Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-30 / 99. szám
üüi "M—Sg£_ sa. IWx SpCBS w. K^Sf-m^TÄRORSZAi! I Hírünk Kossuth rádió Az új vízmű 180 millió forintos beruházással épül a nyíregyházi második vízmű, amely hazánkban egyedülálló műszaki megoldással kezdi üzemelését még ebben az évben. Erről tudósított a Kossuth Rádió: — Egy nagy városnál ma már rendkívül nehéz és nagy beruházást igényel, az esetleg városképet is rontó víztornyok elhelyezése. Ennél sokkal jobb megoldást, egyszerűbbet és esztétikailag is szebbet ad egy fordulatszám-szabályozó szivattyúkkal ellátott rendszer, amely az új nyíregyházi vízműnél lesz. Lényege az, hogy a hálózat különböző pontjain érzékelőket helyeznek el, ezek észlelik, ha a hálózaton e nyomás csökken, jelet adnak a fordulatszám-szabályozó szivattyúknak, amelyek állandóan járnak. Ezek emelik a fordulatszámukat, így a szállított vízmennyiséget is. (Április 8.) Képes Újság A beregi pacsirta A Képes Újság munkatársa készített fényképes riportot Simon Józsefnével. Többek között így ír: — A mi népünk — érti ezen a nyírieket Simonné — ma is szívesen dalol, ha alkalom nyílik rá. A Röpülj páva nemcsak nekem adott szárnyat, hanem a falut is rádöbbentette, milyen csodálatos kincset őriz a szívében. Igaz, először sokan azt mondták: Miért énekelsz, te, Irénke olyan parasztosan: nem „lyány” az. hanem lány, nem „vót” hanem volt, nem ▼agyunk mi már olyan maradiak. Most a Páva-körben, ahová negyvenen járunk itt, Tákoson, már természetes, hogy eredetiben énekeljük a népdalokat. (Április 6.) Szabad Föld A szolgáltatásról A Kelet-Magyarország írását kommentálja a Szabad Föld ..Keddtől—keddig” című állandó rovata, amikor a szolgáltatás egyes visszásságait tűzi tollhegyre az újságíró. Továbbfűzi a gondolatot: a munkákat persze valahogyan mégis elvégzik azok, akik ebben a visszás helyzetben megtalálják a számításukat: a kontárok. Úgy tűnik, a helyi tanácsok alig szorgalmazzák az iparengedélyek kiadását, de meglehet, hogy a kontárok se nagyon tipród- nak értük, hiszen számukra ez a kedvezőbb. Kockázatuk j mindössze némi szerény 1 pénzbüntetés, ami számításukba bőven belefér. zájárulni a Mátészalkai Állami Gazdaság szervezésében alakuló „Szatmárkert” nevű társulat a környező közösgazdaságokkal. A tervekről Kiss Attila megyei főkertész nyilatkozott a rádió munkatársának, s többek között elmondta: — A technológiában és a telepítési módban, a telepítési rendszerekben teljesen újat jelent a tervezett munka, s talán az itt élő embereknek egy kicsit szokatlan lesz. Termőkaros, sövény, karcsú orsó ültetvények lesznek, amelyekhez vírusmentes szaporítóanyagokat szereznék be. (Április 18.) Népművelés A kocsordi hímző Egy kocsordi parasztasz- szonyt, Máté Miklósné Jakab Borbálát mutatja be a Népművelés munkatársa. „Az ötvenes évei végén járó asz- szony sajátos tehetsége és szenvedélye sokféleképp megmutatkozik a házban: az egyenetlen falon kézzel festett „szőttesvirágok”, saját festésű tányérok mellett cserépedények, csobánok, használati eszközök. Néhány be- kerdtezett ceruzarajz: állatok, növények, folyók, házak — a népművészasszony tehetségéről és gyakorlatlanságáról árulkodó kezevonásai. Tavaly a kocsordi halottas szokásokról írt munkájával es a magavarrta halottas öltözékkel megnyerte a Jósa András Múzeum pályázatát. (Áprilisi szám) Kereskedelemtechnika Az ellátás és a szövetkezetek A negyvenöt megyei ÁFÉSZ 4,1 milliárdos forgalmáról és annak hatásairól írt a Kereskedelemtechnika című lapban, dr. Hagymás! József, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője. Kiemeli: a szövetkezetek a lakossági ellátásban 57,6 százalékos részesedéssel jelentős szerepet töltenek be. Elemzi az árufőcsoportok forgalmát, s többek között megjegyzi: a szövetkezetek a helyi lehetőségek hatékonyabb kihasználásával, a saját hizlalású sertés, a szerződéses zöldség-gyümölcs termelés fokozásával az ellátást javíthatták volna. Ír a kis szövetkezetek készletezési problémáiról, valamint a beruházásokról, s kiemeli: az 1973—74-es oktatási évben több, mint kétezer, a szövetkezeti kereskedelemben dolgozó felnőtt vesz részt különböző továbbképző tanfolyamokon. (Áprilisi szám) Az új nyirbélteki üzemcsarnok. Gyalugyár Űj üzem Nyírbélteken. A Nyírbátori Faipari Vállalat nyirbélteki telepén új tágas, világos csarnokban kezdték meg a hazai piacon igen keresett kézi gyaluk gyártását. A vállalat fiatal dolgozói áprilisban 13 ezer darab különböző típusú és méretű kéziszerszámot készítenek. Cyalukat az országban egyedül csak a NYÍRFA készít. Dudzsák Erika, a 45-5s gyaluk gépi csiszolását végzi. (Április 3.) Népszabadság A vetélkedőről A Hazai esték című tv-mű- sorról ír a Népszabadság kritikusa. „Nyírbátor Sopronnal mérte össze erejét egy sorozat első fordulójában. Fővárosunk egykor volt kerületi versengéséhez hasonlóan főként helyismeretből vizsgáztak. Lényegében véve megint azt a módszert választották, hogy tanulni kellett a szerepléshez, majd számot adni az ismeretekről. A honismereti versengés sok haszonnal jár, ha olyan ügyesen csinálják, mint a két várost képviselő tanárképzős diákok és a melléjük akkreditált szakemberek. (ÁpriHs 21.) Falurádió A jonatánról Ha igényes vevőnek kíván Jonatán almát küldeni ősszel a HUNG AROFRUCT, akkor a Szamos völgyébe, a szatmári részre megy. Kétségtelen, hogy itt terem a legjobb ízű, legjobban színeződő alma az országban. Hogy továbbra is Itt teremjen, ahhoz fog hozA szerszámok kézi megmunkálását Nagy Lászláné és Dudzsák Ibolya végzi. (Elek Emil fiJvÁhalmt Huszonöt esztendővel ezelőtt hunyt el a forradalmár költő,- elbeszélő filmeszté'a Balázs Béla (1884—1949) sokoldalú munkásságából ma leginkább a filmesztétikai műveit emlegetjük, s széliében ismertek forgatókönyvei: „A fából faragott királyfi”. „A kékszakálú herceg vára”. A kissé méltatlanul kevésbé emlegetett szépirodalmi alkotásainak jellemződ közé tartozik a finom lírával átszőtt intellektuialdtás. Ezek többnyire a századelő polgári- értelmiségi életformáját és ízlését, művész romantikáját tükrözi, s akkori irodalmi divatokhoz kötődnek. (Balázs Béla csak később vált. forradalmárrá.) Ilyen novellákból, lírai kar- calotokból készített tévéjátékokat mutatott be az évforduló alkalmából a televízió az elmúlt héten, nem a legszerencsésebben válogatva a képernyőre alkalmazhatók- bői. ,,A kis Janette” csupán egy villanásnyi életkép a szentimentális boh ámításról, tévéjátékként soványka és pointírazatlan. „A szélhámos” tettének — a parvenü polgárnő magát arisztokratává hazudósának — súlyát alig-alig érezhettük. A „Kanizsa messze van” lírai történet, az egykori szerelem emlékének felmerülése. A beavatott barátnő ellentmondásos viselkedését, érzelemhullámzásait nehezen tudva követni — szántén nem volt eléggé eseményszerű. Ezeket a darabokat tulajdonképpen a líra, az árnyalatok finom megkülönböztetése tenné igazán élvezhetővé, de a cselekmény telenség ellenállt a. képernyőnek! Még a „Maár Péter és Kis Erzsi” kínálta a legtöbb lehetőséget, ebben Benkő Gyula és Tolnay Klári élesen karakterizált, kitűnő színészi játéka megfelelően hátteret tudott teremteni a nagylány (Borbás Gabi) a mostohaapa jelölt iránti természetes ellenszenvének. Horváth Tibor rendezése jól adta meg az egységes lírai tónust, de a történetek képér- nyőre kevésnek bizonyultsá- gán persze nem segíthetett. A hét lebfőbb szórakoztató produkciója a háromrészes „Aranyborjú” volt, melyet Ilf és Petrov azonos című, népszerű regénye alapötletének és néhány külsődleges elemének felhasználásával Gyurkó László írt át mai magyar viszonyokra és Szinetár Miklós rendezett meg. Mondjuk meg mindjárt, hogy a tévészatíra — minden egyenetlenségével együtt — ennek a fő funkciónak eleget is tett, sőt jórészt ettől többet is nyújtott. Igaz ugyan, hogy sok ismert vígjátéki helyzetelem és ismerős karakterfigura szerepelt, az is. hogy a második részben a mától egykét évtizeddel régebbinek érezhettük az ábrázolt kort, valamint főleg az, hogy a szatíra jobb érvényre juttatásának érdekében a szélhámosok mintha zseniálisabbak, a becsületesek mintha jóval butáb- nak hatottak a kelleténél — de mindezért kárpótolhatott bennünket a rengeteg ötlet és mai életünk fonákságának telibe találása, mint pl- a hiszékenységé és a néhol föllel, hető prozincializmusé. Megismerhettük a benderosaká- rok legnagyobb) át, akit Darvas Iván lenyűgözően, ellen- állhatalanui, világfias, köny- nyed eleganciával mutatott be. Sok kitűnő színészi alakításnak is örülhettünk még. Ami pedig az Aranyborjút illeti: még becsületesen sem szabad mindenáron imádni, szélhámossággal a nyom álba szegődni pedig egyaita-an nem kifizetődő. Mcrkovszki Pál olyan „linkségre”, amelyet Sarkadi hőse követ el, s amely már nem egyszerű „átejtés”, nem mindennapi ügy. A két adásra gondolva utólag mégis keletkezik az emberben egy olyan gondolattársítás, hogy az a linkségj az a felelőtlen magatartás, amelyről Radnóti László vázlatos, de mégis nagyon elgondolkoztató képet rajzolt, oda vezet, ahova Sarkadi d ráinájának hőse, Sebők Zoltán jutott. A ,.ltnkség”-ből Idővel becstelenség, társadalomellenes magatartás alakulhat ki. Igaza van Radnóti László műsorának: emberi mélységet, őszinteséget, felelősséget kell mindenkor szembeállítanunk a felelőtlenséggel, már a gyermekkorban, hogy ne legyen szüksége a gyereknek a linkség- re, a füllentésre. Kóruspódium. Mi szabolcsiak, szatmáriak nem kevés lokálpatriótái érzéssel hallgattuk a mátészalkai kórus- találkozó alkalmával felvett — és most sugárzott — énekkari műveket a tiszada- dai, a vásárosnaményi, a kis- várdai, a mátészalkai és a nyíregyházi kórusok előadásában. Ez a lokálpatriótái öröm nem volt megalapozatlan. A zenei szerkesztők néhány elismerő mondata dicsérte a bemutatott kórusokat, az énekkarok által nyújtott teljesítmény pedig igazolta ennek a dicséretnek a hitelét. Reméljük, hogy ez a rádiószereolés Is újabb lendületet ad a megyénkben kórusmunkának. Seregi István f «HM aEWüTiImeilett Elveszett paradicsom. Egy mű utóélete sok vonatkozásban utal magának a műnek az értékére is. Ha gazdag az utóélet, ha többször kiadják a regényt, felújítják a drámát, vagy más műfajban adaptálják, akkor többnyire reális esztétikai érték a siker oka és fedezete. Hangsúlyozom: a legtöbbször, de nem minden esetben. Sarkadi Imre 1961-ben írt drámáját nagy sikerrel játszották több színházban, igen rangos szerep- osztással. A darab nyilvánvaló irodalmi értéke megérdemelte a közönség és a kritika elismerését azzal együtt, hogy hibái megkapták a bi- ráló észrevételeket is. Sikert aratott a belőle készült film is. Ezt később a televízió is sugározta. Most pedig a Rádiószínház bemutatásában került ismét a közönség elé a Harminc év magyar drámái sorozatban. Igen erőteljes, vonzó előadás ez a rádióváltozat, oda szögezte az embert a székhez. Ez az adaptátor Bárdos Pál és a rendező Bar- lay Gusztáv munkáján kívül leginkább a színészek — Aj- tay Andor, Tordy Géza, Almást Éva, Kállai Ilona — érdeme, természetesen ők is magának ;1 drámának a szug- gesztivitásából merítettek ih- lehetet, mélységet. Ez a bemutató is újra sikert hozott, a halott Sarkadi Imre művészetének éppúgy, mint a Rádiószínháznak. Tettek álruhában. Radnóti László műsora időben nem sokkal a Sarkadi-darab előtt hangzott el, nyilvánvalóan nem azért, hogy mintegy előkészítse a hallgatót egy
