Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

1974. március 3. CTLET-MAGYARORSZAG Urbanizáció a külvárosban Borbánya holnap Nyíregyháza egyik legna­gyobb területű külvárosa Borbánya rendezési terve kb. 190 hekUr felhasznáJásárój Intézkedik. A terület fejlesz­tésre történő kijelölése alap­vetően az 1960-ban készített 15 éves lakásépítési program része. Ez a terv Nyíregyhá­zán ezer magánerős építésű családi házat is feltételezett. A korábbi elszórt telepítések helyett olyan nagy területre volt szükség, ahol viszonylag olcsón, megfelelő nagy tel­kek alakíthatók ki. Borbánya ezt a célt szolgálta. Sok vita A városrész korábban sem volt lakatlan terület: az 1960-as népszámlálás adatai szerint a rendezés alá vont területen akkor körülbelül kétezren éltek. A városhoz tartozó kertgazdasági szőlő és gyümölcsÖK területen jó néhány régi épület volt, köz­ti’': elég sok borpincéből át­alakított lakás. A terv öt­ezres városrészt ígért, több, mint 1400 új lakás építését tette lehetővé. 1961-ben sok vita előzte meg a terv jóváhagyását. So­kat módosítottak is rajta, mielőtt a végleges elfogadás megtörtént. Érdemes meg­említeni. hogy az akkori fenntartások nagy része az egy évtized alatt beigazoló­dott, a most újra szükséges­sé váló változások hasonló témákat ölelnek fel. Borbánya az elmúlt évek­be’- csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nehezen kedvelték meg az építeni szándékozóik. Annak idején két utcát ki is kövez- tetett a városi tanács, hogy a közlekedést, az autóbusz­járatokat segítse, s fellendít­se az építési kedvet. Akkor ez célravezető is volt, de a gondokat ma Í6 a járhatat­lan utcák, a területen belüli kr-'ekedés, a várossal való összekötettés okozza. Az el­látás, a különböző kommu­nális létesítmények változat­lanul nehezen közelednek a városi szinthez — az alap­vető szükségletek kielégítése terén is. A városrendezés nagyon sok gondot vet fel még a külvárosokban. Borbányáin például arra alapoztak, hogy a nagymértékű iparfejlesz­tés maid megnöveli az épí­tési kedvet. Ez így is volt, de érdekes módon elég kevesen építkeztek ezen a területen azok közüL, akik a déli ipamegyedben dolgoznak. A borbányai telkek igénylői között ma is a környező községek lakói vezetnek, az itt építkezők kétharmada a szomszédos községekből, Sö­rivóról, Kékről, Apagyról köl­töznek be. Sokan vannak viszont, akik a már meglévő telken a régi ház helyett éoítenek újat — már a Ren­dezési terv szerint. A leg­frissebben kialakított több, mint száz telek közül csak­nem huszonötöt az 1970. évi szamosközi árvíz károsultjai kaptak. (Itteni letelepedésü­ket sokoldalúan «egíti a vá­rosi tanács vb műszaki osz­tálya. Mint Lajtos György osztályvezető elmondta, tár­sadalmi munkában is segí­tenek a T—3 típustervek helvszínre alkalrr.-v’ásáh-^ Nagv gond viszont, hogy még közbeniárásukra sem sike­rült kivitelezőt találni a mi”*eav ötmillió forint ér­tékű munkára. Pedig ezek a családok az év végén már az úi- borbánvai otthbnban szeretnének lakni. Változó utcakép Az építkezés nem gyors ezen a területen, bár most is több az igénylő. mint amennyi telket a tanács ér­tékesítésre elő tud készíteni. Kétszázötven lakóháa épült fel eddig az úi rendezési terv szerint, s a tanács ál­tal átadott telkeken kívül a már ottlakók évente mintegv húsz lakást éoítenek. szintén a terv figvelmehevéteiéyel Ezért mutat rendkívül vál­tósé utcaképet most Borbá­Rendelőintézeti gondok Részlet Nyíregyháza városié kénéből, "orbányán a régi öt utcából csak egy m «ad meg, helyettük újak, szélesebbek nyílnak. Földszintes családi házakkal ötezres városrész alakul itt. nya központi része. Egyes házak homlokzata a kertek­re néz, mások teljesen sza­bálytalanul helyezkednek el a jelenlegi utcákon. Csak a/ avatott szakember előtt bon- ^ takozik ki a kép: néhán; helyen meg lehet nyitni f rendezési terv által előírt utcákat, s ekkor szép elő- kertekkel valamennyi csalá di ház az utcákra néz majd Jelenleg elég sok gon< övezi az itteni utcanyitáso­kat. Nem egy telek rhlati került bíróságra az ügy:von tátottán halad a kisajátítás- a sokféle hivatalos eljárás alaposan megnöveli az elő­készítés idejét. Egy-egy újabb tömböt azonban min­dig szabaddá tudnak tenni s így mo6t gyakorlatilag két nagyobb összefüggő területen lehet építkezni, mindkét ol­dalról közelítve a kultúrház és posta felé. amely Borbá­nya központját jelenti. Sok probléma volt ennek megközelítése miatt. Evekig csak naev kerülőkkel lehe­tett az új énttkezósektől el­érni, míg most néhánv bon­tás után a gyalogos forga­lom számára már megte­remtették az összeköttetést Módosít iák a rendezési tervei Borbányán most is kulcs­kérdésnek tekinthető két ú' utca megnyitása: folytatni kellene az Alma utcát és so­kat segítene a Nárcisz és Margaretta utcák között nyi­tandó új út is. Az- első a Tünde utca, a második a Káliód út felől teremtené meg a kapcsolatot a leendő norbányai központtal. Ezek további lehetőségeiket dnálnak. Reális lesz a víz- ezetéképítés, és a kereske- íelmi létesítmények építő­ére is gondolni lehet. Jgyanitt téma az úi iskola, újabb lendületet vehet a társadalmi összefogással épí­tendő óvoda előkészítése is. A tervek szerények. Je­lenleg a lakásokhoz: a tanács, ’sak villanyt tud vezettetni, -le ez — a teíekkíalákítá- - sokkal együtt — folyamato­san történik. Ha a kultúrház környéke is kezd beépülni, előtérbe kerül a víz- és a csatorna témája, « ekkor várhatóan ismét nagy len­dületet vehetnek a borbá- nyai építkezések. Az elmúlt tíz év megérlel­te a terv felülvizsgálatát. Jelentősen növekedtek az igények, határozottabban rajzolódnak ki városrész körvonalai. Javítani kell a közlekedésen és határozot­tabban szükséges megjelölni a terület jövőjét az építke­zők számára, pontosabban azt , hogy mire, mikor szá­míthatnak. Az új családi házas terület már egyre több közintézményt igényel. Mind­ezek figyelembevételével ké­szül a rendezési terv módo­sítása, amelvtől a szakembe­rek és a Borbámván lakók egyaránt azt várják, hogy meggyorsíthasson a terület városiasodása, kiépítése. Marik Sándor A beteg gyógyulni akar! A reudelöintezetekben naponta belepő orvos meglátván a szinte áttekinthetetlen betegtömeget, megretten. Felteszi magának a kér­dést: lehet- e ilyen körülmények között gyógyítani? Közben áz ajtón hangzó kopogás vegyül a szívhanggal, a mell­kas zörejét elnyol nja a folyosón állók szüntelen moraja. A megyei rendelőintézet lényegében a kórház ambulanciája. Ez­zel egy időben elvégzi a város járóbetegellátását. Szakrendelések címén idetartozik: a nyolcvanezres megyeszékhely, a nyíregyházi, a nyírbátori járás, a nagykállói — mindez több mint *00 ezer ember, illetve ennek beteganyaga. Az egész megyére kiterjed a rheuma- tológiai, urulógiai, orthopédiai szakrendelés, a baleseti sebészet. amely a fél megye betoganyagát öleli fel, a több mint 300 ezer em­ber köréből kikerülő füll-orr-£ége • negbetegedésben szenvedőket. A rendelőintézet — bár ilyen orvosa külön nincs — Végzi az ideg­gyógyászati rendelést a nyíregyházi járás nagy része számára, a kisvárdai és vásárosnaményi járásoknak, működik mint konzul­táns, besegít a rendőrségnek, bíróságnak, lényegében 250 ezer ember tartozik hatósugarába. Mit nyújt az egészségügy t A Nyíregyházán működő rendelőintézetek számára 618 szakóra engedélyezett. Ebből betöltötték 518-at. Ami a dolgot még súlyosbítja: fő- foglakozásban csupán 47 or­vos dolgozik, a többi — 95 — a kórházi feladatok mel­lett látja el fontos gyógyító munkáját, erőt megfeszítően. kimerülésig. A számokból kitűnően 1000 lakosra 1,6 szakorvosi óra jut, ami a 2,6-os vidéki, a 3,1 országos és az 5,3 budapesti átlaghoz viszonyítva elenyésző. Te­gyük hozzá, ez az 1,6 is il­luzórikus, hiszen a két he­lyen dolgozó, egyik helyről a másikra futó orvos intenzi­tása nem mérhető a főfoglal­kozásúéhoz. Tény, hogy igen sokmin­den történt eddig. Kórház épült Fehérgyarmaton, Vá- sárosnaményban, most ké­szül a kisvárdai, szülőottho­nok hálózzák be a megyét, működik a tbc-gondozási hálózat, alakul a rákellenes rendszer. Épültek modern körzeti rendelők, egy-egy község — és nem is kevés ■*- néha a szabálytalanságot is súrolva — olyari orvosi rendelőt és lakást ..hozottlét­re. ami valóban vonzó. Épültek új osztályok a kór­ház területén, modern mű­szerek léptek a gyógyítás szolgálatába. A megye veze­tése nagy letelepedési segít­séggel kecsegtetve hirdeti orvosi állásait. A korábbi objektív és szubjektív mu­lasztások következményeinek felszámolásához mindez ke­vés. Vagyis: az egészségügy — állami szolgáltatás! — helyzete Szabolcs-Szatmár- ban nemhogy az országos, de még a vidéki átlaghoz sem mérhető, az ehhez közelítés a jelenlegi cél. A tapasztalat az: ha egy- egy idepályázó orvos meg­látja és megtudja az itteni terhelés mértékét, minden ígéret ellenére másfelé megy. Ezen a területen tehát ro­hamos változást még az sem hoz maid, ha az Inczédi ház helyén felépül a nyolcemele­tes orvosház. A kórház és rendelő most tervezett és remélhetően hamarosan meg­valósuló rekonstrukciója Is csak azt eredményezi 1980­ra. hogy abban az évben elérjük a mostani vidéki szintet. A megye anyagi erőforrá­sai végesek. A város szo­morú ellátásáról szóló je­lentést a végrehajtó bizott­ság csak azzal a határozattal tudta hasonló okokból meg­toldani: kérik a megyei egészségügyi osztály támoga­tását. Vagyis: a gondok is­mertek. és itt már nem se­gít más első lépésként, mint a sok orvos által lenézett egészségügyi szervezés. Ez lehet az első lépés affelé. hogy a zsúfoltság a rende­lőkben csökkenjen, hogy a beteg bizalommal lépjen az orvos elé, és a gyógyulás hi­tével távozzék. Mert nem igaz az a tétel, hogy elég ha csak belép a szakrendelőbe, már az is vigasz. A beteg gyógyulni akar! Vagyis jogát követeli! Az első lépés lehet e té­ren a módszeresen kidolgo­zott. átgondolt, jól előkészí­tett betegirányítás. Ez biz­tonság a betegnek, akinek nem kell pitymallatkor sor­számért állni, vagy a sor­számbörzén éppen egy hú­szasért venni egyet. Nyuga­lom az orvosnak, ^ki tudja, hogy mire számíthat, hány beteggel kerül szembe., be­oszthatja idejét A „frontvonal" A gyógyítás frontvonala a körzeti rendelőben van. Az orvosok nagy része félretéve a kényelmi szempontokat tudja, hogy az állandó re- ceptirató kuncsaftra kell pa­zarolni a drága időt. ök vizsgáinak, sőt diagnosztizál­nak. gyógyítanak, és végül a gondozásban is részt vesznek. Sajnos, sokszor a jó szándék ellenére éppen a rosszul fel­szerelt rendelői más esetben a kisebb ellenállás — főleg városban —, azt sugallja: menjen a beteg a rendelőin­tézetbe, majd ott kiderítik a betegséget. Pedig ki ismerheti jobban páciensét, mint a kör­zeti orvos? Igaz, túlterheltek sokan, de azt se hallgassuk el. vannak, akik a kényelmi szempontok alapján döntenek. A jó példa nyíregy­házi. Itt a MEZŐGÉP saját üzemi rendelőjében adott he­lyet a körzeti rendelőnek, így a felszereltség jobb, a vizsgálatok alaposabbak, a beteg, szinte kisebb szakren­delésen érzi magát,, nyugod­tan távozik. Ezt az üzem — körzet kettős gondolatot is számba lehetne venni. De el­gondolkoztató a mai gyógy­szerellátási rend is. Vajon egy-egy gyógyszerár rende­zése nem tenné-e lehetővé, hogy az örök receptiratók né­pes hada kikopjék a körzeti rendelőkből, több időt enged­vén az ott dolgozóknak a gyógyító munkára? Nem utolsó sorban felül­vizsgálhatná az egészségügyé tárca egyrészt a szakorvosi képesítés megszerzésének rendszerét, és — ami még fontosabb — az orvosirányí­tás ügyét. Tarthatatlan, hogy több százezer forintos állami költséggel képzett orvosok más munkakörben dolgozza­nak akkor, amikor egy-egy megye alapkérdésekkel küzd. <Vem szakma, hivatóa Amikor valaki orvosnak megy — tételezzük fel mindenki tudja, hogy hiva­tást választ, ami terheket je­lent. A gyakorlatban ezek azonban nem arányosan osz­lanak el megyénkben, és ezt ha fáj is, de módosítani kell, a könnyebb helyzetben levők rovására. 600 ezer ember ér­dekét keli összevetni egy-egy egyéni érdekével, s így a döntés nem lehet vitatható. De talán ugyanezt a módszert kellene az egészségügy orszá­gos irányításának is követni abban az esetben, amikor egy saját maga által összeállított statisztika tükrében látja egy megye aránytalanul hátrá­nyos helyzetét — nem az or­szág! — hanem a vidékkel szemben. A szervezés — tűz­oltás. A rekonstrukció — átmeneti megoldás. 'A hat­százezer szabolcsi pedig kons­tans szám, vagyis ennyi élő ember! A tárgyalóteremből Sósavat itatott a gyermekkel Balogh István, segédmun­kás volt a sütőipari vállalat­nál. Kora 19 év. A vád elle­ne: előre kitervelt módon és nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérlete, valamint hamis vád büntette. Amit tett: sósavval itatta meg egy­éves kislányát, hogy ne kell jen érte gyermektartási dí­jat fizetni. A kérdésekr nagyjából őszintén válaszol. — 1972 február közepén is- nerkedtünk meg Évával. Két létig udvaroltam neki akkor elhatároztuk, hogy összeháza tudunk. Odaköltöztem hozzá juk, de rövid idő múlva a> myja elzavart bennünket al őrletbe. Két-hár.om hétig él tünk így, aztán elköltöztem tőle mert az én szüleim is ellenezték -i házasságot. Nyír­egyházára jöttem dolgozni. Novemberben felkeresett az anya és azt mondta: Éva szü­lőotthonban van, kislánya született, vállaljam el az apaságot. — Nem sokat gondolkoz­tam rajta. Nem az enyém olt a gyerek, de beláttam, hogy név kell neki. Azt mond­ák, nem kell fizetni, csak vállaljam. A nevemre írták le csináltunk egy papírt, 'ogy tartásdíjat nem fizetek. A szerződés elkészült, Éva íz újszülött Balogh Éva lett, az édesanyja azonban nem okát törődött vele. Férjhez nent eav másik férfihez. A kislányt állami gondozásba adta. de a kislány nevelőszü­lője ÉVa édesanyja lett. Mint közismert, az állami gondo- 'ott gyér •’kék nevel ősiméi­nek az állam havonta fizej bizonyos összeget, ehhez azonban — ha élnek — a gyerek szüleinek is hozzá kell járulni. Így történt, hogy a múlt év novemberében Balogh Ist­ván is megkapta az értesítést: havonta 400 forintot kell fi­zetni állami gondozásba vett gyermekéért. Az összeget a november 27-i fizetéséből már le is vonták. Balogh nyomban elhatározta, hogy nem fizet, de még nem tud­ta, hogy lehetne kötelezett­sége alól kibújni. Nem sokáig töprengett, megszületett az aljas ötlet: elteszi a gyereket 'áb alól. Rögtön munkához látott Volt egy kisiparos ismerőse, akiről tudta, hogy sósavval dolgozik. Kért egy féldecis üveggel aztán taxiba vágta magát és elindult Tiszavas- váriba. A kocsit egy utcával arrébb leállíttatta és gyalog ment a kislányhoz. A kis­lány épp azon a napon volt egyéves. Mondta, hogy meg­látogatni jött, aztán megpró­bálta a nagymamát eltávolí­tani. Megkérte, nézzen ki az utcára, ott van-e az a motor amelyikkel jött? A nagyma­ma nem ment. Aztán más módon próbálkozott: fényké­pet kért a gyerekről, hogy megnézze: hasonlít-e hozzá, vagy inkább az anyjához. A nagymama bement a szobába fényképet keresni, Balogh oedig — nehogy a sósav ki­marja g kezét — felhúzta a kesztyűjét, előszedte a sósa­vas üveget és megitatta a gyerekkel. A nagymama a gyerek hangos sírására szaladt ki azonnal mentőt hivatott és a gyereket kórházba vitték. A gyors orvosi segítség meg­mentette az életét, sérülései azonban három hónap alal gyógyultak meg. Balogh ezt a tényt tagadni nem tudta, de a rendőrségen megpróbálta a hatóságokat félrevezetni, hogy enyhítse tettét. Azt mondta, volt élet«' társa bíztatta arra, hogy elpusztítsa a gyereket ő sze­rezte a sósavat is, sőt koráb­ban ő ölte meg nagymamáját is. Az ügy hamar tisztázódott!: Baloghot fogdatársai bíztat^ ták, adták neki a „jó taná­csot”, hogy ha ide került állé jón bosszút volt élettársán is, Balogh Istvánt a megyei bí­róság dr. Rajka Sándor ta­nácsa előre kitervelt módon és nyereségvágyból elkövetett emberölésben, valamint ha­mis vád bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért 8 évi szabadságvesztésre büntette, amelyet fegyhézban kell le­töltenie. Mellékbüntetésként 1 évre eltiltották a közügyek yakorlásától. A bíróság eny- űtő körülményként értékelte Balogh fiatal korát, valamint azt, hogy beszámíthatóságá- uan kisebb mértékben korlá­tozott Az ítélet kihirdetése után az ügyész súlyosítá- sért, a vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett. A területi feladatú nyíregyházi kórházban 1035 ágy van. Tízeze* lakosra jut 30. (Vidéki átlag 46,5, országos 56,7, budapesti 88,6). \x országos norma erre 122 orvost ír elő. Hiány 11. A nyíregyházi szak­rendelőben 18 szakképzett orvos van, ebből nyugdíjkorhatárán* illetve azon tűi 5. Eltávozó ban kettő. A kÖzépkáderképzés megöl* dalian. Kisegítői munkakörre embert kapni szinte lehetetlen. A 315 ezer emberből kikerülő beteganyag táppénzes felülvizsgálatát I főfoglalkozású főorvos látja el, átlagéletkoruk 60 év, besegít két részfoglalkozású. Teljesen világos mindebből: a megyei vezetés minden erőfeszítése — márpedig ilyen van bőven — kevés a fnegol- dáshoz. A mai beteg számára kevéssé vigasztaló, hogy 1990-ig ter­jedően egy 15 éves fejlesztési terve már kész, ami a vidéki szinthez közelítését hivatott elérni. így — beteg és orvos részéről ma csak egy kívánható meg: a kölcsönös türelem, a szervezés igénylése é« és elfogadása. Bürget La jo»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents