Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

T9T4 április ?«. KEL^f-MÁSYÁRORSZAfS VASÁRNAPI MELLÉKLET T. oTáaf Meghívók Csepelről a Vas- és Fémművekből, a magyar nehézíoar fellegvárt ól -pott meg­hívót a minap az újságíró. Sajtótájékoztatóra hívták, hiszen ez a gyár-kolosszus csak terü­letileg van a fővárosban, nem egyedül Buda­pesté. Éppen úgy Szabolcs megyéé is, hiszen nemzeti történelmünknek és ipartörténetünk­nek js szerves része. A szabolcsi újságíró különös meghatott­sággal vette kezébe a vezérigazgató meghí­vóját, mert őt szubjektív szálak is kötötték ehhez a városnyi nagy munkahelyhez. Szá­molt: éppen most 25 éve, hogy felment Bu­dapestre munkát keresni és a több lehetőség közül Csepelt választotta. Ipari tanuló volt a nehézfémöntödében. Felkerekedett. mert Pénzt akart keresni és itthon, a néhány ma­nufakturális jellegű kis üzemben akkor nem volt munka. Az építőipar is csak ekkor ala­kult. ekkor épült, újjá a pályaudvar épülete és kezdődött az építő munka a dohány-fer­mentálónál. Vicinális pöfögött a városon át és a nagyvonat, amely akkor a fiatalembert Bu­dapest felé vitte, hét óra alatt ért fel. Az újságíró arra gondol, milyen nagyot változott körülötte minden. Ahogy lerövidült az expressz útja Budapestig, szinte ugyan­ilyen sebességgel teremtődtek meg itthon is a munkahelyek. A meghívó emlékeket kavart fel az új­ságíróban és sajnálta, hogy más elfoglaltsá­ga miatt nem mehet el régi munkahelyéig, felidézni az emlékeket. Az ifjümüftkás vá­rosban — ahol a vidékről felkerült csepeli ifik laktak — bolgár barátok tanulták vele a szakmát, hogy azután lerakhassák otthon is az ipar alapjait. Felidézte a közös prog­ramokat. az udvaron a szürke hajnalokon való meneteléseket és a büszke dalosokat: „Kovács, vagyok, ifjú a lelkem, kinyílt előt­tem a világ... Vörös Csepel vezesd a harcot, Váci út felelj neki... Ifjúság miénk az élet, miénk csak a munkásifjúság...” És felidézte a szemináriumokat és az el­ső SZIT-egyenruhakat, a reggetj zászlofei- vonásokat, a napiparancsokat. Tudja: a csepeli ifik közül sokból lett azóta diploma­ta, honvéd- és rendőrtiszt és a legtöbbjükből jó, becsületes munkás. Csepelen, Erzsébeten, az Illatos, a Timót. a Gubacsi, a Soroksári úi környékén, ahol döcögött a HÉV reggelen­ként be a gyárba, ahol a cájgnadrágot át­égette a formában lévő fortyogó öntvény, amelyet kavarni kellett, hogy feljöjjön a se- lejt a készülő hajoiegcsavarról. Régen volt. Azóta itthon, a szűikebb pát­riában is sok minden megváltozott. Ugyan­úgy, ahogy Csepel sem a régi már, hiszen az öreg épületeket rendbehozták, az öreg szakik nyugdíjba mentek, a munkakörülmények ma gyökeresen különböznek az 1949-estől. S köz­ben a Nyírség homokján Szatmár legelőin Í6 kinőtt a munkásság. Már az is sokat, mond, hogy az újságíró, — aki ma újra otthonában, Szabolcsban tel­jesít szolgálatot — reggelenként hazai meg­hívókat talál ezekben a napokban az aszta­lán. A május elsejék előtt évről évre mind nagyobb számban és egyre újabb megyei üzemektől hozza a postás a kiváló vagy él­üzem címet elnyert vállalatok ünnepségeire szóló invitálás;. Idén már ötvenöt ipari és mezőgazda- sági munkahelyről. Jól . lehet tudom: messze vagyunk még a'tói, amit szeretnénk, hogy például min­denkinek helyben itthon akadjon munkája, hogy van még gond a bérrel, az öntudata!, a képzettséggel is egyébbel, mégis óhatatla­nul eszébe jut az embernek a. történelmileg r.em is távoli idő. És az is. ami ezekben az ünnepségekre invitáló meghívókban benne- íoglaltattk. hogy Szabolcsban ma már kél Csépel munkássága iut állandó és biztos ke­resethez. Dolgozunk a hétköznapokon és nem ■ is rosszul. Csepeltől és másoktól tanultuk ■meg a szakmát, .segítségükkel teremtettük 1 meg a munkahelyeket is, készülünk az új ipar fogadására. Hittük volna valamikor 1949-ben. de még az ötvenes években is. hogy ebben a megyé­ben is teret kap majdan a nehézipar és a gépioar? A nosz'algiát — amely az egykori fiatál •csepeli öntömunkásban felébredt — felváltja a büszkeség: itthon is lehet eredményeket felmutatni. Itt is van bázis, alakul az üze­mek törzsgárdája, születnek a munkáshagyo- manvok.- Nem teltek el hiába az evek — jutott eszébe az újságírónak a csepeli hatalmas gyár és a megyed üzemek meghívóinak lát­■yjrttsi, Kopka János Kulturális életünk, megyénk szellemi élete jelentősét fejlődött és ez nem közhely, hanem tény, mert összhangban van gazdasá­gi életünk fejlődésével és annak igényeit ki­elégíti, a kölcsönhatás révén azt elősegíti. Az eredmények nem tagadják, hogy enne!-; az országrésznek még hosszú utat kell meg­tenni. De ez, a viszonylagosság nem kérdője­lezheti meg százezrek akarását és eredmé­nyét. A megtett út meredekét az mutatja igazán, ha a műveltség egyik legjellemzőbb mutatóját a lakosság iskolai végzettségében bekövetkezett változást vizsgáljuk. 1941-ben a lakosság 14 százaléka analfabéta. 6,4 szá­zalékának van 8 osztálya, 1,8 százaléka érett­ségizett, 0,7 százalékának van felsőfokú vég­zettsége. Ma már egy-egy korosztály 80 százaléka elvégzi az általános iskolát. Jelenleg a 20— 24 éves korosztály 23,8 százaléka legalább érettségivel. 2,6 százaléka felsőfokú végzett­séggel rendelkezik. Ha áz egész lakosság is­kolázottságát vizsgáljuk, akkor is olyanok az eredményeink, melyeket nem kell szégyellni. A 15 éven felüli lakosság 41.4 százalékának van 8 osztálya, 9,6 százaléka érettségizett, 2,3 százaléka felsőfokú végzettségű. A művelődés folyamatának csak eüső szakasza az az ismeret, amelyet iskolai vég­zettséggel szoktunk mérni. Ez nem azonos a, műveltségi szinttel, mert korunk igénye lett a folyamatos művelődéssel biztosított korszerű műveltség, amelynek része az álta­lános. a szakmái, a politikai műveltség és az erkölcsi magatartás. Ezért adott kiemelt szerepet és bizonyos mértékig új tartalmat, a közművelődésnek a párt. Központi Bizottsá­gának határozata, amikor így fogalmaz: „A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére; fon­tos feladata a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítése a szo­cialista eszmékkel való értelmi, érzelmi azo­nosulás a közösségi szellem, a közéleti aktivi­tás fejlesztése.” Az utóbbi Időben üzemeinkben beveze­tett ösztönzők kedvezően befolyásolják a kor­szerű műveltség alakulását. A szocialista brigádmozgalom gyors terjedése és közösségi erejének fokozódása remélhetően megteremti munkahelyeinken azt a légkört, amelyben a korszerű életvitel, gondolkp^gs <$». it^gata%£^ tás meghatározó szerepet kap. • Fontos ez azért, meri fokozatosan nő a szabad idő és ennek hasznos eltöltésére úgy kell a feltételeket és az igényeket alakítani, hogy benne a művelődés, a szórakozás, a sport egymást feltételező és kiegészítő té- ■ nyezőként szerepeljen. Nem gond nélküli ez . a feladat, mert minden kedvező változás el­lenére ma meg nem a művelt munkásnak, hanem a jól kereső munkásnak (akár fizi­kai, akár szellemi) van tekintélye, presztízse a közvéleményben. Ez a nem kívánt jelen­ség már a pályaválasztáskor kedvezőtlen .irányultságot • ad egy életre a felnövekvő nemzedék nem elhanyagolható százalékának. Az igények felkeltését és azok kielégí­tését a közművelődés hagyományos és új eszközeivel egyaránt szolgálni kell. Mivel a „takarót”, ameddig a közművelődés nyúj­tózkodhat. az iskolában „varrják”, tovább­ra is igen fontos- feladat -az ismerethiányok pótlása és új ismeretek szerzésének elősegí­tése. Az igények megnövekedését mutatja hogy míg 1971-ben 381-en, addig 1973-ban már 1184 en vizsgáztak az általános iskolá­ban, ugyanezekben az években 3744-en. il­letve 4652-en tanultak középiskoláink esti ta­gozatain. ■ A folyamatos ismeretszerzésnek azonban nem egyetlen módja az iskolai tananyag el­sajátítása. Nagyobb (eret kell adnj azoknak az ismeretszerző formáknak, mélyek nem járnak vizsgakótelezttséggel mégis folyama­tos, sokoldalú és korszerű ímeretet adnak, ugyanakkor képesek alkalmazkodni az egyén érdeklődéséhez is. Ilyen korszerű formának Ígérkezik az SZMT művelődési központjában vezetett szocialista brigádvezetőik klubja. Ha­sonló formák meghonosítását az üzemekben is el kell végezni. Nem lehet idegen egy olyan forma sem, mely egységbe foglalja a művelődési, szórakozási, sportolási igények kielégítését. A művészetek iránti igény és az ízlés­formálás jó eszköze az amatőrmozgalom fej­lesztése. Megyénk hatszézhúsz művészeti cso­portjában 11 800 fő tölti szabad idejének je­lentős részét és formálódik ízlése és közössé­gi magatartása. A csoportok belső fejlődését, művészi teljesítményeik' fokozását jól szol­gálja a megyei nívódíj évenkénti odaítélése. A feltételek kedvező alakulásának és az ama. tőrmozgalom belső lehetőségei jó hasznosítá­sának köszönhető, hogy ének- és zenekari kultúránk az elmúlt három év alatt jelentő­sei fejlődött és versenyképes lett az ország bármely tájegységével. Itt kell megemlíteni a filharmónia hang­versenysorozatát. mely több, mint egy évti­zede szívós kitartással neveli zeneértővé egyrészt a felnövekvő nemzedéket, másrészt a nagyobb települések lakosságát. Ezt a komplexitásában legszebben kiteljesedő for­mát — ahol egységet képez az értő közön­ség nevelése, az alkotásokat magas művészi szinten tolmácsoló együttesek formálása, az alkotó művészet lehetőségének segítése — a művészetek többi ágában is igyekszik me­gyénk közművelődése meghonosítani. Ez a tendencia már erőteljesen bontako­zik a képzőművészeti eletben is. A gyakori (évi száztizennyoic) tárlatok, a tárlatok lá­togatóinak magas számaránya, a képzőmű­vész szakkörök jól szolgálják a lakosság íz­lés- és látáskultúrájának fejlesztését. Újsze­rű. de sokat ígérő a nyírbátoriak képzőmű­vész stúdiója, amely alkalmas a különböző korosztályok folyamatos képzésére és a te­hetsegek kiválasztódására és gondozására is. Ebbe a záruló egységbe tartozik az alkotó képzőművészek bővülő csoportja, akik mű­vészi kapcsolatait szinte jelképezi, repre­zentálja. a sóstói művésKtelep. H^.kisebb mértékben is, de ez a tenden­cia' ' hyofnoréiköiiethető -a a irodalomban és ázmháaAűvisSPraen. valamint megyénk- gaz­dag .hagyományait, feltáró es ápoló tánckul- túrátoan is. E sokoldalú tevékenységet erősíti kul­turális életünk olyan, immár országos hírű rendezvénye, mint a Nyírbátori Zenei Na­pok,, a .Kisvárdai Várszínház- ég lovasnapok, a Nyíregyházi Művészeti Hetek, a Mátészal­kai Dalos Tavasz. De ma már senki nem vonja kétségbe a létjogosultságát a Nyír­egyházi Pedagógiai -Heteknek, vagy ' a tájak­hoz kötődő egészségügyi napoknak sein. Ezek a városok, — mint a tájak centruma; —. las­san képesek arra, hogy összefogják, irányít­sák és magasabb szinten reprezentálják von­záskörzetük kultúráját. Ezekből az alapképleiékből, módosulata­ikból és variációikból megyénkben is ^ki­bontakozóban van egy hatékony közműve­lődési rendszer. Ennek a rendszernek kiépült az intézményhálózat» is. Mondhatjuk ezt ak­kor is, ha még csak most folyik a megyei vezető intézmények kórszerű kialakítása. Nemrég kapott végleges és méltó helyét a Jósa András Múzeum, befejezés előtt áll a megyei könyvtárépület és remélhetően (ha a város is szorgalmazza) még ez évben meg­kezdődik a megyei művelődési központ épí­tése. Befejezésre vár Vásárosnamény, Nagv- ká-lló művelődési házának építése, új váro­sainkban pedig megépítésre vár a művelődé­si és ifjúsági ház együttese. Intézményhálózatunk két száznegyvennégy művelődési otthon jellegű intézményből áll. Épül az új megyei könyviár Nyíregyházán, Sajnos kevésbé felel meg a korszerű telepilJ lés fejlesztési igényeknek. Falusi művelődési házaink többsége egy nagytermes objektum. Ezekben klub, szakköri és speciális helyissé gek hiánya akadályozza a korszerű közmű­velődési munkát. Mivel kultúrházaink jelen­tős részének állaga leromlott, feszereltséga hiányos és korszerűtlen, ezért településein­ken úgy kell tervezni a művelődési intézmé­nyek rekonstrukcióját, és fejlesztését, hogy megvalósulásuk során komplex intézmények jöjjenek létre (könyvtár, művelődési ház, is­kola, sportlétesítmény). Ez azért is fontos, mert a háromszázhatvanhat szolgáltató hely­ből álló könyvtárhálózatunk is kevés kivé­teltől eltekintve korszerűtlen, megfelelő ol­vasótermi lehetőség híján csak kölcsönzésre alkalmas. Az épületek avultsága ellenére könyvtárainkban korszerű, eredményes mun­ka folyik. Lakosságunk közel másfél millió kötet közül válogathat.. Az egy lakosra jutó 2.2 kötetes átlag jobb az országosnál (1,91; Az olvasólétszám — szemben az országos csökkenő tendenciával — megyerikben eny­hén emelkedő. Vezető könyvtáraink néhány bátortalan lépést már tetteik annak érdeké­ben. hogy segítsenek megyénk alkotó iro­dalmi életének kibontakozásában. Az intézményhálózat, szerves része az a hat múzeum és nyolc emlékszoba, amely azon túl, hogy ápolja, gyűjti népünk törte, nelmének és hagyományainak tárgyi és szel. lemi emlékéit, jelentős közművelődési sze­repet tölt be. Látogatásunk szerves része lett a szabad idő hasznos eltöltésének. Belső éle­tük egyre inkább a tudomány, a kutató munka műhelyévé vált. Filmszínházaink m unkájukkal és műsor­politikájukkal jól alkalmazkodtak a változó igényekhez. Ennek eredményeként minden korábbi jóslat ellenére nem csökken a láto­gatók szama (2 844 000). Némely területen-— mint például a szovjet filmek látogatottsá­ga — országosan első. Közművelődésünk fejlesztésének egyik legnagyobb gondja a képzett szakembere-: hiánya. Művelődési házainkban a 103 fó foglalkozású szakalkalmazottból nyolcvanöl. nek nincs népművelési képesítése. Nem sok­kal jobb az arány könyvtárainkban sem. A közművelődésben dolgozók részére sem az alapképzés, sem a korszerű továbbképzés nem megáldott. A most folyó tárgyalások re­mélhetően elvezetnek a megoldáshoz. Ilyen gondok között még fokozottabb a jelentősege megyénk értelmiségének a köz­művelődésben. Nekünk különösen nagy szük­ségünk van a közéleti értelmiségre. Ez nem puszta óhaj. na figyelembe vesszük, hogy az értelmiség nem csupán végzettség, ha. nem olyan életforma, amely aktív szellemi életet képes a maga környezetében megho. nosítani. A mi értelmiségünk ezért eddig is sokat tett. Elsősorban azzal, hogy megszün­tette az oly sokáig jellemző szellemi mozdu­latlanságot és korszerű műveltséget honos!, tott meg. melynek azonos rangú része lett a természettudomány, a humán és a politi­kai műveltség. A közel tizenegyezer főt számlaló értel­miségi réteg közművelődéssel kapcsolatos szemlélete es magatartása nagymértékben be­folyásolja a vezetésük alatt álló vagy kör­nyezetükben élő dolgozók művelődési hely­zetét. A közművelődés hagyományos eszközei bevált módok a műveltség terjesztésére, ha korszerűvé tesszük annak tartalmát. De nem mondhatunk le az új formák kereséséről es alkalmazásáról, mert- .a társadalom új igé­nyeket is támaszt. Megváltozott a hagyományos műveltség» modell. Ennek ellenere napjainkban sem tud­juk biztosítani a műveltségi anyag megfelelő arányait. Korunkat a tudományos-technikai forradalom - jellemzi, mégsem a művelődési otthonok és intézmények lettek a munkás- művelődés centrumai. Városlakók lettünk, de a városi életmód kialakításában a közműd velődés hatásrendszere nem megnyugtató. Uj jelenség a kulturális tömegfogyasztás termékeinek előrenyomulása a hagyományos művelődés rovására. Közművelődési gyakor­latunk ezt mégis figyelmen kivül hagyjaj nem alkalmazkodik hozzá. Növekszik a könyvkiadás és a házi könyv­tárak száma. Irányítjuk e gyűjtés és felhasz­nálás módját. Mind több a rádió és televízió előfizetői száma, de alig nő a rádiót tudatosan hallga­tóké. vagy a televíziót tudatosan nézőké. Ezti a minőségi fejlődést alig segítjük elő. Napi­lapjaink alig adnak előzetest és csak néha kritikát. A közéletiség. a szocialista demokratiz­mus megvalósulása a társadalom, a közösség életébe beleszólást, beszédkészséget kíván. Mégis szemünk előtt szürkül el beszédünk és mit teszünk ellene? Megyénk közművelődése/' eredményeivel és- fogyatékosságaival együtt részese, segítő­je az általános felemelkedésnek. Számtalan ponton kapcsolódik az ember tudatának, magatartásának, életmódjának alakításához, mégsem egyetlen és kizárólagos eszköze a szocialista nevelésnek. Hatását csak a társadalom egyéb tényezőivel együtt, működve, kölcsönhatásban képes kifejteni. Gyúró Imr* VÁLTOZÓ VILÁGUNK A közművelődés útjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents