Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-23 / 118. szám
s. asé fi’ti. mSfos W. Személyes ügyben EGYIK NAGYÜZEMÜNKBEN a helyi csolata. Senk; nem fordul hozzá emberi pártszervezet mozgalmi tevékenységének módszereiről, munkastílusáról esvén szó, né- hányan megjegyezték: .,A mi pártvezetőségünk rettenetesen elfoglalt, szüntelen rohanásban van, s emiatt többnyire nem ér rá az embereket ügyes-bajos dolgaikban meghallgatni”. Felróható-e ez a szóban forgó vezetőségnek, rosszul értelmezi-e feladatát ? — nem js olyan könnyű erre választ adni. Hiszen nyilvánvaló, hogy semmilyen üzemi, intézményi, szövetkezeti pártalapszervezet (és vezetősége) nem sajátíthatja ki a személyzeti előadó, a szakszervezeti bizalmi, a közvetlen főnök vagy éppen a nőbizottság tennivalóit. Nem lehet afféle panasziroda, lelki klinika, jótékonysági egylet, melynek az s dolga, hogy a hozzáfordulók bújára-bajára Eyógyirt keressen és találjon. Am az alapvető politikai feladatok mellett figyelmen kívül hagyhatja-e a pártszervezet az emberek mindennapi gondjait? A kérdés megközelíthető ellentétes oldalról is. A nem nagyon fiatal olvasók bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor nem egy helyen a legszemélyesebb családi vagy lelki problémákat is szokásban volt a pártszervezetben „kitárgyalni”. Az ilyen gyakorlat, bár napjainkban egyre ritkább, nem tűnt el nyomtalanul. Egyik végproblémáival. mert úgyis tudja, hogy hiába. Az ok? Az elbizakodottság, a rutinra hagyatkozás, esetleg a kettő együtt. „Nincs időm mindenkit meghallgatni. Arra valók a bizalmiak.” „A saját területemet, az én embereimet úgy ismerem, mint a tenyeremet, fő,o»‘leges szaporítani a szót” S a korábban előzékeny, érdeklődő, segítőkész tisztségviselő lassanként megfeledkezik arról, hogy tisztsége — társadalmi szolgáját. Am1 azért is veszélyes mert a helybeliek, a munkahelyi közösség kommunistái és a pártonkívüliek nem kizárólag a Központi Bizottság határozatai alapján ítélik meg a párt politikáját, hanem aszerint is. milyen személyes törődést tapasztalnak az alapszervezetben. „A mi oárrtitkárunkhoz nvndig nyugodtan fordulhat az emoer, mindig számíthat a tanácsára, a segítói:észségére.” Az ilyen vélemény egyúttal a bizalom. a szeretet jele, s minősítés a javából. Jó érzés ilyent hallani. Aminthogy felemelő dolog, amikor az ember gyermeküket egyedül nevelő édesanyáktól, pályakezdő fiataloktól vagy éppen önhibájukon kívüli nehéz helyzetbe került emberektől arról értesül, hogy „nem maradtam egyedül gondjaimmal. a pártszervezet segített”. Akkor persze, amikor különlegesen nehéz, az üzemi vagy a társadalmi demokratizmus kitaposott útjain megoldhatatlan Kazincbarcika! panoráma (Laczó József felv.) „Szabolcsi város46 Borsodban let sem mutat követendő utat. Mi akkor a teendő? Mielőtt elhamarkodottan válaszolnánk, Vegyük szemügyre a pártalapszervezeti munka lényeges sajátosságait, céljait. Az alapiszervezet a párt politikáját közvetíti a, tömegekhez, ennek megvalósítására mozgósít. A gyakorlati munka, a saját működési területén felmerülő helyi problémák kapcsán képviseli és hajtja végre a „nagypolitikát”. Nem valami hivatalhoz hasonlóan persze, hanem a mozgalmi munka sajátos módszereivel, a társadalmi aktivitás révén, az amp- szervezetben dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül. Igenám, csakhogy a párttag is ember. Közéleti elkötelezettsége mellett van családja, magánélete, lehet beteg, ellentétbe kerülhet munkahelyi főnökeivel, gondok gyötörhetik, tévedhet. S nenéz perceiben kiről várjon vajon segítséget, ha nem attól a szőkébb körű politikai közösségtől, amely legközelebb áll hozzá, ahol legjobban ismerik? A kommunizmus a történelem leghumánusabb világnézete. Mi sem áll távolabb tőle, mint valamiféle esztétikus szenvtelen- *ég vagy merev bürokratikus elzárkózás az életbevágó emberi problémák elől. A párt- szervezetek ezért nem lehetnek közömbösek saját tagjaik, de a pártonkívüüek személyes ügyei iránt sem. Tegyük hozzá: a humanitáson kívül a Józanul „praktikus” szemlélet is ugyanezt sugallja. Zavart, kiegyensú yozatlan, magánéletük bajaival küszködő emberektől ugyanis képtelenség azt várni, hogy energikasán és hatásosan tudjanak össztársadalmi vagy akár munkahelyi közösségi kérdésekkel foglalkozni. AZ ELMONDOTTAK ELLENÉRE előfordul, hogy egy-fcgy aiapszervezeti tisztségviselő, titkár elszakad azoktól, akikkel együtt dolgozik, megromlik a dolgozókkal való kapproblémáról van szó. Mert az semmiképp sem elfogadható, ha egy pártszervezet minden csip-csup ügyben maga kíván intézkedni. Ha megpróbál olyan igényeknek eleget tenni, amely a szakszervezeti bizottság, az ifjúsági szervezet, a lakáshivatal, az egészségügyi intézmények, netán a bíróság dolga. Ha ahelyett, hogy irányítaná és ellenőrizné a vállalati, a helyi társadalmi szervek és demokratikus fórumok munkáját, afféle közbenjáróként, ügyintézőként vagy békebíróként mindent a sajat hatáskörében igyekszik rendezni- Az ilyesminek ugyanis csak két köve.kezménye tehet. A pártszervezet vezetősége nem győzi munkával, s nz egyéni óhajok és sóhajok tengerében összecsap a feje felett a hullán-.. S növeli önmaga körül azoknak a „sérietteknüc” a táborát. akiknek vagy nem volt igazuk. vagy objektív okok miatt nem ieheieU kívánságuknak eleget tenni. EZZEL SZEMBEN MINDEN PARTSZERVEZET alapvető feladata, hogy figyelemmel kísérje az embere* élet- és munka- körülményeit,’ * azoknak a szerveknek, intézményeknek a tevékenységét, akik e körülményeket alakítják. A maga eszközeivel járuljon hozzá a munkahelyi légkör javításához, legyen érzékeny az emberek mindennapi gondjai iránt. Rendszeresen számoltassa be. ellenőrizze mindazokat a gazdasági és mozgalmi szerveket, testületeket és tisztség- viselőket, akiknek közvetlen hatáskörébe tartozik a dolgozók ügyeinek gyakorlati, operatív intézése, s ügyeljen, hogy azok lelkiismeretesen eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Politikai irányítással és ellenőrzéssel gondoskodjon arról, hogy a bürokratizmus, a léléktelenség, a felelőtlenség ne ho- nosodhassék meg egyetlen szerv vagy Ügyintéző tevékenységében sem. V. J. Zurhan Gamazasvili: VÁLÁS a válni készülő fiataléi- asszony, akinek nagy szürke szeme volt, 28 éves, A férj, — extra méretű lábbal, divatos nadrágban — szintén 28. A praxisában sok válásra áment mondó középkorú bíró most mindenképpen azon mesterkedett, hogy megakadályozza a válást. — Mikor házasodtak ösz- sze? — tette fel a kérdést. — Kérdezze meg csak tőle, fogadom, hogy sejtelme sincs róla — a nő szeme bepárásodott. — Na, kezdődik — sóhajtott a férj. — Már hogyne emlékeznék, amikor azon a napon l:0-ra vertük a Szpar- takot. Ez március 31-én volt, 1964-ben. A bíró élénk érdeklődéssel figyelte a férfit, majd ismét a feleséghez fordult: — Gyerekük van? — Igen. egy kisfiú... — Az arca egy pillanatra felkerült. — De kérdezze csalt őt. Hátha eszébe jut, hogy fia is van. — Na tessék! Folyton csak macerái. Már hogyne emlékeznék egy ilyen nagy napra!? Hát nem 67 novemberében született? Ezen a napon a mieink bravúros fölénnyel 5 :ll-re verték a moszkvai Dinamót. Hű, micsoda meccs volt az! Maga emlékszik rá? — kérdezte a bírót. A bíró szeme egy másodpercre felragyogott, aztán újra kérdezett: — Mikor kezdődött az első nézeteltérés maguk között? — Hatvanötben. Szörnyű év volt! Július 14-én 2:l-re kikaptunk a Zenittől, pedig az első helyre voltunk esélyesek. Aztán a moszkvai Dinamo páholt el 2:l-re bennünket. Mindkettőt Csisz- lenkó lőtte. Később a Sahter- ral ugye döntetlen lett... — Na, hallja? — kérdezte kétségbeesetten a fiatalasz- szony. — Megértem önt — vála-\ szólta együtérzéssel a bíró. — Hogyan ismerkedtek meg? — hegyen átkozott az a nap és az a hely — suttogta a nő. — A stadionban. — Igen, igen a stadionban. Jé, a mindenit, az volt az igazi buli! A moszkvai Dinamóval játszottak a mi tbiliszi Dinomo-játékosaink. És kérem 2:l-re győztünk! A gólszerzők Metreveli és Meszhi. Hű, micsoda professzori gólokat lőttek a fiúk. Misa Meszhi a kapu bal sarkába lő, Beljajev felugrik ... A bíró nem bírta tovább az asztalra csapott: — Először is Meszhi fejesből adta azt a gólt! Másodszor a kapuban nem Beljajev, hanem Lev Jasin állt! Harmadszor pedig nem engedélyezem a válást! Nem írhatom alá, hogy egy házasság a futball miatt tönkre menjen. Maga nyugodjék meg, — fordult a fiatalasz- szonyhoz. — Egyedi bírói végzést alkalmazok: a férjét az idén nem engedheti egyetlen futballmérkőzésre sem! Oroszból fordította: Boraié Rozália nek a jubileumra. A legnagyobb ünnepség viszont néhány nap múlva, június 6-án lesz, ünnepi tanácsüléssel, díszpolgárok avatásával, emlékplakettek átnyújtásával, a városról szóló színes film bemutatásával, díszmedence avatásával. Jó tudni, hogy ehhez a városhoz köze van Szabolcs- Szatmárnak, mint ahogy az előbb megszólaltatott két munkás is a megye szülötte, s most a város legnagyobb vegyipari üzemében, a Borsodi Vegyi Kombinátban dolgoznak. Egyikük, . a huszonéves Böszörményi László édesanyjához, , testvéreihez jár haza rendszeresen Kislé- tára, de a család másik fele, a fiútestvérek már borsodiaknak vallják magukat, Kazincbarcika mellett Sajóbá- bonyban, Berentén laknak. Kotelkó Pált, a 48 éves tiszaberceli születésű művezetőt a szíve visszahúzta Szabolcsba, amikor megvett. Nyírszőlősön egy 600 négyszögöles gyümölcsöst, s a gyári levegő után a szabadnapokon a kertben talál felüdülést. Ötmilliárd évenként — Az volt a tervem, hogy minden gyerek érettségizzen. Teljesítettem — mondja. A nagyobbik fiú harmadéves főiskolás a vegyipari automatizálási szakon, Kazincbarcikán, a kisebbik az idén érettségizik, a nagylány tavaly érettségizett, most a bölcsődében gondozónő. — Nekem az asszony vállalta a többi' gondot. Nem volt kevés váltóműszak melJ lett ellátni a családot. Mert közben ő is tanult; példát mutatott a gyerekeinek. A munka mellett érettségizett, lett művezető. — Van most egy turbói kompresszorunk — újságolj ja. — Több áramot fogyaszt! mint amennyit a tiszalök! erőmű termel. Kazincbarcikán szinte téri mészetes, hogy felsőfokban lehet fogalmazni, ha a gépekről, a gyárról van szól Folyik a bővítés, az új pvc- gyár építése — 11 milliárd forintba kerül. A város ipari termelése évente 5 milliárd forint (fele annyi, mint aa egész Szabolcs-Szatmárnak). •# Ünnep — építéssel — Amióta megépült az űj művelődési ház a kulturális élet is fellendült — mondja egy „szabolcsi” értelmiségi, a vegyipari szakközépiskola tanárnője, Takács Lászlóné. Férje Debrecenből, ő VálJ Iáiból került az egyetem elvégzése után Kazincbarcikára. Kialakult a város sajátos arculata. Bányászok, a hőerőmű dolgozói, vegyipari munkások mellett alig egy éve elkészült a Habselyem Kötöttárugyár új üzeme* ahol a nők is munkát találnak. Tovább épül a városJ központ, a 400 ágyas kórház tízemeletes tömbje büszkén emelkedik ki az újvárosban; de a házgyári tízemeletes házak is bizonyítják: KaJ záncbarcika a hagyományok-! nak megfelelően, építéssel ünnepeL Lányi Botond — Nem hiszem, hogy vi&z- sza fogok kerülni — mondja egy fiatalember, Böszörményi László. Szabolcs megyére, Kislétá- ra gondol közben, ahonnan elszármazott majd öt éve. — Én pedig majd minden héten Nyírszőlősön vagyok. Ha eljön a nyugdíj, akkor ott ’ építkezek, visszamegyek Szabolcsba, — beszél Kotelkó Pál. Ketten, egy új városból, amelyet tréfásan a szabolcsiak városának szoktak nevezni. Mert való igaz, hogy a húsz évvel ezelőtt várossá nyilvánított Kazincbarcika lakóinak legnagyobb százaléka éppen Szabolcs-Szatmár- ból került az épülő városba, a szabólesi munkáskezek nyomán emelkedtek az épületek, születtek a gyáróriások, s jött létre az új, szocialista város. * Alom és valóság Most egész évben ünnep van Kazincbarcikán. A húsz éves jubileum méltó megünneplésére összefogtak a város vezetői, a gyárait, intézmények egyszerű dolgozói, hogy megmutassák ország-világ előtt: íme, ilyet is tud produkálni a szocialista építőmunka. Mert, aki akár csak öt éve járt a városban, ma már alig ismeri ki magát az új házak között, aki pedig a 15—20 évvel ezelőtti hőskorban hallgatta a városépítők szép álomnak tűnő elképzeléseit, láthatja, hogy a valóság talán még az álmoknál is szebb. Az idén Kazincbarcikán rengeteg eseménnyel készülA Borsodi Vegyi Kombinát látképe (Szabados György felv.)
