Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

Í974. május 11. 'em Demokrácia és munkásérdek gesztora. Három termelő­ÜGY SZÓLNI, FŰTÖT­TEN, IZZÓ SZAVAKKAL, saját munkásélményt is .fel­villantani. milyen is volt regen az az inasév, ifisors csak olyan ember tud. aki maga'is így élt, átérezte, át­élte. Amikor Virizlai elvtáre. a SZOT titkára beszéd^ so­rában ezekről szolt, úgy érez­tem. ..most van igazán ott­hon”. Egy mondatnyi idézet szavaiból: ..Régen tizennégy évesen kerültünk a gyárba'. Most a fiatal az ipari szak­munkás intézetbe kerül s innen „bejár” az üzembe. Nem, dehogy azért említet­te. hogy nosztalgiát ébresz- szen, visszasírjon valamit abból az embertelen világ­ból. „Csák” azért, mert úgy látta — s bizonyította is — baj van a munkássá neve­léssel, hogy e területen, az utánpótlás nem kapja meg azt, amit kellene. Nem szív­ja magába állandóan a "vá­ri, életet, az ottani levegőt, í Elemezte tovább, mi is a teendőjük a pártszervezetek­nek, a szakszervezeteknek, ve­zetőknek, idős munkásoknak az utánuk következő generá­ció'nevelése érdekében. „Va­lójában tizennyolc esztendős az a fiatal, aki végleg a gyárba kerül. Ilyenkor kez­dődik el egy munkásélet.” Bár már korábban is hallott valamit az életről, a politi­káról, itt kezd azzal ismer­kedni. És ha azt hallja, hogy tanácskozás, ő valójában ta­nácskozásra, vitákra gond.''* 1 ezt képzeli el. Olyasvalamit, sihol döntések előtt kikérik a munkások véleményé1 * *, s nem kész tények elé állít­ják, kinyikj tkozta tások meg­szavazására kérik fel. s így visszás hí'Vzet élé állítják Valójában amikor a fiatal munkás bekerül egy gyár gazdasági-társadalmi mecha­nizmusába idegenül, mozog. Azért, hogy feloldódjék, ott­hon érezze magát mellé kell ailni, mert ha magára ma­rad, akikor kezdődik a baj. Nem mindegy, hogy kiknek a befolyása alá kerülnek az óletet kezdő munkásfiata­lok. Eszembe jutott az a veterán, aki nem olyan ré­gen elmondta, neki az adta meg élete célját, jelölte ki helyet a mozgalomban, hogy az első alkalommal, amikor a gyárkapun bement, szerve­zett munkások közé került. ÖK ISMERTETTÉK MEG a marxizmus—leninizmussal, ők vitték az első illegális ta­lálkozóra, ők velük együtt énekelt; május elsejéken a hármas dombi találkozókon, s így lett tudatos, szervezett dolgozóvá. Ezekről a hagyo­mányokról manapság sem szabad megfeledkezni, smint Virizlai elvtárs mondta: „Nem szabad magára hagy­ni a fiatal munkást. Ne érez­ze, hogy egyedül van. Csak a munkások közösségében tudja megszerezni a mun­kásérzéket, a munkásöntu- datot. Ehhez kötelességünk hozzásegíteni ' munkásfiatal­jai nkát.” Természetes, hogy példa­képet választ a munkásfia­tal is. Példaképe az erős­egészséges kovács, a külsőre talán nem feltűnő, de pre- cizségéről ismert esztergá­lyos, a marós, a párttikár, az szb-titkár aki törődik a munkásokkal, szívén viseli gondjukat s a fiatal munkás összerakja magában azokat a jegyeket, amelyeken az ő eszményképe felépül Vajon foglalkoznak-e ilyenekkel és hasonlókkal az üzemi szak- szervezeti bizottságok? Se­MAV-BERUHÁZÁS nyír­egyházán. Nyíregyházán több millió forintos beruhá­zást valósítanak meg a jövő év végéig. A nagyarányú építkezés kivitelezője a Ke­let-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. 1. kép: A PFT területén építik a szociális létesítmé­nyeket és raktárakat; 2. kép: A nagy szerelőcsarnokban a villanymozdonyok szerelését, karbantartását végzik majd az átadás után a vasutasok. Elek Emil felvételei gítik-e példakép kialakítá­sukban a fiatalokat? Egy ér­dekes példát említett. Óda- állt eléje egyik nagy gyá- • ■nkban egy most, kezdő, fiatal munkás. Azt kérdezte, milyen perspektíva áll ö előtte, ha most 9 forint az órabére, s ha lehúz negyve­net — mert pontosan 20 éves — 16 forint lesz? Va­jon ennyi-e a jövő? Ebben, csak ebben látja? Mit te­szünk annak érdekében, hogy ne csupán az anyagiakat lássák a munkásfiatalok is. Hogy legyen tartásuk, sza­vuk. Csak megerősíteni, s újra a figyelem reflektorfényébe kell állítani, amit a SZOT titkára aláhúzott: „Az ifjú­ságot, minden társadalom különös figyelemmel kíséri.” Az ifjúság a munkásnem­zedék a mi harcunk folyta­tója, legszebb hagyománya­ink örököse, megvalósítója. Nem mellékes tehát, hogyan foglalkozunk velük. Partner­ként kezeljük-e Őket, teljes értékű, az idősebbekkel egyenrangúakként ítéljük meg azt, amit javasolnak, mondanak, terveznek, csele­kednek. Hogy minderre miért van szükség? Társadalmi céljaink megvalósítása érdekében. Ugyanis a történelem — egyebek között — nem más, mint nemzedékek egymás­utánja. S ha ez így igaz, — s igaz! — akkor tudnunk is kell, ők a jövő letétemé­nyesei, építői, a szocializ­mus legszebb elveinek meg­valósítói, szereplői, élvezői, így természetes, hogy az if­júsággal, de elsősorban a munkásifjúsággal — a hata­lom. birtokosának a fiaival — való foglalkozás egyik alap­vető kérdés. FEJLŐDÉSÜNKÉRT, A TÁRSADALMI HALADÁ­SÉRT a proletárdiktatúra kiteljesedéséért, eszményeink megvalósításáért felelős osz­tályunk, a munkásosztály többek között azért is felelős, hogy milyen lesz a jövő. Sajnos még nem így, nem ilyen súllyal, felelősséggel törődünk muhikasifjóságunk­kal, nem eléggé szerves ré­sze mozgalmi, gazdasági, po­litikai, ideológiai munkánk­nak. Ezért többet kell ten. ni. Tenni cselekedni azért, hogy az üzemi demokrácia még jobban kibontakozzék, érvényesüljön. Hogy a mun­kás érezze, ö a hatalom bir­tokosa. A munkás a dönté­sekbe szólás jogát-kötelessé- gét, ennek érvényesítését sürgeti. igényli. Akadnak gazdaság; vezetők, akik ezt félreértik, úgy vélik, hogy a döntést kívánják a kezükből kivenni. Nem erről van szó. Elsősorban arról hogy szót kérnek, ha kell követelnek a helyi politika: az üzem előtt álló feladatok kialakításá. ban. Mert a munkás olvassa, hallja, látja, mi történik „fent”, s azt szeretné, ha „lent” is hasonló módon gondolkoznának, cselekedné­nek, ha nem á munkástól féltenék, mi lesz, ha így, v^gy úgy döntenek. És még csak nem is arról van szó, hogy valamilyen más fóru­mok kellenek — talán igen? — hanem arról, hogy a je­lenlegieket úgy működtes­sék: azok megfeleljenek a munkások érdekeinek, a tár­sadalom vezető osztálya ügyének. „Csak” erről van szó. És I ez a csak nem más. mint a hatalom gyakorlásában való konkrét részvétel, javasla­tok, kezdeményezések érvé­nyesítése úgy, hogy ők, a munkások érezzék: ez az ő érdekeikkel megegyezik. De akkor is figyeljenek ám oda, amikor a munkás észleli- tapasztalja. hogy valahol baj van: ilyenkor intézkedjenek. Ebbe a légköribe, ebbe a gyári levegőibe kell belene- velni a felnöveikvő munkás­nemzedéket. így válik mű­velt, öntudatos, fegyelmezett munkássá. a hatalom letéte­ményesévé. Farkas ' iálmán Kukorica a Zuho^óban A szálkái hármas jelszó Pénteken.. Mátészalkán, a Zalka Máté művelődési házban adták át az elmúlt év eredményei alapján el­nyert Kiváló vállalat címet a Mátészalkai Állami Tan­gazdaságnak. Az ünnepsé­gen megjelent Kállai Sán­dor, a megyei