Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
f. f#Äai KELÉT-MAGYARORSZAg WH. m3Jug H, HÉTFŐ: Mitterrand lett az első a franciaországi elnökválasztás első fordulójában, Giscard d’Estaing a második — Willy Brandt nyugatnémet kancellár lemondott. KEDD: Gromiko—Kissinger-találkozó Ciprus szigetén — Wilson brit miniszterelnök bejelentette, hogy meghívták a Szovjetunióba. SZERDA: Zsivkov rövid látogatása Moszkvában - A Közös Piac miniszterei kénytelenek voltak elfogadni Olaszország importkorlátozó intézkedéseit. CSÜTÖRTÖK: Leszavazták a kanadai parlamentben a Tru- deau-kormányt — Kormányválság Izland szigetén Is. PÉNTEK: Választásokat írtak ki Dániában — A kambodzsai hazafiak katonai sikerei. SZOMBAT: Kissinger közel-keleti tárgyalássorozata a Szíriái—izraeli csapatszétválasztásról — Alkudozás a washingtoni képviselőházi bizottságban Nixon ellen a vádemelési eljárás megindításáról. A hét igazi szenzációval kezdődött: bármennyire is köztudott volt, hogy Willy Brandtot és kormányát Bonnban vagy Bajorországban a nyugatnémet jobboldal egyre hevesebben támadja, bármennyire is várható volt, hogy a mind alantasabb eszközöket igénybe vevő reakció előbb-utóbb elkedvetleníti a kancellárt és szétzilálja a koalíciót is, — nos, mindezek ellenére meglepetésként érte az NSZK közvéleményét és a világközvéleményt egyaránt, hogy Brandt leköszönt. A kancellár bukásának alapvető oka az lehet, hogy nem találta meg a népi támogatás megszerzésének módját a Jobboldal) jDropa- gandahadjárata ellenében. Annak idején a „keleti politika” megfogalmazása, alkalmazása és megvédése közben mozgósítani tudta a közvélemény többségét, most — nem. Az 1972-ben tett választási ígéreteket nem valósította meg, s amikor az NSZK gazdasági életében nehézségek jelentkeztek, a dolgozók nagy része, s még saját pártjának bajszárnya is eltávolodott Brandt kancellártól és politikájától. Emlékszem azokra a bonni beszélgetésekre, amelyek során a kancellár híveinek számító politikusok és újságírók a ratifikációs vita végén, tehát Brandt győzelmének pillanatában óva intettek: a kancellár számára most jön a neheze! Belpolitikájában nem fog tudni ugyanilyen, eredményeket elérni, mert a reformokat ellenzi a monopoltőke, ellenzi a koalícióban résztvevő szabad-demokrata párt is ... A földtörvény és az adóreform, az abortusz engedélyezése, a közoktatás megújítása — mind-mind olyan kérdés, amelynek megoldásához már nem mert, mivel nem tudott hozzányúlni Brandt. 3 közben a gazdasági helyzet romlott... A Volkswagen Művek sok tízezer dolgozója már hosszabb ideje rövidített munkaheteket teljesít, kevesebb fizetésért. S most mi lesz? Brandt megmaradt a szociáldemokrata párt elnökének, maga helyett a pénzügyminisztert, Helmut Schmidtet ajánlotta kancellárnak. A jövő hét közepén dönt a Bundestag. (Előtte még új államfőt is választanak minden bizonynyal Walter Scheel, az eddigi alkancellár és külügyminiszter lesz a szövetségi elnök.) Bonni körökben azt mondják, Schmidt a következő választásig töltheti be a kancellári tisztet. Egészségi állapota nem a legjobb... De a kormánykoalíció sem „egészséges”: Scheel kiválása a kormányból azt eredményezi, hogy a szabad-demokraták jobboldala erősödik meg és lesz követelőzőbb. Schmidt maga is jobbra helyezkedik el a szociáldemokraták soraiban, de kérdés hogy ez kielégíti-e a bonni és a bajor ellenzéket? A hét egyébként úgy indult, hogy a világ Franciaországra figyelt. Az elnökválasztás első menete nem hozott döntést. Mitterrand, a baloldal közös jelöltje futott be ugyan az első helyre, a szavazatok jó 43 százalékával, de ez nem volt elég az elnöki megbízatáshoz. Mögötte Giscard d’Estaing, a jelenlegi pénzügyminiszter, az „Atlanti” és „Közös piaci” jobboldali csoportok jelöltje ért célba: igaz, hogy csak 33 százalékkal, de ez Is elegendő arra, hogy résztvegyen a második, a döntő menetben. Ott pedig már minden jobboldali, antikommunista szavazó voksára számíthat. A párizsi közvélemény kutatások nyomban azt jelezték, hogy 51:49 arányban győzhet Giscard. Természetesen ez nem szentírás, bármennyire is beváltak a közvéleménykutató intézetek jóslatai az első fordulóban. A politikai megfigyelők megegyeztek abban, hogy a francia történelem legszorosabb és legnyíltabb kimenetelű párharca lesz a május 19-1 második forduló. A közvéleménykutatások és a politikai elemzések egyformán megmutatták, hogy Mitterrandra szavaztak a fiatalok, a munkások, és az értelmiségiek egy része. A magam párizsi emlékei nyomán mindenesetre megjegyzem, hogy Franciaországban rengeteg a konzervatív módon gondolkodó ember, kispolgár. Ők Giscardra szavaznak, ugyanúgy, mint az idősebbek és a parasztok is. A francia uralkodó osztály tudta, mit csinál, amikor évek óta nem engedte az alkotmánymódosítást: a választói korhatár leszállítását 18 évre. Ha a 18— 21 évesek Is szavazhatnának Mitterrand biztosan győzne... A hét közben sokasodtak a jelei annak, hogy a tők~s világban a politikai-gazdasági válság újabb és újabb területekre terjed ki. Az embernek szinte az az érzése: a tőkés világ egészére kiterjedő átrendeződés indult meg —éppen a rend megbomlása révén. Mintha valaki egy ilyen, a fél világra kiterjedő játszmában arra venné rá a játékosokat, dobják be a lapjaikat, várják meg, míg újrakeverik és újraosztják, hogy az új játszma kezdetét vehesse ... Vagy egy másik érzés, amelytől szintén alig tud szabadulni az ember: a francia, a nyugatnémet, az olasz, a kanadai, a dán, a portugál, s a többi belpolitikai zűrzavar láttán — viszonylag — Nixon elnök helyzete kevésbé tűnik szo- rongatpttnak! Pedig éppen ezen a héten történt az első kezdőlépés a sokat emlegetett „impeachment”, a vád alá helyezés dolgában: a képviselőházi bizottság munkához látott. Utána maga a képviselőház dönt. S ha vádat emel az elnök ellen, p szenátus változik át ítélkező bírósággá... Kedvező hírek érkeztek a héten Portugáliából, ahol a katonai vezetők a dolgozók hivatott érdekvédelmi képviseletének ismerték el a szak- szervezeteket, s ahol a kormányalakítási tárgyalások során a baloldali politikusok súlya, tekintélye növekedni látszik. Az események a háttérbe szorították a Közel-Keleten történteket, pedig a jelek szerint némi előrehaladás mutatkozik a Szíriái—izraeli csapatszétválasztás ügyében. Az Egyesült Államok pedig mintha most több hajlandóságot mutatna a genfi béketárgyalások folytatásának előmozdítására. Végül csak néhány szó a vasárnap és a hétfő olaszországi eseményéről: több mint 30 millió olasz választó dönt népszavazáson az 1970- ben meghozott válási törvény sorsáról. A baloldal jogosan mutat rá: ez többé-kevésbé .álprobléma! Nem ez a gazdasági nehézségekkel, politikai válsággal küszködő Itália legfőbb baja, legsürgősebb, legégetőbb gondja, r Pálfy József Gyiimöle^ö^oeii fejlőditek a magyai*—koreai kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztá masáig közötti baráti kapcsolatok az elmúlt évek során jelentősen fejlődtek, s mindkét szocialista ország az együttműködés további bővítésére törekszik. Rendszeresek a két ország párt- és állami vezetőinek kölcsönös látogatásai. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségű volt Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének 1971 szeptemberében a KNDK-ban tett hivatalos, baráti látogatása. E látogatás alkalmával a kapcsolatok további bővítésére törekedve — miniszteri szinten — aláírták a gazdasági és műszaki-tudományos kormányközi konzultatív bizottság létrehozásáról szóló egyezményt. A bizottság tagozatainak élén miniszterelnök- helyettesek állnak. A bizottság 1972 szeptemberében megtartott első ülésszakára Dzon Dzun Thek miniszter- terelnök-helvettes érkezett Budapestre. A bizottság keresi és feltárja azokat a területeket. amelyeken az együttműködés tovább szélesíthető, bővíthető. A bizottság műszafci-tudománvos albizottságának legutóbbi ülésén aláírták az egvütt- működés általános feltételeit szabályozó dokumentumot, .amely összefoglalja és meghatározza az egyibtműiköd'és ioai. szervezeti és pénzügyi kérdéseit. 1972 februárjában Pák Szong Csői miniszterelnölkhelyettes vezetésével kormányküldöttség, 1973 márciusában Kim Dong Gju-nak, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésévei pártküldöttség látogatott hazánkba. Az elmúlt év áprilisában Phenjanba látogatott Hollai Imre külügyminiszter-he. lyeítes. aki koreai partnerével folytatott konzultációt. A társadalmi és tömegszervezetek közötti érintkezést is az eredményes közös munkára irányuló törekvés jellemzi. A két ország ifjúsági szervezetei közötti együttműködés elmélyítésére tavaly hazánkba látogatott a koreai testvérszervezet elnöke. A nőszervezetek kapcsolatai hagyományosan jólc. rendszeres közöttük a delegáció- és véleménycsere. A Hazafias Népfront vonatkozásaiban a delegációcseréken kívül szolidaritási akciókra is sor került. A két ország gazdasági együttműködését illetően az 1974-re szóló árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás a tavalyihoz kénest a kölcsönös áru száll!‘ások 10 százalékos növekedését irányozza elő. Magyarország különféle műszereket, híradástechnikai cikkeket, gyógyszereket, vegyszereket és egvéb árukat szállít a KNDK-ba. ahonnét szerszámokat. magnezit künkért, könnyűipari árukat kanunk. A kulturális együttműködést kétéves munkatervek szabályozzák. Tavaly hazánkba látogatott a korea» kulturális bizottság alelnö- ke, s műszaki tanári küldöttség járt nálunk. Magyar részről szerves kémiai és történész tanárküldöttségeik, muzeológusok vettek részt tanulmányúton a KNDK- ban. Számos koreai ösztöndíjas tanul magyar egyetemeken. A tudományos akadémiák között 1973 novemberében Budapesten aláírták az 1974 —75-re szóló munkatervet, amely meghatározza a kölcsönös kutatási területeket és témákat. Tapasztalatcsere céljából 40 hétre fogadják egymás munkatársait. Az egészségügyi együttműködés még a koreai háború éveire nyúlik vissza. A háború alatt Koreában tevékenykedő magyar egészség- ügyi dolgozóknak — munkájuk elismeréséül — a KNDK központi népi bizottsága az elmúlt évben a Hazát, felszabadító háború emlékérme kitüntetést adományozta. egészségügyi területen különösen gyümölcsöző az orvosok, a tudományos kutatók szakmai továbbképzése, tudományos tapasztala, taik kicserélése. A sportkapcsolatoik a nagy távolság ellenére is sokoldalúak. Ennek keretében ed- ' zőtáborozási lehetőséget nyújtunk világversenyekre készülő koreai sportolóknak. Az elmúlt évben a magyar sport eredményeit bemutató kiállítást rendeztünk Pbenjanban. A testvérországok életéből A* NDK — ipari óriás Kevesen tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, amely területe szerint a világon a 90. helyen, lakossága szeiiat a 31. helyen áll — a világ tíz legerősebb ipari állama közé számít, a szocialista közösségben pedig az egy főre eső ipari termelésben a második helyet foglalja el. Talán még érdekesebbek a számok, ha az 1036-os, óriási német ipari erőt az NDK adataival hasonlítjuk össze. Az évi nyersvas termelés ugyan azon a területen akkor 201 800 tonna volt — ma több minit tizenegyszerese: 2 303 84i2. A nyersacéjgyártás 1 198 600 tonnáról 6 0®4 690 tonnára ugrott, a hengerelt acél termelése pedig 898 000-ről 3 968 2162-re. Ha ránézünk az NDK gazdasági térképére, azonnal felmérhetjük, hogy testvérországunkban 17 bányavidék, két kőolajtelep, három atomreaktor. 12 nagykohó, 16 elektrotecnikai üzem. 28 vegyi kombinát, 38 gép- és járműgyár képezi a bázist. Ezen az alapon aratna rekordjait az NDK ipara. Csúcsteljesítményei közül ezúttal csak négyet említsünk. Világelső az egy főre jutó bamaszéntermelősben, hatodik a világranglistán a fejenkénti műariyaggyártás- ban. tizenkettedik a cement előállításában, az elektromos energia termelésében pedig — a lakosság számához viszonyítva — meghaladja az NSZK-t. A német munkásállam ma már partnere a legnagyobb ipari hatalmaknak. Fejlődésük dinamizmusáról ismét a számok beszélnek. A.z NDK nemzeti jövedelme 1960-ban 71 milliárd márka. 1965-ben 84 milliárd, 1069-ben 100 9 milliárd volt. tavaly pedig elérte a 126 milliárdot Mi e dinamika háttere? A minden téren fellelhető, ugyancsak dinamikus, sőt ugrásszerű fejlődés. Az NDK gép- és járműipara 1950-től 1968-ig nem kevesebb, mint 645 százalékkal növelte termelését. majd a következő öt esztendőben — tehát 1973-ig — az évi teljesítmény 32.9 milliárd márkáról 40 milliárdra szökkent. Miután gépeik minősége megbízható, nem csoda, ha ma már Európa-^ Ázsia- és Afrika-szerte ismerik é« kedvelik a gépeken a „Made in GDR” feliratot. A híres vegyipar 1950 ás 1968 között 532 százalékkal növelte termelését. S az utóbbi öt év eredménye: évente 20,9 milliárd márka áru helyett 26 milliárdnyit szállítanak. Az ugrás az elektrotechnikai és elektronikus iparnál a legszembetűnőbb, ott, ahol a tudományos-technikai forradalom teljes diadaláról számolhatunk be. Ez az iparág 1950-től 1968-ig 927 százalékra nőtt. s azóta már rég meghaladta az 1300 (!) százalékot, hiszen az 1968-beli 118 milliárdos termelési érték 1973-ban 17 milliárdra emelkedett. És az idei terv? Az idén a tavalyi ipari termelés 106,7 százalékával, 132,8 milliárd márka nemzeti jövedelemmel, s a tavalyihoz képest 105,3 százalékos beruházási programmal számolnak. FELICE CHILANTI: fid rom zd&zlőf StiSvaíoro GímIí&ímóműIc 13. Voltak rajta kívül is banditák, még Kelet-Sziciliában is, például az Avila vagy a Niscemi környékiek bandája és más rettegett csapatok, a szeparatista mozgalomnak azonban velük nem volt szerves kapcsolata. Giuliano sajátos jelenség volt, a bandavezér sajátos egyénisége miatt. Salvatore Giuliano haramia volt ugyan, de érződött benne az intelligencia, volt benne valami vonzó: valami pontosan meg nem határozható dologra törekedett. Capena professzor meggyilkolása után — egy csen- dőrsortűz oltotta ki életét — a szeparatizmus katonai felelőse egy fiatal kalandor, egy ügyvéd lett. A mozgalom vezetőt azonban Giultanóra gondoltak arra az esetre, ha NyugatTSziciliában gerilla- harcra kerül a sor. És a maffia? Fölösleges is mondani talán, hogy a politikában mindig a legerősebb mellé áll, és mivel 1944—45- ben a szeparatisták látszottak a legerősebbnek, a maffia melléjük állt. A maffiának nincsenek eszményei, amelyek fölébe kerekedhetnének szabályzatának. fegyelmének, cselszö- vényei hálózatának: a nagy maffiás egyéniség egyetlen vágya, hogy egyre tökéletesedjen a bűnöziés tudományában. A szeparatizmus sötét ügyeik melegágya volt: szőtték cselszövéseiket a nagyhatalmak titkosszolgálatai, „érdeklődött” a rendőrség. Hát ezért léptek a mozgalomba a maffiavezérek. Később derült ki, hogy Don Calo, a nagyfőnök, a rendőrségnek dolgozott a szepara- tist f mozgalom kebelén belül, mindig a becsülettel, a tiszta szándékkal, a hazaszeretettel, a tisztességgé takarózva. A mozgalom legnagyobb politikai szószólója két palermói képviselő volt: Fi- nocchiaro Aprile és Varva- ro. Finocchiaro Aprile idealista, utópista ember volt, gyér valóságérzékkel; Varvaro a szicíliai társadalom megújulását siettető kérdések felé terelte a mozgalmat. A monrealei maffiavezéreket megbízták, hogy győzzék meg Giulianót: álljon a szeparatisták közé. A bandita meghallgatta őket. Elmondták neki, hogy C. herceg palermói palotájában gyűlést tartottak, részt vettek rajta hercegek, bárók, neves ügyvédek és a mozgalom vezetői, még keletszicíliaiak is. — És ti, tí ott voltatok? — érdeklődött Giuliano a monrealei maffiásoké'!. — Nem — feledték —, hercegek meg főnökök voltak ott. — Jó — mondta Giuliano —, akkor a hercegeknek meg a főnököknek nyilatkozom majd. Becsvágyó és agyafúrt, meglehetősen képzett — középiskolát végzett — fiatalember jött: Pasquale Sciorti- no. Akkoriban tért vissza szülővárosába, San Cipirelló- ba. Északon járt, ott élte át az áprilisi népfelkelés dicsőséges napjait. És azonnal szerét ejtette, hogy kapcsolatba lépjen Salvatore Giu- lianóval. Giulianónak szüksége volt képzett emberekre, alvezérei, csapatkapitányai bátor és értelmes fiúk voltak, de műveletlenek. Giuliano maga folyton kereste az alkalmat, hogy tanuljon, szebben írjon, sokat olvasson, képezze magát — meg is volt az eredménye. Pasquale Sciortino a tanácsadója lett. Sciortino lelkes szeparatista volt, hamar megbecsülést szerzett a mozgalomban, kényes feladatokat látott el. Legkomolyaliö megbízatása az volt, hogy létesítsen kapcsolatot Giuliano és az EVIS (önkéntes Hadsereg Szicília Függgtlenségé- ért), Giuliano és a mozgalom vezetői közt. Már említettük, hogy milyen különös lelkiállapotban volt a fiatal bandita: szeretett volna kiszabadulni a közönséges bűnöző törvényen kívüli életéből, szeretett volna egy zászló nevében harcolni. (Folytatjuk! i’j rViT^n® II"/Ti üT® ■ * I: » * V _____anil k ^ ,& 1 A.___J
