Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
S. oM4 IWf. mlrefus ?. Miért vándorolnak? SOK FÓRUMON VITATJÁK napjainkban az 1973. esztendő eredményeit A gazdálkodás mérlege minden vállalatnál, intézménynél sajátos, de vannak közös vonások, amelyek általában ki- sebb-nagyobb mértékben egyeznek. Ilyen többek között a munkásvándorlás. Az egyik nagy iparvállalatnál a szakszervezeti beszámoló eredményként könyvelte el, hogy a bázis évhez viszonyít, va csökkent a fluktuáció, mert 1972-ben ezer főnél több volt a ki és belépők száma, az elmúlt évben viszont alig 800-an léptek ki, illetve vállaltak új munkahelyet a vállalatnál. Egyik intézményünknél, ahol 300-an dolgoznak, az állományi létszám egyharmada cserélődött ott ezt aláhúzottan fogyatékosságnak tüntették fel. A munkaerővándorlás megyénk ipari üzememéi még mindig számottevő. Mertha „eredményes”, hogy egy 3500 főt foglalkoztató vállalat létszáma egy év alatt a korábbi 35 százalék helyett csak 25 százalékban cserélődött, mindenképpen rossz, hogy 800 ember kérte ki a munkakönyvét és valamivel több ember lépett be az eltávozottak helyére, akiknek nagy része máshonnan kérte ki munkakönyvét. A munkahelyek közötti ingázás kárát nehéz fortntosí- tani. A munkaerőgazdálkodás mérlegét megvonó ügyintéző sem tesz ilyet, pedig érdemes lenne néha olyan felmérést is készíteni, mit vészit a népgazdaság, a vállalat és az egyén a „helycserékkel”. Gondoljunk csak arra. hogy aki kilép régi helyéről, vagy belép új vállalatához, amig az ügye bonyolódik, egy-két napot, vagy többet nem dolgozik. Egy munkás által előállított napi termelési érték (attól függően, hol milyen munkát végez) ötszáz—ezer forint között van. Egy dolgozó napi átlagkeresete 100— ISO forint, vagy több. Ha nem is pontosak ezek a számok. nem tulzunk a becsléssel, és nyugodtan leírhatjuk, hogy a ki- és belépő 1600 dolgozó esetében több mint egymillió forint értékű termelési érték nem realizálódott, és az említett dolgozóknak személyes jövedelem kiesése együttesen 192 ezer forint körül ▼olt. A munkaerövAndorT.AS hátránya, nem csupán a pénz, a kiesett munkaidő. Rengeteg érvet lehet egymás mellé sorakoztatni amely a munkaerővándorlás miatti veszteségekre utal. Néhány alapvetően fontos dolog: A ki- és belépések miatt csökken az adott termelési terüle. ten a munkaintezitás, a gazdálkodás hatékonysága, romlik a munka és technológiai fegyelem, változik a munkahelyi légkör, a dolgozók egymáshoz való viszonya. Ezek mind olyan dolgok, amelyek nem csupán egy emberre vonatkoznak és vonatkoztathatók. Ha egy jó képességű lakatos kilép régi munkahelyéről, új munkahelyén napok, sőt hetek kellenek ahhoz, hogy új feladatához igazodjék, tudásának maximumát adja. Mindez azért van, mert a tenyérnek szokni kell az új kalapács nyeléhez, a karnak az új ritmushoz, és az egész embernek az új környezethez. Ezek a dolgok abba is belejátszanak, hogy ahol gyakran cserélődnek az emberek, ott kevésbé lehet alkalmazni az üzem- és munkaszervezést, ott kevésbé érvényesül az üzemi demokrácia. Vajon miért jönnek-mennek az emberek, miért cserélnek munkahelyet? Az is lényeges, mit tettünk, illetve mit nem teszünk azért, hogy a munkaerővándorlás ténylegesen az elkerülhetetlen minimumra csökkenjéli. Mert van indokoltan és szükségszerű kilépés is, például ha a lakóhelyhez közel új üzem épül. esetleg házasságot köt, vagy továbbtanulási lehetőséget kap a dolgozó. A kilépések vagy hányada azonban bérezés miatt történik, de közrejátszik a munkahelyi szervezetlenség, a megromlott munkatársi viszony, esetleg a végzett munka erölcsi, anyagi elismerésének hiánya. A legtöbb sérelmet, amelyek között a'kad vélt sérelem is, orvosolni lehet. Egyének esetében személyes elbeszélgetéssel, személyes ügyük megnyugtató rendezésével. GYAKRAN INDOKOLT, hogy a problémákról a vezetők munkahelyi fórumokon beszéljenek. Ha már említettük a bérezés kérdését, akkor említsük meg azt is. hogy nagy fontosságú, ha a dolgozók ismerik a vállalat bérgazdálkodását, tudják a lehetőségeket, és valaki közli velük azt is, hogy a személyes, a kollektív problémák hogyan oldódhatnak meg. A megfelelő fórumok kialakítása, azok tartalmassá tétele nagy mértékben hatással lehet a munkaerővándorlás csökkentésére. Természetesen mint említettük, elsőrendű a személyes elbeszélgetés. Ez a legkevésbé általános. Ha a munkahelyi vezető meg is kérdi a kilépni szándékozó dolgozót, miért megy el, ez néha csak formalitás, hiszen néhány gyenge érv után útjára bo- csájtja a „leszámolási lappal’*. Ezek után az „aláírásokat gyűjtő ember” úgy jut el munkahelyéig, hogy se a KISZ. se a szakszervezet, se a pártszervezet nem foglalkozott érdemileg ügyével. A MUNKAERŐ VÁNDORLÁS, annak nagyobb vagy kisebb hullámai nem tor- vényszerűek. de nem is véletlenek. A munkaerőgazdálkodás egyik fő feladata, hogy hatással legyen erre. A munkaerőgazdálkodás csak akkor eredményes, ha a tervezett termeléshez évről-évre nemcsak a munkaerőt biztosítja, de ezt a munkaerőt meg is tartja. Ez nem csupán egy szerv, egy-két ember feladata. A munkaerőgazdálkodás eredményességét a gazdasági vezetésen kívül a társadalmi szerveknek is hatékonyan segíteni kellene. Seres En*ő A KEMÉV végzi a Záhonyban épül« kazántelep építkezési munkálatait. A jelentős beruházáson e napokban kezdődött a kazánok szerelése. Huszárvágás Egy szabolcsi tahiban olyan esemény történt a télen, amelynek örültek az emberek. de kissé bánkódták is miatta. Az örömet az váltotta ki. hogy több év után végre modern fodrászüzletet kapott a község. így a lányoknak hét végén nem kell már a járási székhelyre buszozni szépítkezés végett. A fiúk hosszú haját is avatott kezek babusgatják. Az öröm még ma is alig csillapodott, a bánkódás. illetve a búcsú- zás mindössze három napig tartott. Akitől búcsúztak, nem volt más mint János bácsi, aki több mint négy évtizedig figaróskodott a községben. Szép bajuszt és szép frizurát csinált ő annak idején az intéző úrnak, amikor a szeretőihez indult, az ötvenes években ujjai között szépen formálódott a kefefrizura. de a hosszú hajhoz is tudott alkalmazkodni. Nem végső búcsú volt az a bizonyos téli nap. amikor az öreg végképp letette becses szerszámait. Majd minden este megfordul az emberek között, főleg a kocsmát látogatja szívesen, s egy pohár bor után olyan ízesen olyan humorral meséli el történeteit. hogy többen századszor, vagy ki tudja hányadszor is mellé ülnek hallgatni, vagy mosolyogni — főleg akkor, ha gyengébb műsort perget a tv. János bácsit az első világháború idején sorozták be katonának, de nem is akárhová, hanem a huszárokhoz. Életvidám, fürge ujjú, inkább alacsony mint középmagas fiatalember volt. jól bánt a fegyverrel, délcegen ült a lovon. Ezek után nem számított meglepetésnek, hogy a században őt jelölték ki fodrásznak. Hiába szabadkozott. hogy az ő kezében még soha nem volt sem hajvágógép. sem olló. „Nem baj fiam, majd menetközben megtanulod és ha kezdetben nem is sikerül minden, nem kötünk ki hiszen közülünk senki sem készül estélyre” — mondta a szolgálatvezető őrmester. A háború végén már oly ügyesen bánt a géppel, hogy a tisztek is hozzá mentek. A háború után hazagyalogolt falujába és nemcsak a békésen integető gyümölcsfáknak örült, hanem annak is, hogy egy szakmát, pontosabban egy nyírógépet hozott a zsebében. örült a falu népe is — még jobban mint az új üzlet avatásának —, hogy Janit így „kipofozták” katonáék- nál. Még a sebek kötözéséhez és néhány betegség gyógyításához is értett, mivel a szanitészek között is gyakran megfordult. Népszerűségét és nagy forgalmát annak köszönhette, hogy lépést tartott a divattal, de nemcsak a frizurák divatját kísérte figyelemmel. hanem a ruhák és a beszéd divatját is. Az egyik szobájából átalakított műhely szórakozóhelye, művelődési, otthona is volta falu és a szomszéd falu férfijainak. Nála sokan megfordultak* mindenki mondott valakiről, vagy valamiről valamit Nem túlzott az, aki azt állította, hogy Jani (vagy János bácsi) többet tudott egy gyóntató papnál. Informáltsága. látóköre nem csupán a szomszéd falu határáig terjedt. Az ötvenes évek elején nagyobb ablakot vágatott a műhelyre, új tükröt szereltetett be és egy telepes néprádiót biggyesztett a falra — naponta két újságot járatott a műhelybe. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindenhez hozzá tudott szólni. de szakmáján kívül legjobban a focihoz értett. Műhelye és udvara zsúfoltságig megtelt az emlékezetes 6:3-as angol—magyar mérkőzésen is. Sokan beültek hozzá azok is. akiknek szakálluk és hajuk rendben volt. Persze az álkuncsaftok száma a tv szaporodásával csökkent. Az öreg nem csupán háborús történeteket mesélt. Mint világot járt ember néhány német közmondást és egy-két orosz népmesét is tudott mondani vendégeinek. ▲ A vásárosnaményi forgácslemezgyárban korszerű berendezésekkel készül a bútorgyárié* keresett anyaga, a forgácslap. Képünkön: Paczári Edit az automata gépsor mellett a fog lyamatos munkát irányítja. (Hammel József felvétele) Nők a „Rakétában“ BRIGÁDNAP gyöng-} betűkkel A város dél nyugati szélén szántóföldekbe ékelődik a Nyíregyházi Taurus Gumigyár. Az üzemcsarnokok között oszlopok tetején derék és karvastagságú napon csillogó csövek kígyóznak. A parkosított udvaron zsendül a fű, duzzadnak a fák rügyei. — A gyárban kétezer kétszázan dolgoznak. Ennek a létszámnak több mint fele nő. A hatvan szocialista brigád ezeregyszáz dolgozót tömörített a mozgalomba. A brigádok nagy része fiatalokból verbuválódott. A szocialista munkaverseny gumi- gyári specialitása a részjegyes mozgalom. Keretei között négyszázötven dolgozó tevékenykedik. Egyre jelentősebb szerephez jut a gyárban a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom. A brigádcár között egy vállalati kiváló és tizenhárom aranykoszorús szocialista brigádot találunk. A brigádmozgalom 1973-as eredményeinek értékelése folyamatban van. Az elmúlt esztendőben a Szakma ifjú mestere versenyt hat szakmában rendezték meg. Ttgj 11 di h || gjakéi éPP ügy érteit mint a felnőttekén. Nála csak néhány pillanatig sírtak, de többnyire nem is sírtak a kisfiúk, mert a nullás hajvágó úgy haladt buksi fejük domborulatán, mint egy új kombájn a búzatáblában. Szóval nála ideálisabb fodrászt el sem tudott képzelni a két falu népe. Csak az utolsó öt érben kezdett remegni a keze. Borotváidét már egyre ritkábban kértek tőle. S ha a penge egy kicsit megakadt a bőrben, az öreg így szóit: „Huszárvágás volt fiam. huszárvágás. De ne is törődj vele”. És a megszokott mon- dókájához mindig megmozgatta fehér szemöldökét, majd huncutul kacsintott a tükörbe. így nem is haragudott rá senki. Csendben, hozzá méltóan akartak tőle búcsúzni. És nem voltak túlságosan türelmetlenek, hogy öt évig kellett várni, míg a fodrász szövetkezet végre üzletet nyitott a faluban. A megnyitás után még pár napig próbálta leplezni bánatát az öreg, aztán egyre alább hagyott katonás tartása, szeméből kihunyt a mosoly. Most is tisztelet övezi, de társasága napról-napra fogy. Mondogatja még néha-néha: „Meglátjátok, az én szerszámaim még évek múlva is úgy fognak csillogni, mintáz új üzlet neonja.” Ezt sokan elhiszik neki. aennyolcan érték el a kívánt szintet. A munkahely egy másik oldala: gyalog messze van a városközponttól. Megközelíteni csak járművel érdemes. Az esetek többségében ez is bosszúsággal jár. A műszakba és műszakról igyekvőknek a tízpercen túl is zárva tartható vasúti sorompók állják útját. A műszakváltások idején közlekedő buszok zsúfoltak. Fiatal mamák köszöntése A Taurusban a tíz tagú, 1972-ben bronz fokozatot nyert Rakéta ifjúsági női szocialista brigádot látogattuk meg. Lapozunk a gyöngybetűkkel írt brigádnaplóban. Az össz- értékelésnél állunk meg. Az elmúlt év mind a tizenkét brigádgyűlésének külön története van. A legmelegebb hangú sorok a szülési szabadságon levő brigádtagok és csöppségeik meglátogatásáról szólnak. Érdekesek a három „testvér” szocialista brigáddal való találkozók epizódjai. A bronz fokozat után most szeretnének előbbre lépni Vállalásaikat — az időben történő gyártással, a technológiai fegyelem megtartásával, az új dolgozók segítésével, tudásuk és kulturális érdeklődésük emelésével megvalósították. — összeszoktunk. Jó a hangulat a brigádban. A tagok műszakváltásnál tisztán, üzemképesen adják át egymásnak a gépeket, — mondja a vegyipari technikumot végzett Fazekas Irén művezető, a szocialista brigád egyik tagja. — Zömében különböző méretű gumicsövet gyártunk, hagyományos gépeken. A brigádból hatan már asszonyok. Ha valamelyiknek a gyerekkel problémája van, és egykét órára elmegy, a brigád viszi a normát. Ezért nem vethet ránk senki követ. Szabad időben nagyon sokat olvasok, lakásra gyűjtök. Egész nap állni«. Duruzsoló gépek között találunk a huszonkét éves munkásnőre, Ugyan Júlia gumiipari szakmunkásra. Hajszálai a rászállt síkportól és gumigyártásnál használt egyéb poroktól zúzmarára emlékeztetnek. Szaktudására jellemző: szinte minden műveletet — ami az üzemben honos — el tud végezni. — Most éppen szabász vagyok. Fűrdőcipőkhöz talpat szabok. Ez a legnehezebb női munka a műhelyben. Egész nap állni kell. A műnLÓ ka a csuklót veszi igénybe. A speciális es nenéz vagoxést becsülettel hozzá keli nyofn- ni az anyaghoz, meri, másképpen csak selejl lesz belőle Azért meg nem érdemes dolgozni. Négy éve vagyok szakmunkás. Keresetem ezer- kilencszáz forint körül ala- kuL Szórakozni a brigáddal járok. Voltunk többször1 moziban, meg az Arany Szarvasban is jártunk. Azt mondják, ez a por az egészségre nem ártalmas. Félévenként kötelező orvosi vizsgára kell járnunk. Greksza Erzsébetet is „zúzmarásra” maszkírozta * csarnokban terjengő por. Gép ' mellett szorgoskodó alakját szinte gyermeknek lehet nézni, pedig tizenkilene éves, és már két éve szakmunkás. — Itt voltam ipari tanuld a gyárban. 1972-ben szabadultam. Szeretem a szakmámat Együtt kell lélegezni a géppel. Ez a jó és eredményes munka titka. A normát általában száztíz százalékra teljesítem. Én is nyíregyházi vagyok. A Szélső-bokorban lakom. Kerékpárral járok be dolgozni. KISZ-munkát a gyári alapszervezetben végzek. Terveim? Bútort venni, lakást építeni és továbbtanulni. Nagyon oda kell figyelni a munkámra. A gyógyító munkához vékony gumicsövet gyártok. Én ezzel segítek a betegeken. Nem lehet lazítani«. Szeptember óta dolgozik • gumigyárban Nagy Miklósnó. Nyolc általánost végzett ée Ujfehértóról jár be. Betanított munkás. • — Bizony jó lenne megszerezni a szakmunkás bizonyítványt Á bejárás, a gyerek, az otthoni munka ezt szinte kizárják. A fizetés sem magas. Száztíz százalékos teljesítményért ezernyolcszáz forintot kapok. A gépen ketten dolgozunk. Az egyik etet, a másik tekeri, porozza a gépből kijövő csövet. A gép mellett lazítani nem lehet Egyenletesen „eszi” az anyagot Naponta mintegy százhúsz kilogrammot. Ennyi csövet gyártunk. Ezzel harminc darab egyméteres átmérőjű tálca telik meg. A műhelyben amerre né* az ember, mindenütt női kezek szorgoskodnak. Szakmát^ gumiipari szakmát elsajátított női kezek. Fáradékonyak ezek a szorgalmas női kezek? Megkérdi-e valaki, amikor hozzálátnak az otthoni, .a második műszak teendőinek ellátásához? Most, legalább most, a Nemzetközi Nőnap alkalmából szorítsuk meg a kezüket Hgér Imii
