Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
f9?4. március ST.' ICELET-M AGY ARORSZÁO i. Ismeretek birtokában A munkahely rangja CSILLAPUL A VÁNDORMADARAK VONULÁSA, a ® gyártól gyárig, munkahelytől munkahelyig vezető utak szövevénye már nem annyira kusza, mint korábban. Emlékezzünk csak, micsoda ribillió kísérte csapataikat! Csábítások, és ígérgetések, kápráztató jövedelmek emlegetése, szövetkezeti kisegítő üzemek kárhoztatása, szigorú adminisztratív intézkedések követelése... S kiderült, nem okvetlen a tiltás puskája a legjobb eszköz a szárnyrakapás ellen, hanem az intézkedéseket, ösztönzéseket egyaránt magába. foglaló átgondoltság. ^®t esztendeje, 1972-ben * az ipar minden száz foglalkoztatottja közül átlagosan 34 fő lépett ki munkahelyéről. Tavaly hárommal kevesebb. Persze, tegyük rögtön hozzá, e tekintély esnek tűnő arány csalóka. Hiszen benne foglaltatik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő mama éppúgy, mint a katonai szolgálatra bevonuló ifjú, vagy a nyugdíjazását kérő dolgozó. S azok szintén, akik népgazdasági szempontból helyeselhetően változtattak munkahelyet, azaz például egy dinamikusan fejlődő iparágba mentek át. Am mivel az említettek tábora évről-évre lényegében azonos létszámú, a csökkenés mindenekelőtt a nem szívesen látott vándormadarak körét érintette. Aminek örülni lehet. S tanulságait számontartani még inkább szükséges. Hiba lenne ugyanis a szemrevételezést befejezni az Ipar terepével. Ott megritkultak a vándormadarak seregei, de meghökkentően nagy csapatok kelnek szárnyra egyéb területeken. Például a kereskedelemben, ahol tavaly száz emberből átlagosan ötven kérte a munkakönyvét! Azaz minden második dolgozó. Idén már a kereskedelemben is csökkentik a munkaidőt, ez remélhetőleg enyhít a gondokon. Ám sem itt, sem a népgazdaság más ágazataiban egyetlen intézkedésre hagyatkozni nem szabad, nem lehet. A sokat emlegetett munkaerő-gazdálkodás tényleges, érdemi gyakorlása a nyitja a gondok megoldásának. Amjhez szükségesek központi, kormányzati döntések is, de a vállalati tevékenység erőteljes megjavítása legalább ennyire elengedhetetlen. IDEJE PÉLDÁUL ELOSZLATNI azt a mítoszt, mely a munkahelyváltoztatások többségét a bérrel, az új beosztás nagyobb keresetével indokolja. Amint azt egy közelmúltban végzett széleskörű elemzés igazolta, pusztán a kilépők egy- harmada jelölte meg elhatározása okaként a kevés pénzt. A többiek a nehéz munkakörülményekre, a kedvezőtlen munkahelyi légkörre, a goromba vagy közönyös bánásmódra hivatkoztak. S olyasmikre is, mint a vállalati szociális létesítmények elavultsága, az üzemi gyermekintézmények hiánya, a rossz közlekedés. S ami különösen figyelemre méltó: a korábbiaktól eltérően egyre többen vannak azok, akik a szervezetlenségére, a folyamatos munka akadozására mutattak rá érvként. Nagyonis indokolt a kérdés: ezek a kilépők vándormadarak lennének? Vagy sokkal inkább olyan emberek, akik szeretnének tisztességgel dolgozni, ha kell, hajtani is a nagyobb pénzért, de ehhez az adott munkahelyen nem látják biztosítottnak a feltételeket? Jött tett az ügyeskedők, a munkaerő keresletet kihasználók, a munkaundorban szenvedők hosszúra nőtt szárnyainak nyesegetésében a központi és helyi intézkedések sorozata. így egyebek között bizonyos területek bérezési lehetőségeinek korlátok közé szorítása, az állami iparban végrehajtott béremelés, a vállalatok egy részének azon elhatározása, hogy tarka munkakönyvvel nem veszik fel a jelentkezőt, nem adnak több bért, mint amennyi az előző helyén volt az illetőnek, s hasonlóak. Öreg hiba lenne ugyanakkor azt gondolni, hogy a tennivalók sora ezzel véget ért. A munkaerő-gazdálkodás nem egyszeri akció, hanem folyamatos teendő. Tehát föltételezi a figyelem, a törődés folyamatosságát, az állandó készültséget, a vállalati munkaerő- mozgás rendszeres elemzését, az úi jelenségek és okok föltárását. S persze, az időben történő cselekvést. KEDVEZŐ, HOGY CSÖKKENT a munkaerő-vándorlás. Hasznát mind gazdasági, mind erkölcsi tekintetben aligha szükséges részletezni. A vándormadarak letelepedése a köz- gondolkodás és a közerkölcs javulását is tükrözi. E tükörben azonban föl kell fedezni az egyéb teendőket is, elsősorban azt, mi történik, s mi nem a gyárban, a vállalatnál lévő dolgozók megtartása érdekében. Akik közül ma már egyre kevesebben érik be azzal, hogy munkájukat pusztán a fizetési boríték tartalmával értékeljék, becsüljék. < Mészáros Ottó Űj fehértóról Lengyelországba Magasban a brigád VILÁGOT JÁRT BÁDOGOSOK N. Labkovszkij: Ezer bocsánat... yakran hallani különféle furcsa történeteket a téves telefon-kapcsolásokról, de soha nem hittem volna, hogy egyszer én is szenvedő alanya leszek. Ha jól emlékszem, félévvel ezelőtt történt. Éppen otthon dologoztam. Csengett a telefon. Egyáltalán nem lepődtem meg, munkanapokon ugyanis szinte percenként kellett fölkapkodni a kagylót. Éppen ezért gyűlölettel néztem a modem kor eme förmedvényére. é« elhatároztam, hogy azértse veszem fel. Egyébként monoton, tartózkodó csengésében volt valami könyörgő, behízelgő, így azután kis idő múlva nem bírtam tovább, fölvettem. A vonal másik végén mézesmázos férfihang, émelyítő, akár a szaharinos tea... — Ezerszeres elnézését kérem a zavarásért, de ha nem okoz különösebb nehézséget önnek, fölöttébb lekötelezve erezném magam. ha volna olyan szíves és nem utasítaná el abbeli kérésemet, hogy szíveskedjen a telefonhoz hívni Pável Nyikolájevicset. — Milyen Pável Nyikolájevicset? — kérdeztem dühösen. — Pável Nyikolájevic« Va- eszMkovot. És ha nem - fárasztóm túlságosan, megkérem, lesyen olyan jó, és szíveskedjék megmondani neki, hogy Korzinkin zavarja. — Rossz számot hivott, itt nincs semmiféle Vaszilkov! — Ezer bocsánatot kérek! Igazán szégyellem. Kizárólag az én hibám! A noteszemben nehéz kiolvasni a számol, különösen az utolsót... .,3” vagy „8”, nem tudom. így hát tárcsáztam a „8”-at, ezek szerint .,3”. Mégegyszer mil- lió6zor elnézést... Annyira meglepett ez az alázatosság, hogy önkéntelenül felemelkedtem a fotelból és zavaromban valami ilyesfélét motyogtam: — Ugyan, semmiség, semmiség, mindenkivel megesik. Már rég elfelejtettem az egészet, amikor körülbelül másfél hónap múlva egyik reggel kérőn, de ez alkalommal már nem olyan behizel- gő tónusban megint csengett a telefonom. Ismerős férfihang szólt bele: — Jónapot! Én zavarom, Korzinkin. Volna olyan sai— Sok volt a községben a bádogos, akiknek állandó munkát kellett teremtenünk. Ezért arra gondoltunk, hogy szövetkezetünkben, az újfehértói Építő és Faipari Szövetkezetben brigádot alakítunk. amely egy fő területre specializálja magát. így jól járnak a bádogosok, de a szövetkezet is, — mondta Heté- nyi Endre, műszaki vezető. Az első torony A megvalósítás nem váratott fokáig magára. 1970-ben kapcsolatba kerültek a budapesti gépipari fővállalkozó szövetkezeti vállalattal, aki kivitelezőket keresett a magyar gyártmányú Superstat víztorony szigetelési munkáinak elvégzésére. A jelenlegi brigádvezető Tóth Béla tanította meg az akkor még öt tagú brigáddal ezt a szakipari munkát. , — Kezdetben a megyében dolgoztunk, az első víztornyot Nyírmeggyesen készítettük el. A felállított tornyot először faléccel bebordázzuk, aztán szigeteljük, majd a fémburkolatot tesszük fel. Külön dolgoznak az állványozók és külön a burkolok, de szükség esetén bárki elvégezheti a másik munkáját. Az első néhány elkészítése nehezebben ment, de később már arra is jutott időnk, hogy újítsunk, itt-ott köny- nyítsünk ezen az igen nehéznek tartott, fizikai munkán. A budapesti vállalat raj-, tűk kívül még két vidéki Tö- VÁL-lal dolgoztotott, de hamarosan egyetlen alvállalkozójuk maradt — az újfehértóiak. A brigád 15-ös létszámúra nőtt és most már az egész országban csak ők végezték a burkolásokat, sőt 1972-ben külföldön is dolgoztak. Irány Choinow — Első ízben a lengyelországi Choinow-ban, egy állami gazdaság sertéskombi- nátjában szereltünk víztornyot. Két hétig voltunk kinn, hatan. Tavaly már két helyen is dolgoztunk, sőt vállaltuk, hogy a lengyeleket megtanítjuk erre a munkára. Külföldön a brigádunk két csoportban dolgozik, a kapcsolatot egymás között a műszaki iráves a telefonhoz hívni Pável Nyikolájevics Vaszilkovot? — Itt nincs Vaszilkov — mondtam. — Tehát már elment az Igazgatóságra :— hanzott szomorkásán a vonalban. — Most akartam indulni hozzá. Lesz szíves átadni neki egy... — Nem leszek szíves! — szakítottam félbe. Semmit se tudok átadni Vaszilkovnak, mert itt nincs, nem is volt és nem is lesz Vaszilkov! Rossz számot hívott! Ez magánlakás ! — Ö, ne haragudjék! — búgta a kagylóba. — Ez az átkozott notesz, ez mindennek az oka! Olvashatatlan az utolsó szám ......3” vagy „8”... nem tudok rájönni. — Három! Három! — üvöltöttem és lecsaptam a hallgatót. Többet, nem jelentkezett. Űgv látszik, kijavította végre a számot. Két hónappal később me- - gint különös csengéssel szólalt meg a telefonom. Szörnyen ismerősnek tűnt. Nem. a hcihnolyn«É woma mm nyitóval tartják. Nem egyszer szombaton és vasárnap is dogozu nk, de megéri a fáradságot, mert olyan helyeken járhatunk, ahová máskülönben sohasem juthattunk volna el. Az idén Gdanskban és Wroclawban készítünk el egy-egy víztornyot, valószínűleg májú® végén indulunk nyolcán. A szerződéseket az év eleien kötik a KGMTI beruházási irodán keresztül. Az idén már nagyobb teljesítményű tornyokat is burkolnak 700 és 1000 köbmétereseket. A nagyobb típusok gondosabb előkészítő és kivitelezői munkát követelnek. A nyolcvan- ötödik — Látszatra egyszerűnek tűnik a munkánk és sokan irigyelnek bennünket a magas kereset miatt, pedig alaposan megdolgozunk érte. A tornyok 30—40 méter magasak, még a felállványozásuk sem egyszerű. Gépesíteni nem lehet, csak a kézügyességre számíthatunk. Nem mindegy az sem, milyen erős a széljárás. A szigetelés elvégzése fenn a magasban ugyancsak nagy körültekintést és, óvatosságot igényel. A balesetveszéllyel áúandóan számolnunk kell és e miatt rendszeresen orvosi vizsgára keli mennünk. De munkakövolt csak a szaharinos émelygés maradt meg... Felkaptam a kagylót. — Pável Nyikolájevics? — kérdezte egy öblös férfihang. — Itt Korzinkin. — Jónapot. Korzinkin elv- társ — köszöntöttem. — Rég beszéltünk! — Tudja, a munka! Sok a munka! — morogta a bajusza alatt régi ismerősöm. — Kevés az idő, nem jut mindenre... Pável Nyikolájevics. legyen olyan szíves, jöjjön el hozzám kettő és három között. Csak arra kérem, ne késsen... Öh! Mindent értek! Ez a Korzinkin biztosan ugrott néhányat a ranglétrán. — Nem leszek olyan szíves! — válaszoltam. — Megint téves számot hívott. És én még arra gondoltam, hogy méltóztatott kijavítani a noteszében a ,.8”-at „3”-ra. — Alla Petrovna! — hallatszott a vonal túlsó végén a dühös, oly jól ismert főnök- üvöltés. — Világosan megmondtam, hogy Vaszilkov telefonszáma nem ,.8”-ra. hanem .,3”-ra végződik. Maga meg — az ördög tudja — kit kapcsol ide... Dühös kattanást hallottam és akkor megértettem, hogy elveszítettem Korriru MnU anm rülményeink sem a legirigy- lesre méltóbbak: — Két-három hétig vagyunk egy helyen, megosztott brigáddal. A szövetkezettel is telefonon tartjuk a kapcsolatot. A szállás és az étkezés mindig problémát jelent. Kiadásainkat a fizetésünkből fedezzük, hiszen napidíj nem jár. A szállásköltség egy részét fizeti a szövetkezet, de ezt sem mindig, hiszen ha egy faluban dolgozunk hivatalos számlát nem tudunk hozni. Az étkezésnél is önellátóak vagyunk. Az utazási költséget viszont megtérítik. Az újfehértói brigád átlagéletkora 28—30 év, a legfiatalabb tag 19 éves. A létszámot nem bővítik, csak akkor, ha valamelyiküknek be kell vonulnia katonának. A dolgozóikat saját maguk nevelik ki- Most a három legrégebbi segéd- és betanított munkást készítik fel a szakvizsgákra. „Vándorlók” maradnak addig, amíg egészségileg bírják az utazást, a magasban a szigetelést, a burkolást. Megalakulásuk óta a nyole- vanötödik „toronynál tartanak” — évente húsz-huszonötöt készítenek el. Munkájuk minden évben egy millió forintot hoz a szövetkezetnek.. Az idei darabszámúk sem marad el a többitől, most Ráckevén dolgoznak, a kö. v^tkc’ő -sno—Királyherfy£s.<* A*. KTn r\]f <OT Balogh Júlia De nem így történt... Tegnap szigorú határozottsággal megszólalt a telefonom. Reménykedve ugrottam a készülékhez. — Vaszilkov! — harsogta egy kegyetlenül dühös hang. — Itt Korzinkin! Megmondanád, mi folyik az osztályodon?! Hol a negyedéves jelentésed ? — Korzikin elvtárs, — kezdem nyájas hangon — kérem, bocsásson meg, de téves számot hívott. És ha nem esik túlzottan nehezére, nagyon hálás lennék önnek, ha volna olyan szíves és utasítaná a titkárnőjét, hogy javítsa már ki a „8”-at „3”-ra. — Alla Petrovna! — recsegett maximális erőséggel az érces férfihang. Hányszor kell ugyanazt a dolgot elmondani magának? Ügy látszik, Korzinkin elérte a raglétra felső fokát. Most aztán örökre búcsút vehetek tőle... Bár. ki tudja. Előfordulhat, hogy jövőre megszólal az asztalomon a telefon, és egy ismerős férfihang beleszól: — Ezerszeres elnézést kérek a zavarásért! Korzinkin vagyok... Ha nem okoz túl nagy fáradságot önnek, nagyon lekötelezne— Fordította: Kádas Gézán« A napokban kezdődött megyei gépipari hónap megnyitóján mondta az egyik hozzászóló: „Sokat beszélünk arról, hogy a gazdaságirányítási rendszerben még mindig kevés a közgazdasági ismeretekkel rendelkező műszaki. Azonban fordítva is érvénye» az igény: kevés a műszaki ismeretekkel rendelkező közgazdász!” Valóban; lehet-e jó közgazdász olyan ember, aki az adott iparágban még az alapvető gyártástechnológiákat sem ismeri, vagy fogalma sincs arról, hogy miből, mit gyártanak? S hogyan tölthet be vezető, irányító posztot az a műszaki, aki nem ismeri az anyagbeszerzési lehetőségeket — árakat — vagy azt sem tudja hol, mikor, milyen piaci lehetőség kínálkozik az előállított termék eladására? Csődbe jutott már néhány vállalat azért, mert a gazdásági vezető hiú ábrándok miatt olyan vállalkozásba kezdett, amely nélkülözött mindenfajta közgazdasági megfontolást. Vagy fordítva; olyan „kedvező” ajánlatokat fogadtak el, amelyhez hiányzót a megfelelő műszaki előkészítés, a kapacitás. Elég,’ ha csak megemlítjük az UNI- VERSIL volt mullit üzemét,’ amelyet azóta már kohóstól együtt lebontottak. Vagy a volt Gépjárműtechnikai Vállalat esetét, ahol annak idején olyan vállalkozásokba fogtak, amely nélkülözött mindenféle alapot A bizonylati fegyelem hiánya a for-’ góeszközök mértéktelen fe! duzzasztása, a szinte soha felhasználásra nem kerülő alkatrészek vásárlása, raktározása is hozzájárult az egyik ipari szövetkezet szanálásához. Nem feltétlenül fontos,1 hogy egy vezető — legyen az közgazdász, vagy műszaki képzettségű — mindkét területről maximális ismeretekkel rendelkezzék. Jó dolog azonban, ha a művezető tudja, hogy a kereskedelem által agyonreklámozott árut ők már régen ráfizetéssel gyártják. Vagy azt, hogy az alapanyagot egy másik vállalat már tíz százalékkal olcsóbban tudja szállítani. S hiába kalkulál a közgazdász, ha a gép, amelyen az áru előállítását tervezik, már feleannyi munkára sem képes, mert elavult, elhasználódott. A gazdaságosabb termelés-J re törekvés nem csald szemlélet kérdése. Tudni és akarni kell, hogyan és mH ként? A Nyíregyházi Vas-» szerkezeti és Gépipari Válla-' latnál például sorban felülvizsgálják a gyártott terméj keket. Ahol lehetséges új ár-’ vetést készítenek, vagy szükség esetén megszüntetik az előállítását. A Nyírbátori Faipari Vállalatnál — hogy áron belül maradjanak — olcsóbban beszerezhető alapJ anyagok után néztek. A már említett ipari szövetkezetben olyan új termékek készítését kezdték el, amelyek kellenek a piacon. így nagy szériában, kevesebb önköltséggel állíthatják elő. Néhány, eddig külföldről beszerzett alapanyag árának emelkedésével számolva, nem árt figyelmeztetni: jonéhány vállalat, gyár, üzem közgaz-- dásza, műszakija gondolkodhat azon, hogy az importot hogyan, honnan lehetne haj zaival helyettesíteni? Sokkal inkább együtt, mint külön-külön . . . Xófl! Asasri Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. (Elek Emil felvétele)
