Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

W74. áprffis Sí. KELET-M AG Y ARORSZ ÄS « flMM Magasabb követelmények PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1972 no­vember 14—15-i határozata a többi között hangsúlyozza: „Az új tagok felvételénél szi­gorítani kell a felvételi nor­mákat. s a tagfelvételnek olyan szabályozását kell ki­dolgozni, amelynek eredmé­nyeként az új párttagok szá­nta országosan nem halad­hatja meg az össztaglétszám 3 százalékát. Ezen belül fő­képpen az arra érdemes és alkalmas munkásokat, szö­vetkezeti parasztokat, műsza­ki értelmiségieket és fiatalo­kat kell felvenni a tagság soraiba.” Ennek az intelemnek, fi­gyelmeztetésnek főleg a má­sodik részét kívánnék kie­melni. azt. amikor az arra érdemes munkások felvételé­ről van szó. Unos-untalan is­mételni kell, mert megfeled­keznek erről. Sokak számára talán közhelynek is tűnik, hogy annyit emlegetik a munkásságot. Pedig mint Kádár elvtárs hangsúlyozta, nem annyira emlegetni, mint inkább érdekében tenni, cse­lekedni kell. így szolgálni a munkásosztály érdekeit, ügyét. Hogy most mégis újra erről szólunk a munkáshata­lom erősítése kívánja. Kí­vánja, igényli a forradalom élcsapatának, a pártnak a § növekvő vezető szerepe, je­lentősége. Ezt látszik erősí­teni az MSZMP KB 1974. március 19—20-i határozata is. amely a munkásosztály vezető szerepének erősítésé­ről, helyzetének további ja­vításáról irányelveket foga­dott el. Nem véletlenül hang­súlyozta a Központi Bizott­ság: „A munkásosztály veze­tő szerepének alapvető felté­tele: forradalmi élcsapatának marxista—leninista ideológi­ája, a párt és az osztály szo­ros kapcsolata, s ezen belül a munkások kellő részaránya a pártban." És különösen alá­húzza ez a határozat, hogy a Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a munkások arányának javítását a párt tagságában. NEM LEHET OLYAN MAGAS a „mérce” nem ál­líthatják olyan magasra a követelményt sehol, hogy abba ne férjenek bele a ki­válóan dolgozó, példamutató, pártunk politikájával egyet­értő. s azért munkálkodni kész, programját magáénak valló, szervezeti szabályzatát elfogadó munkások. Hogy megfeleljenek a követelmé­nyeknek, sokat kell tenni ér­dekükben, segíteni a párt­szerveknek, pártszervezetek­nek. a pártcsoportoknak is! S, hogy a KB 1972 novem­beri határozata nyomán van előrehaladás, e tekintetben is. bizonyítja a fehérgyarmati járási pártbizottság pártépí­tő. ezt a munkát felelősen segítő-ellenőrző tevékenysé­ge is. Nemrégiben járási párt-vb elemezte mi is tör­tént a pártba lépés magasabb követelményeinek megtartá­sa, a párt munkásjellegének további javítása érdekében. Egy esztendő tapasztalata bi­zonyítja. ha érvényesül a következetesség, s elvszerűen történik az arra érdemesek­kel váló foglalkozás, ez csak hasznára-javára válik a pártnak. Úgy értékelte a vb, hogy a határozat megjelené­se után döntő változás követ­kezhetett be a tagfelvételi munkában. Ez elsősorban a tudatos előkészítésben. a tervszerűségben, a fizikai dolgozókkal való foglalkozás­ban. a fiatalok és nők köré­ben végzett politikai nevelő munkában mérhető. Nem lenne helyes elhall­gatni azt sem. hogy a hatá­rozat megjelenése után élég hosszú ideig bizonytalanság volt a pártszerveknél párt- szervezeteknél a pártépítő munkában. Ez abból adódott, hogy nem megfelelően értel­mezték a határozatot, keres­ték maguk is a magasabb követelményt jelentő mércét, következett továbbá a terv- szerűtlenségből. hiányzott a megfelelő előkészítés, de ta­pasztalható volt bizonyos várakozás is. Emellett voltak, akik tartottak a felelősség­től. Hogy mindez miért kö­vetkezett be? Elsősorban azért, mert ilyen tekintet­ben új volt ez a tagfelvételi munka. ŰJ „VÄGÄNYRA” KEL­LETT AtALLNIOK, leszok­ni a régiről, s egy igényesebb felelősségteljesebb munkás­stílust kialakítani, meghono­sítani a pártépítő munkában. Olyan normákat kidolgozni, érvényesíteni, meghonosítani, amelyek megtartása a pártot, mint a munkásosztály irányí­tó szervezetét erősíti. Az új, magasabb követelményeknek megfelelő pártépítő munkát gátló okokat a fehérgyarma­ti járás pártszervezeteiben a múlt év közepére sikerült megszüntetni, s az új maga­sabb követelményeknek meg­felelő látás- és értékmódot kialakítani. Ennek nyomán sikerült a pártépítés színvo­nalát javítani. Tavaly 58 új párttag lépett az MSZMP so­raiba. Ez a járás párttagsá­gához viszonyítva 2,8 száza­lék. Közülük 45 a fizikai munkás és 17 a nők száma. Értékelésük szerint javult az új párttagok iskolai vég­zettsége is. Egyetlen olyan új párttag sincs, akinek ne lenne meg a 8 általánosa, s növekszik a közép, illetve a főiskolát végzettek száma is» Nem mellékes, hogy az 58 új párttag között szép szám­mal vannak fiatalok. A 18—26 év közöttiek száma 36. És ugyanennyi a KISZ- tagok száma is. Ezzel szem­ben viszont csak 22-őt aján­lottak a KISZ-szervezetek. Ez részben azért van, mert több helyen a pártszerveze­tek sem „ragaszkodnak” ah­hoz, hogy a KlSZ-tagot a szervezete ajánlja. SUMMAZVA AZT LEHET MONDANI, hogy a párthatá­rozatok következetesebb ér­vényesítése eredményéként javult a pártépítő munka színvonala, s azok a pártta­gok, akik a fehérgyarmati járásban kerültek tavaly fel­vételre valóban megfelelnek a párt által előírt magasabb követelményeknek. Farkas Kálmán A Gagarin brigád Pékek a kiváló címért A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat az illetékes szer- vektő' — minisztérium, szakszervezet — megkapta a Ki­váló Vállalat kitüntetést. A fennállása huszonötödik évébe lépő koilektiva először húsz éve, 1954 lett kiváló. Az öt sütőipari vállalat közűi melyek most hazánkban kiváló címet nyertek, az ő teljesítményeik messze a leg­jobbak. Kinek köszönhetik ezt elsősorban? A nyíregyházi kenyérgyár dolgozói tettek érte a legtöbbet, mondják a vállalat vezetői. És a kenyérgyár koílekti/áján belül? Ezt már Horváth Sándortól, a kenyérgyár üzemvezető­jétől kérdezzük. Azonnal válaszol: a Gagarin brigád. Lássuk tehát ezt a húsz embert. A „süteményesek“ A délutáni műszakban benn van mind a húsz fő. Itt tepertős pogácsát szag­gatnak, amott a foszlós ka­lácsot hűtik — csak így szál­lítható. Magyar Sándorné és Sinku Józsefné szorgalma­san csomagolják a több na­pig frissen maradó Favorit kenyeret a külföldi celofán­zacskóba. A dagasztógépek acélkarjai kísértetiesen em­beri mozdulattal keverik a tésztát a forgó üstökben. Kint a kapu előtt tizennégy gépkocsival jöttek friss, ke­nyérgyári kenyérért. Egy környékbeli nénike a portá­nál kérdezi: „Nem lehetne egy kis intenzív kenyeret kapni, édeském?” A sütemé­nyes brigád elég nagy terü­leten dolgozik. Kocsis György, a jelenlegi brigád­vezető elmondja, hogy már háromszor nyerték el az aranyi elvényt. A harminc- kétéves, sovány fiatalember hét éve került ide a nyírbá­tori üzemből. Azóta folyto­nosan tanul. Hogy miért, azt a munkán mutatja be. Először Hutzmann Ilonával nézzük a laboratóriumi mun­kát Az új lisztet beteszik egy vasdobozba, egy órán át áH 130 fokos hőn, aztán megmérik a vízvesztesé­gé*. Ettől függ. milyen technológiai változtatással csinálnak belőle friss, jó sü­teményt. Mert itt nincs idő tudomá­nyos intézeteket megkérdez­ni. Mindenki egy kicsit mű­vésze is a szakmájának. Már ismerik az anyagukat. Ha a Bszt minősége egy kicsit T izennyolc évvel ezelőtt fogta magát, és leköl­tözött Budapestről Ko- esordra. Egy százszázalékos fővárosi, akinek családja is odavaló, ott született, tanult, sőt mi több, jó munkája is volt. Igaz, ingázott a XX. ke­rület és a János kórház kö­zött, de nevét ismerték a röntgenológusok is, a tüdő- gyógyászok is. Akkor hát miért költözött él? Egy esztendeig körülbelül ezt kérdezgették a szálkái orvosok is, de a nyíregyházi kollégák körében is latolgat­ták: küldték? Vagy jönnie kellett? S ha igen, miért? — Nem áldozatból, nem missziósként érkeztem. A tör­ténet lényegében ropnant egyszerű. Az orvosi pályát hivatásnak tekintettem rr/n- dig. Budapesten ugyan vol­tak lehetőségeim, de törek­véseimhez szűknek éreztem. Mielőtt döntöttem, két hétig Kocsordon voltam, hogy tá­jékozódjam. Láttam, a tü­dővész elleni küzdelem ak­kori szakaszában orvoslási és tudományos ambicióim szá­mára nincsenek határok. Nem volt ebben semmi, hősi, sem­mi patetikus. Az életemet a gyógyításra tettem fel, a megye ehhez adta a lehető­séget. Hét esztendő Kocsordon Vannak időszakok, amikor egyedüli orvos. Igazgató, és segédorvos egy) személyben, ak- inspekciózik. injekciókat ad reménytelen esetekkel küzd tudományos dolgozato­kat ír. Közben meghökkentő élmények. Egy tejesbárányt kap húsvétra. Képtelen le­vágni. Csak nő, növekszik, és egy idő múltán ott áll előtte Megyei pecsét a diplomán egy hatalmas kos, amit vé­gül egy tangazdaságnak ad, mert nem tud mit kezdeni vele. A városi, a fővárosi életforma megváltozik, belo­pakodnak a vidéki élet ele­mei, mind több kapcsolata lesz az itt élő emberekkel, s nevét nemcsak a volt bete­gek és kollégák ismerik, dr. Pálfy Roland a magasan kvalifikált szabolcsi orvosok névsorának elejére kerül. — Igaztalan dolog az, ha Szabolcshoz mindig rossz mellékízű jelzőket illeszte­nek. A történelmi múlt — elmúlt. Talán éppen a sok rossz jelző eredményezte, hegy létrejött egy ördögi kör. ami azt szülte, hogy ideköl­tözni száműzetés, és ide csak az jön. akinek másutt nem telik többre, mint a napi kis feladatok teljesítésére. Úgy érzem, ezen túlleszünk las­san. Őszintén mondhatom, saját életemmel példázva: ebben a megyében az ember kiteljesítheti saját elképzelé­seit, kapcsolatban maradhat az országoK vérárammal, sőt megmarad a világ tudomá­nyos körforgásában is. Ter­mészetesen ehhez elengedhe­tetlen. hogy az embernek megmaradjon az igényessége megtalálja a munkájában is a sikert. Milyen keserve« szó ez: si­ker. A tüdővész megyéjében ott küzdeni sok hasonlóan elhivatottal, néha az évtize­des elhanyagoltak haldoklá­sát csupán könnyítve. Inté­zetben és gondozóban, ahol elmarad a látványosság, nem látható a bravúr. Napi ke­mény újrateremtődések kö­zepette dolgozni, hogy talán tíz' vagy tizenöt év múlva a statisztikát olvasó számára váljék nyilvánvalóvá az erő­feszítés eredménye. Nem pén­zes pálya, olyan, ahonnan gyorsan elmenekülnék, akik­nél nem esik egybe a szak­ma és hivatás fogalma. — Amikor épülni kezdett a nyíregyházi szanatórium, akkor kértek: vállaljam el a vezetését. Kocsordon dolgoz­tam, de végigizgultam az épí­tést, ott böngésztem a beren­dezési normákat, vagyis megadatott ami keveseknek: a keletkezés során a megyei igényeknek, a szándékaim szerinti legjobb elképzelé­seknek megfelelően beleszól­hattam a munkába, egy 300 ágyas intézet megtervezésébe. Merem mondani, 10 évvel ezelőtt, amikor a szanatóri­um megnyílt, már egy orszá­gosan is kimagaslóan szerve­zett gondozóhálózat műkö­dött Szabolcsban. És meg­voltak azok az orvosok, akik­kel a tbc felszámolásának utolsó szakaszához lehetett hozzálátni. Megdöbbentő volt, éppen ebben a megyében mérni, milyen hatalmas ered­ményt hozott a munkánk, amely ekkorra már nemcsak a szakemberek számára volt látható. És lejátszódott egy folya­mat dr. Pálfy Rolandban, amely nem volt látható, és amit pontosan megfogalmaz­ni aligha lehet. A hivatás betöltésé, a kollégákkal együtt megtett út sikerei, a kikerülhetetlen kudarcok, a betegek ezrei, akikkel köz­vetlen kapcsolatba került, a fiatal orvosok, akik mellette nőtték ki magukat, a megye egészségügyi térképén a be­teg gócok fogyása végképp idékötötték érzelmileg is. — Nem szeretem az olyan fogalmazást, hogy megfogott a táj, hogy ideláncolnak az itt élők. Ezek formulák. Meggyőződésem, hogy egy ember számára a valahová tartozás nagyszerű érzését az teremti meg, ha abban a közegben maga is kiteljesed­het, ahol adhat tudásából, és ahol ezért fogadják el. És a folyamatban nem lehet megállás. A tbc elleni harc után most a daganatos meg­betegedések megelőzése, gyó­gyítása áll előttünk. Felké­szültünk erre, országosan is elismert, jól képzett orvos­karral, műszerekkel, és ta­lán másokat időben megelőz­ve. Az igazgató főorvos aszta­lán ott a „Szabolcs-Szatmár megyéért” kitüntető elisme­rés. Őszinte örömmel fogad­ta, hiszen a szakmai elisme­résnél is több talán, amikor egy megye társadalmának véleménye látható és fogható formában a dolgozóasztalra kerül. Nem dísznek. Egy táj és egy ember munkában szü­letett összetartozásának bizo­nyítékául. A megye pecsét­je az orvos diplomáján. Bvcget Bajos Bajos gyengébb, hűvösebb vízzel dagasztanak. Ez helyrehozza. A különbség 23 és 28 Celsi­us között néhány tized csak, de ezt meg is kell tartani a gépek segítségével. Mindenki nieós Kostyál Mihályné, Szegedi Mária 1966 óta, 19 éve« ko­rától dolgozik itt, 68-ban szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt. Kislánykora óta legjobb dolgozója a bri­gádnak. Mire büszke? — Ha az éjjeli műszakból hazamegyek és a friss kifli­ből viszek a férjemnek és a kislányomnak, akárhonnan veltem, az biztoson jó. Dagasztás, sütés, készter­mék fölött munka közben, a brigád bonyolult munkaköri elosztása szerint mindenki minőségellenőr is. Láttuk Kurucz Györgyit, amint a szalagról lejövő zsemléket a csomagolóládába ereszti. Még forrók, ezért egy bőr­kesztyűt visel. De az ujjai ki vannak vágva a kesztyűnek, hogy még a hőfokáról is megérezze, melyikkel lehet valami hiba. És ezek a dara­bok könyörtelenül a bal lá­dába, a selejtbe ugranak ke­ze alól. Az igazi meglepetés Zuró- csik Lajosné „raktárában” vár. Itt fut át minden ter­mék: napi százötvenezer zsemlének megfelelő a bri­gád kezéből. De hányféle! Csoportonként van vizes sü­temény — például a kifli — tejes, tojásos, egyszerű vajas és ennek különféle változa­tai, például omlósok, kalá­csok, Még egy munkalap ki­állításához is sütőipari ügyesség kell, mert például csak a tejes sütemények ti­zenötfélék. Negyven centiméi er V A brigádvezetőt a tagok Miseinek becézik, valami kö­zös filmélmény hatása alatt, ahol nagyon hasonlított rá a főhős, ötezer forint körül keres. Aki irigyli, jöjjön he>J lyette dolgozni a melegben, ésszel, tudással és például vasárnap, otthagyva az ebé­det, féltizenegykor már le­gyen a munkahelyén, hogy a fogyasztóknak hétfőre friss süteménye legyen. Ilonka, a laboránsnő egy­úttal KISZ-titkár is. Hat fi­atal van, abból három KISZ- tag. Van közöttük, aki a ti- szadobi gyermekvárosból ke­rült ide. Eddig mind bevált, de éppen most járt a KISZ- titkár Dobon, hogy a jelent­kezőkről megállapítsa, test­alkatukban megfelelnek-e a nehéz szakmának. Egy kis­fiú, igen kis termetű létére jelentkezett: Megnézte: jó. Ezzel is úgy járnak majd, mint egy nemrég újonnan, felvett tanulóval, aki az el­ső évben negyven centimé­tert nőtt. (A szó szoros ér­telmében jó kenyeret adtak neki.) Ez a fiú egyébként azt is mondta, azért is sze­retne pék lenni, mert itt jó meleg van. Aztán elárulta, hogy szomorú gyermekkorá­ban nagyon sokszor fázott „De itt nyáron is meleg van ám!” Nem baj, mondta, vál­lalom. Kiderült, hogy a gyermekváros sütő tanmű­helye előtt ólálkodik minden ráérő idejében. Megnézték: „Jó pék lesz belőle!” A negyedik arany összefoglalva: a Gagarin brigád húsz emberében a sütőipar igazi művészeit ta­láltuk meg, nem lebecsülve á velük versengő váltóbri­gád, a Kossuth érdemeit sem. Az üzemvezető szerény szavakkal búcsúzik: „A váW lalat évi «zázötvenmilliös termeléséből a mi kenyér­gyárunk huszonkét milliói a nem jelentős összeg látszó­lag, még akkor sem. ha hoz­záteszem a kisvárdai másik kenyérgyárunk másik ugyan­ennyi értékét, az a rekon­strukció, az új gépek és tech­nológia itt nagyon sokat se-' gített. A KSZ-titkár hozzáfűzi: — Ezekhez a technológiákhoz sen érteni is kell. Az űrhajós nevű brigád minden tagja tanul, mindéi* tagja társadalmi munkát vé-J géz. És megígérték, hogy a majd százféle süteményből egy rossz darab sem kerül ki a kezük alól. Ezután sem. Mert a negyedik aranyjeH vény kötelez! Gesztelyi Nagy Zoltáa csöndeseit gépekhez, a természete-' A legjobbak között emlegetik Békési Lászlónét a Csepel Mo^ torkerékpárgyár nyírbátori üzemének köszörűsét. Nagy figye^ lemmel és pontossággal munkálja meg az apró csavarokat. * (Hammel József felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents