Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-11 / 84. szám
ffw. április ff: <ÖBLCT-BfA(5YARORSZAÖ 9. <*** A VERS ÜNNEPE A hét évszázados magyar költészet ön- lyáirat, amely összefogná, táplálná és inspinepét, a Költészet Napját köszöntjük az rálná a tehetségeket, de annyi itt a végezalábbi összeállítással, melyben megyénkben ni való, hogy a szellem munkása sohse vál- élö költők verseit olvashatja a kedves olva- hat munkanélkülivé. S az igazi tehetség szásó. S szolgáljon ez külön is örömünkre, hi- mára az a legfontosabb, mert nem eredmészen ebből a megyéből még a közelmúltban nyékben, hanem föladatokban gondolkozik, is igen sok művész vitte el tehetségét a fő- A Költészet Napja a vers ünnepe, nem városba vagy az ország más, talán gazda- a költőé, ünnepeljük hát a verset, azzal, gabb lehetőségű tájaira. Pedig a közvetlen hogy figyelemmel és szeretettel olvassuk. A szolgálat a legnagyobb szolgálat, mint költő csak „használni akar, nem tündökölni.” ahogy ezt Veres Péter példája is igazolja. Igaz, itt nincs műhely, nincs művészeti fo- Ratkó József Pálinkás László: Vasty mindenki vasty nem Vagy mindenkinek van mit tenni vagy nem Vagy mindenki terített asztalhoz ülhet vagy nem Vagy mindenki felelős a hazáért vagy nem Vagy mindenki három szobás lakásban lakhat vagy nem Vagy mindenkit megbecsülnek vagy nem Vagy mindenki belepusztul vagy nem Vagy mindenki vagy nem Szöllősi Zoltán^ Tétlenül '..Nagyapám élt: alkonyokat füstölt hosszú pipája; viharborzolt paripákat fújt a magas világba” Az utódok összes dolga írva volt a tenyerében Kellett mégis a tétlenség térdén, hogy fényesítsen zsíros holdat Gyékényszék-trónuson, amit még ő font, ült hasztalan, mert megnyílt az ország: nem maradt utód Az időbe fülelő levélen csend szivárog át A virágok karma között süllyedő nyomok; tanyák A földekre felfutottak traktorhomlokú nyarak A mocsarakba meséket zengő rézerdő zuhant Villany-kígyó kúszik a borzas babona-fészkekig „Szíve fölé egy akác parázsló Napot hengerít.” Szigeti György: Ószabó István: Simonyi Imre: Kié a ía árnyéka ? Pereskedés a nyár fasorok miatt Első látásra úgy tűnik, mintha két rendelet „ütné” egymást. Az egyik lényege: minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy fokozódjék az erdőtelepítés hazánkban. hiszen a papíriparnak egyre növekvő igényeket kell kielégítenie. Ezért az utak, a csatornák mentén is fákat kell ültetni. A földtörvény pedig kimondja, hogy a termelőszövetkezetek, a gazdaságok igyekezzenek az adott területüket a lehető legjobban kihasználni a magasabb terméseredmények érdekében. Világos megfogalmazás mind a kettő, de hol itt az ellentmondás? A kezdet 1959 után a megyében a Felső-Tisza-vidóki Vízügyi Igazgatóság a csatornák mentét nyárfákkal ültette be. A telepítés 1963-ban befejeződött, a következő évben már csak pótlások történtek. A fák ápolása azonban folyamatos munka, melyre évente hétmillió forintot fordítanak. Jelentős összeg ez, olyan, amelyik megtérül az iparban, de szolgálja a közérdeket is. hiszen a fásítás környezetvédelmi szempontból nagyon fontos. 1965 óta azonban mindig akad egv. egv „rendhagyó” termelőszövetkezet. amelyik megpróbálja akadályozni a vízügy munkáját s előfordul, amikor eredményesen. Hogvan kezdődik a pereskedés? Egy rövid, pársoros levél lel. „.. .szövöd? ezetüok földiéin keresztül húzódó vízelvezető«; csatornák mellett lévő fák ámvékot vetnek földiéinkre, gyökereik a nedvességet elszívták, ezért kérjük azok eltávolításáról sürgősen gondoskodni szíveskedjenek." Mit Válaszolhat erre a vízügyi igazgatóság? Hivatkoznak arra, hogy a telepítés szükséges a talajvédelmi terveknek megfelelően kialakított táblák határvonalán. a legelők szakaszhatárán, a majorok körül és a közutak, a vasútak. a vízfolyások, a csatornák mentén. Kivágásuk az erdészeti hatóság engedélyével, * meghatározott időben történhet. Megvan a kiskapu? A termelőszövetkezet most már beszél a földvédelmi törvényről, majd nyolc napon belüli értesítést kér az intézkedésről, mert ha nem vágják ki a fákat, bírósági eljárást indítanak. A „fenyegetés” eredménytelen marad — így megkezdődik a per. Mindenki védi a maga igazát, a pereskedés hosszúra nyúlik. Az eddigi ügyek közül volt, amikor elutasította a bíróság a termelőszövetkezet követelését, de volt olyan eset is. amikor bírság kifizetésére kötelezte a vízügyet. A paragrafusok egyértelműek, az viszont igaz, hogy a körülmények nem mindig azonosak. Egy 1964-es törvény szabályozza a telepítési távolságot. két méter széles sávon belül szabályos az ültetés akkor is, ha az a terület a termelőszövetkezet tulajdonú. Az érdekek összeütközésénél a -népgazdasági érdeket kell figyelembe venni. Egv elvi döntés kimondja, hogy a fákat a földtulajdonos csak akkor vághatia ki. ha erre a fenntartó állami szerv is engedélyt ad. (Ök viszont az engedélyt az erdőfelügyelő- ségektől kapják.) Nem véletlenül lehet szabolcsi specialitásnak nevezni ezeket a pereket. Sem az er- dőíelügyelőség. sem az Országos Vízügyi Hivatal nem tud hasonlókról az ország más területein. Évekkel ezelőtt. igaz, előfordult egy Hajdú megyében, de a termelőszövetkezet keresetét elutasították a polgári törvénykönyv 191. paragrafusának második bekezdése alapján, amely a szomszédjogokat tartalmazza. Érdekes még, hogy a KPM ellen esu. pán egyszer pereskedtek —• mindhiába, a közérdek figyelembe vételével elutasították a pert. De nem „vádolják” azokat az összefüggő erdőket sem, a met vek szélein ugyancsak árnyékot vetnek és a gyökerek elszívják a nedvességet. „Kiesett“ terület Hogy mi céllal pereskednek a termelőszövetkezetek, annak kiderítése alaposabb vizsgálatot igényelne. Hiszen nem egyszer olvan minimális területért folytatnak ..har. cot”, amelyek a termésered. ményt nemigen befolyás A iák. Furcsa az is. hogy zs~- számadások előtt szaporodnak a perek. .Toby szervezéssel és gazdálkodással bizonyára pótolható a ..kiese t” terület. Az említett rendeletek a népgazdasági érdekeket szolgálják. Egyik sem alkalmas arra. hogy korlátozza bár. melyik érvényre jutását. Egyik érdek sem helyezhető a másik fölé. mindegyik fon. tos — s reméljük, hogy ezt belátva, megszűnnek ezek a szabolcsi különbségek. Balogh Júlia „Szeged hírős város” Hiába Hiába védi otthonát, ki fényfoszlányok közt tipeg. Hangját az apró trombiták, szívét a fagy sem őrzi meg. Mint szétlőtt cserépdarabok, fröccsen árnyéka a fának, s a reccsenő pillanatok lombja alatt is áznak. Hiába védi otthonát. ki kését kenyérbe mártja, ha a dörrenő zár zaját tolvajnak kiabálja, ha indulatos hajnala üres szobába toppan, hiába nincsen egymaga, de mégis elhagyottan. Hiába védi otthonát, kinek szemét a fénv is elkerüli, a csöpp bogár belezuhanna mégis. Bory Zsolt: Mosoly Ha majd a föld színén leszek, de már csak hanyatt, s hosszú lesz a az utolsó súlyos pillanat, míg szipogva álldogál ott egynéhány rokon: iBűsolvogni szeretnék én minden dolgokon. Mint a finom aszpikban a színes szeletek. legyen az én mosolyomban harag, szefetet. lázadás és belenyugvás, csipetnyi titok. mely virágként utoljára mégjs kinyitott. Mint ha langyos vízbe’ könnyű selymeket mosol, olvan lesz maid ez a végső könnyű kis mosoly; ennyim marad, ez a derű ott az arcomon: osztozzatok meg vidáman nagy a iékomon. Béklyók rezében elragadt Béklyók rezében elragadt; szerelmem lánggal bújdosik Nyugtalan, sehol nem marad, vadra lel, marakodik. Fejére hasított sebe égő piros pántlika. Rikolt, énekel vele bűnbánó haramia. Méhedből adjon a jövő ráncos kisfiút, majd ő kordába fog, azt hiszem. Pántos nadrágját ráadom, viszem a meccsre vállamon: rablánc verje meg szívem. Zelk Zoltán: Micsoda madár Jaj, a szelek drótsövénye ■zét ne szedje már. földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra szálI, aztán gyöpre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madár! kék a lába. zöld a szárnya, fűhegyen megáll. Idegen a táj, tovább menne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. Ne menj el madár, kilobban a nyár. sárga pernye hull a fákról, füstöl a határ. Nem* megy a madár, marad a madár, sűrű eső lesz a rácsa, ketrece a táj. Holnap őszre vált, aztán télre jár, fehér fák közt. hómezőben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, dér gyöngyén megáll. Itthon Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép. meg egv harapásnyi itthoni jó levegő volt-é a hiány, ott, az idegenben. ok jajra, panaszra — szegény-. Kéznél az a gall)’, kéznél a- az emlék s megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha botolna kar nyúlna feléd, ölelő: felfogni esésed. — Még élsz amíg élhetsz csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót: az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep. s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet. Urbán Gyula: í orgat ókönyv SZERELMEM! Véget nem érő NEM-ek sorozatai a betolakodókra. SZERELMEM! Körömmel vájt csapda a nyelvünket nem ismerőknek, SZERELMEM! Barlangrendszerekben. gyökerek indulatával a salát földünkön. SZERELMEM! Feiern a mocsárban gőzölgő pálmalevélen. Csak egyetlen kéz szabadíthat ki innen. Az idén tizenhatodszor szólalnak meg a fanfárok a szegedi Dóm téren. Július 20-án este 8 órakor hangzik fel újra a jól isméid szignál és Vörösmarty drámájával: a Czillei és a Hunyadiakkal kezdetét veszi az ünnepség- sorozat. A közelgő fesztivál előkészületeiről, a kísérőrendezvényekről. a munkálatok- iral járó gondokról, örömök, röl kérdeztem Horváth Mihályt. a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyettesét. — Hallhatnánk bővebbet a bemutatásra kerülő művekről, a szereplőkről? — Jelen pillanatban csak a bemutatásra kerülő művek címét és az időpontokat tudom elsorolni. Az idén is öt produkció kerül a közönség elé: július 20, 21 és 27-én Vörösmarty drámája, a Czillei és a Hunyadiak, iűlius 26. 28, augusztus 2 és 10-én a János vitéz, augusztus 3 és 4-én a Bjelorusz Állami Nagyszínház balettegyüttesének előadásában a Hattyúk tava. augusztus 9. 11, 19-én Puccini Turandot-ja, végül augusztus 15, 18, 20-án a Magyar Állami Népiegyüttes szerepel egy kétrészes tánc- összeállítással. A szereposztásról s a művek színreho- zatalával kapcsolatos részle. lekről majd a hivatalos sajtótájékoztatón hallhat, annál is inkább, mert ebben a vonatkozásban még előállhatnak változások. Annvi bizonyos. hogy az idén is szeretnénk azt a színvonalat, élméíiyt biztosítani a nézők számára, mint ahogyan az tavaly sikerült. Ez a program nem iobb. nem rosszabb az előző évinél, de 15 év tapasztalatai megmutatták, hogy csak egy stabil, kiegyensúlyozott műsorpolitika tudja eat a nagyméretű váL (SZABADTÉRI ELŐZETES) lalkozást életben tartani úgy, hogy ez évről évre gazdagodást is jelentsen a nézőknél?. — Minden egyes produkció jó és tartalmas kell hogy legyen, a különcködést, a túlzott csillogást kerüljük, mert az egyik darab nem mehet a másik rovására, nem billentheti fel a műsorrendet, s a nézőket sem szabad becsapni. — Nem fenyegeti-e a játékokat egyfajta elszür- külés, egyhangúság? — Az évi 70—75—80 ezer néző előtt kísérletezni nem lehet. Ez egy 2—300 főt befogadó kamaraszínházban elképzelhető ugyan, de egy- egy előadáson 5000 embernek az ízlését, tudatát formálni. egyben élményt is nyújtani csak egyfajta kialakult értékrendszer alapján lehet. A szabadtéri játékok népszínház-jellegét minden áron meg akarjuk őrizni, nem kötődhetünk semmi máshoz, csak közönségünkhöz. akik közüt sokan itt láttak először élőben színházat és mindiárt ilyen hatalmas méretekben. A prózai reoertoárt. de az ooerák egv részét is a magvar történelem «rorsdöntő kérdéseivel, nagy giakiaival foglalkozó művek alkotiák. Emellett a külföldi énekesek, esetleg ónéra1 ámulatok. valamint sz, évenként változó, rendkívül magas színvonalú szövi et balettegyüttesek nemzetközi ielleget is kö’^sönőznek a fesztiválnak: ísv a hazai és a külföldi néző egyaránt rneytalglhatio a számítását. Hogv valaki rnégew«-rer »noemtórien. vám* ne*án évről évre rendszeres 1 á togá t-Z. ia legven a fesztiválnak ahhoz tudnia veil. hogy milyen produkciók várják, s hogv legyen bizalma a kivitelezés iránt is. Az utóbbi néhány évben ez olyan aiapelvünk. ké vált, melyet egyre tudatosabban alkalmazunk. így elkerülhetjük pl. az avignoni vagy a salzburgi fesztivál buktatóit: az évről évre ismétlődő bizonytalanságot, a rendezvények esetlegességet, az egyes produkciók közötti nagy színvonalkülönbséget, vagyis azokat a lényegi hiányosságokat. amelyek szét. rombolhatják egy művészeti eseménysorozat jóhírét, megbízhatóságát. — Mit tudna mondani a kísérőrendezvényekről? — Részleteiben még ez sem tisztázódott, de az idén is változatos, tartalmas kiállításokat. hangversenyeket rendezünk a város különböző pontjain. Megemlíthetném a Nyári Tárlatot a Képtárban és Kokas Ignác kiállítását a November 7 Művelődési Központban, a dónvbelf orgonahangversenyeket. ezenkívül az idén is lesz karnevál az ifjúsági nanok alkalmából. az Ujszegedi Szabadtéri Színpadon nedig a legjobb magyar népitánceavüt- tesek fognak versenyezni. — Szabolcsból minden évben sokain jönnek külön- vonatpkkal, buszokkal: nagyon hálás, fogékony közönség. Szeretném ha az Idén még többen látogatnának el az előadásokra, annál is inkább. mert mi a szabolcsi közönséget olyan bázisnak tekintjük, akikre lehet építeni, akiknek lehet a fenti elképzelések alapján tartalmas és egyben látványos népszínházát csinálni. Szeretettel várjuk laP.iuk olvasóit és mindent megteszünk; hogy jól érezzék majd magukat városunkban. Horváth Tamá|
