Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

Hó és jég esett Szatmárbcm 'Hm swáiwf** HÉT VÉCÉN \ I Ismét beigazolódott az ősrégi igazság: a pénz nem boldogít. Legalább hárommilliónk szeme láttára, füle hallatára tárta fel lelkét a televízió legutóbbi bűnügyi műsorában, a Kék fényben az a középkorú férfi, aki maga sem értette miként, de az utóbbi időben bárhová nyúlt, minden pénzzé vált a kezében. Azt is mondta, hogy ő alapjában véve ártatlan, amiből az együttérző néző arra következtethetett, hogy ez az ember a pénz áldozata. Akkor pedig érthetetlen, hogy miért őt sétál­tatják már hosszabb ideje a Markó udvarán. Talán nem találják az igazi bűnöst, a pénzt, annak ellenére, hogy annak sajátos szaga van, ami után vágtában me­hetne a nyomozókutya? Adás után hosszan eltöprengtem: lehet, hogy ez a középkorú férfi világéletében undorodott a pénztől, valósággal menekült előle, amíg mások meg éppen utána futnak. Furcsa módon mégis rátaláltak a piro­sak, meg a lilák, valósággal rácsimpaszkodtak, rabsá­gukba ejtették, miközben akik mindig csak a pénzük után futkároznak szemükkel sem láttak belőlük egyet sem. Milyen különös is az élet — folytattam az önma­gámmal kezdeményezett beszélgetésemet. — Amíg egyesek valósággal reszketnek a pénzért, minden egyes garast legszívesebben a fogukhoz vernének, addig a Kék fény sztárja valóságos istencsapásnak tartja, s talán magában — pontosabban zárkai magányában — ezerszer elátkozza azt, akinek valaha eszébe jutott a penzcsinálás. Mert mit tett ő, hogy idejutott? — kér­dezte önmagától. Szavaiból kitűnt, ő is olyan ártatlan emberként jött a világra, mint akik most nem a bör­tön udvarán, hanem a,liget árnyas fái alatt sétálnak. Dolgozgatott, kevés pénzért, s tehet ő arról, hogy egy­szeresük váratlanul örökölt egy értékes ingatlant? Ilyen bárkivel előfordulhat! S higyjük el, ő csak fize­téskiegészítésként kérte az iparengedélyt, mellékfog­lalkozásként pulóverek készítésére. Tehet ő arról, hogy egyszeriben olyan kapósak lettek a termékei? S hogyan tagadhatta volna meg a szívességet azoktól az embe­rektől, akik sorban álltak a küszöbén s mondták, szí­vesen bedolgoznának neki? Nem, neki nincs kőből a szívé, benne még él az emberbaráti szeretet. Inkább fel­állt a hurkológép mellől, átadta a helyét, s vállalata a nagytételű anyagbeszerzés fáradalmait, meg az érté­kesítés emésztő munkáját. Szerinte ezért inkább elis­merést érdemelt volna, s ehelyett házkutatást tartottak az ő ártatlan hajlékában, s amíg megtalálták azt a ko­szos félmilliót, úgy felforgattak mindent, hogy a fele­sége talán még most sem tudott rendet teremteni. Azon meg egyenesen felháborodott, hogy a riporter meg sem említette vagyontárgyai között a kocsit, pedig van, de mit szól hozzá, azt sem a hasán kellett megspórolnia, hanem nyerte a sorsoláson. Meg kell adni, szerencsétlen egy szerencsés em­bert láthattunk a képernyőn! Ha jól meggondoljuk, — és miért ne tehetnénk? — hasonló bonyolult egyénisé­gekkel másutt is találkozhatunk. Hallani esetekről, hogy X, vagy Y még a kezét sem mozdítja, az ő pénze független, önálló életet él. Fiadzik. Az ilyen ember is mondja, maga sem érti, hogy van ez, miféle természet fölötti jelenség lehet ennek az oka? Aztán még azt is mondja, néha már annyi a pénze, hogy nem tud mit kezdeni vele. Megkéri szépen a takarékpénztárt, legyen szíves és őrizze meg, vigyázzon rá, ha már megvan. Aztán megbánja, hogy engedte magát rábeszélni az autónyereményre, mert a tíz darab tízezrese közül az első alkalommal kihúzták az egyiket, nyert egy Zsigu­lit, de neki semmi kedve hozzá, meg is szabadul tőle. Majd hogyan sértse meg a vevőt, aki nyomban plusz ötezret ráígér a kereskedelmi árra? Nőnem, ő nem okoz senkinek keserűséget, inkább az utolsó százasig végig­számolja a pénzt, ami megint nyűg lesz neki: be kell vinni a takarékba, várni a sorszámra s tűrni a tekinte­teket. hogy vajon honnan van neki ennyi pénze. Ördögi kör ez, kérem! — vallja meg őszintén az ilyen ember s nyomban a szívére panaszkodik, ami sajog, egyre többször szúr, inkább ne lenne egy huncut vasa sem, csak egészség lenne! Akadnak persze olyanok is, akik nem szeretnek beszélni a pénzről, ha csak tehetik, eltitkolják, amijük van. De a sors keze őket is utoléri mivel köztudott, hogy a pénz beszél... hiába hallgat a tulaj. S ha egy­szer a pénz kinyitja a száját, attól az isten óvjon! Mert, bár a pénzre nincs ráírva, hogy honnan származik, a fecsegés során azért kiderülhet egy és más. Ilyenkor aztán a Kék fényben történő fellépés már gyenge vi­gasz annak, akire a kamerát meg a reflektort ráirá­nyítják. Még honorárium sem jár érte. Angyal Sándor lúlius 21-én „SZÚR” Nyíregyházán Négyórás műsor, labdarúgó-rangadó Több éves hagyomány már, hogy minden nyáron Buda­pesten és több vidéki város­ban megrendezik a Színészek —Újságírók labdarúgó-mér­kőzését, a SZUR-t. Az idén Nyíregyházán, a városi stadionban bemutat­koznak a főváros legnevesebb színészeiből és, újságíróiból álló labdarúgócsapat tagjai. Július 21-én, délután fél 3 órakor, rossz idő esetén 28-án kerül sör a nagy „esemény­re”. A „parókások” és a „toll- forgatók” együttese nagy becsvággyal készül a sza­bolcsi első bemutatkozás­ra. Mindkét csapat győzelem­mel szeretne rajtolni Nyír­egyházán. Az előzetes jelzések szerint a színész labdarúgók-csapat- kapitánya Koós János lesz. A közel 4 órás műsorban a főváros legnevesebb színészei, énekesei és legismertebb tánczenekarai szerepelnek. Konferál és a mérkőzést ve­zeti: dr. Hegedűs János. A műsorban szereplők között lesz Bessenyei Ferenc, Cs. Németh Lajos, Garas Dezső, Major Tamás és még sokan mások, köztük Agárdy Gábor, Ambrus Kiry, Aradszky László, Básti Lajos, Bilicsi Tivadar, Bodrogi Gyula, Ha­rangozó Teréz, Kabos László, Korda György. Várható, hogy a nyíregy­házi stadionban is telt ház fog tapsolni. F. P. A száraz, szinte forró áp­rilis, majd a jó, akkor még igazán aranyat érő májusi esők után június 10-ig sze­szélyesre fordúlt az időjárás. Mintha április eleje lenne. Kocsord körzetében . június 10-én, este 9 óra után néhány percen át hózápor volt, ugyanabban az időben Sza- mosszeg körzetében apró sze­mű jégeső esett és kárt oko­zott a gyümölcsösökben. Megteltek a csatornák A májusi esők után szépen rendbejöttek a gabonák és gyorsan fejlődni kezdtek a kapásnövények. De Szatmár- ban és Beregben a sok eső nem jó, mert a talaj felszí­nén, Jcülönösen a lapos, mé- lyedéses területeken azonnal megáll a víz. A talaj itt kö­tött és agyagos, lassan nyeli el a vizet. Sajnos, máris ren­geteg a kár. A kukorica, nap­raforgó és más kapás növé­nyek tábláin áll a víz, sok helyen a rétek-legelők is el- vizesedtek. A belvizek ellen cselekedni se lehet, mert megállás nélkül szakad az eső és az elvezető árkok, csa­tornák megteltek. Tetemes károk keletkeztek a gabonavetésekben is. Az ősziárpát mindenütt földre döntötte a vihar és a sok eső, pedig nagyon jó termést ígér­tek. Most már a betakarítá­suk nehéz és veszteséges lesz, mert a kalászok a földön fek­szenek, azokat a kombájn csak részben tudja felszedni. A búzák még állnak, de ijesz­tően gyorsan gyomosodnak. Az eső csak a gyomoknak kedvez, azok most fejlődnek legjobban és nagyon megne­hezítik maid a betakarítást, a kombájnok munkáját és el­nedvesítik a szemet. A ka­pás növények táblái is roha­mosan gyomosodnak, mert a talajra rá se lehet menni, a növényápolási munka minde­nütt szünetel. Nehány ku­koricatábla annyira gyomos a szatmár-beregi részen, de másutt is, hogy azt kapálni már nem lehet, ki kell szán­tani. A szakemberek egyönte­tű véleménye, hogy a gyomirtó vegyszerek a tavaszi száraz időben nem fejtették ki ha­tásukat, a gyomok megma­radtak és most valósággal burjánzanak a sok esőtől. Félő is, hogy ha az esőzés tovább tart — a növényápo­lást nem lehet elvégezni. Szatmár-Beregben a gabo­nafélék betakarítására min­denütt felkészültek, kijaví­tották a kombájnokat és a többi gépet, de most új ter­veket készítenek. Minden me­zőgazdasági vezető és szak­ember biztosra veszi, hogy Az ügyeskedőket, a karri­eristákat, a spekulánsokat meglehetősen sok magyar film ostorozza mostanában. Az össztűz oka: elég sokan vannak akik szocialista frá­zisokkal takarózva szervezik kis vagy nagy üzleteiket, akik hangoskodással, össze­köttetéssel, manipulációkkal leplezik tehetségtelenségü- ket. Jó, hogy a téma felkeltette a filmművészek figyelmét (végülis valóságos problémá­ról van szó, s mindannyiunk­nak harcolni kell az üresfe­jű sikerlovagok ellen). Ke­vésbé jó, hogy szinte vala­mennyi vígjáték ezt a prob­lémakört járja körül kicsit felfújva és eltúlozva a ve­szélyt: mintha a magyaror­szági vezető posztok jó ré­szét és az úgynevezett „re­mek állások” többségét szél­hámosok bitorolnák. Persze nem ez a fő gond a divatos­sá vált sorozattal kapcsolat­ban. A filmek művészi szín­vonala meglehetősen szerény, nehéz lesz a nyári betakarí­tás, a kombájnolás, a szállí­tás, a szárítás és a tárolás. A szatmár-beregi mezőgazdasá­gi üzemek vezetői most — ke­resve a lehetőségeket — esős nyárra, nehéz aratásra ké­szülnek feL Nehéz arafásra készülnek A megye homokos terüle­tein valamicskével jobb a helyzet, mert a homok gyor­sabban nyeli el a vizet, de az eső mindenütt károkat okoz, különösen azzal, hogy szünetelteti a növényápolást. Június 10-én a megye va­lamennyi csapadékmérő ál­lomásáról azt jelentették, hogy az addig lehullott csa­padék meghaladta az 50 éves átlagot (június 10-ig számít­va) s azóta még több eső esett. Tiszabecs körzetében Nem először hallunk a nyíregyházi ifjúsági fúvósze­nekarról, annak hangverse­nyeiről. Nem múlik el ifjúsá­gi ünnepély, KlSZ-rendez- vény, seregszemle, ahol az ifjúsági fúvószenekar ne sze­repelne. Számos helybeli tér­zene, vidéki önálló hangver­seny, egy külföldi út fémjelzi ennek a zenekarnak életké­pes, sikeres működését. Most is külföldi útra készülnek, Csehszlovákiába mennek, ahol július hónap elején nagyszabású nemzetközi ifjú­sági fúvószenekari fesztivá­lon vesznek részt, Magyaror­szág színeit egyedül képvisel­ve. A megtisztelő kiküldetésre igen komolyan készül az 55 tagú zenekar. Tagjai az Álla-— mi Zeneiskola jelenlegi és volt növendékei, karmesterük a zeneiskola kitűnő fúvós ta­nára: Tonté László. Ennek a komoly felkészülésnek eddig elért eredményét mutatta be a zenekar június hó 9-én, va­sárnap délután 4 órakor az úttörőház nagytermében tar­tott hangversenyen. A zene­kart meghallgatni és instru­álni lejött Budapestről a Népművészeti Intézet megbí­zásából Farkas Antal zene­szerző, felsőfokú zeneiskolák tanára, több budapesti ki­váló fúvósegyüttes karmeste­re. A délelőtti főpróbán ta- J nította a zenekart, a délutáni hangversenyen pedig három számot — a sajátját is — ve­zényelte. Megkapó volt az a az igazi ötleteket sablonok helyettesítik, az ábrázolt vi­lágnak és szituációknak nincs meggyőző hitele (mint példá­ul legutóbb az ILLATOS UT A SEMMIBE című példázat­ban). A példa ragadós, a sta­fétabotot egyik rendező a mási kkezébe adja. A KI VAN A TOJÁSBAN? az előbbi példatárat gazdagítja, a korszerű magyar filmmű­vészetet azonban nem: újabb — sokadik — és teljességgel szokványos "variációt látunk ugyanarra a témára. A Szélervé kísérleti mete­orológiai állomást értelmisé­gi csirkefogók vezetik: tudo­mánnyal egyáltalán nem fog­lalkoznak, inkább az üzlet­tel törődnek. A profil: a tyúktenyésztés. Az indítás szellemes, ráadásul élet-íze van, hiszen gyakran tapasz­talhatjuk, hogy az úgyneve­zett melléküzemágak hozzák a pénzt egyes vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek, az alapvető feladattal és mun­kával azonba nnem törődik például az idei csapadék mennyisége már több, mint 300 milliméter, s ennek túl­nyomó többsége májusban és júniusban hullott ‘le, hiszen korábban mindenütt száraz­ság volt. Fehérgyarmat kör­zetében — és az egész Szat- márban — szintén több az idei csapadék az 50 éves át­lagnál. A szabolcsi — nyíri — területeken is „bepótolta” hiányait az időjárás. Ezen a részen június 10-ig nem volt annyi csapadék, mint az 50 éves átlag, de azóta itt is megállás nélkül szakad az eső. Menteni ami menthető A rendkívüli, esős és hű­vös — április jellegű — idő­járás valóban megnehezíti mezőgazdasági üzemeink munkáját és feladatait. Kü­fáradságot nem ismerő figye­lem és érdeklődés, amivel a vendégkarmester útbaigazí­tásait, korrekcióit fogadták a zenekar tagjai. A délutáni hangverseny maidnem telt ház előtt hang­zott el. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a kiváló pro­dukciókat. Műsorukon mai magyar szerzők, mint Farkas Antal, Ujj Viktor, Cser Gusz­táv, klasszikus számok, pL Wagner: Tanhäuser c. operá­jából egy részlet, Berlioz: Rákóczi indulója, előírt köte­lező számok, szórakoztató jel­legű, népi ihletésű polkák, indulók, népdalfeldolgozások szerepeltek. A fúvószene mindig a nagy A II. Kisvárdai Napok ren­dezvénysorozata kezdődik ma. A szeptember elsejéig tartó rendezvénysorozat kul­turális programjában többek között négy alkalommal ven­dégszerepei a debreceni Cso­konai Színház, megrendezik a megyei kórusok és néptánc- csoportok versenyét, kiállítá­son mutatják be szabolcs- szatmári képzőművészek al­kotásait. Urbanisztjkai nap senki. Egy szép napon ambi­ciózus fiatalember érkezik a bűnbarlangba. Az összeütkö­zés lehetősége adott, hiszen a professzor és cinkosai a be­csületes és nyitott szemmel járó szakember előtt nem so­káig leplezhetik üzelmeiket. Nem idézzük fel a KI VAN A TOJÁSBAN? fordulatait, a mese meglepetéseit, csak annyit árulunk el, hogy nem marad el a bűn büntetése. A Szélervé igazgatóját rács mö­gé dugják, s Zeke az ifjú ge­ológus tisztán és emelt fő­vel kerül ki az első pillanat­ban kilátástalannak látszó harcból. Fentebb azt írtuk: a film cselekményének mozgatóru­góit a mindennapi gyakorlat­ból lesték el a szerzők (író: Simonffy András, rendező: Szálkái Sándor). Miért sik­kadt el mégis a pompás sza­tíra-lehetőség az alkotók ke­zén? Mindenekelőtt az alap­állás tisztátalansága az oka. Szélervé bizonyára van Ma­gyarországon jelképesen szól­va, de ha már filmen látjuk, nem az ad abszurdurh-vitt kóklerkedésre vagyunk kí­váncsiak hanem másra. Pél­dául arra, hogy miképpen szervezhették meg a diplo­más senkik ezt a földi para­dicsomot, milyen a légkör — nem meteorológiai, hanem politikai-emberi vonatkozás­lönösen a növényápolást és várhatóan az aratást, a gabo­nafélék betakarítását is. Mindenütt azt mondják, hogy beköszöntött a „Medárd- ciklus”, ami egyesek szerint azt jelentheti, hogy július közepéig, vagy még tovább, esős illőre kell számítani. Ez szükségessé teszi az aratás­betakarítás tervének átdolgo­zását. Fel kell készülni a ne­héz aratásra, hogy mindent megmentsenek az üzemek, ami menthető. Ha viszont mégis száraz, meleg nyár kö­vetkezne — csak kellemes meglepetést okozhat. Bizto­sabb azonban a nehéz ara­tásra való felkészülés. Egyébként a hőmérséklet annyira lecsökkent, hogy sok helyen fűtenek a nem köz­ponti fűtéses lakásokban is. (sz. t) i tömegek zenéje volt, most fel az. A szép számmal össze­gyűlt közönség, szülők, érdek­lődők, a fúvószene kedvel® kitűnően szórakoztak a szé­pen megformált, jól hangzó produkciókon. Kár, hogy az arra illetékesek nem fordíta­nak több figyelmet erre a jól hangzó, de még mindig fej­lődni képes együttesre. A tö-' megzene kitűnő apostolai ők, városunk fejlődő zenekultú­rájában pótolhatatlan helyet töltenek be. Jogos bizalom­mal nézünk külföldi útjuk elé s reméljük, hogy újabb babé­rokkal gazdagítják hazánk „zenei nagyhatalom” elneve­zését Vikár Sándor keretében a város adottság gairól, fejlődési lehetőségeiről mond vitaindítót Szabó FeJ renc, a városi tanács elnökét megrendezik a kisvárdai or­vosok és pedagógusok együt­tes tudományos ülését A kisvárdai napok rer»- dezvénysorozata az augusz­tus 31-én és szeptember 1-én sorra kerülő nemzetközi lo­vasbemutatóval és várkerti tűzijátékkal zárul. j ban — egy efféle furcsa te­nyészetben, miért nem eme­lik fel szavukat lent és fent a gátlástalanság ellen? Szál­kái aki egyébként kisfilmjel­ben tehetséges rendezőnek bizonyult, ezúttal többre be­csülte a gégékét a jellemek! és a helyzetek logikájánál. A KI VAN A TOJÁSBAN? annyi viccet, tréfát, képpel- szöveggel feldúsított humo­ros fricskát vonultat fel, hogy akár öt filmre is futná az arzenálból. A sok — mé­gis kevés. A betétek (a mű­tyúk, a műszarvas, a műtojás, a mű-időjárásjelentés, a mű- postaláda stb.) elválnak a sztoritól, nem motiválják, ha­nem késleltetik a cse­lekmény kibontakozását Sok bába közt elvész a gyerek — a népi igazságot a KI VAN A TOJÁSBAN? meg­lehetősen féloldalas drámai építménye is bizonyítja. Ha a film — mint műalkotás — ötletek tárháza lenne csupán, nem kellene sápadtnak mi­nősítenünk a vígjátékot. Mi­vel azonban ennyi nem elég még a kabarészínpadon sem, a kísérlet szerzőit el kell ma­rasztalnunk. Egyúttal csatla­kozunk azokhoz (kritikusok­hoz és glosszaírókhoz), akik sajnálkozással és dohogva tettek említést kitűnő színé­szeink vergődéséről. (veress) Nemzetközi fesztiválra készülnek Az ifjúsági fúvószenekar hangversenye FILMJEGYZET Ki van a tojásban ? Kisvárdai Napok '74 r fCÉLET-MÄGYÄRORWÄÖ í. öldaf Áprilisi az időjárás Pénz

Next

/
Thumbnails
Contents