Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
*BLET-MA<5YAR0RSZAG — ▼ASÄRIfAPI MÉLLftCUl* fS. oMBÜ Forradalmárok napjainkban a z alapkérdést tekinthetjük időtlennek. ** A régi rómaiak azt mondták: „Juventus ventus” — az ifjúság szél, magyarra költ- ve, az ifjúság bolondság. De azért megpróbálták a fiatal nemzedék törekvéseit a felnőtt társadaloméval egyeztetni. Több-kevesebb sikerrel. Minden korban, minden társadalmi rendszerben a folytatás magán viselte az apák és fiúk osztályhelyzetének jegyeit. Egyszerűsíti a kérdést: az uralkodó réteg az uralkodásr az elnyomott az elnyomás megszüntetéséi bíztatta a következő nemzedéket. Utóbbibe n Ari t űlz o f AWnrl r\l A mai tizen-, huszonévesek kimeríthetetlen érveléssel vitáznak napjainkban arról, hogy a megvívott harc után, a békés, nyugodt, építő esztendőkben mi legyen a forradalmi eszmékkel, miben nyilvánulhatnak meg, kikben tisztelhetjük napjaink hazai forradalmárait. Elegendő-e a köznapi tisztességes munka? Elegendő-e, ha a forradalmár elődök célját segítjük megvalósítani? Leköti ez az ifjonti energiát9 A KISZ idei munkatervét, programjait figyelve két dolog szembetűnő. Az elsőt a rétegpolitikai tevékenység fejlesztése címszóval jelöljük, lényege az: az ifjúsági szövetség politikai tevékenységét korhoz, képzettséghez, érdeklődési körhöz jobban igazítva, differenciáltan lehet hatásosan végezni. A másik — részben ennek szolgálatában áll az előbbi is — a termelésben, az ország feladatainak megoldásában való mind aktívabb részvétel, a sajátosan' ifjúsági módszerek fokozottabb kihasználásával. Egyik programpont sem vadonatúj. A termelést segítő mozgalmak elnevezést két- három évvel ezelőtt váltotta fel „Az ifjúság részese a termelésnek” meghatározás. A terminusváltozás nem volt véletlen. A KISZ szervezte termelési akciók eleinte ugyanis valóban csak segítettek, helyenként mentették, ami menthető, de nem illeszkedtek szervesen a termelés folyamatába. „Ott segít a KISZ, ahol a legnagyobb szükség van ra” — volt a jelszó. Ilyen feladatokat láttak el kezdetben a védnökségek is. Sőt, ifjúsági vezetők nem egyszer panaszolták, a fiatalokat „tűzoltó” munkára használják a gazdasági vezetők, akkor kérik „a zöld utat a védnökségnek” pecsétet, amikor már valamit elhibáztak, valamit elmulasztottak. ]\r incs szándékunk ezeknek az évek- 9 nek a jelentőségét kisebbíteni. Vé- gülis népgazdasági jelentőségű beruházások fejeződtek be határidőre vagy előbb, milliós értékű társadalmi munkát adtak hozzá a KISZ-esek, elismerték teljesítményüket állami és pártvezetők. Annyit azonban látnunk kell, hogy ebből a tevékenységből viszonylag szűk réteg vehette ki részét. Pedig nem kevésbé fontos munkát végeztek munka- padoknál és földeken a KISZ termelési mozgalmaiból önhibájukon kívül távolmaradt fiatalok, nem érezhették a maguk törekvéseinek a fontosságát az egyetemisták és mások. A mostani programban az új éppen az, hogy az ifjúság minden rétege számára a cselekvésben való részvétel lehetőségét keresi. Hiszen péliák tucatja bizonyítja, á cselekvésre minden "étegnek módja nyílik. Az egyetemistákat például sokáig megszólták hogy befelé fordulnak magukkal törődnek '• ztán kiderült, hogy az egyetemisták szellem snergiája mindenre felhasználható. A fizika lolgozók tehetséges ’ gyermekeinek egyetemi felkészítésére, a tanyasi kollégiumok tám tatására, a szakmunkásképzés színvonalának emelését célzó munkálkodásra, a katonai szolgálatukat töltő egyetemre „előfel- ve*tek" -endszeres tájékoztatására, egy-egv város kulturális arculatának formálására. A minap iijusagi vezetőkkel KlSZ-tiszt- ségviselőkkel beszélgetve hangzott el az - megállapítás, hogy az „aprómunka” nem pót .. .atja a nagy célokat, ha úgy tetszik az ál mókát, az ideálokat. Egyetlen forradalmi tett re vágyé fiatalt sem elégít ki a jó bizonyít vány, a főnök elismerése, a tisztességes rnunk * fagy tanulás. Valóban éreznie kell, hogy jelekvése minek az érdekében van. hog' ólytonos tevékenysége milyen célokhoz visz közelebb. Ennek tudatosítása nem köny- nyű. „A szocializmus teljes feléoíleséért dolgozom” nyilván többet jelent, mint egy-egv munkadarabnak a hibátlan elkészítése De csak •■kkor. ha nem üres szólamként ismételjük hanem pontosan tudjuk a. mondat, értelmét Ha tudjuk, mit kíván e feladat megoldása munkában, tanulásban vagy épper emberségben. Egy emelet boldogság Házasság diák módra Irigylük és megmosolyogják őket. mások zerint túl korán adták fel a szabadságot. Tizenegy fiú és lány, tizenegy házaspár. >k az elsők a nyíregyházi tanárképzőn, akiík ;ülön szobát kaptak a kollégiumban. Nincs rájuk külön törvény a házirendben. Természetességgel fogadta minden főiskolás. Persze voltak, akik féltek tőle az elején, vajon nem lesznek elhamarkodottak ezek a házasságok? A szoba miatt nem lesz-e úrrá egy házasodási láz? Ezt lemérni még pletykaszinten sem lehet. Egy viszont tény: az utóbbi hetekben, még a vizsgaidőszak idején négy pár is bejelentette igényét. Hogy mire képes a vizsgaláz? „Diótörők” Tizenegy szoba, az új épület első emeletén — egy emelet boldogság. Ritka a hangos sző, a zsörtölődés, ritkábban jár vendég is erre. Névtábla. Balogh Géza, Balogh Gézán? Ülnek a szekrényaljában — diót törnek. A heverőn nyitott könyv, Czakó Gábor: Indulatos jelentések. Beleolvasok. „...Sem férő sem női vendéget a lakásban fogadni nem le-, hét, tilos a dohányzás, a konyha használati’ tilos, a fürdőszoba esetenként 5 forint” — Azt his em ezt jobb olvasni, mint átélni. — Nekünk is ez lett volna a sorsunk, ha al'bérlett>e megyünk — kezdi Géza a beszélgetést. Tudtuk korábban, hogy lesz ilyen házaspárt szoba, de nem volt biztos. Mi belevágtunk, az albérletet is vállaltuk volna. De nyűgödtabb, kiegyensúlyozottabb az é'.gk így. Egymás nyakán csüngtünk úgyis egéé nap, többet hátráltattuk egymást, mint seif gítettük. „Csodánkra jártak“ — A többiek hogy fogadták a házaspárokat? — Talán erős egy kicsit a megfogalmazás — veszi át a szót a feleség —, de az első időben csodánkra jártak. Na nem azért, mert olyan különleges lények vagyunk, hanem mert kíváncsi volt mindenki, hogy élünk? Már egyre ritkább a látogató. Egy kicsit elhúzódást is jelent a házasság. Másféle gondokkal jár. Minket most az foglalkoztat a legjobban, mennyi mindenünk nem lesz amikor kimegyünk tanítani! A mostani pénzünkből nem sokat tudunk félretenni. Néha megveszünk egy-egy darabot, de még azt js megnézzük, hogy milyen jegyet veszünk a moziba, semmi esetre sem a legdrágábbat. Meg aztán diákok vagyunk, inkább megveszünk egy jó könyvet, mint egy háztartási dolgot. De a legközelebbi ösztöndíjból mégis csak veszünk egy evőeszköz- készletet... „Félsz anyucitól?” Komolyabbak, megfontoltabbak, mint az átlagfőiskolás. Más életforma is az övék —, pedig csak egy emelet választja el a két tábort. Élcelődnek is gyakran a fiúik: na, mi van, miért nem jössz velünk, félsz anyucitól? Géza komolyan veszi a dolgot. — Ezt hamar megkaphatja az ember Vagyok úgy néha én is, hogy elhatározom, na most kirúgok a hámból, aztán félóra múlva már vissza is jövök, mert csak hős- ködik az ember. Nem ez a szabadság szerintem. Elcsendesedtünk volna? Talán túl korán? — nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, nekünk lesz könnyebb, ha kikerü- lünk. Előadáson a szoba asszonya Padlovicséknál még nincs itthon a ház (?), a szoba asszonya, előadáson van. A mai szép rend Imre műve. Megosztják a munkát, nem nehéz, mert itt szinte mindent egy helyről elér az ember. Kiszámoljuk mennyit vannak együtt egy nap. — Vegyük a mai napot. Reggel iskolába mentünk, délben találkoztunk. egy félórára az ebédnél, utána Emi este hatig órán van. Vacsora és munka. Harmadéven van íolgunk elég, tanításokra készülni, vázlatodat, tervezeteket írni, és készülni a szaktárgyból is. Nagyon kevés idő marad másra. Hétvégén aztán pihenünk egy kicsit. Korábban inkább engedett az ember a kötelességekből, és valahogy csinált magának egy kis időt. De rnoßt ez nem megy. Nem engedjük egymásnak. A mienk! Azzal a feltétellel költöznek ide a Párok, hogy ha jön a gyerek, albérlet ütán néznek. — Gondolkodtunk már sokat rajta, hogy jól van-e így? Beláttuk, hogy a kollégium elsősorban a tanulás megkönnyítésére, segítésére van. Arra nem készült fel senki, és nem is lehet elvárni, hogy gyerekek is szaladgáljanak a folyosón. — A házaspárok legtöbbje másod-harmadéves, van még jócskán a tanulmányokból. Mégis mi a terv, maradnak tovább itt a házaspárok szobájában, vagy van más megoldás? — Szinte általános, hogy harmadév után szeretnénk kimenni tanítani. Nem kell ezen csodálkozni, minél hamarabb szeretnénk, hogy legyen valami amire azt mondhatjuk — ez már a miénk Különben ellaknék én tíz évig is itt, ha rajtam állna. Kolláth Adrienne Piriké Fütty hasít. át a csarnokon, éles hangja kiválik a gépek egyhangú zúgásából. A szomszéd géptől integetnek, a karmozgás azt jelzi: „Vigyázz, a lemez vége vastagabb!” — Tud így fütyölni? — Tudok. Be is rekednék estére, ha mindig kiabálni kellene. Mosolyog, jókedvű. Kék szeme bizalommal figyeli a világot. Ifj. Újvári Sándomé nem mondja, de biztosan az elégedett, boldog emberek közé tartozik. — Lakást kapunk — újságolja. — Hatvanhat ezret kell befizetni. Ebbői harminc- kettőt adott a vállalat. Kamatmentesen, nyolc évre. Ez lehet az egyik forrása az elégedettségnek. A másik a munkahely, a jó kereset. — Érettségivel nem jobb lenne íróasztal mellett? — Többet keresek én, mint* ők. Aztán ez nem nehezebb munka, inkább felelősségteljesebb. Meós Vásárosnaményban, a forgácslapgyárban, de ha a sors úgy hozza, akkor mást helyettesít, helytáll a csiszológép mellett éppúgy, mint a minőségellenőrzésnél. Érettségi után egyenesen ide került, a még épülő, induló üzembe. Itt ismerkedett meg férjével, de ennek több, mint négy éve. — Nyáron már három éves asszony leszek — dicsekszik. Együtt járnak dolgozni, egy műszakba. A férj, akinek a szakmája autó-motor szerelő, a nagy, emelővillás targoncát vezeti. — És ki keres többet? — A férjem. Az ő munkája nehezebb} sokat kell emelni. — Miért? Nem kézzel csinálja, neki csak a gépet kell irányítania. — De veszélyesebb munka véli meggyőződéssel. Aztán megjegyzi, hogy havi kétezernél 6 is többet keres, de amikor sok volt a túlóra vitt haza 2900 forintot is. Ebből telik a lakásra a „beugró”, ebből vettek bútort az albérlet mellett. — Én nagydobosi vagyok — mondja. —í A férjem naményi. De az első perctől albér- letben laktunk. Így talán jobb volt. — Gyerek? — Majd ha meglesz a lakás. Otthon nyolcán voltak testvérek. Négy* fiú, négy lány. Ö a hatodik a sorban. Édesanyjának már csak a legkisebb lánnyal kell törődnie, aki gimnazista. Mostmár könnyebb; 1966-ban, amikor az édesapa meghalt, Piriké is csak harmadikos gimnazista volt. — Most ő segít bennünket — beszél szeretettel. — Aprójószágokkal, zöldséggel a kertből. Fél szeme állandóan a gépen jár, másnak Ismeretlen, közömbös zaj hallatán már tudja, mi a tennivaló. Délutános műszak van, Ilyenkor csak a művezető van benn, a munkásokon is nagyobb a felelősség. — Éjszaka lennék, csak cseréltem a barátnőmmel — magyarázza. — ő is meós, együtt jöttünk ide, de ő technikumba jár. Piriké sem panaszkodhat az elfoglpüsag- ra A gyárban indított szakmnnkáskéoző tanfolyamra jár, annak az első felét fejezte be sikerrel. — Ez a fele a nehezebb — mondia — \z elején, a matematika, fizika inkább ~?ak általános iskolai szintű volt. De most a szakmai ismeretek jönnek, azt jobban tanulni kell Emellett a munkaidő lejárta után is ?sok- ■zor benn marad az üzemben. Egy másik, a ársadalmi elfoglal‘sás szólít ia. — A KT^E-ben szervező titkár vagvok. ''Tagvon sokat itt maradok, mert most alakul '"írom alapszervezet az esv helyett. Meg k|ll-rorvezm Vingv jól rneniep A túlsó gépről ismét integetnek Elkészült 35 darab forgácslap méretre vágása, "siszolá- sa, néhány perces pihenő következik amíg a kész lapokat elszállítják. \ztán meg dúl a épsor, újra beáll mindenki a helyér- alyik \ termelés. Piriké is egyike azoknak fkik- ■>k a kezemunkája benne van. Lányi BotonJ Balogh Géza és felesege — kollégiumi „lakásukban”.
