Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

wn. mffurifc 'S. oTBH! Gazdasági kooperációk és a szocialista viszonyok erősítése Komócsin Zoltán ________1923-1974 Mély megrendüléssel és fajdalommal tudatjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség utón május 28-án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, országgyűlési képvi- selő, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, pártunk és a magyar forradalmi mun­kásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert sze­mélyisége. Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1-én, szombaton 14 órakor lesz a Mező lm- re úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelői 13 órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. NAPJAINKBAN A GAZDASÁGI TÁR­SULÁSOK, közös vállalatok figyelemre mél­tó erősödése tapasztalható az élelmiszer-gaz­daságban. Az 500 kooperációból mintegy 300 közös vállalatként működik. Többségük szö­vetkezeti társulás de terjed a szövetkezetek és állami vállalatok, ezen belül a mezőgazda- sági és ipari vállalatok összefogása is. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban teljesen helyt­álló és jogos az a megállapítás, hogy a gazda­sági társulások fejlődése nem pusztán gazda­sági, hanem társadalmi szempontból, a szoci­alista viszonyok erősítése és továbbfejleszté­se tekintetében is figyelemre méltó. Milyen alapon mondhatjuk ezt — teszik fel sokan a kérdést. Azon az elvi alapén, amennyiben a kooperációk elősegítik a ter­melőerők fejlődését. Ugyanakkor szorosabbra fonják a gazdálkodó egységek kapcsolatait, és ezáltal erősítik a társulok közös szocialista vonásait, a szocialista tulajdon- és elosztási viszonyokat. Mindezek — eredményeként — pedig szerepet vállalnak abban, hogy köze­lebb kerüljenek egymáshoz az állami és szö­vetkezeti szektor az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu, a munkásosztály és a szö­vetkezeti parasztság. Bontsuk részeire a kérdésre adott vá­laszt. Ami az első tételt, a termelőerők vés a termelés) fejlődését illeti a kézzelfogható gya­korlati tények ismertetésétől ezúttal eltekint­hetünk. A tapasztalatok jól mutatják, hogy csakis azok a társulások tartósak és fejlőd­nek. amelyek többet adnak annál, amire résztvevőik egyedül is képesek. A termelési rendszerek utóbbi időben kibontakozó gyors térhódítása pedig azt is jól mutatja, hogy a kooperációk a műszaki-tudományos vívmá­nyok- gyors ütemű és széles körű elterjesztésé­nek igen alkalmas keretei az élelmiszerter­melésben. A GYAKORLATI MUNKÁBAN soha nem volt vitás, hogy az együttműködés igénye erősödik, ha a gazdálkodó egységek — pl. a termelőszövetkezetek és élelmiszeripari vál­lalatok — kooperációja fejlődik, akkor a kooperálok mindennek eredményeként köze­lednek egymáshoz. Az is természetes, hogy ez a folyamat — amit a szakirodalom találó­an az élelmiszer-gazdaság kialakulásának ne­vez — nemcsak szűkebb körben, az élelmi­szer-termelésben. hanem az egész népgazda­ságban is szorosabbra fonja a kötelékeket mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Ez igen lényeges, mert eredményeként az egész élelmiszer-termelés jobban igazodik a társadalmi igényekhez, az élelmiszer-gazdaság pedig harmónikusabban illeszkedik nemcsak gazdasági életünkbe, hanem szocialista társa­dalmi fejlődésünkbe is. Ez utóbbit vegyük még jobban szemügy­re. A folyamat elég bonyolult és sokoldalú, de lényege az. hogy az együttműködésben résztvevők hatással vannak egymásra. Ha együttműködésük tartós, annak eredménye­ként nem különbségeik, nem eltérő vonásaik erősödnek, hanem hasonló és közös szocialis­ta jegyeik gyarapodnak. Ez a gyakorlatban kézenfekvő, mert a kooperálok kénytelenek egymáshoz alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az együttműködésük, a gazdálkodásnak kö­zös vonásait erősíti, különösen, ha a gazda­sági környezet, a gazdasági szabályozók is ezt segítik. Nálunk a népgazdaság egészében az ál­lami és a szövetkezeti szektorban egyaránt biztosított az össznépi érdekeket kifejező köz­ponti akarat a népgazdasági tervcélkitűzések, a kormányzati szintű döntések és tervek el­sődlegessége. A szövetkezetek — az állami vállalatokhoz hasonlóan — szervesen illesz­kednek a szocialista tervgazdálkodás rendsze­rébe. A központi irányítás fokozatosan azo­nos feltételeket (közgazdasági környezetet) teremt az állami vállalatok és a szövetkeze­ti gazdaságok működése számára. Jól mu­tatja ezt, hogy a mechanizmusreform megva­lósításával azonossá váltak a tervezési, a be­ruházási, az ár- és a hitelfeltételek. Azonosak a felvásárlási feltételek és az értékesítési csa­tornák. Történt közeledés, de maradt még különbség a jövedelemszabályozásban és az adózásban, ezzel együtt az alapképzésben és keresetszabályozásban. A jövőben azonban ezek a különbségek sem növekednek, hanem fokozatosan tovább mérséklődnek. Az azo­nossá váló külső környezet kedvező feltétele­ket teremt a termelőerők és a gazdasági kap­csolatok fejlődéséhez, ennek révén egyúttal a vállalaton belüli mechanizmusban, a belső viszonyokban még tapasztalható különbségek mérsékléséhez is. EZEK A VÁLTOZÁSOK azért lényege­sek, mert valamennyi összetevőjével együtt a gyakorlati cselekvés talaján viszik előre azt a nagyhorderejű, történelmi átalakulást, ame­lyet a szocializmus teljes felépítése, végső so­ron a kommunizmus építése jelent hazánk­ban. De nemcsak a szocialista tulajdon és ter­melési viszonyok konkrét megjelenési formái — mechanizmusának elemei — változnak az előbb jelzett irányban, hanem maguk a tu­lajdonviszonyok is. Gyarapodik például á szövetkezetek fel nem osztható közös vagyo­na, az oszthatatlan szocialista szövetkezeti tulajdon. Éppen a kooperáció szorosabbra fo­násával kialakul és erősödik a szövetkezetek egymásközötti továbbá a szövetkezetek és az állami vállalatok közös szocialista tulajdona. Különösen ez utóbbi — mivel már túllépi a csoportkereteket — érzékelhetően átfogóbb jellegű annál, mint ami általában szövetkeze­ti (csoport) tulajdonként létezik társadal­munkban. De más ez azért is. mert állami és szövetkezeti közös tulajdon, vagyis egybeöt­vözi a két elkülönült tulajdonformát s a rá­épülő szocialista viszonyokat. A két szocialis­ta tulajdonforma egymáshoz való közeledésé­nek az élet által kialakított, jövőbemutató út­ja ez, amelyen fokozatosan előrehaladva, a társadalom számára maximálisan kihasznál­hatóvá válnak az állami vállalatok és szövet­kezetek gazdálkodásában rejlő előnyök. fia e rövid cikk terjedelme engedné, ér­demes lenne szólni még az elosztási viszo­nyok, a munka jellege, a munka- és életfelté­telek, továbbá a gondolkodásmód, a tudat, az erkölcs közös szocialista vonásainak erősödé­séről, többek között éppen a gazdasági koope­ráció fejlődése eredményeként is. Ezek ugyancsak fontos területei a szocialista viszo­nyok továbbfejlődésének. Elemzésük viszont hosszabb fejtegetést igényelne. AZ ITT JELLEMZETT FEJLŐDÉS nem spontánul és céltudatos munka nélkül, nem nehézségektől és ellentmondásoktól mentesen, hanem hosszabb idő alatt, fokozatosan és kö­vetkezetes, szorgalmas munkával valósítható meg. Az sem téveszthető szem elől, hogy mindennek a kooperációk erősítése csak az egyik összetevője. A párt politikája azonban világosan mutatja az utat ebben is. így köny- nyebb lehet az eligazodás és tétovázástól mentes a továbbhaladás. Csizmadia Ernő Budapest, 1974. május 28. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A NÉPSZABADSAG SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA, A MAGYAR NÉPKOZTARSASAG ORSZÁGGYŰLÉSE. 1923. április 18-án Pelsőgal- lán született, munkáscsalád- bál. Életének nagy részét Szegeden töl­tötte. ott végez­te iskoláit, ta­nult szakmát és kapcsolódott be a munkásmoz­galomba. 1944-ig mező­gazdasági nap­számos. alkal­mi munkás, inas, végül ke­reskedelmi al­kalmazott volt. A felszabadu­lástól halála napjáig külön­böző pártfunk­ciókat töltött be. 1939 óta volt tagja a párt­nak; ugyanettől az évtől vett részt a munkás- mozgalomban. 1944—1948 között Szege­den tevékeny­kedett, mint pártfunkcio­nárius. Kie­melkedő sze­repet látszott a kommunista if­júsági mozgalom szervezésé­ben. Szegeden már az illega­litás éveiben az ifjúsági moz­galomban tevékenykedett. Egyik alapító tagja volt a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek, majd a MADISZ-nak. 1948-ban rövid ideig a Párt Központi Vezetősége titkár­ságának munkatársa volt, majd 1948—1949 között a Vas megyei pártbizottság titkára­ként tevékenykedett. 1949 és 1950 között ismét a Központi Vezetőség apparátusában dol­gozott, mint az affitációs osz­tály helyettes vezetőie. Köz­ben a Szoi'jetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága mellett működő főiskola hallgatója lett. újságírói ké­pesítést szerzett; maid 1953- tól 1956 februárjáig ismét a Központi Vezetőségben dolgo­zott, előbb az agitációs és pro­pagandaosztály helyettes ve­zetője, majd vezetője­ként 1956 februárjától 1.957 márciusáig a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első tit­kára volt. 1957 áprilisától a KISZ országos szervező bi­zottságának vezetője, majd Központi Bizottságának első titkára volt. Ugyanabban az évben beválasztották a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába, s a párt Politikai Bizottságának pót­tagja lett. 1961—1965 között a Népszabadság főszerkesztője­ként tevékenykedett. 1962- töl a Politikai Bizottság tagja, 1965-től a Köz­ponti Bizottság titkára volt, A Központi Bi­zottság 1974. március 19-20-i ülésén bízta meg a Népsza­badság szer­kesztő bizottsá­gának vezetésé­vel. Több alka­lommal válasz­tották meg or­szággyűlési képviselőnek. 1949-ben Vas megyében. 1953-ban Sza­bolcs megyé­ben, 1958 es 1967 között há­rom alkalom., mai Csongrád megyében vá­lasztották kén- viselőnek 1971- ben Borsod me­gye 5. sz. vá­lasztó körzeté­ben lett ország­gyűlési képvi­selő. 1958-tól az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja. 1967-töl pedig külügyi bizottságának elnölze volt. Kitüntetései: Magyar Nép- köztársaság Érdemrend V. fokozat (1950); Munka Ér­demrend (1952); Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)} Felszabadulási Jubileumi Em­lékérem (1970); Lenin Em­lékérem (1970). Szatmár — Beteg műemlékeiért Négymilliárdos forgalom Tanácskozott a MÉSZÖV küldöttgyűlése Szatmár és Bereg műem­lékeinek. a vidék kulturális és gazdasági fejlődésének elősegítése érdekében szat- már-beregi műemlékanké- tot rendezett kedden Máté­szalkán, a Zalka Máté Mű­velődési Házban a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága és a MTESZ megyei szervezete. Az ankét résztvevői előtt dr. Dercsényi Dezső Kos- suth-díjas művészettörténész, az Országos Műemlékvédel­mi Felügyelőség igazgatója tartott vitaindító előadást. Bevezetőben arról beszélt, hogy ebben a hónapban a műemlékvédelem helyzeté­vel olyan magas fórumon is foglalkoztak, mint a Magyar Tudományos Akadémia ün­nepi hetének rendezvényso­rozata. továbbá tanulmá­nyok, publikációk, melyek fő témája a műemlékvéde­lem és a tudomány szoros összefüggéseinek kutatása volt. Ugyanakkor kihangsú­lyozták annak jelentőségét is, hogy a műemlékvédelem csak akkor lehet hatásos, ha s helybeli lakosok is magu­kénak érzik területük művé­szeti, történeti értékeiket. Szatmár és Bereg. Sza­bolcs-Szatmár megye műem­lékekben gazdag terület, sok­kal változatosabb, mint az Alföld más tája. E gazdag­ság oka. hogy eá<en a terüle­ten kisebb volt a törökök prysztítása és így minden kor ránk hagyta gazdag öröksé­gét. Szólt a csarodai temp­lom egyedülálló 13. századi freskóinak művészettörté­neti jelentőségéről, a nép­művészetben páratlan gaz­dagságú Tiszacsécse, Gemzse, Vámosatya, Turistvándi, Szatmárcseke műemlékeinek megvédésére tett intézkedé­sekről és arról, hogy a taná­csoknak a Műemlékvédelmi Felügyelőséggel együttmű­ködve, anyagi erejüket Ö6z- szefogva kell tovább dolgoz­ni a táj művészeti, törté­nelmi és kulturális emlékei­nek megőrzéséért. A vitaindítót követően korreferátumok hangzottak el. Zilahi József. a megyei tanács vb építési, közlekedé­si és vízügyi osztályának ve­zetője azokról a feladatokról szólt, amelyeket a tanácsok építési hatóságainak kell el­látni a megyében található 278 műemlék épület és építmény állapotának megóvásáért. E sok irányú feladat ellátásá­hoz a tanácsi szakigazgatási szerveknek nem elég az épületek műszaki állapotá­val, helyreállításával foglal­kozni, ennél nagyobb jelen­tőségű feladat a védett épít­mény jellegének, adottságai­nak legjobban megfelelő használati, illetve hasznosí­tási lehetőségének megte­remtése. Dr. Hagymási József, a megyei tanács vb kereske­delmi osztályának vezetője azokról a feladatokról szólt, amelyek a megye kereske­delmi szerveire hárulnak a műemlékek megtekintésére látogató hazai és külföldi turisták ellátásában. E téren történt már előrelépés a fi­zetővendég-szolgálat létre­hozásával. a Fenyves turis­taház. az Igrice nyaralófalu, a Strand Motel megépítésé­vel, de korántsem kielégítő a helyzet. Hiányoznak a nagy alapterületű önkiszol­gáló éttermek, az ifjúság ol­csó, kulturált szórakozását biztosító presszók, szükség van az ételkínálat bővítésé­re. a zöldség-gyümölcs ellátás jobb megszervezésére. Dezsényi Ede, a megyei erdőfelügyelőség vezetőie műemlékeink környezetéről és annak védelméről beszélt korreferátumában. Elmond­ta: alig van érintetlen kas­télypark, egyedül a bakta- lórántházi maradt meg ere­deti szépségében. Szólt a felügyelőség terveiről, amely szerint — más szervek anya­gi hozzájárulásával — hely­reállítják a vajai, a cégény- dányádi kastélyok parkjait, de felújításra szorul a nagy­dobosi, a csengeri, a porcsal- mai kastélypark is. Beszélt azokról a műemléképületek­ről js, amelyek környezete túlzsúfolt és a parkok létre­hozásánál ezt figyelembe kell venni. Lakatos József, a Kölcsey- emlékbizottság elnöke Szat­márcseke és Turistvándi műemlékeinek jelentőségé­ről. a megóvásukra hozott intézkedésekről beszélt. Ezt követően Scholtz Béla, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja, a MTESZ megyei titkára mon­dott vitazárót, amelyben a népfront és a MTESZ aktí­váinak segítségét kérte Szat­már és Bereg műemlékeinek megvédéséi«. Május 28-án, kedden a nyíregyházi úttörőházban tartották meg a Szabolcs- Szatmári fogyasztási szövet­kezetek megyei küldöttköz­gyűlését. A megjelent kül­dötteket és vendégeket. Nagy István, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese köszöntötte, köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Szilvasán Pált, a SZÖ- VOSZ főosztályvezetőjét. A küldöttközgyűlés részt­vevői megemlékeztek a SZÖ- VOSZ megalakulásának 25 évfordulójáról, majd Szilá­gyi Gyula, a MÉSZÖV elnö­ke a fogyasztási szövetkeze­tek elmúlt évi tevékenységé­ről, a revizori iroda munká­járól és a szövetség költség- vetéséről adott számot. A MÉSZÖV elnöke beszá­molójában elmondta: a fo­gyasztási szövetkezeti moz­galom mind három ágazatá­ban teljesültek a tervek, az ÁFÉSZ-ek, a takarék- és la­kásszövetkezetek működése megfelelt a helyi és központi elvárásoknak. A szövetkezeti kiskereskedelem árbevétele az elmúlt évben meghaladta a 4,1 milliárd forintot, amely 434 millióval több, az 1972. évinél. Az ellátás valameny- nyi területen tovább javuk, s jó az ÁFÉSZ-ek fogyasztói árpolitikája is. A csökkenő árrés-szint 15 millió forint megtakarítást eredményezett. Nőtt — ha mérsékelten is — a vendéglátóipar és a felvá- sárlási üzemág forgalma is. A 25 takarékszövetkezet­nél a betétállomány tovább emelkedett s jelenleg meg­haladja a félmilliárd forin­tot. A lakásszövetkezeti ága­zat is megfelelő fejlődésnek indult az elmúlt év során. A most elkészült tervek szerint ennek eredményeként 1980 végéig már 1500 ilyen lakást építenek megyénk 11 telepü­lésén. Szilágyi Gyula ezt követő­en beszámolójában felhivta a figyelmet a belső ellenőrzés megfelelő színtű javítására, valamint a kis-szövetkézetek továbbfejlesztési lehetőségei­nek reálisabb felméréséra befejezésül pedig a megyei szövetség költségvetési ter­vezetét ismertette. A küldöttközgyűlés tovább! részeben a felügyelő-, a nő-, és az ifjúsági bizottság jelen­tését hallgatták meg a részt­vevők, majd a belszámolók feletti vita után több fontos határozatot hoztak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents