utca jobb és bal oldalán a várakozás egyaránt megengedett, feltétel azonban, hogy a továbbhaladó járművek számára egy forgalmi sáv szabadon maradjon. Az ugyancsak egyirányú Egyház utcában a várakozás módját jelzőtábla jelzi. Az ott elhelyezett tábla azt jelenti, hogy félkerékkel — ahogyan a tábla rajza mutatja — fel kell állni a járdaszegélyre és csak úgy szabad várakozni. A közeljövőben közieket dési szakemberek bevonásával a városi tanács műszaki osztálya további korszerűsítések, változások bevezetését tervezi. Előreláthatólag sor kerül a Kálvin tér, Iskola utca és Kereszt utca egyirányúsítására is. (k, gy.)