Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-26 / 96. szám

WM. Sprffis 26. feEt.FT-MÄGYARORSZÄO I. oSM Például: a SZAEV A kollektív szerződés v égrehajtása A MEGYE VALAMENNYI VÄLLALATÄNÄL megtar­tották a kollektív szerződés 1973. évi végrehajtásáról szóló igazgatói beszámolókat. Jelentős események voltak ezek a vállalatok életében. Nyilvános számadások az üzemi demok­ráciáról, az üzemi alkotmányról. Kifejezésre juttatták a dolgozók ellenőrzési jogát. Módot adtak arra, hogy a válla- iati kollektívák minden egyes tagja a saját tapasztalatain mérje le, megfeleltek-e a kollektív szerződés szabályai az állami törvényeknek, rendeleteknek, a dolgozók és a válla­lat érdekeinek. A beszámolók a múlt évi tapasztalatok kritikai elem­zésével, és az ezt követő vitákkal elősegítették az 1974-re szóló kollektív szerződések kidolgozását. Arra késztették a vállalatok vezetőit, hogy a kollektív szerződésekből töröljék a rutin, a formalizmus szülte elemeket. Helyettük állítsák elő­térbe a dolgozók munkáját, életét közvetlenül érintő új szabályokat, ezek figyelembe vételével készítsék el a kollek­tív szerződés módosítását. Megyénk egyik legnagyobb vállalata a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. 1974. évi terve' 750 millió forint. Dolgozóinak száma négyezerhatszáz. A vállalatnál 274 szocialista brigád küzd a brigádmozgalom különböző foko­zatainak az elnyeréséért. Az 1973-as esztendőben az egy főre jutó személyi jövedelem 30 294 forint volt. Az 1974-re terve­zett saját erős vállalati bérfejlesztés hat százalékos. Az eddigieknél még szimpatikusabbak a SZÁÉV kollek­tív szerződése négyes függelékében a dolgozók által kezde­ményezett intézkedések, melyek most már vállalati „tör­vénnyé” léptek elő. Közülük is ki kell emelni azokat, ame­lyek a népesedéspolitikai és ifjúságpolitikai feladatok jobb megoldását szorgalmazzák. A négyes számú függelék egyik alpontja: „Háromnál több gyereket nevelő, valamint a gyermekét egyedül nevelő anya csak egy műszakban foglalkoztatható. A terhes nők a terhességi tanácsadáson munkaidejük alatt, munkabérük csökkenése nélkül vehetnek részt.” Humánus a vállalat bérpolitikája a gyermekgondozási segélyen levők és a sorkatonai szolgálatot teljesítők eseté­ben is. Előírják, hogy a gyermekgondozási segélyben része­sülő nődolgozókat, valamint a sorkatonai szolgálatot telje­sítőket az éves bérfejlesztésnél figyelembe kell venni. Emelték a dolgozók javára a bérkiegészítő fizetéseket, a munkával nem töltött idők térítési díjait. JELENTŐSEI LÉPTEK ELŐRE a kiemelkedő munkáért adható kitüntetések és jutalmak odaítélésének korszerűsíté­sében. A szocialista munkahely, építésvezetőség, főépítésve­zetőség címeket kiváló munkahely, építésvezetőség, főépí- tésvezetőségre módosították. Kifejezőbbé tették a 25 éves törzsgárdatagságot elért dolgozók jutalmazását, akik egy 3 ezer forintos SZÁÉV-emblémával ellátott aranygyűrűt kapnak. Gondoskodnak a vállalati újítók munkájának anyagi és erkölcsi elismeréséről. Ugyan így ismerik el a Kiváló ifjú­munkást, szakmunkást, technikust, mérnököt, közgazdászt. Meghatározták a nem pénzbeni részesedésre — üzemi élel­mezési. hozzájárulás, jóléti, szociális, kulturális, sport és if­júsági alapok — szánt összegeket és a felhasználás módoza­tait. Finomították a lakásépítés vállalati támogatásáról szó­ló korábbi intézkedést. Változtattak az ipari tanulók mun­karuha kihordási idején. A vállalatra alkalmazva elkészítet­ték az építőipari munkabesorolási jegyzéket. A SZÁÉV kollektív szerződése és a mintegy 50 stenci- lezett oldalt kitevő négyes számú függelék arról tanúskodik, hogy helyes úton járnak az üzemi demokrácia élővé tételé­ben.A termelési tanácskozások — a kollektív szerződés mó­dosítását tárgyalók is — bebizonyították, hogy a vezetés ki­kéri a dolgozók véleményét, a döntések előkészítésébe, a végrehajtás módozatainak a kialakításába bevonják a dol­gozókat, a munkahelyi kollektívákat. A LEGFONTOSABB VONÄSA a kollektív szerződés mó­dosításának: nem törekszik merev paragrafusokat kialakíta­ni Rugalmas, hogy mindenkor alkalmazkodni tudjon az egyén, a dolgozó kollektívák, a vállalat mindennapi életé­hez, a vállalati demokratizmushoz. Utazások harminchat ország töbh száz útvonalán Kedvezmény a nyugdíjasoknak Évről évre egyre többen töltik szabadságukat külföl­dön. Ezek az utazások ma már senki számára nem el­érhetetlen. A felkészülés el­ső, leglényegesebb szakasza, hogy hová is utazzunk? Az IBUSZ programfüzeté­ben lapozgatva, megállapít­hatjuk. hogy ezeket a gon­dokat megoldja az a válto­zatos és bő programtervezet, amely négy világrészben, harminchat országban, több száz útvonalon ajánl fel üdülést, kirándulást. vagy nyaralási lehetőséget. Érdekessége az összeállí­tásnak, hogy a kedvezmé­nyes utazások között a nyug­díjasok részére, külön is igen előnyös társasutazáso­kat szervezett az IBUSZ. Változatos programiban vá­logathatnak az egyénileg utazók is. A nyári útiprogramok kö­zül néhány érdekességet em­lítünk meg. Ausztriában má­justól októberig, minden hó­napban körutazást szervez­nek amely autcjr’-szón Bécs, Salzburg. Graz érintésével, egész Semmeringig bemutat­ja Ausztria szépségeit. Bul­gária népszerű tengerparti üdülőit egy- és kéthetes tur­nusokban júniustól szeptem­berig vehetik igénybe a nyaralni szándékozók. Ha­sonlóan csehszlovákiai útra is áprilistól októberig lehet jelentkezni. A külföldi utak között június hónapban két jelentős utazást tervez az IBUSZ-iroda Ciprus szigeté­re. Nagy az érdeklődés, és máris sorban állás van a ju­goszláviai utak iránt. Ápri­listól októberig, úgy az egyé­ni, mint a társasutazások egész sorát indítja az IBUSZ a jugoszláviai tengerpartra. Különösen Abázia. Dúbrov- nyik és a mosztár—szarajevói utak iránt érdeklődnek. Az NDK üdülőhelyeire min­den hónapban indul csoport. Olaszországba hasonlóan. A félpanziós megoldással ösz- szeállított olasz csoportok tagjai kedvezményesen nya­ralhatnak az olasz tenger­parton májustól szeptembe­rig. Farkas Pál Vállajor elkészült a sportpályák rendszere, ahol már csak Nyitás: május elsején. (Elek Emil felvétele) az utolsó simításokat végzik. Nyitás május elsején „Ú|!a’!a faluközösséget szerelnénk...“ Márk, Vállaj. Tiborszállás összeícgísa Május elsején Mérk, Vállaj és Tiborszállás apraja és nagyja egy helyen ünnepel. Lesz gyűlés, azután sportbe­mutató. tornaverseny,- atléti­kai versengés, aztán egy rangadó a határőrökkel a röplabdapályán. És közben persze zajlik majd a vidám majális, nyit a sörkert, és zeng a muzsika. Mindez így rop­pant természetes, beleillik minden majális képébe. És mo6t, és éppen itt, mégis több ennél. Mert az az egy hely. ahol összejönnek, új, maguk készítette és tegyük hozzá: nagyszerű. Gyülekezés a zöld „asztalnál“ A majális találkozójának színhelye a futballpálya. Uj. Sima, mint egy asztal. Itt ta­lálkoztunk a tervezőkkel, ké­szítőkkel, patronálókkal. ér­deklődőkkel. Mert mostaná­ban ez amolyan randevú­hely mérkieknek. vállajiák- nak, de még a tiborszállá- siaknak is. Befut a GAZ, rajta a" szövetkezetiek. Bőr­zekében jön Szilágyi Ferenc, a közös tanács elnöke. De Reményi József tanár is ide­látogat. egy sereg lapátos gyerekkel. Az utolsó simítá­sokat végük. Hogy komplett legyen a kézisek pályája is, és a röplabda hálója is jól feszüljön. Vajon miért ilyen nagy ügy ez — kérdheti valaki De csak Somfai Bertalannal kell összeakadnia, az iskola igazgatójával és máris vá­laszt kap. Mert az ő kezé­ben futnak össze a szálak, márpedig szál van bőven Nem azért, mert a vállajiu kívül már készül a másik két helyen is a hasonló, hanem, mert itt valóban kel­lett a koordinálás. — Azt mondják, nagy fe­néket kerítünk ennek a sportkombinátnak. Ami tu­lajdonképpen nem is az, csupán pályák egymás mel­letti rendszere. Mondhatnám, hogy az iskolások tornapá­lyája. De nem az. Itt van a dolog nyitja, emiatt jön ide mindenki most gyönyörköd­ni. s ezért jöttek felnőttek és gyerekek. amikor dolgoz­ni kellett. Beszélünk harma­dik tornaóráról, ugyanakkor művelődési házak szükség- termeiben gyakorolnak a srácok télen, de ha hely nincs, nyáron is. Aztán szó van arról, hogy nyissunk a felnőttek előtt is lehetőséget, hogy kedvükre mozogjanak. Csupán sportkérdés lenne ez? Korántsem. Itt közössé­gekről beszélünk, akik együtt futnak kocognak aztán job­ban összemelegednek és szellemileg is közelebb ke­rülnek. Az igazgató mondókájára mintegy végszóként hang­zik a mellettünk lévő cso­portban az ugratás: — El­nök, neked is jó lesz itt ko­cogni egyet... Felnevetnek, de tud ják. Szilágyi Ferenc a többiekkel együtt már kiko­cogta magát, míg a pályák ügye végre rendbejött. Mert a községek több mint fél­milliós értékkel gazdagodnak a három pályávaL Minden megy, csak akarni kell — Nem a pénz számít itt, nem is ezt méregetjük itt örömünkben. Inkább az tölt el egy kis büszkeséggel, hogy jó időben mintegy ,,rá- éreztünk” arra, hogy mi is a közművelődés, és hogyan kap ebben helyet a tested­zés, a gyermek és Mnőtt számára a szabadban való pihentető mozgás. Nem jel­képnek szántuk, a hely kí­nálta így. de a művelődési otthonunk és a sportpá­lyáink szomszédosak. A hely kínálta? Nos, volt ezzel munka bőven. De a mérk—vállaj—tiborszállá- si stáb addig spekulált, amíg felhajtottak minden lehetőt. A KPM mátészalkai útfel- ügyelete adott gépet a talaj- egyengetéshez. De nem ma­radt le a termelőszövetkezet sem. ha már erőgép kell. ott az övék. A határőrök fogat­tal igyekeztek segítségükre. Aztán felfedezték: szedik ki a villanyfát, micsoda kapufa lehetne abból! És így már a TITÁSZ is részese lett a sikernek. És az erdészei is belépett, hiszen ha mindenki tesz valamit, ők se marad­hatnak restek. Jöttek a falu­beliek, szerszámmal, és jött az igazgató a „sportfűmag­gal”. Ezzel aztán bevetették a pálya helyét De az eső, az ég sehogyan sem akart bese­gíteni. Annyi baj legyen. Vállajon is vannak önkéntes tűzoltók! Nosza, gyakorlat a szomszédos tó vizével, a fecs­kendőkkel. És 200 köbméter máris szétpermeteződött a leendő gyepszőnyegen, a mai „zöld asztalon”. Közös öröm Tanácselnök és iskolaigaz­gató, szövetkezeti növényter­melő és focizó srác. akárho­gyan forog is a szó, mindig oda lyukad ki: a miénk. Jól­esik hallani, amikor a köz­ség vezetője összegezni pró­bálja azt, ami emögött van: — Újféle faluközösséget szeretnénk mindannyian. A gazdálkodás változott. Az ál­talános tanultság szintén. De az emberek még sokfélék. Az együttes örömök. az együttes szórakozások, a kö­zös sikerek, a közösségben megteremtett új létesítmé­nyek alakítják őket is mássá. Nem egyformává, csak egy akaratává. Nálunk ebben most egy lépcső volt a sport- kombinát — már mi így ne­vezzük —. meg a másik két pálya. Se ötletben, se ter­vekben nem vagyunk szegé­nyek. Míg beszélünk, „belövik” a hangszórót, pattogó indulót játszanak. Készül az ünnep műsorának forgatókönyve. Valaki az égre néz, s csak annyit mond: eső kellene. Mire a másik: csak elsején ne essen. Szeretnék itt ün­nepelni... Bürget Lajos Díj A mátészalkai általános is* kolások és tanáraik — de a város valamennyi lakója — ismét büszkék lehetnek há­rom tanulóra. Az idén har­madszor megrendezett gyér- mekkönyvhónap — azzal egybekötve — a Szabolcs- Szatmár megyei Könyvtár gyermekrajzpályázatot is hir­detett. Ezúttal a mátészalkai Hő­sök terei általános iskola a szó igazi értelmében reme­kelt. Három kiemelkedő dí­jat nyert el. I. díjjal jutal­mazta a zsűri Hagymás y Csaba VI. osztályos tanuló rajzát, s ugyancsak Hagy- rnássy Csaba nyerte el a zsűri egyik különdíjit is. A zsűri másik különdíjit (az értékek azonosak) szintén a mátészalai Hősök terei álta­lános iskola tanulója, Végh Katalin (VII. osztályos) kapta. Nyilvánvaló, hogy az ilyen pályázatokon a tehetség is sokat számít a díjak elnye­résében, pontosabban: a raj­zok, a pályamunkák elkészí­tésében. De aligha becsül­hetjük alább a pedagógusok — elsősorban a rajztanárok — munkáját. Bármilyen te­hetséges egy gyermek, ha nincs aki felismerje képessé­geit és tanítsa — értéktelen a tehetség. Mátészalka általános isko­lásai — mindhárom iskolá­ban — sok örömöt, büszke­séget szereztek már társaik­nak, tanáraiknak, szüleiknek és a város lakóinak, hiszen mindig eredményesen szere­peltek valamennyi pályáza­ton, versenyen, vetélkedő jellegű rendezvényen. A ta­nulmányi versenyekben is sorra-rendre szép eredmé­nyeket értek el. Ezért is fo­galmazhatunk úgy, hogy az iskolák valamennyi tanulója, pedagógusa — és a város lakói is — büszkék lehetnek az újabb eredményekre. (sz. j.) Gépért szakembert A Diósgyőri Gépgyárba» évek óta jól dolgozik a tan­műhely. Munkájukat nagy­ban segíthetik a vállalat más jellegű üzemei: most elsősorban azzal, hogy segí­tenek az elavult, korszerűt­len gépparkjuk felújításá­ban. A tanműhely vezetői szeretnének a brigádokkal olyan szerződéseket kötni, amelyben a szocialista kö­zösségek vállalnák a kölcsö­nös segítségnyújtást a tan­műhellyel. Az üzemekben fel­szabaduló gépeket felajánla­nák a tanműhely részére, s „cserébe” jól képzett, be- gyakorlatt fiatal szakembe­reket kapnának. HOZZÁSZÓLÁS Sok-e vagy kevés a 232? Március 24-én a fenti cím­mel cikk jelent meg megyei lapunkban. Nagy érdeklődés­sel kezdtem a cikk olvasásá­hoz, mivel Szabolcs-Szat- már megye közművelődésé­vel foglalkozott és megelé­gedéssel vettem tudomásul, hogy a cikk szerzője Bürget Lajoß újságíró a közművelő­dés területén dolgozó embe­rek által ismert és sokszor sérelmezett problémáit ve­tette fel: „Elavult intézmé­nyek, személyi feltételek hi­ánya, a szakemberképzés megoldatlansága, anyagi erők koncentrálásának hiánya stb.” Legtalálóbb és legszomorúbb az a megfogalmazás, hogy a közművelődést egyes veze­tők a „felesleges jó” kategó­riájába sorolják. Bizony sok esetben, szinte emberi önér­zetet sértő, ahogyan egy-egy lelkes népművelőt fogadnak, amikor rendezvény szervezé­sére indul. Azt viszont meg merem kockáztatni és vitat­koznék Bürget elvtárssal, és talán minden művelődésiház- igazgató kollégám nevében is mondhatom, hogy mégsem a lelkesedésünk, hi­szen akkor már régen el­hagytuk volna ezt a pályát. Mindamellett, hogy nagy általánosságban egyetértek a cikk szerzőjével, engedje meg, hogy sajnálatomat fe­jezzem ki. azért a példáért, amit az általam vezetett in­tézmény, a rakamazi műve­lődési ház tevékenységéről ír, illetve intéz el egy röpke mondatban a következőikép­pen: „Rakamaz: a fő profil esetenként néhány öreg ulti­csatája egy nagyfröccs mel­lett.” Ha tőlem szerette volna az információt, szívesen álltam volna rendelkezésére és örömmel tájékoztatom a művelődési ház tevékenysé­géről. Engedtessék meg, hogy sűrítve — a teljesség igénye nélkül — most mond­jam el: fő feladatom a tu­datformálás, az általános és szakmai műveltség növelése, az ízlés formálása, éppen úgy. ahogyan azt a Központi Bizottság meghatározta. Mindennek érdekében fo­lyik szinte évemként vissza­térően a művelődési ház szervezésében a következő program: gépkocsivezető tan-. folyam, szabó-varró tanfo­lyam, nyelvoktatás, ifjúsági klub, i>áb6zakkör. balettok­tatás, a Déryné Színházzal szerződés, kiállítások rende­zése, évenként 2—3 író-ol­vasó találkozó, szülők isko­lája stb. Azért is sajnálom, hogy Bürget elvtárs engem is kiemelt a negatív példák között, mivel mindazt, amit cikkével el kívánt érni —■ feltételezem — az, hogy fel- rázzon, a figyelmet bizony0« ügyre irányítsa, hogy pró­bálja a csökkenő lelkesedést élesztgetni, belőlem — sze­rénytelenség nélkül elmond­hatom — nem hiányzik. Még azt is elmondtam volna, hogy magam. sem értek egyet az ÁFÉSZ által fenn­tartott, a művelődési házba telepített büfé jelenlegi mű­ködtetésével. Kedves Bürget elvtárs! VéleményüPk egyező, cé­lunk, úgy érzem, azonos, csak a szerzett információja y>lt hiányos. Borbély Jánosné, a rakamazi művelődési háx-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents