Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

I*. oWd

s- VfcSÄlRf«W

Sauf ért Tiborné: „Félkész ételeket vásárolok”

Farkas Sándorné: „Tanulásra megy a szabad idő jó része.”

Paulay Béláné: „Legyen nyitva klub vasárnap is.”

Csf'm'í’-'áni Lászlóné: „Uszodába jár télen a család.”

..ícf,TV‘’sl Józsefné: javítani.’’

‘ *

„A szolgáltatást kellene

Foto: Elek Emil

Szabad-e a szabad idő?

Munkásnők a pihenésről

Csökken a munkaidő, növekszik a szabad idő. Sok ez vagy kevés? Kinek mennyi szabad ideje van, s hogyan, mire hasznosítja?

Különböző beosztású, foglalkozású dolgozó nőket kérdeztünk meg. Beszélgettünk munkaidőben a szabad időről.

Sauf ért Tibornét, a Taurus Gumigyár mérnöknőjét, gyárrészlegvezetőt tanácskozás közben zavartuk meg. 1967 óta dolgozik a gyárban, s 1971 óta ebben a felelős beosztásban.

Ide települt a gumiabroncstömlő üzem is. Ennek az átvételét végzik. Megkezdték a gépek próbaüzemelését. Talpon kell lenni éjszaka is. És ő áldoz rá az alvási időből is.

„Egy év alatt ez a harmadik gyártmánytelepítés az én szervezeti egységemnél. Első volt az 50—100 vagonos gumiból készült termény- tároló silók. Ezeket itt gyártjuk. A másik, amit említettem, s a harmadik a gumiabroncs-kör- futózó. Ez különösen kedves nekem, mert gyáron belüli szervezéssel oldottuk meg. így korszerűsítettük a termék minőségét. Nos, ezekről azért kellett szólnom, mert lényegében ezek változtatták meg az én szabad időmet.”

Modern férj oldalán

Arcán-szemén az álmatlanságnak nyoma sincs. Pedig éjszaka is az üzemben volt. Késő ment haza, s reggel már újra ott volt a gépek mellett, mért, vizsgált, rendelkezett.

„Ezért kevés a szabad időm. Különben is kevés, mert nyelvvizsgára is készülök. Próbálom a szabad időm növelni azzal, hogy félkész ételeket vásárolok. Jó dolog ez a tisztított hal, a gyorsan elkészíthető bélszínroló, a parajfőzelék és a többi. Szerintem lehetne nagyobb a választék. Ezzel a dolgozó asszonyok gondján enyhíthetnének, s növelnék a szabad idejét,”

Sikeresnek ítéli meg a mirelit készítményeket, de hiányolja: nem folyamatos az ellátás belőlük. Hasonlóan vélekedik a kész hasábburgonyáról, noha ez drágább, de megéri. És megjegyzi: „Persze ehhez megértő, modem férj is szükséges. S nekem ilyen férjem van.”

Háztartását, mint említette azért gépesítette, hogy ezzel is növelhesse a szabad idejét. ..Hétköznap este 6—8 óránál előbb nem tudok hazamenni. Hetenként háromszor nyelvóra. Készülni kell. És sok a munka az üzemben. Ezt nem panaszként mondom. Szeretem is, szívesen végzem.”

És szabad idejében végez társadalmi munkát. Dicsérőleg említi, férjét, aki segíti otthoni munkájában.

„Hogy mire használnám a szabad időm, ha lehetne növelni? Szeretnék 8 órát aludni. Sajnos, ez ritkán sikerül. És tovább tanulnék, moziba, színházba járnék. Ezekre alig jut időm.”

Farkas Sándorné, a Nyíregyházi Konzervgyár fizikai munkásnője. 1966 óta dolgozik az üzemben. Két gyermek édesanyja. Sándor 15, Éva 10 éves. Gondolni sem mertem volna, hogy amikor a szabad időről kérdezem, ő a három műszakot dicsérni fogja. „Én szeretek három műszakba járni, mert a munkámat, szabad időmet jobban be tudom osztani így. Vár.'r- lást, főzést, takarítást, még a tanulást is. Most például délelőttös vagyok. Délután háromra már otthon vagyok. Hetenként-kéthetenkérjt vásárlók be, sokat segítenek a gyerekek. Vasárnap meg a férjem, mert hétköznap nem ér rá. De ha arról van szó, megpucolja a csirkét, fiamnak megkavarom a palacsinta anyagát, s ő megsüti.”

Tanulás — gyermekek mellett

Elsős a konzervipari szakmunkásképzőben. Csak így tud tanulni. Segíti ebben a férje is, fia is. Kéthetenként kétszer van iskola. Másfél órát fizet a vállalat. Ha éjszakás, akkor még jobban jut idő erre. Igaz, ilyenkor fáradtabb. A gyerekek napköziben ebédelnek, férje, ő a munkahelyen. „Sertést vágtunk, de vasárnapra megvesszük hozzá a konzerveket. Itt a sarki pavilont az üzem látja el zöldségfélékkel, nyáron friss gyümölccsel. Sajnos, előfordul, hogy kinn a kereskedelemben hiába keressük gyárunk sok szép-jó termékét, nem találjuk. Innen máshová szállítják, s máshonnan hoznak ide.”

Húsz év után került újra iskolapadba. Kissé nehéz. Tanulásra megy a szabad idő jórésze. „Ez így lesz jövő májusig, míg le nem vizsgázok. S emellett a gyerekekkel is kell foglalkozni. Néha moziba megyünk, fő elfog laltság a tv...” Neki elég megtanulnia, amit leckeként feladnak. Télen jó, mert szabjv' szombat van, nyáron viszont júliustól szép temberig még vasárnapokon is dolgozni kel1 Ilyenkor „él” igazán a gyár.

Paulay Béláné, a KEMÉV közgazdaság főosztályának a vezetője.

„Bár a munkám nincs megszabva, mégis a munka függvénye vagyok.” Gonddal-felkészültséggel. állandó készenléttel, a rendeletek naprakész állapotának az ismeretével biztosítható a vezetés

Naponta a nyolc helyet tíz, tizenkét órát dolgozik. Mérlegkészítés, költségvetés, kapcsolatok tartása, stb. megkívánják, hogy intenzíven foglalkozzon az ügyekkel.

Kötött program?

S mind emellett a megyei népfrontbizottság nőbizottságának a tagja, a vállalattanács csúcgv^zetőségi tagja és nőfelelős. Hogy sok-e

ez? „Egy kicsit igen. Lényegében a szabad időm este hatkor kezdődne! Férjemmel együtt nevelünk egy gyermeket is. Most nyolcadikos. Felkészítés, lecke kikérdezés. Ha a tv-műsor jó, akkor megnézzük. Van színházbérletünk, időnk kevesebb, de azért két esetben már voltunk. Lényegében a szabad szombat és vasárnap marad. Ezt használjuk ki kirándulásra.”

És említi, hogy nem egyenlő az emberek leterhelése, ebből fakadóan más és más a kikapcsolódási vágyuk is. Csakhogy nincs mindenre lehetőség. Törekedhi kellene a szabad idő jobb, kollektívabb hasznosítására, Vannak különböző klubok, csakhogy ezek pont akkor vannak zárva, amikor az embereknek szabad idejük van. „Nem kell mindig kötött program, de legyen nyitva az a klub vasárnap mondjuk délután 3-tól este 9-ig. És az is megengedhetetlen, hogy az üzemben dolgozó asszonyok már csak „maradékot” kapnak az üzletben. Mikor vásároljon be? Ki gondoskodik róluk? Ha pedig túlórázunk — 48 nődolgozó van a főosztályon! — ez nem ritka; egyszerűen nem tudnak bevásárolni.” S ő azt teszi, hogy elengedi őket munkaidőben — ha olyan a munka! Mert megértő.

Uszodában a család

Csomortáni Lászlóné a HAFE dolgozója, síkköszörűs öt esztendeje. Három fia van: Zoltán 16 éves, ipari tanuló, László 12 éves és Csaba 10. Iskolások. „Jelenleg egy műszakban dolgozom, megoldottuk a művezetőkkel. így aztán van szabad időm, s úgy csinálom otthon is, hogy legyen.” Csupa jót mond a fiúkról, akik bevásárlástól a mosogatásig mindenbe besegítenek a mamának. Különben nem tudott volna — s ha szükséges nem tudna a jövőben sem — két műszakban dolgozni. Pedig túlóráznia is kellett. „Szeretem, ha a gyerekeim úgy járnak, ahogy illik. Erre pedig rá kell dolgoz* ni.” Az a véleménye, hogy a család együttesen tudja formálni-kialakítani, mint ő mondja „hangolni”, hogy az anyának is legyen szabad ideje.

„Színházba, moziba nem járunk, de uszodába az egész család, mióta télen is van. Jó a mozgás a gyerekeknek is, nekünk is. Nem főzök csak vasárnap. Mindenki ott étkezik, ahol tanul-dolgozik. Főleg konzervekből és félkész ételekből készítem az ebédet. Én elég változatosnak tartom. És amire szükségünk van, meg tudjuk venni. Az Ószőlő utcán lakunk, nem messze tőlünk van a húsiparinak a hetes üzlete, ott még borjúhúst, velőt is kapunk, ha kell.”

Titkolja, de indokolatlanul szégyenkezik amiatt, hogy most végzi áz általánost. És szeretne tovább lépni, ha sikerül. „Tudja, nem érti ezt meg mindenki, miért is volt az régen... Én meg nem magyarázom. Tavaly márciustól javult a fizetésem is, a gyerekek nőnek, több lesz a szabad időm, mert többet tudnak segíteni. Szeretünk kirándulni a családdal. Tavaly két hetet voltunk a Tisza-part mellett. írattunk vikendtelket, s meglesz az elfoglaltságunk. Kikapcsolódunk majd, ott töltjük a szabad szombatokat, vasárnapokat. Kell ez. mert egész héten oly keveset van együtt a család. És jó az, ha együtt vagyunk.”

Regenerálódni kell...

Medgyesi Józsefné az V. számú általános :kola II/c osztályát tanító pedagógus, kétgyer- -neg édesanyja. „Én már „letanítottam” 12 órára, s tessék, most itt vagyok. (Délután 2 óra núlt.l És ebbe az időbe nincs benne a másnapi készülődésem.” Később szabadkozik, hogy az ő esete nem tipikus, mert harmadik éve a két gyerekkel, a 13 éves Józseffel és a 8 éves Sándorral van. mert férje tanul. „Igv aztán még kevesebb a szabad időm. Többet kell a gyerekekkel fos1 atkozni, iórészt ez a férjem . re- szortia” volt. mi» itthon volt.” Otthon főz. Ezt a fiúk igénvlik. És még nyáron befőz télire is) bogv tele lesven az élá-kamra. Val11» hogy naivon fontos a szakad ’dő helyes ki- hasznáiása. Besenerá^dni kell. Hogv a szabad időt a dolgozó nő növelhesse, a városi szolgáltatásokat kellene javítani. Például egv lakás nagytakarításhoz két-három nao kell. És több fontos mással is könnyíteni lehetne. Mert nem csak a családtól függ. a társadalomtól is. hogyan növelhető a szabad idő. s hogv azt hasznosan tudja-e eltölteni. Ezt is szervezni kell. Itt is, az üzemekben is.”

Farkas Kálmán

Védnökök

ODA SB FTÖTBLT©!'«. jtMunwiH (M

se vettük, hogy az elmúlt esztendőbe;! megyénk néhány termelőezövetkeaetében megint született valami új és nagyszerű, ami azonban nem egészen új, hiszen az országban évek óta létezik, sőt bizonyos vonatkozásokban setfogé erejű és milliókat mozgósít egy-egy nagy népgazdasági cél, feladat megvalósítására.

A védnökségvállalásokról van saó.

A nagy munkák, „nagy védnökségek” mellett talán lebecsüljük a „kicsiket", a helyieket, vagy nem figyelünk kellően rájuk, pedig ezek lényegében és a maguk helyén éppen olyan fontosak, jelentősek, tartalmasak és értékeseit, mint a nagyok.

Az új védnökség, amelyről beszélni kel!, a szamostatárfalvai Ady Endre Termelőszövetkezet nőbizottságának kezdeményezése. És az is .új benne, hogy éppen a nöbizottság kezdeményezte.

Az előzmény: a tsz-ben nem ttidtek — * még ma sem tudnak maradéktalanul — elegendő és folyamatos munkát biztosítani a nőknek. Női munkaerő viszont bőségesen van, sőt, a fiatal, az iskolából kikerülő lányok is elsősorban a termelőszövetkezetben kérik a munkát, a keresetet. A tsz kicsi. A lehetőségei is nagyon szűkek. A nöbizottság mégis azt javasolta, hogy termesszenek a tsz-ben zöldbabot, hiszen jó a piaca, jó az ára és a zöldségtermesztés fokozása általában is fontos feladat, népgazdasági, közellátási érdek és program. A férfiak, köztük a tsz vezetői nem lelkesedtek a javaslatért. Féltek, hogy nem fog sikerülni a zöldbabtermesztés, hiszen tapasztalatuk se volt hozzá. Mert — mondták egyik érvként — nem elegendő az akarat, hozzáértés, szakértelem is kell. A nőbizottság nem tágított. Helyesen azt mondták, hogy a szakmai részt értenie kell a főkertésznek, de ők is hajlandók tanulni, elolvasni néhány alapvető szakcikket és meghallgatni a szakmai tanácsokat. S amikor már minden kötél majdném szakadt — a aőbizottság kijelentette, hogy védnökséget és teljes felelősséget vállal a zöldbabtermesztésért — anyagilag is!!!

A TSZ-VEZETŐSÉG egyébként bízik a nőkben, hiszen más munkákban már eddig is kitűntek. Határoztak: 20 hektáron zöldbabot termesztenek és annak minden munkája — a főkertész szakmai irányításával — csak a nők feladata a vetéstől a betakarításig. A tsz területe eléggé szűkös, de — mi tagadás — „feláldozták” a 20 hektárnyi területet „több is veszett Mohácsnál” elgondolás alapján. Nyilván óvatosak is voltak, mert zöldbabból 400 ezer forint bevételt terveztek (ami egyébként jó közepes színt) és várták, mit is tudnak a nők.

Szamostatárfalván a nők megmutatták,‘mit tudnak. Olyan jól sikerlüt a zöldbabtermesztés, hogy gyakorlott kertészek se értek el jobb eredményeket. A tervet majdnem kétszeresen teljesítették!

A szamostatárfalvi tsz nőbizottságának sikere nem maradt hatástalanul, se folytatás nélkül. Ősszel már az almaszedésben vállaltak védnökséget s ehhez csatlakozott a tsz két KISZ-szervezete is. A siker megint teljes volt. Az almát — majdnem 2Ó0 vagonnal termett — úgy szedték le, ’%ogy felét „egyenesen” export- ládákba csomagolták, kiiktatva és megtakarítva a hagyományos ládák használatát • munka közben. (Ez megtakarítás a munkafolyamatban és a felhasználandó ládák értékében is.) Az idén — természetesen — folytatják a zöldbabtermesztést — mostmár a férfiak és a vezetőség teljes támogatásával — és a védnökséget is.

VAN MÉG EGY MÁSIK termelőszövetkezeti példa is, ámely hasonlít a szamostatár- falvaihoz. A nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezet nőbizottságának kezdeményezése, ugyancsak a nők folyamatos foglalkoztatása érdekében. Ott azt javasolta a nőbi- zottság, hogy a tsz fejlessze fel minél nagyobb méretűre a pecsenyecsirke nevelést. Korábban átlag 25 000 pecsenyecsirkét neveltek évente. A tsz-vezetőség egyetértett a nőbizottság javaslatával s tavaly már félmillió pecsenyecsirkét neveltek, értékesítettek, kereken kémillió forint tiszta haszonnal. Külön védnökséget tavaly még nem vállaltak, de a felelősséget igen! S idén már vállalják a védnökséget is. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy ez a mozgalom — külön a termelőszövetkezeti nőbizottságok kezdeményezésében — csak most születik, s csak ezután fog kibontakozni. Hisszük, hogy kibontakozik s ezt mindenkinek segítenie kell.

A védnökségvállalás különböző munkák és termelési feladatok fölött a nők érdeke is. A termelőszövetkezeti nőbizottságok valóban sokat tehetnek, hogy ez a mozgalom kibontakozzon és elterjedjen az egész megyében. Szükséges a szamostatárfalvaihoz hasonló kezdeményezés, határozott fellépés is, hiszen — mi tagadás — termelőszövetkezeteinkben a férfiak többsége még mindig lebecsüli a nők képességeit és jelentőségüket a termelésben -gazdálkodásban.

Márpedig a tsz-tagok fele majdnem mindenütt nő.

Szendrei József