Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
"yT «MM Wä: aSftifc ?* HÉTFŐ: Csehszlovák párt- és kormányküldöttség Lengyelországban — Irakban kihirdetik a kurd területek autonómiáját — Feszült belpolitikai helyzet Argentínában KEDD: Brezsnyev és Pompidou csúcstalálkozója Picundában — A királynő trónbeszédével megnyílik az új brit parlament első ülésszaka SZERDA: Az arab olajtermelők újabb tanácskozása Tripoliban, a korlátozások feloldásáról — Hárompárti koalíciós kormány alakul Olaszországban — Helsinkibe összehívták a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottságot CSt3TÖRTÖK: Aláírják a két német állam állandó képviseleteiről szóló megállapodást — Jelentés a szovjet Mars-rakéták útjáról — EKHT-ülés Bécsben PÉNTEK: Brezsnyev beszéde Alma-Atában — Hatalmi harc a portugál hadseregben — Bejelentik Kissinger moszkvai utazását SZOMBAT: Diplomáciai tárgyalások a közel-keleti krízisről — A lengyel külügyminiszter Bangladesben — OPEC-tanácskozás Bécsben ■ A hét nap krónikáját szeretném egy hét évvel ezelőtti találkozás felidézésével kezdeni. Bonnban, az akkor kormányzó CDU Nasch- Strasse-i székházában. a párt szóvivőjével beszélgettünk. A vita egészen addig az ilyenkor szokásos köny- nyed udvariasság keretei között maradt, mígcsak meg nem kockáztattuk a kijelentést, hogy lesznek még diplomáciai kapcsolatok a két német állam között. A kereszténydemokrata politikus hirtelen felcsattant: „Tudják mikor következhet el ilyesmi a szövetségi köztársaság és a ,zóna’ (így nevezték akkortájt a hivatalos NSZK- képviselők az NDK-t) között? Majd, ha visszafelé folyik a Rajna!” A hét csütörtökjén azonban nem érkezett hír arról. hogy a bonni középületek szomszédságában hömpölygő folyam irányt változtatott volna. Pedig ezen a napon aláírták a megállapodást a két német állam diplomáciai kapcsolatainak rendezéséről. Igaz. a kompromisszum annyiban fennáll hogy a nyolcpontos jegyzőkönyvben nem. szerepel a nagykövetség kifejezés, viszont az állandó képviseletek rendelkeznek a diplomáciai missziók összes .jogaival. lehetőségeivel s maradéktalanul betölthetik azok feladatát. Ezzel újabb lépés történt annak érdekében, hogy az NDK és az NSZK viszonya minden vonatkozásban megfeleljen két különböző társadalmi berendezkedésű ország szokásos kapcsolatainak. Az európai változások következtében ma már ez természetesnek tűnik de hét évvel ezelőtti emlék idézése bizonyíthatja: akkoriban ez szinte elkép- ze’hetetlennek látszott... Ennek az- európai enyhülésnek további kibontakoztatása állt az immár ötödik szoviet—francia csúcstalálkozó középpontjában. Leo- nvid Br<=»zsnvev a festői szoviet Riviéra egyik legszebb Dontián. Picundában látta vendégül Pompidou elnököt. hogy a protokolláris formaságok csaknem tettes mellőzésével a beható tár- gvalároknak szentelhessék a . másfél napos esvüttiétpt, A görán különös hangsűiivol került szóhn nz etiróna! biztonsági konferencia harmadik záró szakasza amelv a genfi szöye- gezés 'után még az idén Sorra kerülhetne Helsinkiben. A jelek szerint a francia álláspont közeledett ahhoz a szovjet javaslathoz, hogy az európai tárgyalásokat egy kontinentális csúcs- értekezlet zárja le s a dokumentumokat a legmagasabb szinten írják alá. Mindkét tárgyaló fél igen hasznosnak nevezte a találkozót s a közlekedési hasonlatokat különösen kedvelő Porttpidou arról szólt, hogy az ösvények széles autópályákká bővülnek. Néhány szakaszon vannak még sebességkorlátozásra figyelmeztető táblák is; nyilván akadnak nézeteltérések. A szovjet—francia viszony mai állapotában és távlataiban azonban fontos tényezője az európai és világpolitikai stabilitásnak. A szovjet—francia együttműködéssel és szélesebben az SZKP békeprogramjának megvalósulásával foglalkozott Leonyid Brezsnyev azon az Alma At/a-i ünnepi ülésen, amelyet a szűzföldek meghódításának huszadik évfordulóján tartottak. Az enyhülés irányában tett fordulat méltatása mellett, reálisan felvázolta a hidegháborús erők ellentámadási kísérleteit. majd szinte összegezésként hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok haladnak tovább útjukon, békepolitikájukat a világ lakosságának nagy többsége támogatja. A továbbhaladásnak ez a magabiztossága jellemezte a főtitkár beszédének belpolitikai részét is. A felsorolt gazdasági eredmények — s a kazah fővárosban ezúttal érthető hangsúlyt kaptak a mezőgazdaság, a megmunkált szűzföldek sikerei — ismét felvetíthették a szovjet békepolitika hátterét, a Szovjeunió építésében és fejlesztésében elért gyors ütemű haladást. Nyugat-Európában a kormányalakítások jegyében zajlott s hét. Angliában a munkásoártt kisebbségi kabinet minden valószínűség szerint veszi az első akadályokat de változatlanul itt választásokat várnak az év végére. Olaszországban letette az esküt Rumor hárompárti kormánya, s igaz-- változásról nem beszélhetünk. A kommunista párt ezért határozottan állást foglalt az új kormány ellen. Belgiumban rendkívüli választásokkal próbálták fel oldani a kirobbant krízist, de a szavazás nyomán nem mutatkoztak lényeges eltolódások. így Brüsszelben is az ellentétek kínos folytatódása várható. Kétségkívül új színfoltja e válságtérképnek Portugália, ahol hetek óta puccsok és ellen- puccsok híre kering. Kiéleződött a hatalmi villongás a szélsőségesen merev, s a hajlékonyabb katonai vezetők között, de a felszín alatt húzódik az igazi, mély válság: a portugál gyarmatosítók három, eleve kudarcra ítélt háborúja Angolában. Mo- zambikban és Bissau- Guineában. Nyugat-Európa széttagoltságát egyedül Kis- singernek sikerült megszüntetnie (ezt sajtóértekezletén keserű iróniával, maga is kénytelen volt elismerni) — a szövetségeseket bíráló megjegyzéseit ugyanis osztatlan ellenszenv kísérte az érdekeltek részéről. A külügyminiszter „új atlanti Charta” tervei körül egyelőre viharzanak a szenvedélyek. A Közel-Keleten várat magára a szíriai—izraeli csapatszétválasztás, sőt Damaszkusz a Biztonsági Tanácshoz fordult a Golan- fennsíkon bekövetkező sorozatos incidensek miatt. Ilyen körülmények között érthető az a bizonytalanság, amely az olajembargo esetleges megszüntetése körül kialakult. Eredetileg Tripoliba tervezték az arab olajérte- kezletet. de a halasztás híré' re. Kairó lépett elő meghívó házigazdaként. Ám az érdekeltek jó része távolmaradt ezért a vasárnapi kairói nyitány szerdán mégiscsak a líbiai Tripoliban folytatódott. Eredmény ott se született, s az előrejelzések szerint ma. vasárnap az osztrák fővárosban tanácskoznak. Réti Ervin Szövetségi politika — a monopóliumok ellen A TŐKÉS GAZDASÁG ELLENTMONDÁSAINAK napjainkban megfigyelhető kiéleződése ismét szemléletesen tanúsítja, hogy szupermonopóliumok — mint már annyiszor — a válságot ezúttal is a dolgozó tömegek rovására akarják megoldani. Ezért sok múlik azon, menynyire képesek a fejlett tőkésországok kommunista pártjai a dolgozókat felsorakoztatni a monopóliumok törekvései ellen. E harc fő irányító, fő ereje csak a munikásosztály lehet. Ezért törekednek a kommunista pártok mindenekelőtt a munkásság soraiban növelni befolyásukat, s a különböző politikai meggyőződésű és világnézetű munkásokat megnyerni a közös harc ügyének. Azösz- szefogás, az akcióegység azonban ennél szélesebb körre kell kiterjedjen: a kommunista mozgalom célja a városi és falusi dolgozók széles antimonopolista koalíciójának kialakítása. „Az olasz kapitalizmus fejlődése erős proletariátus kialakulásához vezetett — írta ezzel kapcsolatban Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a Rinascita hasábjain megjelent cikkében. — Ez az osztály, amely minden társadalmi átalakítási folyamat mozgatóereje, mégis hazánk lakosságának és dolgozó lakosságának kisebbségét foglalja magában. Általában így van ez a többi kapitalista országban is. A kapitalista rendszer két alapvetően antagonisztikus osztálya. a proletariátus és a nagyburzsoázia között — városon és vidéken egyaránt — közbüleső kategóriáik és rétegek egész hálózata alakult ki... A chilei események drámai erővel tanúsították, milyen tragikus következményekkel járhat a munikásosztály és a középrétegeit közötti szakadás, a munkás- osztálynak és a többi forradalmi rétegnek a társadalom számottevő részétől történő elszigetelődése. E tanulságok fokozott erővel húzzák alá, hogy a munkásosztáLy szövetségi politikájának a mai kapitalizmus viszonyai között nagyobb a jelentősége, mint valaha. A SZÖVETSÉGESEK KORÉ természetesen függ az adottország társadalmi-gazdasági struktúrájától. A gazdasági fejlettség magas fokát elért Svédországban például a parasztság a lakosságnak immár csupán 3—4 százalékát teszi ki. „A kisparaszt. a munkásosztály hagyományos szövetségese, Svédországban tíz éven belül gyakorlatilag eltűnik” — mondotta a svéd kommunisták pártjának egyik vezetője. Spanyolországban viszont a kereső népesség 28 százalékát kitevő parasztság még mindig a munkásosztály legfőbb lehetséges szövetségese, s a Spanyol Kommunista Párt a munkás-paraszt szövetséget tekinti a demokráciáért és a- szocializmusért harcoló erők összefogása alapjának. A kommunisták ezt az összefogást igyekeznek átfogó jellegűvé fejleszteni. Nagymértékben elősegítheti ezt a szocializmus francia- országi megvalósításának programja, amelyben fontos helyet kap az új kultúra kialakítása. valamint az a gondolat, hogy a francia viszonyok között a kisvállalkozók is megtalálhatják a maguk helyét a szocializmus építésében. A szövetségi politika, tartalmát tekintve, osztályok és rétegek összefogását jelenti, de a politikai tevékenység gyakorlatában ez mint pártok és szervezetek kapcsolata jelentkezik a fejlett tőkésországokban. A kommunista pártok jelenleg még nem tűzhetik célul, hogy saját zászlajuk alatt tömörít- sék valamennyi dolgozó osztály és réteg nagy többségét. Még azokban az országokban sem lehetséges ez, ahol a kommunisták nagy tömegpánttal, jelentős szavazótáborral rendelkeznek. A TŐKÉS VILÁGBAN. Mexikótól az NSZK-ig a politikai harcok szinterén jelentős szerepet játszanak a dolgozó osztályok, az értelmiség, a diákság olyan mozgalmai, amelyek a hagyományos pártkereteken kívül állva küzdenek a monopóliumok uralma, a szabadságjo vk korlátozása, az imperializmus hidegháborús törekvései ellen, a kommunisták számára nagy fontosságú, hogy szót értsenek e mozgalmak vezetőivel és tagjaival, s eszmei bizonytalanságaik, tévedéseik bírálatával egyidejűleg kialakítsák az együttes frontot, a közös fellépést. Ám emellett az is nyilvánvaló, hogy a nagy tömegek politikai tevékenysége továbbra is elsősorban a pártok keretei között zajlik, s ezért a szövetségi politikának alapvetően fontos eleme a különböző pártokhoz való helyes viszony kialakítása. Ezen túlmenően azonban egyes országokban a kommunisták — nem utolsósorban a chilei tapasztalatok hatására — napirendre tűzték azt a kérdést is, milyen legyen a viszonyuk bizonyos hagyományosan nem baloldali pártok tömegeihez, sőt magukhoz e pártokhoz. Elsősorban a kereszténydemokrata, keresztényszocialista pártokról van szó, amelyek vallásos ideológiájukkal nem egy országban jelentékeny dolgozó tömegeket tudnak maguk mögé állítani. Chile példája is tanúsítja, hogy e tömegekkel szembekerülve, akaratuk ellenére nem lehet előrelépni a szocializmushoz vezető úton. Olasz testvérpártunk ennek alapján arra a következtetésre jutott: nem lenne elegendő, ha a baloldal maga mögé tudná állítani az olasz lakosság, mondjuk 51 százalékát, hanem megegyezésre, „történelmi kompromisszumra” kell jutnia a keresztény- demokratákat támogató tömegekkel, a kereszténydemokrata párttal. BONYOLULT TÁMADAL- MI ÉS POLITIKAI KÖRÜLMÉNYEK között igyekeznek kikovácsolni a monopóliumok elleni közös frontot a fejlett tőkésországok kommunista pártjai. Gyenes László A legsötétebb éjszaka is úgy mentejp el mellette, mintha onnan már ki se nyúlhatna egy kéz, markában egy vasdoronggal. Most, hogy nincs többé és berakták téglával a falat, éppúgy nem számít. A sötétben nem látom a nedves malterfoltot, ha elmegyek mellette még kényekkel se lököm meg, hogy tényleg áll-e a fal. Hamar hozzánő az ember ahhoz, ami hiányzik. A Nelli a héten az első műszakban dolgozik. Látom bejárni, mert a reggeli órákban még itt vagyok. Csak sandít a portásfülke felé, de oda nem jön. így szoktuk meg. ö is mindig ahhoz tartotta magát, hogy nem tesz- szük magunkat közszemlére. A portás mindig többet akar tudni, mint ami van. Megkínálom egy szivarral, amit ritkán szoktam. Rágyújt. aztán úgy nézi a szivar végén a parazsat, mint aki mindent tud. Ennyi neki elég. A továbbiakban semmit nem tudok kivenni abból hogy a Nelli odasandít. Nappal van. helyesebben reggel, ami rosszabb a nappalnál. A nappalokon már nehezen tudok eligazodni. Ha az embernek mindig arra kell figyelnie, hogyan lép ki valaki vagy valami a sötétből, annak a nappal válik olyanná, mint másnak az éjszaka. Ez érthető. A Nelli odasandít. Az is lehet, hogy akar valamit, de ezt csak én állítom. Mindenesetre figyelem, ahogy bevonul. Úgy jár. mintha kimenne. A kimenésnél ez ugyanis nekem szólt. Csak le akart maradni. Például, ha jött a villamos, a mucu- soknak azt mondta, hogy fáj a feje és gyalogol egy megállót. Esze van. Mindig kitalált valamit. Most befelé menet aprózza. Mintha kijönne. Lehet, hogy ő erről nem is tud, de így van. Én se tudhatom, hogy mit akar ez jelenteni, mert mindez reggel történik. Ha este látnám így, ahogy kilép a gyárudvaron a sötétből, és a köveken csattogtatja a cinősarkát. és felhajtja a gallért, és hátradobja a haiát. és lengeti az ernyőt, tudnám, mit jelent. De az éijeliőrt nappal is fogja az éjszaka. Minden nap hatkor szivarra gyúitok. Ez ígv megv. Mire a szivar leég, már kiengedtem a nadrágszíjat, és felböktem a sipka elejét, és kigomboltam a kiskabátot, és megnéztem az irányt amerre menni kell. Szóval, indulás haza. De most este van. A Nelli már régen elhúzta a csíkot, más helyzetben már régen telefonált. ha úgy hozta, hogy erre jár. Erre most nem jár senki, ömlik az eső, vihar volt, a portásfülke ablakán is csurog a víz. Még sose jártam a tengeren. A szekrényből kiveszem a gumiköpenyt, van hozzá kuesma is, háromszögletű, mint a háztetők a hegyek között. Poros. Rég nem esett éjszaka. Teherautók freccsentik az úttesten a vizet. Nappal szürke a vihar, de éjszaka csillogó. Nappal egy villám hasít, az is az égen. Éjszaka annyi a vilám, ahány tócsa , ahány az ablakszem, ahány a tükör. Éjszaka olyan a vihar, mintha egy várost szerelnének fel neoncsövekkel, de csupa olvan helyen, ahol senki se várná. Esőben legnehezebb a sötét. Nyári viharban. Pedig nemsoká indulni kell. Az ilyen nehéz sötéttel komáznak a tolvajok. Alag-. útjai visszavezetnek abba az éjszakába, ahol már senki nem ismer senkit, és már eltévedtek a nyomok. Az ilyen sötétben is meg kell mutatni az őrnek, hogy nem hagyja magára az éjszakát. Akik a sötétben dolgoznak, értik ezt. Kilépek. Az eső elnyomja a fényt, elnyomja a hangokat. Az éjjeliőrnek semmije nem maradt, amin végigléphetne. Mindene működik, de vak és süket. Bottal csak ilyenkor járok. Ütni nem való, mert ahova ütne, onnan hamarabb jön a vágás. A földet tapintom vele, meg a tócsát, mint a vak. A gumicsizma szárán is bevág az eső. Ilyenkor aztán félni végképp nem szabad. A sarokig, szemközt, még a rövidebb utca követ, a villanyoszlopok mellett Ütött még átinteget a homály. Valahol buli van, mert forog a magnó, esővel kevertek a táncdalok. A sarkon meg kell állni. A zseblámpa messziről látszik, de annak aki tartja, csak rövid fényt ad. Zuhog és mégis van ebben valami jó. Csak arra kell gondolni, hogy vannak, akik most száraz fedél alatt hallgatják az eső kopogását, és szerelmesek, akiket kapu elé zavart a vihar, és falusi asszonyok, akik mosáshoz szednek esővizet. és sofőrök, akiknek lemossa kocsiját, és folyók, akik testvérként fogadják a cseppeket. Nagy család. Az éjjeliőrnek esemény, ha omlik a víz, mert megváltozik tőle a világ, jobban megülepszik a szó. mert beszélni úgysem tud, mert biztos abban, ha ilyenkor emberrel találkozik a hosszú kerítésfalnál, az csak tolvaj lehet. Ember ilyen időben nem vállalkozik kimenőre. Ennyi az egész. (Folytatjuk* I—LiJL—I ■ M it A1 A A 26.
