Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

1. olds! KELET-MACYARORSZÁÖ torn. wSifAm W. VILACUiRADO ÄZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Heath lemondott, Wilson vállalta az új an­gol kormány megalakítását — Kissinger Bonnban tárgyalt. KEDD: Egyiptomi tárgyalásai után Damaszkuszba érkezeit Gromiko — Waldheim ENSZ-főtit- kár befejezte körútját a 14 aszálysújtotta afrikai országban. SZERDA: Megállapodás jött létre a két német állam között az egymás fővárosaiban felállítandó külképviseletekről — Rumor kapott ismét kormányalakítási megbízatást Olaszország­ban. CSÜTÖRTÖK: Nixon elnök sajtóértekezletén újra a Watergate-üggyel foglalkozott — Általános sztrájk Etiópiában. FÉNTEK: Golda Meir bemutatta új kormányát —■ Gromiko—Bahr találkozó Moszkvában. SZOMBAT: Ténymegállapító körútra indult a Szoci­alista Internacionálé küldöttsége a Közel- Keletre — Amerikai nyugat-európai ellen­tétek az olajválság és az atlanti deklaráció ügyében­Amikor a Szocialista In- temacionálé küldöttsége úgynevezett ténymegállapító körútra indult a Közel-Ke­letre, egy régi emlék eleve­nedett fel bennem: Párizs­ban még az első hónapokat élő MTI-tudósító voltam, amikor a szocialista párti Guy Mollett kormányának sorozatos arabellenes kiro­hanásairól kellett, tudósíta­nom. Nasszer akkor államo­sította a Szuezi-csatornát. amely francia és angol tőké­sek kezén volt. mi több, az egyiptomi elnök azzal is ki­hívta maga ellen a párizsi Matignon-palota szocialista párti urát, hogy támogatta az algériai nemzeti felszaba- dítási frontot a „francia al­gériai” hívei ellenében ... S aztán jött a francia szoci­alisták által támogatott szu­ezi kaland: Nasszer meg- bqktatását éppúgy célozta ez a francia—angol—izraeli agresszió, mint a munkás­párti Ben Gurion támoga­tását az izraeli kormány élén... Mekkora változás ment végbe a világban azóta: most már Kreisky osztrák kancellár vezetésével Egyip­tomba, Szíriába, Jordániá­ba és Izraelbe a Szocialista Internacionálé küldöttsége úgy utazik, hogy legalábbis szavakban az objektivitást hirdeti meg... Nem sokkal ez előtt Kairóban fogadták Mitterand-t. a francia szo­cialisták mai vezetőjét.« Függetlenül attól, hogy a nyugat-európai szocialista pártok küldöttsége milyen tényeket állapít meg s ezek­ből milyen következtetést von le, magát ezt a mostani . körutat jelentősnek tekint­hetjük. Nem is a közel-keleti válság szempontjából, ha­nem sokkal inkább a nyu- ' gat-európai baloldali fejlő­dés vonatkozásában. A kö­zel-keleti problémák ellen­tétes megítélése Olasz- vagy ' Franciaországban a baloldal egységének útjában számot­tevő akadály volt. A kom­munisták az arab népek igaz ügye mellett állottak ki, el­ítélve az izraeli agressziót, a szocialista pártok szinte fenntartás nélkül Izrael ol­dalán sorakoztak fel. Most — a jelek szerint — a szo­cialista pártok magatartása módosulni fog. Ami a nyu­gat-európai országokban a baloldali pártok összefogása szempontjából is csak üdvöz­lendő lehet. A hét elejének nagy ese­ménye a londoni Downing Street 10. alatt végbement őrségváltás volt. A konzer­vatív Heath kudarca azzal lett télié« hogv nem sikerült meskano- '">dnia a .. kor­mányfői bársonyszék kar­fájában: a liberális párt nem vállalta a kormány szövetsé­get a konzervatívokkal. így aztán háromnapos huzavo­na után Heathnek meg kellett tennie, amivel már a választások másnapján tar­tozott, — le kellett köszön­nie. Az új Wilson-kormányban megtalálhatók a baloldali munkáspártiak is. Nekik köszönheti az új miniszter- elnök első sikerét: a bá­nyászszakszervezet felha­gyott a sztrájkkal, hétfőtől ismét ötnapos lesz a munka­hét Anglia legtöbb munka­helyén... Nagy kérdés, hogy Wilson tartja-e a szavát a Közös Piaccal kapcsolatos választá­si Ígéreteinek teljesítésével? Londonban úgy mondják, hogy legalábbis újra kíván­nak tárgyalni egyes, Nagy- Britannia számára kényes részletkérdésekről. Ami a nyugat-európai problémákat csak tovább bonyolítja majd. Máris lemondták a hétfőre- keddre tervezett brüsszeli tárgyalásokat a Közös Piac mezőgazdasági árainak meg­állapításáról. Egy diplomáciai akna Is robbant az Egyesült Államok és a Közös Piac közti csata­téren: az amerikai külügy­miniszter Kissinger helyezte el. A washingtoni szenátus pénzügyi bizottsága előtt Kis­singer kijelentette: „mint a nem-kommunista világ leg­erősebb országának, az USA- nak kötelessége a nyugati világ felelősségteljes vezeté­se”. A párizsi sajtó felszisz- szent: Kissinger „őszintébb és ügyetlenebb” már nem is lehetett volna! Nyugat-Euró- Pa nem fogadhat el paran­csokat és megleckéztetést Kissingertől — így a francia lapok. Washington egvfelől az olajválság megoldását il­letően. másfelől az atlanti vi­szony új rendezésével kap­csolatban szeretne diktálni a nyugat-európai tőkés orszá­goknak. Ugv tűnik ma még nagy az ellenállás. A vita. a diplomáciai küzdelem kéi- három héten belül el kell hogv dőliön, mivel április el­ső hetéiwn már ünnepelni kell a NATO fennállásának 25. évfordu’ói-st. s esedékp« akár eev ..atlanti csúcstalál­kozó” is Brüsszelben amely­re hivatalos lenne Nixon el nők... A szovjet diplomácia rend­kívül öktív volt az elmúl' héten. Gromiko külügymi­niszter előbb Kairóban tán gvalt maid visszatért Da- »assziíi’szbfi ahol az el üv ~ hát középár) eevszer rnár te, Iái kozott a szír vezetőkkel Saadat elnök a szovjet kül­ügyminiszter útján egyiptomi látogatásra hívta meg Lgo- nyid Brezsnyevet, Gromiko tárgyalásainak eredményei a későbbiek folyamán mutat­kozhatnak meg, egyrészt a Szovjetuniónak Egyiptommal és Szíriával való kapcsolata­inak fejlődésében, másrészt a közel-keleti kérdés rendezé­sének további szakaszaiban. A szovjet fővárosban fel­tűnően hosszú ideig, több mint tíz napig tárgyait Egon Bahr nyugatnémet állammi­niszter. Emlékszünk a nevé­re: ö volt az. aki a szovjet— nyugatnémet szerződést Moszkvában előkészítette, majd a Kohl—Bahr találko­zók hosszú során a két né­met állam közti alapszerző­dés szövegének megfogalma­zásában is részt vett. Bahr a bonni kancellár bizalmasa. Látogatása most nem igé­nyelt protokolláris külsősé­geket. annál több időt és al­kalmat teremtett a részletes tárgyalásokra. Bonni forrá­sokból tudjuk, hogy nap mint nap telefonösszekötte­tésben volt Willy Brandttal. Bahrt fogadta Leonyid Brezs- nyev is. Kétségtelen, hogy a szovjet—nyugatnémet vi­szony minden részletét átte­kinthették. és szó eshetett valamennyi európai problé­máról, a biztonsági értekez­let ügyétől a haderőcsökken­tésig. A két német állam közt a héten fontos megállapodás jött létre az egymás főváro­saiban létesítendő külképvi­seletekről. A részletek még nem ismeretesek de nem is az a lényeges, hogy például nagykövetnek, főbiztosnak vagy valami másnak fog­ják -e titulálni egy-egy kül­képviselet vezetőjét Bonn­ban, illetve Berlinben. A döntő, hogy ezzel még telje­sebbé válik a két német ál­lam nemzetközi jogi kapcso­lata. Pálfy József A szovjet—francia csúcstalálkozó elé A KÜSZÖBÖN ÁLLÓ szovjet—francia csúcstalál­kozó, amelyet valószínűleg a Kaukázus egyik fürdőhelyén tartanak meg, méltán kelt ér­deklődést világszerte: újabb állomása lesz ugyanis annak a folyamatnak, amely egyfe­lől a két ország kapcsola­tait, másfelől az európai enyhülési irányzatokat erő­síti. Az SZKP főtitkára és a francia államfő az elmúlt években rendszeressé vált találkozókon nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecserét, ha­nem a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről is — és általában egyetértett a kapcsolatfejlesztés szüksé­ges voltában, a nemzetközi problémák megítélésében. Ez a hasonlóság, ez az egyet­értés tette lehetővé azután, hogy a közös közlemények különösen fontosnak és gyümölcsözőnek minősítsék Moszkva és Párizs együtt­működését. Néhány nappal ezelőtt, amikor Gromiko szovjet kül­ügyminiszter Párizsban megbeszélést folytatott a francia vezetőkkel és nyil­ván elő is készítette Pompi­dou elnök esedékes látoga­tásának programját, a Prav­da leszögezte: a Szovjetunió az SZKP békeprogramjá­nak elveiből indul ki, s úgy véli, hogy a szovjet—francia enyhülési és együttműködési politika a nemzetközi élet tartós, állandó tényezője. Ez a megállapítás nem volt vé­letlen; lényegében megerősí­tette azt, amit a két állam­férfi korábbi találkozóin, 1971-ben Párizsban és 1973­az elvi , taiiJ, v leszögez­tek. A csúcstalálkozó tehát fontos hagyományt folytat és a jelek szerint ismét rá­világít majd az összehangolt lépések jelentőségére. Konkréten: az európai biz­tonsági értekedet folytatásá­nak, a csapatcsökkentési tár­gyalások előmozdításának út­ján tovább kell lépni. A Szovjetunió nemrégiben is­mét sürgette az európai biz­tonsági rendszer kiépítését és a moszkvai sajtó nem tit­kolta, hogy a Genfben most folyó második szakasz mun­kájának meggyorsítása, a ha­logató taktika elvetése lehe­tővé tenné a befejező, har­madik szakasz megnyitását, a legmagasabb szintű talál­kozó megszervezését. Ez pe­dig nyilvánvaló érdeke lenne Európa és a világ népeinek, így Franciaország népének is. A francia kormánynak fontos szerepe van Európá­ban és ha Párizs is sürgetné az előrehaladást az európai kollektív biztonsági rendszer­hez vezető úton, akkor en­nek jelentős eredményei le­hetnének. Lényegében^ ezt le­hetne elmondani a bécsi tár­gyalásokkal kapcsolatban is, amelyeken a közép-európai csapatcsökkentés ügyéről fo­lyik eszmecsere. Az európai közvélemény reméli, hogy a mostani szovjet—francia csúcstalálkozón előmozdíthat­ják a genfi és a bécsi tár­gyalásokat is. ELHANGZOTTAK az utóbbi időben Párizsban olyan vélemények is, ame­lyek mintha bizonyos félté­kenységet, bizonyos félreér, tést tükröztek volna a szov­jet—amerikai viszony alaku­lása kapcsán, s amelyek sze­rint el kell kerülni a „kemdo- minium” létrejöttét. Ezekre nyíltan válaszolt Gromiko, amikor előkészítette a fran­cia elnök látogatását. „Nincs két noliti.kánk, egyik Francia- országgal az egyik zsebünk­ben. másik az Egyesült Álla­mokkal a másik zsebünkben — mondta Gromiko. — Poli­tikánk egységet alkot; az, amelyet az SZKP 24. kong­resszus^ meghatározott.” A sz&vjet külügyminiszter hoz­záfűzte: „Kaocsolataink az Egyesült Államokkal nem akadályozhatják kapcsolata­inkat Franciaországgal, vagy más országokkal”. Ez á vilá­gos és félreérthetetlen be­széd csak elősegítheti at őszinte és nyílt eszmecserét^ amely a szovjet—franciá csúcstalálkozókat eddig fc jellemezte. Előre lehet lépni a két or­szág gazdasági kapcsolatai­nak fejlesztésében is. Az 1969-ben kitűzött cél — a .kereskedelmi csere volume­nének megduplázása —. 1874-ben megvalósulhat. Az utóbbi években jelentőben nőtt a kooperáció az autó­gyártásban, a vegyiparban, az olajfinomításban a szer­számgép- és hajógyártásban. A kölcsönös előnyök alapján például szovjet földgázt szál­lítanak Franciaországba csö­vek és a szovjet gázipar szá­mára fontos egyéb berende­zések ellenében. Francia fel­szerelések érkeznek a kámaf autóipari kombinátba. A Szovjetunió olyan hatalmas, 65 ezer tonna kapacitású saj­tolóberendezést szállít Fran­ciaországba, amelynek nincs párja Nyugat-Európában. Ta­valy a két ország áruforgal­ma 1972-höz viszonyítva 25 százalékkal nőtt és elérte á 700 millió rubelt. MIND MOSZKVÁBAN, MIND PÁRIZSBAN arra mu­tatnak rá, ami előremutató a szovjet—francia kapcsola­tokban, de nem becsülik le á két, különböző rendszerű ál­lam közti nézeteltéréseket sem. Ez a reális, őszinte hang a csúcstalálkozó egyik pozi­tív előjelének tekinthető. A szovjet sajtó hangsúlyozna: az együttműködés ellenségéi­nek mesterkedései ellenére 1974-ben, a szovjet—francia diplomáciai kapcsolatok ‘fel­vétele 50. évfordulójának: esztendejében újabb jelentős . lépésekre kerülhet sor az immár hagyományos szov­jet—francia együttműködés terén. Brezssnyev és Pompidon találkozója ezeket a lépéseket segítheti elő. Rudnyánszky István Senki nem háborgatott. Ilyen nyugodt fekvésem ta­lán azóta sem volt. Hiába, aki az éjszakában él, távol a nappaloktól, az már így gondolja. Nem is gondolhatja másként, mert aki az éjszakában él, az na­gyon is jól tudja, hogy egy ilyen ügy tulajdonképpen semmi. Ez már így igaz. Minden vakondok tudja, hogy az éjszakában ennél sö- tétebb ügyek is vannak. Mindezt csak azért mon­dom el, megjegyzésül a má­hoz, mert ez a mai ügy is valahogy így kezdődött. Az ember tanul. Ennyi az egész. A mai este ugyanis igaz­ság szerint még előbb kez­dődött. már amennyire in­nen a portásfülkéből látni lehetett a gyárudvarra. Ott, a kultúrterem környékén indult a játék. Verekedtek, A fiatalságé a jövő. Nyolc íra alig múlt, de az időpont már az enyém, vagyis az én hatáskörömbe tartozik. Gon­dolták. most már lehet vere­kedni, az ügyet valahogy majd eltakarja a Gáspár, meg a sötét. Ahogy engem is eltakart, amikor leütöttek. Magam­hoz tértem anélkül, hogy akár egy kancsó vizet is ön­töttek volna a nyakamba. Sa­ját lábamon ballagtam visz- sza a portásfülkéhez. Szó­val mondhatnám úgy is, hogy megúsztam szárazon. Az erősebb úgy hiszi, ha végez a másikkal és otthagy­ja a helyszínen, majd segít a sötét. Eltakarja az ügyet. Bi­zony így hiszi. A két suhancot a kultúr- háznál szétzavartam. Régi mese. három pali közül mindig az az erősebb, aki közbelép. Csak az egyik szólt vissza: — Ezért még számolunk, Gáspár. — Kérem a számlát — mondom. Tudtam, ha nekem jön, a másik mellém áll. Elkotró- dott. Megfigyelésem szerint, ahogy elment a portásfülke mellett, egy pillanatig meg­állt. — Kotródj — mondtam—, mert odapörkölök. Köpött. Nem felém, csak oldalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt köp, az bosszúál­ló. Aki a becsületét védi, az szembeköp. Elkotródott Milyen a vi­lág. Cseng a telefon a portás­fülkében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta ^vo­nult keresztül a front. Vál­toznak az idők. Én is azt a tanácsot adtam, hogy ne álljon ellen. Ha front van, feküdjön le. Ez minden fron­ton szabály. Ha egyszer egy nő fejébe veszi, hogy neki fáj a feje, olyan gyógyszert ki nem találnak, amitől az kiálL Az nem létezik. Könnyű a mucusnak, ha éjjeliőrrel kezd. Az asztal­tól könnyű felugrani. De igazság szerint az éjjeliőr­nek nincs asztala. És ha len­ne? Szóval, innen elmenni nem lehet. Az éjjeliőrnek nincs asztala, de nincs helyettese sem. Ezt akárki belátja. De még egy haver sincs, hogy vigye a szót a főnökkel, míg az eltávozott visszajön. Az éjjeliőr marad. Nincs főnöke, de mása sínes. Egye­dül hagyják a gyárban. Ha rácsapják a lakatot a mű­helyajtóra az esti műszak után, nincs mentség. Onnan nincs kiút. Elég. ha a mu­cus annyit mond, hogy rajta vonul át a front. Ellenőr­zés? Azt csinál, amit akar. Minthogy nem maradt máá^ így jutott eszembe az az eset, amikor először leütöt­tek. Azóta már másodszor is. Ezért a pénzért. Na eb­ből elég. Mióta a sötét sar­kon alulmaradtam, három lénésre távozom a kerítés- faltól. Vagyis, nagy ívben veszem a kanyart. Ez így van. Ha bántanak az előjelek, az első eset mindig eszembe jut. Erre gondolok ma e*te is. Ellenőrzőm a kulcsokat a táblán, leadt.ák-e mindet. Főleg az adminisztráció. Vannak jelek ugyanis, hogy a túlórázók nemcsak admi­nisztrálnak. Legyen nekik. De csak kilencig, és ne to­vább! Vagyis, ne az én bő­römre. Tapasztalatom sze­rint ugyanis, ami félöttől kilencig nem megy, az máH nem megy kilenc után sem. Erről ennyit. De el lehet tűnni a gyár* udvaron is. Van raktár, pince, zúg, énoen elég. Csakhogy ez rizikó, mert nyolc előtt a rendészet át­fésüli a terepet. Meg kell hagyni, ezt jól csinálják. Van egy térkéoük, ahol csak azok a helyek szeretteinek. Zugtérkén. Közröhej, de így van. Elindulnak a zug- térképnél és a félreső helye­ket. valamennyit véelg- bókiásszák. Egy redész villog a zseblámpá­val. Odavilágít. Mámedig köztudott, hogv akire ráesik a fény. annak viavázni kell, hogy merre mozdul. (Folytatjuk! 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents