Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
1974. június 18. »CELftY-MAGYARORSZAd Rang és kötelesség SOKSZOR ES SOKFÉLE VETÜLETBEN esik szó a fiatalságról. Most nemcsak a néhol előforduló viselkedési fonákságokra* felnőtt zsör- tölödésekre gondolunk, hanem az ifjúság között fellelhető vívódásokra, értékítéletekre, tisztázott és tisztázatlan kérdésekre. Az ifjúsági törvény végrehajtásának főbb kérdéseit megtárgyalta a közelmúltban a Minisztertanács; gyárakban és tanácsoknál töprengenek azon, hogyan lehetne a fiatalok pályakezdési és lakásgondjain enyhíteni. A legtöbbet általában a napi, velük kapcsolatos feladatokkal foglalkozunk. Helyükről, szerepükről kevesebbet szólunk, pedig néha nem ártana rávilágítani bizonyos elvárásokra, utalni a fiatalság sajátos tennivalóira. Olyan országban élünk, ahol — jóllehet, demográfiai gondjaink is jócskán vannak — több, mint egymillió általános iskolás nevelkedik. Félmillió körül van azoknak a száma, akik valamilyen középfokú oktatási intézményben tanulnak. S ha 30 éves kornál vonjuk meg a „fiatal” korhatárt, újabb milliós tömeget számolhatunk ehhez. Van tehát körülbelül két és fél, hárommillió fiatal országunkban, a lakosságnak legalább a negyedét teszik ki. Felmérhetetlenül sokat jelent, miként találják meg a helyüket és jogaik mellett megteszik-e erejükhöz mérten a kötelességeiket is? Rang és kötelesség. A tö- megnyi fiatalnak sajátos rangja van hazánkban. Olyan rang, amely nemcsak elvárásokat és igényeket jelent, hanem azt is, hogy a felnőttek törődése mellett adniuk is kell valamit. A rang: kényes fogalom. Előkelő szerepet feltételez, korszerű, az igényekhez mért gondolkodást. S azt is, hogy a rang hordozója pontosan tudja, mivel kell „fizetnie”. Ha — más aspektusból — például egy vezető rangjáról beszélünk, feltételezzük, sőt igényeljük, hogy olyan erkölcsi mérce szerint. él, amely megfelel a rangnak. Tehát felsőfokon tesz eleget sokrétű kötelességének. MIT JELENT ESZERINT az ifjúság rangja? A szocialista társadalom — a munka társadalma, ahol a munka jog, de kötelesség is. Nyilvánvaló tehát, hogy annak a fiatalnak lehet igazi rangja, és nemcsak mondvacsinált, óhajtott rangja, aki — dolgozik. Mégpedig a tehetségének,' képességeinek javát adva, kifogástalanul és odaadóan. Diáknak munka: a tanulás, minden fokon és minden iskolatípusban. Az egyetemi hallgató, aki bukásokkal, utóvizsgákkal éviekéi s a tanulásra a vizsgák előtti utolsó éjszakákat szánja csupán, nem lehet rangos fiatal. Az ifjú szakmunkás, akinek a kezéből harmadrendű munkadarab, „összepofozott” selejt kerül ki, baráti társaságban lehet „nagymenő”, az is előfordulhat, hogy pénze van, jó „svá- dája”. Önmagában azonban rangnélküli ember. A fiatalság rangja a becsületes tanulásból, a jól— végzett munkából ,és a szocialista törvények szerinti életvitelből tevődik egésszé, korszerű és reális fogalommá. A három tényező bármelyikének semmibevevése azzal jár együtt, a lényeget tekintve, hogy a rang fontos tényezői közül valamelyik nincs jelen, tehát önmagában a rang is csorbát szenved. SZÓLNI KELL ERRŐL, mert a fiatalság rangjának, szerepének megítélésénél téves vágányokra vezethet egyeseket csak a külsőségek értékelése, meglátása. Ha a szórakozás, a viták, a baráti kör, a zene háttérbe szorítja a tanulást, köny- nyelmű életvitelt diktál, a fiatal lehet nagyon népszerű szőkébb, hasonló társaságban, de mint értékes, rangos ember — nem jöhet számításba. Felszínes külsőségek elterelhetik ideig óráig a figyelmet az igazi rangosságról, de előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hova sorolódik az ilyen fiatal, s a valóban rangjukra adók kizárják r.iguk közül, eltávolodnak tőle. Sokféle, fiatalok köreiben honos vitának, nézetnek lehetünk tanúi. Vitáknak, amelyek azt boncolják, vajon lehetséges-e forradal- miság a mai korban, amikor az építés, a köznapi munka mellett nincs szükség nagy lángolásokra, történelemkönyvekben olvasható, különleges hőstettekre. Előfordul, hogy szürkének, nagy tettektől mentesnek látják korszakunkat a fiatalok egyes csoportjai. Keresik és kutatják a „nagy lehetőségeket”, önkéntelenül is torzítva látásmódjukat. Pedig, voltaképpen egyszerű, gondolkozással, helyes értékeléssel felfogható dolgokról van szó. A KOR FORRADALMISÁGA — éppen a hétköznapi tettekben gyökerezik. Abban, hogy jó és korszerű lakóházak épüljenek, szép hidakat alkossunk, modern gépeket, korszerű mezőgazdaságot, a valóság igényeihez mért tudományos életet, kutatásokat. Ha végiggondoljuk, ez most legalább olyan fontos — hiszen a jövőt teremtjük meg vele — mint elődeink forradalmi harcai, nagy küzdelmei. (V.) Újabb iiBBkaalkalon Vásárosnaményban Ez év január 1-től mintáz Elektromechanikai Vállalat beregi gyára dolgozik a korábbi Beregi Vegyesipari Vállalat. A javarészt rádióadó berendezéseket gyártó EMV Vásárosnaményban olyan alkatrészgyártást honosít meg, amelyre Budapesten sem elég hely, sem elég munkaerő nem volt. I Megmarad viszont a gyár korábbi profilja is, a különböző vasszerkezeti gyártás, ami igen jövedelmező volt. Vásárosnaményban a meglövő csarnokot most telepítik be gépekkel. Olyan kulturált csarnokot hoznak létre, ahol az az egyelőre 40— 50 .ember, aki Budapesten ismerkedett meg a gyártás fortélyaival jó körülmények között dolgozhat. A naméEgy napon New Yorkban az elektromosipari dolgozók sztrájkja miatt elsötétültek a tévé-képernyők. Milliók verték dühükben az asztqlt odahaza, Barkins úr viszont a saját haját tépte a hallban lévő tévé készüléke előtt, mert a középsúlyú boxmeccset volt kénytelen nélkülözni. Átrohant a hálószobájába, hogy ottani készülékét is bekapcsolja, de felesége rászólt: — Nem akar működni az itteni készüléked, egyszerre sötét lett. Talán a hallban még működik. Vagy az antennával volna baj? Egyáltalán van-e áram? — ön kicsoda? — kérdezte meglepődve Barkins úr. —Ugyan. Hát Edit vagyok, a feleséged. — Ahá, — nyugodott meg Barkins, — akkor ezek a gyerekek az enyémek! Nahát, togy megnőttek. Nemrég alig nyiaknak új feladat az EMV gyártmányaiban való részvétel, hiszen még a mechanikai alkatrészeknél is igen nagy precizitást, pontosságot kíván a munka, nem annyira a lakatosok - munkájára, hanem a műszerészekére hasonlít a tevékenység. A fejlesztést úgy végzik, hogy a későbbiekben már önálló műszereket, berendezéseket is gyártsanak. A csarnok mellett a közeljövőben — az 1975-ig megvalósítandó tervek között szerepel — korszerű szociális létesítményeket is építenek a beregi gyárban. Ezzel mind a lakatos üzemben, mind a másik üzemben dolgozók körülményei javulnak. Az öltöző, ebédlő és kazánház terveit a NYIRTERV készíti. 2—3 kilós kis fasirthúsoknak láttam őket. — Pedig 13 és 15 évesek! — mondta a feleség. — Nagyszerű! Üdvözöllek benneteket, gyerekek! — Helló! — mosolyogtak vissza azok. Aztán az egyik gyerek odasúgta az anyjának. — Ki ez a pohos alak? — Halgass, Henrik! Az apád. Barkins úr kissé kínos helyzetben folytatta: — Emlékszem, még a „Háromszor megölve, s mégsem megelégedve” című filmsorozat idején volt egy kislányom, aki tudott gitározni. Az idei feladatok között szerepel, hogy a korábbi profilnál is növeljék a szervezettséget, s előreláthatólag 35—40 milliós termelési értéket hozzanak létre. A beregi gyár mint önálló gyáregység működik, nagyfokú önállóságot kapva a központtól. A vásárosnaményi gyárat már most bevonják a rádióadók szerelésébe, így a tokaji URH-adónál a vasszerkezeti munkában a helyszíni szereléseknél vesznek részt. Emellett az EMV tovább szeretné bővíteni szabolcsi kooperációs kapcsolatait is, különösen a VAGÉP-pel, ahol egyes vasszerkezeti alkatrészeket gyártanak a megrendelő megelégedésére. a. b.) Most gitározhatna a tévé-műsor helyett. — Az Suzy volt! — felelte a felesége. — Már rég férjhez ment. Az esküvőre nem emlékezhetsz, mert mint mindig, akkor is éppen tévét néztél. — Mi a csoda !— lepődött meg Barkins úr. — Remélem, ezek után, hogy egy jó ideig eltart ez az áramhiány és nem lesz tévé-adás. Ördögien érdekes, becsületemre, megismerkedni az embereknek közelebbről is a családjával!... Fordította: Dénes .Gésa. Art. Buchwald: A tévé áldása ÖTEN AZ EZREKBŐL 1974. június 16. Vasárnap, meleg, napsütéses. Nyíregyházán strandolnak, pihennek, tévét néznek, kertészkednek, kirándulnak, sétálnak az erdei utakon. A Tiszánál, a Szamosnál, a Krasznánál és a Túrnál ezrek vigyázzák, erősítik, építik a gátakat, hogy elhárítsák a veszélyt. Az ő vasárnapjuk a telefonoknál, te- lexgcpeknél. URH-adóknál, a dózerokon, a fóliával védett nyulgátaknál és a homokzsákoknál telt el. Az ezrek közül öt emberrel találkoztunk. Ha sikerült megvédeni a házakat, a termést, a jószágokat, akkor az nekik is köszönhető. Pethő Sándor. Mint egy főhadiszállás. Pethő Sándor, a mátészalkai szakaszmérnökség vezetője az árvízvédekezés térképe előtt áll. A Tisza száné itt piros, a Szamosé kék, a Túré zöld, a Krasznáé barna. A fiatal mérnök a grafikonon mutatja, hogy szombaton a legveszélyesebb helyzet a Krasznánál alakult ki. 16 és 18 óra között Ágerdőnél 651 centivel tetőzött a folyó és elérte az 1970-es maximumot. Csak most várták a vizet. Jó az összeköttetés a szomszédos országok vízügyi szerveivel, közvetlen telefonon és URHrláncon is. Jó a szervezettség, az összhang, a fegyelem, s nagy felelősségérzet tapasztalható a községekben is. ök jönnek felajánlani embert, gépet, s maguk is szervezik a figyelést. A szakmémökség olyan, mint egy főhadiszállás. Nincs egy perc megállás. Kereken háromszáz kilométer töltés védvonal tartozik ide és az új gát huszonöt kilométeren. A mérnök sápadt, szeme ki alva lián. Az orvos nem akarta munkába engedni, de tíz napja volt egy árvízvédelmi gyakorlat és azon ott akart lenni. És aztán jött az igazi veszély, a háború a vízzel. Tizediké óta fél éjszakákat alszik csak: bentről irányít és a helyszínen tapossa a sarat. Kun László. Menteni a közős vagyont Mérk határában lánctalpasok, dömperek. A falu széléiül ártengerré szélesedett a Kraszna. A házakat homokzsákokkal, fóliával védik. Kun László a tsz brigádvezetője hatvankét éves. Most is névsorral jár a kerékpáron. Már hat napja szervezi a munkát, az ügyeletet. Nappal is, éjszaka is tíz embert állít ki a brigádjából a gátakra. Azt mondja, ha addig megvédték a gátat, akkor mo6t már ki kell tartani. Szerdán éjszaka jött a gulyás és jelentette, hogy ott a víz. Elvitte a brigádszállást, a villanypásztort. 150 hold szénát. A brigádvezető és emberei öt éjjel nem aludtak, hogy mentsék a .tizenötezer baromfit, a félezer szarvasmarhát. Fáradt, de megy. Hetvenben is ő volt a brigádverető. akkor is ilyen magas volt a víz, de akkor — mint mondja — nem védekezek ilyen tervszerűen és ilyen nagy erővel. Örömmel mondja, hogy az emberei szívesen mennek, önként is. Aki éppen pihen az is utánaszól; ha nincs elég embered, csak szóüi Szabó Bertalan. Amíg a veszély elmúlik. A község szélén magasítják az utat — ez itt egyúttal a töltés is. Szabó Bertalan lánctalpas dózerral simítja a homokot. Nyíregyházán lakik, Olcsvaapátiban dolgozott hétfőn és csütörtökre virradó éjjel két órakor mozgósították Nagyhódosra a Túr híd- jához. Ott nem kellett beavatkozni, onnan jött Mérkvállajra. Péntektől utakat csinál, gépeket huzgál. „A gépen aludtam, amit aludtam, két-három órákat a huszonnégy, bői. Hogy meddig tart még ez, minidig az adott helyzettől függ. Addig, amíg elvégez, tűk a munkát.” Borostás az ama. Hétfőn jött el a családjától, azóta nem borotválkozott. Markos János. Minden dicséret a lakosságnak. Múrkos János gátőr a 1-2/3-as szakaszon.' Csütörtök reggeltől van itt. irányítja a gépeket, figyeli a vízállást. Negyvennyolc órán át dolgozott és azóta egy falat nem ment le a torkán. Nem is volt ideje az evésre, mert a víz jött állandóan. Berekedt a kiabálás- tói, alig van hangja. Dicséri a lakosságot: áldozatkészek, nyugodtak. Húszezer homokzsákot raktak le a körgáthoz, ezerötszáz fáklya fénye mellett dolgoztak két éjsza. kán át. Simák Viktorné. Nagymama a gáton. Ha címet kellene adni Simák Viktorné helytállásának, akkor a legjobb talán az lenne: asszony a gáton. Simák í^éni nagymama, de lapáttal a kezében dolgozik a férfiak között — péntek reggeltől szinte egyfolytában. Előbb biztonságos helyre vitte az unokáit az Édesanyák utcai házból — ame. lyet fenyegetett a víz — aztán beállt menteni. Tölteni a zsákokat, ha parancsot kapnak. legyen mivel erősíteni a gátat. Azt mondja: az asszonyoknak is szóltak, hogy ha tudnak, menjenek segíteni. Ö szívese» jött és a többiek is. Pedig egy asszonynak otthon is lenne mit csinálni,, de úgy sem fogná a munka. Hetvenben az emlékezetes árvíznél kiköltöztették őket is. hiába dombon laknak. Most keményen dolgozik, hogy erre ne kerüljön sor. „Az ember ne csak akkor vállaljon másokért munkát, ha maga is közvetlenül bajban van...” ' . . Kopka János és Hammel József riportja J Vasárnap a gátakon I. dfM
