Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

ura. ms«*« m. KELET-MACYARORSZAfli Tízéves a Szabolcs-VOLÁN táncegyüttes Megőrizni a tánc tisztaságát A Szabolcs-VOLÁN tánc- együttes jubileumi műsora nem egyszerűen az elmúlt 10 esztendő ünneplése volt. Lé­nyegében a nyíregyházi népi- tánc-mozgalom negyedszáza­dára is visszapillantott, be­mutatott sokat a mából, és ami a legfőbb: bepillantást engedett abba, amit a követ­kező 10 évek Ígérnek. A tiszta forrás A népdalosok világában a Röpülj Páva, az Aranypáva hozott újat. Közben a tiszta forrásokból előbukkantak ré­gi dalok mellett ősi táncmoti- vumok, elfeledett hangszerek, ritmusok is. A fiatalság, amely lassan belefáradt a beat-be, mind többször ka­csintgatott a Sebő—Halmos —Koltai-trió felé, akik a folk-beattől is továbbléptek, és a hagyomány szépségét a mára hangszereHék. így meg­termékenyült zenei életünk a tizen- és huszonévesek köré­ben, az újszerű ritmika, az ősi hangszer, az elfeledett és újjáteremtett kilépett az eg­zotikum világából. Érdekes módon ez a folya­mat átszivárgóit a táncosok világába is. A Szabolcs-VO­LÁN vasárnap esti mű;r>ra azt jelezte, hogy a külföldre szánt kommersz néptánc tő­lük idegen, a múlt évtizedek tiszta eredetisége megbe­csült hagyomány, de mellette virágzásnak indult a mai íz­léshez közelálló, de a tiszta forrástól egy mikronnyira sem távolódó stílus. Tehetségek Az elmúl)- 10 esztendőben az együttesből 200 leány és fiú került ki a megye és az ország legkülönbözőbb ré­szeibe. Mind a tánc prófétái. Ma harmincnégyen vannak, köztük néhány hivatásost megszégyenítő tehetség. Utánpótlásuk ott nő az út- tőrőházban, a III. kerületi if­júsági házban. A jubileumi előadáson ott láttuk a szín­padon a visszatért régieket, akik egy tánc erejéig ízelítőt adtak a hőskor szívet-lelket melengető hangulatából, mel­lettük a legkisebbeket, a még néha tétova pontozólépések­kel, kis- ás nagyharangokkal. A mecénások sokan van­nak. A VOLÁN tröszt és az 5. számú vállalat évente 90 ezer forinttal támogatja őket, és általuk — milyen nemes és követésre méltó — egy megye művelődését. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa 30 ezer forint körüli összeget ad. A megyei tanács eddig 140 ezer forintot adott az együttesnek ruhsvásárlásra. Az összeg soknak látszik bár ha a kiadásokai soroljuk ki­derül: elmegy az utolsó fil­lérig, jóllehet minden táncos amatőr, soha egy fillért senki nem kap legfeljebb az egvütteshez méltatlan színvo­nalú gvenge, időszakosan ösz- szerántott zenekar tagjai. A személyi és anyagi hát­tér tehát jó. Dalanics György, a Szabolcs-VOLÁN vezetője magasan kvalifikált táncos, mester. Az együtes tehát al­kalmasnak látszik arra, hogy megvalósítsa programját. Ter­mészetesen ehhez elsősorban az kellene, hogy sikerüljön javítani a kiséret kérdését. Teljesen érthetetlen, hogy a zeneiskola elzárkózik attól, hogy muzsikusokat adjon, mások oedig puszta pénzszer­zésnek tekintik a szó szerint veendő bazseválast. Itt sürgős tennivaló van, hiszen mirt a Röoüli Páva bizonyította csak klasszis zenészek képe­sek az új hangszerelésnek a tiszta szév zene tolmácsolásá­nak megfelelni. Nyíregyhá­zán ahol Kodály-tanítvány is van a zenei élet vezetői kö­zött ez bizonyára megértésre is talál. Új utak tói gimnazista, Hankóczi Gyu­la és Lovass István. Citerán és nyenyerén játszottak, azt az új ritmus- és hangzásvilágot jelezve, ami az együttes tán­cainak többségére is jellem­ző. Ez a sallangmentesség, keménység, a régi formák agyonstilizáltság nélküli őrzé­se és interpretálása, a fiúru­hák puritánsága, a visszafo­gott, már-már szemérmetes falusi hangulat tökéletes visz- szaadása méltán fakasztotta tapsra a zsúfolt színházat. És amikor zsúfolt házról beszélek, hadd tegyem hozzá: fiatalokkal zsúfolt színházról van szó. Vagyis téves az a né­zet, hogy a mai nemzedék ér­zéketlen a népi művészet iránt. A Sebőék műsora után a Szabolcs-VOLÁN előadása azt jelezte: a beat legfeljebb mint tánczene marad meg, de nem tudott olyan művészetté válni, amely élményt is ad a hangerő mellé. A Szabolcs-VOLÁN prog­ramjáról Dalanics György így beszél: — Megőrizni a megyei táncokat egyszerű tisztasá­gukban. A hagyományos elő­adásmódot megtartani a re­pertoárban, de mindenképpen lépni egyet előre. Mindez idő kérdése, de úgy érezzük, az első kísérletek jól sikerültek. Az ellenzék Érthető, hogy az elsősorban nyugati színpadokra dolgozó profi és álamatőr együttesek ezt a koncepciót nem fogad­ják el, hiszen szereplésük — sokszor milyen megtévesztő erkölcsi sikerrel — pénzt hoz. Mindezt ki is fejezik egy- egy zsűrizéskor, amikor a sa­ját tanítványok, irányzatuk képviselőit részesítik előny­ben, gyakorta elvtelenül. En­nek az eredménye az is, hogy a Szabolcs-VOLÁN, annak el­lenére, hogy a nagykállói te­rületi versenyen győztes lett nem kapott meghívást a Táncantológia ’73 műsorára, holott a helyezés alapján ez automatikusan következett volna. De a múlt évek nem­egy minősítő versenye is azt mutatta: egv hathónapos gö­döllői együttes, amelyet ..meg­felelő szinten” patronáltak, megelőzte őket — a zsűri sze­mében. De a közönség ítéle­tével ellenkező volt a sátor­aljaújhelyi és környékbeli kö­zönség véleménye is — bár borsodi csoport került elé­jük. Négy határtalálkozó, négy külföldi út, számtalan hazai fellépés azonban azt bizonyít­ja: a tPnc, a művészet, a tu­dás a döntő. Nem véletlen, hogy Lengyelország vala­mennyi vajdaságában kap­tak meghívást — egy Körút keretében. Előállt az a gro­teszk helyzet: a Szabolcs­VOLÁN fiatal táncosai meg­tanulták, hogy a versenyek egy-egy kudarca az igazi si­kerélmény, mert a fiatal és idős közvélemény az ő mű­vészi hitvallásuk igazát fo­gadja él. Misszió Az eddig elkerült 200 tán­cos a legkülönbözőbb vidé­ken tanít táncot, vezet cso­portot. Á maiak Bujtól Bak- táig több helyen tanítják a községek fiataljait. Vállal­ják az itthoni szereplést, de merik vállalni, hogy a megyét reprezentálják akár az ország más részén, akár a határokon kívül. Mindez csak annak kö­szönhető, hogy stabil közös­ség, az új irant fogékony, a nehezet is vállaló együttes kovácsolódott össze. VOLÁN- dolgozók, főiskolások, admi­nisztrátorok, középiskolások, munkások ég tisztviselők öl­tenek tréningruhát, olvasnak táncírást, gyakorolnak fá­radhatatlanul, és gyönyörköd­hetnek, kiérlelt, örömet szer­B. U Az est keretében színpadra ző műsorral, lépett két tehetséges újfehér­A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben az NDK mellett az idén Csehszlovákia részére is készítenek ipari radiátorokat. Képünkön: Rása József hegesztő és Papp Lász­ló művezető a radiátor összeállításán dolgozik. (Elek Emil fel­vétele) Az MRT gyermekkórusának sikere megyénkben Nagy érdeklődés kísérte megyénkben a Magyar Rá­dió és Televízió gyermekkó­rusának vendégszereplését. Egyhetes itt-tartózkodásuk alatt 17 hangversenyt ad­tak a nagyobb községekben, városokban. Utoljára szombat délután a megye székhelyén, a Mó­ricz Zsigmond Színházban szerepeltek. Az együttes Európán kívül az Egyesült Államoktól Japánig sok-sok országban hangversenyezett. Minden országban a nép nyelvén tanultak egy-egy dalt’ Ezekből állították ösz- sze műsorukat. Négy föld­rész dalai szóltak, s egy órán belül a hallgatók a ze­ne szárnyán beutazták az egész világot­Nem először hallottuk már a kitűnő kórust, most is nagy élményt nyújtot­tak az ifjú zenehallga­tó közönségnek és a jelen­lévő kórusvezető tanárok­nak. Az énekkart Botka Va­léria és Csányi László ve­zényelte. Az együttes tagjai hangszeres tudásukról is számot adtak. A kórusmű­vek között megszólaltatott hangszeres kamaramuzsika jól illett a műsorba. Említést érdemel az az eset. hogy a hangverseny kö­zepén áramszünet miatt teljes sötétség borult a né­zőtérre és a színpadra. A né­zők és szereplők nem jöttek zavarba, tovább folyt a hangverseny. Az általános iskolás hang­versenysorozat utolsó elő­adásán is nagyszerű zenei élménnyel gazdagodtak ta­nulóink. Kovács László Nyitnak a kerthelyiségek Kétezer mázsa fagylalt a tölcsérekbe Itt a tavasz, egyre mele­gebb van, néha már a nyár­ban érezzük magunkat. A nyíregyházi „Ezerjó” bisztró előtt tanítás végén hosszú­hosszú sor kígyózik, fagy­laltra várva. A nyíregyházi Lenin téri fagylalttermelő üzemben már fényesre sikálva, csil­logóan várják a fagylaltfőző üstök a szezonnyitást. A cukrászok az idén kereken kétezer mázsa: málna, va­nília, csoki és eper fagylalt­tal kívánják megörvendez­tetni a hűs ízre vágyókat. Te­hát fagylalt lesz bőven, csak talán egy színfolttal lesz kevesebb Nyíregyhá­zán. Megszüntetik a mozgó- fagylalt-árusítást. A KÖJÁL, közegészségünk szigorú őre tiltotta be a fagylalt árusí­tás ily módját, mondván, hogy az utcán árusított fagy­lalt könnyen szennyeződhet a szabad levegőn. A kerthelyiségekben újra várja törzsvendégeit a ,.Sza- bolcs-szálló”, az „Omnia”, a „Kolumbia”, a „Tölgyes”- vendéglő és a „Krúdy” étte­rem április 4-től- Aki pedig szereti halmozni az élmé­nyeket, az újból beülhet egy hideg sör, vagy egy forró ká­vé mellé a „Szabolcs” mo- presszójába, ahol kényelme­sen cigarettázgatva megte­kintheti az épp műsoron lé­vő játékfilmet. Megígérték az illetékes vendéglátóipari vezetők, hogy az idén tavasz- szal és nyáron lesz bőven hi­deg üdítőital és sör a sóstói melegstrandon, mert már szerelik a hűtőkamrát, a szezonnyitásra — lehet, hogy talán késnek is ezzel egy ki­csit. mert ha ez így megy sokáig, akkor augusztusi ká­nikula köszönt ránk már­ciusban... AmTMELDTT A tíz részből álló dráma­történeti sorozat ötödik részét láthattuk a héten. A dráma- írásban új korszakot nyitó nagy norvég, Ibsen (1828— 1906) két remekművéből vá­lasztott részletekkel demonst­rálta a műsorvezető Gyárfás Miklós és a rendező Egri Ist­ván azokat a gondolatokat, esztétikai és dramaturgiai megállapításokat, amelyek­re a Solness építőmester és a Nóra szerzőjéről elmondtak. A sorozat: alkotóinak az a céljuk, hogy jelentős művek­ből vett jelentős részletekkel mutassanak be egy-egy drá­maírót, s utaljanak a korszak­ra is, így keltve érdeklődést a teljes mű és az összefüggé­sek iránt is. A Nóra igazán nagy alkotás, és a belőle mű­sorba vett második részlet valóban csúcspontja a drámá­nak, nemcsak a cselekményt illetően, hanem a szereplők jellemvonásainak sűrítettsé- ge révén is, mindent megtud­hattunk róluk, milyenek lel­kűk mélyén. A Solness építőmesterből vett részlet önmagában jó volt ugyan, de a dráma té­májának és mondandójá­nak csak egy részét, a főhős arcának csak egyik oldalát mutatta meg, s ezért annak, aki Ibsennek ezt a darabját most ismerte meg, a drámai lényeg néhány fontos vonása rejtve maradt. Nevezetesen az, hogy itt nemcsak a közép- szerűségen való túlemelkedés vágyáról, nemcsak az ifjú­ságtól való félelemről van szó, hanem arról is, hogy le­het valaki tehetséges, de ha embernek középszerű, akkor az egész életét elronthatja, mint Solness is, sőt bukása is törvényszerű, mert lélekben nem eléggé nagy és erős ah­hoz a feladathoz, amire vá­gyát felszították. Még csak annyit — félidő­ben — erről a sorozatról, hogy bizonyára el fogja érrfi célját: a nézők értőbb szem­mel és füllel fognak leülni a képernyő elé, vágy a színhá­zi széksorokba, de legalább is tudatosabb figyelemmel kí­sérik najd az előadásokat, sőt talán keresni fogják a szín­házak és a televízióközvetí­tések programjában ezpket a drámákat. Ezzel a sorozattal a televízió a nézőt a színjáték művészetének befogadására fogékonyabbá, értőbbé teszi, s így újabb és a színházat rendszeresebben látogató kö­zönséget toboroz. Ha már drámatörténetről volt szó az előbb, hadd em­lítsem a másik művet a hét műsorából, amely szintén tör­ténelem : a filmtörténet jelen­tős alkotása. Mark Donszkoj- nak, a neves szovjet rendező­nek a filmje, a Gyermekéve­im, Gorkij megfilmesített tri­lógiájának első része került képernyőre az Orosz klasszi­kusok című sorozatban. Ezen az 1938-ban készült filmen is, amelynek tempója több he­lyütt már lassú nekünk, meg- érezzük a nagy proletár író rendkívüli erejű vonzását. Gorkijt lehetetlen nem szeret­ni, olyan közel tud férkőzni hozzánk azzal, hogy nagyon ismeri és nagyon szereti a szenvedő embert, s azzal, hogy mérhetetlenül gyűlöli a nyomorgatókat, a szegények vérét szívókat. Donszkojnak és a színészeknek sikerült a regény színes gorkiji alakjait, ennek a világnak az atmoszfé­ráját filmre vinniük. A tele­vízió ezzel a sorozattal is köz- művelődési hivatását teljesíti, következetesen és egyszerűen, a nevelési szándék fitogtatá- sa nélkül. A Fábri ZoZtán-sorozatban a Két félidő a pokolban című filmet vetítették. Akik fenn­maradtak érte, nem igen bán­ták meg. Még azok sem, akik már látták a moziban. Nem tudom, hogy a televízióban mikor ment esti főidőben ez a nagyszerű film. de azt hi­szem, jobb, hasznosabb lett volna, ha nem a késő «ti éjszakai órákban sugározzák. A Tanácsköztársaság egyik nagy alakjáról, Korvin Ottó­ról készített emlékező műsor — vasárnap délután — nem­csak tartalmával kötötte le a figyelmet, hanem hangulatá­val, tónusával is- Korvinra, a Tanácsköztársaság politikai nyomozó osztályának vezető­jére valóban illik a humanis­ta jelző, ahogyan Kelen Jo­lán jellemezte. Az összeállítás igazolta ezt a jellemzést. Seregi István A Iliin MELLETT A Rádiószínház dokumen- tumjáték sorozatában hang­zott el „Ki tud róluk?” cím­mel múlt hétfőn este Rick Nóra és Gácsi Sándor döbbe­netes dokumentumdrámája két kisleány eltűnésének kö­rülményeiről, pontosabban annak indítékairól és arról a szűkebb társadalmi környe­zetről, amelyben a tragikus eset megtörténhetett. Az ok- nyomozó dokumentumdráma izgalmasabb volt nem egy mű­gonddal konstruálttól, bi­zonyságául annak, hogy a ki­váló érzékkel, emberi-művé­szi tapasztalattal megszólalta­tott riportalanyok közvetlen vallomásaiból művészien fel­épített, hatásosan összevágott nyersanyagból lehet általáno­san érvényes drámai sűrítést produkálni, amire egyébként számtalan példa van korunk sok dokumentációs alapozású irodalmi és más művészeti al­kotásaiban. Szepesi György műsora, a .,Szabad szombat” ezúttal is változatos, pergő ritmusú volt. Az elképzelés — látogatás egy munkásdinasztiánál a buda­pesti Bezerédi utcában, ahol négy generáció él együtt — kitűnő ötletnek bizonyult. A munkához, a munkás, tevé­keny életformánoz való hű­ség folyamatossága a változó korokban is megtartó, fenn­tartó erő, annál is inkább, mert ez az egész életforma a szocializmust építő korunk­ba törvényszerűen, szervesen ível át. A műsor első fele azonban túlságosan Budapest- centrikus volt, aminek némileg mentségére szolgálhat, hogy egy olyan „közlekedési" csa-í Iád vendégei voltak' a gazdái, amelyben mindenki valami­lyen kapcsolatban volt ugyan a nagyvárosi (budapesti) köz­lekedéssel. A tanácsköztársasági év­fordulóról megemlékező mű­sorok közül, „A nagy fordulat és a kortársak” című emelke­dett ki, melyben a kor is­mert kutatójával, Hajdú Ti­borral beszélgetett Hanák Pé­ter történész. A beszélgetés és sok eredeti dokumentum bemutatása gazdagabbá, ár­nyaltabbá tette ismereteinket az események valóságos lefo­lyásáról. A múlt sötét ár -ivai- nak felidézése egy már’k mű­sorban szinte jelkép, hogy el kellett jönnie a jeles napok­nak. a dolgozó nép hatalomra kerülésének. „A zsupfedélr« rászállott a vörös kakas...” el műsorra gondolunk. Ez a szép népdalokkal átkötött szociográfiai riport a Vas megyei hajdani summásols nehéz életéről szólt, Döröske,’ Szőce községek még jól em-’ lékező lakói beszéltek arról Pölöskei Ferenc és Takács Ferenc történészeknek, hogy ilyenkor tavasszal miért kel-' lett vándorbotot fogniuk: a gyenge és kevés föld nem tudta eltartani a túl népese-: dett, nagybirtok fojtogatta falut. (Az Ifjúsági Rádiónál* ezt a szívesen hallgatott so-: rozatát — „Dunántúli törtéi netek” — az e^vkori summás-' társ, Faggyas Sándor szeiM keszti beleérző szeretettel. A1 rendezés Cserés Miklós dr.-i dicséri.) Merkovszky Fáj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents