Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

T 1974. április 3 ^*tW-WÄCtAftöTtiSSÄ(f Pozsgay Imre: A pártdemokrácia ' A LENINI TÍPUSÚ FORRADALMI MARXISTA PÁRT olyan szervezet, amely szakadatlanul tudatosítja a dolgozó osztályok­ban társadalmi helyzetüket és történelmi fel­adatukat, rendszerezi tapasztalataikat, és le­vonja a szükséges következtetéseket a társa­dalmi cselekvés helyes Irányaira vonatkozóan. Olyan szervezet tehát, amely a tömegeket el­vezeti a szocializmushoz, megjelöli az oda ve­zető utakat és eléréséhez megszervezi a töme­gek kollektív tevékenységét. A párt a mun­kásosztály élcsapata amely arra hivatott, hogy érvényesítse a munkásosztály vezető szerepét. A pártra azért van szükség, mert sem a hatalomért; folytatott harc idején, sem a ha­talom kivívása utáni időkben az egész osztály nem képes a történelmi küldetés és az ezzel járó valamennyi feladat színvonalára emel­kedni. Szükséges egy a tudatosság magas fo­kán álló szervezett erő, amely bonyolult harci helyzetekben is képes kidolgozni a stratégiát és a taktikát. A munkásosztály tehát csak a párt segítségével elemezheti a társadalom töb­bi osztályának és rétegének helyzetét, a többi osztály és réteg számára a párt közvetíti azt a felismerést, hogy a munkásosztály távlati ér­dekeiben fejeződik ki az egész társadalom ér­deke. A pártnak, mint a munkásosztály legfon­tosabb politikai szervezetének, egyik fő fela­data, hogy beilleszkedjék a helyes felismeré­sek és a belőlük fakadó tennivalók rendszeré­be. Feladata tudatosítani a tömegekben a kö­rülmények megváltozását, elvégezni a túlha­ladott kritikáját, biztosítani az elért eredmé­nyek és vívmányok védelmét, továbbfejlesz­tését. A párt feladata, hogy belső életének to­vábbi demokratizálásával, a pártdemokrácia fejlesztésével is nyújtson példát és adjon mo­dellt az egész társadalomnak a szocialita de­mokrácia fejlesztéséhez. A demokratizálásnak azonban úgy kell végbemennie, hogy az egész társadalom megrázkódtatás nélküli, folyama­tos fejlődését szolgálja, hogy egy pillanatra se ingassa meg a tömegek biztonságérzetét, de ne tűrje meg a stagnálás elemeit, azokat a visz- szahúzó erőket sem, amelyek a biztonság szempontjára hivatkozva minden indokolt előrelépéstől visszatartanák a társadalmat, és éppen ezzel ásnák alá annak biztonságát. A PARTÉLET DEMOKRATIZMUSA biz­tosítja a tömegekhez fűződő demokratikus vi­szonyt, a meggyőződésen alapuló irányítást, a párt politikája alapján fejlődő szocialista nemzeti egységet. A pártdemokráeia fejleszté­se a párt vezető szerepének növelését, akció- képességének, befolyásának megerősödését szolgálja. Szolgálja nemcsak azért, mert a párt egyre vonzóbbá váló demokratikus belső éle­iével arányosan nő tömegbefolyása, hanem azért is, mert ezzel együtt növekszik a töme­gek politikai befolyása is a pártra. Érdemes legalább néhány gondolatban felvázolni, hogy milyen előnyökkel járhat a pártdemokrácia fejlesztése a saját szervezeti életére, rajta keresztül a közéletre. A belső pártélet demokratizmusa megakadályozza, hogy a párton bélül kialakuljon a passzíy, a politikai kérdések önálló eldöntésére képtelen tagok tömege. Megakadályozza, hogy bizonyos csoportok vagy egyének a pártban viselt funk­ciójukat egyéni érdekeik szerint használják fel. A beleszólás és a döntés demokratikus formái lehetetlenné teszik, hogy egyes pártta­gok és pártszervek tevékenységében tartósan érvényesülhessenek a párt politikájától, szer­vezeti elveitől, erkölcsi normáitól eltérő ma­gatartások. A pártdemokrácia fejlesztésének egyik funkciója tehát megvédeni a pártot a súlyos tévedésektől, a pártot céljaitól eltérítő, a tömegekre gyakorolt befolyását csökkentő veszélyektől, magatartásoktól. A pártdemokrácia túl azon, hogy védi a pártot bizonyos káros jelenségek eluralkodá­sától. szabályozó és nevelő szerepet is betölt a tagság egymáshoz való viszonyában. Lehetővé társadalmi hatása teszi, hogy a párttagok sokoldalúan tájéko­zódjanak a társadalom problémáiról, az e problémák megoldására hozott határozatokról. A pártélet demokratikus légkörében kifejlőd­nek azok az állami és a társadalmi élet ügyei­hez értő, pozitív tulajdonságokkal rendelkező káderek, akik az élet legkülönbözőbb területe­in szívesen látott, a pártnak és társadalmi cél­jainknak megbecsülést szerző vezetők lesznek. A pártdemokráciát következetesen érvényesít­ve, arra támaszkodva könnyebb a társadalom egész fejlődését befolyásoló helyes irányelve­ket kidolgozni, mert lehetővé válik a társada­lom legkülönbözőbb posztjain álló kommunis­ták véleményének megismerése, és ez meg­könnyíti az egész párttagság támogatásának megszerzését is a vezetés céljaihoz. A PÄRTDEMOKRÄCIA FEJLESZTÉSÉ­NEK feltételei közé tartozik, hogy a döntések meghozatalánál a pártközvéleményt megis­merjék és számításba vegyék. Figyelembe kell venni, hogy miként általában, úgy a párton belül sincs egyszersmindenkorra adott közvé­lemény, a párt tagságát egységbe foglalja az alapvető politikai, ideológiai és szervezeti el­vekre vonatkozó nézetazonosság, de az elvi nézetazonosság talaján a részkérdések megkö­zelítésének számos útja lehetséges. A pártköz­véleményt számos külső tényező befolyásosa, de ez a befolyás csak akkor játszhat pozitív szerepet, ha a párttagság a párt politikájának és világnézetének elvei alapján építi be tevé­kenységébe a külső hatásokat, nem engedi meg. hogy azok eltérítsék a pártot alapvető céljaitól, ugyanis a társadalmi közvélemény is csak akkor támogatja a nártot. ha érzékeli, hogy hatással van a politika alakítására, de azt is érzi, hogy a legsikeresebb politikai irányvonal határozza meg a cselekvést. A párt különböző színtű szerveiben elő­fordulhat és nem egyszer elő is fordult, hogy pozitív elgondolások negatív közvélemény* te­remtettek. Ilyen esetekben nem a pozitív cé­lokról kell lemondani, hanem alapos önvizs­gálattal tisztázni, hogy mi okozza a jó elgon­dolás. kezdeményezés és a pártközvélemény közötti ellentétet. Némely pártszerv, pártbi­zottság nem. vagy csak formálisan biztosítja tagjai részvételét a politika kidolgozásában, így a tagság nem mindig érti a legiobb elgon­dolások értelmét, só* néha előfordul, hogy ér­dekeivel ellentétesnek tartja azokat, nem te­kinti sajátjának. hátráltathatják a helyes tö­rekvéssel VALÖ EGYETÉRTÉST korábbi beidegződések is, esetleg az újat homlokeeve- nest ellentétesnek tartiák azzal, amit eddig jónak tartottak. A pártközvéleménvben mu­tatkozó eltéréseket nem szabad feltétlenül po­litikai hibának, rossznak tekinteni. Figye­lembe kell venni, hogy a nárttagság nem a társadalomtól elkülönülte« él. hanem maga is a társadalmi munkamegosztásban kialakult különböző szociális csonortokhan helyezkedik el. Az egyes párttagoktól nem azt kívánja a párt. hogy tagadiák meg és utasítsák el a tár­sadalmi helyzetükből adódó érdekekkel való azonosulást, hanem hogy legyenek kénesek kitekinteni a szűk helyi vagy csonort érdekek világából, segítsék elő a részérdekek és az egész társadalom érdekeinek összehangolását, egyesítését. A pártdemokráeia következetes fejlesztése hozzájárulhat tehát az egész társadalomban a közélet fejlődéséhez, kiemeli a néma, szuny- nyadó közvéleményt a névtelenségből, a gaz­daság és a társadalom irányításának tovább­fejlesztésével aktív részvételhez juttatja azo­kat a társadalmi csoportokat, amelyeket epéi­kül politikailag éretlen vagy visszahúzó erők ébreszthetnek fel és foghatnak be a sa­ját törekvéseik szekerébe. A párton belüli de­mokrácia az egész társadalomra pozitív ha­tást gyakorló erő. Szép, új vas-műszaki áruházzal gyarapodott Nyírbátor. (Hammel József felvétele) NEKIK ISMERETLEN A melasztól a tranzisztorig — Evett már melaszt? A hölgy, aki jóval harminc alatt van. kissé csodálkozva és egyben méltatlankodva nézett rám­— Méghogy melaszt? Nem vagyok én szarvasmarha. A bátyámék azzal takarmá- nyoznak. Ez adta az indítékot, hogy elinduljak szavak sorsa után kutatni. Mert ez a melasz­dolog egy kissé meghökken­tett. Jól emlékszem, talán a legizgalmasabb spejzdézsmá- lásom fűződik ehhez a kelle­metlen. ragacsos valamihez, amit idestova harminc éve olyan műgonddal rejteget a nagymamám, hiszen a me­lasz, mégpedig az otthon fő­zött melasz volt az édességek édessége, a cukrok cukra. — Adópengő? — a fiatal mérnök rámnéz. Ez valami okmánybélyeg lehetett a múlt rendszerben nem? — Méghogy Kukás? Hogy­ne tudnám. Az, aki üritgeti a szemetesedényeket. És a fiatalember, aki főiskolás, és valahonnan Nyírbátor kör­nyékéről származik. annyit még hozzátesz: ő hallott va­lamit arról, hogy a dohány­munkásokat hívták így régen, legalább is a nagyapja sze­rint. Az első cigaretta A nyomozás tehát egyre érdekesebb dolgokat hozottá napvilágra. A fiatalok nagy többségének azok a kifejezé­sek. amelyek valamikor szin­te az életet jelentették. is­meretlenek- Az inflációt megtestesítő papírrongy. az adópengő. sohasem hallott. És azt. hogy a Kukás az első magyar cigaretta volt a fel- szabadulás után. szintén a feledés olyan sűrű füstje fe­di. mint amilyet legfeljebb egy Kukás fekete dohányá­ból lehetett kifújni. Apropó. Fekete. Erről ju­tott eszembe a feketepiac. És megkezdtem a piackutatást. Munkások, ipari tanulók, középiskolások, tanácsi tiszt­viselők körében. Mind har­mincon aluli volt. Valamit sejtették. Tudták, hogy itt valami kereskedelem folyt, de hogy mi volt a lényege, az mélyen rejtve volt előt­tük. Hogy itt mi folyt, arról senki nem tudott semmit. Mint ahogy a batyuzást is csak egy-egy olyan fiatal is­merte, aki otthon hallott a zsúfolt vonat tetején utazó apukáról, aki két paplanért cserélt egy libát, valahol egy kis faluban­A meglepetések azonban folytatódtak. A népbírósá­gokról ugyan hallottak, és volt. aki állította, hogy az ma is működik. Bizonygattam, lényegében igaza van. de hát én most nem erre gon­dolok. Utalgattam a történe­lemkönyvekre, a háborús bűnösökre, és ekkor kezdtek közelebb jutni a dolgokhoz. És az igazolóbizottság bedo­básakor már aztán mindenki paffá vált. Egy fiatal azonnal a futballról kezdett beszélni. Biztos az átigazolásokra gon­dolok. — Nem — mondom —, azokra gondolok, amely előtt meg kellett jelennie köztiszt­viselőnek. és egy sereg más embernek. hogy igazolja: semmi olyat nem tett. vagy tett. ami megítélésre szorul. Egy darab történelem Es máris nyakig benne voltunk a politikában. MA­DÍSZ, falujárók. Nemzeti Bizottság, elhagyott javak kormánybiztossága, nyugato­sok. Egy sereg szó. amelyet fiataljaink nem Ismernek, sejtelmük sincs, milyen fo­galmat fednek. Sok esetben csak örülni lehet, de még több esetben az ember sajnál­ja, hogy mégcsak nem is hal­lottak róla- Egy darab törtér nelemmel szegényebbek. Eltűntek a süllyesztőbe* ilyen szavak, mint romelta- hárítás, élelmiszer jegy. érteti lenül néznék, ha ezt hallják lódén, jót nevetnek azon, ho­gyan kellett papírba sodorni a dózniba tett dohányból « cigarettát. Előszedtem trr, értelHSeKÖ szótárt. Kuttattam a szavak után ott is. Sok megtalálha­tó benne közülük, de rend­szerint ezzel a megjegyzéssel „elavult”. És ez jó. De sok­nak nyoma sincs, pedig lege alább egy-egy lexikonban, ér­telmező szótárban ott lenn* a helyük. Aztán belelapo*- tam az iskolai történelem­kor! yvekbé. ahol a felszaba­dulás utáni időkről szóié rész kissé száraz, fáradt, ló­halálában fut át az évek«». Pedig néhány pillanatkép felvillantása, egy-egy sze­melvény az oly gazdag iro­dalomból de jót tenne az ok­tatásnak és nevelésnek egy­aránt. Ahogy telnek és múlnak az évek, úgy kell mindin­kább szótár fiataljainknak ahhoz, hogy megértsék a fia­tal Karinthy. Illés Béla. Dé- ry és egy sor más író felsza­badulásról. az azt követő időkről szóló regényeit, no­velláit. A fiatalok, akiket megkér-' deztem. kérték, nevük na szerepeljen a nyilvánosság előtt- Megfogalmazták a* okot is: — Nem jő az. ha az ember tudatlansága révén kerül as újságba. Mi a lézer? Naum Labkovszkij: ING YEhFELÜGYE Közeledett az ünnep, és én elhatároztam, hogy rend­be szedem a lakást. Szeren­csére a feleségem elutazott. Már régen meg kellett vol­na javíttatni a lakásban ezt meg azt, de nejem valóságos cirkuszt csapott, ha említést tettem róla. Végre most elutazott! Sza­bad vagyok, független, azt csinálok, amit akarok! Hív­tam iK nyomban a lakásjaví­tó vállalatot. A megbeszélt időpontban felberregett a csengő. A kü­szöbön szimpatikus. fiatal szerelő állt. Egyik kezűben szerszámosláda, a másikban egy négyéves, ennivaló édes kis kölyök. — Jó napot! — köszönt vi­dáman a szerelő. — Plotnyik Pantyelejev. Bocsásson meg, hogy nem egyedül jöttem, de az óvoda tatarozás miatt zár­va, a feleségem dolgozik, így Szeriozsát nincs kire hagyni. Egyik nap én viszem magam­mal, a másik nap a félesé­gem. Ma én vagyok a soro6. Ingyenfelügyelet, tudja... — Ma apuci a sojos — erő­sítette meg Szerjozsa. és elő­renyomult. — Nyugodjék meg, nem fog zavarni a munkámban. Ültesse le valamelyik sarokba, adjon neki valami képeskönyvet, és addig megül, amig én befe­jezem a munkát. Szeriozsát bevittem az ebédlőbe. Leültettem egy fo­telbe, és odaadtam neki Jean Effel karikaturaalbumát. Mi a szerelővel hozzákezdtünk a munkához. Megnézegette az ajtókat, új zárakat szerelt fel. én pedig megadtam a továb­bi utasításokat. S ekkor éktelen csörömpö­lés hallatszott — Szerjozsa! — kiáltotta a szerelő. Szerjozsa nem válaszolt. Pantyelejev különös tekin­tettel-nézett rám, letette szer­számait. és lájbájjhegyen as ebédlő felé osont. En — utá­na. Szerjozsa nem volt az ebédlőben. Benéztünk ide, benéztünk oda, de Szerjozsa — sehol. Kis idő után újabb csörömpölés hallatszott, méghozzá a hálószobából. A zaj irányába rohanva észre­vettem, hogy az ebédlő asz­taláról hiányzik a kristályvá­za. Berohantunk a hálóba: a szőnyegen pozdorjává törve ragyogott a csillár. Ám Szer­jozsa — sehol. Idétlenül áll­tunk a háló közepén, amikor az ágy melletti éjjeliszek­rényről leesett a telefon. — Egy pillanat! — kiáltott fel Pantyelejev. — Megvan! Lehasalt a szőnyegre és be­nyúlt az ágy alá. — Itt van, de nem érem el- Mivel lehetne kipiszkálni? — Várjon, van egy pergő- csalis horgászfelszerelésem. — Remek! Kifogjuk mint — Tekerheted! — hallat­szott az ágy alól Szerjozsa hangja. — Azonnal! — válaszolt Pantyelejev. — Itt a halász, hol a halacska? — Hu-hu! — hallatszott az ágy alól. Pantyelejev válaszolt a gyereknek, és úgy látszott: a játék nem éppen újkeletű. Pantyelejev mozgatni kezd­te a botot az ágy alatt. — Akadj rá. halacskám! Akadj csak, de vigyázz, a pikkelyed meg ne sérüljön. — Ne félj — biztatta fel- hevülve Szerjozsa, — ránts ki! Pantyelejev átnyújtotta ne­kem a botot: — Tekerje, én pedig óvato­san kihúzom, nehogy a horog beleakadjon. Óvatosan tekertem. míg végre előbukkant Szerjozsa. Csupa mocsok volt a portól. Egyik kezében a telefomzsi- nórt markolta, a másikban a féltett kristályvázánk meg­maradt darabját. Pantyelejev nyombem szó­déi őzkodni kezdett: — Ne haragudjon — mond­ta szerszámosládáját «moa­gatva — holnap megjavitta­tom a telefonját. Egész éjjel nem aludtam. Folytan csak járkáltam, ösz- szeszedegettem a csillár- és vázmaradványokat majd fel- sebzett újjamat jódozgattam. Reggel csengettek. ,A kü­szöbön egy fiatal nő állt. — Jó reggelt! — köszönt kedvesen. — A telefonköz­pont technikusa vagyok; teg­nap elromlott ugyebár a te­lefonja? Roppant megörültem. — Bocsásson meg — mond­ta a nő, — nem egyedül va­gyok. Tudja, az óvoda tata­rozás miatt zárva, a férjem munkában van, a gyereket nincs kire hagyni, ezért hol ő, hol én. magunkkal visszük. Ingyenfelügyelet ugyebár... Egyik nap vele van, a másik nap velem. Most éppen én vagyok a soros... — Ma anuci a sojos — szó­lalt meg Szerjozsa, előbújva anyja háta mögül, és mielőtt bevághattam volna orra előtt az ajtót, otthonosan előrenyo­mult. . *' * ­Fordította; Hanttá Rozália Tudatlanság lenne ez eaai pán? Úgy vélem nem. Mind­ez abból derült ki. amit egjr fiatal tett fel kérdésként! — Mit gondol, vajon azok; akik mindazt, sünit felsorolt, kérdezett ismerik, mit szól­nának akkor, ha mi is fel­tennénk nekik a magunk! kérdéseit. Mi a lézer? Mi a juventológia? Hallottak-e a kriminálpedagógiáról? Ho­gyan működik az elelitroni- kusan vezérelt esztergapad? Hallottak-e az ergonómiáról? Amikor zsongó fejjel men­tem hazafelé, azon gondol­kodtam: ezek a fogalmak mi­lyen időtállók. És alig-alig tudunk róluk valamit. Pedig köztük élünk. Milyen világos a megoldás ami kínálkozik. Sokkal többször kellene ta­lálkoznunk fiataloknak és idősebbeknek. Mennyi mon­danivalónk van egymás szá­mára. Csak úgy. egy-egy be­szélgetés keretében. Mindjárt világosabbá válna az út « 945-ös melasztól a 974-«». tranzisztorig. Kár lenne, ha úgy járnánk, mint egykor a Bourbonok. akik mindent elfelejtettek, és semmit sen» tanultak­Barget LsM i Mér . -a

Next

/
Thumbnails
Contents