Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
f. otflaí fcTTFT MAGYáRnnerMg — VASÁRNAPI ' MELLÉRT .CT 1973. mlrcfm ft. Nyíregyházi utazások (2.) A város régi lakói A Jósa András múzeum idó'szakos kiállításai Az óriási kiterjedésű hyíregyházi határban a XVIII. század közepe táján Csak néhány jobbágycsalád szántott és legeltetett. Beljebb, Szabolcs megyében ugyanilyen nagyságú földdarabon öt-hat falu is szerveződött, s ötször-hatszor annyi parasztcsalád tengette életét és hajtotta a hasznot földesurának. Hogy Nyíregyháza földjének nagy része miért maradt műveletlenül, annak számos oka Volt. A törökvilágban gyakran elkalandoztak erre a török portyázók, több kis falut felégettek, lakóikat elhurcolták, úgy, hogy e kis települések közül jó néhány nem is volt többé képes lábra kapni. De pusztították ezt a Vidékét a német és magyar zsoldosok is; 1588-ban a király telekiek a tokaji és káliói katonákat vádolják a megyei vizsgálóbizottság előtt: „Ha elpusztulunk is, őmiattok pusztulunk, nem az török miatt.” A következő évszázad a hajdúszabadságok védelmében kifejtett görcsös akarat és elvesztésük miatt a lakosság nagy részének elsodródása jegyében folyt le, aztán következett a Rákóczi-féle szabadságharc nagy vércsapolása, majd pedig a gyéren lakott Alföldre és a török alól fölszabadult Délvidékre való migráció. Nyíregyhá- 3a pusztán maradásának a történetieken kívül bizonyára természeti okai is voltak: a határ egy részén szabadon vitte a szél a futóhomokot, más részét pedig időnként a belvizek és a Tisza áradásai rabolták el. A hatalmas birtoknak lakosság nélkül nem volt értéke, ezért határozta el Károlyi Ferenc 1753-ban, hogy Nyíregyháza határát betelepíti gazdagabb népességű vidékekről való lakossággal. A közhiedelem azt tartja (s ezt a városról szóló eddigi helytörténeti művek is megerősítették), hogy a régi és az új Nyíregyháza között nincs semmiféle lakosságbeli folytonosság, kontinuitás, mert vagy azt mondják, hogy a helység a telepítés előtt teljesen pusztán állt, vagy pedig hogy az a néhány cseléd, amelyik itt élt, kénytelen volt elköltözni, elhagyni lakóhelyét. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. 1752-ből és 1754-ből több népösszeírás is rendelkezésünkre áll, s ezek azt bizonyítják, hogy Nyíregyháza régi lakói elvegyültek a nagy tömegekben ideáramló szlovák és más nemzetiségű új lakossággal. Az egyik 1754-beli összeírás a helység régi lakóit sorolja fel. Ha ennek a neveit összevetjük az 1752-ből való jegyzék adataival, azt látjuk, hogy közvetlenül a telepítés megindulása előtt mintegy 600 lakosa volt Nyíregyházának. s közülük valami 400 itt is maradt eredeti lakóhelyén. A régi lakosokat felsoroló 1754-beli ösz- Bzeírás több szempontból is érdekes. A vezetéknevek jelentéstani vizsgálata ugyanis egyrészt feleletet adhat a lakosság régebbi etnikai összetételéről föltett kérdésekre, másrészt a korábbi évszázadokban lefolyt népmozgalmakra, foglalkozási viszonyokra Stb. Nyíregyháza lakóinak korabeli felekezeti megoszlását tárja elénk a családok vallási hovatartozásának feltüntetése (11 katolikus, 35 görög és 49 helvét hitvallású családfőt említenek), az összeírásnak egy másik sajátsága pedig helységünk történetének egyik legizgalmasabb mozzanatához, a bokortanyák kialakulásához nyújt felbecsülhetetlen értékű adalékokat. (Az összeírás megyei levéltári jelzete: Fasc. 55. No. 436. 1754.) Lássuk tehát, kik voltak Nyíregyházán 1754-ben a helység régi lakói közül! Katolikusok, belső szálláshellyel rendelkezők (a latin keresztneveket lefordítva, a vezetékneveket betű szerint közlöm): Thót Márton, Sipos István, Molnár György, Mészáros János. Bocskoros Mátyás, Turcsányi Mátyás, Serfőző Péter, Kovács Jakab szolga, Szajkó György szolga; külső (hatáfbeli) szálláshellyel rendelkezők: Baranyi János, Bakancsos István. — Görög katolikusok, belső szálláshellyel rendelkezők: Dankó János szolga, Szőke György, Szűcs Tamás, Sohajda Ferenc, Orosz Ferenc, Lipcsey Ferenc nemes, Napkori Tamár, Serfőző József, Gullyás Mihály, Bodnár János, Jakab Tamás, Borús Ferenc, Lipcsey Dániel nemes, Szkubán János, Nagy János; külső lakóhellyel rendelkezők: Király János, Szabó György, Artánházy Sándor, Szűcs László, Kaskötő János, Ungi János, Bihari Sándor, Szabó György, Takács Lukács, Jó Ferenc, Kerecsényi György, Deli Ferenc, Orosz Jakab, Kakas Pál, Peter Ferenc, Oláh István, Gilebon János, Belicza dien György, Cziffra Mihály, Bakacs Jánös. — Helvét hit- vallásúak, belső szálláshellyel rendelkezők: Hegyessy János, Veres János, Fintor István, Fiiep Mihály, Fejér János nemes, Molnár Abrahám nemes, Balog Mihály, Biri János, Biri György, Pálóczi János szolga, UH Mihály, Nagy Ferenc, Móricz György, Bika Ferenc, Balog Mihály, Balog István, Ribarri István, Laskay János nemes, Győri Gáspár, Luka István, Liszkay István, Ladányi Mihály, Asztalos Mihály, Móré Mihály, Varga István, Szűcs András, Balog Mihály, Pócsi János, Gesztenyi Mihály, Kolláth Mihály, Kónya István, Dórás Vekerdy János, Bazsa Ambrus, Őri István, Gönczy Mihály; külső szálláshellyel rendelkezők: Fábján István, Tóth Péter nemes, Fekete János, Lenkei Mihály, Varadi Sámuel nemes, Török Ferenc, Borbély János, Oláh János, Pap István, Cseke György nemes, Bak György nemes, Kereky Péter nemes, Kereky András nemes. Az összeírást ’ 1754. február 19-én írták alá, tehát éppen akkor készült, mielőtt megindult volna az új lakosság nagyarányú ide- áramlása. De a felsorolt régi lakosok közül sem volt már itt néhány, az összeírás szerint nemrégiben költözött el Molnár György Oros- ra, Mészáros János és Bocskoros Mátyás Napkorra, Nagy János Debrecenbe, Laskay János nemes a Kunságba, Ladányi Mihály Pagonyba, Gönczy Mihály pedig Lökre. A személyneveket ebben a korban (mivel a családnevek öröklődésével ekkor már Számolnunk kell) csak nagy óvatossággal szabad mondanivalóikról faggatni. Noha az összeírásban a vezetékneveknek ugyanazokat a jelentéstani csoportjait találjuk, mint ez idő tájt az ország bármelyik részén, két tanulságot mégis leszűrhetünk. A nyíregyházi lakosság korábbi hányattatására jól rávilágít a csoportokba tartozó nevek aránya, az, hogy a legnagyobb megterhelésű névtípus a földrajzi névből eredők csoportja, amely nevek tehát a korábbi származási helyre utalnak. A 95 családnévből 28 származik helység vagy megye nevéből, s többségük közeli vidékről való eredetre mutat: Napkori, Artánházy (Ártánháza ma Nyíradony pusztája), Ungi, Bihari, Kerecsényi (Tiszakerecseny), Biri, Ladányi, Pócsi, Őri stb., de vannak közöttük egészen távoli helyekre utalók is: Gönczy (Abaúj m.), Turcsányi (Nyitra m.), Baranyi, Laskay (Laska, Somogy m.) stb. A népesség mozgását egyébként a népnévi és az idegen eredetű személynevek is bizonyítják: Orosz Tőt, Oláh, illetve Szkubán, Belicza Ricu. A másik tanulság ugyancsak nem kevésbé fontos a régi Nyíregyháza története szempontja ból: az 1754-beli összeírásban szereplő veze téknevek többségének . folytonosságát (tehá+ viselőiknek Nyíregyházán lakását) a XVI. századtól kezdve ki tudjuk mutatni. Ez ped»^ azt jelenti, hogy nem kell komolyan vennünk az efféle korabeli híradásokat: Nyíregyháza annyira elpusztult, „hogy csak a szél fúido- gálná helyeit”. És az az utólagos megállapítás sem igaz, hogv helységünk 1753-ra „elhagyott tanyává törpült”. Mező András Az újjá Varázsolt Jósé András Múzeum a társintézmények közreműködésével Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, C;song- rád megyei Múzeumi Szervezet) rendezte meg időszakos kiállításait, melyek nem mindennapi művészettörténeti-képzőművészeti élménynyel gazdagítják a látogatót. Az újkőkor (i. e. - 4000—4200) ’ és a rézkor (i. e. 2500—1900) bálványszobrocskáit (ún. idoljait), áldozati edényeit, egyéb ,kultikus és használati tárgyait mutatja be. az AGYAGISTENEK című kiállítás. Az i. e. 4000 körül Dél- Balkán félő) érkező földműveléssel foglalkozó népesség fejlett kultúrájának középpontjában a termelékenység-kultusz állott. (Körösmenti leletek). A vaskos idomú istennő-szobrocskák (idolok), az ember alakú áldozati- és a hatalmas élelemtároló edények arról tanúskodnak, hogy mennyire az élet szeretet®, a születés csodálata irányította ezeknek az embereknek a gondolkodását. Már ekkor totemisztikus állat a szarvas. Gyakran díszítették edényeiket' vadászjelenetekkel, megmintázták lakóházaikat is. A formák változatosak: a félgömbös, a hosszúnyakú es a kalap formájú agyagedények fejlett művészi érzékről tanúskodnak. Az egyik edényen az istennő lefelé fordított karral űzi el a démonokat a tárolt élelemtől. A középső neolítikumban (alföldi, zselizi, bükki kultúrák) az istenség valódi arcát háromszögletű maszk helyettesítette az ártó vagy kegyes hatalom nem mutatkozhatott többé »fizikai mivoltában, csak stilizált, jelképpé vált formában (íme a címerpajzsok eredete!). Az edényeket színes, gazdag csíkozás (főként piros vonalak) tarkítják. A kései rézkorban (i. e. 2000—1900 körül) egységes kultúra alakult ki a Kárpátokban mérsékelten előtérbe került a földművelés. Az ábrázolásban újra központi szerepet kap az istennő-kultusz) ez az ún. báden-péceli kultúra). A budakalászi leletből származik a kocsi első európai ábrázolása is. Jelentős formagazdagodást mutatnak a halbárka-alakú edények, a kettős tálak, valamint az istennőt, mint az élet és halál forrását megjelenítő hamvvedreknek készült urnák. A Európában páratlan kiállítás már nagy sikerrel szerepelt külföldön, hazánkban először itt látható. Bizonyára nem véletlenül esett a választás VIGH TAMÁS kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaira: van valami időtlenül ősi, mitikus a 70-es években készült szobraiban. Bár évezredeket ugrunk, még- sincs törés: a félémelkedő vagy lezuhanó harcos, az igazsái|éptküzdő szellem vagy a kultikus babonákba menekülő tudatlanság, ft termékeny .^anya- vágj; ^ a démonikus halál, mint végső evidenci álc, itt »s eleven erővel formáltatok meg, azzal a stilizált realizmussal, mely a kőkorszakbeli szobrocskáknak is sajátja, k amely a naturalizmuson és a puszta absztrakción túl lehetőséget nyújt a művésznek, hogy az aktuális gondokat, problémákat az anyag tiszteletben tartásával örök időtlenségbe emelje. Ezt tették a század legnagyobb mestere!: Moore, Arp, Csáky József és ezt tanulta Vigh Tamás példaképétől, tanárától. Ferenczi Bénitől IS, akinek hatása a 60-as ^években készült rnunkáin még erősen érezhető. Vigh a tiszta formák, határozott vonalak híve: a testtartás, a ruharedőzet plasztikus e-eje kubisztikus megmunkálása a világos, egyértelmű mondanivalót szolgálja (Vándor, A tudomány szimbóluma). A béke hírnöke teli tüdővel fújja harsonáját, egész lényét, testét hátradöntve. nekifeszülve adja tudtul az örömteli hírt: béke van, szabadság. Az Angyal és a Karcsú torzó elvágyódást, felrönpenést kifejező figurái a győzelem istennőjére, a szamot- »akA: Nvkéré emlékeztetnek. Vigh ismeri a fizikai törvényeket, aszerint gvfiri az anyagot. Nem a cízellálás, a kalapálás a szembeötlő vörösrézlemez-domborításain, hanem a spontaneitás, a tektonikus, elementáris erőbehatás, mely által a rézlemez a gondolat rezonátora lesz ég nem másodlagos, eket- leges, jellegtelen közve ' őt. Fontos nála a mozdulat is: a pillanat iniehzításába sűrfli a teljességet, egyetlen gesztusba (Régész), zuhanásba („Ámor fáti”). Nyugtalan művész ő. aki kerüli a megállapodöitságot, stabilitást. Tálán csak az Alföld népe kivélel ezaló): a tájból kinövő subás, kucsmás. kalapos bálvihVdk egyaránt jelzik hagyományok iráhti hitét és a megkövesedett előítéletekkel szembeni ellenszenvét. (Bizonyára ezért nincs a figuráknak arcuk, ezért oly magukba roskadók.) A 70-es évektől kezdve formavilága megváltozik: gyűrt, hajlítgatott formákból, bronz- lemezekből építi fel szobrait. Mintha a hullámmosta folyópartok vonalai, az autókerékről lefröccsent, megszáradt sárdarabok formái, a kő tektonikus gyűrődései szolgálnának mintájául, mintha az ember gyűrűzése. küzdelme a lávaként rákövesedő léttel egyetlen, kozmikus, meghatározó élménve lenne. Még*s diadalittas. széttsugárzó műveket alkot (Életfa, Burjánzás), a termékenységet, a folyamatosságot dicsérőt (Déméter), tudja, hogy csak a* ember képes értelmet keríteni harcának, botorkálva haladni, ezért — úgy tűnik — szinte minden idetartozó kompozíciója emlékmű, tiszta, haladó eszmék mitikus hordozója. Várt ahol elvontabban fogalmaz és Stonehengét vagy az ősi nogány-magyar hitvilágot juttatná eszünkbe. (Ősök idézése, Egy ballada alakja), máskor a konkrét mondanivalót reálisabbat), fogalmazza meg (Dr. Szőnyi Tibor emlékműve, gipsz). Az érmék közül a Dózsa-sorozat, Petőfi, Avisenna, s a Híd a legsikeresebbek. A kiállítást Herczes Ibolva rendezte áttekinthetöeh, levegősen, jói érzékelteve a logikai összefüggéseket. Nem a teljesség bemutatása a célja, ft Szépmüiiészeti Múzeum modern műalkotásaiból rendezett kiállításnak, csupán a NX. sz-í képzőművészet színességét, gazdagságát próbálja felvillantani. Izgalmas találkozás ez; szemtől-szembe állni Chagall angyalfejű Bellájával, Picasso békegalambjávai, Léger UtÓl- érthetetlenül könnyed, ám konstruktív csendélet-kompozíciójával, Guttuso mosolygó tanulmányfejeivel. Léger, Picasso, Chagall, Guttusó képe? közismertek, ezért talán érdekesebbek á külföldön élő magyar származású művészek munkái, melyek közül sokat először láthatunk itt. Szász Pál két kompozíciója, a színek líraiságát hangsúlyozza, Feszt László Hal, valamint Lélekbúvár című kollográfiái organikus — gondolati művek: a sejtmetssetek mikroszkopikus világát, az életért folvó kíméletlen harcot idézik- A hollandiai De Stijl csoport tagja voll Huszár László, ölélkező emberpárja a geometrikus absztrakció kiemelkedő alkotási még 1918-ból. Péterdy Gábor és Kolos Vary Sigiámond (Kolozsvári Zsigmondi a hangulatokat, érzelmeket kiváltó foltfestészet, a Kart- dinszky eredményeit követő lírai absztraköié képviseli. A szobrászok közül Vörös Béla két kubista alkotása a legjelentősebb: kűtíiguréja és női feje, a geometrikus síkok és a lírai érzelmek szerencsés harmóniájából születtek éfi minden bizonnyal századunk legszebb magyar szobrai közé tartoznak. Passuth Krisztina rendezte a kiállításig Az esetlegesen összeválogatott anyag eleve magszabta lehetőségeit, mégis jobban ellep-» pontozhatta volna az egyes stílustörekvésekel azáltal, ha elkerüli a didaktikus csoportost» tást, ha nem törekszik ennyire a homogént» tásra. A 106 éves múzeum méltó módon ünnepú lí megújhodását csak gratulálhatunk és kívánjuk, hogy az elkövetkezendő éviekben ift hasonló magas színvonalú, tartalmas kiállításokkal örvendeztesse meg a képzőművészei rajongóit, barátait. Horváth Tamás Találkozások a szabolcsi közönséggel Beszélgetés Simándy J ózseífel Négyszer sújt a bakó, hogy fejét vegye Hunyadi Lászlónak. A színpadi halál után a közönség előtt meghajtó gesztusban félig még a jelmezes címszereplő él, de félig már maga a művész. Majd ahogy az ünneplés elcsendesedik, úgy alakul át a színpadi szereplő mindennapi emberré. A színpadról már nem Hunyadi László távozik, hanem Simándy József Előadás után, amikor a közönség számára véget ér az este. a színházi folyosón semmihez Sem hasonlítható zsongás kezdődik. Ruhatár-, kellék- és díszletpakolók között átvergődők ostromolják a vendégművész ajtaját. Az öltözőben még az előadás utáni fáradtsággal, de már maszk nélkül, szemüvegesen fogadja az autegramkérőket, gratulálókat, érdeklődőket. Először találkozott a nyíregyházi közönség operaelőadáson az európai hírű, s világszerte elismert tenoristával, Simándy József Kossuth-díjas. kiváló művésszel. A nyíregyházi Művészeti Hetek díszelőadásán a Debreceni Csokonai Színház vendégszereplőjeként mutatkozott be Erkel: Hunyadi Lászlójának címszerepében. — Első nyíregyházi fellépésemre talán kevesebben emlékeznek, jó néhány évvei ezelőtt oratóriumot énekeltem ebben a városkán. Operaszerepben először láttak a nyíregyháziak, de nekem már nem volt új ez a találkozás, nem ismeretlen közönség előtt léptem fel. Ha Nyíregyházára nem is, Nyírbátorba annál többet járok. Minden évben találkozom a szabolcsi közönséggel a Nyírbátori Zenei Napokon. Milyenek voltak ezek a találkozások, milyennek ismerte meg a szabolcsi közönséget? — Ahogy nekem sem volt ismeretlen ez a közönség, úgy éreztem, ez a kapcsolat kölcsönös, engem is ismerősként fogadtak. Gondolom, szerepet játszik ebben, hogy újabban igen jó minőségű lemezfelvételek készülnele, s a közönség már a személyes találkozás előtt megismeri egy művész hangját, szerepeit Nincs lehetősége egy művésznek — vágy ha így osztályoz, nem művész — arra, hogy közönség és közönség között különbséget tegyen. Nyíregyházán pontosan olyan szeretettel vártak, mint a világ bármely pontján. Még el sem kezdtem énekelni, máris megtapsoltak. Az ünneplés mindenhol egyformán jólesik, s ahogy végignéztem, zömmel valóban „személyes” ismerősöket találtam. A közönség nagy része a nyírbátori hangversenyeken is ott volt. A nyitány, majd a kórus bevonulása alatt a kulisszák mögött énekelt néhány hangot, majd közölte • rendezővel, ennyit szokott Skálázni előadások előtt. Egyformán könnyű, vagy egyformán nehéz-e minden szerep, vannak-e kedvencei? — Egy többgyermekes szülőnek mindig azzal a gyermekével kell a legtöbbet foglalkoznia, amelyik a legneveletlenebb. Kedvenc szerepről ezért lenne túlzás beszélni, mint ahogy nincs kedvenc gyermek sem. Mindig az a legkedvesebb, amelyikkel a legtöbb baj van, amelyiket dédelgetni kell. Szerzők szerint persze lehetnek kedvencek, ahogy az összes Verdi között az Othello áll a legelői. Ma este a Hunyadi volt a legnehezebb, ma éz volt a kedvenc. Az ön nevét a közönség elsősorban az úgynevezett klasszikus operák tolmácsolásával ismerte meg. A zenei lexikonok is Verdi és Wagner művek főszerepeit nevezik meg, mint leghíresebb szerepeit. Hallottuk azonban modern művekben is. Véleménye szerint a modern opera számíthat-e ugyanolyan közönségsikerre, mint a klasszikusok? — Igaz, hogy a klasszikus szerepek lemezfelvételei hoztak közönségsikert, a legtöbb levelet is egy-egy ilyen élmény után kapom a rádió, vagy lemezhallgatóktól. A modem opera sikerén vagy népszerűségén azonban kár vitatkozni, a jó művek legfeljebb az előadáson romlanak el, s az nem a közönségen, hanem a művészeken múlik. A múltkor például Szokolay új operáját, a Sámsont néztem meg, amit a közönség Is szeretettel fogadott. Újabban nem csak a nagy színpadokon, hanem a legkisebb falvakban is fellépnek az operaénekesek úgynevezett keresztmetszetekkel. Hasznosak-e, vagy éppen elidegenMek ezek a programok, amelyek a teljes műnek csak egy-egy részletét ragadják ki? — Jól ismerem ezeket a műsorokat, ért, ift felléptem ilyen programokon, s nagyon hasznos népművelő feladatnak tekintem. Nem egy példa igazolja, hogy egyből nem lesz Valaki született operarajongó. A legtöbben hallanak valamikor, valahol egy szép operaáriát, s ettől támad fel érdeklődésük; hogyan folytatódik vajon az az egy ismert melódia. Az opera történetének stílusváltozásai jSl megfigyelhetőek. Változik-e vajon egy-egy előadó énekstílusa is, ma is modemnek tart- ja-e az úgynevezett „bel canto” előadásmódot? — Ha az énekhangot egy adottságnak tartjuk, s hozzátesszük, hogy hangosan énekelni, vagy mondhatom úgy is, ordítani akárki tud, hogyne lenne akkor ma is a legfontosabb követelmény egy operaénekestől, hogy előadásmódja csiszolt, bensőséges legyen, nevezzük bei canto-nak, vagy szószerint szép éneklésnek. Végezetül arra szeretnénk választ kapni, mikor láthatja legközelebb a nyíregyházi közönség? — Beszélgettünk már arról a nyíregyházi és a debreceni színházak igazgatóival, hogy a legközelebbi művészeti heteken ismét fellépnék Nyíregyházán. Úgy tudom, a Bánk bánt tervezik, ezzel nyitnák a következő tavaszi programot. Szívesen jövök újra. de addig még sok részlet megbeszélése van hátra, $ Bem csak rajtam múlik egv újabb hasonló találka» zás a szabolcsi közönséggel. Baraksó EnséM