pártbizottság titkára. A kiváló címmel járó oklevelet és pénzjutal­mat Szilágyi Sándor, a MÉM közgazdasági főosz­tályvezetője adta át a gaz­daság igazgatójának, Hegy- megi Istvánnak. A Mező­gazdaság kiváló dolgozója kitüntetést kapták: Kolozs­vári István kertészmérnök, Potoeky Gyula mezőgazda- sági mérnök, Orha János kertész, Holló József gép­kezelő és Csordás István állattenyésztő. Hazánk 140 állami gazda­ságából huszonegy nyerte el múlt évi munkájáért a ki­váló címet. Megyénk tíz gaz­daságából kettő. A Máté­szalkai Tangazdaság a me­gyei két kiváló címen kívül még egy másik „párosban” is részt vesz. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium két bázisgazdasá- ga közűi az egyik. Ez any- nyit jelent: itt próbálják ki a mezőgazdasági tudomá­nyok legújabb módszereit, a legkorszerűbb eljárásokat itt ültetik át a valóságba. (A másik báfcisüzem Hosszúhe­gyén vsun, Bács megyében.) Hegymegi István igazga­tótól a gazdaság tevékeny­ségéről kaptunk mozgalmas képet. A gazdaság mostani közel ötezer hektárján, nyolcszáz dolgozójával és je­lenlegi feladataival csak 1969 óta dolgozik a korszerű technikának és a jó szakem­bereknek ez a harmonikus egységgé összeforrott komp­lexuma. De eddig minden évben, kapott valamilyen el­ismerést. A legszebbet most. A legtöbb új kezdeménye­zésben részt vesz. Például társulásban takarmánykeve­rő üzemet épített. A most építendő évi 25 ezer : ., .ést feldolgozó mátészalkai hús­üzemnek is a gazdaság a Mint „gesztor“ Q Égő dombvonuiat Húsz éve egy helyen lyettes1 * vállalkozik kalauzo­lásunkra. Nem is olyan kis út ez, mert a kukoricatábla — hétszáz hektár! —. a nagyecsedi határban fekszik. Útközben láttuk a kiszállí­tott alagcsöveket, jövőre az egész öntözve lesz Tyúkod­tól, a Szamosiból. Árnyas kis tanyaépületben találtuk meg a tanyagazdát. Petrik József már két évtizede él itt- Ha telefonálnak a köz­pontból, sürgős az üzenet és kint van a határban, kerék­páron siet .utána a felesége. A tanya — és az egész tag — neve Zuhogó. Vegyes ta­laj. de a láp, g zöme. még az edzett szatmári Kzemnek is tartogat meglepetéseket. Az egyik dombvonulat pél­dául végiig ég. Egy éve. Ár­vízre való vízzel próbálták eloltani. Nem lehet. De nem terjed a tűz. És épp ez a rész adja a jó ku­korica alá való talajt, amitől aztán a gazdaság tehenei már rég túl vannak a 3500 liter évi teljesítményen. Az IPS-gép jó messze, egy árnyékos dűlőút mellett dol­gozik. Zömök, 147 lóerős masina. Vezetőfülkéjében légkondicionálás. Méhész Istvánnak, a vezetőjének még azt is jelzi, ha egy ve­tőcső eldugul. Majd a ter­méstöbbletből, hek'áronként 530 kiló kukoricával kell ér­te fizetni öt évig. De. a bri­gád a-zt mondja, négy év alatt ledolgozzák a tízezer óráját, mert szántanak is vele- A két darab, egyenként négy méteres vetőgépfean, nemcsak a 240 kiló kukorica van a 12 tartályban, hanem, öt-öt mázsa műtrágya és a vegyszer is. Egy nyolcórás műszakban, mind a három műveletet elintézi több, mint negyven hektáron. Ahogy végigmegy, „jelzője” mind­járt kijelöli nyolc méterrel odébb másik útját is. A kiszolgáló személyzet­nek két rakodás között van egy kis szusszanó) a. Gyulu Mihályt és Baráth Károlyt Hodászról hozza minden nap a mikrobusz. A tangazda­ságnak ott is voltak földjei. Tehát törzsgárdatagok. Szé­pen keresnek, még a tan­gazdaság évi átlagos 28 000 forintján is jóval felüL Baráthék a gazdaság egyik szolgálati lakásában, élnek. A hat gyermekes, 47 éves családapa most azt szeretné megvenni végleg a gazda­ságtól nyugdíjig. Húsz éve múlt, hogy ez a munkahe­lye. A terméseredmények után neki is volt párezer fa. rint prémiuma. Mi a különb­ség a környék legfejlettebb termelőszövetkezetei és a mostani munkahelyük közt? — öt év! — vágja rá Kiss Béla. Természetesen fejlett­ségben érti. És mindjárt hoz­záfűzi: — Ez manapság nagy dolog! Úgy búcsúztunk el a Zu­hogó tanyától, hogy láttunk hat embert, aki hétszáz hek­tárt művek Ez ugyanolyan kincse lesz a gazdaságnak, mint a körülbelül ekkora almásként, amely az egész árbevétel felét, hetvemmil- liónál többet hozott tavaly. És ha a sertestelep kocán­ként! évi huszonegy mala­cát, a hízómarhák havi 32 káló és hatvan dekás súly- gyarapodását is hozzávesz- szük, érthető, mit jelent en­nek a nevelő hatású mező- gazdasági nagyüzemnek a hármas jelszó: jól tanulni, még jobban tanítani és a legjobban gazdálkodni. Gesztelyi Nagy Zoltán szövetkezettel együtt inten­zív füvesítési' rendszer léte­sítésébe kezdett. Legutóbb a Szamos mentén élére állt egy iparszerű almatarme6z- tésd társulásnak. De a sokat tanuló és taní­tó, valóban nevéhez méltóan jó oktató szakembereket adó és jó gyakorlati tanulási le­hetőséget nyújtó „tangazda­ság” egyik legérdekesebb, már működő üzeme az ipar­szerű kukoricatermesztés, amely először adott az ed­dig sem rossz kukoricater­melő gazdaságnak hektáron­ként 65 mázsát. Most het­vennél többet várnait tőle, és lesz olyan tábla, ahol meglesz a száz mázsa is. Körte András igazgatóhe­Születésnapra a z arcokon feszült fi- gyelem. Mindenki ér­deklődéssel várja, le­si szavaimat. Csak a mű. hely végéről hallatszik ide néhány gép kattogása. Ä Nyíregyházi Konzerv­gyár fémcsomagoló ■ üzemé­ben vagyunk. Délelőtt 10 óra. A Bessenyei György szocia­lista brigád a névadójukról szóló előadást hallgatja. A brigád minden tagja jelen van. — Ez nálunk már igy szo­kott lenni — mondja Kiss Piroska, a szocialista brigád vezetője. A 15 főből 10 vi­t déki, akik naponta több órát „ingáznak” a munka­helyig, de a brigádgyűlésen mindig jelen vannak. — Könnyen szervezhe­tünk, — veszi át a szót Tér­áik Györgyné, műszaki cső. portvezető — hiszen vala­mennyien ugyanabba a mű­szakba járunk. A brigád nemsokára szü. letésnapját üli: egyévesek lesznek. A kitüntető „Szocia­lista brigád” címet 1974. áp­rilis 4-én kapták meg. De hogy mi minden van már a „tarsolyukban”, arról a brigádnapló tanúskodik. Van mit felmutatniuk egy év el- teltével.„ Vállalták, hogy társadalmi munkában szétválogatják a raktáron elfekvő parafa7 tes koronadugókat — íffP teljesíthetik a megrendelők igényeit. Ez fejenként 8 óra társadalmi munkát jelentett terv szerint, de ebből 9,5 óra lett. Célul tűzték a se­lejt csökkentését. Gondoz- zdíc névadójuk sírját a te­metőben. Az üzemi filmve­títéseken a jegyárusítást ők végzik, az olvasótermi ügye­letből is kiveszik a részüket. Többször voltak ködösen színházban, moziban, meg­látogatták a múzeumot is. Anyák napján virággal so- koládéval köszöntötték a brigád édesanyáit. Ezek jutottak az eszembe, amikor Bessenyei munkás­ságáról, műveiről, éltéről be­szélek. Ezután kimentünk a temetőbe a sírhoz és meg­néztük a neki állított emlék­művet is. .„Mire a brigádtagok visz- szaérnek, 1 óra is lesz.. Két. tőkor kezdődik valamennyi- üknek a műszak. De az ér­deklődést, figyelmet, amit névadójuk iránt tanúsítottak és azt a baráti légkört nem lehet elfelejteni. Tóth Kornélia főiskolai hallgaíd!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents