Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

* eíafaí fcELET-MAG Y ARORSZ ÁG ' WW4, iwífoi Andrei Gromiko a Szovfetuníó külügyminisztere Damaszkuszba utazott Szovjet—amerikai kapcsolatok TELEX AMSTERDAM Gájpár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével hét­főn szakszervezeti küldöttség utazott Amsterdamba a há­rom holland szakszervezeti központ, — a Holland Szak- szervezeti Szövetség (NVV), a Holland Katolikus Szak- szervezeti Szövetség (NKV), valamint a Holland Keresz­tény Szakszervezeti Szövetség (CNV) — meghívására. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Timmer József, a SZOT titkára búcsúztatta. A küldöttség délután megérke­zett Amsterdamba. LONDON A portugál külügyminiszter hétfőn úgy döntött, hogy es­te mégsem utazik vissza Lisz- szabonba. A külügyminiszter, dr. Antonio Soares elhatáro­zását egy szóvivő azoknak a tárgyalásoknak a negyedik ülésszaka után jelentette be, amelyek szombat délután óta folynak a londoni Hyde park hotelben a portugál kormány és a bissau-guineai függet­lenségi mozgalom megbízot­tai között egy esetleges tűz­szünetről. PÁRIZS Giseard d’Estaing köztársa­sági elnök hétfőn délután — nrután Messmer miniszterel­nök benyújtotta kormányának lemondását — Jacques Chi­rac eddigi belügyminisztert bízta mes az új kormány megalakításával. HANOI Telje« ülést tartott május 23-án Vietnamban a Laoszi békemegállaoodés végrehaj­tásával megbízott központi verves bizo'tság —, közölte hétfőn a VNA hirügvnökség. Az ülésen a hazafias erők kéoviselői javasolták: a két fél vizsgálja meg újból és rendezze a Vientiane és Lu- ane Prabang városok semle­gest tsésére vonatkozó, még függő kérdéseket. MEXIKÓVÁROS A Prensa Latina kubai hír- ügynökség mexikóvárosi je­lentése arról számol be. hogv a chilei fasiszta junta új át­fogó terrorszervezetet hozott létre a lakosság ellenőrzésére. Az ..országos antikommu- nista nyomozás igazgatósága” (DlNA) elnevezésű besúgó- és terrorszervezet méltó utóda lehet a gestapónak. Tanács­adója nem más. mint, Walter Rauff egykori SS-tiszt és há­borús bűnös, aki a világhábo­rú ideién a mozgó gázkamrák irányítójaként mintegy száz­ezer embert küldött a halál­lá. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn Da­maszkuszba utazott. A szovjet külügyminiszter a Szíriái Arab Köztársaság ve­zetőségének a vendége. A külügyminiszteri láto­gatást Moszkvában első­sorban a szíriai—izraeli csa­patszétválasztási megállapo_ dás előkészítésével hozzák összefüggésbe. Hasonló cél­lal a szovjet diplomácia ve­zetője május elején már járt Damaszkuszban, majd köz­vetlenül a szíriai vezetőkkel folytatott eszmecseréje után Nicosiában találkozott Kis­singer amerikai külügymi­niszterrel, a közel-keleti vál­ság megoldása érdekében kezdeményezett genfi érte­kezlet másik társelnökével. Ismeretes, hogy az elmúlt hetekben Kissinger újabb erőfeszítéseket tett a szem­benálló felek fővárosaiban, hogy közelebb hozza egy­máshoz a csapatszétválaisz- tásra vonatkozó állásponto­kat. A Szovjetunió és Szíria legutóbb idén áprilisban, Hafez Asszad moszkvai tár­gyalásai idején egyeznie álláspontját a csapatszétvá­lasztás feltételeire vonatko­zóan. A két fél — mint emléke­zetes — egyetértett abban, (Folytatás az 1. oldalról) A pártban jelentkezett frakciókkal és az ellenük folytatott harccal összefüg­gésben Tito kijelentette: „A JKSZ-ben jelentkezett frak­cióé tevékenységet a bírálat fegyverével, alkotmányunk módosításával, a pártszerve­zetekhez Intézett „levéllel”, a X. kongresszusra kidolgo­zott irányelvekkel, a KSZ- osztálybázisának növelésével, soraik egységének és a KSZ- szervezetek. valamint vezető­ségeik összehangolt tevé­kenységével számoltak fel.” Beszéde végén Tito élesen bírálta a nyugati sajtót: „A leghatározottabban vissza kell utasítanunk az egyes nyugati lapokban a jugosz­láv fejlődést illetően közölt különböző spekulációkat, amelyek reakciós alapból ki­indulva ferde és hazug képet festenek rólunk és politi­kánkról. A külföldi reakciós körök állandóan „aggódnak” értünk, „nagy gondjuk” Ju­goszlávia sorsa. Tisztában vagyunk a nagy „aggodalom” hátterével. Az egésznek nincs más célja, mint hogy beavatkozzanak a bélügye­inkbe. Kísérlet arra, hogy csökkentsék tekintélyünket a világban és lebecsüljék a hogy bármely csapatszétvá­lasztási megállapodás csak a köczel-keleti válság általános megoldásának részét képez­heti. amelynek viszont ma­gában kell foglalnia az izra­eli csapatok teljes kivonását az összes megszállt arab te­rületekről. Gromiko külügyminiszter újabb utazása egybevág a legutóbbi szovjet—szíriai kö­zös közleménynek azzal a megállapításával is, amely szerint a Szovjetuniónak „a közel-keleti rendezés minden szakaszában és minden te­rületén” részt kell vennie. A Pravda vasárnapi szá­mában a következőket írta a legutóbbi közel-keleti fejle­ményekről : „A közel-keleti jelenté­sekből ítélve ebben a térség­ben történtek bizonyos lépé­sek a szíriai és izraeli csapa­tok szétválasztásáról szóló megállapodás elérése érde­kében. Arab jelentések sze­rint ezt a megállapodást esetleg már a legközelebbi napokban aláírják Genfben az Egyesült Államok, a Szov jetunió és az ENSZ képvi­selőinek jelenlétében. Ter­mészetesen a csaoatszétva- lasztási megállapodások nem jelentik a közel-keleti vál­ság megoldását. szocialista építés terén elért eredményeinket.” A beszámoló elhangzása után megkezdődött a vita, amelynek alapjául a JKSZ elnökének beszámolója és a JKSZ elnökségének a IX. és X. kongresszus közötti idő­szakról előzetesen közzétett jelentése szolgál. Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével részt vesz a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának a kül­döttsége Is. A delegáció tag­ja Varga Gyula, a Központi Bizottság tagja, a zala me­gyei pártbizottság első titká­ra. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának delegációját Andrej Kirilenko, az SZKP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A kongresszus hétfőn ple­náris ülést tartott, kedden és szerdán bizottságokban foly­tatja munkáját. Szerdán is­mét plenáris ülés követke­zik, amelyen jóváhagyják a X. kongresszus határozatait és a módosításokat a JKSZ- szerveze.ti szabályzatában. A kongresszus befejezése előtt csütörtökön megválasztják a JKSZ új vezető tagjait. A SZOVJET ÉS AZ AME­RIKAI külügyminiszter is­métlődő találkozói világszer­te a lapok címoldalaira kerül­nek — s közben folyik az amerikai elnök nyárra ter­vezett útjának előkészítése. Nem váltak be azonban az amerikai ultrakonzervatív kö­röknek reményei, amelyek abban bíztak, hogy Nixon belpolitikai nehézségei miatt lemondja a látogatást. Nem kétséges, hogy napjainkban a rendszeres szovjet—amerikai érintkezés a nemzetközi kap­csolatok kiemelkedően fon­tos és stabil elemét jelenti. És még valami mást is el­mondhatunk e kapcsolatokról: azt, hogy döntő részük van annak az enyhülési irányzat­nak sikerében, amelyet a re­akciós erők több kontinensen is megélénkülő ellentámadá­sa sem tud visszafordítani. Jó atkalom ez arra. hogy áttekintsük e kapcsolatok jel­legének és történeti változá­sának néhány problémáját. A történeti elemzés azt mutat­ja, hogy a végbement válto­zások objektív jellegű, .tartós folyamatokon alapulnak. A nemzetközi erőviszonyokban — s ez a lényegesebb tényező — rendkívül mélyreható el­tolódás ment végbe a szocia­lizmus erőinek javára. Vég­érvényesen lezárult az a kor­szak. amikor a tőkés világ még abban reménykedhetett, hogy az erőszak, az ellenfor­radalom visszavetheti a szoci­alizmus pozícióit, helyreállít­hatja a régi rendet. Kudarcot vallottak a későbbi időpont­ban a „hídépítés” egységbon­tó kísérletei is. A Szovjetunió védelmét szolgáló fegyveres erő fejlő­dése lehetetlenné tette az ..erőpolitika” alkalmazását. Érlelődött a felismerés, hogy a külpolitika meghatározó té- nyfezpjenéni tehet többé a katonai erő alkalmazása. A .-.IiemlÉéclfcií' '''“‘ferőyiszonyokat azonban nem szabad egysze­rűen a katonai erők oldaláról vizsgálni — noha ennek je­lentősége óriási —. hanem szélesebb értelemiben: ebből a szempontból az erőviszo­nyok kulcsfontosságú ténye­zője a Szovjetunió, s a vele együtt fellépő szocialista test­vérországok politikai, gaz­dasága, erkölcsi ereje és be­folyása. KÜLÖNÖSEN FONTOS SZE­REP jutott a fordulat előidé­zésében a Szovjetunió, s más szocialista országok egységes, a békére irányuló külpoliti­kai lépéseinek. Előállhatott volna ugyanis olyan helyzet is. amikor a szovjet katonai erő növekedését a fegyverke­zési verseny megállíthatatlan fokozódása követi. Csakhogy az aktív, egyeztetett hékepo- litika aláásta az antikommu­nizmus, a féktelen fegyverke. aési hajsza legfontosabb alapját, azt az argumentu­mot, hogy a tőkés világot a Szovjetunió, a szocialista or­szágok részéről valamiféle of- fenziva fenyegetheti. Ami a szovjet—amerikai vi­szony fő területeit illeti, ezek közül természetesen a politi­kai kápcsolatok a döntőek. A hetvenes évek legmagasabb színtű találkozói roppant gondosan előkészített, lényeg­re törő diplomáciai esemé­nyek. Az 1972. évi moszkvai megbeszélés — Leonyid Brezsnyev és Nixon amerikai elnöik között — megtörte a hi­degháború jegét és lefektette a kapcsolatok alapelveit. A következő évi, 1973-as ame­rikai Brezsnvev-út már más feladatot testesített meg: megszilárdítani és valóban tartóssá tenni a változást. A két csúcstalálkozó évei­ben, napjainkig több megál­lapodásra került sor, rr:n,t a kapcsolatok egész megelőző időszakában. Az eddigi meg­állapodások elősegítették a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítását, némileg csök­kentették a fegyverkezési verseny veszélyes ütemét. Ügy tűnik — és ez is elvá­laszthatatlan az eddigi talál­kozóktól —. hogy az emerikai diplomácia megértette; a vi­lág semmilyen térségében sem lehetséges tartós rende­zés. ha nem veszik figyelem­be a Szovjetunió, s a vele egybeharigolt politikát követő szocialista országok közössé­gének súlyát, hatókörét és ér­dekeit. A politikai szférában elért haladás számos sorompót emelt fel már eddig is. más területeken. A kereskedelem többszörösére emelkedett és a legnagyobb amerikai ban­kok körében divattá vált az­zal toborozni ügyfeleket, hogy a banknak már irodája yan a. .szovjet fővárosban: a a képes hirdetéseket » Kreml hagymakupolái . díszítik.-. A tudományos együttműködés egyik kifejezője az Apolló— Szojuz-program, amely az űrhajósok kölcsönös látoga­tásaival, közös kiképzésé­vel, az űrtervézők tapaszta­latcseréjével sikeresen halad a megvalósulás felé: néhány évvel ezelőtt ez egyszerűen fantasztikus és elképzelhetet­len lett volna. A kapcsolatok atmoszférájának alakulását, azt, hogy a szovjet—amerikai viszony az Egyesült Álla­mokban sokkal több, mint egy párt vagy csoport ügye, tükrözte Edward Kennedy moszkvai látogatása és az is. hogy mind a politikusok, mind az üzleti körök részé­ről egyre többen foglalnak állást a kölcsönösen előnyéé együttműködés kialakítása mellett EZZEL EGYIDEJŰLEG azonban aktivizálódnak « folyamat ellenfelei is. Ext jelzi a Szovjetuniónak szóló amerikai szállítások hitelezé­se körüli huzavona vagy a moszkvai Kissinger-látoga- tást követő — Washington­ban hivatalosan is alapta­lannak minősített — pesszi­mista sajtókampány. Befo­lyásos reakciós erők (a ka­tonai-ipari komplexum, a szélsőjobboldali szervezetek és a cionista törvényhozási lobby „különös koalíciója”) nyilván célul tűzték ki, hogy aláássák a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának politikáját. Ezek az erők a kereskede­lempolitikai kérdések mel­lett a legnagyobb hévvel a SALT-ot, a hadászati fegy­verrendszerek további korlá­tozásáról folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokat támad­ják. A téma egyik elismert szakértője. Larionov ezredes, a történettudománvok dokto­ra, a Pravdában úgy véleke­dik. hogy az enyhüléssel szembehelyezkedő erők azért iparkodnak mérgezni a tár­gyalások légkörét. mert a SALT mostani fordulóján, a minőségi korlátozásból faka­dó minden technikai nehéz­ség ellenére, van lehetőség a konstruktív eredményre, ha mindkét részről megvan a megegyezésre irányuló tény­leges óhaj. Nyilvánvaló — ezt mutat­ják az amerikai közvélemény­kutatások eredményei is —, hogv az amerikaiak többsé­gétől ma már idegen a szov- jetellenesség. Még olyanok is egyetértenek abban, hogy folytatni kell a normalizá­lást a Szovjetunióval, akik minden más kérdésben elté­rő nézeteket vallanak. A hi­degháború* propaganda várt hatása elmarad. Óriási dolog ez, s mutatja, hogy a változó szovjet—amerikai kapcsola­toknak óriási tudatforma1 ó hatásuk is volt az egyszerű amerikaiakra. BIZONYOSRA VEHETŐ. hogy az előkészítő* alatt ál­ló harmadik magas szintű ta­lálkozó a szovjet fővárosban további lépést jelenthet afe­lé, hogy az szovjet—ameri­kai kapcsolatokban elért for­dulat — amely a békét és enyhülést szolgálja és eszet­len nén érdekét sem sérti — megszilárduljon és vissza­fordíthatatlanná váljék. Vajda Péter FELICE CHILANTI: Három zászlói Salvo for a Gíulianőnak 23. Hiszen még mindig ve­szedelmes erő volt. Most pe­dig, hogy Crozza Black, a nemzetközi maffia sötét ha­talma ennyire érdeklődött iránta, a nyugat-szicíliai vá­rosi cosca-vezérek maguk is elbizonytalankodtak, hogy mit tegyenek vele. Közben a köztársaság al- kotmányozó nemzetgyűlése eltörölte a halálbüntetést. Egyes nyugat-szicíliai poli­tikai hatalmasságok sürgő­sen tudatták Giulianóval, hogy ők verekedték ki Ró­mában a halálbüntetés eltör­lését. Pasquele Sciortino. alvezér és tanácsadó, gyakran láto­gatta Giuliano házát, és be­leszeretett a bandita szép fia­tal húgába. Marianninába. Né­hány Amerikából megtért maffiavezér buzgón ápolta Sciortino szerelmi kapcsola­tát. Pasquale és Gasparino Pisciotta állá: a legközelebb Salvatore Giulianóhoz. Pas­quale jegyessége Marianni- nával még jobban megszi­lárdította helyzetét. Crozza Black tehát foglalkozott a dologgal', és elhatározta, hogy felhasználja terveihez mint közvetítő utat. A titokzatos nagyfőnök úgy tologatta a coscákat, mint a gyalogosakat szokás a sakk­táblán. Egyébként nem is volt nehéz dolga: Palermó- ból New Yorkba minden csempészét, minden titkos átkelés, a maffia minden fontos ügye tőle függött. 1946—47 tele aránylag nyu­godt időszak volt a banditák számára. Az ünnepeket majd- mindegyikük otthon töltötte. A régebben a szeparaizmus zászlaja alatt harcoló fiúkat nem zavarta a rendőrség. Giuliano majdnemhogy gazdag volt. Csapatkapi­tányai is tekintélyes össze­geket gyűjtöttek. Megenged­te nekik, hogy a saját sza­kállukra is dolgozzanak. Cucinella például megint ra­bolt, és állatokat lopott: a Roano-birtokon elfoglalt egy tanyát, és ott ütötte föl szék­helyét. Barátnőjének Paler- móban bérelt lakást, és gyak­ran látogatta. Badalamentí tévedhetetlen tűzszerész lett. az ő felada­ta volt a bandában a robba­nószerkezetek készítése. Em­berrablásokban is részt vett, és tekintélyes pénzt szedett össze. Terranova és Mannino Trapani környékén műkö­dött, Ferreri pedig Álcámé­ban. Candela, Passatempo, Palma Abbate csempészke­déssel foglalkozott: halászha­jónak álcázott motorcsóna­kokkal szállították az árut. Giuliano természetesen ki­csit mindegyikük munkáját irányította, és mindegyik műveletből járt neki része­sedés. 1947 elején kísérelte meg legnagyobb üzletét. Minden részletet alaposan tanulmá­nyozott. gondosan választot­ta meg emberét, az akció tak­tikáját. Az áldozat egy nagy bank elnöke volt, félénk, zár­kózott ember, aki egyébként itt „kormányfőtanácsos­nak” fogunk nevezni. A tak­tikát a hallgatásra alapozta. Mindennek a magasabb kö­rökben kell lezajlania, újsá­gok, ügyvédek, maffiások nélkül. Tudni kell, hogy a ki­szemelt bank az állam tu­lajdona voll. Röviden: Giu­liano az Olasz Köztársaságot akarta megzsarolni, rávenni', hogy rettenetes öszeget fi­zessen ki, amellyel aztán „egzisztenciát teremthet ma­gának” — távol Szicíliától, távol Olaszországtól!. Egyik este későn Giuliano géppisztollyal, pisztollyal és bombákkal felfegyverzett két embere csöngetett be a kormányfőtanácsos villájá­ba. Amikor kinyílt az ajtó, elő­reszegezett fegyverrel rontot­tak a szobákba. A kormány­főtanácsos éppen lefekvéshez készülődött. Felesége már ágyban volt, a lányok épp a hímzésüket rakták el. Amikor a ház ura rájött, hogy miről van szó, dolgozó- szobájába vezette a két ban­ditát, pénzt, ékszereket meg egy font sterlinges ládikót vett ki a páncélszekrényből, és felszólította a banditákat, hogy vigyenek el mindent, amit akarnak. — Köszönjük, kegyelmes uram, de mi nem akarunk semmit, nem vagyunk felha­talmazva semmire. Csak a vendégszeretetét akarjuk igénybe venni — mondta az egyik. Más magyarázatot nem adtak. Kértek egy tábori ágyat meg egy kis vizet; Giuliano két embere némán és ijesztő hideg-fegyelmezet­ten engedelmeskedett a főnök parancsainak. Megkérték a kormányfőtanácsost: hadd kutassák át az egész házat; minden szobát gondosan átvizsgáltak. Aztán egyikük lefeküdt a tábori ágyra, ame­lyet a bankelnök cselédsége készített ki az előszobába, a másik bandita pedig célzás­ra emelt géppisztolyával' el- helyzkedett a folyosón, ahol minden ajtót szemmel tart­hatott. Azon az éjszakán senki se tudott aludni, csak a két bandita, akik háromóránként váltották egymást. Reggel a kormányfőtanácsos megkér­dezte: most mit akarnak? — Mi semmit se tudunk — hangzott a válás2. — A mi szolgálatunk holnap éjfél* kor íejár. — És aztán? Semmi válasz. Az elkese­redett és rémült bankár hiá­ba kért-követelt kétségbe­esetten magyarázatot. Ok nem tudnak semmit. Csak azt, hogy holnap éjfélkor vérfürdő lesz itt — hacsak ellenparancs nem érkezik. így mondták. Ha nem jön ellen- parancs, akkor az egész csa­ládot kiirtják. Egyébként, mondták, a kormánvfőtaná- csos elmehet hivatalába, az élet éppúgy megy tovább, mint máskor, mint más nap­palokon ép éjszakákon. Giuliano megtette az első lépést. Kihallgatást kért a monrealei püspöktől, akit jól ismert. És a püspöknek elmondta tervét: igen, né­hány száz milliót akar kapni az állami banktól, aztán él­tűnik, családjának itt hagy egy tésztagyárat; a tömérdek pénzre azért van szükségé, mert valahol le akar teleped­ni, Dél-Amerikában, vagy Észak-Amerikában akar „be­csületes” munkát végezni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents