Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-04 / 102. szám

1571. május 4. KELET-MAGYARORSZÄÖ ’ 5. oldal * i \ « HÉT VÉCÉN Felfedezés A nagy felfedezések korát éljük. Szinte nem múlik el nap. hogy valahol valaki ne ejtené ámulatba a világot. Laikus lévén magam is csodálattal 'olvasom a technikai és más felfedezésekről érkező híreket. Ezen a héten két alkalommal különösképp ámultam. Szégyenlem, de igaz: még nem tudom milyen érzés repülni. Talán ezért is ragadta meg a figyelmemet a „Cri- Cri”. amely pilótája véleménye szerint a század legmu­latságosabb járműve, amolyan „zseb-repülőgép”. Mások légi rollernek keresztelték ezt a két, 137 -köbcentis motor­ral felszerelt kis gépet, amely rendkívül könnyen kezel-' hető. s óránkénti maximális sebessége 180 kilométer... Valószínű, eddigi életemben féltem is a repülőtől, ami nagy testével lezuhanhat, — később pedig ezt még az el­rablás veszélye is tetézte ,— de most, hogy megszületett a Cri-Cri. vágyam olthatatlam. ez aligha fúrja be az or-, rát a fölbe, s kinek kell nanapság egy légiroller? Ne nevettesd ki magadat — hütött le tegnap a bará­tom. — Először azért, mert egyszer már repültél életed­ben, amikor búcsút intettél szülőfalud határának, a csa­ládi fészeknek. Aztán csak rajtad múlik, hogy újabb re­pülésedre sor kerül-e. Ezt nem értettem, mire ő megvilágította, hogy egye­seknek miként sikerült már kirepülniük megszokott, ké­nyelmes fészkükből. Igaz, erre nem önként szoktak vál­lalkozni az emberek, de a tényeken nem lehet változtat­ni. Meg aztán: arról is hallani, hogy többen élnek itt a földön, akik azt hiszik, hogy a mennyben járnak. Akad­nak, akik örökké szárnyalnak, majd elszállnak a boldog­ságtól, amikor bekopog hozzájuk a népi ellenőr. Előfor­dul persze az is. hogy valaki túl magasra merészkedik, s amikor a motorja csütörtököt mond, annál nagyobbat zuhan. Márcsak azért is ajánlatos felszállás előtt jól kö­rülnézni. megvizsgálni, hogy mit tud a jármű, nehogy valahol hiányosság rejtőzködjék, amin ott fenn már na­gyon nehéz segíteni. Jó. jó, mondtam én erre, de a Cri-Cri ..fedélzetén” olyan érzése támad az embernek, mintha karosszékből nézné az alant elterülő város életét. Könnyek szöktek barátom szemébe, úgy elkezdett hahotázni. — Te kis naiv! Azt hiszed, ezzel valamiféle szokatlan, ismeretlen élményhez jutsz? Nézz csak körül, itt a földön is találhatsz olyanokat, akik karosszékből né­zik a város életét. Meddő Vitába bonyolódtunk ezen, mert én kötöttem az ebet a karóhoz! Kizárt dolog, hogy nálunk olyan em­berek is élnek, akik ölbe tett kézzel várják: tálcán vigyék elibük a sült galambot. Kardoskodtam: nálunk mindenki egy emberként kiveszi a részét a munkából, s ha néha félre is áll, azt csak azért teszi, hogy másokat meg ne sértsen, hadd férjenek ők is hozzá a munkához. Példa­ként nyomban felhoztam, hogy a mi lakásunk környékén is azért voltak hónapokig kinn az utcán a lerakott in­gyen-járdalapok, mert — szerénységből — senki nem akart mások elé tolakodni, hogy társadalmi munkában megpróbálja lerakni a lapokat. Olyan szépen megvoltunk eddig, egymás mellett, éppen most. ezek miatt a járdala­pok miatt gyulna harag közöttünk! Kompromisszum szü­letett : valamelyik vállalat, fizetett szakemberei rakják le azokat a lapokat, hogy mi békésen és sár nélkül jus­sunk el szép othonuníkba... Barátom utolsó aduként így szólt: „Azért felétek is csak akadnak olyanok, akik sokat beszélnek a munkáról, de keveset cselekszenek?” Nekem sem kellett egyéb! Mert eszembe jutott egy másik felfedezésről szóló heti értesülésem. Eszerint: „Be­szélni hasznos”. S tudják ki mondta ezt? Maga Williams, a neves tudós, Ohio állam pszichológiai intézetének ve­zetője. Véleménye szerint „a kevés beszédű emberek fo­gékonyak a különféle stresszek iránt, mivel nem ve­zeti le a bennük felgyülemlett energiát”. Nomármost! Ha egyesek sokat beszélnék is. ez csak egyfajta védekezés azok ellen a fránya stresszek ellen. Mert abból aztán rohanó világunkban esőstől kijut vala­mennyiünknek! Mellőzném most a felsorolásukat, mivel az talán még a jövő hét végén is tartana, — inkább gon­doljuk végig, hányán védik ekképp egészségüket, ideg- rendszerüket. Nyelvében él a nemzet — mondta egyszer valaki, s ennek helyessége ezúttal is bebizonyosodott. Egyszerűbben fogalmazva: az ember a felgyülemlett energiáját kiabálással is könnyen levezetheti. Igaz, er­ről más a véleményük a sportolóknak, s azoknak, akik kötelező tanácsadásra kopognak házasság előtt az orvos ajtaján, — node ők tehetik, ők még fiatalok. Be is vallot­tam barátomnak, hogy nem régen még igazságtalan vol­tam azokkal szemben, akik félórás felszólalásokkal ra­bolták el a drága időt a gyűléseken, vagy: utólag bocsá­natot kértem ■ életem párjától, amiért hosszabb ulticsa- fából vesztesen hazaérve még éjfélkor is csak mondta, mondta a magáét... Már tudom: a stressz Volt az oka mindennek, meg az egészség védelme, ami igen komoly dolog. S még valami! Williams mondta azt is: „akiknem vezétik le beszéddel a bennük felgyülemlett energiát... idő előtt megöregednek”. Hát tessék! Azt eddig is tudtuk, hogy hallgatni nem mindig arany, s hogy nem aranyigazság az sem: „Ne szólj szám, nem fáj fejem” — de erre a vonatkozásra aligha gondoltunk. Legalábbis mi férfiak nem. ami kide­rül a statisztikából is: a nők, a szépnem képviselőd az esetek többségében •— túlélnek bennünket. Ez is tény — nem szóbeszéd. Angyal Sándor Ä virágkínálatról Rendszeresen visszatérő té­ma: az ünnepek, a gyakoribb nevek napja előtt az igé­nyeknél kevesebb a virág az üzletekben. Ami van, az pe­dig drágább, mint máskor ... Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntik gyer­mekeik — rendszerint vi­rággal. — Nagyon bízunk abban, hogy nem lesz probléma a virágokkal — válaszolták ér­deklődésünkre a kertészeti vállalatnál. Nyolcezer szál szegfűt szállítottunk bolt­jainkba, s most várjuk a kö­vetkező nagy szállítmányt: húszezer darabot. Szerződött szállító partnerünk, a karcagi $éesz hetente csak háromezer szálat tud adni, ezért egy Orosháza környéki termelő­szövetkezettől rendeltünk szegfűt. Ha mind megkapjuk, nem lesz baj az ellátással ... — A tulipán a kora tava­szon elvírított. így ez a vá­gott virág — mely egyébként az egyik legkeresettebb — most hiányzik kínálatunkból. Ajánlanak a kertészeti vállalatnál kis cserepes be­góniát. ötezer szobapáfrányt küldtek az üzletekbe, s az áraknál maradva: a szegfű nem drágább a budapestinél, szálanként tíz forint. Ámbár még így is drágább a „hétköznapi” nyolc forint­nál... JASAVAROSI PANORAMA. A gépek újabb területeket készítenek elő az építkezésekhez. (Hammel József felvétele) Válasz a tévéfórumhoz érkezett kérdésre A televízió március 13- án tartott Fórumán Bondor József, építési és város- fejlesztési miniszterhez sok olyan kérdés is érkezett, amelyeket időhiány miatt nem tudottt megválaszolni. Az alábbi kérdésről több helyről érdeklődtek a tévé­nézők, amelyre az illetéke­sek ezúton adnak választ. KÉRDÉS: — Milyen jogok illetik meg azokat, akiknek telkét közérdekű célra kisa­játították, vagy lakóházát szanálták? Milyen alapon számolják ki a 'Lütalanítás összegét? ■ ­VALASZÓT,: a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala: — A tulajdonosokat kisajátított ingatlanukért értéküknek megfelelő kártalanítás illeti meg. A kártalanítás pénzben, csereingatlannal, vagy mind a kettővel törtéhet. A pénz­beli kártalanítás mértékét a kisajátítást kérő ajánlata alapján az ügyfelek egyezsé­ge határozza mes. Hg az egyezség nem jön létre, ak­kor a tulajdonos a felajánlott kártalanítás öszegén felüli követelését bíróság előtt ér­vényesítheti úgy, hogy kere­setét 30 napon belül elküldi a bíróságnak. Vita esetén te­hát a kártalanításként fize­tendő összeget végsősoron a bíróság állapítja meg. Lakó­-|£, n magam csak egy- jH szer horgásztam, gyermekkoromban a Hódságon, a Dunában, a Holt Duna-ágban, valame­lyik tóban. Fogtam is valami halfélét, a büszkeség ma Is dagaszt. Mindezt azért bocsátom előre, hogy az olvasó ne le­pődjék meg, ha olyasmit ol­vas majd, hogy a ponty be­kapta a horgonyt, aztán a yachtot maga után vontatva eltűnt az óceán hullámai kö­zött. Barátaim nagy része vi­szont szenvedélyes pecázó. A horgászok és a kocsisok — ez utóbbiakon az autótulaj­donosokat értem — egy do­logban erősen hasonlítanak egymáshoz: ha egyszer bele- kezdtek, nem tudják abba hagyni, egyik történet a má­sikat követi. A jogsi ugrott, a karburátor így, „ kézifék amúgy. ■. és akkor az az ál­lat hármasra kapcsolt! ...Vagy: — ha hiszed. ha nem a harcsa a szemembe röhögött! — Nekem mondod, engem egy csuka szembe kö­pött! így hallottam a belga horgászról is. Barátom, Ka- lántay János. a legszenvedé­lyesebb pecázó, beszélte a következőket: „ — ...kérlek szépen, ha nem a tulajdon szememmel láttam volna, magam sem hinném. Szóval az a belga betáplálta a maga állását. ház kisajátítása esetén, a la­káshasználó részére megfele­lő cserelakást kell biztosíta­ni. Viták esetén ugyancsak a bíróság dönt. — A kisajátításról az 1965. évi 15. sz. törvény rendelke­zik, annak végrehajtásáról pedig a 13/1965. VII. 24-es kormányrendelet intézkedik. A fenti törvény 7. paragrafu. sa határozza meg azokat a közérdekű célokat, amelyekre az állam részére ingatlant lehet kisajátítani. Ha ennek megfelelően rendelték el a kisajátítást, akkor annak jo­gosságát nem lehet vitatni. __— Külön—.rendeletek ha­tározzák meg a kisajátított telkek, lakóépületek értéke­lésének módját, továbbá tar­talmaznak irányár táblázato­kat is a jogszabályok rendel­kezéseinek figyelembevételé­vel az úgynevezett szakértő bizottságok értékelése alap­ján kerül meghatározásra a kisajátítási eljárás során kártalanításként felajánlott összeg. A kisajátítással kap­csolatos kártalanítás részletes szabályairól a 37/1973. (XII. 1.) PM. IM. számú, vagyis a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyminisztérium kö­zös rendelete, valamint a 13/1970. (IV. 2.) PM. számú rendelettel módosított 1/1965. (VIL 24.) PM. IM. számú ren. delet tartalmaz rendelkezé­seket. — Mivel a fentiekben adott tájékoztatás általános jelle­gű, így részletesebb és bő­vebb felvilágosítást, a konk­rét probléma ismeretében, az érdekelt állampolgár lakóhe­lye szerinti illetékes kisajá­títási hatóság ad. KÉRDÉS: — Nem lenne-e célszerű házgyári elemekből kidolgozni a falvak számára egy korszerű ikerház modellt, olyat, amely megőrizné a nemzeti építkezés hagyomá­nyait? (Dr. Máté Jolán Bak- talórántháza) VÁLASZOL: Soltész Lász­ló az Építési- és Városfej­lesztési Minisztérium főosz­tályvezetője. Az egyes házgyárak termé­keiből a minisztérium kez­deményezésére az ill;r_ [ :es szervek és kivitelező vállala­tok bevonásával már eddig is készültek családi házakra, sorházakra és kisebb társas­házakra alkalmas épület­tervmegoldások. Ezeket a megjelent tervgyűjtemények, katalógusok tartalmazzák. Több helyen, például Szege­den ilyen családiházak, il­letve kisebb lakóházak már épültek. így nincs akadálya annak, hogy megrendelés esetén kidolgozzanak a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, házgyári elemeket felhasz­náló. tervrr.egoldásokat. KÉ¥áls vállalat a 1IIKSZ Az 1973. évi vállalati mun- kaverseny eredményei alap­ján Kiváló címmel tüntette ki a Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalatot a Nehézipari Minisztérium, valamint a Vas- Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezete. A TITÁSZ debreceni központ­jában Szily Géza nehézipari miniszterterhelyettes méltat, ta az eddigi eredményes ,mun- kát és az oklevelén kívül a nyíregyházi üzemegység két dolgozójának — Papp Gábor osztályvezetőnek és Román Sándor csoportvezetőnek — átnyújtotta a „Nehézipar Ki­váló Dolgozója” kitüntetést. Április 30-án a nyíregyházi üzemigazgatóságon tartották meg — a május 1-i megem­lékezéssel egyidőben — a Ki­váló vállalat ég az Élüzem cím II. helyezésének ünnep­ségét. Megjutalmaztak 22 bri­gádot. melyek elnyerték a szocialista címet, valamint a kirendeltségek munkaverse­nyének helyezettéit. Huszon­nyolcán „kiváló dolgozó” ok­levelet, négyen a törzsgárda- jelvény arany fokozatát 30 évi szolgálat után, tizenhár­mán ezüst és huszonegyen bronz fokozatot kaptak. Két gépkocsivezető az 500 ezer ki­lométer balesetmentes veze­tésért, három pedig 250 ezer kilométer balesetmentes ve­zetésért kapott KPM-kitünte. tést és az ezzel járó jutalmat. fi Fáklya új száma Három jelentős májusi év­fordulónak szenteli legfonto­sabb írásait a Fáklya május 1-én megjelent száma. Má­jus 1 alkalmából Konsztan- tyinov professzor elemzi a proletár nemzetköziség új történelmi szakaszát. Május 9-re — a Győzelem Napjára emlékezve a lap Z-su. kov marsall „Emlékek, gon­dolatok” című könyvéből kö­zöl részleteket, amely a ber­lini harcok utolsó napjait idézik fel. 1955. május 14-én írták a'á‘ Varsóban a Szovjetunió, Len­gyelország, Románia, az NDK, Csehszlovákia, Ma­gyarország. Bulgária és Al­bánia képviselői a Varsói Ba­rátsági Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződést. E történelmi ese­mény jelentőségének szen­teli egyik írását a népszerű képeslap. Ismét több magyar vonat­kozású anyag feszj színessé, érdekessé a lapot. Beszámo­lót olvashatunk Örkény Ist­ván Macskajáték című darab, jának leningrád'i és Katona József Bánk bánjának tbiliszi bemutatójáról. A csodapecás Babbal dolgozott, száraz bab­bal, a babszemeket így meg így elhelyezte egy ilyen meg amolyan módon lyuggatoit lemezen, mikor aztán elérke­zett a fogás napja, akkor... Ennél a pontnál János széttárta a két karját, széles arcáról lavinaszerűen om- lott-ömlött-zudult alá az őszinte csodálat, ámulat, tisztelet. „ — Az a belga pecázó, kérlek, sorozatban rántotta ki a halakat a vízből, olyan­formán mint ahogy a .parasz­tok felfűzik ősszel a piros paprikát és kiakasztják a tornácra. Mi a szomszédos állásokból leesett állal me­redtünk rá. Képzeld el a kü­lönbséget egy puska meg egy géppuska között. Nohát ugyanaz a különbség. volt az ö meg a mi fogásunk között. Egy óra alatt kétszer annyit gyömöszölt a zsákjába mint a mi havi fogásunk. Ehhez fogható horgászt azóta sem láttam. S ami a legkülönö­sebb. nem titkolta a módsze­rét. Babbal szoktatta oda a halakat... És itt az következett, amit a magam avatatlan módján már elmondtam. — Kitűnő módszer lehet. — vetettem oda szerényen, épp hogy valamivel én is részt vegyek a beszélgetés­ben. Azóta ezt a történetet a belga horgászról több ízben hallottam, mindig mástól mástól, mindig ugyanúgy. Ez amellett szólt, hogy nem ki­talált história, hanem ténu, amelyet számos, tanú igazol. Valahányszor üres tarisz­nyával tértek meg pecázó barátaim, valaki mindig elő­rukkolt a belga horgász bib­liai zsákmányával. János barátomat gyakran elkísértem horgászni. Beül­tünk a ladikba, kleveziünk az állásba, ő bedobta a hor­got a csalival, ő várt „ ha1- ra, én ráérősen nézelődtem, a a vízi birodalomban, szív­tam a jó levegőt, pihentem. Többnyire sovány zsákmány­nyal tértünk haza. Egy alkalommal az isten­nek sem haraoott a hal. Az úszó, dunántúliasan a póta. nem mozdult a víz felszínén ha csak a szél nem moznat- ta Beesteledett. szedelődz- ködtiink. hogy hazamegyünk. — És ez volt az a hely, — szólalt meg János bará­tom tragikusan, — ez volt az a hely, ahol az a belga any- nyit fogott, hogy majd ösz- szeroskadt a zsákmány súlya alatt. — Ez? — kérdeztem tág- ranyítt szemmel és körülnéz­tem. hátha feltűnik a parton a sokat emlegetett belga szelleme. esetleg őmaga, hús-vér valóságában. Aztán — mint a horgászattól csil­lagászati távolban élőnek, eszembe ötlött valami: — Mondd, Jancsikám, hd olyan nagyon irigyled azt a belga pecást. miért nem kö­reted a módszerét. Hi-zen töviről-hegyire ismertette és a száraz bab sem olyan dráú ga. János meghökkenten né* zett rám. — Ez még sohasem ju+'tt eszembe, — mondta. — So4 ha. De majd megpróbálom. Tíz évre rá találkozlu■ lel János szinte repedezett jó4 kedvében. —. Milyen volt a fogás? -4 tudakoltam. Tiidtam. h-gg tnás nem deríthette jókedv­re. 1 — Tűrhető. — A belga horgász módú szerével. Megcsóválta a fejét, hogrf nem. azt még vem próbálja ki. Egyébként János újságíró és kötetnyi cikke jelent meg a tapasztalatcsere hasznáról. Kolozsvári Grandpierre Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents