Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

i oWáf

trerrT-WABY ARftHS7Ä<9

1974. áprifls SI

Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság!

A megfontolt és felelős házasságkötések hívei vagyunk

Az asszooyok ma már

iiincseoek kiszolgáltatottságra kárhoztatva

nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot.

(3) A gyámhatóság a házasságkötésre kivételesen indokolt esetben és csak akkor adhat engedélyt ha a házasuló az '1) bekezdésben megjelölt életkornál legfeljebb két évvel fiatalabb.

(4) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényesképviselő) meghallgatása után határoz.

(5) Érvénytelen az a házasság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nélkül vagv a (3) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött.”

— E javaslatot megtárgyalta és elfogadta az országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottsága.

A társadalom érdekeivel összhangban álló családi

kapcsolatok erősítését, a

családtagok egymás iránti

felelősségét, a női egyenjogúság további kiteljesedését szolgáló rendelkezéseket is taglalta a miniszter.

— A házasságban élő magyar nők „né” toldatos névviselése egyedülálló Európában. Ez szorosan kapcsolódik a családi és az utónév sajátosan magyar sorrendjéhez, megfelel hagyományainknak, s ezen most sem kívánunk változtatni. A jelenlegi rendelkezések több lehetőséget adnak az asszonyoknak, hogy a házasságban milyen nevet viseljenek. A mostani névviselési formákat a javaslat újabb lehetőséggel bővíti. Megengedi az asszonynak .azt is. hogy férje családi nevéhez a saját utónevét Kapcsolja hozzá. Ha pedig a házasság megszűnik, a nő tovább viselheti azt a nevet, amelyet a házasságkötéskor választott. Azt a jogát is biztosítja a törvény, hogy másként válasszon. Megszorításokat a jaVasiat csak annyiban tartalmaz, hogy ha a nő másként választ, azt hivatalosan be kell jelentenie az anyakönywezetönek. Az pedig az eddigi gyakorlat jogi szabályozását jelenti, hogyha a házasságban nem viselte a férje nevét a „né” toldással, alkkor a házasság megszűnése után sem veheti feL

— Vitára adott alkalmat a női név viselésnél, hogy mi történjék a házasság felbontása után, ha a volt feleség érdemtelenné válik volt férje nevének viselésére. A törvényjavaslat az eddigi szabályozáshoz képest lényegesen szőkébben, egy esetre korlátozva, tartja fenn a volt férj jogát, hogy bírósági úton kérhesse a volt feleség névhasználatának eltiltását. Ez az eset: ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadság- vesztésre ítélik.

— A házastársi vagyonközösség alapvető szabályozásán a törvényjavaslat nem változtat

(Folytatás az 1. oldalról)

nyeinek javítása érdekében. Tudjuk, hogy még tennivalóink is vannak e téren. A Magyar Népköztársaság a lehetőségekhez mérten a jövőben is megtesz minden olyan intézkedést, amely dolgozóink, - különösképpen pedig a nők, a gyermekek, az ifjúság javát, ezzel együtt szocialista céljainkat szolgálja. Ez egyaránt vonatkozik a társadalmi, anyagi, kulturális és egészségügyi területekre és a szükséges jogszabályok előterjesztésére vagy megalkotására. Mindez egyenesen következik a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság politikájából.

— A most benyújtott törvényjavaslat szerves része államunk tevékenységének a mai és a jövő generációk érdekében.

A továbbiakban hangsúlyozta :

— Az 1952. évi IV. törvény alapvető rendelkezéseinek zöme időtállónak bizonyult és azok megváltoztatására nincs szükség. Néhány lényeges kérdésben azonban megértek a feltételek a hatályos rendelkezések olyan módosítására és kiegészítésére, amely elősegíti a családi kapcsolatok további fejlesztését. szocialista tartalmának kiteljesedését.

A törvényjavaslat fő célkitűzéseit ismertetve dr. Korom Mihály elmondta:

— Célunk, hogy az eddiginél is fokozottabban védjük a házasság intézményét, növeljük a házasulok és házasA törvényjavaslat, előzetes társadalmi vitája során mindenütt hangsúlyozták az állampolgárok, hogy helyeslik a kormány eddig tett intézkedéseit és azokat' a célkitűzéseket, amelyek elősegítik a család intézményének további erősítését. Ezúton is megköszönöm azt a nagy segítséget. amelyet különösen a Hazafias Népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a vitákon részt vevő dolgozok nyújtottak számunkra; azt hogy véleménvük kifejtésével, javaslataikkal hozzájárultak a módosítások és az új relndelkezések végső kialakításához.

Ezután a miniszter részletesen ismertette a törvényjavaslat főbb rendelkezései u Elmondta, hogy a házasság intézményének fokozott védelme, a házasulókés hazastársak egymás, valamint a társadalom iránti felelőssege fokozása érdekében két jelentős intézkedést javasolnak bevezetni. Az egyik: a házasságkötési szándék bejelentése és a házasság tényleges megkötése közötti legalább 30 napos várakozási idő. A másik: a

házasságkötés alsó korhatárának felemelése.

— A legalább egyhónapos várakozási idő törvényi előírásával elejét kívánjuk venni a meggondolatlan, pillanatnyi fellángoláson alapuló házasságkötéseknek. Tapasztalataink. szerint ugya-nis az ilyen módon kötött házasságok sok esetben nem hosszú idő múlva, bontási kérelmek formájában a bíróságok elé kerülnek." A hatályos rendelkezések ugyanis lehetővé teszik — a törvényes előfeltételek esetén — az azonnali házasságkötést.

Ha növelni akarjuk a családi közösségi kapcsolatok szilárdságát, a házasulók felelősségét. az érvényes rendelkezéseket a i avasolt- módon célszerű szigorítani. Azokban a „zocialista országokban. ahol már megvan az általunk most javasolt megoldás. a tapasztalatok szerint elég sokan elállnak a házasság megkötésétől, a bejelentett házasságkötési szándék és a ténylegesen megkötött házasságok száma között körülbelül 15 százalék a különbség. Természetesen adódhatnak az életben olyan íretek, amikor a jogszabály

társak egymás, valamint a társadalom iránti felelősségét. Célunk, hogy előmozdítsuk a társadalmunk fejlődésével és igényeivel összhangban álló családi kapcsolatok, a család mint közösség további erősítését, növel] ük a családtagok egymás iránti felelősségét, teljesebbé tegyük a női egyenjogúságot a családon belül is. Célunk, hogy fokozottabb védelmet adjunk a gyermekeknek, jobban biztosítsuk a családi környezetben való nevelésüket, előmozdítsuk testi és szellemi fejlődésüket*

— E célok törvényi megfogalmazása egyben világosan kifejezi azt is. hogy mennyire más a mi véleményünk a család szerepéről, jelentőségéről mint azoknak, akik számos nyugati országban kérdésessé teszik a házasság és a család intézményének létjogosultságát; akik a családi élet nihilista fellazítását, a törvényes házassági kötelékek elvetését hirdeuK, mert szerintük a mai modem világban a családjogi intézmények elavultak. A szocialista társadalomban a fejlődés iránya éppen az ellenkező. A családot mint a társadalmunk egyik fontot alapegységét ezután is óvnunk, fejlesztenünk és védenünk kell.

Dr. Korom Mihály aláhúzta, hogy a nők társadalmi és gazdasági felszabadulása. egyenjogúsítása a feltétele a családon belüli helyzetük alapvető megváltoztatásának is. Ezt csak a szocialista társadalom tudja igazán megvalósítani.

merev alkalmazása inkább árt mint használ. Ezért a törvény lehetőséget ad a jövőben ís árrá. hogy a házasságot — különös méltánylást érdemlő, kivételes esetben — az előírt várakozási idő előtt meg lehessen kötni.

— A törvény módosítására vonatkozó javaslatok közül a házasságkötési korhatár váltotta ki a legtöbb előzetes vitát. Különösen sok észrevétel és javaslat hangzott el a házasságkötés engedélyezésének alsó korhatárával kapcsolatban.

— 1952 óta a családjogi törvény —■ előzetes gyámhatósági engedély alapján — elvileg megengedi a 12. életévüket betöltött. 18. életévüket még el nem ért állampolgárok házasságkötését. Az említett szabályozás a polgári törvénykönyv azon rendelkezéséhez kapcsolódott, amely szerint a 12—18 év közötti állampolgárok korlátozottan cselekvőképes kiskorúaknak minősülnek. Ezért kellett előírni a gyámhatósági előzetes engedélyt. Természetesen senki sem pártolta

— most sem pártoljuk — az olyan korú fiúk vagy leányok házasságkötését, akik a gyermekkor határát alig haladták túl. E fiatalok tudata, felelősség-érzete, érzelmeik ingadozása és anyagi körülményei sem olyanok. * hogy felelősséggel családot alapítsanak.

Gyámhatóságaink — nagyon' helyesen és indokoltján

— csak igen kivételes esetben adtak ilyen házasságkötési engedélyt. Például 1972- ben egyetlen 14 és 15 éves fiú sem kapott engedélyt az ugyanilyen korban lévő leányok közül is csak 42, illetve 364 kapott. A 16 és 17 éves fiúk közül 19. illetőleg 132. a leányok közül pedig 2529. illetve 5506 kapott engedélyt. Ez utóbbi számok nyilvánvalóan összefüggnek a leányok korábbi biológiai érettségével, s azzal a társadalmunkban — különösen falun — vallottTel- fogássaj is. amely szerint a

16—17 éves leányok már „eladó sorban vannak”. Ha pedig az összes, általam ismertetett statisztikai adatot összeadjuk, különösen pedig a 16 év alattiak számátnézzük. és összehasonlítjuk az

1972-ben összeházasodott kb. 200 000 férfivel és nővel, elenyésző százalékarányt kapunk.

— A kormány az elmondott tényeket is mérlegelte, amikor a törvényiavaslátoi kidolgozta. A problémát sokoldalúan megvitatta az országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága is. Az ott elhangzott — és a házasságkötési korhatár megállapítására vonatkozó észrevételeket — ígéretünkhöz híven — a kormány ismételten megfontolta. Arra az álláspontra jutott, hogy a benyújtott törvényjavaslat ide vonatkozó paragrafusát a következők szerint fogalmazza meg:

„(1) Házasságot köthet az a

férfi, aki a 18. és az a nő, aki a 16. életévét betöltötte.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a tizenhatodik életévét be

— A kormány a javasolt rendelkezések előterjesztésénél abból induj ki, hogy a házasságkötések általános alsó korhatára férfiaknál a betöltött 18.. a nőknél a betöltött 16. életév legyen. Ezt az elhatározást alátámasztják azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint a gyámhatóságok a 16—18 év közötti leányok házasságkötését 97 százalékban engedélyezték. E javaslatot indokolják az élettapasztalatok is, amelyek szerint a 16. életévüket betöltött, nők érettek a házasságra.

— A javaslat azonban kivételesen indokolt esetekben lehetővé kívánja tenni az említett általános szabálytól való eltérést. Ezért felhatalmazza a gyámhatóságokat, hogy az általánosan megál- lapítőtt 'Korhatártód ■ legfeljebb két évvel eltérhessenek;

A kormány pedig majd gondoskodik róla, hogy a gyámhatóságok a szülők előzetes meghallgatása után szigorú mércét alkalmazzanak, hogy kinek adják meg az engedélyt a házasságkötésre. A szülők és a gyermekek érzelmi kapcsolatának, a nevelésnek és ráhatásnak ebben az értelemben is meghatározó szerepe van. Nemcsak jogi kérdés tehát —sőt elsősorban nem az —, hogy a fiatalok milyen korban kötnek házasságot.

— A megfontolt és felelős *

házasságkötések hívei vagyunk. De nem kívánjuk a házasságon kívüli együttélés szaporítását, s a házasságon kívül született gyermekek számának növekedését sem. Ez utóbbiaknál nem a politikai vagy jogi oldalról beszélek, hiszen ebben a tekintetben rendszerünk igazán haladó és szocialista intézkedéseket hozott. A kérdés társadalmi oldalát nézve: a begyökeresedett és

maradi nézeteket nem tudtuk még legyőzni — azok nagyon szívósak még. Egy- egy jogszabály megalkotásánál arra is figyelemmel kell lennünk. hogv csak akkor tölt| be szerepét, ha nem megy el mellette az élet

— Ismeretes, hogy jogszabályaink a házassági vagyonközösségben elismerik a házasfelek különvagyonát is. A gyakorlati tapasztalatok vezettek bennünket arra a felismerésre. hogy egyes vagyontárgyaknál a különvagyon jelleg elismerésének időbeli határt szabjunk. Ezért javasoljuk elfogadni, hogy a különvagyonhoz tartozó olyan tárgyak, amelyek a mindennapi közös életvitelhez szükséges vagy a házasságban szokásos mértékű berendezési tárgyak helyébe lépnek, 15 évi házasság után közös vagyonná váljanak. Az új szabályozásnak a házasság esetleges felbontása utáni vagyoni vitákban lehet jelentősége.

— A házastársi tartási kötelezettségre vonatkozó új szabályozás szerint ha a volt házastáns tartásra szorul, korábbi házas társától a házasság felbontásait követé öt év elteltével csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást. Úgy vél- iük, hogy ez a megoldás igazságos, mert különös lenne utólag — például 20—25 vagy még több év elteltével — tartást követelni olyan volt házastárstól, akivel egyébként régesrégen megszakadt minden kapcsolat.

— A törvényjavaslat a jelenlegi rendelkezésekhez viszonyítva változást hoz az emberi és társadalmi rendeltetését be nem töltött házasságok felbontása tekintetében. A szabályozás alapvetően az elmúlt évtized alatt kialakított bírói gyakorta to' emeli törvényerőre. Ennek lényege, hogy megengedi a házasságnak a házasfelek egybehangzó akaratnyilvánítása alapján történő felbontását egyszerűsített módon, ha a bíróság úgy látja, hogy a felele azt véglegesen elhatározták és házasságuk teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. További feltételként - pedig azt írja elő, hogy a válni akaróknak befolyástól mentesen meg kell állapodniuk a közös gyermek elhelyezésében, óriásában. láthatásában. a lakásjogi helyzetük rendezésében, és az esetleges házastársi tartásban.

— A javasolt rendezési elv abból indul ki, hogy — bár a házasságot ‘ egy életre szóló közös és szilárd köteléknek fogjuk fel —, mindig lesznek olyan házasságok, amelyek nem tarthatók fenn. A bontó- peres eljárás során nem szabad arra. kényszeríteni a feleket — ha válási szándékuk egyébként közös és végleges —, hogy a családi élet legintimebb dolgait a bíróság előtt kénytelenek legyenek kiteregetni, egymásra néha még az emberi méltóságot is mélyen sértő „tényeket” ráolvasni, tanúkat állítani, stb., hogy ily módon „győzzék meg” a bíróságot házasságuk tarthatatlanságáról. Tudjuk, hogy a javasolt szabályozásnak ellenzői is vannak, akik a válások nagy számával érvelnek. Valóban, hazánkban évente a bíróságokhoz 36— 37 ezer házassági bontási kéHazánkban jelenleg a dolgozó nők az aktív keresők több, mint 40 százalékát teszik ki. Látókörük kiszélesedett. Jogosan követelik meg tehát a családon belül is az őket megillető megbecsülést és tiszteletet, nemcsak mint feleségek és anyák, hanem mint egyenrangú partnerek is.

— Társadalmunk nem közömbös. ha a házasság intézményének tartósságáról, stabilizálásáról van szó. Természetes, hogy ezt a fontos társadalmi érdeket ki kell fejezniük a jogszabályoknak is. Legalább ennyire fontosnak tartjuk azonban a tudatformálást, a férfiaknak a családon belüli egyenlőbb „közteherviselését”, általában a házasság intézményének igazán szocialista tartalommal való további telítődését.

— A gyermekek érdekeinek, az ifjúság fokozott védelmének. a gyermekek családi nevelésének hatékonyabb biztosítása, fejlődésük előmozdítása érdekében a törvényjavaslat abból indul ki, hogy a család egyik megtisztelő és felelősségteljes funkciója a jövő nemzedék testi és értelmi fejlődésének előmozdítása.

A normális családi keretek megbomlása esetére a jognak is rendelkeznie kell, s ez kifejezésre jut a törvényjavaslatban. A gyermek elhelyezésénél megszünteti azt az eddigi általános szabályt, hogy a hatodik életévét betöltött . fiugyermeKex rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a hat >év alatti fiút pedig rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A bírói gyakorlat — helyesen — rugalmasan alkalmazza a törvényi előírásokat úgy, hogy a gyermekek elhelyezésénél az ő érdeküket tekintik döntő, általános elvnek. A . törvényjavaslat is ezt az elvet teszi magáévá. A gyermek elhelyezése nem lehet alkú tárgya valamilyen szülői érdek szolgálatában. Még világosabban: a törvényjavaslat kizárja, hogy a gyermeket felhasználhassák anyagi haszon- szerzés. zsarolás, vagy éppen bosszúállás eszközéül.

— A hatályos jogszabárelmet nyújtanak be, s körülbelül 24—25 ezer házasságot fel is bontanak. Évente nálunk mintegy 100 000 házasságot kötnek. Ehhez képest a felbontott házasságok száma valóban magas.

— A házasság felbontásának új szabályozása — meggyőződésünk szerint — semmiképpen sem növeli a válások számát. Ezt azért is mondhatjuk, mert a bírósági gyakorlat — mint már említettem — a társadalmi követelményeknek megfelelően értelmezte a törvény rendelkezéseit. Ha pedig egy-egv házasságot csak n törvényé* a jog rendelkezéseivel akarnánk fenntartani, annak e’- lenére, hogy az együttélés már véglegesen zátonyra futott, az nem lenne más, mint valamiféle álszemérem legalizálása. A válások viszonylag nagy száma semmiképpen sem azokat igazolja, akik szerint a házasság intézménye felett eljárt az idő. Ellenkezőleg: az igazi, valódi érzelmeken és felelősség- tudaton alapuló kapcsolatok ezilárdulásával magyarázható ez a válási arány, mert az emberek nem a házasságtól, hanem a rossz házasságból menekülnek.

Megemlítette a miniszter a válásokkal kapcsolatban, hogy a nők politikai és gazdasági felszabadulása azt is magával hozta: az asszonyok ma már nincsenek kiszolgáltatottságra, elvtelen tűrésre, vagy megalázkodásra kárhoztatva a családon belül sem, hiszen maguk is dolgoznak, tanulnak, művelődnek.

lyok elég merevnek bizonyultak az állami gondozásba vett gyermekek és azok szülei jogainak korlátozása tekintetében — folytatta dr. Korom Mihály. — Ha ugyanis a gyermeket bármilyen okból állami gondozásba vésték, azzal a szülői felügyeleti jog is szünetel. Ez az esetek jelentős részében indokolt és a jövőben is fenntartjuk, ha szükséges. Amikor azonban nem erkölcsi okok indokolják az állam beavatkozását, hanem a szülők szociális helyzete vagy betegsége, akkor nem célszerű tűlük minden jogot megvonni. Ilyenkor helyesebb, ha az állami gondoskodás úgy történik, hogy a gyermekek nem kerülnek intézetbe. hanem továbbra is a szülői háznál maradnak es az állam megfelelő módon segíti családi nevelésüket. Jelenleg körülbelül 34 900 gyermek van állami gondozásban, jelentős részük intézeti elhelyezésben. Ezek az intézmények — ha a legjoi»- ban működnek is, ha a leglelkiismeretesebben törődnek is a gyermekekkel, mégsem tudják egészen pótolni a szülői szeretetek gondoskodást.

— A családi kapcsolatok erősítésének, a gyermek érdekei fokozott védelmének egyik bevált, sajátos formája az örökbefogadás. A törvényjavaslat célja, hogy ezt a jogintézményt az eddiginél még jobban működővé tegye. Ennek érdekében általánossá kívánjuk tenni az olyan örökbefogadást, amikor a vérszerinti szülő hozzájáruló nyilatkozatát megteheti anélkül, hogy tudná, ki fogja a gyermekét örökbefogadni. Erre a rendelkezésre a visszaélések megelőzése végett van szükség. Számos esetben előfordul ugyanis, hogy a vérszerinti szülő egyáltalán nem törődik a gyermekével, a gyermek gyakran nem is tudja, hogy őt örökbefogadták, mert új családja saját gyermekeként neveli. Árpikor azonban a gyermek felnő, keresete van, vagy ahhoz közeláll. s az őt felnevelő örökbefogadók támogatást Igényelhetnének tőle, akkor megjelenik a

(Folytatás a 5- oldal«»)

Az állampolgárok helyeslik a kormány eddig tett intézkedéseit

A jogszabályoknak

tonlos társadalmi érdeket keit kifejezniük