Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-11 / 108. szám
1974. május fl. KELET-WASYÄRÖRSZÄÖ 5. OfStA HÉT VÉGÉN NapJ-ürdö Ezen a héten a rádió reggeli krónikájában éhe tört a meteorológiai intézet. Fontos Kül- ég belpolitikai híreket megelőzve csaknem minden nap arról tájékozódhattunk, hol esik, hol fúj, s merre reménykedhetnek az emberek egy kis napsütésben. Sőt! Még azt is elmondták, hogy honnan fúj a szél, ami rendkívüli előzékenységre vall, hiszen köztudott: ezt ritkán lehet pontosan felismerni, a legtöbb ember ezt legfeljebb csak sejteni szokta. Hát az e heti szél a sarkvidék irányából szárnyalt hozzánk, aminek nemigen örültünk, miközben fáztunk. (Kivéve a táv- és központi fűtőket, akik alig várták a ritka természeti tüneményt, tüstént befűtötteK nekünk.) Azért meg kell adni, eredményesen szurkoltak az időjósok, mert a hét végére ki-kisütött már a Nap is, erősebb lett a felmelegedés. Már bánom, hogy ezt ilyen meggondolatlanul elkiabáltam, mert eszembe jutott: nálunk az utóbbi hónapokban általában hét végére romlik el az időjárás, viszont rendkívül kedvez a légáramat a dolgos hétközrtepoknak. Valaki mondta is a minap, nem adna egy keddet három vasárnapért, mert kedden általában süt a nap, jó a koszt az üzemi konyhán, nem kell attól sem rettegni, aznap vajon melyik csapat tépázza a magyar futball régenvolt jó hírét. Ellenben vasárnap esik, rosszul játszik a csapat és jav annak a férjnek, aki elfelejti megdicsérni a felesége főztjét. Legyünk bizakodjak ezúttal: hátha ez a hét véív kivétel lesz és több órás napsütéssel kedveskedik. Erre egyébként is nagy szükség volna éppen most a növények fejlődésében. Meg aztán olyan sokan szeretnének már egy kiadós napfürdőzést kinn a réten, vagy a strandon, esetleg csak az erkélyen. Hallani persze olyanokról,' akikre mindig süt a Nap, akik valamilyen különös megérzés folytán örökké a napos oldalon járnak, kelnek. Szerintem ez csak szóbeszéd. Aztán meg nem is ésszerű dolog ilyet állítani, hiszen aki sokat tartózkodik a napon, annak reményében, hogy jó színe legyen, előbb-utóbb leég. Akkor aztán jönnek a nyugtalan, álmatlan éjszakák, az ember csak fészkelődik az ágyban, hol túlságosan melege lesz, hol meg libabőrözik a háta. Mondom, mindennek kevés a valószínűsége, kár is vesztegetni rá a szót. Hanem abban már alighanem van némi igazság, hogy egyeseknek nem a bőrbamulás miatt van szükségük a napfényre, hanem azért, mert szeretnek fényesen élni. Ehhez pedig mindenekelőtt az kell ugye. hogy szakadozzék fel fejük fölött a komor falhő. s ők felhőtlen gondtalansággal élvezzék az élet ezernyi örömét. Igaz persze, hogy az ég kékjében legfeljebb pénteken délelőtt szokott megjelenni a boldogság kék ma~ dara öt bűvös szám képében, ám azt csak kevesen látják meg. Ebből máris következik, hogy akik fényesen szeretnének élni, tenniük is kell azért valamit. Vagy úgy, hogy nagyon sokat dolgoznak —, de akkor nem marad idejük fényesen élni. Vagy úgy, hogy feltalálnak, újítanak. Ez megint csak fáradtsággal jár, ami után az ember' beéri szürkébb boldogsággal is. Van úgy... no, de miért részletezzük? Annyi azonban bizonyos, hogy ahol a fény, ott az árnyék is, s egyesek bármennyire igyekeztek már átlépni a saját árnyékukat, képtelenek voltak rá, örökké a nyomukban maradt. Alkonyaikor pedig köztudottan megnyúlik az árnyék, ami olykor riasztóvá is válhat.. Ez megintcsak azt bizonyítja, hogy jóból is megárthat a sok, a fényes élet riasztó árnyékától még sokkot is kaphat az ember. Hanem a természet nagy igazságtevő! Gondoskodott róla, hogy a derűre néha ború jöjjön, nehogy ráunjunk egyikre vagy másikra. Persze, valamennyi igényt a természet sem tud kielégíteni. Előfordul, hogy egyik-másik helyen gyakrabban beborul, ami leginkább o deficites gazdálkodásból derül ki; míg másutt legszívesebben még éjszaka is sütne a Nap, hogy így )utal~ mazza a hozzáértést és a szorgalmat. Eső már volt, szinte új erőre kaptak a növények, nem ártana, ha — legalább így hét végén — egy kicsit a Nap is 6Ütne, amitől az emberek kedve is nyomban szárba szökne. Mert egyre többünkön figyelhető meg a tavaszi fa- radlság, meg a vitaminhiány, ami azért sem időszerű, mert állítólag májusban járnánk, mely hónapot ékes- szavú költőink a szerelem havának éneklik. Akiket viszont ez az összefüggés már a legkevésbé izgatja, azoknak meg ott o teíeK, ahol lassan-lassan kapálgatni, meg permetezni kell. Tavaszi fáradtan, erő híján pedig csak tessék-lássék munkát tud végezni az ember, s azt nagyonis megsínyli a szegény növény. Azért ne legyünk ennyire borúlátóak. Különben is: időjárási igényünk ne érjen az égig, ne akarjuk,^ hogy egyik napról a másikra heted magával süssön ránk a Nap, s főleg ne áltassuk magunkat azzal, hogy jókedvünk, elégedettségünk most már csak a riapsütésen múlik. Valami közünk azért nekünk is van hozzá. Ezzel én el is búcsúznék. " NaP°11 Angyal Sanda, A békevonat utasai voltunk (3.) é Élményekkel hazafelé Pihenésre a Hazafias Népfront Szabójcs-Szatmár megyei bizottsága és az IBUSZ nyíregyházi irodája által szervezett barátságvonat utasainak nem volt idejük. A vendéglátók, a szovjet INTU- JtlSZT-osok gondoskodtak gazdagabbnál gazdagabb programokról. Tudatunkban ott szédített a Szovjetunió népgazdasági kiállításának a grandiozitésa. Még ott zsongott idegeinkben a május elsejei felvonulás ezer emléke, és máris új „csúcsok” bevitelére kellett indulni... Azt már megszokták a Moszkvában először járók is, hogy bizonyos áruféleségekért sorba kell állni. Azt is látták, hogy milyen türelmesen vár minden szovjet ember a sorára. Azt viszont álmunkban sem gondoltuk, hogy szellemi termékért a Tretyakov Képtár előtt mi is sorba fogunk állni. Ráadásul zuhogó esőben. Emlékezés az internacionalistákra A magyar csoport tagjaival a Tretyakov galéria képei feledtettek minden fáradtságot: a magyar turisták között számosán csak most kezdték megérteni az orosz néplélek kimeríthetetlen gazdagságát. A képtártól, a Kreml meglátogatásától nagyobb élményt a Lenin mauzóleumban tett rekben.., Az idő kérlelhetetlen mú- ' lása egyre közelebb hozta a hazaindulás pillanatát. A Szovjetunióban május elseje háromnapos ünnep. így az utolsó fél nap vásárlással telt el. A búcsúebédre május 4-én, szombaton szálláshelyünkön, a tizenkilenc emeletes, modern Belgrád-szálló éttermében került sor. Búcsúbeszédet Iván Szemjono. vies Sztrelbickij nyugalmazott altábornagy, a Szovjet— Magyár Baráti Társaság elnökhelyettese mondott. Emlékezett a Nagy Októberi Forradalómra. és azokra a -magyar internacionalistákra, akikkel annak idején együtt küzdött a polgárháború frontjain. Megyénk internacionalistái közül különös emlékek fűzték a nagyhalászi Fábián Antalhoz. Sztrelbickij tüzér altábornagy a következő évben készül hazánkba. Ekkor akarta felkeresni Fábián Antalt is. E sorok írója közölte vele a szomorú hírt, hogy Fábián Antal már nem él. Beszédében méltatta a két nép között egyre alkotóbbá váló sokoldalú kapcsolatokat. A szívélyes vendéglátásért, a baráti fogadtatásért dr. Szeifert Gyula, a FelsőTisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, küldöttségünk vezetője mondott köszönetét. Virágok a sírra Vonatunk a kora délutáni órákban gördült- ki Moszkva kijevi pályaudvaráról. Ettől - kezdve a vonaton az egyhetes út emlékeiről folyt a szó. Mindenkinek volt egy kedves epizódja, amit el kellett mondám. A társasutazás egyik legfiatalabb résztvevője, a nyíregyházi Fedor Katalin. Legmaradandóbb élménye a Le- nin-mauzóleumban tett látogatás. Ádám Péter pazonyi görögkatolikus lelkész a felvonuláson szerzett tapasztalatokról és szovjet emberekről emlékszik: — Az a fegyelem és jókedély ragadott magával, amely a tömeget uralta a felvonuláson. Szabályos emberfolyamot láttunk, akik urai voltak a térnek. az időnek. Nagyra értékelem a szovjet emberek segítőkészségét, melyről nekem is és feleségemnek is több alkalommal volt módunk meggyőződni. A vonat vágtat Velünk hazafelé. Nemcsak Moszkva, de Brjanszk is mögöttük van. A kényelmes hálókocsiban már pihentünk is egy keveset. Az IBUSZ kísérője az étkezőkocsiba vacsorára invitálja az utolsó csoportot is. Havasi Andrásné, a nyíregyházi IBUSZ-iroda egyik utaskísérője, a társasutazás résztvevőinek figyelmességét, egymást segítő gondosságát dicsért Raducziner ~ T-.ászióné. a nyíregyházi KELETSZÖV áruforgalmi osztályvezetője örökmozgó lélek. A kongresszusi palotában látott Don Quijote balettelőadást dicséri. Meg azokkal a találkozásokkal, barátságkötésekkel dicsekszik, melyeket a Vörös téren kötött oroszokkal, grúzokkal, kubaiakkal, lengyelekkel és más népek fiaival. Raduczinemével a vonaton még egy esemény történt. Lemberg környékén jártunk. Az étkezőkocsiban befejeződött a reggelizés. A csoport néhány tagja még ott maradt az étkezőkocsiban. Ágika is. Beszélgettek. Egy idős orosz néni lépett a kocsiba. Róla Ágikának az édesanyja jutott eszébe, akit a második világháború folyamán a németek elhurcoltak és valahol ott, Lemberg környékén pusztult el. Ágika a néni nyakába borult. Sírt. Az első pillanatban senki sem tudta, miért- Ahogy ocsúdott emlékeiből, tolmácsok segítségével a koqpi személyzetének elmondták a sírás okát. Most már többen könnyeztek. Virág is került. Ágikát akarták vele vigasztalni. A nénike vette a kezébe a virágot és így szólt: — Ahol leszállók a vonatról, ott elmegyek a temetőbe és édesanyád emlékére az első sírra leteszem a vi- rágokat. Távolságok, mérelek Hálókocsinkban Tar aszó v a Tamara és Szvericsenko Ka- merina hálókocsi kalauzok gondoskodtak a kényelemről, láttak el bennünket ízletes teával, kedves szóval. Mutogatták a Kárpátok ragyogó napsütésben úszó. hóval fedett tájait és üdén zöldellő völgyeit... A komorói tsz-t ketten is képviselték a csoportban. Bencze László nőtlen. Traktoros. — Lesz mit elmesélnem a KISZ-ben. A felvonulás, a Vörös tér, a mauzóleum, az őrségváltás mind felejthetetlen emlék. Az sem kis dolog, hogy nyelvtudás nélkül is jól boldogultunk a metrón. — Engem a hatalmas méretű építkezések ejtettek fogságukba. Tudtam eddig is, hogy a Szovjetunióban óriásiak a távolságok és a méretek. Valódi nagyságukról csak most tudtam meggyőződni — mondja Kepics Tibor, a másik tuzséri traktoros. — A brigádban a fiúknak sokat fogok beszélni az utamról, meg gyűjtöm a pénzt, hogy máskor is utazhassak. Többen így összegeznék: szovjet barátaink nagyon okosan használják fel a történelmi múltat az ifjúság hazaszeretetre, békére, internacionalizmusra nevelésében. Az úton látottakat mi is így hasznosíthatnánk l legjobban. Sigér Imre Uj formátumban Az újjászervezett Magvap Vöröskereszt vezetősége 1957. októberiben adta ki az új lapját, a Családi Lapot. Ez mélynyomással készült, 24 oldal terjedelemben, egy színnyomással. Mivel a Vöröskereszt fő feladata a lakosság egészségügyi felvilágosítása volt, így a lap feladatát is abban jelölte meg a vezetés, hogy eljuttassa a magyar családokhoz a legalapvetőbb egészségügyi ismereteket. Az egészségügyi ismeret- terjesztő funkciója melleit a lap igyekezett segíteni a Vő. rösfkereszt szervezeti, mozgalmi életét is. Mindezek mellett tájékoztatott *a világpolitika legfontosabb eseményeiről, különös tekintettel a békeharc időszerű feladataira. Ilyén feladatok éllé. tása mellett az eltelt 17 év alatt a. laD példányszáma elérte a 330 ezer példányt havonta. Az utóbbi években tovább növekedett a lap iránti igény. Az olvasók egyre sürgetőbben kérték, hogy bővítsük a lap terjedelmét. A Ma,gyár Vöröskereszt IV. kongresszusa határozatban mondta ki a Iao fejlesztésének szükségességét. Az új lap feladatait az alábbiak szerint hatáfozta meg a Vöröskereszt vezetőségle: „A népesedéspolitika határozat végrehajtásából a Vöröskeresztre háruló feladatok szükségessé teszik, hogy a Családi Lap — címének az eddiginél megfelelőbben — a családokhoz szóló propaganda eszközévé váljék. Segítsen átpalántáíni a köztudatba az anyaság kul. túszát, az egészséges gver- mekkultuszt. Népszerűsí se azokat a kezdeményezéseket, amelyek éppen a népesedés- politika megvalósítását szolgálják. Mutassa be azokat az új vonásokat, amelyek már a szocialista társadalmi fejlődés hatására észlelhetők a családokban. Segítse elő a szociálist családkoncepció kialakítását. A Családi Lap májustól állandóan 32 oldal terjedelemben, 2+2 színnel, jelenik meg. A korábbinál nagyobb terjedelmű lap ára az eddigi 2 forint helyett 4 forint. Európai jelentőségű leletek! flefejezlék & ralümazi sírfelíárásokat Rakamazon, a Strázsadomto környékén, ahol április 19-én a földmunkák közben honfoglalás kori sírokra bukkantak a munkások, a nyíregyházi Jósa András Múzeum két régésze, dr. Dienes István és dr. Németh Péter befejezte a feltárást. Sajnos, a feltárt sírok száma csupán harmada annak a temetőnek. amely itt elterül.. A munkák mostani befejezése után az is megállapítható, hogy a fősírból, amely egy igen magas rangú magyar személyiség földi maradványait, fegyvereit és temetkezési tárgyait tartalmazta, csupán az eredeti eszközök fele van meg. egy részük a szakszerűtlen feltárás miatt, a muzeológusok odaérkezése előtt elkallódott. A kutatók fontosnak tartják, hogy éppen a rakamazi tapasztalatok alapján felhívják a- figyelmet arra, hogy újabb sírok felfedezése valószínű, amikor is a mostaninál gyorsabb értesítést várnak, éppen, a mentés érdekében. A leletet megm eh tőket és bejelentőket, valamint azo. kát, akik esetleg birtokukban lévő tárgyakat a múzeumba juttatnak, jutalomban A hatodik emelet L átod, én mindig megnyomom o kapu alatti gombot. Mire a felvonóhoz érek, a házfelügyelő már ott van. Persze, néhány év múlva már erre sem lesz szükség. Hanghullámok segítségével kinyílik a liftajtó és a felvonó is elindul egyet- len szó kimondása után. — A felvonó nem jár! — kiáltott ki a portásfülke kis ablakán át a házfelügyelő. — Mi baja van? — Egy sróf kiesett, nem lehet beszerezni. Sehol sem kapni. — Na, akkor mehetünk gyalog a hatodik emeletre. Neked könnyű, te fiatalabb vagy, mint én. de nekem egy kis asztmám van. No, de rövidesen nem lesz baj egy ilyen sróf miatt. Beülünk a helikopterbe és egy kézmozdulattal Sümegi hatodik emeleti ablakához irányítjuk a járművet. Az ablaknál önműködő, a rakétához hasonló fékezés következtében a helikopter megáll és egy elmés készülék betol majd bennünket Sümegi szobájába Hű, de kimerültem. Hányadik emeleten vagyunk? — Az elsőn. — Még csak az első? Bezzeg, néhány év múlva ennyi idő alatt a liftrakéta fúvókéinak segítségével már a kilencvenedik emeleten lennénk. — Most azonban szuszogunk a fáradtságtól. — Nem kell panaszkodni. Már a másodikon vagyunk. Az a rossz, hogy a széles liftaknát meg kell kerülni és így többet kell járni az emeleteken. Mondanom sem kell, hogy a jövőben nem is lesz liftakna. Kötél sem lesz. A felvonó földi parancsra hagyja el a vezérlőállomást. Gyorsan megy és simán fékez. A sebesség nagyságának valószínű csökkentési értéke mintegy 300 méter lesz másodpercenként. — Honnan tudod ezt ilyen pontosan? — Olvastam. Már a negyedik emelet? Üljünk le egy kicsit a lépcsőre. Várj, kiterítek egy újságot. Újság mindig van nálam. Jól jön, hogy két emelet között elakad a lift. Ezt a vezérlőberendezést és csökkentési értéket éppen tegnap olvastam, várakozás közben, unalmamban. Na, gyerünk. Meglátod, simán felérünk az ötödikre. csak egy kicsit szúr az oldalam. Szóval, a sugárhajtóműves lift lesz a jövő felvonója. Állj meg egy picit, amíg kiszuszogom magam. Na, indulás! így ni, ez már az ötödik. Persze, eljön az idő, amikor egyáltalában nem lesz felvonóra szükség. Automatikus szívóberendezés felszívja az embert a kívánt magasságba. Mindenkinél lesz egy ilyen zsebszívókészülék. Pillanatok alatt a kilencvenediken leszünk. Na, végre, a hatodik. ♦ De ne csengess be, egy kicsit pihenünk. Az asztmám. Na, most már csengethetsz. Ez is elavult dolog, ez a nyomócsengő. Ezt is felváltja majd a hanghullámoktól megszólaló csengő. Mi az, nincsenek itthon? Hallatlan! Sümegi megfeledkezett rólunk! Hiába másztunk fel hat emeletet, most indulhatunk lefelé! Ha a házfelügyelő kapott volna srófot, most csenget“ nénk neki és levinne liften. No, de hol leszünk ettől néhány év múlva! Egyszerűen beülünk egy általunk irányított légörvénybe és azon lesiklunk a földszintre. Ne siess úgy... Megint szúr az oldalam. Üljünk le egy kicsit a lépcsőre ... Mit hoz a jövő, öregem! Palásti László részesítik. Ezt a körültekintést indokolja az is, hogy a rakamazi lelet európai jelentőségű. A Szabolcs vezér közvetlen környezetéhez tartozó személy. vagy rokon használati eszközei, az 1927-ben Geszt e- réden talált hasonlóan aranyveretes karddal, valamint a híres tárcái! tarsolvlemez/.eL mutatnak közeli rokonságot. A díszítések gazdagsága a ! tárgyak hasonlósága a X. századbeli magyarok ízléséről is hírt ad, és feltételezhetően egy Szabolcs várában működő műhely termékei. A feltárt sírokról, a nagyszerű leletekről, azok jelentőségéről iapunk későbbi 'számában részletes tájékoztatást adunk a megtaláló dr. Németh Péter és a feltárást végző honfoglalás kori régész dr. Dienes István tájéi koztatása atepján.
