Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

19M. IprfTfs 8­Kil^-MASYAWmSZÄÖ ft <má Differenciált nyereségosztás Nyíregyháza új arca. (Elek Emil felvétele) Munkaterületük az ország A csövek mesterei NÉHÁNY ÉVE TÖRTÉNT, sj- egyik legnagyobb gépipa­ri vállalatnál: egyes gyár­egységek — ráadásul éppen azok, ahol a munka az át­lagosnál is nehezebb — nem éppen előrelátó és átgon­dolt gazdálkodás következ­tében nem tudtak évvégi nyereségrészesedési fizetni a munkásaknak és az alkal­mazottaknak. Persze, maguk a vezetők sem számíthattak semmire, de ez cseppet sem volt vigasztaló azok számá­ra, akiknek voltaképpen vaj­mi kevés közük volt ahhoz, hogy az évet eredménytele­nül. sőt veszteséggel zár­ták; ahhoz hogy nem maradt pénz a kasszában, mert a gyáregységek évközben hi­bás ösztönzési politikát, bé­rezési gyakorlatot folytattak. S mert több ezer emberről volt szó, s mert egyértelmű­en kiderült, hogy a történ­tekért szinte kizárólag aszó­ban forgó gyáregységek, il­letve a vállalat vezetői a felelősek, az üzem felügye­leti hatósága nem nézhette tétlenül a dolgot. Nem tűr­hette, hogy a hibás vezetői döntések árát a munkások fizessék meg; kivételt, pre­ferenciát alkalmaztak és központi alapból biztosítot­ták a munkások és alkal­mazottak — az ágazati átla­got megközelítő — nyereség­részesedését. Az intézkedés ellentmond a közgazdasági megfontolá­soknak, ellentmond annak az egyébként ma is változatla­nul érvényben lévő tételnek, hogy egy-egy termelőegység munkájának legfontosabb mércéje az eredmény, más­képven fogalmazva: a nye­reség. S ha egyszer valahol rosszul dolgoztak, eredmény helvett veszteséggel zártak, akkor — éppen e gazdasági követelmény értelmében — nem létező nyereségből nem lehet részesedést fizetni. Igenám, csakhogy a szó­ban forgó példában — s meg­annyi egyéb esetben is — a felettes hatóságok nagyon jól tudták, hogy itt nemcsak gazdasági problémáról van szó, amit a közgazdaság tör­vényei szerint kell megolda­ni, hanem rendkívül fontos politikai kérdésről, több ezer ember közérzetéről, sőt; a munkahelyi vezetőkbe vetett bizalmuk megingásáról s en­nek lehetséges következmé­nyedről. Mindebből szükség­szerűen következett, hogy a közgazdasági megfontoláso­kat félretéve politikai prob­lémaként kezeljék az ügyet, s ennek megfelelően oldják meg. Más kérdés, hogy ez­zel együtt más intézkedések is történtél?: olyanok, ame­lyek segítségével máig is elejét vették, hogy az üzem­ben hasonló esetek megis­métlődjenek. A PÉLDA AZÉRT IS ÉR­DEKES és — jóllehet nem ma történt — aktuális, mert a nyereségrészesedés fizetése kapcsán ismét jó néhány he­lyen feltehetik — és fel is teszik — a kérdést; „Kik hozták és kik kapják a nye­reséget?” A több gyáregysé­ges vállalatok — különösen a vidéki ipartelepítésben in­tenziven bekapcsolódott üze­mek — .esetében nem ritka, hogy egy-egy gyáregység — adottságainál, speciális hely­zeténél. jobb szervezettségé­nél. vagy éppen csak a gyári munkamegosztásban elfog­lalt helye szerint — az át­lagosnál „többet hoz a kony­hára", míg mások — például egy-egy éppencsak felépített, jól-rosszul felszerelt, esetleg nagyrészt szakképzetlen em­berekkel dolgozó vidéki üzemrész —, nem hogy gya­rapítaná, hanem csökkenti a vállalati nyereséget, s ezen keresztül a részesedést. Ma­gyarán: vannak esetek, ami­kor egy-egy üzemrészt sza­bályosan el kell tartaniuk a jobban, eredményesebben dolgozóknak. Közgazdasági­lag tehát ismét az a helyzet, hogy a nyereségből azoknak kellene részesedniük, akik megtermelik azt. S akik csak apasztják a vállalati kasszát, azok viseljék is a következ­ményeit: bérben, nyereség­ben k minden egyéb anyagi juttatásban. A feltételes módban tör­ténő fogalmazás azt í6 je­lenti: nem biztos, hogy ez a megoldás célravezető, poli­tikai Lag minden esetben he­lyes. Nagyon ritka eset az, amikor egy gyáregység va­lamennyi dolgozóját — a ve­zetőtől a kapuőrig — egy emberként kell felelőssé tenni a rossz gazdálkodásért, az elmaradt eredményekért, a veszteségért. Éppen ennek felismeréséből következett az a mind jobban kiszélesedő vita, amelynek tárgya: a je­lenlegi gazdasági környezet­ben és gazdálkodási feltéte­lek között a munkásember­nek, a csak részfeladatokat ellátó beosztottnak mennyire van — egyáltalán vdn-e? — közvetlen befolyása, hatása a vállalati nyereség nagyságá­nak alakulására? S nagyon sokan határozottan állítják — bizonyítják is —. hogy a mai értelemben vett vállalati nyereség sok mindentől függ ugyan, de közvetlenül legke­vésbé a kétkezi dolgozóktól. Vagyis: méltánytalan lenne őket büntetni, igazságtalan dolog lenne rájuk hárítani a nyereség nélküli gazdálkodás következményeit. Viszont ha — az elmondottak alapján — a rosszul gazdálkodó gyár­egységek dolgozói éppen úgy részesülnének a mások által megtermelt nvereségből, mint például a legjobbak, akkor joggal zúgolódhatnak azok. akik végül is „hozták” a nyereséget. MI A MEGOLDÁS? A vá­lasz csak az lehet — amitől manapság a legjobban fél­nek a vállalati vezetők —, hogy a politikai és gazdasá­gi követelményeket egyaránt szemelőtt tartva, differenci­álni kell a nyereségrészese­dést. Éppen úgy, ahogy dif­ferenciálni kellene a szemé­lyi béreket is. Differenciálni a végzett munka szerint, s a differenciálás elvi alapjait, gyakorlati kritériumait, mér­tékét, okait és célját megér­tetni a vállalati közvéle­ménnyel. Ehhez persze min­denekelőtt egészséges mun­kahelyi légkör kelt. folyama­tos és alapos tájékoztatás. a dolgozók beavatása a válla­lati élet nagyobb összefüggé­seibe. vagyis előrelátó és kö­rültekintő — nem csak és kizárólag a gazdasági för- vénveket szem előtt trr*ö, de azokat méri« megkerülő — "ezetői magatartás és cselek ­A termelési értekezlet résztvevői feszült csendben figyelték Debröi Hárs Bélát, az Általános Mű­vek ötletekben gazdag osz­tályvezetőjét,, aki érces bari­tonján eképp szólott: — .. .végül pedig rátérek legfontosabb témánkra: mi­lyen módon növelhetnénk a termelékenységet? Tény. hogy dolgozóink munka közben beszélgetnek a gép mellett. Természetesen senkitől sem kérdezhetjük, követelhetjük azt, hogy házassági fogadal­mat tegyen. Be elképzelésem szerint növeli a munka in­tenzitását, ha kellemes, de­rűs témáról folyik a szó és csökken a termelékenység, ha sötét, lehangoló, elszomo­Aki mostanában újságot olvas, rádiót hallgat, sűrűn találkozhat a Csőszerelőipari Vállalat nevével. Nemcsak munkásokat keresnek, fű­téstechnikusokat, techni­kai szerelőket, hanem mér­nököket és — ami a legmeg­lepőbb —, képesítés nélküli hegesztőket is. Milyen lehet az a képesítés nélküli he­gesztő, amikor ehhez a szak­mához kötik a legszigorúbb szabályok a képesítést? És a hetek, sőt hónapok óta tartó hirdetési kampány mit ta­kar? Egy új vállalat alaku­lását? Majdnem ilyesmiről van szó. De a válasz még meg- hökkentőbb. Amikor ezt a beszélgetést elkezdtük, száz­húsz munkása volt a vállalat szabolcsi részlegének. Mire befejeztük, már száznegy­ven. És mire e sorok megje­lennek, még több lesz. De ehhez csak az itteni részleg 160 tanulót képez. És még hetvenet be akarnak íratni. Mindezt az országos ^válla­lat északkeleti központja ve­zetőjétől, Csapó Ferenctőlés Csáki Jánostól, a nyíregyhá­zi főszerelésvezetőtől hall­juk. Mert ez év július else­jétől egyes számú üzem né­ven „feláll” az új típusú, szakosított északkeleti rész­leg leninvárosi székhellyel. És tulajdonképpen erről van szó. Ezért a sok hirdetés. Szabolcsiak mindenütt A vállalat, amely fennállá­sa alatt már több csövet sze­relt össze, mint amennyi kö­rülölelné a földet, tíz évvel ezelőtt alakult meg hat ki­sebb vállalat Összevonásá­ból. Ma is hat területi egysé­ge van és egy hetedik, köz­ponti üzem a fővárosban, a Budafoki úton, ahol blokk- szerűen előre összeállítanak mindent, hogy a munkahe­rító a beszélgetés tárgya. Ép­pen ezért összeállítottam egy listát: miről beszélgessenek a szaktársak és miről nem- Háromezerötszáz példány­ban sokszorosítottam az anyagot. A termelési értekez­letet ezennel bezárom. Ké­rem, hogy mindenki tartsa meg az utasításaimat. Kö­szönöm szíves figyelmüket. A megjelentek kézhez kap­ták a listát, melyet Lajos bácsi, a portás osztott szét közöttük. Az összeállítás az alábbiakat tartalmazta: Beszélgessünk: Egy óbudai kiskocsma ki­tűnő marhapörkölt jéről; A korszerű labdarúgás tá­madó- és védőjátékáról; Az ibolya, a jácint édes il­latáról; lyeken már csak össze kell­jen szerelni. Ötezer ember szerel, uta­zik. lakik épülő létesítmé­nyek mellett, vagy nagy re­konstrukciók tövében. Egy kis felsorolás: Bocsi Sör­gyár, Lenin Kohászati Mű­vek, Százhalombatta, Duna­újváros, Bátaszóki Cserép­gyár, Mohácsi Farostlemez- gyár, Hejőcsabai Cement­mű... És mindenütt szabol­csiak. Ha egy új munkás be­lép, nem ritka, hogy faluja- beliekkel kerül össze. (Ha ugyan nem azok hívták.) A másfél milliárd évi ter­melésű vállalat ötezer mun­kásának közel fele Szabolcs- Szatmár megyei. Így alakult. A leninvárosi körzet — júliustól egyes üzem — dol­gozóinak kilencven száza­léka szabolcsi. Minden pén­teken hozzák őket haza a buszok. De most még több kell. És a szabolcsiak beváltak. Miért 1IFO ? Mert itt a munka könnyű is, meg nehéz is. Em­bere válogatja. Nem rit­ka a nehéz erőfeszítést kí­vánó. különleges feladat, amihez találékonyság is kell. És a szabolcsiak ezt szeretik. De nem ritka a húsz forintos órabér sem. Alighanem a CSÖSZER-nél alakult ki a legtöbb szabolcsi származású munkásdinasztia, mint pél­dául az anarcsi származású Baglyas Sándor, aki a nyír­egyházi erőműnél dolgozik, de idehozta két fiát, Lászlót, és Bertalant is. Természete­sen fűtésszerelők. Épületgépészeti szerelé­sekkel kezdték. Vízvezeték, fűtésszerelés, légvezetékek. Most is évi sok száz lakás­ban végzik gl. Aztán gyógy­szergyári technológia is a A cseh és norvég cipők tartósságáról; Az 1890-beli nemzetközi helyzetről; A vízügyi szervek gondo- j san szervezett árvédelméről; | Sophia Loren csábos vonz­erejéről. Ne beszélgessünk: Az Általános Művek üzemi konyhájáról; Az egyre jobban érezhető levegőszennyeződésről; A szabadárus cikkek ala­kulásáról; A hónap eleji kiadásokról. Másnap az Általános Mű­vek dolgozói egyetlen témá­ról beszélgettek: főnökük. Debröi Hárs Béla zsenialitá­sáról. s ez sajnos, elég sötét, lehangoló téma. ennek, kö­vetkeztében a termelés sem­mit sem növekedett .... műsorukon van. A tisza- vasvári Alkaloida rekon­strukciójába hetven kilomé­ternyi csövet, építettek. Most már erőművek és atom­reaktorok is „a kezük alól” kerülnek ki. Szerelőik dol­goznak külföldön is. Sza­bolcsban? Sorolják: a MÁV- nagyállomás, a konzervgyár, a nyíregyházi erőmű, a me­gye városainak új fűtőegy­ségei, ezek a „városi kály­hák”. És legújabban a három nagy leninvárosi létesít­mény: a Tiszai Hőerőmű, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Tiszai Kőolajipari Vállalat — ez utóbbi a tulajdonkép­peni Olajfinomító. Mivel a rövidítések (TVK és TKV) sok zavart okoztak, az utób­bit az olaj szó O betűjének felhasználásával elkeresztel­ték TIFO-nak. Monumentális feladatok Itt kapunk választ a „ké­pesítés nélküli” hegesztőkkel kapcsolatos kérdésre is. Az Olefin-műnek csak a ma­gyar tervezésű szakaszán egyedül 44 kilométernyi csö­vet kell beépíteni, 6400 cső­tartót, 300 hőtágulás-kiegyen- lítő kondenzátort. És min­den csövet kaliberezni, ré- zselni, felületi tisztítással, oxidációs védelemmel ellát­ni. A felületvédelmi eljárás anyagával, a Vulkazillal ;a Csőszer dolgozik először, máshol hegesztő nem is sze­rezhet képesítést hozzá. Á Vulkazil ugyanis a hő ha­tására elillan és nem oka* zárványt a hegesztés helyén. Már tizenhét szerelő vizs­gázott belőle. A Hőerőmű és az Olefin-mű beruházási ér­téke külön külön hat mil­liárd. És, bár ebből a Csőszer csak százmilliókkal vesz részt, jó munkáján múlik az egész sikere. Közben idén is 6200 lakást ad át a vállalat. (Az ingázók az el­készült, de még át nem adott szép lakásokban pihennek hétköznap, tv mellett) Érthető, ha a Leninváro»- ban létesülő egyes üzemről azt mondja a szintén szabol­csi származású vezérigazga­tó, Opitzer Károly: azt vár­juk tőle, hogy a vállalat to­vábbi növekedésének bázisa legyen. Gesztelyi Nagy Kotta* Divat vagy feladat? Vannak, akik azt mondják, hogy az iparszerű terme­lési , rendszerek kialakítása a mezőgazdaságban, és az azok­hoz való csatlakozás egyszerűen divat manapság Magyar- országon, de SzaboLcs-Szatmár megyében is. Leginkább azok beszélnek így, akik nem ismerik a nagyüzemi mező- gazdasági fejlődés törvényszerűségeit, jelenlegi helyzetét, lehetőségeit és feladatait. A lekicsinylő, vagy meg nem értő vélemények ellenére is nagy tért hódítottak már megyénkben az iparszerű ter­melési rendszerek. Már az elmúlt évben biztosított volt a kukorica fejlett rendszerű termelése 6550 hektár területen. Legnagyobb területen termel így kukoricát — a CPS-rend- szerben — a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet. A KITE (nádudvari) társulási rendszerhez csatlakozott öt tsz: a tarpai. a tiszaberceli. a nyírteleki és a mátészalkai, mind­egyik 600 hektár területtel, egy-egy gépsor üzemeltetésé­vel. 1975-re még nagyobb az igény és a felkészülés. A CPS- hez kíván csatlakozni a gávavencsellői tsz egy gépsorral, 790 hektáron. A KITE-hez további 11 tsz jelentette be csat­lakozását összesen 7200 hektár területtel és 12 gépsort igényeltek úgy, hogy a betakarító és előkészítő gépeket már 1974-ben megkapják és üzemeltetik. Ebben a sorban legna­gyobb a nagyecsedi terület, 1300 hektár, két gépsorral. A gépsorok jobb. gazdaságosabb kihasználása érdekében mintegy 1500 hektár területen a napraforgó-termesztés fej­lett rendszerét alakítják ki a termelőszövetkezetek. De nem csak a kukoricatermesztésben alakulnak ki és valósulnak meg az iparszerű rendszerek, hanem a burgo­nya, a cukorrépa és a többi növény termesztésében is. Sót, mód nyílik a kalászosok fejlett rendszerben történő ter­mesztésére is. Megyénkben azonban egyik legizgalmasabb és legfcná tosabb feladat a burgonyatermesztés korszerűsítése, ipar- szerű termelésének kialakítása. 1974-ben hat burgonyaterr mesztési központ alakult ki a megye területén. Cukorrépa-termesztési rendszert a Szerencsi Cukor­gyár alakított ki megyénkben még 1973-ban, amikor csak! két tsz, 1974-ben pedig további négy tsz jelentette be. hogy a szerencsi technológia szerint akar cukorrépát termesz-1 teni. De alakúinak már a gyümölcstermesztő rendszerek isi, A számok összesítve és külön-külön is azt jelzik, hogy az iparszerű termelési rendszerék kialakítása mezőgazda-1 Ságunkban nem egyszerűen csak divat, hanem gyorsan fejj lődő termelési gyakorlat, hiszen a már kialakult kukorica^ napraforgó, burgonya és cukorrépa termelőrendszerek te« rülete több. mint 20 ezer hektár megyénkben. Ehhez szá­mítsuk még hozzá a 6000 hektárnyi gyümölcsöst és az ezer* hektárnyi zöldséget. Szénáim Josssj Galambos Szilveszter: Miről beszélgessünk

Next

/
Thumbnails
Contents