Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
ÄBLET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLE* fíN. «dreh» Wl Taggyűlés után Moliére Kemecsei fiatalok hétköznapjai Forradalmi tett ma Becsülettel, örömmel dolgozni NAGYON KELLENEK A GÉPEK a Keitiecsei Állami Gazdaságban. Az időjárás szorosra húzta a határidőket. A gépműhely udvarán és szerelőcsarnokában megfeszített tempóban dolgoznak a szerelők — zömmel fiatal szakmunkások. — Szocialista brigádban dolgozunk évek óta. — Hegyes Gábor üzemmérnök rámutat néhány fiatalra. — Most hat új jelöltünk van, ha a brigád felveszi őket, már tizenhatan leszünk fiatalok. Szeretnénk majd egy ifjúsági szocialista brigádot alakítani... ; Ónodi Istvánnal, a gazdaság KlSZ-alap- szervezetének titkárával mentem a gépműhelybe. Csonka Ottó KISZ-titkár hónapok óta béteg, így ő helyettesíti. Előzőleg Magyar Sándor párttitkárral és Novák József szak- szervezeti titkárral beszélgettünk: milyen a fiatalok, a KISZ-szervezet a gazdasági és pártvezetés viszonya. Nem tűnt mesterkéltnek a véleménye: jó a kapcsolat. A műhely fiataljai néhány percre abbahagyták a munkát. Majd behozzuk — mosolyog Blaner Sándor. Ö az egyik brigádtagjelölt. — Négy éve dolgozom a műhelyben. Itt voltam tanuló, tayaly szabadultam fel. Amikor szakmunkás lettem, átléptem a gazdaság KlSZ-szervezeté- be: addig az iskolában voltam KISZ-tag. Úgy érzem, a mi társaságunk nagyon jó. Sokat vagyunk együtt — dolgozunk, szórakozunk ... Fekete Gyula szakmunkás-bizonyítványa is friss keletű, ö Ibránybói jön mindennap. — Eddig még talán egyetlen összejövetelről sem hiányoztam. Nyílván nehezebb, mint a helybelieknek, de szívesen csinálom ... nem szeretnék kimaradni semmiből. „Ha valamit kérünk tőlük, nem szoktunk csalódni. Aztán a kölcsönösség alapján ez fordítva is igaz” — mondta néhány perccel azelőtt Magyar Sándor párttitkár. ' — A gazdaságtól mindig bátran kérünk H aggyűlés van. szólunk, s az autóbusz má- r. idul a gazdaság hűtőtárolójába, hozza az ott dolgozó KISZ-eseket. „Az ifjúsági törvény alapján elkészítettük ez állami gazdaság intézkedési tervét — tér- n hetesen a fiatalok aktív részvételével. Ez é\ ’anuárjában már a módosításon dolgoztunk.” ' — AZ EREDETI INTÉZKEDÉSI TERVBEN volt néhánv dolog, amit nem ártott kissé megreformálni. Ilyen volt például a különféle K TSZ-kitüntetésekkel járó jutalomszabadság Javaslatunkra ezt felemelték Vagy a szakma’ versenyeken részt vett és díjazott fiatal dolgozók jutalmazása. Eddig órabéremelést kaphattak jutalmul — viszont nem mindenki orábérért dolgozik. Most aztán tíz napitól egy haviig terjedő átlagkeresetet kaphatnak a nyertesek — a verseny szintjétől és helyezéseiktől függően. Az olajos ruhás fiatalok egyre jobban felengedtek higgadtan vagy hevesebben egymást kiegészítve magyaráztak. — Mindössze harminchat KISZ-tagunk van nem sok ez a gazdaság százötven- kétszáz fiatal dolgozójához képest Viszont a munkahelyek távolsága a területi széttagoltság miatt kevés fiatal lépett be hozzánk zö—mel otthon, a községükben KISZ-tagok így is két csoportot kellett alakítanunk. Az egvik itt. a központban, a másik a hűtőtárolóban működik — Tulajdonképpen része vagyunk a ke- mensei KISZ-szervezetnek. Négy alapszervezetet — a községit, a GEV-telepét. a téeszét és ’a miénket — .irányít a csúcsvezetőség. Ha munkáról van szó. megmozdul mindenki. — így volt a kemecsei ifjúsági ház építésénél is. Már az épület környékének parkosításánál tartunk. Ezt elvállaltuk magunk, pontosabban a tároló KISZ-csoportja. Pedig közöttük nincs is kemecsei... A fásítás anyagi terheit a gazdaság vállalta. — Kevesen vagyunk, de nem szeretjük a tespedést. Egy kezemen megszámolom azokat, akik nálunk nem szívesen vesznek részt a megmozdulásokon. A taggyűlések hangulata a legjobb példa: néha olyan parázs vita alakul ki, hogy alig győzzük abbahagyni... Persze a téma válogatja. — Azon vagyunk, hogy minél kevesebb olyan fiatal legyen, aki a tagdíjfizetésben látja a KISZ-munkát. Nemrégiben is volt egy eset. Egy fiatalt megkérdeztünk: „Akarsz velünk dolgozni?” Amikor válaszképpen csak a vállát vonogatta, megköszöntük az eddigi tevékenységét... Kilépett a KISZ-ből, Nem bántuk meg a szigorúságot. Most négy jelentkezőnk van. — Két héttel ezelőtt úgy szerveztük a taggyűlést, hogy annak befejeztével autóbuszba ültünk, és irány Nyíregyháza. A gazdaságnak van harminc színházbérlete, azzal néztük meg a Csokonai Színház két Moliere-darab- ját. Évente többször is megkapjuk a bérleteket ... — A tayalyl tize”Vü»noezer támogatást megtoldottuk a magunk keresetével. ősszel a más területen dolgozó fiatalok is almát szedtek Vállaltuk a szombat-vasárnapi munkát — szükség volt a munkaerőre. A TERVEKRE FORDUL A SZÓ. Ónodi Tstván lendülettel sorolja. — A Forradalmi Ifjúsági Napok rendez vényeibe mi is bekapcsolódunk. Beneveztünk a sportversenyekbe, szeretnénk részt venni, mint az eddigi években, a motoros hálastafétában. Március huszonegyedikén lesz az új KISZ-tagok fogadalomtétele. Az ünnepély rangját szeretnénk emelni azzal, hogy a kör nyező községek KISZ-eseit is meghívjuk. Es téré pedig fáklyás felvonulást tervezünk. A műhelyből a fiatal mérnök kíséretébe távoztam Beszélgettünk még sok mindenről, s végül megjegyezte: — Szervezni is, dolgozni is tudnak a fiatalok, csak lehetőséget kapjanak. Én tagja vagyok a községi tanácsnak is, látom: a fiatalság sokat tett a községért, a gazdaságért eg; aránt. És még többet is tehetünk... Tarnavölgyi Gyöur 1 SZABOLCSI LÁNYOK. (Hammel József felvétele) Munkásokkal, téeszfiatalokkal, főiskolásokkal beszélgettünk forradalmiságról, hazwí fiságról. Évszázados súlyuk miatt, vagy mert szónok senki nem akart lenni a beszélgetők közül — ritkán mondtuk ki a két szót: forradalmiság, hazafiság. De beszéltünk munkáshétköznapokról, a munkáról, ami eldönti, hogy mire teszi az ember az életét MŰIK GYULA NYÍREGYHÁZI MUNKÁS, LAKATOS A VAGÉP-NÉL. — Elgondolkodtam már rajta, hogy vajon élnek-e forradalmárok ma Magyarországon? Nincsenek látványos feladatok, világmegváltó nagy lehetőségek — dolgozni kell becsületesen, örömmel, ez ma a forradalmi tett. Mert akkor tudom, mire tettem az életem. Lakatos vagyok kilenc éve, nem adnám semmiért a szakmám. Tanácstag vagyok a szakszervezetben, a munkások képviselője. Nem könnyű, de mindig csak egy dolog van előttem: be kell bizonyítani az igazunkat. Amit nagyon akartunk, még mindig valóravált. Arra még soha nem gondoltam, hogy nekem példaképem legyen. De amit valaki jobban tud, vagy szebben csinál, azt szeretem ellesni. Egyik munkás ritkán irigyli a másikat, de még magasabb beosztásba sem vágyunk.’ Azt az embert tiszteljük, aki bennünk is tiszteli a munkást. Sokszor hallottuk mi már az igazgatónkat, de kérdezze meg a munkásokat, arra emlékszünk legjobban vissza, amikor tízórai időben leült közénk és beszélgettünk mindenről, ami a szívünket nyomta. Én a munkával magyarázom a hazafisá- got is. Segítjük az ország fejlődését, vagy hátráltatjuk a rossz munkával. Aki reálisan gondolkodik — annak nem nagy ügy, hogy máshol micsoda kocsik vannak, meg milyen az életszínvonal. Történelmünk, de a mi munkánk eredménye is minden kudarc és minden előrelépés. MOLNÁR TERÉZ, SÉNYŐI TÉESZTAG — Sok kérdésre nem tudok válaszolni, pedig én is érzem, illene tudni ezeket a dolgokat. Petőfit régen tanultuk az iskolában, március 15-ről sem sokminden jut eszembe már. Egy igazságot azért nem felejtek: Nehéz igazán élni. de jó — így mondják mifelénk. Igazán élni, úgy érzem, becsületes munkát jelent. Itthonmaradtam a faluban, a téesz kertészetében, nem vágyok el innen, bár én már dolgoztam Nyíregyházán is, tudom milyen a bejáróélet, nem is vállalom többet. Megtalálom a számításomat, nincs sok gondom itthon Csak a szabad időmet tudnám iobban kihasználni. Mert ez a legnehezebb faluhelyen. A múltkor szóltam egy gyűlésen, hogy miért nem működik a klub, miért nincs álunk is bál? Tudja mit kaptam? A többiek kinevettek, a KISZ-titkár meg azt mondta, hogy nagyon elvadult az ifjúság, nem érdemük meg a szervezést. Hát akkor fogadtam én neg, hogy többet soha nem szólok. A nagy forradalmárok nevét elfelejtettem, mai emberek közül azt tisztelem, aki mellünk áll, aki tudja, mit ér a munkája, meg naga. ÚJVÁROSI TAMÁS MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLÁS — Szabad időmben gyakran olvasok verseket, az irodalmi színpad műsorain el is nondtam már néhányat. Szeretem Petőfi forradalmi költeményeit, szeretem, de egy kicsit már messze áll tőlem. Elhiszem, tisztelem, becsülöm érte, de más volt az a helyzet. So- :cat gondolkodtam már rajta, hogy vajon ilyen netőfik hiányoznak közülünk ma? Aztán be leéli látnom, hogy nem. Petőfinek véleményem szerint ma sem lenne egyszerű dolga. Talán ppen azért mert nyugalom van, kenyérért em kell sorbaállni, nem kell harcolni min- lennapi dolgokért. Az, ami évszázadokon ke- \sztül élet-halál kérdése volt, ma természetes lolog. Ej is puhultak egy kicsit a mai emberek, látom magunkon főiskolásokon. Olyan kevés az igazán lelkesedő ember. Pedig ma is szükség van rá, talán jobban mint máskor. Azt az embert tisztelem, aki rendesen dolgozik, műveli magát — többet akar, mint ami éppen szükséges a kötelező léthez. Foglalkoztatja mindig valami új, amivel több lehet, mint tegnap volt. Nem merném állítani, hogy minden fiatal az ilyen ember mellett dönt. Mert sajnos sokszor az a jó fej. aki akkor is mer hőbörögni. amikor csendben szólni kellene, akinek pénze van. és divatos ruhája. Előttük nehéz beszélni forradalmiságról. Eltorzult szemlélet ez. a tartalom mellőzése. Nem vagyok én pesszimista, de úgy látom. hogy még nagyon sok helyen úr az „én”! — és csak utána jön valahol a többi, a közösség érdeke. Vietnami diákokkal tanultunk, dolgoztunk. Néha már megdöbbentett a lelkesedésük, mintha összebeszéltek volna, egy sem volt. aki kilógott volna a sorból. Hát ezt hiányolom én egy kicsit, az összetartást, a másik ember tiszteletét. Pedig minden fiatal tudja a jót. a helyes emberi magatartást, csak nem mindig úgy élünk. Nem kell valamilyen emberfeletti, haláltmegvető bátorsággal véghezvitt cselekedetre gondolni, csak meg kell találni a hétköznapi kis célokat a boldogulásban. Műik Gyula lakatos Újvárosi Tamás főiskolai hallgató / 9 A ma forradalmisága más mint a tegnapi forradalmiság. Helytállást jelent a munka-, padnál, a földeken, az iskolapadban. Országban nemzetben, nemzetköziségben való gon-, dolkodást jelent, és szólásra kötelez a legkisebb közösség ügyes-bajos gondjaiért, az országi ' fejlődéséért. Kolláth Adrienne i é Molnár Teréz tsz tag
