Kelet-Magyarország, 1974. május (34. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-15 / 111. szám

Napjaink

V onzó fórumok

Az ember naponta találkozik új és új jelenséggel. amire magyarázatot keres. Méltán mondhatjuk: soha ezelőtt nem volt olyan tömeges méretű az érdeklődés az aktuális politikai események iránt, mint éppen napjainkban.

Pártunk Politikai Bizottsága három évvel ezelőtt hozott határozatában kimondta, hogy az embereket érdeklő napi politikai eseményeket élő, v<jnzó vitafórumokon kell megtárgyalni. E határozat nyomán alakítottak városunkban tíz helyen — kilenc üzemben és egy intézményben — politikai vitaköröket. Egy esztendővel; ezelőtt, amikor a nyíregyházi városi párt- végrehajtóbizottság az új politikai fórumokról tárgyalt már jóleső érzéssel állapította meg, hogy a kísérlet Nyíregyházán is bevált.

Ettől kezdve újabb 50 vitakör alakult a várbsban.

Párttitkárok, tanácsi dolgozók, ifjúsági és szakszervezeti vezetők, munkásőrök vállalták a propagandatevékenységet, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben, a kereskedelemben, a hivatalokban és intézményekben vezessék a vitát, adjanak választ a felvetődő kérdésekre.

Most, amikor a tapasztalatokat újra ösz- szegezték. megállapították, hogy sikerült jó politizáló légkört teremteni. Kommunisták és pártonkívülielt folytatnak eszmecserét a legkülönbözőbb kérdésekről. A legfontosabb, hogy e vitakörök gyorsan és jól tájékoztatnak s ezt mindenütt nagy érdeklődés, aktivitás kíséri. Őszinte és nyilt légkörben mondanak véleményt a vitakör résztvevői. Egyöntetűen dicsérik a vitakörök anyagait is, mert azok egyrészt sokirányúak. másrészt időszerűek.

A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vitakörén legutóbb például a párt szövetség- politikáját beszélték meg. A kérdések és* a válaszok papján vált nyilvánvalóvá, hogy a munkásosztály érdekei a termelőszövetkezeti parasztság érdekei is. Másutt — például a mezőgazdasági főiskolában — hazánk változó társadalmi osztályszerkezetét boncolgatták. Elmondták, hogy az eredményeket jobban kellene hasznosítani az agitációban. De a legkülönbözőbb izgalmas kérdéseket tárgyalták meg például a Hajtómű és Festőberendezések Gyáregységében, a konzervgyárban, ahol például a szakmunkásjelölt fiatalok munkássá neveléséről vitáztak és tettek javaslatokat.

Szóba kerültek ezeken a vitadélutánokon ez , olyan kérdések is, mint például az üzemi és munkahelyi demokrácia, az üzemi tájékoztatás javítása, a vállalati munkaszervezés, a termelékenység és ki tudná még mi minden.

Ami ezeken a vitafórumokon elhangzott, srról köteteket lehetne írni. A lényeg azonban mégis csak az. hogy mindenütt megfelelő hangsúlyt kapott az illető üzem, vagy intézmény hasonló öröme és gondja, s ezek a másfél, kétórás megbeszélések jól segítették egyúttal a helyi problémák felvetését és megoldását is.

Kérdezhetnék az olvasók, hogy hogyan sikerülj hatvan munkahelyen 15—20 emberrel havonként érdekes beszélgetéseket folytatni? A válasz, hogy a siker mindenekelőtt a megfelelő előkészítésen múlik. Ahol jó a megjelenés, ott felhasználták a szervezéshez az üzemi híradókat, faliújságokat, a lapokat, a rádiót és a televíziót vagyis előzetes információt adtak a megtárgyalásra kerülő kérdésekhez.

A vitakör vezetői röviden szólnak a témáról. majd szabadjára engedik a véleményeket. Ahhoz pedig, hogy érdekesebbé tegyék ezeket a foglalkozásokat, több helyen sajtó- figyelőt is szerveztek, néhány esetben vendég- előadót is meghívnak. Ezek után nem csoda, ha az egyéves tapasztalatok jó bizonyítványt állítanak ki e körök munkájáról.

Annak ellenére áll ez a megállapítás, hogy /ehetne még több például a vitakörök munkájában részt vevő nők száma, vagy hogy még kevés a megyei és a városi tény_ és érvanyagok száma is. Jó. ha ezek a fórumok úgy is fejlődnek hogy a jövőben rendszeresen kicserélik a vitakörvezetők tapasztalatait. A pártszervezeteknek is többet kell törődniük ezzel az új és jelentős agitációformával. Mégis azt kell mondani, hogy a kedvező tapasztalatok vannak túlsúlyban. A vitakörök jó fogadtatásra találtak. A hallgatók itt szenvedélyes vitatkozókká válnak. Olyanokká, akik jól tájékozódtak a közvetlen munkahely. a lakóhely, de az ország és a világ dolgaiban is és ez holnap már kamatos-kamatostól megtérül.

X. J.

Munkásgyűlések

N

,\j aponta érkeznek hírek arról, hogy

munkásgyűléseket tartanak az, üze. mekben. Ilyen eseményekről! gyakorta' hallunk, hiszen a munka, az üzemi élet legkülönfélébb jelenségeit illik és kell megbeszélt- ni széles plénum előtt. 1 «

Amiért a közérdeklődés homlokterébe kerültek ezek a mostani munkásgyűlések, annak oka: közeleg egész társadalmunk egyik igen fontos eseménye, a párt XI. kongresszusa. Nemcsak a párttagok, hanem a legkülönfélébb állású emberek, idősek és fiatalok, kommunisták és hívők jól tudják/ hqgy a párt kongresszusa egész népünk ügye. Ezen a fórumon mindenkor az ország és a szőkébb haza legfontosabb kérdéseit vitatják meg, s a leszűrt tapasztalatok alapján jelölik ki a további utat.

Érzik ennek a közelgő eseménynek a felfokozott jelentőségét azok is. akik a legtöbbet tehetik és teszik is életünk formálásáért, az anyagi javak előteremtéséért. Munkásosztályunk okkal vezető osztálya társadalmunknak. A mostani munkásgyűlések e vezető .osztály fontos eseményei, amelyeken a résztvevők — lehetőségeik számbavétele után — rögzítik azokat a vállalásokat, amelyekkel tisztelegni akarnak pártunk .kongresszusa előtt

Amikor felajánlásokról, vállalásokról esik szó, — valljuk meg — néha ellenérzésünk is ’ támad. Annak ellenére, hogy a különböző kollektívák kezdeményezései az elmúlt évek során igen jelentős értékekkel ’gazdagították az üzemeket, a gyárakat, az egész népgazdaságot, előfordultak formális, látszatvállalásols is. Több helyütt megtörtént, hogy csak általánosságban ígértek, mindenekelőtt azért, hogy kipipálhassák ezt a tennivalót is a feladatok között. Másfelől tapasztalhattuk azt is; a l'egjobb igyekezet mellett sem a legfontosabb teendőkre irányították a figyelmet, s a tartalékok feltárását nem ott hasznosították, ahol leginkább szükség volt rá. Ebből születtek aztán a mértéktelen mennyiségi túlteljesítések, amikor a gyárak vezetőit az érdekelte a legkevésbé, hogy szükség van-e arra « termékre a piacon, vagy sem,

yíregyháza üzemeiben, ipari szövetkezeteiben és termelőszövetkezeteiben is tartottak már népesebb, vagy kisebb! létszámú gyűléseket, ahol rögzítették vállald- . saikat a párt XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulása 30. évfordulója tiszteletére. A mostani vállalások mutatják: üzemeink dolgozói nem valamiféle látványosságra törekednek, nem akarnak mindenáron „túlteljesíteni”. Sokkal inkább arra fordítják figyelmüket, hogy mi hasznos egyszerre az üzemnek; a városnak és az egész országnak. Példaként felhozhatjuk akár a VAGÉP-et, akár az -ÉP- SZER Vállalatot: Az előbbi a nehézségek, felmérése után arra vállalkozott, hogy jobban szervezett munkával, a munka hatásfokának növelésével elérik: 1975. november 7-re teljesítik egész IV. ötéves .tervét. Aki v^ameJ lyest is ismeri a VAGÉP munkáját, jobban felismerheti ennek a vállalkozásnak a társáé dalmi hasznát, ami nemcsak itt a városban, a megyében, hanem a partnereknél, az egész országban jelentkezik. Az utóbbi, az ÉPSZER Vállalat munkásai sem általánosságban ígér- .getfek, hanem konkrétan rögzítették: hol,' hány héttel, hónappal hamarabb adják át aa új létesítményt, ezek között is elsőként a lakásokat, amire nagyon várnak a ma még álé bérletben küszködök.

A munkások kezdeményezéseként indult ezúttal is az üzemekben á kongresszusi munkaverseny. Nem „felülről” szabták meg, hogy! mire vállalkozzanak. Csunán az a tény, hogy a vállalások túlnyomó többsége reális, meg-' alapozott, ugyanakkor az eddiginél fegyelméé zettebb, egy kicsit feszítettebb munkára kőé telez, egyúttal bizonyítja: a munkások ismerik üzemük, gyáruk életét, azokat a problémákat,' amelyek ma még gátolják a gyorsabb előrehaladást. Visszavezethető, ez arra az egészséges folyamatra, amelynek során szélesedik, élő valósággá válik a múnkahelyekeit az üzemi demokrácia. Ez utóbbinak pedig elengedhetetlen feltétele a gyakoribb, őszintébb! és alaposabb tájékoztatás, az, hogy a munkás mindenkor tudja, hol tart feladatai teljesítésével a gyár, vagy. hogy a kollektíva egészét érintő ügyek ne csupán a párnázott ajtók mö- • gött dőljenek el.

Csak akkor van értelme mindenféle váté lalásnak, ha az a munkások javaslatát, elképzelését is magiban foglalja. Csak így érzik saé játjuknak a lakatosok, a kőművesek, vagy a ruhagyári varrónők a jobb eredmények — ha úgy tetszik, a magasabb százalék — elérését.

, Ma már a legtöbb üzemben nem a százalékokat szajkózzák, hanem érthetően, magyarul fogalmazzák, hogy mit jelent a munkaidő jobb kihasználása, a kevesebb selejt, vagv azj ha mind többen vállalkoznak a szakmai képzésre. Tudják, hogy ennek forintban mérhető eredménvei vannak' lehetnek, s ezek a forintok közvetlenül a pénztárcába jutnak, közvetve pedig jobb ellátást jelentenek a bölcsődében a kollégiumban éppúgy, mint a kórházban, vagy az üdülőben.

ellemzoTe a munkások mostani vállalásának, hogy nemcsak egy-két hétre, hanem hosszabb távra tekintenek előre, és nem kis részfeladatok megoldására vállalkoznak, hanem a vállalat egészét alapvetően' érintő feladatokra irányítják figyelmüket! Mindenekelőtt arra. hogy sikerrel teljesítsék a IV. ötéves tervet. Ez felvet egy másik tenni •* valót is. Hosszabb távon még inkább szüksé-í ges a munka értékelése, a jól dolgozók elismerése. mert így úiabb lendületet kap a verseny, így értelmét látják az e*"t berek. Ez ma már nem csupán a szakszervezet feladata, minden gazdasági vezető kötelessége is.

A.»

J'

Tubileumok

Mit tud Ön a városról ?

Kossuth tér — Gesztenyefák

AJ YÍRéGYHAZIAK. Munkából hazamenet a korzón, sorállás közben az ABC-áru- ház pénztárainál, tolongásnál' a tömött buszon vagy egy dupla mellett a presszó csen des zugában. Nyíregyháziak: idősek és fiatalok, örömökkel, gondokkal, a napi munka terheivel. Nyíregyháziak, immár nyolcvanötezren. Itt élnek, itt élünk, köszöntjük az ismerősöket és elmegyünk tízezrek mellett, akiket talán még látásból sem ismerünk. Nyíregyháza már így is város kezd lenni: a tömegével, épülő új városnegyedeivel és a nádtetős házakkal a Szarvas utca végén. A város éli mindennapi életét, a rohamos változást. Vajon is- ' merjük-e eléggé szűkebb hazánkat? Mit tudunk ró'/a?

Erre keresett választ az újságíró a nyíregyházi konzervgyárban, a legkülönfélébb foglalkozású és korú, de Nyíregyházán élő dolgozóktól. Válaszadók voltak: Pelles Ferencné

technikus, mikrobiológus, Pálóczi Ildikó, a göngyölegtelep adminisztrátora, Spisák Béla, a gyümölcsüzem gépkezelője és Kígyós János vízvezeték-szer elő a tmk-ból.

— Milyen jubileumokra készül Nyíregyháza?

(Az újságíró most azt várja, hogy zavarba jönnek a kérdezettek. Csalódik.)

Pellesné: Százötven éve vol't az örökváltság.

Pálóczi Ildikó: Nemsokára száz éve lesz,

hogy Nyíregyháza lett a megyeszékhely.

— És azelőtt hol volt a megyeszékhely?

Ildikó: Ha jól tudom. Nagykáláóban.

— És a harmadik jubileum?

T ANACSTALANOK. Egymásra néznek.

* Aztán amikor kiderül, hogy közeleg egy harmincéves jubileum is, picikét pironkodnak, és mondják, hogy persze, ezt kellett volna legelőször mondani.

Spisák: 44 őszén szabadult fel Nyíregyháza. Én akkor Nagykállóban éltem, de jól tudom, hogy akkor szabadult fel. Az elsők között szabadult fel.

Gyorsan megegyezünk: nem valamiféle történelmi órát tartunk, ahol az újságíró a kérdező tanár szerepében tetszeleg és a konzervgyári munkások diákként felelnek. Sokkal inkább a jelenről1 szeretnénk szót vál+ani. Aztán elkezdjük a játékot: tételezzük fel, hogy vendég érkezik a beszélgetés résztvevőihez, akinek be akarják matatni Nyíregyházát.

— Mit mondanának el a városról, és hová vinnék el az idegent?

Pellesné: Én először is kivinném a Szarvas utca végére, oda. ahonnan elindult a város fejlődése. Tudtommal* itt laktak az első telepesek. Néhány emléke még mindig fellelhető és legalább valamennyire érzékelné a vendégem. hogy milyen nagv áldozatra volt szükség ahhoz, hogv megváltsa magát és szabad várossá váliék Nvíreavháza... Aztán nem kel- lene sokat menni, már láthatnánk az ellentétet is: a Déli Alközpontot a mai Nyíregyházát. De én mégis el'dőznék a múltnál, megmutatnék néhánv műemléket. Krúdv- és Benczúr-emlékeket, aztán megmutatnám a szén templomot, és elvinném a Jósa András múzeumba. Ezzel' a mostani múzeummal már rUrsekedni is,

Ildikó: Én pedig tovább kalauzolnám ezt a képzeletbeli vendéget és legelőször elvinném a Szabolcs hotel presszójába, megkínálnám egy kávéval, és kérném, nézze meg, hogy nekünk már ilyen szép éttermünk is van. Aztán a Kossuth utcán sétálnék végig vele a Sóstói útra. ahol láthatná a stadiont, meg a tanárképző főiskolát. Zavarba jönnék, ha megkérdezné. hogy hány hallgatója van, csak azt tudnám, hogy sok. Szégyellem, de még a híres kerengőt sem láttam. De az erdő szélén lévő Tőlgras csárdát is megmutatnám neki,

Aztán buszra szállnánk és kivinném Sóstóra, ahol először a Svájci-lakot mutatnám be neki. \zt hiszem, járt itt Krúdy Gyula is, meg egy üres színésznő, de a nevét már nem tudom. Majd a csónakázóiához invitálnám és csónakáznánk egyet. Mert ez érdekesség: a homokon épült városnak természetes tava is van.

— És miről beszélne Spisák Béla egy ilyen vendégnek?

— Az iparról. Arról, hogy a régi rendszerben nem volt itt semmi, most meg itt van ugye ez a szép konzervgyár, meg a gumigyár, no meg a papírgyár,. Van még több gyár is, minek soroljam? A Kossuth téren járva elmondanám neki, hogy nézze csak, most nyugdíjasok meg szerelmespárok üldögélnek a padokon, nem is olyan régen még az egész teret körbeülték a munkanélküliek, mellettük volt a lapát, meg az ásó és vártak valamilyen alkalmi munkára. Hát most éz nincs, munka viszont van. Nem is tudnám megmondani, hány ezer embernek van már munkája a város iparában. Soknak.

— És, ha megkérdezné a vendég, hogyan élnek a nv'^ikások Nyíregyházán?

— Mit felelhetnék? Jól. Nem fényesen, de jól. Ügy tudom, már a segédmunkások keresete is felül van a kétezren, de lehet, hogy ez nem pontos. Nem vitás, hogy ebben a városban még kevesebbet keres a munkás, mint Pesten, de az utóbbi három-négy évben azért jól feltornásztuk magunkat. Akkor még csak úgy ezeröt körül volt. .

JZ IGYÓS JANOS a tekintetével jelzi, hogy most ő is szólna.

— Én hazavinném a vendéget először. Mert nekem most ez a legnagyobb újság, a legnagyobb büszkeség. Ügy örültem, amikor Nyíregyháza nevét is olvastam azok között a települések között, ahol munkáslakásokat is építenek. Meg sem álmodtam, hogy nem is olyan sokára én is így jutok lakáshoz. Adott a gyár negyvenezret kamatmentesen, két'gyerekre meghiteleztek hatvanezret, és mivel munkáslakásról volt szó, az állam is elengedett hatvanezret. így költözhettem be múlt év novemberben a Kossuth és a Sarkantyú utca sarkán egy kétszobás OTP-lakásba. És képzelje el, mint fiatal házas, még a fizetésnél is kedvezményt élvezek három évi" Hát. én ezzel dicsekednék. Meg aztán a Sóstóval, ami nekem nagyon tetszik, úgy, ahogy most is van.

Aztán arról' beszélgettünk, ami nem tetszik. Mert így is lehet ám ismerni a várost.

Pellesné: Nem tetszett a megvei könyvtár, nemcsak az épület, de a könyvállomány sem.. Ki is léptem, mert itt a gyárban nagyobb választékot találtam. De már látom, hogy épül az új. és ez már tetszik. Sóstó? Nekem az nem tetszik, hogy skanzent építenek, de nincs egy olyan kulturális létesítmény, amely a ma emberének az igénvét is kielégítené ezen a kirándulóhelyen. Az én szuperigényem — kívánságom. esv hangversenyterem lenne.

Pálóczi Ildikó: Személyes bánatom, hogy

nincs kövesút a Városmajor utcán, ahol lakunk. Nemcsak személyes szomorúságom, hogy a városközpontban nincs egy olyan szórakozóhely. ami csak a fiataloké.

Kígyós János: Nem tetszik az éghajlat, az, hogy sokszor fúj a szél és viszi a port. A legelégedetlenebb a közlekedéssel vagyok, ami '!*,"zismerten nem nagyvárosi...

C PISÁK BÉLA: Olvastam a napikban, ^ hogy valakit ötszáz forintra büntettek, mert ellopott a parkból egy szál tulipánt. Én még többre büntetném az ilyet, aki nem vigyázza a parkokat. Mert az nekem nagyon nem tetszik, ha rongálják a szép zöldet. Különben is keveslem, ami van belőle a városban.

Angyal Sándor