Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-14 / 110. szám

S. ' KÄLEt-MAGYAROftgZXS rm. «Sins * KOMMENTAR Tarsói §xerződési Egy-egy emlékezés súlyát soha nem az adja meg, mennyire kerek évfordulóról van szó, hanem — természe­tesen — az, amire emléke­zünk. Ilyen értelemben az a nap, amit most visszaidezé- zünk, rendkívüli fontosságú Most már azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy nemcsak a szocialista országok, ha­nem egész Európa, sőt az egész világ szempontjából. A nap 1955. (májú» 14. Ek­kor. tehát tizenkilenc eszten­deje írták alá a lengyel fő­városban az európai szocia­lista országok védelmi szö­vetségének alapokmányát, amelyet Varsói Szerződés né­ven ismer a yilág. I'l'» már szinte alig van nap, hogy a világsajtóban ne szerepelne ez a fogalom, amely a nem­zetközi éjét alakulásának egyik legfontosabb, megha­tározó jelentőségűt, tényezője lett. <■ A Szovjetunió, a szocialis­ta országok nemcsak ma vallják, akkor is vallották, hogv ellenzik a katonai töm­bökre osztott világ nyugati koncepcióját. A realitásokkal azonban akkor is szembe kel­lett néznünk. A realitás pe­dig 1955-ben az volt, hogy már esztendők óta létezett, méghozzá nagyon i* aktívan az Észak-atlanti Tömb, a NATO, a gyakran egészen a hisztériáig felfokozott anti- kommunizmus mérgezett kö­zegében. x Ilyen körülmények között a Varsói Szerződés aláírása az egyetlen helyes, sőt az egyetlen lehetséges válasz volt, amit résztvevőinek a saját, de nemcsak a saját biztonságuk érdekében a ki­hívásra adniok kellett. A NATO nemrég ülte ne­gyedszázados születésnapját, a Varsói, Szerződés most üli a tizenkilencediket. Ezek a számok önmagukban is do­kumentálják a Varsói Szer­ződés válaszjellegét. A szerződésben deklarált szövetség, amely történelmi szükségszerűségből született, azóta egyértelműen történel­mi eredmények kovászának bizonyult. Igaza van Kozlov- nak, az APN szovjet hír- ügynökség kommentátorának, aki úgy fogalmaz, hogy a szerződés a pozitív változá­sok döntő tényezője. A VSZ minden szempontból egysé­gesítette. tehát megsokszo­rozta a szocialista országok erejét.' Ez az erő fogta le a hidegháború legnehezebb napjaiban a potenciális ag- resszorok kezét, ez kénysze­rítette őket a második' világ­háború és a változó világ eredményeinek tudomásul­vételére. Enélkül pedig nemcsak európai biztonsági konferen­ciáról. de európai biztonság­ról sem beszélhetnénk. Ezen a tizenkilencedik születésna­pon, a megtett útra vissza­pillantva jó arra gondolni, hogy a testvéri közösség tag ­jaként a mi hazánk, a mi né­pünk teljesítette, teljesíti vál­lalt kötelezettségeit — és- él­vezi a legfőbb jót, amit az 1955. májú*. 14-én aláírt ok­mány biztosít: békét és biz­tonságot. Olasz népszavazás: NEM Az olaszok „nem”_mel vá­laszoltak a válási törvény el­törlésére: a népszavazás nem hivatalos végeredménye sze­rint körülbelül 59 százalék ellenezte, s csak 41 százalék helyeselte az eltörlést. A „nem”-szavazatok győzel­mének aránya jóval megha­ladja az előzetes várakozá­sokat. , A népszavazás helyben­hagyta a parlament által meghozott törvényt. Vissza­utasította azok törekvését, akik „elvi-erkölcsi megfon­tolásból” ellene szegültek a polgári házasságok felbont­hatósága bevezetésének, és azokét is. akik a szóbanfor- gó törvényt — különböző okokból, sokszor hamis, tor­zító érveléssel elhibázottnak, nem megfelelőnek ítélték, és ezért el akarták törölni. A népszavazás így megerősítet­te a parlament demokrati­kus törvényalkotó hitelét és tekintélyét. RAHMAN SEJK INDIÄBAN. Indiába érkezett Mudzsi­bur Rahman sejk, Banglades miniszterelnöke, A képen: In-, dlra Gandhi fogadja Rahmant. (Telefoto — AP—MTI—KS) \ NÉMET—SZOVJET BARÄTI TÄRSASÄG 16, KONG­RESSZUSA. Az NDK-beli Német—Szovjet Baráti Társaság 10. kongresszusán Drezdában Jefremov, a Szovjetunió NDK- bel’i nagykövete (balról) üdvözli Erich Honeckert, a NSZEP KB első titkárát felszólalása után. Jobbról: dr. L. Bolz, a társaság elnöke. (Telefotó — ADN—ZB—MTI—KS) Nyolcvan éve Nógrádi Sándor neve és a legendás hírű nógrádi parti­zánmozgalom úgy összefor­rott, hogy máig sem derült ki, vajon a sokatpróbált par­tizánvezérről vagy a harcok színhelyéről nevezte magát a nógrádinak a 44-es évek vé­gének oly sikeres egysége. De az tény, hogy a nógrádi par­tizánmozgalom Nógrádi Sán­dor személyétől elválasztha­tatlan. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1894. május 14-én született Nógrádi Sándor a sokgyer­mekes pék családba. Pestre szegődött el rézesztergályos tanulónak, s nyomdász nagy­bátyja hatására ő is — mint oly sok kortársa — a Nép­szaván. és az -If júmunkás cí­mű újságon nevelkedett. Lo­soncon villanyszerelést ta­nul, maid gépgyárba áll be dolgozni. Kitört a háború, „Tanácstalanul álltam a há­borúval szemben. A tanulás­ba vetettem magam. Az üzemben eltöltött munkaidő után este 8 órától 12-ig. sok­szor éjfél után egv óráig rrtinden héten hat estét ta­nulással töltöttem... Két nyelvnek a nvelvtanát ta­nultam meg jól, a németét és a franciáét, megismertem jól a világtérképet, megtanultam a levelezést, az áruismeretet, a könyvvitelt, S érdekelt minden, ami a kommunista világmozgalomról szólt.” Egyik szervezője volt a megszálló ‘ cseh hadsereg el­len irányuló délszlovákiai ál­talános sztrájknak. A sztrájk letörése után Budapesten belépett á Kommunisták Ma­gyarországi Pártjába, majd jelentkezett a Vörös Hadse­regbe. Élete a Tanácsköztársaság leverése után harcok és megpróbáltatások között zaj­lott. „A huszas évekbeh a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára voltam és szerkesztettem a Vorwärtset. Később illegali­tás és börtön Csehszlovákiá­ban, Illegalitás és börtön Romániában. Párizsban a Fa- sizmug és Héborúellenss Vi- lágbizoltság tagja voltam...” Moszkvában a Kossuth-adó számára dolgozott, sőt még bemondója is Volt. s szer­kesztett egv naponta kétszer — oroszul és németül megje­lenő bulletint. A párt külföldi bizottsága partizánosztagok szervezése­vei bízta meg. ..Mi volt az született én feladatom?, Egységet szervezni, főleg magyar par­tizánokból, akik szép szám­mal harcoltak szlovák terü­leten és átmenni velük ma­gyar területre. Addig is pro­pagandát folytatni, felszólí­tani a határon álló«* magyar katonákat, hogy tegyék le a fegyvert a partizánok elö't vagy jöjjenek át fegyverrel együtt a partizánok oldali­ra...” A felszabadulás után Nóg­rádi Sándor az MKP észak- magvarországi területi párt- bizottságának titkára. Irányí­tásával indult meg az élet országunk e fontos ipari te­rületén. „A párt Központi Vezető­sége felajánlotta, hogy fog­laljam el a politikai állam­titkár posztját az Iparügyi Minisztériumban és szervez­zem meg, hogy elegendő ne legyen az országnak.” És megkezdődött a széncsata... 1949-ben isméj egyenruháit öltött, a párt szerveződő nép­hadsereg politikai csoportfő­nökének nevezte ki, altábor­nagyként, majd vezérezre­desként, mint a honvédelmi miniszter első helyettese el­évülhetetlen érdemei '’annak! a hadsereg megszervezésé­ben. 1955-ben a párt agitáció* és pronagandaosztályának lett vezetője. Nagykövetként) képviselte az országot Fe- kingben és Hanoiban, a* utolsó esztendőkben oedis az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke volt. Nyugdíjbavonulása utáa életéről, emlékeiről könyvet írt. 1971. január 1-én bekövet­kezett halálakor méltán írta róla a nekrológ: ..Azt a for­radalmárt tiszteltük benne, aki a bátorságot, az ember­séget. az elvhűssget és a sze­rénységet egyesítette magá­ban”. Az NSZK bél­és külpolitikája Hétfőn délután a nyugatné­met koalíciós pártok vezető testületéi külön-külön tanács­koztak, hogy megvitassák a vasárnapi kormányalakítási tárgyalások eredményét. Hemut Schmidt kancel'lár- jelölt vasárnap esti televíziós nyilatkozatában maga is megerősítette az elvi megegye­zést, amelyet a két pártnak ezután szentesítenie kell. Ezért szükség van újabb tár­gyalási fordulóra és csak szerdán lesz meg a hivatalos kormánylista. Schmidt azt is megerősítet" te, hogy az új kormány prog­ramja változatlan marad, csupán új „hangsúlyokat” kap. Más szóval — mon­dotta — a belpolitikai kér­dések közül az adóreformra fordít a kormány nagy figyel­met. A jobboldal zárótüze eköz­I PORTUGÁLIA ben folytatódik. A vasárnapi Springer lapokhoz hason­lóan a hétfői Die Welt is­megpróbál kételyeket tá­masztani a koalíció ellen és a „hivatalos derűlátással” szemben nem jósol hosszú jövőt Genscher és Schmidt szövetségének. A „keleti politika” válto­zatlan folytatása mellett fog­lalt állást Walter Leisler a CDU külpolitikai szóvivő­je, aki már évek óta magára haragította saját pártját kö­vetkezetes kiállásával — vasárnap kijelentette, hogy minden fajta módosítástól mentesen? a fennálló szerző­déseknek megfelelően kell folytatni az NSZK politikáját a szocialista országok irányá­ban. Külön kiemelte a szov­jet-nyugatnémet kapcsola­tok fejlesztésének fontossá­gát. ■ 11 1 > A vitlsisKfíisi hizoitság* Lisszabonban közzétetle programját az antifasisztá­kat és liberálisokat tömörítő demokratikus választási bi­zottság. A csoport hangsú­lyozza „a fegyveres' erők mozgalmával való teljes egyetértését és kifejti, hogv a demokrácia helyreállításá­ra, a felszabadítási mozgal­makkal való tárgyalásos bé­kekötésre akarja egyesíteni és mozgósítani a portugál népet. A demokratikus vá­lasztási bizottság az önren­delkezési jog elismerése alapján kívánja megoldani a gyarmati kérdést. szabad választásokat és az életszín­vonal emelését tűzte prog­ramjára. * FELICE CHILANTI: Hároen zészíéi SaUvaiore £SÍMÍiaMÓtt&k 14. És Giullano számára a szeparatizmus lett ez a zász­ló: a lehető legigazabb politi­kái mozgalom" volt a szemé­ben, mert Szicíliát el' akarta szakítani a csendőrök Olasz­országától, és azt akarta, hogy az Egyesült Államok egyik köztársasága legyen. f Egyébként az amerikai tit­kosszolgálat ügynökeivé lett hajdani gengszterek is arra buzdították Giulianót, hogy csatlakozzon" a szeparatisták- hoz. Már mostuk, hogy gyakran találkozott velük a maffiavezéreknél, például a partinicói Santo bátyámnál, a camporealei Vanninál vagy Monrealéban a Micelieknél. Bár Giullano már azelőtt Is, hogy zászlót ragadott a kezébe, elég erős volt ahhoz, hogy kötetlenül mozoghasson egész birodalmában. Gyak­ran töltötte az éjszakát ott­honában, anyjával, húgával és nővérével, Mariannlnával és Giusepplnával. Különösen a húgát szerette. Szerelmes is volt: szoros kapcsolat fűzte egy monrea- leí lányhoz, feleségül is akar­ta venni, de nagyon sok aka­dály állt közéjük, és a lány boldogtalan volt. — Nekünk nincs jövőnk, - mint a többi szerelmesnek — mondogatta Giulianónak tit­kos találkáikon, amikor át- ( ölelte. Egyik este Gluliano így szólt: — Holnap este elmegyek a püspökhöz, össze keü hogy adjon bennünket. Késő este kopogtatott a monrealei érsek házának ka­puján. Fiatal diakónus nyi­tott ajtót: Giuliano azonnal megmondta, kicso3a, és.kér­te, hogy beszélhessen őemi­nenciájával. Azt akarta, hogy az összes formaság betartásával ren­dezzék rpeg az esküvőt: _fe­hér menyasszonyi ruha, 'ta­núk, esküvői lakoma. Túl sok volt azonban az akadály. Már a kihirdetés is nehézségbe ütközött volna, hiszen Giulianót többszörö­sen körözték. A főpap igye­kezett lebeszélni. — Nem, eminenciás uram: a szertartás a dómban le­gyen, késő éjjel. Ám a főpap nem egyezhe­tett bele, bár emberileg meg­értette a fiatal banditát meg a többi szicíliai fiatalít is, akik az alvilág karmaiba ke­rültek, és szüntelenül a rend- őrkopók elől menekültek. 11. A monrealei maffiásoknak, akik a szeparatisták közé hívták, azt mondta: a herce­geknek meg a főnököknek nyilatkozom majd. És felté-\ telét, hogy személyesen akar velük találkozni, Sciortino közvetítésével, % elfogadták. Sőt, a főnökök rrieg a herce­gek maguk szorgalmazták a találkozást. A helyet és a fel­tételeket Giuliano szabta meg. A Ponte Seganát jelölte meg, egy elhagyott nagybir­tokot, nem messze Montelep­rétől. A találkozón két her­ceg jelent meg, egy autóver­senyzőként ismert báró és Nyugat-Szicília leggazdagabb földbirtokosa, aki többek kö- arról volt híres, hogy mérhe­tetlen birtokai egy részét észszerű, modern elvek alap­ján műveltette. ' Mind autón jöttek. Giuliano kikötötte, hogy az urak fegyvereiig hagyják az autóban, és gyalog, fegyver­telenül érkezzenek az általa megjelölt helyre. És ezek a gazdag, kiváló urak így is temen:. Giulianót egyedül, fegyver­telenül találták, egy kövön üldögélt. Mielőtt Monttelepre kirá­lya elindult a találkozóra a szeparatisták követeivel, bandájának meghagyta, hogy feltűnően mutatkozzanak majd. És- csakugyan, vagy tíz fegyveres járkált fel s alá a környező magaslatokon: a szeparatisták érkezésekor azonban Giuliano széles mozdulattal leshelyükre pa­rancsolta vissza őket. A báró azt mondta: — A független szicíliai ál­lamban ön hadügyminiszter lesz. Egy gróf pedig: — Nemesi címet adomá­nyozunk majd önnek. Giuliano hagyta őket, hadd beszéljenek. Kissé undorod­va hallgatott, s végül hide­gen közölte feltételeit. Azért akar háborút indíta­ni a csendőrök ellen, hogy Szicília amerikai típusú álu lanl legyen. Neki nem fontos, hogy miniszter vagy herceg legyen. Inkább egy malom és tésztagyár tervét forgatja fejében. Egy papírt mutatott, me­lyen saját kezű rajza díszel­gett: kezdetleges térkép volt, Szicíliát ábrázolta, amint egyik oldalon Rómához. a másikon meg az Egyesült Államokhoz van láncolva: egy lázadó géppisztolyával éppen szétzúzza a Rómához kötő láfhcot. — Ez a szeparatizmus prog­ramja, kiáltványt és zászlaja — magyarázta. A hercegek, a grófok fneg a bárók nézegették a kezdet­leges rajzot, és megígérték, hogy csináltatnak belőle egy plakátot, és kifüggesztik az egész szigeten. Giulianónak azonban más elképzelése voI*t: fessék a fáiakra a geril­laakciók után. így mindenki megtudja majd a támadások értelmét. Az a vágy égett benne, hogy kitűzzön egy zászlót oda, ahová lesújtott, eszmékkel akarta „igazolni” egész éle­tét. A fegyverek? Volt neki sok, a többit meg majd az ellen­ségtől Ja csendőröktől) veszi el. Pflnz viszont kell' az em­berek fizetésére, jutalmazásá­ra az akciók után. Minden új harcosnak is kell toborzó- pénz meg jutalom a támadá­sok után. Családos fiúk ezek. t És kérte, hogy lássák el pénzzel, mint a zsoldosvezé­reket. Ezek a nagyurak sür­gősen kijelentették, hogy koldusszegények, és azonnal az eszmékre hivatkoztak, a szicil'iai hazafiságra. Giulianónak szüksége volt „arra a zászlóra”, nem akarta megszakítani a tárgyaláso­kat. (Folytatjuk»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents