Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

!«. oldal

fcELET-MAÄYARORSZÄÖ - VASÁRNAPI MELLÉKLET

Í9T4. mártom ft.

Férfiak

a női egyenjogúságról

Érdekes, az egyenjogúságról a nők beszélnek legtöbbször egymás között. A férfiak, akiknek mégis csak van közük a dologhoz, ritkábban kapnak, vagy ritkábban kérnek szót. Gönczi Balázs, Halmai József, GavulaGéza, Cseke Balázs, a Nyíregyházi UNIVER- SIL dolgozói most megkapták a lehetőséget, meg a kérdést: Mit tartanak a férfiak a női egyenjogúságról ?

Évszázados szokások

Gönczi Balázs

— Régi dolog ez — kezdi a beszélgetést Gönczi Balázs —. valamikor nem dolgoztak a nők. természetes volt. hogy minden otthoni munka az ő nyakukba szakadt. Amikor munkát vállaltak a nők az üzemekben, hivatalokban •— az otthoni munkamegosztás továbbra is a régi maradt. Illetve,

hogy nics munka- megosztás. Múltbeli természetességgel követeljük a rendes otihont, a meleg vacsorát, a tiszta inget. Nem munkahelyi probléma már a női egyenjogúság. Azt intézkedésekkel, határozatokkal szabályozni lehet. A családban nem egyenjogú a nő, csak egy területen, a munkához való jogban, azt csinálhatja reggeltől estig. Ez összefüggésben van a munkahellyel is, mert kitől várhat az ember nagyobb teljesítményt, attól aki munka után hazamegy, leül olvasni és pihen, vagy attól, aki műszak után még nagyobb munkára vállalkozik? Sajnos, néha évszázados szokások szerint élünk, és ezeket nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Megindult az áradat, egjmás szavába vágtak a beszélgetők.

— Vegyünk egy példát. Van egy női meg egy férfi szakmunkás, tegyük fel, egyenlő eredménnyel végezték az iskolát, szakmailag egyformán felkészültek. De nem minden esetben egyenlő a bér. mert* nem bízhatunk minden munkát nőkre, a nehezebb, megterhelő feladatoktól kímélnileáll. Persze a pénzük is kevesebb lesz, hiába egyforma a képzettség, a tehetség. A dolgozó nőknél, úgy érzem, itt kezdődnek a gondok.

— És mi van akkor, ha otthon marad? Nem minden család engedheti még magának ezt a luxust, kell a másik fizetés. De a nőket is megnyomorítanánk vele, mert még jobban kiszolgálónak éreznék magukat. Persze három gyermekkel már nem. az már nem kiszolgálás, hanem hivatás is lehet, büszkeség. Csak ahhoz is feltételeket kell teremteni. Mert azt én sehogy sem értem, hogy egyik oldalról igényelik a nők munkáját, a másik oldalról meg azt mondjuk, hogy gyermeket szüljön. Hát nem megy a kettő minden gond nélkül. É* különösen akkor, amikor feltételek sincsenek meg.

Otthont teremteni

Gavul!» Géza

alapvető feladata, hogy a házasság első éveiben átdolgozzák a férfiakat. Most úgy tűnik, hogy magunk ellen beszélünk, de erre szükség van. mert nem maradhat minden a régiben, amikor megnősül az ember, mert otthon esetleg három gyerek várja haza, meg a tennivaló. De a nőkön is múlik, mennyire tudnak . igazi otthont teremteni, hogy menynyire tudják okosan irányítani a férjeket, úgy hogy még szabadságot is ad, de nem tűri a szabadosságot. A férfiakat nehezebb meggyőzni, mint a nőket, de a legtöbb férfi vágyik a jó otthonra, csak éppen azt nem tudja, mi kell hozzá. A nő is elronthat mindent, ha úgy szól, hogy parancsol, és külső mutogatásra szánja a férj segítségét, a legapróbb női munkát is vele végezteti el.

— Az is érdekes. hogy a nők a munkahelyen elmondják, ha sérelem éri őket. otthon alig mernek szólni. Persze az is igaz — és ez lehet hogy rossz példa. — az utcán pofon ütök egy embert. azért

megbüntetnek, de hány olyan embert büntettek már meg. aki a felségét üti? Keveset.

— Azért ne felejtsük el az egyenjogúság másik oldalát sem! Mert az ne beszéljen nekem róla. akire szólni kell. hogy törődjön a gyerekével, az otthonával. Mert ilyen nő :s van. nem is egy.

— De nem ez az általános. Hanem az a nő •»ki a családiáért követel, és önmagából ad i 'estöbbet. Úgy érzem a nők egyik

Megoldás ?

Halmai József

v: — Nagyon csúI nya kör ez. látjuk a gondokat, és mindig oda Jutunk f vissza, hogy ezen a legnehezebb változtatni. A család életébe nehéz heil leszólni, nem lehet törvényekkel rendezni. Pedig a család a légionlo- sabb. Nagyon sok jót. de rosszat is a családi élethez lehet visszavezetni. Ahhoz. hogy valamit változzon a szemlélet, egy egészen új generáció szükséges.

— De ezt az új generációt már mi neveljük, tőlünk látják a jót, meg a rosszat is. Arra nem lehet várni, hogy lesz egy ge-, iteráció, ami mentes mindenféle fertőzéstől. Mert nem lesz ilyen. Van már ma is. valami változás. Sok családnál már régen lezárták az egyenjogúsági vitát. Tudomásul vette az egész család, hogy a nő nem gép, hanem ember, és még kevesebbet bír. mint a férfi. Ehhez tartja magát mindenki a munkamegosztásban.

— Szőkébb társaságokban, baráti körökben még a brigádban is beszélni kellene erről. Nem úgy, hogy egy kiáll és mondja: így kell élni! Hanem egyszerű, őszinte beszélgetésen valaki szól erről, olyan, akinek nem érheti szó a háza táját. Beszélni kell róla, mert nem másodlagos dolog. Számtalan' példát tudok mondani az üzemről, hogy menynyire meglátszik a munkán az otthoni körülmény, és ez már nem családi ügy.

— Igen. beszélni kell róla mindenképpen, de a beszéden kívül néha tenni is. Valóban igaz az egyenjogúságot a nő és a férfi rendezi el egymás között, nem tartozik az utcára, de még a

barátnőre sem. Külön törvények nincsenek nőkre, férfiakra. Bár a férfiakat állítólag segíti néhány rossz hagyomány. Vajon ki ellen? Csak a nők ellen? és nem veszik

észre, hogy ezzel önmaguknak is ártanak?

A férfiakra hamar kimondják, hogy „papucs-férj”, a nőkre meg hogy ..nagyszájú

egyenjogúságharcos” A két szélsőség kialakulásáért mirdkét nem egyaránt felelős.

Cseke Balázs

'-'"olláth Adrienne

Gabika mérnöknő

3oór András

I ÖREDÉKEK

Kívánom most 2

néző-szerelmeddel láttalak volna bár Mikor igent mondtál

legszebb emlékek is Eljött azzal a perccel

nssan szétgurulnak sokszor szigorúbbnak Egy életem mellé

Halálom ezerszer

MEZŐGÉP Vállalat Nyíregyháza. A modern, világos-virágos épülettömbben a földszinten balra az utolsó előtti irodában dolgozik. Nem jelzi tábla, hogy itt, e csendes, függönyözött, egyszerű irodában valójában egy mindig munltárakész rajzállvány társaságában él Molnár Lászlóné gépészmérnök, a vállalat műszaki fejlesztési osztályának a vezetője.

Törékeny asszony a gépek birodalmában. Eleven líra, harmóniát teremtő egyéniség. Kellemes szervező, fiatalokat istápoló, s előttük az alkotás vágyát felkeltő. Nincs semmi hivalkodó ebben az irodában. Olyan egyszerű, mint gazdája. Fiatal mérnök jön. Tanácsot kér. Később újabb, valami dokumentációban kéri segítségét. Beviharzik egy bájos lány, kezében egy kötegnyi irattal. Gabika, a mérnöknő tanácsot ad. ígér, aláír. egy-egy kedves szót mond. Rágyújt. Nem filteres cigarettát szív. „1969. szeptember 15-én költöztem ebbe az irodába.” Ilyen pontosan emlékszik? Feltűnő. Egyszerű válasz: ..A számokat meg szoktam jegyezni.” Vah ebben valami törvényszerűség, logikára épülő életrend, s talán velejárója a szakmának, melyet ő hivatásnak érez, s annak is tekint.

Ezt igazolja életpályája.

Nagy Sándor, a vállalat igazgatója méltán büszkén említette Molnár Lászlóné nevét egyik szűkkörű beszélgetésen. Gabikáról akkor esett szó, amikor az eszíergaágyak lángedzés technológiájának a megoldásáról tett említést az igazgató. Különösen a nők voltak büszkék akik ezt hallották.

Egyszerűen, talán kissé szenvteienül is, elhárítja az elismerést. Igaz, hogy a csoport, aki ezt megoldotta, az ő irányítása alatt dolgozik. Ennyi része lenne benne, ennyi lenne a szerepe? ,,Nem én találtam ki, velem megbeszélve, közösen csináltuk meg magát a lángedző berendezést.” Laikus létemre n«m sokat értek ehhez, de szakemberek mondják: szép munka volt. Valójában miért is került sor e berendezés elkészítésére?

Ő magyarázza: Korábban a SZ1M (Szer.

száhtgépipari Művek) csinálta részünkre az esztergaágyak edzését nagyfrekvenciás edzéstechnológiával. Ezt később nem vállalták, így rá voltunk szorítva, hogy az ágyak edzését mi magunk oldjuk meg. Ez szükségletté is vált, mint megoldandó feladat a gyártásfejlesztési tématervünkben is szerepel.”

És most következik a lényeg, az a folyamat, ahogyan idáig eljutottak. Kissé már fű- töttebb hangon beszél az alapötletről, melyhez az út a fogaskoszorúk edzésén keresztül vezetett el. Ezt lángedzéses eljárással oldották meg. Ezt követte az ifjú mérnökök és technikusok versenye, amelynek során a feladatokhoz kapcsolódóan dolgozta ki egyik technikusa. Kovács Sándor a javaslatot arra. hogy az esztergaágyak edzése, milyen módon történjék. így született meg az ehhez tartozó célgép, hajtómű, vezérlőrendszer égőfej, esztergáégymozgató kocsi. Ezt a Molnár Lászlónéhoz tartozó gyártásfejlesztési csoport közösen tervezte és oldotta meg.

Ellenezték, nem akarták, hogy irodájába rajztábla kerüljön. Érv: úgy sem len»--'

rá ideje rajzolni. „Ragaszkodtam hozzá.” Neki lett igaza. Ez az igazság azonban sok energia iát emésztette, de kedvvel, ambícióval. lelkesedéssel csinálta, amit tett. Pedig szép számmal voltak beosztottjai régen is. most is. Főosztály rendszerben 108 embert irányított: mérnököket, technikusokat, rajzolókat. a szerszámműhelvt, a kísérletieket. \z átszervezés óta „csak” 55-öt.

S időt. áldozatot mindig tudott szakíta- ni-válialni az alkotásért. Itt tervezte meg a közkedvelt KD—160-as típusú háztáji darálót Igaz munkaidőn kívül. Kora reggeleken és késő estéken. OTTHON. Precíz életrendje van. Ötkor kel.

B. Tóth Lajossal, a gyártmányfejlesztési csoport vezetőjével közösen tervezték meg

az SZÓ—1-es típusú bálabontó és szalma®*

lő gépet. Közösen, az akkor még itt dolgozó Poór János mérnökkel a KM—72-es nagy teljesítményű kukoricamorzsolót.

Erről a rajztábláról került le legutóbb a háztáji gazdaságok igényeit kielégíteni szándékozó kukoricamorzsoló gép is. „Kísérleti gyártása folyik.”

Apja, a vasgyári munkás, villanyszerelő oltotta bele a munka, a vas szeretetét, ismertette ennek szépségeivel. Otthoni mesterkedéseit, türelmes bihelődését vassal-gép- pel nagy szeretettel figyelte. Elvkor még nem fogamzott meg benne a gondolat, hogy gépészmérnök legyen. A festés vonzotta, ebben óhajtotta felhasználni a munkapad körül látott alkotást. Sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolán, a szűkös anyagi élet, a körülmények mégis úgy alakították és indították véglegesen életútjára. hogy ösztöndíj hiányában visszakerült szűkebb pátriájába, s a korábban is Mezőcsátról Miskolcra bejáró kisdiák, most a Miskolci Műszaki Egyetem gépészmérnöki kar hallgatója lett.

Két évet itt hallgatott, majd következett a [óváros, ahol alig három nő volt a végzettek között. 1854 októberében szerezte meg a diplomáját: gépész és hadmérnök.

Mérnöki oklevéllel művezetőként kezdte a pályát. Egy esztendeig technológus, majd egy évig szerszámszerkesztő, ezt követően főtechnológus, majd főkonstruktőr. „Eztsze. vettem a legjobban. A tervezés újabb és újabb feladatokat állított elém. Szinte jó volt látni, hogyan gyarapodik egy-egy újabb gép. pel a vállalat gyártási tevékenysége.”

Idáig hosszú út vezetett. Amikor ide került ott porosodtak az egyik szekrény tetején a dokumentációk. Egy egész köteg. „Soha nem felejtem el Sármány Feri bácsinak, az akkori főtechnológusnak a szavaitr Fiam van ott valami a szekrény tetején, nézd meg, s vezesd le a gyártását.” így kezdődött pályája. ötféle, exportra kerülő gyártmányról volt szó. Ezeknek öt hónapon belül el kellett készülniük.

Nem ijedt meg a feladattól a fiatal mérnöknő. Elment az üzembe, beszélt a munkásokkal, válogatott, s összeállította a brigádot. Gyorsan megnyerte az embereket, szívükbe férkőzött. így szólt hozzá a brigádvezető humorosan-kedvesen: „No Öcsi! Ha

maga megígéri, hogy itt a műhelyben lesz velünk, míg ezek elkészülnek, s le is rajzolja nekünk, hogy ha majd elkészülnek, mi- Igenek is lesznek ezek az alkatrészek, akkor ígérjük megcsináljuk.” (Akkoriban még a brgédvézétők között is voltak, akik nem tudtak rajzról olvasni.)

És a mérnöknő nem csak ígért, hanem meg is valósította. Szabályosan kiköltözött a munkások közé a műhelybe. Itt rendezte be az irodát. Csakhogy ő is kért ám valamit a rajzok ellenébe. „Azt kértem a brigádvezetőtől, hogy ő meg magyarázza el nekem, hogyan csinálja meg az alkatrészt, hogy olyan legyen, amilyenre én rajzoltam.” Ez volt az életiskola, az ismerkedés a valóságban a gyártástechnológiával. Több volt ez ennél, öt teljes hónapig osztotta meg örömeit-gondjait a munkásokkal, s azok ve- ie. Ott kezdte a munkát a műhelyben, s ott fejezte be. Olyan viszony alakult ki közötte és a munkások között, hogy a selejt nem jutott a meóig, már előbb kijavították. És ha valamelyik munkás rányitotta az irodát, s azzal kezdte: mérnöknő tessék már lejönni, segítsünk egymáson — ez azt is jelentette, hogy igazítani keil a rajzon is, meg esetleg rajtuk is segíteni.

Ég ez a szellem belőle ma sem veszett ki, ma sem halványult el- „Igaz, a követelmények ma magasabbak, mint akkor, össze, tettebb feladatolíat látunk el, ha a közvet. len viszonyt a vezetők és dolgozók között megtartjuk, javítjuk, a hibaforrások csökkenthetők most is.” így születtek sikerei, amelyet ő nem nevez így, nem használja az alkotás kifejezést sem. Szavaiból mégis átsüt az a ragaszkodás, amely a munkásokhoz íűzte-fűzi. amelyre az út elején szótlanul, tetteiben tett fogadalmat. Ennek is gyümölcse az első, egyedül tervezett konstrukció, az MF—7-es jelű mindentfelhordó gép. Egy hónap alatt készült el a kísérleti gép, s egy negyedéven belül sor került sorozatgyártására is. Ezt a gépet 1961-től gyártják, ma is igénylik. Évente 120—150 kerül ki a vállalat üzemeiből.

Ott volt mint alkotótárs a gabonaíúvó, a hagymaosztályozó, a burgonyaszedő és burgonyaosztályozó, a GM—670-es morzsoló, a gyümölcsosztályozó, a tárolószinek terveinek készítői között és irányította-irámyítja gyártásukat kollégáival együtt. Irányításával tizen- két-tizenkét témában végeznek kutatást-kí- sérleteket küléTiböző műszaki kérdések megoldásában.

Kevés szabad idővel rendelkezik. Ki- kapcsolódásként olvas, erre az utazást is kihasználja. S szerelme, a festés ma is felüdíti. A hasznos kikapcsolódási teendők között ez áll első helyen. Minden nap főz. Eddig jól bírta, most érzi, kezd fáradni. Férje is itt dolgozik, segíti otthon. Kell is, hiszen olyan lakásban élnek, ahol nincs bent víz, gáz, s hiányzik a fürdőszoba is. Mégsem panaszkodik. Sikeresnek vallja pályáját. Vallja, neki első pillanattól nem voltak olyan problémái, hogy befogadják-e. „Nem a nő, hanem az emberi oldaláról igyekszem megközelíteni a dolgokat, s mivel nem csináltam abból szemléletet, hogy nő vagyok, talán ezért mások sem csináltak. Egész pályafutásomon velem szemben kicsinyítést nem tettek. Ezt én nem éreztem. Ezt nevezném sikernek.”

Farkas Kálmán

Hangsúlyozom a telefonkagylóban, hogy a mérnöknővel szeretnék beszélni. Hang a vonal túlsó végéről: „A Gabikával?! Igen, azonnal kapcsolom. Tessék maradni.” Pillanatnyi szünet, csend. Határozott női hang. Bizonytalankodva, kissé talán összefüggéstelenül is próbálom ecsetelni, miről. lenne szó. Rendben minden, csak az időpont labilis. „Be van táblázva a hetem.” És sorolja mikor kell Pestre menni, kiket vár az üzembe, kiutazni Szálkára és így tovább. Újabb időpontok egyeztetése. „Ma azért nem jó, mert programom van a kislányommal. Tizenhárom esztendős Gabika, s együtt megyünk cipőt vásárolni. Ez nála azt jelenti, hogy min. den üzletet végig kell látogatnunk, s végül is oda megyünk vissza, ahonnan indultunk, s az első kiválasztott cipőt választja.”