Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-11 / 84. szám
fm. Iprffls !T: fcWrM-MASYAROfcSWW & oMai ' ■ r KT# Munkavédelem A termelés alapvető feltétele RAKAMAZTOL ROHODIG Szomjasak a szabolcsi földek jV| unka védelem — mun. kárvédelem. Elválaszthatatlan fogaknak. És még szorosabban összefüggnek a munkásosztály helyzetének további javítását célzó párt., kormány- és SZOT. határozatokkal. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek sokoldalú tevékenységében ez az egyik legfontosabb feladat. Védeni a dolgozók egészségét, testi épségét. Ezt a munkát az SZMT elnökségének irányításával a munkavédelmi bizottság végzi. Céltudatos, hathatós, elemző és következetes munkájuktól sok függ. Segítik őket ebben Szabolcs-Szatmárban a társadalmi munkavédelmi felügyelők, valamint csaknem 3 ezer aktivista. A munkavédelem helyzetének elemzésére-értékelésére nem régiben került sor SZMT elnökségi ülésen. Tavaly a megye ipari és állami mezőgazdasági üzemeiben összesen 2657 üzemi baleset történt, s ennek következtében a munkából kiesett napok száma meghaladta a 61 ezret. Sok ez vagy kevés? Ha csak önmagában vizsgáljuk, s nem viszonyítjuk az elmúlt évek statisztikájához, akkor sok. Jelentős, mert emberek egészségéről, csonkolásáról é« nem utolsósorban termeléskiesésről van szó, ezeket takarja. Ha viszont az előző évekhez viszonyítjuk. tárgyilagosan meg kell állapítani. hogy számottevő a balesetek csökkenése. hiszen 1971-ben például 2900 is volt. s a termelésből kiesett munkanapok száma közelítette a 64 ezret. Ezek ismeretében valamelyest megnyugtatóbb a kép. Mégsem lehetünk elégedettek. Érdekes és figyelemre érdemes, ha a balesetek okait elemezzük. Közismert, hogy az iparosítás fokozásával növekszik a gépek, bonyolultabb berendezések száma. Ezek kezelése nagyobb figyelmet. szakértelmet igényel. Mégis azt mutatják az elemzések, hogy a baleseteknek 20 százalékát okozzák csak gépek, 29 százalékát a berendezések; vagyis erő- és munkagépek kezelése. iavítása közben következik be a baleset. S, hogyan is fogalmazzunk? Még mindig magas a személyek saját maguk okozta balesete, mely „ügyetlenségből”, vagy elcsúszásból, megbotlásból. esésből ered. Takar ez egyfajta üzemi rendetlenséget, óssze-visszaságot. Vagyis e helyeken még az üzem- és munkaszervezés elemi követelményei is hiányoznak. C1 igyelmeztetően magas az új, illetve a húsz éven aluli dolgozók körében az üzemi baleset. Az összes üzemi baleset csaknem 22 százaléka a 20 éven aluli dolgozókkal történik. Elgondolkoztató. hogy a munkába állásuk után három hónapon belül következik be! Ez azt is jelzi, baj van az oktatással. Valamelyest érezteti hatását a megye üzemeiben, hogy több helyen műszaki, szervezési és egyéb intézkedést foganatosítottak a munka biztonságának növelése érdekében. Ez is köczrejátszott abban, hogy csökkent tavaly a balesetek száma. Átdolgozták sok üzemben a munka- védelmi szabályzatot, s az éves, illetve távlati munkavédelmi intézkedési terveket. Ezek összhangban vannak ä vállalat egyéb terveivel, s a dolgozók véleménye alapján készültek. Ezekben előtérbe került a dolgozók képzése, továbbképzése. És ma már tapasztalható, hogy a vállalatok anyagi lehetőségeikhez mérten gondoskodnak a zsúfolt munkahelyek csökkentéséről. megszüntetéséről, a szellőzés, világitás megoldásáról, a nehéz fizikai munka gépesítéséről, egyáltalán a szociális ellátás javításáról. Ezekre 1973-ban a megye állami gazdaságai több mint 1 milliót fordítottak. Építőipari vállalataink, üzemeink mintegy 32 milliót, s jelentős összegeket olyan üzemek, mint a METRIPOND fehérgyarmati gyára. És bár igaz; a biztonsági szemléket az üzemek többsége megtartja, onnan azonban a legtöbb esetben hiányzik a vállalat első számú gazdasági vezetője. Akadnak vissza-visszatérő gondok is. Olyan üzemek, ahol az intézkedések hatékonysága nem megfelelő. Ezek között kell említeni a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat asztalosüzemét, a Kisvárdai Bútoripari Vállalatot, a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori üzemét, valamint a Tiszalöki Faipari Vállalatot. Sajnos a már említt„t némi javulások sem mondhatók el termelőszövetkezeteinkre. Itt a munkavédelem helyzete továbbra is sok kívánnivalót követel. Nem megfelelő a személyi és tárgyi feltétel. S ezt még totóéi, hogy sok esetben a balesetek megelőzése érdekében tett intézkedések többsége is formális. Pedig a nevelés felvilágosítás mellett az ellenőrzés is javult, s egy-egy nagyobb, súlyosabb hiba esetében nem szégyelltek a szankciókhoz folyamodni. Az SZMT Munkavédelmi Bizottsága az elmúlt évben például 21 vállalatnál, intézménynél végzett munkavédelmi, minősítő vizsgálatot, 506 esetben üzemellenőrzést. A baleseti veszélyek elhárításáig 114 esetben intézkedtek úgy. hogy felfüggesztették egye« üzemrészek vagy gépek termelését. Figyelmeztetést alkalmaztak 19 vezetővel szemben. 54 esetben fegye! - mi. 19 esetben pedig büntet éli árast kezdeményeztek, s 28 esetben pénzbirsásgel sűi- tották a munkavédelmi előírásokat me? nem tartó gaz dasági vezetőket. lí isonilókra. minden bi1J zonnval ez évben is sor kerül ott. ahol a munkavédelem előírásait nem rartiák és nem tartatiák meg, vétenek ellene. Ez csak egy média annak, ho?v csökkenten a balesetek száma. Olyan közmorál megteremtésére van szükség üzemeinkben, amelv nem tűri meg a munkavédelem megszegését. Ebben kell összefogni vezetőknek. dolgozóknak és a szakszervezeti szerveknek. Farkas Kálmán Ahogy gépkocsink elhagyja Nyíregyháza, pontosabban Nyírtelek határát, porfelle- gek között utazunk. Mintha köd ülne a tokaji országút fölött. Alig látunk néha. Fújja a szél, fújja, egész gomolya- gok szállanak előttünk. Ösz- szenézünk útitársammal, Hatvani Zsolttal, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság egyik fejlesztési üzemmérnökével, aki vállalkozott az egész napos kirándulásra: bizony ez csúnya látvány. Halványzöldek, majdnem sárgák az utat szegélyező nyárfák rügyei is. Csontkemény, pehelykönnyű szemetet röptét a szélhivar. Mintha a természet is esőért sírna. Esőcsinálók között Egyszerre csak megszűnnek a porfellegek. Zöldellő tájra érkeztünk. Mind a ketten megkönnyebbülten lélegzőnk fel. Tudjuk, hogy a rakamazi Győzelem Termelő- szövetkezet földjein járunk. Nedves, nyirkos, friss cukorrépa földek vonzanak a mellékútra. Aztán öntözött kukoricaföldek. így találunk rá, a frissen megöntözött burgonyavetés mellett Tamás István főagronómusra és munkatársaira. Izgatottan figyelik egy kapálógép munkáját. A főagronómus megmagyarázza : — Ez újítás. A frissen öntözött földek teteje becsere- pesedik. Összeáll. Kialakul a hajszálcsövesség, ami elmenekíti a drágán beletett nedvességet a talajból. Most ezzel a géppel a felszint ismét porhanyóssá tesszük. Akkor jön rá a vegyszer. Aztán ismét porhanyósítunk. Látszólag többletmunka. Valójában olcsóbb, mert a víz a talajban marad. Négyszázhúsz hektár kalászos megöntözése után mondja ezt a főagronómus. A legelőkön sugárzó esőzte- tő berendezések sorfala között vonulunk be a központi irodába, ahol Nagy Ferenc, a nemrég kialakított öntözési üzemegység (!) vezetője fogad. Mindenekelőtt az üzemegységről. A Rakamazi Győzelem, mely elsőként kap vizet a Tisza II. vízlépcsőtől, nemrég átalakította gazdasági szerkezetét. Az állattenyésztő, növénytermesztő és kertészeti üzemágak mellett önálló egység lett a két szolgáltató részleg, a gépcsoport és az öntözés. Mit jelent ez? Elsősorban önelszámolást. Ki mit keresett? Mennyit tett munkájával a közös kasszába? Vagyis: milyen költséggel, milyen jövedelemnövekedést ért el. Az öntözési vezető elmondja: Az öntözet- len és öntözött kukorica közötti különbség hektáronként húsz mázsa. Silókukoricánál 121 mázsa. Cukorrépánál 108 mázsa. A legelők kaszált füvénél 190 mázsa és a kalászosoknál nyolc mázsa hektáronként. Ottlétünk alatt is percenként 35100 liter víz ömlött a rakamazi földekre. A sovány szabolcsi éghajlat évi hatszáz milliméteres csapadékát 240 milliméterrel javítják, mintha a legesősebb zalai földeken gazdálkodnának. (Az igaz, hogy az alapcsapadék tavaly a sokéves átlag 590 millimétere helyett csak 353 volt. tehát 237 hiányzott. Az idei első három hónap 92 milliméteres sokéves átlaga helyett is csak 52 milliméter hullott. De a nagy „bukfenc” március volt: sokéves átlag 44 milliméter. Idei márciusi tény: 2,4 milliméter. Viszont az embercsinálta 240 milliméter biztos!) Március húszadika óta öntöznek. Eddig hatszáz hektáron. A gazdaság 3923 hektáros területének közel fele 1580 hektár öntözött. Hogyan, amikor csak 1300 hektáros kapacitásuk van. Megmutatják: elsőnek Szabolcsban, itt. Éjjel-nappal működnek a szivattyúk, az esőz- tető berendezések. És kerekekre szerelve gurítják tovább az összeszerelt csöveket, traktor húzza. Ráadásul, hogy így ugyanaz a berendezés több földet öntöz, mert gyorsabban halad, az addigi tizenkét ember helyett négy győzi a munkát mellette. Kiszáradt a tóból,.. Utunk a Tisza holtága mellett vezetett, ott, ahol a Rakamazi II. sz. öntözőfürt meg" építését tervezik a vízügyiek. Láttuk azt a helyet a Morot- va partján, ahol az új szivattyúház hét atmoszféra nyomással löki majd a vizet Tímárnak és Szabolcsnak. Balsa és Gávavencsellő között láttuk ezüstös sugarait az itt működő esőztető berendezéseknek. Azután, Gávavencsellő után a falusi kertészetben is. A Lónyai csatornán alacsony a vízállás. Alig csörgedezik valami a fekete sár fölött. Nem csoda, idáig több, mint harminc közös gazdaság apasztja a vizét. A buji Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke panaszkodik: piszkos a víz. A KÖJÁL nem engedi zöldségöntözésre. Pedig a 130 hold hollandi burgonyán kívül, amely tavaly is 130 mázsát fizetett holdanként, ceruzababot, paradicsomot és paprikát is szeretnének öntözni. De nem lehet. Olyan rossz szagú a víz, hogy öntözéskor, legelőlocsoláskor nem lehet mellette állni. Drága, de megéri A Nyírség másik részében. Leveleken is üzemben találjuk az öntözőműveket. Nyíregyházától ebben az irányban a termeloszovetke^ zet lucernatáblái voltak ni első üdezöld foltok, addig itt is a „szabolcsi eső” — ahogyan itt gúnyosan - nevezik a növényt verő port —, volt a kísérőnk. Három hete öntözik. ösz> szel, a telepítéskor is meglocsolták. És legérdekesebb beszélgetésünk Fejér Bernát- né üzemgazdásszal történ aki elmondja, hogy mivel az új vezetőség sikereit elsők között a jó öntöző gazdálkodásnak köszönheti, csaknem teljesen öntözötté kívánják tenni a leveleki Dózsa földjeit Pedig a költségek magasak. Egy hektár öntözése náluk még 1827 forintba kerül. De például húsz mázsa pluszt hozott zöldbabból, ami megfelel tízezer forintnak. Tehát: a Vízügy víztározót épít, intenzív gyepterület létesül a homokbuckák között, belépnek az iparszerű kukoricatermesztési rendszerbe, öntözve. És megöntözik új gyümölcsösüket is. A vajai Békében Sípos György főkönyvelő ugyanígy beszél: mindig azt kell számolni, hogy a költségek megérik-e a ráfordítást. A falu víztárolójából most is öntözték a nagy kertészetet, paprikát. paradicsomot, káposztát és uborkát. Kár, hogy a tároló több faluval határos... (Egyébként Vaja is fennállása legjobb zárszámadását tartotta idén. húszmillió volt az eredmény és egy munkanap díja 117 forintra nőtt.) Rohodon egy hektár öntözése pontosan 998 forintba kerül. És az öntözött burgonyaföldeken egy-egy hektár 94 mázsától 260 mázsáig hozott. Az öntözöttlenből a legjobb pontosan annyi volt» mint az öntözöttből a legrosszabb. (Más a talaj, a vetőgumó.) Az elnök tézisét hektáronkénti 140 mázsán alul nem érdemes burgonyát termelni. A lucerna is duplán hálálta meg az öntözés! költségeket. Ekkor érkezett meg az eV nők. Nagyon mérges. Látott a rohodi tárolóból öntözni másokat. Neki meg tilos. Pedig új gépeket vettek és ha a korai burgonyát most nem öntözi meg, kisül. Most, amikor fogytán a vfs és itt az aszály, egyszerre mindenki öntözni akar. De amikor még nem volt korlátozás, akkor nem tartalékoltak sok helyen vizet a talajba; Ha megteszik, akár ősszel, két alapos öntözéssel, most nem volna baj. Valaki tényekkel igazolta; hogy az idei év pontosan úgy kezdődik, mint az 1970-es árvizes esztendő, már ami az időjárást illeti. Árvizet nem jósol, de olyan „medárdos" nyarat, hogy csak tudjuk hová tenni a vizet. Akár igaza lesz, akár nemj egy dolog biztos. Azok jártak el jól, azok gazdálkodó tak okosan, akik nem „imádó koztak” a dallal: „Add már uram, az esőt...”, vagyis nem ültek ölbe tett kézzel sem ősszel, sem az úgynevezett tél folyamán nem várták a haó vat, hanem meglévő gépeils kihasználásával tartalék nedvességet eresztettek a földbe.' Nem baj, ha az mélyre süly- lyedt is. A legtöbb növény megtalálja a felszín alatt is az életet adó vizet. Ha van. Ezen meditáltunk, míg mellettünk két gép míítráó gyát próbált szórni a műúíl mentén. Vitte azt a szél mindenfelé, csak oda nem, ahová szánták. Abba is hagytákj Baktalórántházánál két másik gép kukoricát vetett Akkora porfelleg szállt mindkettő után, mint egy cirkuss kupolája. Geszidyi Nagy Zotüg Jól képzett szerelőgárda gondoskodik a nyírbátori Uj Barázda Tsz 43 erőgépe és a hozzátartozó munkagépek jó karbantartásáról. Képe ,' Fodor László és Kónya János egy 32 soros vetőgép javításán dolgozik. (Hammel József felv.) Nem! — határoztam el egyszer. — Elegem van ezekből a rövid, humoros elbeszélésekből. Nem írok többet. Csak ül az ember, rágja a ceruza végét, és ki tudja, lesz-e az egészből valami, vagy sem. De ha lesz is, ördög tudja, jó vagy rossz az a mű. Tegyük fel, hogy jó, de aztán megjelentetik-e. Ez is bizonytalan. Kész, döntöttem! Itt van például a szomszéd házban egy szimfonikus zenekarnak a karmestere. Ez igen! Ez már munka! Elmegy este. hadonászik egy kicsit a pálcikájával, és iránv hazafelé! Felöltöztem, ahogy illik, és átmentem a karmesterhez. Nincs itthon — mondják — a filharmóniában megtalálja. Megyek hát a filharmóniába. A7, egyik ajtó mögül zene hallatszik. Fúiiák. ki mit. szórakoznak. Bekukucskálok — ott van a karmester. Áll, vezényel a pehelykönnyű pálcával. Intek neki, odajön hozzám. Nincs szüksége még egy karmesterre? — szegezem ^Eeki a kérdést. Egyből felélénkült, és azt mondja: De, nagyonis szükségem van. Hát akkor, — sietek megörvendeztetni — itt vagyok. Erre ő kezet szorít velem és megkérdi: — Milyen zenekart vezényelt mostanáig? — Semmilyent, — felelem — valahogy nem volt rá szükség eddig. Egy kicsit zavarba jött — látszik a szemén. — És milyen hangszeren játszik? — érdeklődik. — Semmilyenen, — mondom. Semmi szükségem rá. Nem zenekari tagnak jövök. A karmester szemmel láthatólag megrökönyödik. — De a kottát legalább ismeri?! — kérdez tovább. — Mondja csak! — csodálkozom. Ez meg már megint miért érdekli? És ekkor a karmester valahogy nyugtalan lett, elkezdett kapkodni. — A „partitúra” szót ismeri. hallotta legalább valamikor? — Mit? Mit? — kérdem kétszer is. Látom, hogy a karmester fokozatosan kezd hátrálni az ajtó felé, és közben oldalra tekintget. Én pedig, érthető ugye. utána. — De a kottaállványt meg a dobot azért meg tudja különböztetni?! — és belehuppan az ajtó melleti fotelba. — Formájuk természetesen hasonló, de hangzásuk teljesen különbözik. Ez biztos. Ekkor kissé megrázkódott, és szinte könnyein keresztül sziszegte: — Hallása van? — Persze, — mondom — nem vagyok süket, ha egyszer beszélgetek magával. A karmester végülis ösz- szeszedte magát, és hivatalos hangon kijelentette nekem: — Hagyja meg a nevét és a lakcímét. Ha szükségünk lesz magára, majd értesítem. Ne fárassza magát! Felírtam egy papírra, amit kért, és elmentem. Alighogy leértem az utcára, utolért, vállon ragadott, és megkérdezte : — Figyeljen csak! Véletlenül nem maga az, aki rövid, humorisztikus elbeszéléseket ír? — De igen. — Nagyon örülök — mondja. Tegnap óta én is írni kezdtem. Már háromszázat összehoztam. Át akarom képezni magam. Azt mondják, jövedelmező dolog. Az ördögbe ezzel a karmesterkedéssel. Belenyomorodik az ember, napi 16 óra munka. Olvassa el kérem, holnapra megint hozok vagy ennyit. És a hónom alá dugott egy hatalmas fal-vastagságnyi dossziét. Fordította: Répásiné Gael« Erzsébet G. KEMOKLIDZE: Kifizetődő üzlet
